Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-04 / 31. szám
( 1973. augusztus 4. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 A világ vagyis a földkerekség kiterjedésében állandóan változatlan egység van. Nem változatlan azonban két tényezője: arculata és népessége. Vannak ugyanis földünkön világrésznyi országok, ahol körülbelül annyi az évi népszaporulat, mint köztársaságunk összlakossága. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az ezredfordulón lesz-e mit ennie a világ lakosságának? A helyzet azonban nem annyira aggasztó, mint ahogyan azt sok szakértő leírja, — állapította meg a közelmúltban a „FAO“ egyik szakbizottsága. Az természetes, hogy az emberek az életszínvonal emelkedésével nemcsak a ruházkodásra, lakásra, autóra költenek többet, hanem az élelmiszerekre is. Az utóbbi tíz essztendőben jelentős mértékben megnőtt az állati eredetű élelmiszerek Iránti kereslet. Különösen a sovány húsok fogyasztása került előtérbe. A fokozott hústermeléshez azonban egyre több fehérjére van szükségünk és éppen ebből a nagyon fontos nyersanyagból van világszerte egyre kevesebb. Kelettől nyugatig megindult a hajsza a fehérje után. Tehát minden ország arra törekszik, hogy az ipar és a mezőgazdaság valamennyi lehetőségeit a legteljesebb mértékben kihasználva előteremtse a szükséges takarmányfehérjéket. MIT MUTAT A HÜSFOGYASZTÄS? Hazánkban tíz évvel ezelőtt körülbelül 47—50 kg volt személyenként az évi húsfogyasztás. A CSKP XIV. kongresszusának egyik igen jelentős határozati pontja volt az állati eredetű élelmiszerek termelésének állandó fokozása s minőségének javítása. A műit évben az egy személyre jutó húsfogyasztás 57—60 kg közt váltakozott. A tudósok szerint a felnőtt ember nap! fehérfeszükséglete mintegy 100— 120 gramm. Ez a mennyiség azonban csak akkor teljes értékű, ha felét állati eredetű fehérjék nyújtják. A közelmúltban az egyik derék' mázoló ismerősöm megjegyezte: jobb a hús, mint a lencse. Valóban igaza van. Ő ugyanis minden tízóraira legalább tizenöt deka felvágottat fogyaszt. Váljék egészségére! Ahogyan eszközeink, anyagi javaink gyarapodnak, nő az igény az állati eredetű táplálékok iránt. Ez persze prózai megállapítás. Nincs benne nagyotmondás. Lehet, sőt bizonyos, — eljön majd az idő, amikor a nagy értékű fehérjéket az ipar termeli. Ez azonban még messze van. Ma mindenki szívesebben fogyasztja például a prágai sonkát, mint egy „marék“ mesterségesen termelt tápszert. Ez természetes folyamat. Életünk javulásával párhuzamban növekszik a naponként elfogyasztott állati eredetű élelmiszerek mennyisége. A növényi eredetű táplálékaink is tartalmaznak fehérjéket, különösen a hüvelyesek. Például a szója teljes értékű fehérjéket tartalmaz. Az állati eredetű táplálékokban azonban koncentráltabban található az emészthető fehérje, s ami még ennél is lényegesebb, az állati eredetű fehérjék rendszerint teljes értékűek, bennük a nélkülözhetetlen aminósavak aránya kedvező. FEHÉR-E A FEHÉRJE? Úgy tizenöt évvel ezelőtt megbízatást kaptam, hogy menjek ki egy rendkívüli nagy takarmányínségben szenvedő szövetkezetbe, s vegyem számba a fellelhető összes takarmányokat, egyszóval az adott lehetőségekhez mérten nyújtsak segítséget. Ott megdöbbenve tapasztaltam, hogy a szövetkezetben egyetlen vezető sem tudja mi is tulajdonképpen a fehérje. Megállabendőjükben lévő mikroorganizmusok saját testfehérjéjüket építik fel az amidokböl, s ezt a fehérjét a kérődzők jól értékesítik. A sertés persze erre nem képes. FEHÉRJE CSAK FEHÉRJÉBŐL? Az állat zsírból, cukorból, keményítőből képes energiát termelni. Fehérjét azonban csak fehérjéből képes előállítani. A fehérjét tehát eredendően a növényvilág adja az embernek, s az állatnak egyaránt. Azonban a sertésnek, a baromfinak szüksége vun állati eredetűő takarmányokra is, mert különben Jelentős mértékben csökkenne a tojás- és a hústermelés. Maradjunk azonban az előbbi tételnél, miszerint az állat szervezete fehérjét csak fehérjéből képes termelni. Tehát az állati fehérjének növényi fehérje a forrása. Egy kilogrammnyí húsfehérjéhez több kilogramm takarmányfehérje szükmegy, a szántóföldön marad vagy a tárolásnál vész el. Több korszerű megoldás ismert, melynek segítségével megszüntethető a veszteség. Ezek közt szerepel a lucernalisztkészítés és a pogácsázás. A szárított lucernalisztnek a keveréktakarmányokban történő felhasználása világszerte mindinkább fokozódik. Préselt változatban a kérődzők részére is nagyértékű takarmány. Számos országban a fejőstehenekkel naponként kéthárom kilogramm, a növendékmarhákkal 0,5—1,5 kg, forró levegővel szárított pillangóst etetnek. Az USA-ban a kérődzők részére gyártott Dehy 100 elnevezésű takarmány 60 százalék szárított lucernát, 31,6 százalék karbamidot, 2 százalék Dicalcium foszfátot és 0,4 százalék propionsavat tartalmaz. Ha ezt az anyagot kilenc százalékos arányban abraktakarmányhoz keverik, 18—19 százalékos fehérjetartalmú komplett takarmányt kapnak. Hajsza a fehérje után pították ugyanis, hogy miután az árpaszalma többször elázott, állítólag ezért több fehérjét tartalmaz, mint tavaly, mert a színe fehérebb. MIK TULAJDONKÉPPEN A FEHÉRJÉK? Az aminósavak a fehérjék alkotórészei. Szerepük az emberi s az állati szervezet anyagcseréjében különbözők. Az élő anyagot felépítő szerves vegyületek közül menynylségi és élettani szempontból egyaránt a legfontosabbak. Nélkülük nincs élet. Persze nemcsak fehérjén él az ember, de ha fogyatékos táplálkozásról beszélünk, akkor világméretben is a fehérjehiány ezen belül az állati eredetű fehérjehiány kerül az első helyre. Ázsiában, Afrikábafl, Dél-Amerikában vannak olyan országok, ahol a lakosság napi állati eredetű fehérje-fogyasztása a 25 grammot sem éri el. Csehszlovákiában öt-tíz év múlva hatvan gramm körüli állati fehérjével kell számolni naponta. Ha pedig több állati fehérjét akarunk fogyasztani (számolni kell a lakosság szaporulatával is), úgy fejlesztenünk kell az állattenyésztést. 0] telepekre, istállókra lesz szükség és nem utolsósorban a takarmányok fehérjetartalmát fokozni kell, mert azt csak a szakemberek tudják, hogy a takarmányok fehérjeértéke erősen befolyásolja a teja hús és a tojás mennyiségének a termelését. Az egyes állatfajok más módon és mértékben hasznosítják a különböző takarmányféleségeket. A kérődzők például a nitrogén-tartalbú amidokat is hasznosítják. A séges. Itt a magyarázata annak, hogy miért annyira drága és keresett a fehérjetakarmány. A világ halászhajó flottáinak jelentős mennyisége a hallisztgyáraknak dolgozik, hogy több legyen a fehérjetartalmú takarmány. Az utóbbi években világviszonylatban növekszik a szójabab vetésterülete. Kísérleti intézeteink ezret keresik a módját, miként lehetne több fehérjét adni az állattenyésztésnek. Tehát a fehérje utáni hajsza a világpiacon évröl-évre nagyobb. Hazánk fehérjeszükséglete a jelenlegi ötéves terv végére körülbelül másfélmillió tonnát tesz ki évente. Ez azt jelenti, hogy az évi fehérje-behozatal eléri körülbelül a 250 ezer tonnát, ami- szerény becslések mellett is százmillió dollár. Azonban, mint a számok is mutatják, a fehérje-import nem olcsó mulatság. Persze még az sem volna baj, hogy jelenleg az import-fehérje drága, hanem inkább az, hogy a nagy kereslet következtében még drágább lesz, s közben a beszerzés forrásai is mindjobban leszűkülnek. Ez a tény a hazai fehérjetakarmány-alap növelésére kell hogy ösztönözzön. Erre lehetőség kínálkozik a mezőgazdaságban s az iparban is. A FEHÉRJÉK MEGMENTÉSE Ami a mezőgazdaságot illeti, a lehető legsürgősebb tennivaló a megtermett fehérjék, megmentése. Keserű szájízzel, mégis tudomásul kell vennünk, hogy például az évelő takarmányok begyűjtésénél a megtermett fehérjének sokszor a harminc százaléka veszendőbe Ismeretes, hogy az állattenyésztés költségeinek 60—85 százaléka a takarmányokra fordított költség. A fehérjetermelést tehát legnagyobb mértékben a feletetett takarmányok értékesülésének növelésével tehetjük olcsóbbá. Ha egy hektár lucerna évi terméshozamát 60 mázsa szénára becsüljük, és azt hagyományos módon takarítjuk be, akkor 480 kilogramm emészthető fehérjét nyerünk. Az akut fehérjeprobléma enyhítésének szempontjából a zöld lucernaliszt-gyértás fontos szerepet tölthet be. Forró levegős szárítással a hektáronkénti 480 kg emészthető fehérje helyett 780—800 kg-ot nyerhetünk. A hektárhozamok természetesen öntözéssel lényegesen' növelhetők, amiáltal jelentős mértékben gyarapodik az emészthető fehérjék mennyisége Is. Ami a gabonaféléket illeti, itt is fokozható a fehérje mennyisége. A legújabb búza- és kukorica-fajtáknál a lizíntartalmat 8-ról 13—15 százalékra emelték. Sőt nincs messze az idő, amikor a gabonafélék lizintartalma (fehérje) eléri a 15—18 százalékot. Az állati fehérje termelést tehát legnagyobb mértékben a feletetett takarmányok értékesülésnek növelésével tehetjük olcsóbbá. Hazai körülmények között a kérdés fontosságát és jelentőségét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már 1—2 százalékos takarmánymegtakarítás, illetve takarmányhasznosulás — népgazdasági szinten — mintegy 150—200 millió koronás önköltségcsökkenést tett lehetővé. A kukoricatermelés fokozása a szemestakarmányok közül és egyáltalán a keveréktakarmány-gyártás alapanyagai közül a legnagyobb jelentőségű. Abban az esetben, ha országos méretben a közeljövőben elérjük a 60 mázsás hektárhozamot, akkor igen nagy lépést teszünk előre a növényi eredetű fehérjeellátás területén. MIT ADHAT AZ IPAR? A mezőgazdaságon kívül is Ígérkeznek olyan lehetőségek, melyek a hazai takarmányfehérje-ellátást lényegesen elősegíthetik. Az egyik legrégibb ilyen iparilag készített fehérjeforrás a karbamid-gyártás. Az ország területén számos állami gazdaságban és szövetkezetben sikerrel etetik a karbamidos tömegtakarmányokat a kérődzőkkel. A karbamidot azonban csak okszerűen és pontosan adagoltan szabad etetni, különben a pontatlanság mérgezést okozhat. Éppen ez az, ami miatt sok szakember ellenzi a karbamid etetését, félve az esetleges pontatlanság következtében bekövetkezett mérgezésektől. 0) útja a fehérjetermelésnek a kőolaj, vagyis az abból kiinduló élesztőgyártás. Az élesztőgombák több mint 50 százalék nyersfehérjét tartalmaznak. A világ több országában a folyékony parafinon alapuló élesztőgomba-termelés jő úton halad. Nálunk a Slovnaftban folynak ilyen kísérletek. Korábban már megoldódott a melasz alapanyaggal végzett élesztőtermelés. Mi cukor-nagyhatalom vagyunk s van elegendő melaszunk, ami azt jelenti, hogy a cukorgyártás melléktermékéből értékes fehérje alapanyagokat készíthetünk. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyl) Cukorgyár például legkésőbb 1975- ben kezdi az említett takarmány termelését a kérődzők részére. A vegyipar a lizin termelésével is sokat segíthet a jövőben az állattenyésztés fehérjegondjainak a megoldásában. A lizin egyike az életfontosságú aminósavaknak, s egy tonna lizinnel 10—12 tonna fehérje takarítható meg. A kutatók bizonyára még sok olyan új megoldást találnak, amely az egész világon, s nálunk is megoldja az állattenyésztés fehérjegondjait. Egyelőre azonban azokhoz az eszközökhöz kell folyamodnunk, amelyek kéznél vannak, melyekkel gazdaságosabbá tehetjük a tej, a hús és a tojástermelést. Magától értetődik azonban, hogy a drága import-fehérjét jelenleg és még egy ideig, nem Iktathatjuk ki az állati eredetű import fehérjére még sokáig szüksége lesz a hazai állattenyésztésnek. A tudomány már sokszor bebizonyította, hogy sok mindenre képes; remélhetőleg a nem távoli jövőben olyan fehérjeanyagok gyártása kerül sorra, melyek minden tekintetben helyettesítik majd a hagyományos fehérjeforrásokat. Keszi M. Ferenc Äbušlncei (bússal) szövetkezetben harmincegy hektáron termelik a dohányt. A tervezett hektárhozam tizenhét mázsa, de az eddig értékesített húsz mázsa aljadohány máris szép sikerrel kecsegtet, hiszen 26,50 korona átlagot értek el mázsánként. Ez azt jelenti,-hogy termést ad a dohány a hektárhozam húsz mázsa körül lesz, ami közel félmillió korona többletbevételt hoz a gazdaságnak. Idén a dohányt kombájnnal művelték. Az elmés gép ülteti, kapálja, trágyázza, permetezi a növényt és a leveleket letöri. A törésnél az asszonyok kényelmesen a gépen ülnek, s úgy rakják a leveleket a ládákra. A jól fejlett dohányon nem ritka a 80X40 centiméteres levél sem. így hát nagyban megkönnyül a munka végzése. Megérte a befektetést, mert a gép a ráköltött pénzösszeget rövidesen visszaszármaztatja. Budai József, Bušince A dohánybetakarító-kombájn munkában. A szorgos asszonyok segítségére is szükség van. (Foto: N. L.) hírek a Szovjetunióból VÁNDORLÓ HIDEGPŰLUS Az északi félgömb leghidegebb pontja címet elveszítette a szibériai Ojmjakon falu. Szovjet tudósok kimutatták, hogy az eddig Itt elhelyezkedő hidegpólus vándorol, méghozzá tiz évenként két hosszúsági foknyit nyugati irányban. A hidegpólus vándorlása szovjet kutatók megállapításai szerint összefügg a mágneses pólus vándorlásával. A földmágnesség és az időjárás változásai közötti összefüggést még nem sikerült alapjaiban tisztázni. Legújabban feltételezik, hogy az összefüggés molekuláris szinten jelentkezik. MELEGEBB KLÍMA KÜSZÖBÉN Évezredünk végére Eszak-Európa, Ázsia és Amerika kllmfija jelentősen melegebb lesz — állapították meg a klímakutatók legutóbbi leningrádi konferenoiáján. Az ok: a sarkvidéki jégtakaró visszahúzódása. Napjainkban időjáráskutató rakéták, mesterséges holdak és nagy teljesítményű komputerek segítenek felderíteni az éghajlat változásainak jelloqzetességeit. Qj adatok kerültek napvilágra a Nap és a Föld kapcsoltáról, az óceánok és a légkör közötti hőcserélődés mechanizmusáról ás már számításba veszik azt a hatást is, amelyet az embert tevékenység fejt ki a Föld energiamérlegére. (APN)
