Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-18 / 33. szám
1973. augusztus 18. ■SZABAD FÖLDMŰVES, A MEGOLDÁS A TERMELŐKTŐL IS FÜGG! Módosítások a takarmánytápok összetételében Az aratás Dél-Szlovákiában, amilyen gyorsan elkezdódütt, ugyanolyan gyorsan be is fejeződött. Az emberek áldozatkész munkája eddig soha nem tapasztalt sikereket hozott. Acélos, jé minőségű gabonával teltek meg az állami raktárak, s a mezőgazdasági üzemek tárolói, ám raktárkapacitás tekintetében még sok a követelnivaló. Nem vitás, a mezőgazdasági termelés jócskán maga mögött hagyta a partnereket, a terményfelvásárló üzemeket. Valljuk meg őszintén, ha ez nem is fordított, de legalábbis egyenlő arányban lenne ideális. De mint mondani szokás, amig a raktározás kérdése teljesen megoldódik, addig sok víz folyik le a Dunán. Szlovákiai méretben a terményfelvásárló és ellátó üzemek a foghíjas raktárkapacitás ellenére a takarmánygabonának 80 százalékát szerződéses menynyiségben átvették. A gabonát túlsályban saját raktáraikban tárolják. Az a mennyiség, amelyet a mezőgazdasági üzemekben „albérletben“ raktároznak, 200 ezer tonnára tehető, ami az összes mennyiséghez képest nem sok. Ha azonban a gabonafélék tárolását egy-egy járásra levetítve vizsgáljuk, bizony azt láthatjuk, hogy ebből a szemszögből nézve nem valami rózsás a helyzet. Több helyen évek során át építik a gabonatárolókat, s nem bírják elkészíteni. Ezzel szemben a gabona jelentékeny mennyiségét a szabad ég alatt, ponyvával letakarva tárolják. Tán mondani se kell. hogy ez a takarmánygabonának sem használ. Dgy gondolná a halandó, hogy a jó termés után takarmánytápokból roskadásig lesz. Am csak kevesen tudják, hogy ez nem kimondottan a gabonafélék mennyiségétől, hanem sokkal inkább az állati eredetű fehérje kiegészítők beszerzésének a lehetőségétől függ. Ezt ezért említettem, mert éppen itt szorít a csizma. Ugyanis Peru, a világ legnagyobb halliszt — tehát állati eredetű fehérje — gyártója és szállítója, legutóbb számunkra ismeretlen okból korlátozta halliszt-kivitelét, nem törődve azzal, hogy nehéz helyzetbe kerültek mindazok az államok, amelyek fejlett állattenyésztésük számára onnan szerezték be a takarmánytápok gyártásánál nagyon fontos kiegészítőt. Szabó Gyula mérnök, a terményfelvásárló és ellátó üzemek szlovákiai vezérigazgatóságának vezető dolgozója arról tájékoztatott, hogy idén az importból származó halliszt menynyiségnek egynegyedével kevesebbet kapnak, mint eredetileg tervezték. Nem mondom, nehéz helyzetbe került takarmánykeverő iparunk. Ugyanis a szerény készlet nem fedezi a receptúra szerinti tápok tervezett mennyiségének a gyártását. S a kilátások? Előreláthatólag egy egységnyi állati termék kitermeléséhez normán felüli nem teljes tápértékű abrakot kell majd felhasználni, hacsak közben nem találnak valamilyen megoldást. Világszerte a halliszt-hiányt az állati fehérjékhez nagyon közelálló szójadarával próbálják megoldani, de abból sincs annyi, amennyi kellene. Az USA vezető körei például az említett oknál fogva a korábbi 80—100- ról 400—500 dollárra emelték a szójadara tonnájának az értékét, s egyben zárolták annak kiviteli lehetőségét. Tehát így szójadara-behozatalunk is erősen korlátozott. A kérdés akaratlanul is kikfvánkozik. Mégis milyen megoldáshoz folyamodhatunk? Okulva a valóságos helyzeten, a mezőgazdasági termelőüzemekben talán jobban kellene támaszkodni a saját lehetőségekre, vagyis a takarmányfehérje-pótlók termelésére. Ezek közül az első helyen kell megemlíteni a szóját, melynek termelésétől idén tavasszal számtalan gazdaságban szabadulni igyekeztek. Tulajdonképpen tudomásul kellene venni, hogy a takarmánytápok gyártásához szükséges fehérje összetevők tekintetében is — a lehetőségek keretében — az önellátásra való törekvés oldhatná meg sajátos problémáinkat. Végtére is nem lehetünk állandóan kitéve a külföldi szállítók kénye-kedvének. A vázolt tárgykörben az első lépést ki másnak, mint magának a mezőgazdaságnak, a továbbit pedig a feldolgozó iparnak kellene megtennie. Minden olyan anyagot, amelyet régebben hasznavehetetlen hulladékként eldobtak, megfelelő feldolgozással értékes takarmánykiegészítővé lehet és kell átalakítani. Ez vonatkozik a csontliszt, a húsliszt, a vérliszt, a tejpor-gyártásának a tökéletesítésére és a lehetőségekhez mért bővítésére. Azonban amíg a fehérje-kiegészítők gyártása korlátozott, nagyon nehéz beszélni a tápok gazdaságos felhasználásáról, s amennyiben import-lehetőségeink sem rózsásak, az illetékesek kénytelenek voltak elrendelni a takarmánytápok állati eredetű fehérje összetételének mérsékelt csökkentését. Szabó elvtárs tájékoztatása szerint a szóbanforgó fehérjecsökkenés egy-két százalék körüli, s ezzel arányosan módosul, azaz csökken a tápok felvásárlási ára is. Az állati fehérjék mennyiségének csökkentése főleg a szarvasmarha-tápokra vonatkozik. Tudvalevőleg azért, mert a kérődzők képesek a növényi. valamint a szintetikus fehérjék gazdaságos értékesítésére is. Ez arra hívja fel a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóit, hogy a fehérjedús pillangósok és egyéb zöldtakarmányok silózásával és a lucernaliszt-gyártás bővítésével, továbbá a szintetikus készítmények igénybevételével pótolják mindazt, amit az abrak az említett oknál fogva nem tartalmazhat. Végeredményben közös érdekről van szó. Ugyanis a mezőgazdasági üzemek érdeke, hogy az állatok hasznosságát a lehető legkisebb anyagköltséggel kívánt színvonalon tartsák, továbbá ritmikusan teljesítsék azokat a feladatokat — sokszor előre nem látható nehézségek árán is —, amelyeket társadalmunkkal szemben szerződésileg magukra vállaltak. Vitathatatlan, hogy az állatok hasznossága nagyban függ a termelők által a keverökbe beszállított szemestermények minőségétől. Ezt a kérdést ugyanis már több alkalommal is tárgyaltuk. De az sem kétséges, hogy a takarmánytápok minősége a keverökbe beszállított szemestermények választékától is függ. Mert például tisztén búzadarával sehogyan sem érhetünk el olyan termelési eredményt, mint a kukorica-, árpa- és a búzadara keverékéből és a fehérje kiegészítőkből gyártott táppal. Ezzel azt akartam mondani, hogy mezőgazdasági üzemeink idén a takarmányalapra tervezett árpa mennyiségének csak Ví részét szállították a keverökbe, tehát a 5/< rész helyett búsét adtak a takarmányalapra. Ennélfogva a takarmányalap árpa hiányában nagyrészt búza alapanyagra támaszkodhat, vagyis egyoldalú eleség készítésére lesz alkalmas, és senki sem mondhatja majd, hogy a takarmánykeverők hibájából, mert azok csak olyan anyagokból készíthetik a tápokat, amilyeneket kaptak. A mezőgazdasági üzemek tehát azzal, hogy választék szerint szállítják a gabonát a keverékbe, végeredményben maguknak tesznek jót, ha pedig nem, hát maguk látják a kárát. Ugyanis nem lehet mindegy, milyen eredmény származik a megetetett takarmányokból, mert ez a gazdaságok érdekein túl össztársadalmi fontossággal is bír. HOKSZA ISTVÁN A Herszoni Öntözési Kutatóintézet szomszédságában egy külön impozáns épületben működik a Szovjetunió 128 agrokémiai ellenőrző laboratóriumainak az egyike. Ez a laboratórium egész Dél-Ukrajna (herszoni körzet) agrokémiai szolgálatát látja el. Az első ilyen célú agrokémiai állomást 1944-ben létesítették a Szovjetunióban. Ezek hivatottak elősegíteni a mezőgazdaság kemizálását és közvetíteni minden tapasztalatot a kolhozokba és szovhozokba. Talajminták vegyi vizsgálata alapján elkészítik a trágyázásl terveket, utasításokat adnak a növényorvost munkákhoz, valamint megállapítják a takarmányok minőségét és ezzel fontos adatokat szolgáltatnak a tápadagok összeállításához. Ugyanaz tehát a kötelességük, mint a nálunk is működő ÚKSUP állomásoknak. Elcsodálkoztunk rajta, hogy munkájukat milyen körültekintően és célszerűen szervezték meg és hogy sokkal közelebb viszik az eredményeiket a gyakorlathoz. Minden négy hektár területről 16—28 helyről veszik a próbát, amiből aztán kialakítanak egy átlagmintát. Naponta nyolc.száz ilyen mintát analizálnak a kitűnően felszerelt laboratóriumokban. Gyors és pontos módszerekkel (a káliumot fotometriés, a foszfor- és nitrogéntartalmat kolorimetrl-Agrokémiai szolgálat a Szovjetunióban kusan) állapítják meg. Valóságos szalagmunka folyik ezekben a laboratóriumokban és nagyon sok érdekes, célszerű és jó munkagyorsító módszert láttunk. Óriási földalatti raktárban tárolják a minták ezreit, amelyeket aztán nagyon pontos őrléssel homogenizálnak az analízis előtt. Az eredmények alapján kiszámítják, hogy milyen és mennyi műtrágyát szükséges alkalmazni. Csak a herszoni körzetben hatszázezer tonna mű* trágyát használnak fel évente ős ezt az elért eredmények alapján ez a laboratórium irányítja. Az általuk készített térképen minden gazdaság részére kijelölik a talajerő állapotát és feltűntetik a javasolt trágyafajtát és mennyiségét. A kolhosokban és szovhozokban mindenütt agrokémlkusok működnek, akiknek irányításával végzik a trágyázást és az összes vegyszer alkalmazását. A növényi mintákból, takarmányokból, silóból Is nagyon sokféle minőségi megállapítást végeznek. Nagy súlyt fektetnek a rosttartalom megállapítására és ezt egy ügye* megoldással sikerült lényegesen meggyorsítaniuk. A jő eredmények egyik titka ezen az ellenőrző állomáson a Jő munkafegyelem. Az egyei laboratóriumi munkacsoportok munkaversenyben állnak egymással, és csak annak a csoportnak a zásslócskája van kitűzve a bejárati táblán, amelyik teljesíti a tervet. Egy nagyon érdekes és elgondolkoztató dolgot láttunk még itt. Az ellenőrző állomás Iskolás gyermeke) közt előmeneteli verseny van és ennek az eredményeképpen a három legjobb tanuló fényképe is azon a táblán van kifüggesztve, ahol a szüleik munkaeredménye. TARR GYULA vegyészmérnök, az óntözőgazdaságt Kutatóintézet dolgozója A Galantal Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon hallottam, hogy a Mostovái (Hidaskürti J Vörös Csillag Egyesített Efsz Čierny Brod-1 (vízkeleti) részlegének gyümölcsöse a múlt évi eredményekért járási méretben a versengésben első helyre került. Kíváncsian látogattam el a helyszínre, vajon miben rejlik az eredmények titka? Érkezésemkor Szolgi György épp Topszinnal és Arafoszfotionnal permetezte a gyümölcsfákat. A beszélgetést tehát Michal Kochan gyümölcsös szőlökertésszel mindjárt ezzel a témával kezdtük. A beszélgetésből kiderült, hogy a vegyszerek nagy segítséget nyújtanak a gyümölcsös dolgozóinak. A gyom nagy részét például Gramoxonnal Irtották. De lelkiismeretesen elvégezték a téli permetezést Is és ezért a fák Elsők a járásban tiszták, nincsenek rajtuk levéltetvek, és a gombabetegségek sem támadták meg a leveleket. Mivel Toxinnal időben permeteztek, a lisztharmat sem üthette fel a fejét. A levél zsugorodása ellen Arafoszfotiont használtak. Általában a fákat hétszer-nyolcszer permetezik, az időjárástól függően. A minden évben gazdag termést adó szőlőtőkéktől sem sajnálják a permetezőszereket. Idén nagyon hatásos volt például a rügyfakadás előtt a Polibarittal való permetezés. A további védőpermetezéseket a szőlőhajtások nagyságának megfelelő százalékú permetlével végzik. Általában Kuprikol-A főkertész a gazdag termést ígérő szülészemen. lal, Dithanevel permeteznek, de a főkertész szívesen locsolná meg a tőkéket bordói lével is. Mint tapasztalt szakember — 15 éve vezeti a gyümölcs és szőlőkertészetet —, azt állítja, hogy az utolsó permetezéseket azért kellene bordói lével végezni, mert ez elősegíti a venyigék érését, és így Jobban ellenállnak a téli fagyoknak. Ennek ebben a körzetben nagy jelentősége van, mert a gyengén beérett szőlőhajtások gyakran megfagynak, vagy a hideg következtében megvakulnak a rügyek. Élénken vitázunk a metszési módszerekről Is. A főkertész azt vallja, hogy a gyümölcsfákat már ősszel meg kell metszeni. így Is tesznek. Amikor például az őszibarack-fákról leszedik a termést, pár héttel később, szeptemberben a hajtásokat általában egyharmadával megrövidítik. Tavaszszal már csak a száraz ágaktól tisztítják meg a katlankoronájú fákat, júliusban pádig elvégzik az „átvilágító“ metszést. Különösebb „recepttel“ nem dolgoznak, mert szinte minden fát ismernek és úgy rövidítik az ágakat, hogy azokról túlságosan sok termőrügyet ne nyírjanak le, ugyanakkor olyan vastagra nőjenek, hogy megbírják tartani a termést. Végigjárjuk a gazdag termést igérő gyümölcsöst, A főkertész szeme ragyog az örömtől, mert úgy látja, hogy ismét remekelnek. Gyümölcskertészetükre jellemző, hogy eddig minden évben gazdagon fizettek a fák. A Golden Delícius, Starking, Jonathán és Ontárió egyre-másra, átlagosan a múlt évben 100 mázsás hektárhozamot adott. De volt már ettől sokkal jobb eredményük is. A csúcshozam 160 mázsa volt. A gyümölcsös mellett a főkertész igen büszke a szőlészetre, ahol szívesen tesz-vesz. A múlt évben kisebb fagykár ellenére is 103 mázsás hozamot adott minden hektárról. Szemlélődés közben kijelenti, hogy szinte minden évben biztos a gazdag termésben, mert az ápolási munkákat magas szinten végzik el. Meggyőződtünk róla, hogy a szőlészetben úgyszólván hlre-hamva sem volt a gyomnak. A gyümölcs- és szőlőkertészet tehát párját ritkítja a járásban és a legnagyobb eredménynek azt könyvelhetjük el, hogy évek hosszú során megközelítőleg mindig sokat termelnek. A gyümölcsészet hektárhozamai más, va, nem a legmagasabbak, mert a gyengén termő fák egy részét már kivágták, és újjal pótolták. Vannak olyan parcellák Is, ahol a fák csak a közeljövőben fordulnék termőre. A szemle viszont azt bizonyította, hogy ahol minden fa terem, a hektárhozam kétszerese az átlagosnak. A lelkes főkertész minden energiáját a gyümölcsészet és a szőlészet fejlesztésébe fektette. Emellett még s község és a gazdasági udvar parkosítása fellett is ő vállalt vádnökséget. Lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet és a község is a faluszépítést akcióban megszerezte az első helyet. Örökké mozgó, soha nem tétlenkedő, becsületes szövetkezeti tag, akinek munkáját nagyra értékeli a közösség. BÁLLÁ JÓZSEF Jól bevált géppel végzik a permetezést.
