Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-18 / 33. szám
ITi «IШШШ* A VIASZTERMELÉS ÉS A MÉHFAJTÄK Sztarosztyenko Bjelorusziában a közép-oroszországi, krajnai, kaukázusi és távolkeieti méhek viasztükrének nagyságát és a termelt viasznak mennyiségét basonlította össze. Legnagyobb viasztükrük a középoroszországi méheknek van. Viasztermelésben legjobbnak a krajnai méhek bizonyultak. Egy család viasztermelése két év átlagában 1,13 kg volt. A többi fajta 0,88— 0,96 kg-os átlagot ért el. Egy kg krajnai méhre a két év átlagában 325 g, másfajtákra 238— 271 g viasz jutott. (Pcselovodsztvo 1971. 5. Szovjetunió) Ä PETÉZÉS MEGSZAKÍTÁSÁNAK HATÁSA AZ ANYÁK VELJE SÍTMÉNYÉRE Gyakori, hogy a méhészek a méztermelés növelése végett a föhordás idejére az anyákat hosszabb-rövidebb ideig kalitkába zárják. Ezzel az anya petézését erőszakosan megszakítják. Ugyanez történik akkor is, amikor anyanevelő telepen az anyát a páraztató kaptárból kiveszik és postára adják. gib. R. D., a Kazah Méhészeti Kísérleti Állomáson azt vizsgálta, hogy milyen hatású ez az anyák későbbi teljesítményére. Az anyákat őt és tíz napig tartotta kalitkában, kisérd méhekkeL Az eleség cukorlepény volt. Az anyák teljesítményét a családba való visszahelyezése után Olyan anyákkal hasonlította össze, amelyek nem voltak bezárva. A zárkózott anyák teljesítménye nagyon visszaesett. Az öt napig fogságban tartott anyák, a folyamatosan petézők teljesítményének 64 %-át, a 10 napig zárkában tartottak pedig CSnpán 30 %-át érték el. Ezeket az anyákat a családok visszaadásuk után, igyekeztek leváltani. Az anyák hosszabb ideig fsaid zárva tartása tehát káros. A pároztatóból a petézés megkezdése után kivett anyáknál, az őt, és a tíznapos fogság, nagyobb visszaesést csupán az első 12 napban okozott. Teljesítményük olyankor 66, illetve 63 */« -ra csökkent. A második 12 nap átlagában már 98, illetve 94 %-os teljesítményt értek M. Fontos tehát, hogy az anyák petézését lehetőleg ne szakítsuk meg erőszakosan. Ha pedig ez elkerülhetetlen, akkor igyekezzünk a petézés szünetelését minél rövidebbre szabni. Hosziszahb zárva tartás helyett jobb az anyákat kölyökcsaládokba tárolni. (Pcselovodsztvo 1971. 6. Szovjetunió) A Szahad Földműves MÉHÉSZ szakmelléklelében több alkalommal volt szerencsém a rajzó családokról kifejteni nézetemet, írásaimnak lényege mindig az volt, hogy földrajzi helyünkön nincs kifejezetten rajzó hajlamú vagy tulajdonságú méhcsalád. Ugyanekkor állítom, hogyha valamennyi háziasított méhcsaládunk évmilliókkal ezelőtt őseiktől nem örökölte volna a megújuló, szaporító, tehát rajzó sajátosságot, akkor ma már hírmondója sem volna méheinknek. Szó esik egy tíz családos anyátlanítási kísérlet eredményéről is. Erről egy ízben magam is írtam a lapban azzal az eltéréssel, hogy öt családot, amelytől elvették az anyákat, nem etették távolabb nyitott etetőkből, hanem a többiekkel egyező feltételekkel, azért, hogy az eltérések szembetűnőbbek legyenek. Ha ugyanis az öt családot távolabb nyílt edényből etették volna, akkor ki és mi akadályozhatta volna meg a többi öt családot abban, hogy az etetésre kitett szörpöt ne látogassa? VÁLASZ KOVÁCS LAJOS LUČENECI MÉHÉSZ „RAJZÁS MEGELŐZÉSE“ CÍMŰ ÍRÁSÁRA Kovács méhésztárs írásának ötödik bekezdésében szóvá teszi, hogy megszűntek a tavaszi fejlődésre serkentőleg ható növények, még a méhészek mindenféle mesterkedése (szójaliszt, cukor-! szörp, élesztő stb. etetés) j sem bírta a természetet any-j nyira pótolni, hogy a rajzást j a főhordás előttre tudná idö-j zíteni. „Akárhogy is mester-' kedik a méhész, a családok csak a főhordás végére, jobb esetben a közepére tudnak rajérett állapotba fejlődni.“ Azt kérdezi Kovács méhésztárs, hogy mi okozza azt, hogy a családok csak a főhordás közepére vagy végére tudnak megrajzani? E kérdésre részletes választ csak többoldalas írásban lehetne adni. Ezért haladjunk tovább. Kovács méhésztárs soraiból kitűnik, hogy híve lenne 0 korábbi fejlődésnek és természetesen a korábbi rajoknak. Ez egy kicsit a főcímnek ellentmond, mert a rajzás megelőzésére is alapozza mondanivalójának lényegét. Nem mehetek tovább, mielőtt le nem szegezném, hogy magam tökéletesen egyetértek Kovács méhésztárs fenti megállapításával, amelyben a tavaszi fejlődésre ható tényezőnek nem az ún. „serkentő“ szörpös etetéseket — a szójalisztet, élesztőt stb. — teszi, hanem a serkentő növényeket! Én, Kovács méhésztárs helyett a serkentő növényeken kívül még az előző évről bőségesen visszahagyott akácmézet és virágport is megemlítettem volna, mert köztudott, hogy a visszahagyott készletek a méhészet legjobban gyümölcsöző befektetései*. Mondhatjuk hogy a jő tavaszi fejlődésnek ez az egyik fő alapja és nem a cukorszörppel folytatott család-eláztatás, vagy nevezhetnénk fürdetésnek is. Legfeljebb a távolság, akkor pedig a kísérletnek eredménye kétséges lehetett volna. Emlékezésem szerint a kiштамп sérletet Tarantoff professzor végezte és célja több összehasonlító mérésekkel megállapítani az anyátlanitott és anyás családok főhordásbeli eredményeinek különbségét. Az erről készült eredménytáblázat szépséghibája az, hogy igen kevés növény virágzik olyan hosszú Ideig, hogy a negyedik szakaszt, a petézés megkezdését elérje. A mi esetünkben például a számunkra legjelentősebb akácnál egyáltalán nem, mivel nagyon ritka eset, hogy erdős, hegyes vidéken elérje a 20—21 napot. Eddigi munkáimban többször tettem említést arról, hogy a méhészkedés legszebb tudománya a rajzás szabályozása és irányítása. Körülbelül ugyanilyen gond a szertelen rajzás megelőzése, amely mint tudjuk, a végeredményben legtöbbször állományeladással járhat, hacsak az álanyás családokat nem soroljuk a szaporulathoz. Magam közel fél évszázadon át rakodó kaptárrendszerrel dolgozom. Ezeknél a rajzás irányítása, meggyorsítása vagy lefékezése könynyebb, mint például a fekvő rendszereknél. Ha a családok egészségesek — viszonylag szárazon, úgynevezett levegőcserés rendszerrel teleltek — mézük, virágporuk még tavasszal is bőségben van és nem alkalmaztuk az úgynevezett „serkentő etetést“, akkor igenis számíthatunk korai fejlődésre, sőt korai rajzásra is. Különösen akkor, ha a méhész a családoknál visszahagyott elegendő akácmézre, június—július hónapban, enyhe Időben augusztusban is porcukorral etetett. A korai rajzásra biztosan számíthatunk, ha az anyák életkora meghaladta a két esztendőt. Ä rajzás megelőzésére Ilyenkor — de máskor is — alkalmazni szoktam az úgynevezett „átakasztást“. Ez abból áll, hogy az akác nyílása előtt körülbelül 10—12 nappal a fészekben található fiasítás felét az anya viszszahagyásával a fészek friss kereteivel azonos sorrendben a mézkamrába akasztom. Kivételt csak az a család képez, amelynek nincs legalább nyolc keret táblás fiasítása. Ha ilyenkor észreveszem, hogy a család túlnépesedett, akkor a fészekbe, s a mézkamrába egy-egy záró műlépet helyezek. Ha az időjárás eddig kedvezőtlen, hűvös volt, akkor a műveletet nyugodtabban végzem, mert minden bűvös periódus után, enyhébb idő szokott következni és fordítva. Föhordás közben a friss kereted mézkamrában újabb egy-egy keret műlépet építettek. így évente hat kerettel újul az állomány, ami végeredményben a bárom évenkénti teljes lépesére. Egyben intézkedés a rajzás idő előtti felébredésének megakadályozására is. A korszerű méhészkedésben lassan teljesen ismeretlen fogalommá válik a méhcsaládok szörpös etetése. A méhészkedésre szánt időből az eddigi tapasztalat szerint legtöbbet az etetésre fordították a méhészek. A haladó méhész szakít az őseinktói gondolkodás nélkül átvett elméletekkel és munkamódszerekkel! Tudnia kell, hogy a vizes, szörpös etetés a méhészetek legnagyobb ellensége, alkalmazni sem ősszel, sem tavasszal nem kívánatos. Kovács méhésztárs írásában nagyon dicséretes, okos gondolat a természetes rajokból nyert fiatal anyák megmentése, pároztatása és az ősz beállta előtt a két évet betöltött anyák leváltása. Ez azonban csak akkor értékes igazán, ba a fiatal anyákat párzásuk, illetve petézésük után haladéktalanul megfesti és azonnal törzskönyvezi. Végül csak annyit, hogy állományomban soha nem alkalmaztam építő keretet. Viasszükségletemet az abszolút érett, lefedett méz pörgetésekor fedelezésből nyertem. -NÉMETH LÄSZLÖ 8. SZÁM MÉHÉSZÉT A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE jk z utóbbi időben egyre többet hallunk a nagyüzemi méhészkedés múlandóságáról. Ez késztetett arra, hogy meglátogassak egynéhány olyan mezőgazdasági üzemet, ahol méhészettel is foglalkoznak. Főleg arra voltam kiváncsi, hogy mi a véleményük erről az egyes vezetőknek. Az a meggyőződésem, hogy a vélemények különbözők. A dubníkyi (csúzi) szövetkezet elnöke Lévárdy József igy vélekedett: — Nem vagyok méhész és ahhoz a szakmához nem sokat értek. De gazdaságunkat el sem tudnám képzelni méhek nélkül. Az évi terv összeállításánál sem arra alapozunk, hogy a mézhozam nagyobb bevételt biztosítson a közösnek. Sőt, nem is terveztünk abból bevételt. Tudjuk, hogy sokkal nagyobb hasznot hajtanak a kis zümmögök a növények és a gyümölcsfák beporzásával, mert azt másképpen nem tudnánk pótolni. Hatvan méhcsaláddal rendelkezünk, a szövetkezet megalakulásától. Gondozásukat Miskó Józsi bácsira bíztuk, aki még az apjától tanulta a mesterséget. Az iga2, hogy már 64 éves, de nincs utánpótlás és nem tudunk oda fiatal méhészt tenni. Nem is tudom mitévők leszünk, ha Józsi bácsi már nem bírja. Mivel méhesünk a falutól távol van, az egyik dűlőben Mitala Béla, a helyi pártszervezet elnöke kisért ki oda. A méhekről neki ugyanaz a véleménye, mint az elnöknek, azonban kiváncsi voltam a méhész véleményére is. Megérkeztünk a kissé vadregényes tájra, ahol jónéhány gyümölcsfa és egy elhagyott kunyhó fogadja a látogatót. A kaptárak környékét gyümölcsfák szegélyezik, a kis kunyhó pedig a szerszámos kamra. Abban pergetik a mézet is. Ottlétünkkor is Józsi bácsi a pergető körül szorgoskodott, figyelte a sárga színű édesség utolsó cseppjeit, mivel már éppen az utolsó mézeskeret volt a pergetőben. Érkezésünk a méhészt kissé meglepte, mert nem tudta ml járatban vagyunk. Egynéhány kérdés elhangzása után bizony Józsi bácsi nyelve is megeredt. Elmondta, hogy a méhészkedést az apjától tanulta, aki még kasos méhészkedést folytatott. —■ Azóta sokat fejlődött a méhészet, de mégsem olyan kifizető, mint akkor volt, mert a mezőgazdaság is nagy változáson ment keresztül. A kombájnok után mindjárt megy az eke és ezért elmaradlak a nagy tisztestű legelők. A fejlődés magával hozta a vegyszerek alkalmazását is a mezőgazdaságban. A permetezéssel viszont sok méhet elpusztítanak a mezőgazdasági üzemek és a kiskertészkedők. Megszegik az előírásokat és virágzásban lévő gyümölcsösöket, vagy kultúrnövényeket is permeteznek. Ez természetesen a mézhozam rovására megy. Az évi átlag nem mutat többet, mint 7—8 kilót családonként. A múlt év pedig annyira gyenge volt, hogy csak 4 kiló jutott egy családra. Annál nagyobb az öröm idén. Már kétszer pergettünk. Az első pergetésből átlag 10 kilót értünk el egy családtól és a másik pergetés sem hozott kevesebbet. Nagyon jó hozammal számolunk, a napraforgóról, és az idén vetett herékről. Az utóbbi kettőben sok a tisztesfű. Tehát az idei beteleléssel nem lesznek gondjaink. MILYEN A MÉHEK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA? — A szövetkezet 1952-ben alapította a méhészetet. Ehhez magam is 20 méhcsaláddal járultam hozzá. Tehát a 60 családot több tagtól szedtük össze. Tizenkét családot adott a járási méhész szervezet is. Akkor attól tartottunk, hogy a több helyről összehordott család bármelyike fertőzött, és így a betegség elterjed. Mivel azok egészségesek voltak, így a noszémán kívül — amely minden méhészetben előfordulhat — más méhbetegséget nem ismerünk. Mi a méhekkel nem vándorolunk, mert a vándorlás nagyon költséges. Az csak azoknak a méhészeknek kifizetődő, akik a méztermésre, vagyis a mézért kapott bevételre alapoznak. A járási méhész-szervezet mellett működő méhegészségügyi szolgálat képviselői évente többször, de főleg tavasszal egészségügyi ellenőrzést tartanak a községek méheseiben. Ahol költésrothadással fertőzött családot találnak, ott az egész méhállományt megsemmisítik. A miénk se lenne kivétel, tehát ezért minden évintézkedést megteszünk annak érdekében, hogy megvédjük a méhcsaládok egészségi állapotát. A felsőbb szervek utasításai szerint használjuk azokat az orvosságokat, amelyeket á méhek részére kiutalnak. Most például a „Neomycint“ adjuk nekik cukorszörpbe. Az orvosságot 1 grammos csomagolásokban kapjuk és azt adjuk 7—8 liter szörphöz. A szörpöt 1:1 keverékben készítjük. A családok erősek és a tavaszi repülés is 100 százalékos volt. Igaz, hogy ez meg is mutatkozik az eredményekben. szAndékuk-e A MÉHEK LIKVIDÁLÁSA? — Tudomásom szerint nem. Igaz, hogy a közös vezetősége nagyobb gondot is fordíthatna a méhészetre, mert hiányoznak a különféle szerszámok a kaptár, vagy a keret készítéshez, a viasz kiolvasztásához stb. Viszont az is igaz, hogy mindazt én már nem is nagyon bírnám elvégezni. Ehhez egy fiatal méhészre lenne szükség. A körzetünkben Cechyn (Csehin), Strekovban (Kürtön) és Svodínban (Szőgyénben) már a mezőgazdasági üzemek méheiket eladták. Így van ez a járás területének egy részén, mert a nagyüzemek 30 százaléka már megvált a méhektől. Ebből arra következtetek, hogy más szövetkezeti vezetők még annyit sem 1973. AUGUSZTUS 18. A TARTALOMBÓL • Érdekességek a mézelő méh világából |A méhszurok vagy ragasztógyanta • A vándorlás növeli a méhészet jövedelmét • Erdemes-e méhészkedői és vándorolni ф A méhanya cseréje Mi határozza meg a pete nemét ф Vitafórum törődnek a méhészet fejleszti* séveL Kaptárakat Brnóból hozattunk egységes normalizált B-típusúakat. Tehát nem szenvedünk kaptárhiányban, mégtd szükséges lenne a Javításokra is gondolni. Múra] készítésével is foglalkozom. Az Idén már nyolcat elkészítettem és egy hénap afatt úgy felerősödtek, hogy most már kívánatos lenne föléjük mézteret tenni. Az év minden időszakában 8—10 tartalékcsaláddal rendelkezek. A’ legyengült családtól az anyát 1—2 kerettel külön teszem és ha észreveszem, hogy az gyengén petéz, akkor megsemmisítem és helyébe újat teszek. Józsi bácsi otthon is 30 méhcsaláddal rendelkezik. Ebben a legkisebb fia, Péter segít neki, aki már ért a raj besöpréséhez is, pedig még fiatal. Idén fejezte be a kilencéves alapiskolát Egy alkalommal a rajbefogásnál az egész raj rászállt a karjára és mindaddig rajta volt, amíg elhívta Józsi bácsi a barátját, aki azt fényképezőgéppel megörökítette. Azt meg is hagyták örök emlékül. A másik két fia Csaba és Árpád is értenek a méhészkedéshez, csak azok most katonai szolgálatukat töltik. Szorgalmas munkájuk érdemeként ott Is rangot értek el. Ha leszerelnek, lehet azok is követik az apjuk nyomdokát. GÁL JEROMOS Ma ®km ?
