Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-04 / 31. szám
Ésszerűségi és esztétikai szempontok a családi kertek tervezésében Falvainkban csaknem minden családi házhoz kisebb, nagyobb kertterület tartozik. A legtöbb ilyen területre az jellemző, hogy talajminőség szempontjából a község határához viszonyítva a legjobbnak mondható, vagy legalább is a jó talajok közé sorolható. Ez egyformán vonatkozik az ország déli részén fekvő területekre, akár sík, akár dombos felületű. De ugyanígy az északabban fekvő, hegyaljai vagy hegyi települések talajaira is. Tehát viszonylag az ország jó, vagy legjobb területei ezek. Éppen ezért nem lehet közömbös sem a társadalom, sem a tulajdonos szempontjából, hogy hogyan használják ki ezeket a területeket. Pedig éppen ez lenne az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy élve a környezet adta lehetőségekkel, a családtagok szabadidejüket egészséges, kellemes környezetben tölthessék. Ez pedig mind az egyén, mind a társadalom szempontjából hasznos lenne. A mai rohanó világban ugyanis, amikor a technika és a technológia fejlődése egyre nagyobb követelményeket támaszt az emberrel szemben, nem közömbös, hogy az egyén milyen környezetben tölti szabad idejét, milyen gyorsan tud kikapcsolódni, regenerálódni. Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy űj erőt gyűjtsön a további termelőmunkához, az egyre bonyolultabb feladatok megoldásához. Erre szüksége van mind a fizikai, mind a szellemi dolgozóknak, ha tevékenységük nem ösztönös, hanem tudatos. Egyébként is azt tapasztalhatjuk, hogy hovatovább elmosódik a határ a szellemi és a fizikai dolgozók között. A gépek és a velük kapcsolatos ésszerű technológiai eljárások, ezenkívül a vegyszerek alkalmazása — különösen a mezőgazdaságban — a fizikai dolgozókat is tanulásra, önképzésre, tehát szellemi frisseségük felújítására, megőrzésére készteti. Ehhez pedig a legmegfelelőbb eszköz, az egészséges, tisztalevegőjü környezet, melynek elválaszthatatlan tartozéka a levegőt felfrissítő, sőt sterilizáló díszfák, díszcserjék és virágok. Községeink arculatának a megváltoztatására nagyon jellemző, hogy tervszerűtlenül vannak kihasználva a családi kertek. 1. Ha van is valamilyen parkosított rész a lakás közelében, alig találunk abban megfelelő fákat, cserjéket, inkább a hagyományos falusi virágoskert foglalja el ezt a helyet, mely jóllehet szép, de nem éppen ésszerű. t. A gyümölcsöskert a lakástól távol helyezkedik el, a virágoskert szomszédságában és a lakáshoz közel többnyire a zöldségeskertet találjuk. 3. A gyümölcsöskert az esetek többségében annyira gondozatlan, hogy nem érdemli helyét a jóminőségű talajon, mert nagyon kevés terméket juttat a társadalom asztalára, sőt még azok is, akik ilyen területekkel rendelkeznek, az állam által devizáért vásárolt gyümölcsre vannak utalva. 4. Mivel fejlett iparunk és a kereseti lehetőség módot ad a lakáskultúra fejlesztésére, az utóbbi években minden községben gombamódra szaporodnak a szebbnél szebb villák. Ezek többsége betonra épített, különböző típusú vaskerítéssel van körülvéve. Hovatovább egyre erősebb verseny van kialakulóban, ki tud még nagyobb családi házat építeni. Nem is kifogásolható az a törekvés, hogy a később építkezők egyre csinosabb lakást építenek. Viszont nem ésszerű az az irányzat, amikor túlméretezett családi házba fektetik a becsületesen megkeresett pénzüket és ennek építésére áldozzák minden szabad idejüket, de igazi, kellemes környezetet nem tudnak biztosítani, mert nemcsak a szép családi parksorok hiányoznak, hanem élősövényt is csak elvétve találunk a különben gyönyörű házak mellett. Így aztán sivár épülethalmaz látképe tárul elénk a legtöbb esetben. Elnézést a hasonlatért, de ez úgy hat, mint akinek van pénze drága képet vásárolni, de már a berámáztatására vagy a megfelelő keretre sem idejéből, sem pénzéből nem telnék. Mindnyájunk közérzetére jó hatással van, felfrissülünk, új erőt nyerünk, ha szabadságunkból egy pár napot sikerül olyan üdülőhelyen töltenünk, melynek környezetét hozzáértő, az élő természetet szerető emberek hozták létre. Természetes, az ilyen üdülőhelyekre szívesen emlékezünk vissza, s kissé irigykedve gondolunk azokra, akik vagy foglalkozásuknál fogva, vagy lehetőségüktől adódóan sok időt tölthetnek az ilyen kellemes környezetben. Hasonlóan szemléljük a külvárosi villanegyedeket, ízlésesen rendezett családi kertjeik miatt. Ma már semmi akadálya annak, hogy Szlovákia minden lakója élhessen a természet és társadalom adta lehetőségekkel. Csak tőlünk függ, hogy minden egyes község előbb vagy utóbb olyan arculatot öltsön, amely erősen emlékeztet a szépen rendezett üdülőközpontok némelyikére. Az ésszerű községfejlesztéssel, — ha nem is minden vonatkozásban, — de parkosítás tekintetében megközelíthetjük, sőt túlszárnyalhatjuk a városok villanegyedeit. Semmi akadálya annak, hogy a községek ilyen vonatkozásban példamutatókká váljanak a külföldiek számára is. Ehhez elsősorban az kellene, hogy már a meglévő vagy ezután épülő családi házak az ábrán szemléltetett módon szerényen beleilleszkedjenek a közvetlen közelségükbe telepített parkosított területbe. E terület egy részét a honos, valamint az egyes kontinensekről származó szép, értékes díszfák, díszcserjék, a másik részét a fényigényes és az árnyéktűrő virágok alkotnák. Természetesen a napos területre a fényigényes díszcserjék és virágok, az árnyékos részekre pedig az árnyéktűrő növények kerülnének. A gazdasági épületeket és a szemet zavaró részeket megfelelő magas és sűrű növényzet takarná el. A parkosított rész szomszédságában találnánk a gyümölcsöst, melyet nemes, jól ápolt fák vagy cserjék alkotnának. Ott, ahol van egy kis gazdasági épület és gazdasági udvar, vagy csak baromfiudvarrész, ez a gyümölcsöskert egyik sarkában helyezkedne el. A családi kerteknek az ábra szerinti tervezése nemcsak parksávként hatna, hanem a növényektől a levegő is jóval oxigéndúsabb volna, és — ami szintén nem közömbös — kisebb volna a hőmérsékletingadozás, a községekben. Nyáron néhány fokkal hűvösebb, télen viszont egypár fokkal melegebb. A kert területének további részét a zöldségeskert alkotná. A zöldséges- és gyümölcsöskert aránya mindig az egész terület nagyságától, illetve a család döntésétől, a talaj minőségétől, fekvésétől és nem utolsó sorban a család munkaerejétől kell függnie. Nagyon ésszerű az a megoldás, amikor a zöldségeskert két oldalán egy-egy fasor húzódik. Ez azért jó, mert ezek a fasorok gyümölcshozamuk mellett mint széltörők is szerepelnek. Különösen az utóbbi időben nagyon indokolt ez a megoldás, mert nagyban elősegíti a fólia alatti primőrzöldségek termesztését. így aztán a társadalom frissebb zöldséghez jut és devizát takarít meg, a család viszont pár száz korona bevétellel számolhat. A szakszerű gyümölcs- és zöldségtermesztés részletkérdéseivel e cikk keretében nincs módunk foglalkozni. Különben is több megbízható szakirodalom áll rendelkezésükre mindazoknak, akiket közelebbről érdekel a díszkertészet, gyümölcs- és zöldségkertészet. Nem egy közülük teljesen egyszerű módon ad gyakorlati és elméleti tanácsot a kezdő kertészek számára. A továbbiakban arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy ott, ahol van még tehén, vannak sertések, szárnyasok, megvalósítható-e a lakás közvetlen közelségében az ábra szerinti parkosítás. A falvak szocializálása előtt, amíg minden földműves lakásához, sőt az iparban dolgozó törpebirtokosok lakásához is hozzátartozott a gazdasági udvar kisebb-nagyobb rakodóterülettel, eleve lehetetlen volt a családi kertek lakáskörüli parkosítása. Nem volt összehasonlítható a különböző fajú állatok tartásával. Ma azonban még a szövetkezetben dolgozó családok sem tartanak minden esetben tehenet. Akik tartanak is, esetleg egyet. Ez pedig már nem jelent akadályt. Különösen akkor, ha egy ügyes megoldással távol tudjuk tartani az állatot az udvarra való leijárás és lejárás alkalmával — nyári időben — a féltve őrzött virágainktól és más dísznövényeinktől. Mindez könnyen megoldható különkerítés mellőzésével (az ilyen belső kerítés úgysem illene bele a parkosított részbe), ha körülbelül 70 cm széles sávban, a védett résztől 1 m távolságban éles, apró kavicsot terítünk el az udvarfeljáró mentén. A sertéstartás egyáltalán nem akadály, de a baromfitartás sem, ha ésszerűen neveljük a baromfit. Ezen azt értjük, hogy nem a parkosított részt kerítjük körül, hanem fordítva: a baromfiól mellett a baromfiak számától függően 20—40 négyzetmétert. Ezzel egyben azt is elérjük, hogy: 1. A trágya vagy szemétdomb nem lesz szétrúgva, 2. elejét vehetjük a baromfivésznek azáltal, hogy a baromfiólat és udvart kis területénél fogva könnyen és biztonságosan fertőtleníthetjük, 3. nagyobb a vágóbaromfi súlyszaporulata és a tojáshozam is, mivel a táplálékuk kalóriaértéke nem a túlzott mozgásra, kaparásra használódik fel, hanem a hús- és a tojástermelésre. Vitamin-szükségletük fedezése tavasztól őszig a konyháról kikerült zöidséghulladékkal, valamint a gyümölcs- és zöldségkertből kikerült fű és gyom révén könnyen megoldható. Az esetleges kételkedők ma már meggyőződhetnek a baromfitenyésztő szakemberektől az ilyen megoldás helyességéről. Ahol lehetséges — célszerű főleg a déli órákban — fa vagy valami egyéb, például építmény által a baromfiak részére elkerített terület egy részére árnyékot biztosítani. Ugyanígy előnyös, ha a szárnyasok emésztésének elősegítésére éles homokot vagy apró kavicsot terítünk el a baromfiudvar egy részén. A tojástermelés nélkülözhetetlen # tényezője, hogy szükség sze'rint elegendő mennyiségű meszet is hintsünk el a homok vagy kavics egy részére. Természetesen akadnak majd olyanok is, akik ezt a megoldást bírálni fogják, lesznek akik a falu arculatát az uníformizálódástól fogják félteni, mások pedig a megvalósítás problémáját tartják majd bonyolultnak. Az uniformizálódástól nem kell féltenünk a korszerű falu arculatát. Elvégre az épületeknél is megtalálható — akár családi házról, akár gazdasági vagy más épületről van szó — a három főrész: az alapzat, falazat, és tetőzet. Mégsem jut eszünkbe, hogy emiatt az egyformasággal állunk szemben. Sőt, feltételezhető, hogy ha ez a tagolás jutna érvényre, parkosított rész, gyümölcsös és zöldséges, akkor is nagyon változatos lenne a községek arculata. E változatosságot főleg az adná, hogy az egyes családok általában nem egyforma részarányban osztanák fel családi kertjüket. A három főrészen belül más-más faj- és fajtavariációk dominálhatnának. Az alapelv azonban egységes volna: a lakás közelségében parkosításra alkalmas fák, cserjék, gyepsávok és virágok foglalnának helyet, utána következne a gyümölcsfás rész, benne esetleg gazdasági épülettel és a körülkerített kis gazdasági udvarral, majd a kert túlsó részében a zöldséges rész, két oldalán a család döntésétől függően egyégy gyümölcsfasorral körülvéve. Nagyon célszerű az a megoldás, ha a gyümölcsöskertet a parkosított résztől élősövény határolja el, megfelelő magas növényzettel. Ugyanígy a parkosított részt utca felöli végén a kerítés belső oldala mentén, ahol a lakás előtti szomszédos terület nincs beépítve. A parkocska belső határvonalait csakis alacsony állású, keskenyebb, de értékesebb növényzetből álló élősövény vagy valamilyen évelő, szép zöld színű aljfű képezhetné. Ahhoz, hogy minden fokozatosan megvalósulhasson, a következő feltételek szükségesek: 1. A kerttulajdonosok következetes törekvése kertjeik észszerű rendezésére. 2. A parkosításhoz szükséges díszfa-díszcserje, csemeték, virágültetvények folyamatos kinevelése a díszkertészetekben. 3. Közvetlenül helyben kapható tanácsadás a megvalósítás alapkérdéseiben. Napjainkban már ez is megoldható. Minden községben segíthet ebben az agronómus, zöldség- vagy gyümölcskertész. Akár középfokú szakiskolát, akár főiskolát végeztek. A díszkertészet alapjait ismerik. Rajtuk kívül sokszor e téren jártas más beosztású szakember is található. Feltételezzük, egy sem akad köztük — mégha sokszor túlterheltek is — aki a tanácskérőt elutasítaná. 4. A sajtó segítsége a folyamatos, időszerű szakmai tanácsadás és propagálás által. 5. Végül, de nem utolsó sorban nagyon sok függ majd attól, hogy közigazgatási szerveink mennyire teszik magukévá ezt az ügyet. Községeink optimális klímádottakoh kívül nagyban hozzájárulna — főleg a sík területeken fekvő községekben — ha az egész intravilán (belterület) határvonalán egy három-négy fasorból álló, jól összehangolt növényzetű, adott talajtípusnak megfelelő, védősávot telepítenének. Nem azért közöltük a fentebb ismertetett elképzelést a falu új arculatának kialakítására, mintha ezt tartanánk az egyedül lehetséges és megvalósításra legalkalmasabb formának, hanem inkább azért, hogy végre vita tárgyává tegyük ezt a kérdést. Szükséges volna ugyanis, hogy az e téren eddig tapasztalható ösztönösséget fel— ------■— uuiiu a kerttulajdonosok, mind pedig a községfejlesztés irányításával megbízott szervek tűzzék célul maguk elé, hogy környezetüket, községüket korszerűvé, egészségessé, esztétikailag vonzóvá tegyék. Ez egyben a legmeggyőzőbb agitáció a fiatalabb nemzedék számára is abban a tekintetben, hogy ne a városok kőrengetegeiben keresse boldogulását, hanem szívesen maradjon a szépen rendezett szülőfalujában, ahol a jól felszerelt családi házak vetekednek a városi villákkal, a környezet viszont sok szempontból túltesz ezek környezetén is. KASZONV1 SÄNDOR í Ь i- Or i: Parkosított GyüaolCiof ráí»* Zöldséges r«6* körül fa sorral» Lakó épület Gazdasági épület A cikkben foglaltak szerint rendezett családi kertek az utca két oldalán.
