Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-11 / 32. szám

tett, Bugrtntne II. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Vidám hangulatú aratási ünnepségek A nyugat-szlovákia-1 kerület mező­­gazdasági dolgozóinak kedvezett az Idei nyár. Az aratás idején csak itt­­ott szakította meg rövidebb-hosszabb időre a munka menetét az esőzés. így aztán gyors ütemben haladt a termés­­betakarítás, a gabonafelvásárlás. Ma már a legtöbb mezőgazdasági üzem­ben az új kenyér ünnepének hangula­tában élnek az emberek. Van miért és van minek örülni, hisz ez az év valóban jól sikerült: a gabonák szinte mindenütt jobban fizettek, mint a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás bár­melyik évében. KÖRÜLTEKINTŐ, GONDOS MUNKA EREDMÉNYE Л Dunajská Streda-i járásban alig tizennégy napig zúgtak a betakarító­­gépek. Ember és gép becsülettel helytállt. A 29 ezer 143 hektár gabo­naterületről 100 ezer 740 tonna ter­més került a magtárakba. Az átlag­­eredmények? Búzából 50 mázsa felet­ti, árpából viszont 44 mázsás átlagos hektárhozamot értek el a mezőgazda­­sági üzemek. Mindezt járási viszony­latban kell értelmezni. Az eredmények annál is inkább sokatmondóak, mivel búzából több mint 20 ezer, árpából viszont közel 10 ezer hektáros terü­let volt bevetve a járásban. S ha már az eredményeknél tartunk, hadd je­gyezzem meg, hogy a dunaszerdahe­­lyiek ezzel lényegesen túlszárnyalták a XIV. pártkongresszus által az 5. öt­éves tervidőszak végére kitűzött ez­­irányú színvonalat. A szövetkezetek és állami gazdasá­gok dolgozói elégedetten, jókedvűen emelhetik poharaikat a kiváló ered­mények köszöntésére, a gabonater­mesztés, az aratás hőseinek egészsé­gére. A járás 38 szövetkezete közül négynek — a medveďovi MCI, klúčo­­veci és a Horný Bar-i Efsz-nek — si­került hatvan mázsa feletti átlaghoza­mot elérnie búzából. További harminc üzem 50—60 mázsát takarított be a búza termőterületének hektárjáról. Hogyan sikerült? A jml és a mező­gazdasági üzemek vezetői, növényter­mesztői szinte egybehangzó válaszo­kat adnak: a körültekintő, gondos szakmunka eredménye! Sokat segített a nagyhozamú, perspektív szovjet bú­zafajtákkal folytatott kísérletezés, a fajtaösszetétel lehető legkedvezőbb kialakításra való törekvés. Az is so­kat jelent, hogy a járásban minden agronőmus a követelményeknek meg­felelő agrotechnika betartására törek­szik. Sokhelyütt nagy segítséget nyúj­tott az öntözőhálózat is. Persze nem szabad megfeledkezni az aratókról sem, hisz tőlük is függött, mennyi ke­rül magtárba a kitermelt javakból. ILYEN MÉG NEM VOLT A komárnoi (komáromi) járásban 27 ezer 151 hektár gabona termésé­nek betakarításán összesen 340 kom­bájn serénykedett. Hogy nem rosszul, azt az is bizonyítja — a járás elsőként teljesítette gabonafelvásárlási tervét. Ezzel a legmesszebbmenően igazolták a mezőgazdasági dolgozók, komolyan gondolták az ország mezőgazdasági üzemeihez, dolgozóihoz intézett ara­tási felhívásukat. Egy kombájn napon­ta átlagosan 6,52 hektárról gyűjtötte be a termést. A legkiemelkedőbb ered­ményt Füsi József hurbanovoi kom­­bájnos érte el, aki gépével 23 hektár­ról 1300 mázsa szemet csépelt ki egy nap leforgása alatt. Az emberek mel­lett a gépek is helytálltak. Buc Sán­dor, a jmi fögépesítője örömmel újsá­golta, hogy az átlagot véve mindössze 1—4 százalékos géphibásddás jetotf egy munkanapra. De lássuk talált ac eredményeket. Á búza átlaghozama 45Д mázsa, az árpáé 42,3 mázsa, rozsból pedig 46,1 mázsa termett hektáronként. Ebből ugyan még le'kell néhány százalékot számítani a tisztítási veszteségekre, ám az eredmények így is “több’ mint örömteljesek. A mezőgazdasági üzemek adatainak járási méretű összegezése során kide­rült, jónéhány rekorderedmény is szü­letett. Erről Pollák János mérnök, a jml főmérnöke tájékoztatott. Mint mondotta, a Jubilejná 50 búzafajta a Dedina Mládeže-i (ifjúságfalvai) szö­vetkezetben adta a legjobb átlagot. Négy hektáron 82,7 mázsát. Ä Miro­­novszkája fajta Martovcén (Martoson) remekelt. Egy 28 hektáros parcellán 73,8 mázsát termett hektáronként. A a Kaukáz Pribetán (Perbetén) vált be ! legjobban, ahol tizenhat hektáron 65 i mázsa átlagot adott. Jól szerepelt a “ kísérletképpen vetett Száva búzafajta is. Brestovecen (Szilason) 80,3 mázsás átlaghozamot nyújtott egy héthektá­ros parcellán. Az árpafajták közül az Ametist vált be legjobban. A bodzái (bogyai) szö­vetkezetben 68 mázsát, Nesvadyban (Naszvadon) pedig 59 mázsát termett hektáronként. Mindkét szövetkezetben 18 hektáros parcellán érték el az em­lített eredményt. A termelők a Jövő fajtáját látják benne, s nem ok nél­kül, hisz az Ametist valóban jó tulaj­donságokkal rendelkező, bőtermő ár­pafajta. Szép termést ígért, s talán még jobbat adott az idei nyár. Nem csoda tehát, hogy az új kenyér ünnepén mo­solygós arcú, vidám emberek ülik kö­rül a terített asztalt. Csendüljenek hát az aranyló hegylevével telt poharak, zengjen az ének. Ünnepeljük meg mél­tóan az ember, a tudomány és a tech­nika diadalát, azután ismét munkára fel: a termékeny föld újra szorgos ke­zekre, új vetőmagra vár! KÁDEK GÁBOR Jólesik Igen. A napokban, amikor ellátogattunk a ko­márnoi (komáromi) járás egyik legkisebb szövet­kezetébe Kližská Nemá-ra (Kolozsnémára), Ba­­ráth Imre, a közös elnöke és Paulcsik János üzem­gazdász szinte egyszerre mondták — „jólesik újra elmondani...“ Először nem értettem miért kell a beszélgetést e három szóval kezdeni, de a későb­biek során rájöttem, igazuk volt. — Hét éve vagyok a szövetkezet üzemgazdásza — mondotta Paulcsik elvtárs, de gabonából még ilyen szép termésünk nem volt. Majd így folytatta: — Idén kilenc napon át zúgtak határunkban a kombájnok. Két SZK—4-esünk a dús gabonában azt lehet mondani, hogy lépésről-lépésre haladt előre. Lógott az eső lába, ezért érthető, hogy nem tud­tunk éjjel nyugodtan aludni. Szerencsénkre a szomszédok (nagykesziek) kisegítettek egy kom­bájnnal. Részben annnak köszönhető, hogy kilenc nap alatt sikerült befejezni az aratást. Nem szé­gyenlem bevallani és kihangsúlyozni a szerencsét, mivel a kombájnok az utolsó parcellán alig fejez­ték be a betakarítást, rázúdult az eső, s csak más­nap délután állt el. Persze az esőért mi már nem haragudtunk, mert a kapások számára éppen a újra legjobbkor Jött. Cukorrépából 500 mázsát és a kukoricából májusi morzsoltan 60 mázsát szeret­nénk elérni hektáronként. Ogy érzem ez sikerül is, mivel kötött talajon gazdálkodunk (a nedves­séget hónapokon át képes tartani), s az emúlt hé­ten lehullott csapadék elegendő ahhoz, hogy az említett hozamokat elérjük. — Nem tehetek róla, de jólesik újra elmondani — folytatta a beszélgetést Baráth elvtárs. — Hek­táronként az idén árpából 54,50, búzából pedig 55 mázsát értünk el kitisztított állapotban. Meg kell még jegyeznem, hogy búzából magtermesztök va­gyunk, de jövőre az árpából is azok leszünk, mi­vel az NDK-beli Elgina fajta a kísérleti parcellán 64,50 mázsát adott hektáronként. Ez a kiváló ho­zam pedig feljogosít arra, hogy ezután vetőmagra termesszük. A nagyhozamú szovjet búzafajták mel­lett kísérletképpen a Zlatá Dolina nevű jugoszláv búzából is volt két hektár. Meg vagyunk vele elé­gedve, hiszen 121,50 mázsát takarítottunk be az említett tábláról. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy későn kaptuk meg a vetőmagot (csak novem­ber 10-ke után vethettük el), az elért hozam nem mindennapi eredmény. Előnye még az is, hogy leg­feljebb 240 kilogramm vetőmag szükséges hektá­ronként. Őszre ezért a búza vetésterületének egy­­harmadába a Zlatá Dolina fajta kerül. Végezetül elmondhatom, hogy a tarlóhántást befejeztük. Ott, ahol búza után búzát vetünk, kö­zépszántást végeztünk. —óváry— I elmondani... A gabonával továbbra is törődni kell! A Nové Zámky-i (érsekújvári) járás déli részén a szö­vetkezeti elnökök mind azzal fogadnak, hogy a nagy be­gyűjtési munkák végére pontot tettek, és pillanatnyilag egy kis „uborkaszünet“ van. Most összesítik, véglegesítik a termelési eredményeket, és a tervezett eladást még jónéhány vagonnal megtoldják. Csuba Albert mérnök, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára úgy vélekedik, az öntudatos földművesek több mint száz vagon gabonát adnak terven felül a közellátásnak. Megtelnek tehát az , állami raktárak, illetve... csak telnének, mert nem' minden raktárhelyiséget lehet kihasználni. Pásztor László elvtársnak, a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat gbelcei (köbölkúti) átvevő központja vezetőjé­nek ugyancsak fő a feje a raktárhiány miatt. A helyzet ugyanis az, hogy bár a felvásárlást teljesítették, de a gabonamennyiség nagy része továbbra is a mezőgazda­­sági üzemek raktáraiban van. A felvásárló üzem raktá­raiba pedig kénytelenek jelentős mennyiségű tavalyi napraforgót tárolni. Amikor meglátogattuk, nyomban ce­ruzát és papírt fogott, majd összeadva a számoszlopo­kat, kijelentette, hogy 8578 mázsa napraforgó, 21500 mázsa gabona helyét foglalja el a raktárakban. Gbelcén például egy száz vagon befogadóképességű raktárban 41 vagon napraforgót tárolnak. Az olajosokat ugyanis nem lehet túl vastag rétegben raktározni, tehát több helyi­ség kell részükre, mint a gabonának. Közbe-közbe berreg a telefon, mezőgazdasági üzemek vezetői érdeklődnek, mikor hozhatják a gabonát. Fej­csóválva mondogatja: „Látják, ilyen problémákkal kell küzdeni. Tegnap is egész ser jármű várt kirakodásra, majdnem olyan volt a helyzet, mint aratáskor“. Kitekint az ablakon, és kissé dühbegurul. „A jugoszláv gabona­szárítót sem helyezték idejében üzembe az illetékesek. Pedig sokat könnyített volna a munkánkon.“ Béres Ká­roly a gabonasiló raktárosa is nyugtalan. „Bizony néhány kamrában már melegszik a gabona, keverni kellene. De a gabona átvevése miatt sem időnk, sem elég munka­erőnk nincs a munka végzésére“. Az udvaron Sliska Józseffel a takarmánykeverő veze­tőjével futunk össze. Ö is vidámabb lenne most, ha a jugoszláv gabonaszárítót idejében használhatták volna. Az aratás kezdetén beszállított gabonát még most sem őrölhetik, mert nem megfelelő a nedvességtartalma. Ha csak erre szorultak volna annakidején, akkor bizony a szükségesnél kevesebb keveréket szállíthattak volna a mezőgazdasági üzemeknek. Azért igyekeznek, „betömik a réseket“, és a nehézségek ellenére is 100,2 százalékra teljesítették féléves tervüket. A „terepszemle után“ még elbeszélgetünk a raktáro­sokkal, a felvásárló központ vezetőjével és keressük a kiutat az áldatlan helyzetből. Pásztor elvtárs újra dühbe gurul. „A feldolgozó üzemek képviselőitől még csak biz­tatást sem kaptunk a raktárak kiürítésére. Cinikusan közölték, hogy talán az év végén elszállítják az utolsó mázsa napraforgót is. De én nem bízom ebben a kevés reményt nyújtó ígéretben sem.“ A nagy kenyércsatar tehát sikeresen ért véget a járás­ban, de a gabona továbbra is veszélyben forog. Jó lenne, ha az illetékesek nagyobb felelősségérzettel igyekezné­nek megoldani a raktározási gondokat. Még az aratás előtt szó volt róla, hogy az olajosféléket a feldolgozó üzemek kötelesek elraktározni. Sajnos, amint látjuk, eb­ből eddig nem lett semmi. Ezért fő a feje a járás raktá­rosainak. Ugyanis a napraforgó-termés 80 százalékát ebben a járásban raktározzák és emiatt nagy mennyiségű és egyelőre jó minőségű gabonának nincs megfelelő he­lye. (b-J úitág-áJ^él Az öntözéses gazdálkodás sikere Egy műszaki-ökonómiai konfe­rencián vitatták meg az egybegyűlt szakemberek, hogyan használják ki a nyugat-szlovákiai kerületben az öntözőhálózatokat, s milyen előnyökhöz juttatja ez a gazdálko­dási forma a mézőgazdasági üze­meket, a népgazdaságot. Napjainkban 86 ezer hektár ter­mőföldön folytatnak öntözéses gaz­dálkodást ebben a kerületben. Az ötéves tervidőszak végére 131 ezer hektár öntözését teszik lehetővé. A következő két ötéves tervidőszak folyamán összesen 580 ezer hektá­ron épitik ki az öntözőhálózatot. Ez a terület a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági földterüle­tének több mint 50 százaléka. A távlati tervek szerint 1990-ig a ga­­lantai, trnavai, komárnoi, Dunaj­ská Streda-i és bratislavai járás­ban a mezőgazdasági földterület 60—80 %-án szeretnének áttérni az öntözéses gazdálkodásra. A néhány éves tapsztalatok azt mutatják, megéri az öntözőhálózat kiépítésén fáradozni. A kerület mezőgazdasági üzemeiben végzett megfigyelésekből kitűnik, hogy az öntözés következtében a gabona átlaghozama 24—28, a szemes ku­koricáé 60, a cukorrépáé 34, az egyéves takarmányoké és herefé­léké pedig 60—70 százalékkal nö­vekedett. Az öntözésgazdálkodási kutató­­intézet dolgozói kimutatták, ho.gy az öntözetlen területeken például 30 mázsa búzát, 40 mázsa kukoricát termeltek, az öntözött földeken vi­szont búzából 71, szemes kukori­cából pedig 100 mázsa termett hektáronként. A szakemberek külön rámutat­tak arra, hogy a tömegtakarmá­nyok termesztésének, eredménye­sebbé tételében is fontos szerepe van az öntözésnek. A jó minőségű zöldtakarmányok etetésével ld—15 literes napi tejelékenység is elér­hető, ugyanakkor felére csökken­nek a takarmányozási költségek. Ez a megállapítás márcsak azért is figyelemre méltó, mert a tej elő­állítási költségeinek mintegy 60 %-át a takarmányozási költségek adják. —dek— Rovarölő A Cambridge-i egyetem kutatói a ma már nem használt DDT hatá­sát vizsgálva, felfigyeltek egy kü­lönös jelenségre. Poloskákkal kí­sérleteztek, s a DDT — csakúgy, mint a többi klórozott szénhidro­gén — nemcsak az idegrendszerü­ket károsította, hanem mértéktelen vízkiválasztást is előidézett, amely­nek a hatására a rovarok szinte kiszáradtak. Úgy látszik, ez a két­féle károsító hatás vezet a rovar pusztulásához. A további kísérletekben a kiszá­radás okát keresték. Kioperálták egészséges rovarok kiválasztó szer­vét, úgynevezett Malpighl-edényeit, és laboratóriumban vizsgálták a működését: átáramoltatták rajta az ezekkel a rovarölő szerekkel ke­zelt rovarokból kivont testnedvet. Meglepődve tapasztalták, hogy az egészséges Malpighi-edények is mértéktelen vízkiválasztást produ­káltak. A jelenséget azzal magya­rázták, hogy e rovarölőszerek ha­tására a testnedvben egy vízkivá­lasztást fokozó hormon válik ak­tívvá, amely megzavarja a normá­lis kiválasztást. Ez a felfedezés egy merőben új, hormon alapon történő rovarirtás hormonok lehetőségét csillantja föl. Á DDT alapú rovarirtószerek ugyanis nem­csak a rovarokra károsak, hanem a gerinces állatok, sőt az ember szervezetében is fölhalmozódnak, és amellett a rovarok sok esetben ellenállókká, rezisztensekké vál­nak velük szemben. Ezzel szem­ben a rovarhormonok csak a ro­varokra, és azok közül is csak bi­zonyos rovarcsoportra hatnak, ar­ra, amelyiknek a testnedvében ke­letkeztek. Emellett a hormonokkal szemben nem fejlődik ki reziszten­cia. A hormonos rovarirtás mód­szere a gyakorlatban megengedné, hogy például az almamoly hor­monjával készült permetlével be­permetezzük az egész gyümölcsöt anélkül, hogy a hasznos rovarok, például a méhek kárt szenvedné­nek. Ez a rovarirtást mód azonban még csak lehetőség. Először el kell különíteni, meg kell ismerni azt a bizonyos hormont, amely a rovarok kiszáradását okozza. Az­után pedig elő kell állítani mester­séges úton, hogy kellő mennyiség­ben álljon rendelkezésre. (A New Scientist nyomán: Élet és Tudomány 73/24) Vízszintes silók Az erősen ingadozó klímájú országokban csökken a gabona minő­sége az aratás után, mert a hagyományos silókban nem szárad elég gyorsan a gabona. Dániában ezért új rendszerű silókat fejlesztettek ki: ezek lényegében alacsony falú betonkádak, melyeknek vízszintes betonpadlójára acélcsatornákat fektetnek. A kicsépelt gabona a csa­tornákra kerül. A csatornákon egy fúvórendszerrel levegőt préselnek át, s ezzel állandóan keringésben tartják a levegőt. Így biztosítják a gabona szellőzését; a fúvórendszer a siló kiürítésére is felhasznál­ható. A tapasztalat azt mutatta, hogy a vízszintes silók számos esetben olcsóbbak, de szebbek is, mint a hasonló befogadóképességű függő­leges silók. Dániában jelenleg 10 ezer tonnás vízszintes siló épül, melynek ma­gassága csupán 12 méter. Franciaországban is készítenek egy 40 ezer tonnásat. (A Dänische Revue nyomán az Néhány sorban „PROGRAMOZOTT“ ERDŐK Moszkvai ökológusok megállapí­tották, hogy célszerűen tervezett erdősítéssel a tízszeresére lehet növelni az erdőterületek évi hoza­mát. A tervezethez tartozik az er­dősítéshez felhasználandó fák ará­nya, elhelyezése, csoportosítása stb. is. Az összes szempontok fi­gyelembe vételével a komputer tudja a legcélszerűbb tervet készí­teni. A szerpuhovi erdős vidékeken fogják először alkalmazni erdősí­téshez a komputeres tervezést. (Die Presse) SOK MUNKÁHOZ, SOK C-VITAMIN Amerikai vitaminkutatók kísérle­tekben mutatták ki annak az eddi­gi feltételezésnek a helyességét, hogy a megerőltetések a munká­­bao ее 4 spopthan, a betegségek és Élet és Tudomány 17/73-as száma.) a lelki izgalmak növelik a szerve­zet vitaminszükségletét, és fo­gyasztását. Rádioaktívan megjelölt C-vitaminnal kimutatták, hogy testi és lelki stress-állapotban a szerve­zet C-vitaminfogyasztása tetemesen megnövekszik. (Der Morgen) LEDALISZ1 Szahalin keleti partján van a Terpenije-öböi, amelynek vizében óriási mennyiségben található egy kagylófaj, a leda (Nuculana). Meg­állapították, hogy ha csekély meny­­nyiségű ledalisztet kevernek a ba­romfi eleségébe, átlag 10 százalék­kal nő a tojáshozam. A ledaliszt vitaminokat, nyomelemeket, kal­ciumkarbonátot, mangánt, brómot, vasat, szilíciumot és nátriumot tar­talmaz, valamint több mint 30 szá­zalék könnyen emészthető fehér­jét. Az öböl partján próbaüzemet építettek, amely műszakonként 25 tonna ledalisztet állít elő. (Pravda) (Válogatás az Élet és Tudomány, idei 19. és 22. számából.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents