Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-11 / 32. szám
, SZABAD FÖLDMŰVES 1973. augusztus lí. Felelősségtudattal készítsük az építkezési beruházások jövő évi tervét! Az 5. ötéves tervidőszak negyedik esztendeje a mezőgazdasági termelés Irányítása, szervezése, valamint az anyagi és a műszaki bázis fejlesztése tekintetében nagyon igényes felkészülést követel tőlünk. Mégpedig azért, mert a kitűzött feladatok, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa számunkra megjelölt, nagyon konkrét formát öltenek és az eredmények mellett mutatják a gyönge pontokat is. Az 5. ötéves tervidőszak negyedik évében feltétlenül olyan anyagi-műszaki bázist kell létrehoznunk, amely megfelel az utána következő ötéves tervidőszak tudományos műszaki fejlesztés igényeinek. Ez természetszerűleg azt sürgeti, hogy jövőre a beruházási tevékenységben következetesek legyünk, mert azok az építkezések, amelyeket mintegy 80 százalék erejéig 1974-ben kezdünk, a 6. ötéves tervidőszak első két évében kerülnek átadásra. Nagyon szükséges, azaz döntő fontosságú ez, hiszen a forgalomba kerülő műszaki eszközök és technológiai berendezések nagy mértékben befolyásolják a mezőgazdasági termelést, s vele együtt a szövetkezetek ’és az állami gazdaságok közgazdasági föllendülését, s végső fokon a 6. ötéves terv eredményes beindítását. ✓ Ennek megfelelő módon az 1974-es beruházási tervek megalkotásánál alaposan gondoljuk meg hová és menynyit invesztáljunk, hogy minél hatékonyabban kihasználhassuk a rendelkezésre álló pénzeszközöket, s a kész épületeket záros határidőn belül átadjuk a termelésnek. A legutóbbi értékelések arról adnak számot, hogy az építkezési beruházások kivitelezésében 1971—72-ben aránylag jó eredményeket értünk el. • • Öntözéses gazdálkodás Ukrajnában Közép- és Dél-Ukrajria között az évi csapadékátlag ingadozás különbsége óriási. Amíg Kijev körül az évi csapadékmennyiség 400—600 mm, addig lent délebben, Herszon környékén csak 200 mm körül van. Ezért a déli vidékeken nagy erőfeszítéseket tesznek az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésére. Nem szükséges ehhez különösebb ökonómiai indoklás sem, mert a legmeggyőzőbb tény az, hogy amíg öntözéssel 30—40 mázsás hektárhozamokat érnek el, addig nélküle a hozamok csupán 10 mázsa körül mozognak. Számunkra szinte hihetetlennek tűntek azok az óriási építkezések és költséges beruházások, amelyeknek a jövőben itt kizárólag az öntözést kell elősegíteniük. Láttuk a most épülő óriási öntözöcsatornát, amely a Kahovkai duzzasztógáttól 340 km-es távolságra látja majd el öntözővízzel a tőle délkeletre fekvő csapadékszegény vidéket. Medrét, melynek partjait most építik, betonozzák, a Vág folyóhoz hasonlíthatnánk. Az épülő szivattyú telep, amely a duzzasztó vizét az öntözőcsatornába emeli, olyan, mint amilyennek a tervezett dunai vízierőművet képzelem. A víztömeget tíz óriásszivattyú fogja átemelni a csatornába. Erre jó lehetőség van, mert a bőséges vizű Dnyeper vizéből a Kahovkai tengerben 20 köbkilométernyi tartalék van. Nagy figyelmet szentelnék az öntözéstechnikának is. A különböző hazai és külföldi öntözőberendezéseken kívül (mint amilyen az amerikai szabadalom alapján gyártott Fregat), az alábbi módszer a legelterjedtebb. Száz méteres távolságban géppel nagyon gyorsan kb. 60 cm mély árkokat mélyítenek, amelyeket a szilárd vezetékből teleengednek vízzel. Az árok mentén aztán lassan haladva egy lánctalpas traktorra szerelt két 50—50 méteres öntözőszárnyból esőztető módszerrel juttatják a talajra a jói átmelegedett vizet. Egyszerre száz méteres sávban öntöz ez a berendezés és kb. 30 mm-es adaggal. Egy nyolc órás műszák alatt négy-öt hektár területet öntöz meg, de állandóan három műszakban dolgoznak. A Herszonból Kahovkába vezető 100 kilométeres út mellett vagy 30 darab ilyen berendezést számoltam meg, A pontos tipusjelzése DDA—100 M. Láttunk még két további típust is, amelyek szintén szovjet gyártmányúak a „Dnyepert“ és a „Volzsankát“. Az utóbbi vált be a legjobban. Egyszerre végez előrehaladó és forgó mozgást. Az idén ezen a vidéken a gabonafélék jól átteleltek és nagyon biztatóan néztek ki, mert május végén 70 mm csapadék hullott, ami errefelé nagy ritkaság. Rögtön szembetűnő az is, hogy a kiépített öntözőberendezéseket igyekeznek tökéletesen kihasználni. Nálunk ezeket a költséges létesítményeket csak körülbelül 35 százalékban üzemeltetjük és ezen a téren még bizony akkorák a lehetőségeink és a tartalékaink, mint amilyen nagy ezáltal a mulasztásunk. Tarr Gyula vegyészmérnök, az Öntözógazdasági Kutatóintézet dolgozója Az erre az ötéves tervidőszakra előirányzott beruházási feladatokból a tehenek elhelyezésére az épületek 22,2, s egyéb szarvasmarhák részére 27,9, a sertések elhelyezésére 18,9, a baromfiak számára pedig az épületeknek 125,3 százalékát adták át a termelésnek. A múlt évben problémákat észlelhettünk az öntözőrendszerek átadásában. Annak ellenére, hogy az öt évre tervezett 90 ezer hektárból 1971-72- ben 22 900 hektár öntözőrendszert adtak át a termelőknek, s a 65 ezerből 22 800 hektárt lecsapoltak, mégsem lehetünk teljesen elégedettek az eredménnyel. Mindez arra figyelmezteti a kerületi és а/járási mezőgazdasági irányító szerveket, valamint a kivitelező vállalatokat, hogy minden erejüket, eszközeiket és építő kapacitásukat, elsősorban a földalap termőképességének a, fokozására, az öntözőrendszerek építésének a befejezésre használják fel és gyorsabb ütemet szabjanak a szarvasmarhák elhelyezésére szükséges új építmények elkészítésére, továbbá a régi istállók felújítására és modernizálására stb. Az illetékesek ne feledjék, hogy ezekkel a feladatokkal idén márciusban össz-szlovákiai értekezleten is foglalkoztunk, ahol elemeztük az építkezési beruházások kivitelezésének valóságos helyzetét, s megjelöltük azokat az utakat, melyek a továbbiak folyamán célhoz vezetnek. Gondos előrelátással készítettük a következő időszakban nélkülözhetetlen tervdokumentációkat, a típusterveket, s arra törekszünk, hogy a kivitelezők szavatolják a kiváló minőségű munkát. Egyszóval döntő módon fontos, hogy mindazok az épületek, amelyeket az ötödik ötéves tervben átadásra terveztünk, időre elkészüljenek. A szóbanforgő értekezlet tárgyalási rendjét képezték többek közt az építkezési beruházások kivitelezésének távlati célkitűzései, az új beruházások műszaki és technológiai mozzanatai, a munka- és az életfeltételek javítását célzó intézkedések stb. Az értekezlet olyan intézkedést sürgetett, hogy a jövőben lényeges javulás történjen az épületek kivitelezésének előkészítésében, a munkálatok figyelemmel kisérésében, a beruházási eszközök gazdaságos felhasználásában. Ф A mezőgazdasági tervezőintézetben létrehozzák a fejlesztés központját, a kutatás és a fejlesztés tökéletesítésére, a beruházási akciók, valamint az ebben az irányban történő előrejelzés, a tipizálás és a célszerűség meghatározásával. Ezzel párhuzamban az Állami Meliorációs Igazgatóság keretén belül olyan alakulatokat hoznak létre, melyek központi és kerületi vonatkozásban végrehajtói, illetve beruházói lesznek a ipezőgazdasági építkezéseknek. # Nagyobb gondot fordítunk a mezőgazdasági építővállalatok további fejlesztésére, mint például az Agrostav, a meliorációs szövetkezetek építőkapacitásának tökéletesítésére. Módszertani és tanácsadó tevékenységgel segítjük és kooperációs együttműködésre ösztönözzük őket. További alapelvek rögzítik például a terv és a pénzügyi fegyelem kérdéseit, egy-egy beruházási folyamat lebonyolításában. Az egyes akciókban résztvevők munkájának összehangolásában egyforma fontos tényező a pontosság és a következetesség. Ez vonatkozik többek közt az 1973-ban szocializált földekre, a tervdokumentációk sürgős és jó minőségben történő elkészítésére, s ugyanúgy az 1974-ben megkezdésre kerülő mezőgazdasági építkezések jóváhagyására, s az épületek helyének sürgős kijelölésére stb. Ezen feladatok- jelentékeny többségét a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok jól teljesítik. Előkészítik a jövő évben megkezdésre kerülő építkezések javaslatait, s most készülnek az ezekhez szükséges tervdokumentációk. A fönt említett értekezlet után elvárjuk, hogy az ott résztvevők közreműködésével ösztönözzék a beruházási bizottságokat, a tervdokumentáció felülvizsgálására. A tervező intézet már kibocsátotta a tervdokumentáció első sorozatát, a szarvasmarha-istállók kivitelezéséhez. A mezőgazdasági beruházók igényei azonban eddig nem teljesen azonosak távlati célkitűzéseikkel. Nagyon lassú ütemben halad például a borjúneveldék, a növendékmarha-istállók kivitelezése, s vontatott a régi épületek felújítása és korszerűsítése, az agrokémiai vállalatok hálózatának kiépítése stb. Többen új sertésistállők és tehénfarmok építése mellett kardoskodnak, sokszor indokolatlanul, mert más, olcsóbb megoldást is lehetne találni. A kooperációs viszony létrejötte a mezőgazdasági termelőüzemek szempontjából új távlatot nyitott az építkezési beruházások célszerű és közös kivitelezéséhez. Ezt a lehetőséget kár lenne kihasználatlanul hagyni. Itt főképpen olyan beruházásokról van szó, melyek közös érdekeket szolgálnak. Ezek közé tartozik a talajerő fokozása, a növényvédelem, a melioráció, a gabonafélék betakarítás utáni gondozása, közös borjúneveldék és növendékmarha-istállók építése stb. Ezeknek kooperációs alapon történő kivitelezése nagyon jó előfeltétel lenne. a CSKP XIV. kongresszusa által mezőgazdaságunkra vonatkozó határozatok gyakorlati megvalósítására. A beruházóknak az a feladatuk, hogy figyelemmel kisérjék az építkezések folyamatosságát, és tervszerű átadását. Ez felételezi a jövő esztendőben megkezdésre tervezett építkezési beruházások gondos előkészítését, és sikeres kivitelezését. (Az EP nyomán HAI] A gabonatermesztés föl** lendítése úgymond döntő fontosságú tényezője népgazdaságunknak, ennélfogva össztársadalmi érdek. Mezőgazdasági üzemeink a termelés során kellő szakértelmet és komolyságot tanúsítanak ezen fontos feladat lehető legjobb teljesítésében. A pribetai (perbetei) szövetkezet is azon gazdaságok egyike, ahol nagy területen foglalkoznak gabonatermesztéssel. Nagy László agronómus látogatásunk alkalmával arról adott számot, hogy ebben az évben 1283 hektárról takarították be a gabonát. Búzát 810, tavaszi árpát 420, rozsot pedig 15 hektáron termeltek. A hátralevő területen pedig egyéb gabonatermésük volt. A szakszerűen alkalmazott fajtaagrotechnika a kiváló minőségű — Szovjetunióból származó — vetőmagvak a bőségesen adagolt műtrágya meghozta a várt eredményt. Amikor a szövetkezetben jártunk, még itt-ott duruzsoltak a kombájnok, de a végeredmény már sejtetni engedte magát. Az agronómus elvtárs a betakarított parcellákból Ítélve, úgy vélekedett, hogy a búzánál 52 —53 mázsa lesz a hektárhozam s ez indokolt is, hiszen több nagyparcella megtermetté a 60 mázsán felüli hektárhozamot. A legtermelékenyebb szovjet búzafajtáknál a Kaukáznál és az Auroránál tiszta hatóanyagban 360 kg műtrágyát adtak a termőtalaj hektárjára. Ezzel szemben a Jubilejná és a Mironovszkája búzafajtánál a nitrogéntrágya adagját . hektáronként (tiszta hatóanyagban) 10 kg-al csökkentették, a kálium és a foszfor adagja pedig hasonló volt, mint a Kaukaz és az Auróra búza esetében. A búzán kívül a tavaszi árpa is gazdag termést adott. Az átlagos hektárhozam 46 mázsa lett. Ami pedig a minőséget illeti, azt mondhatjuk, hogy felülmúlta a sokévi átlagot, tehát a szövetkezet kitűnő-minőségű vetőmagot szállíthatott a felvásárlóknak. Ám az agronómus azt is megjegyezte, hogy bárhogyan is szeretné elkerülni a búza elővetemény után a búzának ismételt vetését, az akarat nem válik valóra, mert a nagy területen termesztett gabonaféle ezt nem teszi lehetővé. Azonban elmondta, hogy az olyan területeket, amelyekre ismételten búzát vetnek, nagyon gondosan megmunkálják és lényegesen több műtrágyával látják el, mint például az ideális előveteményű területeket. A gondos munka eddig jó eredménnyel járt. Ez is, az is társadalmi érdek! Ezt bizonyítja az is, hogy a búzánál idén 12—13 mázsával jobb a hektárhozam, mint tervezték, így a szerződéses leadáson kívül a takarmányalapra is jut bőven. A pribetai szövetkezet növénytermesztése nagyon észszerűen szakosított. A szakosított termelés keretében a gabonáé az első hely. Ennek megfelelően 200 vagon gabonát adtak el a felvásárlóknak. Ezt követi a 120 hektár cukorrépa, melyből a múlt évben hektáronként 480 mázsát értek el s idén is biztató eredmény mutatkozik. A 45 hektáros kertészetből 2 millió 772 ezer; az 52 hektáros szőlészetből pedig 2 millió 953 ezer korona bevételt terveztek. Tehát a szövetkezet szakosított növénytermesztése az évi terv szerint összesen 21 millió 672 ezer korona értékű terméket produkál. Ebből a termelési költség 12 millió «06 ezer korona. A tiszta jövedelem pedig 9 millió 367 ezer korona. Ezzel szemben az állattenyésztés évi produkciója összesen 14 millió 812 ezer korona, vagyis 6 millió 860 ezer koronával kevesebb, mint a növénytermesztésé! Tény, hogy az ésszerűen szakosított növénytermesztés nagyobb jövedelmezősége indokolt s jóllehet az állattenyésztésben is erőfeszítések történnek a következetes szakosítás érdekében, ami sokszor nehézségek leküzdésének a függvénye, mégis meg merem kockáztatni a kérdést: a belüzemi lehetőségeken belül nem lehetne-e az állattenyésztést még termelékenyebbé tenni? Ügy gondolom, a növénytermesztés takarmányprodukciója ezt nagyon indokolttá tenné. Persze azt mondhatná valaki, könnyebb tanácsot adni és az észrevételeket kinyilvánítani, mint cselekedni, de az is bizonyos, hogy az állattenyésztés produktivitásának a tökéletesítése érdekében anélkül is intézkedéseket tesznek, hiszen a költségek csökkentése ezt amúgy is kikényszeríti, mert a szövetkezet számára egyáltalán nem mindegy, mennyibe kerül egy termékegység előállítása s milyen a foglalkoztatott dolgozók egyéni munkatermelékenysége. A félreértés elkerülése céljából: az általános szubjektív megfigyelések után tett — tehát a két fő tenne lóágazat közti különbség szülte — jóhiszemű gondolatok kifejtése úgy hiszem senkit nem sértenek, mert a gondolatok kimondása mindig becsületesebb, mint azoknak az elhallgatása, vagyis az eseményekkel szembeni közömbösség. Minden bizonnyal Pribetán is lehetőség van arra, hogy az állattenyésztés termelési érték tekintetében fölzárkózzon a növénytermesztés mellé és az összüzemi eredmények elérésében részesedése még kifejezőbb legyen, mert végső soron mindkettő össztársadalmi érdek. Hnksza István д prešovi járás Salguvík nevű ” községében a napokban adták át rendeltetésének a baromfiüzem második részlegét. Ebből az alkalomból látogattunk az üzembe, ahol elbeszélgettünk a dolgozókkal Dr. Jozef Vozarik igazgató éppen az üzem fejlesztési terveit vizsgálgatta. Bár nagyon elfoglalt ember, szívesen vállalta a baromfitenyészet bemutatását. Amíg a gépkocsi a központból a telepre ért, elmondta, hogy az üzemet a Prešovi Mezőgazdasági Építővállalat 1968-ban kezdte építeni. Az üzem jelenleg 136 hektár területű, s két részlege már elkészült. Ezerkilencszázhetvenötre befejezik az építkezést, s akkor az összterület százötven hektár lesz. Egyébként olyan földterületről van szó, mely mezőgazdasági termelésre nem volt alkalmas. Foglalkoznak itt tojás- és hústermeléssel, valamint húsfeldolgozással. Négy évvel ezelőtt a pecsenyecsirketenyésztést háromszázezer állattal kezdték. Akkor a Cornis-plymouth fajtákat tartották. Ezeknél egy kilogramm hús termeléséhez három kilo-Az eredményesebb termelésért gramm takarmányt használtak. Tlzhetes korra tíz százalékos elhullással 1,25—1,30 kilogrammos átlagsúlyt értek el. A Lohmann-Tetra В fajták tenyésztésével — melyeket Magyarországról a Bábolnai Állami Gazdaságból szereztek be — még jobb eredményeket értek el. Egy kilogramm hús termeléséhez csak 2,60 kilogramm takarmányt használtak. Az elhullás itt is öt százalék felett volt. Nyolchetes korra elérték az- 1,40 kilogrammos átlagsúlyt. A Lohmann-Tetra В baromfit a Ross 1 hibrid váltotta fel. Ennek tenyésztése azért is előnyös, mert nálunk is vannak szülőpárok, s így könnyen beszerezhetők. Az igazgató a szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak az utóbbi fajtát ajánlja, mert nagy előnyük mellett szól, hogy kevesebb takarmányfogyasztással hathetes korban elérik az 1,46 kilogramm átlagsúlyt, az elhullás pedig alig éri el a három százalékot. A tájékoztató után megérkeztünk a csirkenevelő udvarba, ahol Milan Sabn főmérnök fogadott bennünket. Ez a részleg korszerű lakónegyedhez hasonlít. Amerre csak néztünk, rend, tisztaság uralkodott. Megtudtuk, hogy itt egy-egy személy 12—15 ezer baromfit gondoz. Továbbtartásra 800 ezer csirkét nevelnek. Ezenkívül 860 tonna baromfihúst adnak a közellátásnak. Ha az üzem teljesen felépül, a hústermelés a duplájára emelkedik. Egy kilogramm hús termelésének a költsége jelenleg 13 korona, tehát még elég sok. Az ötéves terv végére a költségeket harminc százalékkal csökkentik. A csirkenevelőtől alig két kilométernyire van a tojástermelő részleg. Ott folyamatosan forog a végtelenített gumiszalag és szaporán gyűlik a sok tojás. A szalag gombnyomásra működik. A takarmányozás, az itatás és a trágya eltakarítás automatizált. A gondozónak csak annyi a dolga, hogy összeszedje és becsomagolja a tojásokat. A Ross Ijiibrid évi átlagos tojáshozama 157 es a tojások átlagsúlya hatvan gramm. Ez a hibrid már hathónapos korban tojik, s letojás után is 2—2,5 kilogrammos, tehát feldolgozásra nagyon alkalmas. Az, ötéves terv végére hatvanöt millió tojást termelnek. A feldolgozó részleghez érve az igazgató elárulta, hogy az még nem működik teljes kapacitással, de naponta így is egy tonna baromfi „sonkát“ és ugyanennyi sajtot, kolbászt és kocsonyát készítenek. Tavaly például százhatvan tonna baromfiszalámit exportáltak. Termékeik kiválóak, így a belföldi és a külföldi piacon nagyon keresettek. Elmondhatom még azt is, hogy az üzemnek 136 dolgozója van, többségük idősebb. Fiatalokat nem látni, pedig ilyen könnyű munkahelyet és jó kereseti lehetőséget másutt — főleg a nők — nehezen találnának. Az üzem évi bruttótermelése 46 millió korona, s 1975-re már 90, s 1976-ra pedig 125 millió korona lesz. Ezzel párhuzamosan módosul a dolgozók jövedelme is. Jelenleg egy dolgozó átlagos havi keresete meghaladja a kétezer koronát, de 1976-ra már háromezer korona körül lesz. A dolgozók örömtől sugárzó arccal újságolták, hogy az új üzemben jól érzik magukat, s minden tekintetben elégedettek, mi ennek csak örülni tudunk, s kívánjuk, hogy továbbra is így legyen. ILLÉS BERTALAN
