Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-18 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. angusztus 18. 6 IDŐBEN SZÓLUNK! Mit tegyünk, ha gabona után újra gabonát kell vetnünk? Ä mezőgazdasági termények betakarítási eredménye nagyrészt a vetés struktúrájának a függvénye, ezért az egyes termékek egymástól függetlenített értékelése szinte lehetetlen. Minden eddigi növénytermesztési rendszer többé-kevésbé az egymást követő növényváltás alapelveire támaszkodik. Egy azonban bizonyos, hogy a termelés összpontosítása és szakosítása folytán az egyes növények választéka „zsugorodik“ s az Ideális elővetemény kiválasztása is gond. Esetünkben a gabonaféléknek a vetésforgóba való megfelelő elhelyezéséről van szó, amilyír a termelést a társadalom követelményeinek megfelelően összpontosítjuk, s a szántóterületnek jelentékeny hányadát a gabonafélék foglalják el. Nem kerülhető el; hogy ezzel összefüggésben felszínre kerüljön a vetésforgó, illetve a növényváltás fontos kérdése. A mai mezőgazdasági termelési gyakorlat olyan színvonalat ért el, hogy a jelenlegi tudományos ismeretek, valamint kísérletek sem képesek előrejelezni és egyöntetű választ adni a szóbanforgó meglehetősen bonyolult kérdésre. Olyan sokrétű problémáról van itt sző, amikor az elöveteményen kívül a növény termesztésénél számításba kell venni annak képességeit, mint például egyes éghajlati és talajviszonyok közti viselkedését, a különféle fajták választékát, a trágyázás feltételeit, a növény egészségi állapotát és gyomokkal való ellepettségét, mint a termesztés kisérő jelenségeit. A vetésforgóban az egyes növényfajták mint például a kukorica, s a gabonafélék egymást követő, azaz monokultúrában történő termesztésével inkább szervezési és közgazdasági, mintsem agronómia! célt követünk. Agronómiái szempontból ugyanis már tisztázott, hogy minél Ideálisabb feltételek közt termelünk egy bizonyos növényt, annál nagyobb a valószínűsége a jó terméseredmény elérésének, de ha a növényeket ugyanazon a területen több évig egymás után termesztjük, akkor ez a valószínöség erősen Kétséges. Mielőtt rátérnénk az agrotechnikai alapelvek tárgyalására, miszerint egyes esetekben el kell járnunk, hadd mutassuk meg milyen lesz a vetés struktúrája 1990—2000-ben. Az előrejelzés adatai szerint a vázolt időszakban Szlovákiában a gabonafélék vetésterülete — leszámítva belőle a szemeskukoricát — nem iépi túl a szántóterület 50 százalékát. Persze más lesz a helyzet az egyes termelési körzetekben és a mezőgazdasági üzemekben. Az ötödik ötéves tervidőszak végén például búzát a kukoricatermő körzetben a szántóterületnek 24,4: a répatermő körzetben 27,90; a burgonyatermő körzetben 25,5; a burgonya-zabtermö körzetben 27; a hegyaljai körzetben pedig 16 százalékán termelnek. Az árpa vetésterülete főleg a kukoricatermő körzetben lesz kisebb, ahol jobbára a kukorica termesztése a döntő. Itt a szántó 16,8 százalékán termelnek árpát, viszont a répatermő körzetben 19,6; a burgonyakörzetben 21,8; a burgonya-zab körzetben 18,3 és a hegyaljai körzetben pedig a szántó 16,2 százalékán termelik az árpát. Ezzel szemben rozsot és zabot csak kis területen termelnek a magas fekvésű körzetekben csapadékdús vidékeken. Az összpontosított gabonatermesztés problematikáját az alábbi részletekre bonthatjuk: ■ a gabonafélék gyakori ismételt termesztése ugyanazon a területen, a talajuntság miatt előnytelen; ■ egyes növényeknek a vetésforgóba történő besorolása növényegészségi célzattal; ■ a gyomosodás változása a vetésforgóban a gabonatermesztés nagyobb arányú összpontosítása esetén; Ш a betegségek és az állati kártevők erőteljes elszaporodása a gabonáinak egymást kővető termesztésénél. , Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a gabonaféléknek monokultúrában történő termesztésével a jövőben sem számolunk, mert a feltételezett vetésstruktúra ezt nem teszi szükségessé. Mindamellett egyes mezőgazdasági termelőüzemek, — amelyek erősen szakosítják termelésüket, — nagyobb területen foglalkozhatnak a gabonafélék termesztésével, mint a szlovákiai átlag, s így nem kerülhető el a gabona egymást követő vetése. Ezzel egyidejűleg meg kell jegyeznünk, hogy egy és ugyanazon fajtához tartozó növények egymást követő termesztése mindig a talaj termőképességét csökkenti. A növények okszerű váltása azonban kedvező feltételt nyújt ahhoz, hogy a tápanyagok az utőveteményben jól értékesüljenek, s tulajdonképpen ez a nagyobb eredmény elérésének egyik legfontosabb feltétele. Azonban a tápanyagok kellő mennyiségű adagolása még nem biztos, hogy hatványozott mértékben és tartósan javítja a hozamot. így tapasztalhattuk ezt például az olyan vetésforgókban, ahol kevés volt a hüveselyek, s a trágyázott kapások stb. részesedése. A növénygyógyító terményeket „regenerálás“ céljából bizonyos időközökben soroljuk be a vetésforgóba. Ezek közül a legjelentősebbek a herefélék, a hüvelyesek, vagyis azok a növények, amelyek a nitrogénen kívül kellő mennyiségű szerves anyaggal is gazdagítják a talajt. A kapásoknak, amelyek alá szervestrégyát adtunk, szintén nagyon jő a hatásuk. A rozson és a zabon kívül az egymást követő gabonatermesztés keretében vethetünk szemes- vagy silókukoricát, s ezzel jól megbonthatjuk a termelés monokultúra jellegét. A gabona egymást követő termesztése a gyomok egyoldalú elszaporodását is előidézheti. Egyes gyomfajták teljesen kivesznek, míg mások elszaporodnak. Ezt tapasztalhattuk például az 1972-es enyhe tél — és a csapadékos nyár után, amikor elszaporodott a vadzab és más talajszennyező gyomféleség. A gabonának monokultúrában való termesztése tehát csak ott merülhet fel, ahol a vetésterületnek több mint 50 százalékán gabonát termesztenek. Ilyen esetekben ki kell használnunk a termelés hatékonyságát előmozdító tényezőket, amelyekkel az előrejelzésben is számoltunk. Ennek keretében első helyen kell említeni a tápanyagok nagyobb adagolását, juttatását, műtrágyák formájában, természetesen választék szerinti összetételben, a taiajszelvényben megállapított szükségletnek megfelelően a körzet jellegéhez igazodva {aszályos, nedves] és a fajtajelleg figyelembevételével, valamint aszerint, hányszor termesztettünk gabonát gabonaelóvetemény után. Az alapelv az, hogy a kevésbé kedvező feltételek mellett és a gabonának más elővetemény után történő többszöri termesztés alkalmával főleg, ha az elővetemény hüvelyes volt, a szokott tápanyag mennyiséget adjuk. Megfigyelések szerint nem minden gabonafajta képes a nagy tápanyagadag hasznosítására. Ezért csak olyan fajtákat vessünk, amelyek nagy termőképességgel, a betegségekkel szembeni ellenállőképességge! és szilárd (meg nem dűlő) szárrendszerrel tűntek ki. A talaj szervesanyag tartalmát a szalma leszántásával gazdagíthatjuk s vele együtt megfelelő mennyiségű nitrogén műtrágyát is a talajba dolgozunk, hogy elősegítsük a szervesanyag gyors elbomlását, de nagyon jó szolgálatot tesz a zöidtrágya is. Ezek nagyon jó „gyógyító“ eljárások a gabonabetegségek ellen, mert a talaj választékos mikroflóra-összetétele gátolja a betegségterjesztő mikroorganizmusok szaporodását. A gabonafélék túlságosan nagy — 50 százalékon felüli —- részesedése a vetésforgóban az alábbi intézkedéseket sürgeti: ■ Az elővetemény tekintetében a legigényesebb gabona az őszibúza, ezért csak Ideális elővetemények (őszi repce, hüvelyesek, pillangósok, korai burgonya, kapás takarmányok stb.) után termesszük. ■ Az őszt búza egymás után történő termesztésénél a következő évben tavaszi búzát vessünk, melyet kevésbé támadnak a betegségek. ■ A gabonafélék egymást követő termesztése esetén kizárólagosan csávázott magot vessünk. ■ Azokban a körzetekben, amelyekben nagy területen termesztik a gabonaféléket, rendszeresen végezzenek biológiai ellenőrzést. Kisérjék figyelemmel a betegségek terjedelmét, szabják meg ennek kritikus pontját, hogy megtehessék a leghatásosabb védőintézkedéseket a hozamok biztosítására {nitrogéntrágyázás, fogasolss stb.). ■ A Mironovszkája búzafajtánál a meghatározott időben feltétlenül használjuk a CCC morforegenerálő készítményt, mely fékezi a szárbetegség eloiordulását. ■ Azokon a területeken, amelyeken észlelték a szárbetegséget olyan fajtákat, amelyek hajlamosak e betegségre. tanácsos az agrotechnikai haráridö végefelé vetni. Azokon a területeken, amelyeken az előző esztendő ben nagy mértékben előfordult a szártörés — négyzetméterenként száz vagy ennél is több kifehéredett, esetleg törött szárat számláltak — legalább két évig ne vessenek búzát és árpát. ■ A tavaszi árpa ugyanis hordozója a szárbetegségnek. A szárbetegség kártétele a tavaszi árpa esetében ugyan elenyésző, azonban annál erőteljesebb ha utána őszibúzát vetünk. ■ Búzát és tavaszi árpát véletienségböl se vessünk savanyú kémhatású — 4,5 pH-érték alatti — talajokon. ■ A szártörés gyönge, esetleg közepes előfordulása esetén búzát kéthárom éven át ne vessünk ugyanazon a területen. Ha azonban mégis vetünk, az első esztendőben Kaukaz, Auróra, jubilejná és Mironovszkája fajtákat vessünk, a második évben pedig a Mironovszkája és a Kaukaz fajtát használjuk. A Jubilejná búzát soha nem szabad búza elővetemény után vetni. ■ A gabonának gabona elöveteménv utáni vetése (két-három éven] esetén arányosan növeljük a vetőmagmennyiséget. ■ Tavasszal a Mironovszkáját nitrogénnel trágyázzuk, s a Kaukaz búzafajtát pedig a bokrosodás végén, esetleg a szárba szökés kezdetén lehetőleg folyékony nitrogénnel (hugyanvnyal) és növekedést serkentő Retacellel kezeljük. A szárbetegség elleni védekezésnél sikerrel használhatjuk a Fundazol, a Benlaíe, az Orthocid, a Perosin és más készítményeket. Ezekkel elég jó eredményeket értek el. Mindamellett ne feledjük, hogy az alapkövetelmény azaz feltétel mindig a talaj bőséges humuszgazdagsága és tápanyagkészlete. Ilyen talajokon a kedvezőtlen hatások a gabona egymás utáni termesztése esetén nem jelentkezhetnek olyan erőteljesen, mint a kevésbé termőképes talajokon. (a „FŰ“ nyomán haí) вЮОКМЮ6ОММ)NoММЯККК!М1NoNo0МвК|^Мв11 Sikeres év volt! Ha értékelni akarjuk gabonatermesztési eredményeinket, nagyon fontos, hogy egyéb feltételek figyelembe vétele mellett a szervezésről is szóljunk. Tán mondanom sem kell, hogy idén a komárnoi (komáromi) szövetkezet is remekelt a gabonatermesztés tekintetében. Böjtös József agronómii*. Csókás Ferenc csoportvezető és likér Mihály ellenőrző bizottsági elnök, elújsngolta, hogy tavaly búzából csak 27. idén pedig már negyven mázsás hektárhozamot értek el. Az aratást ebben a szövetkezetben is nagyon gondos előkészítés után, néhány napon belül befejezték, közben egy nap az eső is esett, s a kombájnok kényszerpihenőt tartottak. Az emberek azonban akkor sem tétlenkedtek, hanem a gépek karbantartásával voltak elfoglalva, hogy alkalmas pillanatban ismét a rajthoz állhassanak. A szövetkezetnek nagy segítségére volt a prostéjovi járás Bandek u Kanií-i Állami Gazdaságának két E—512-es kombájnja. Franz Vojtech, Lunáček Jaroslav. Pavlik Miroslav és Riáánek Pavel kombájnosok nagyon derekasan helytálltak, s ugyanolyan lelkesedéssel dolgozott a Kosár István—Varga Márton kombájnos-kettös is. A kötelességtudat mellett persze az esősre fordult idő is sarkallta őket a betakarítás meggyorsításában. A kombájnoktól a gabonát Májkról József három napon keresztül szállította a rendeltetési helyére. Naponta mintegy hatszáz mázsa terményt fuvarozott a tisztítókhoz, illetve a raktárakba. Persze mások is hasonló lelkesedéssel dolgoztak. Ennek következtében a szerződéses gabonaleadást már július 12-én teljesíthették. Közben nem feledkeztek meg a szalma eltakarításáról sem. Berec Mihály és Szabó Miklós lendületes munkájának köszönhető, hogy a szalma 100 hektárról rekordidőn beiül a kazlakba került. HOLCZER L. Kelet-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság foglalkozott az egyes járások juhtenyésztésének jelenlegi helyzetével és a távlati fejlesztés lehetőségeivel. A kerületben ennek a kérdésnek a fontossága abban van, hogy manapság a juhászat a mezőgazdasági üzemek leghasznosabb állattenyésztési ágazatainak egyike. Az egyes járásokat vizsgálva, megállapították, hogy a létszám biztató. Komoly probléma azonban, hogy a szám szerinti gyarapodás nem járt minőségi javulással, A vizsgálat szerint a kedvezőtlen helyzetnek az alábbi okai vannak. 1. A vágójuhok felvásárlási árának a rendezése nem kielégítően javította a jövedelmezőséget. 2. A gazdaságod a tenyésztőmunkát nem voltak képesek átállítani az export igényeire, így több gazdaságban a tenyész- s a növendékállományt vágóállatként értékesítették. 3. A gyapjútermelés és a tenyészállomány vesztesége miatt a gazdaságok nem gondoskodtak javított tenyészállományről és a gyapjú minőségének a fokozásáról. 4. Általános gyakorlattá vált a tejesbárány-termelés és eladás. Az erre való igyekezetben persze a legjobb utódokat sem kímélték. A gátló okok megszüntetésére — a gazdasági bizottság javaslatára — a legfelsőbb állami szervek intézkedéseket hoztak. Az egyik ilyen intézkedés a gyapjú átvételére, illetve elszámolására vonatkozó elfogadható szabvány kiadásának az elrendelése volt. Ezáltal megduplázódott a gyapjú felvásárlási ára. Természetesen szabályozták a zsíros gyapjú átvételi árát is. Ma már elmondhatjuk, hogy az évente négy-öt kilogramm juhtenyésztés Kelet-Szlovákiában gyapjút termelő juhokat számos gazdaságban felváltották a hathét kilogrammot termelők. A kelet-szlovákiai kerületben természetesen olyan gazdaságok is akadnak, amelyekben anyajuhonként kilenc, sőt 10—12 kilogramm gyapjút termelnek egy évben. A további intézkedés a nagygazdaságok anyajuhállományának négyévenkénti felújítására történt. Észlelhető, hogy a gyapjútermelés fokozása érdekében egyes juhászatokban már érvényesült a szelekció a tej-és a hústermelés javítása érdekében. A nagyobb juhtenyészetekben (1000 anya fölött) legalább az állomány felét tiszta vérben érdemes tenyészteni. Másik felénél pedig hüstípusú kossal haszonállat-előállító keresztezés a célszerű. A pecsenyebárányhizlalás jól bevált, illetve nyereséget hoz a gazdaságoknak. A takarmányozás és általában a tartás terén számos juhászatban még mindig azt vallják, hogy a juh igénytelen. Figyelmen kívül hagyják a megnövekedett igényeket. Márpedig a takarmányozást is ennek megfelelően kell alakítani. A pecsenyebárány hizlalásnál az abrakolás jön számításba. A súlygyarapodás célszerűen fokozódik, az etetés és a gondozás pedig leegyszerűsödik. Az őszi és a téli takarmányozást ajánlatos a szilázsra, vagy a vetett legelőre alapozni. A kétévenkénti háromszori elletés esetében feltétlenül gondoskodni kell a korábban elválasztott bárányok tápanyagszükségletének optimális biztosításáról. Sajnos, egyre kevesebb a jól képzett, tapasztalt juhász. A juhászképző-iskolákból kikerült fiatalok több figyelmet és nagyobb segítséget érdemelnek, mint amilyet eddig kaptak. Az anyagi ösztönzéssel fokozni kellene a juhászat iránti érdekeltségüket. ILLÉS BERTALAN A mezőgazdasági üzemek gépesítüivei való beszélgetés alkalmával sokszor szóbakerült, hogy egyes pótalkatrészekből nincs elegendő. Ez érthetetlen, hiszen évek során konkrét intézkedések történtek a bőségesebb ellátás érdekében, jóllehet közben a szövetkezetek és az állami gazdaságok gépállománya is bővült. Még visszaemlékszem rá, amikor tavasszal a kombájnokat javították, sok panasz hangzott el a pótalkatrészhiány miatt, de amikor a gépeket munkába kellett állítani, akkorra minden rendben volt. Alig akadt kombájn, amely pótalkatrész hiány miatt üzemképtelenül vesztegelt volna. Ez azért van így, mert a gépesítők eiőrelátóak, vagyis az általuk hiánycikknek nevezett pótalkatrész az üzemi raktárakban már tartalékban volt, amelyhez csak végső esetben engedtek hozzányúlni. Vagyis csak akkor, ha az alkatrészt az Agrotechnika központi raktárában nem lehetett pőttartalékként beszerezni. A közelmúltban betekintettem néhány gazdaság alkatrész raktárába, hogy megbizonyosodjak, tényleg anynyira ínséges-e a helyzet, mint azt állítják. Megállapítottam, hogy korántsem. hiszen egyes gazdaságok több százezer korona értékű raktárkészlettel rendelkeznek, s olyan menynyiségben tartalékolnak pótalkatrészeket, hogy az a központi raktárnak is a becsületére válna. Persze mégis előfordul, hogy egy-egy alkatrész éppen kifogyott, s tüstént szükség lenne rá. Ilyenkor történik aztán a kereséskutatás. Rendszerint úgy van, aki keres, az talál, s ha már ráakadt, többet vesz belőle, mert hátha újra szükség lesz rá. Ilyen a gépesítők élelmesebbje, s ezt a szerényebbek bánják, mert amikor nekik kellene valamilyen pótalkatrész, az említett oknál fogva nem kaphatnak. Esetleg arra szánják rá magukat, hogy az elhasználtat, a megkopottat felújítsák. Tehát a részleges hiány gondolkodásra ösztönzi a gépesítőket és a gépjavítókat. így jönnek létre az ésszerű, össztársadalmi szempontból nagyon hasznos újítások. Ugyanis mindnyájan tudjuk, hogy a rendelkezésre álló gabonabetakaritó kombájnokat jóval kevesebb átlagos gabonatermés betakarítására szerkesztették, mint amilyen — nem ritkán 50—60 mázsás hektárhozamot — Dél-Szlovákia számos szövetkezetében és állami gazdaságában idén is elértek. Érthető, hogy a gép túlságos megterhelésénél az egyes alkatrészek idő előtt felmondják a szolgálatot és normán felüli szemveszteséget is okoznak. Arról is tudomásunk van, hogy az aránytalanul nagy veszteség ellen elmés megoldásokkal védekeztek a gépkezelők, tehát munka közben az egyszerű emberek olyan alapvető szerkezeti hibákra bukkantak rá, amelyek elkerülték a gépszerkesztők figyelmét. Ezek természetesen a tervezőasztaloknál és a próbaüzemelésnél nem vehették észre az alapvető hibákat. Valaki feltette a kérdést, mi az oké, hogy idén a kombájnok a dél-szlovákiai nagy gabonahozamok ellenére szinte hiba nélkül üzemeltek, s a veszteség sem haladta meg a normát. A kérdésre nagyon egyszerű a válasz. A gabonabetakarítás ebben az évben nagyon kedvező időjárási viszonyok közt zajlott le, de a kombájnoknak szinte hiba nélküli működése mégis az emberek jobb felkészülésében keresendő. Ezek az emberek már évrőlévre sok esetben ugyanazzal a kombájnnal aratják a gabonát, s így jól megismerhették a gondjaikra bízott gépet. Tudják, mennyit bír elnyelni csénlöszerkezete. s milyen ez a felső határ, amire a gép képes. Ha a kezelő mindezt jól tudja, akkor az üzemelést az alsó és a felső határ közt tartja. Ilyenkor a gép nincs túlságosan megterhelve, s ezért elkerülhető a legjobban üzemben lévő alkatrészek idő előtti kapása, s az aránytalanul nagy szemveszteség. Normális üzemeléssel ugyanis a legjobban mozgásban levő alkatrésznek is el kell bírnia egv egész idényben a biztonságos működést. Persze túlterhelés esetén, valaminek törnie, szakadnia kell. Aki ezt az állapotot képes felismerni és aszerint cselekedni, nagy hasznára van a gazdaságnak, rátermett, jó szakembernek számít. fhoksza) Leleményes emberek...
