Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-11 / 32. szám
Több évszázados múltra tekint vissza a komárnoi (komáromi) galambtenyésztés. Elődeink csupán parlagi (purcli) galambfajtákat tenyésztettek, de a szekeresgazdák jóvoltából, akik állítólag Törökországból hozták be a bukókeringőt, meghonosodott e galambfajta tenyésztése is. Számukra a galambtenyésztés a liússzUkséglet kielégítését jelentette. A mai te van, és ezek egyedeivel vesz részt, a hazai és a külföldi galambkiállításokon, amelyek célja, hogy fölmérjék az egyes résztvevők által kitenyésztett egyedek minőségi színvonalát. Viola Lajos az említett galambtenyésztők sorába tartozik. Minden szabad idejét a galambtenyésztésnek szenteli. Ez úgyszólván magától értetődő, hiszen egészen fiatalon látott nyésztéssel kezdte. Majd a versenyek során elért eredményeken fölbuzdulva 1966-ban áttért a prágai rövidcsörűek tenyésztésére. Evés közben jön meg az étvágy, tartja a közmondás, így nemsokára fellelhető volt tenyészetében a dán szarka és a komáromi bukókeringő. jelenleg 30 postagalamb, valamint 80 komáromi bukókeringő és dán szarka röpdös galambházában, amelyek a családi ház udvarán kaptak helyet. A postagalambokat, valamint a dán szarkákat dajkagalambként tartja, mert a komáromi bukókeringő nem képes fölnevelni saját fiókáit, mivel csőre rövid és görbe, ami kizárja az utódok etetését. Amint a fiókák kikelnek, a dajkagalambok alá kerülnek, amelyek féltő gonddal nevelik fel a pihés jószágot. Persze, ehhez is szakértelemre van szükség, különben elpusztulnak a fiókák. Viola Lajos eddigi tenyésztői tevékenységét sikerek fémjelzik. Közel félszáz elismerő okbelyeken fajtagyőztes, elsődíjas, tiszteletdíjas galambjai iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. A sárga és a sárgatarka komáromi bukókeringő tenyészetét már 1969-ben az ellenőrzött, elismert „fajtafenntartó állomás“ szintre emelték, amelyet mind a mai napig megőrzött. A galambtenyésztés terén elért sikereit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ország legtávolabbi részéből is érkeznek hozzá levelek, amelyekben az általa kitenyésztett példányok iránt érdeklődnek. Nem egy esetben a szocialista országok galambtenyésztői is felkeresik, hogy egy pár galambot kaphassanak tenyészetéből. Többet igazán nem kívánhat egy tenyésztő! A kiállításokkal kapcsolatban azt kifogásolja, hogy a rendezőbizottság sok esetben nem küldi el a katalógust, pedig a nevezési díjban benne van az ára. Hasonló a helyzet az értékelési okiratokkal is. Azokat csak a Brnoban rendezett cseh nemzeti galambkiállításról küldték meg. Márpedig erre szükség van, ha netán vevő akad a fiókákra. Viola Lajos tagja a Szlovágalambtenyésztö levél, díszes váza, serleg és plakett igazolja szakmai felkészültségét, tenyésztői hozzáértését. Sikereit főleg a komáromi bukókeringonek köszönheti, amellyel nemzetközi téren is elismerést vívott ki magának. Az elmúlt évben több hazai és külföldi galambkiállításon vett részt. Többek között Budapesten, Nový Sadon (Újvidéken), Komáromban (Magyarországon), Komárnoban, Trenöínben, Brnoban és Varsóban. Az említett Ä brnoi csetí nemzeti kiállításon tiszteletdíjat nyert komáromi bukókeringő, Viola Lajos fajtafenntartó törzstenyészetéből. tenyésztők már értékelik az munkához. Eredetileg postaegyes galambfajtákat és igye- galambtenyésztéssel és röptekeznek azokat a szabványból kiindulva minél rangosabb minőségi szintre emelni. A komáromi bukókeringonek ma már nemzetközi híre van. Több színváltozatban tenyésztik. Alapszíne a sárga, vörös, fekete, másodlagos színváltozatai pedig a sárgatarka, vöröstarka, feketetarka, kéktarka, ezüst és további színkeverékek. További szívesen tenyésztett galambfajták a következők: bécsi rövidcsőrű, budapesti díszgólya, budapesti magasröptű, pirók, fecske, kék röpti, lengyel hiúz, lengyel apáca, dán szarka, angol szarka, cseh hegyes, angol karrier, angol sárkány, német díszposta, antverpeni díszposta, strasszer, amerikai king és további fajták. A Szlovákiai Kisállattenyésztök Szövetségébe tömörült ко- . , ,,, .. máromi galambtenyésztők több- A galambnaz feszekfiokjának elrendezese. ségének ma már törzstenyésze- (A szerző felvételei.) kiai Kisállattenyésztők Szövetsége komárnoi l es számú szervezetének, melynek keretében aktív működést fejt ki a galambtenyésztői szakkörben. Ennek tagjai minden hónap első hétfőjén szakmai eszmecserére jönnek össze a Munkásotthonban. Kicserélik tapasztalataikat és megbeszélik a további teendőket. A hozzáértők jól tudják, hogy a komáromi bukókeringő tenyésztés igényes követelményt támaszt. Naponta legalább egy órát, a versenyekre való felkészítés alkalmával pedig két órát is igénybe vesz gondozásuk. Arról nem is beszélve, hogy a fiókák felnevelése milyen körülményes. Az elmondottakból látható, hogy a galambtenyésztés nem is olyan egyszerű dolog, Törzskönyvezett galambok tenyésztésére csak olyan ember képes, aki szereti ezeket a kedves madarakat. Márpedig Viola Lajos szereti, hiszen szabad idejének nagy részét társaságukban tölti. Erre pedig valóban csak egy vérbeli galambtenyésztő képes! ANDR1SKIN JÓZSEF, Komárno (Komárom) A franciák és a libamáj Ez az ország a gurmanok hazája — legalábbis az európai köztudatban így gyökerezett meg az egykori Gallia utódáról. Ezért lepte meg a kereskedelmi szakértőket, gasztronómusokat annak a felmérésnek az eredménye, amelyet nemrégiben az ország legkülönbözőbb vidékein végeztek. „Imeri-e a libamájat?“ — ez volt a fő kérdés, amelyet 100 francia polgárnak tettek fel az ország különböző részein. A száz kérdezett közül 14 még nem is hallott a libamájról, erről az ínyenc ételről, amellyel az ország a világpiacokon jó hírnevet szerzett magának. Érdekes adat az is, hogy a Párizs környéki háztartások 20 %-ában sem ismerték a libamájat. Az ország déli részén a Pireneusok környékén és a hegyvidéken élők ismerik leginkább. Az itteniek libamáj-szeretete és fogyasztása generációról generációra ismétlődő „népszokás“. Perigord és Landes vidéke látta el évszázadok óta libamájjal a Pireneusok lakóit. A Pireneusok után Elszász következik a lemmel kisérni a piaci áringadozást sem. Az újabb tendencia szerint a csoportosulások, szövetkezetek kialakítása segítene a hazai termelés megjavításában. (Baromfit. 1972) Levegővel szállítják az élöbaromfit A baromfitenyésztés sok problémáját megoldották már gépesítéssel. Ennek ellenére vannak olyan „mostohán“ kezelt mun-A házinyúltenyésztés technikai paraméterei Az Olaszországban megjelenő „Agricoltura“ című lapban G. Bianchi szakíró a házinyúltenyésztés technikai paramétereivel kapcsolatos tanulmányt tett közzé. Részletesen elemzi az olaszországi házinyúltenyésztés jelenlegi problémáit és a fejlesztéssel kapcsolatos koncepciókat. Ez viszont rendkívül érdekes, mert terv szerint a „szapora és ellenálló tenyésznyulak“ szelektálása után, évente 60 kisnyúl elválasztását várják, az állomány hozamának 25 %-os emelkedésével“. Ez olyan nagy fejlődés és teljesítmény lesz, amelyre feltétlen célszerű oda figyelnünk, annál is inkább, mert Közép-Európában egy anyanyúl évi teljesítménye (újzéiandi fehér, kaliforniai és a fehér gyöngy) 30 darab felnevelt fióka, anyanyulanként és évenként. kafolyamatok, amelyek - tekintetében nem léptek lényegesen előre. Ezek közé tartozik a baromfi összegyűjtése és rakodása. Az egyik legfontosabb probléma az, hogy az e munkához szükséges munkaerőt más, kézimunka-igényesebb területekről kell elvonni, mert csupán e célra állandó munkásokat — a munkafolyamat rövid időtartama miatt — nem célszerű tartani. Nehezíti a dolgot, hogy a rakodásra általában szokatlan időpontokban az éjszakai vagy hajnali órákban kerül sor, ezért szinte lehetetlen embert találni. Az alkalmi munkások „félgőzzel“ dolgoznak, nem szólva arról, hogy termelékenységük messze azoké alatt marad, akik naponta ugyanazt csinálják, s ezáltal nagy gyakorlatra tesznek szert. Az előbbiek alapján logikus megoldásként egy olyan rakodóállomás létrehozása kínálkozik, amely törzsgárdájá révén összeszokottan, lelkiismeretesen dolgozik, és így a tagjainak nyújtott magasabb bér az általuk elért nagyobb teljesítmény során realizálódnék. Baromfitenyésztés Iránban libamáj-kultusz területén. Bretagne lakói körülbelül ulyan százalékban ismerik a libamájat, mint a Párizs-környékiek. A megkérdezett bretonok egyharmada azonban több mint egy éve nem ízlelte ezt az eledelt. Tovább vizsgálva az ország déli megyéit, az Azurpart lakói körében a libamáj nagy népszerűségnek örvend. Itt, valamint a Rhone Alpes vidékén nem maradhat el a libamáj az újévi étlapról. Franciaországban a tradíciók, a helyi tényezők nagymértékben befolyásolják a libamájfogyasztást geográfiai tekintetben. A statisztika szerint a Pireneusok környékén a lakosság 80 %-a, Bretagne ban csak 30 %-a fogyaszt rendszeresen libamájat. Az országos fagyasztás a nem túl biztató adatuk ellenére is növekvő tendenciát mutat. 1968 —1971 között 23 %-kal növekedett a hazai libamáj fogyasztása. Termelésével viszont régóta bajok vannak Franciaországban. Ennek a fejlett iparra) és mezőgazdasággal rendelkező országnak a viszonylag alacsony libamájigényét több mint 50 százalékban behozatalból kell kielégíteni. Most szervezik át az egész libamájternielést az országban, és remélik, hogy a hetvenes évek közepére 80 e/oban hazai előállításból tudják kielégíteni a belföldi piacot. Eddig az egyéni termelők támogatását erőltették, de felismerték, hogy az izolált és a szétszórt kisparasztok nehezen tudnak lépést tartani a követelményekkel és néni képesek figyeEbben az országban a baromfihús még a luxus élelmiszerek közé tartozik, írja a Poultry International. A lakosságnak az egy főre eső fogyasztása alig mérhető fel mennyiségben, de jelentősen alatta van az egyéb húsok fogyasztásának. Üzemi jellegű baromfitelep Iránban mintegy 35 van, azonban kizárólag tojótyúkot tartanak. Ezekben az állatlétszám 10—20 ezer közötti. A broilercsirkét az országban alig ismerik még. Az iráni kormány most erőfeszítéseket tesz a baromfitermékek termelésének növelésére. Ezt elsősorban központi tanácsadó szerv létesítésével próbálják elősegíteni. Céljuk, hogy a farmerek és a háztáji baromfitartók körében emeljék a színvonalat. Az utóbbi időben az ország több részén, ahol a baromfitenyésztés már jelentős volt, mélyhűtőket létesítettek feldogozóüzemekkel együtt. E- zek kapacitása egyenként nem több mint 1,1 vagon. Ugyancsak az utóbbi időben létesítették Isfahanban az első Baromfi Kísérleti Intézetet, melynek egyik részlege központi baromfi-állategészségügyi laboratóriumként működik. A takarmánygyártás szintén igen kezdeti stádiumban van. A gyártott kevés speciális takarmány egyelőre túlságosan drága és a termelők döntő többsége maga keveri állománya részére a takarmányt. Távlatilag még hosszú ideig a háztáji 50—200 átlaglétszámot kitevő farmok fognak dominálni Iránban a korszerű termelő nagyfarmokkal szemben. Az USA-ban ezek a kérdéseit már évekkel ezelőtt felvetődtek, történt Is egy s más a megoldás érdekében. Igen figyelemreméltó a Chickenveyor cég szállítóberendezése, amely e téren ma a legfejlettebb. Alapelve rendkívül egyszerű. Az élő baromfit belül simára kiképzett, elég nagy átmérőjű csőbe csúsztatják és vákuum segítségével továbbítják. A technikai kivitelezés valamivel bonyolultabb: gondoskodni kell arról, hogy a baromfi vákuum-zónából egy gyűjtő kamrába jusson. Az állatok ezután légzsilipen keresztül kiesnek innen, és ä szívóhatás által, melyet a kimenő csőhöz csatlakoztatott ventillátor szolgáltat, a kivételt helyre kerülnek. Az állandó szívóhatás ugyanakkor légpárnát képez, amely lehetővé teszi, hogy az állatok ütközésmentesen érkezzenek egy „puha felületre“. A próbaüzemelés során 65 méteres csővezetéket használtak, azonban a gyakorlatban nagyobb távolság áthidalása is lehetséges. Ilymódon 4—5 munkás óránként 4—5000 csirkét képes y továbbítani. A broiler Industry c. amerikai szaklap megállapítja, hogy a berendezéssel a munkaerő szükséglet felére csökkent, az állatok szállítás okozta sérülése pedig 50 %-kal mérséklődött. További előnye, hogy a berendezés mozgatható, és használata során nincs szükség a szállítórekeszeknek ólakban való tárolására, illetve a szállítóeszközökről való lerakására. (Baromfiteny. 72) (Baromfit. 73) Mennyi prémesállat van Magyarországon ? Dr. Fazekas Béla, a Központi Statisztikai Hivatal mezőgazdasági főosztályának vezetője nyilatkozott a sajtó képviselőinek az 1972. évben végzett állatszámlálásről. Ezek szerint 1972. szeptember 30-i állapotnak megfelelően Magyarországon 1 millió 849 ezer db házinyúl van. A nutria és a nyérc összesen 8500 db. Nem ismeretes, hogy a házinyulak esetében a megszámlált állatok között a süldők, a fiókák is szerepelnek vagy ez a szám kizárólag csak a törzsállományok egyedeire vonatkozik.
