Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-18 / 33. szám

1973. augusztus 18. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Eredményes aratás „Ismét bizonyságot tettünk arról, hogy a szövetkezéül gazdálkodás ré­vén több gabonát, több húst, tejet és tojást tudunk termelni, a dolgozók asztalára adni“ — olvastam a Búéi (Búcsl) Efsz tájékoztató lapjának (a Határszemlé-nek) ünnepi számában az aratási ünnepség kezdete előtt. Az emberek arcáról boldogság su­gárzott, mindenki türelmetlenül várta a félévi értékelő gyűlés kezdetét. Végre megtelt az ünnepi díszbe öltöz­tetett terem. Az izgatott suttogás el­halkult s felcsendült a Munka dala. Végigtekintettem a díszemelvényen, ahol a Járási vezetők, a szomszéd fa­luk küldöttel, a testvéri tiszakécskel és komáromi szövetkezet képviselői foglaltak helyet a falu vezetői mellett. A megnyitó után villámgyorsan pe­regtek az események. Csekes József agronőmus átadta az aratási koszorút a szövetkezet elnökének, Retkes bajos elvtársnak. Az elnök beszámolójából kiderült, hogy a búcsl szövetkezet nyolc kombájnnal tizenhárom nap alatt fejezte be a hétszázharminc hek­tár gabona betakarítását, a legkisebb szemveszteséggel. Az aratás folyamán fennakadás nem volt. A gépek kifo­gástalanul működtek, a dolgbzók fris­sítőkkel, étellel való ellátása nem ha­gyott maga után kívánnivalót. Búzából 45,43 mázsa az átlagos hek­tárhozam, árpából pedig 41,34 mázsa hektáronként, ami nagyon szép ered­mény, helyi viszonyokhoz mérten. Az állami alapokba történó eladás tervét 102 százalékra teljesítették, saját ta­karmányalapba pedig hatvannégy va­gonnal több Jut az Idén. Az eredmé­nyek nyilván sokatmondóak és nem szorulnak magyarázatra. Az elnök beszámolója utáni vitában szót kértek a Járási vezetők és a test­véri szövetkezetek küldöttel. Mindany­­nyian elismeréssel nyilatkoztak a bú­csl közös eredményeiről. A kombájnosok szocialista munka­­versenyének értékelése után — mely­ből Marosa József és Nagy János ke­rültek ki győztesen — a kultúrműsor tette fel a koronát az ünnepi gyűlés­re. A kultúrműsorban a SZISZ és a CSEMADOK helyi szervezetének egye­sített csoportja, majd a MATESZ mű­vészei szórakoztatták színes változa­tos műsorral az egybegyűlt közönsé­get. Értékes és jó munkát végeztek a búcsiak, minden elismerést megérde­melnek és jövőre bizonyára még jobb eredményekkel zárják az aratást, hogy olyan kellemes, elégedett han­gulatban mulassanak, mint az idei aratási mulatságon. Barak László ünnepi hangulat C okban különbözött az idei ara­­* tás az egykori kaszapengéstől zajos aratásoktól. A levicei (lévai) járásban a tavalyi aratástól is. Míg az elmúlt évben a Járás szövetkezeteinek túlnyomó része egyedül nézett szembe az aratás nehézségeivel, az idén a 102 efsz száma a járásban 79-re csap­pant, melyek egy-egy kooperáló kö­zösség tagjai. így már az aratás előtti időszakban úgy tervezték az aratás lebonyolítását, hogy egymást segítve, zökkenőmentesen menjen végbe. A Levicei JMI mellett működő Ara­tási Bizottság szinte „hadvezetőség­gé“ vált az aratás idejére. A lévai já­rás térképén az egyes községek hatá­rában elhelyezett összesen 500 színes zászlócska jelezte a kombájnok jelen­létét, típusát, valamint azt, hogy az efsz saját vagy más járás kisegítő kombájnja végzi az aratást a község határában. A térkép Jól tükrözte, mely körzetekben kezdték el az aratást, és JEGYZETEK dekében, hogy a gabona mihamarább fedél alá kerüljön, még akkor is, ha a nedvesség tartalom a 18 százalékot is túlhaladja. Most már elmondhatjuk, hogy az időjárás ez évben kedvezett a lévai járás aratóinak. A járási ara­tási bizottság közvetlen kapcsolatot tartott fenn valamennyi mezőgazda­­sági üzemmel. A négy részre osztott járásban egy-egy aratási biztos kisérte figyelemmel a munkálatok menetét és látta el az egyes szövetkezetek veze­tőit szaktanáccsal. A kombájnosok évente meghirdetett versenye ez évben is jól sikerült. A járásban arató 500 kombájnból 127-en kék zászlócska és több mint tizen pi­ros zászló díszelgett annak jeléül, hogy vezetőik 80, azaz 100 ha-ről, a piros zászlócska tulajdonosai 130, il­letve 150 ha területről takarították be a termést úgy, hogy a szemveszteség nem haladta meg a betakarított meny­­nyiség 3 százalékát. A legjobb kombáj­a gabonabetakarításról a kombájnok átcsoportosításánál is rendkívül hasznos segédeszköznek mutatkozott. A szövetkezetek 350 sa­ját kombájnnal rendelkeztek, 169 kombájn a Hradec Králové-i, Kutná Hora-i, Olomouci, Ban. Bystrica-i, mar­tini, zvolení és Žiar nad Hronom-i já­rásokból jött. Közvetlen az aratás megindulása előtt a levicei járás to­vábbi 11 kombájnnal gazdagodott. Akkor érkezett meg ugyanis a Szov­jetunióból az a kombájn-szállítmány, amelyen tíz efsz osztozott Öröm és gond is volt ez a hatalmas aratási ka­pacitás, amelyhez alkalmazkodni kel­lett a szállító eszközöknek és tárolók­nak is. Ezt a gondot fokozta az a tény is, hogy a járás közel egész te­rületén szinte egyszerre érett be a ga­bona, ami a hatalmas aratási mecha­nizmus egyszerre történő, gyors be­indítását igényelte. A járás mezőgaz­dasági szakembereinek emlékezetében még nagyon élénken élt az elmúlt év nehéz munkája, ezért úgy döntöttek, hogy már az aratás indulásának kez­detén mindent megtesznek annak ér­nosok a Veiké Ludince-í (Nagyölvedi) Efsz határában arattak. Így Svoboda József és Balázs József akik kombájn­jukkal 200 ha területet taroltak le és 9824 mázsa gabonát juttattak a szö­vetkezet magtárába. Őket követték Moncz István és Duchony István, akik 169 hektárról 8547 mázsa terményt takarítottak be. Az idei aratáshoz szorosan kapcso­lódott a levicei járásban az agitációs központok élénk tevékenysége. A vá­lasztások időszakában a járásban 93 agitációs központ működött. Az idei aratási idényben 63 nyitotta meg újra kapuit. A legtöbb helyen a faliújságok grafikonjai, fényképek szemléltették az elért aratási eredményeket. A helyi hangszórókon keresztül jutott dicsérő szó mindenkinek, aki megérdemelte. Az agitációs központok vezetőinek és agitátorainak köszönhető, hogy a moz­galmas, kitartó munkát követelő hét­köznapokban is ünnepi hangulat volt az új kenyér fogadásához. —nip— Kevesebb gondjuk, problémájuk lesz a termelőknek a gabona betakarítás utáni kezelésével raktározásával, ha végre átadják rendeltetésének lavi­nán az egyenlőre csigalassúsággal épülő, hatezer vagon gabona tárolására alkalmas gabonasilót. Foto; Michal Ondlk Cvodínban (Szögyénben) }ó­­• kedvűén, vidám hangulat­ban tartották meg az új kenyér ün­nepét. A Barátság Efsz fiatalja­­öregje együtt örült a jó termésnek, a szép eredményeknek, no és per­sze a foszlós belü ÚJ kenyérnek. Az ünnepségen a járási szervek j képviselőin kívül a pilismarótl (Magyarország) Lenin útja szövet-1 kezet vezetői is megjelentek. A megnyitó beszédet Kovács Ferenc' mérnök, az egyesített szövetkezet! elnöke, az aratási beszámolót pe­dig Fazekas János alelnök tartotta.; A szövetkezet tagjainak van mi­ért örülniük. Gazdagon fizetett szorgos munkájukért a határ. A jó Az új kenyér ünnepe hozamoknak köszönhető, hogy évi gabonatermesztési tervüket 14 szá­zalék erejéig túlszárnyalták. A kombájnosok is kitettek magukért, hisz alig maradt szem a tarlón. A kombájnosok belüzemi szocialista munkaversenyéből Sárai András került ki győztesen, aki SZK— 4-es gépével 159 hektárról takarí­totta be a gabonát. A második he­lyen Botján Ferenc (156 ha), a harmadikon viszont Zvoncsár Vin-; ce 153 ha) végzett, szintén SZK— 4-es gépekkel. A lelkes SZISZ-tagok színvonalas kultúrműsorral szórakoztatták a szövetkezet dolgozóit. A legna­gyobb közönségsikert az Andruskó Mária vezette tánccsoport aratta. Kivilágos-kivirradatig szólt a nó­ta. ropták a táncot a szorgoskezű szövetkezeti dolgozók. Valóban vi-' dám hangulatú aratási ünnepély volt 1 — kj— Értékelték munkájukat Köztudott, hogy a legkorábban kelő és a legkésőbben fekvő emberek egyi­ke a földművelő. Nem két vagy három műszakban dolgozik, nem él a nyolo órával, mert a csúcsmunkák Idején 12—14 óra a munkaidő. Most, hogy a gabonaraktáraink meg­teltek, jó érzés tölt el valamennyiün­ket. Elismeréssel gondolunk az ara­tókra, akik a legszebb nyári napok­ban szurkosán, átizzadt ingben ültek az aratógép forró ülésén, akik nem sajnálták a vasárnapok ünnepi hangu­latát — tudatában voltak munkájuk fontosságának: biztosítani kell a min­dennapi kenyeret. Ez az idén is sike­rült. Az időjárás kimondottan kedve­zett, mert a kombájnok reggeltől késő estig vághatták a gabonát. Részben ennek tudható be, hogy mezőgazdasá­gi üzemeink többségében aránylag rö­vid idő alatt végeztek az aratással. Persze az idén is mennyi nyugtalan éjszaka, mennyi átizzadt ing kellett ahhoz, hogy megvalósuljon a földmű­vesek álma, s általa biztosítva legyen az ország kenyere. A Král'oviCové KraCany-i (királyfia­­karcsai) szövetkezetben a közelmúlt­ban ünnepelték az aratás befejezését. Kovács István mérnök, a közös elnöke beszámolójában elmondotta, annak el­lenére, hogy az eredmények jók, nincs megelégedve a hektárhozamokkal. Igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a szántóföld ötven százaléka kavicsos talaj, akkor búzából a 47,5, árpánál pedig a 47,4 mázsás hektárhozam ki­váló eredmény. Viszont az tény, hogy búzából az idén nem sikerült elérni a járási átlagot. Közben elbeszélgettem Pálfi Sán­dorral, a szövetkezet agronómusával és Szabó Ferenc elvtárssal, aki a tíz tagú öntözőcsoport vezetője. A két elvtárs többek között elmondotta, hogy a legszebb hektárhozamot a Ju­bilejná 50-es fajtánál érték el, mint­egy 52 mázsát, de volt olyan parcella is, ahol csupán 32 mázsa volt az át­laghozam. Az idén tudták valóban ér­tékelni, hogy az öntözésnek milyen nagy szerepe van a nagyüzemi gaz­dálkodásban. Példáuí 24 hektáron ka­vicsos talajba vetették a búzát, amit háromszor sikerült megönteni, s így hektáronként 39 mázsát adott, viszont ha nem öntözték volna, a 20 mázsát sem érik el rajta. De az öntözés hasz­nossága ugyanúgy megmutatkozik a lucernánál, a kukoricánál és a répá­nál is. A szövetkezet 160 hektáron kuko­ricát, 60 hektáron cukorrépát ter­meszt. A szárazság ellenére a hely! viszonyokhoz mérten gazdag termés ígérkezik. Számításuk szerint cukor­répából elérik a 420 mázsát, kukori­cából pedig májusi morzsoltan az 58 mázsát. Befejezésképpen még elmondjuk, hogy az ünnepség kedves színfoltja volt, amikor a szövetkezet agronómu­­sa Kovács elvtársnak, az emberi szor­galom és az új kenyér jelképeként át­nyújtotta az aratási koszorút. Utána a SZISZ helyi szervezete színvonalas kultúrműsorral szórakoztatta a szö­vetkezet dolgozóit. ÖVÄRY PÉTER Még csak a kilences szám felé kú­szik az időmérő mutatója, ám az au­gusztusi nap máris forrón lovelli suga­rait. A határban frissen szántott fold szaga terjeng. A békésen csivitelő ma­darak énekét mindjobban túlharsogja a fordulóhoz közeledő erőgép zaja. A traktor hatalmas kerekei lenge por­felhőt kavarva kapaszkodnak a szá­raz, kemény talajba. Az eke szaporán hasítja a tarlót. Utána széles sötét sáv marad — a négyes eke nyoma. * ff ff A tízegynéhány hektáros parcellá­nak több mint felét már sötétbarna barázdák borítják. Pedig alig pár órá­ja szorgoskodik itt a gép, az ember. Takács Lajossal régi ismerősként üdvözöljük egymást. A tábla szélén fékez, felkapaszkodom a vezetőfülké­be, ő ismét gázt ad a motornak s már­is sorakoznak utánunk a friss baráz­dák. Beszélgetünk, illetve megpróbálunk szót érteni. Kevés sikerrel. A Dutra túl hangos masina. Egyet-mást azért így ts megtudok. Lajos bátyám másfél évtizeddel ez­előtt lépett a szövetkezet tagjainak sorába. Azelőtt építkezéseken dolgo­zott. Járta az országot, építette az üzemeket, gyárakat, középületeket mint sokan mások. Megúnta a vándor­életet, no meg idehaza is kellett a szorgos kéz. Mint mondja, nem bánta meg, hogy hazajött a faluba. A közös­ben először gyalogmunkásként, a me­zei csoportban dolgozott. Később trak­torvezetői, majd kombájnos-tanfolyam­­ra küldték. Mindkettőt sikeresen el­végezte. Az első gépe Zetor 25—К volt. Azóta traktoros. Csak akkor „száll le“ a traktorról, ha aratni kell. SZK—4-es gépével az idén több mint félszáz hektárról aratta le, csépelte ki a gabonát. A kombájnok azután elin­dultak viszonozni a segítséget, ő pedig itthon maradt szántani. Kell a jó mag­ágy az ősziek alá. ff ff ff Már a harmadik fordulónál tartunk, amikor húsz-huszonöt méterre a par­cella végétől leállítja a gépet. — Ki kell cserélni a negyedik vasat. Túl kemény a talaj, egykettőre kicsor­bul, életlenné válik az ekevas. A szá­raz, erőgépekkel meggyúrt föld gyak­ran kilöki magából az ekét. Bal kezével verejtékező homlokát törlgeti, jobbjával pedig már a csa­varkulcsot, az új ekevasat markolja. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal dol­gozik Percek müve az egész, máris új vas csillog a régi helyén. — Látja, ez a fájó pont — mutatja a tompa, megvastagodott ekevasat. Ha ez alá, vagy az ekefef alá az átlagos­nál csak egy kicsivel is több zöld anyag, vagy szalma kerül, azonnal ki­ugrik a földből. Sok múlik a vetőszán­tás minőségén, hát jól, becsületesen kell elvégezni. Igaza van Lajos bátyámnak. Ezek a négytestű román ekék nem a legjob­bak. Egyik hibájuk, hogy nem éppen Dutra után valók: az ezen erőgép szá­mára készülő ekéknél kisebb munka­­szélességűek — összevissza 40 cm kü­lönbségről van szó — és aránylag könnyűek. További hiányosságuk, hogy túl rövidek az ekefejek. Ebből követ­kezik, hogy tarlóhántáskor rövid idő alatt sok szalmát sodornak össze ma­guk előtt, s ha ezt nem távolítja el időben a traktoros, akkor egyre csök­ken a szántási mélység, végül a ke­mény talaj kidobja magából az ekét. Egyrészt kevesebbet lehet vele fel­szántani naponta, másrészt rosszabb az elvégzett munka minősége. — A Dutra-ekékkel sokkal jobb dol­gozni — mondja a traktoros, miköz­ben cigaretta után kutat. — Azokkal nemcsak a szalmát, a kukoricakórót is kifogástalanul leforgattuk. No de mit csináljunk? Pótalkatrész nélkül a meghibásodott ekét megjavítani lehe­tetlen. Szántani meg azért csak kell, ha nem akarjuk túllépni az agrotech­nikai határidőt. Egy műszak alatt nyolc-kilenc hektáron végzem el a középszántást. ff ff ff Az ülés alá dobja a csorbult eke­­vasat, órájára pillant s máris búcsúzik. Érthetően sietős a dolga. Az idén — a helyi viszonyokhoz mérten — gaz­dag termést adott a határ. A jövő évit már most kezdik megalapozni. Feldübörög a motor. Egy kézlendí­tés és a gépkolosszus ismét nekilen­dül. Utána, a négyes eke nyomán sö­téten barnállanak a frissen hasított barázdák. KÄDEK GÁBOR A száraz, kemény talajban hamar é veszíti az ekevas. Takács Lajos az * pen lecserélt alkatrész csorba, mi vastagodott élét mutatja. (A szerző fel: Mikulá&ik Máli* cigánydalokat боек alt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents