Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-04 / 31. szám

Gombaszakkor Želiezovcén A zselízi kultúrotthon munká­ja az egész környéken Ismert. A nagyszabású kultúrrendezvé­­nyeken kívül a kultúrotthon mellett, különböző szakkörök Is működnek. Például február­ban megalapították a gombázók szakkörét, melynek 35 támogató tagja van. E létszám azonban napról-napra növekedni fog, mert a környéken Is nagy az érdeklődés e szakkör Iránt. A kör tagjai évente húsz korona beiratkozási díjat fizetnek, a nyugdíjasok kedvezményben ré­szesülnek és csak a felét fize­tik. Az alapító gyűlésen megvá­lasztották a vezetőséget is. El­nök Srnec József, titkár Gulis Viliam, a könyvtáros pedig Koncsal Ernő lett. További ve­zetőségi tagok Eliades György és Göbő Lajos. A zselízi kultúr­otthon mellett működő szakkö­rök értékelő gyűlésén vetődött fel ez a kérdés, amikor többek közöt sző esett arról, hogy az egyes körök iránt csökken az érdeklődés és új köröket kelle­ne létesíteni. Tudjuk, hogy az emberek érdeklődése új irány­ba terelődött. Ezek egyike a ki­rándulás, természetjárás stb. Amióta megnövekedett az autó­­tulajdonosok és motorkerékpá­rosok száma, lehetőség nyílt a szabad idő ily módon való ki­használására. Egyesek ezeket a kirándulásokat gazdaságossá teszik gombázással. (Bár sokan közülük nem is ismerik vagy kevésbé ismerik.) Mások vi­szont más szórakozással kötik egybe a kirándulást. A gomba­gyűjtők megfeledkeznek arról, hogy a gomba gyűjtése veszé­lyes. A múlt nyári idény kedve­zett a gombák szaporodásának, fejlődésének, így lehetőség nyílt, hogy polgártársaink szá­zai, sőt ezrei látogatták az er­dőket gombagyűjtés céljából. Viszont sokan életükben elő­ször fogtak ehhez a szakmához. Sajnos sok esetben az eredmény tragikusan végződött. Különö­sen Magyarországon követelt sok emberáldozatot, a gomba fogyasztása. Az említett értéke­lésen határoztuk el, hogy meg­alakítjuk a gombázók körét, a következő célkitűzéssel. Először széleskörű ismeret­­terjesztést fognak kifejteni a mérges, nem ehető gombák gyűjtéséről, az ehető és nem mérges gombák megismeréséről és gyűjtéséről, úgy a tagság, mint a széleskörű tömegek ré­szére. Másodszor a gombák helyes felhasználása, konzerválása, szárítása. További cél, hogy az emberek ne féljenek a gombák szedésétől, hisz az ország terü­letén sok millió kilogramm ehető gomba terem és népgaz­daságunk szempontjából egyál­talán nem közömbös, hogy az ingyentermő tápanyagot hasz­nosítjuk-e vagy túlzott félelem­ből az erdőben hagyjuk elkal­lódni. Az ehető gombák gyűjté­se közérdek, mert azzal is ki­egészítjük és gazdagítjuk ét­rendünket. A gombamérgezés elkerülhető, ha alaposan ismer­jük a gombafajtákat. A gomba­­mérgezés főforrása a tudatlan­ság és a babona és ebből ere­dően még ma Is megdöbbentő esetek fordulnak elő. Ismeret­­terjesztésünk keretében előadá­sokat szervezünk, filmvetítése­ket beszélgetésekkel egybeköt­ve, több oldalas gombaszakkori értesítőket képekkel-rajzokkal felhíva a figyelmet, mikor, milyen gombákat lehet szedni. Hirdető táblákat helyezünk el a város forgalmas részein, ame­lyekben rendszeresen váltjuk az anyagot. Létesítünk egy könyv­tárat (már elkezdtük), mely­ben szlovák, magyar nyelven elegendő szakkönyv áll a tag­ság és az érdeklődők részére minden vonalon. Létrehoztunk egy szaktanácsadó csoportot is, mely a kör mellett működik. Évente csak a tagok részére, két gombaszedési akciót szer­vezünk, egyet Zselíz környé­kén, másikat távoli hegyekben. Ez alkalommal minden tag fel­szed külön kosarakba minden fajta gombát, ehetőt, nem ehe­tőt, mérgeset, nem mérgeset. Ezt másnap a kultúrházban ki­állítjuk, ellátott címkékkel és ezt a nagyközönség is megte­kintheti. Az ehető gombákból gombakülönlegeségeket készí­tünk a kultúrotthon konyhájá­ban, melyet közös vacsora ke­retében ízlelhetnek meg és fo­gyasztanak el a tagok. Gombakörünk célja tehát az, minél több polgártársunk, hoz­záértéssel gyűjtse a gombát, mert a gomba nemcsak étel és csemege, hanem veszélyes mé­reg is lehet. Reméljük, hogy szakkörünk munkája eredmé­nyes lesz és minél több gomba­gyűjtő, kiránduló, diák és min­denki, aki szereti a természe­tet, nyitott szemmel járja az er­dőt és hozzáértéssel gyűjti a természet ingyen gyümölcsét. Hisszük, hogy körünk munkája nem lesz hiábavaló, elősegíti a gombászat további fejlődését és a gombaismeretnek sok új bará­tot, körünknek sok új tagot szerzünk. Tóth Károly Rhoec discolor Világos bútorzatú szo­bák egyik elmaradhatat­lan dísznövénye a Rhoec discolor. Lelevei lándzsa alakúak, felül zöld, fo­­nákukon és peremükön lilás ibolyaszínű és levél­rózsát alkot. Élénk szí­neivel szépen érvényesül a lakásban. Kedvező megvilágítás esetén (világos, de köz­vetlen napfénytől védett helyen) jól fejlődik. Kö­zepes hőmérsékletet és párás környezetet kell számára biztosítani, ilyen­kor ki is virágzik. Virága apró. jelentősége mag­hozás szempontjából van. Apró magvait virágcsere­pekbe vetve, kellő ned­vesség mellett csíráztas­suk. Azonban lényegesen eredményesebben szapo­ríthatjuk dugványról. Megköveteli a könnyű melegágyi földet. Mivel a hideget nem jól tűri, teleltetése gyen­gén fűtött szobában tör­ténjen. Sz. F. A fokhagyma mint gyógynövény jük, amit már az ókori egyipto­miak isteni eledelként fogyasz­tottak gyógyító hatásáért. Em­lítést tesznek róla már a leg­régibb írásbeli emlékeink is. Az ókor elismerte mint általános gyógyszert és mint egészséges táplálékot. Az egyiptomiak, szu­­mérek és a zsidók már hatezer évvel ezelőtt ismerték és hit­ték, hogy a fokhagyma jó kedv­vel, humorérzékkel és harcias­sággal jutalmazza „hódolóit“. Egyiptomban például a pirami­sokat építő rabszolgák napi táp­lálékának pótolhatatlan alkotó­része volt, a római katonák is napi „fejadagként“ kapták, hogy harci készségük erősödjön. Ké­sőbb pedig mint fontos higié­niai „biztosíték“-ot használták. A fokhagymát szinte a végle­tekbe menő mondákkal dicsőí­tették. Napjainkban mintha ismét visszatérne a fokhagyma nagy tisztelete, hiszen egyre több há­zi készítmény és iparilag elő­állított gyógyszer fontos alkotó­részévé vált. Nem csoda, hiszen ma már egyöntetűen elismert gyógynövény a fokhagyma. Gyó­gyító hatásait a modern tudo­mány be is bizonyította. A fokhagyma az Elő- és Dél- Azsiában honos, nálunk kulti­­vált Allium sativnm L. (Lilia­­ceae) hagymája. Leginkább a meleg fekvéső, nehéz, mély ta­lajt kedveli. A szár hervadása­­kor, fehéredéskor a földből ki­szedett teljesen kifejlődött hagymát gyógyszerkészítési cé­lokra hűvös helyen szárítják. A hagymák celofánba való cso­magolása nagyon előnyös, mivel így nem „szökik ki“ a jellegze­tesen átható illóolaj. A fokhagy­ma főleg alliínt tartalmaz, melyből a megfelelő enzim egy további illóolajat, az allicínt bontja le. Az allicín még az 1:85 ezer és az 1:125 ezer hígí­tásban is megöli a grammnega­tiv és grammpozitív baktériu­mokat, valamint antimikotikus (gomba-pusztító) hatással is rendelkezik. Az allicín bakteri­cid (baktérium ölő) hatása kb. a penicillin-hatás 1 százaléká­nak felel meg. A friss, érintet­len hagymának nincsen bakte­­ricid hatása és a jellegzetes il­lattal sem rendelkezik, ezek a tulajdonságok csak a szétzúzá­suk után lépnek fel, amikor az alliínból enzimatikus hasadás­sal allicín keletkezik. Továbbá tartalmaz vitamino­kat (A, Bt, B2, C és D), kolint, enzimeket, jódot, növényi zoo­­hormónokat, szénhidrátokat, és sok más vegyületet. A fokhagy­ma gyógyító hatása az emésztő­rendszerben sokoldalú. Erősíti a mirigyek kiválasztó-képessé­­gét, „ellenőrzi“ a bélcsatorna mikrobiális flóráját, különböző fertőzések esetén nagyon hatá­sos (még a dybentériánál is), növeli az epe kiválasztódását és mint anthelmintikum fejti ki hatását az emésztőrendszerben. Gyakran használják felfúvódás ellen, mint - carminatívumot (szélliajtót). A házi gyógyászat­ban vérnyomáscsökkentő és an­­tiskleroticumként érvényesül. A fokhagyma kivonata elősegíti a nedvesedo sebek gyógyulását is. Az utóbbi években fedezték fel a Kaliforniai Egyetemen a fokhagyma még eddig ismeret­len hatását. Két kutató megfi­gyelte, hogy a fokhagymából készített kivonat elpusztítja a szúnyogok még azon nemzet­ségeit is, amelyek immúnok a különböző rovarirtó szerek el­len. Azonban még mielőtt ez a hatásos eszköz a piacra kerül, a kutatóknak meg kell találni a módszert, mellyel a fokhagy­ma kellemetlen átható illatát tompítani tudják. A fokhagymát főleg mint zöldséget használjuk, de gyak­ran érvényesül a gyógyszeré­szeiben is, mint számos speciá­lis ipari gyógyszerkészítmény fontos hatóanyaga. RNDr. Bogdány István, Tvrdošovce (Tardoskedd) A dinnvetermeszies ÉÄpésielmi problémai A tavalyi év nem volt könnyű a dinnye termeszté­sére. A hűvös tavasz, majd a csapadékos, napfényben rendkívül szegény nyár, na­gyon megnehezítette a diny­­nye termesztését, ugyanak­kor kedvezett a különféle gombabetegségeknek. Mivei a jelenlegi dinnyefajtáink nem eléggé ellenállóak a gombabetegségekkel szem­ben, ezért a növényvéde­lemre nagyon fontos feladat hárul ezen a téren. Az alábbiakban szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét a dinnyetermesztés időszerű növényvédelmi problémáira, amely szorosan összefügg az időjárással. Minél kedve­zőtlenebbek a körülmények (hűvös, csapadékos idő), an­nál nehezebb a dinnye nö­vényvédelme. Az időjárás eléggé kiszámíthatatlan, e­­zért a sikeres védelem elő­feltétele a megelőző véde­kezés. A gombabetegségek nagyon gyorsan terjednek. A betegség megjelenése után már kevés remény van arra, hogy sikerüljön megállítani a betegség terjedését. Ez kü­lönösen érvényes a nálunk leggyakrabban előforduló lisztharmat, és antraknózis­­nál. Ezek a gombabetegsé­gek nagyon sok spórát ter­melnek és amikor már nagy­ban elszaporodott, permete­zéssel már nem állíthatjuk meg még a leghatékonyabb védőszerekkel sem. Ezért a védekezésnek már a palán­tanevelésnél kell kezdődnie. Az első permetezéshez Pe­­rozint (0,5 %}, Dithane-t (0,2 %), vagy Fundazolt (0,76 %} használunk. A ki­ültetés után közvetlen nem permetezünk. Megvárjuk a­­míg a palánták megerednek, vagyis a kiültetés után az első permetezést 7—10 nap múlva végezzük. Csapadé­kos, napfényben szegény időjárás esetén legkorábban a lisztharmat megjelenésé­vel számolhatunk. Ezért ajánlatos a nagyon hatásos Karathannal (0,01 %), vagy a többi gombabetegség ellen is nagyon hatásos Funda­­zollal (0,07 %) töménység­ben permetezni. Hogy a per­metezést hányszor végezzük, azt nem lehet előírni, de elfogadhatjuk szabályként, hogy minél kevesebb a nap­fény és minél csapadéko­sabb az időjárás, annál gyakrabban kell permetezni. Csapadékos időjárás esetén tanácsos legalább 7—10 na­ponként megismételni a per­metezést és jó a permetező­szert is változtatni. Az eddi­gi tapasztalatok alapján a llsztharmat ellen — ha idő­ben alkalmazzák — nagyon hatásos a Karathane és a Fundazol. Sajnos, az antrak­­nozis ellen már nehezebb a védekezés. Ha az időjárás nagyon kedvezőtlen, a Di­­thane-val és a Perozinnal nem lehet az antraknózistól megvédeni a dinnyét. Egyes tapasztalatok szerint a Fun­dazol az antraknózis ellen is hatásosabb, mint a Ditha­­ne vagy Perozin. Itt a végső megoldás majd az ellenálló fajták kinemesítése lesz — reméljük belátható időn be­lül. Gondolni kell arra is, hogy a dinnyét az indák szétfutása után a sorok kö­zött már nem lehet traktor­ral permetezni, ezért a so­rok között olyan távolságra kell utakat hagyni, hogy permetező pisztollyal az utakról lehessen permetezni a belső sorokat is. Sok helyen nagy gondot okoznak a drótférgek a dinnye termesztésénél. Erős drótféreg fertőzés esetén ül­tetés előtt Lidenal (20 kg/ja) azonnal a talajba bedolgoz­va; gyakorlatilag teljes vé­delmet nyújt. Ezt azonban csak erős fertőzés esetén alkalmazzuk az egész terü­leten. Ha csak bizonyos ré­szekben foltokba (laposo­kon) mutatkozik drótféreg kár, akkor csak a fertőzött részeken alkalmazzunk Li­­denalt. Már egész kevés vé­dőanyag is védelmet nyújt, ha a fészekbe szórjuk, mivel a drótférgeket elriassza. A túladagolástól óvakpdjunk, mert a Lidenal a dinnye gyökerére mérgező hatású. Ha a már kiültetett dinnyét károsítják a drótférgek, ak­kor a Lidenált oldat formá­jában is (0,5 %) a dinnye tövéhez juttathatjuk. Esetleg Lidenal helyett Metattont (0,2 %) ts használhatunk, de csak annyit, hogy a dinnyető körül egy kicsit átnedvesedjen a talaj. A táp­kockába ültetett dinnyének nem a gyökerét, hanem a gyökérnyak feletti részét támadják meg a drótférgek. A gombabetegségeken kí­vül még a vírusos megbete­gedés is okozhat jelentős károkat a dinnyében. Ezért a virágzás előtt tanácsos a permetléhez még Fosfotiont, vagy Metationt is adni. Ez­zel megakadályozzuk, hogy a rovarok széthordják a ví­rusokat a dinnyenövénye­ken. A fentiekben csak az ál­talunk alkalmazott permet­­anyagokkal foglalkoztunk. Örömmel fogadnánk azon olvasóink észrevételeit, akik esetleg más növényvédősze­rekkel értek el kedvező eredményeket. R. L. A Zbrojníkyi (Fegyverneki) Efsz-ben még a nyári időszak­­ban is nagy gondot fordíta­nak a szegfű gondozására. (Kovács felvétele) A tövises iglic Gyökerét kora tavasszal kell gyűjteni. A gyökeréből készült drogra a gyógyszeriparnak nagy szüksége van. Felvásárlási ára 15 korona/kg. A tövises iglic (Ononis spino­­sa L„ ihlica tŕnistá) a hüvelye­sek (Leguminosae) családjába tartozó réteken termő félcser­je. Szára 30— 60 cm, erősen szétágazó, amelynek ágain, csavaros elhelyezésben tövises végződő rövid hajtásokat talá­lunk. Levélkéi hosszas tojás alakúak. Virágai rózsaszínűek. A gyökértől az agancsszerű győkérfejeket maradéktalanul el kell távolítani. A drog ononin, ononid, pseu­­donini és szaponín hatóanyago­kat tartalmaz. Továbbá tartal­maz gumit, gyantát, kevés illó­olajat és citromsavat. A drognak vizelethajtő, dezin­­fikálő és reuma elleni tulajdon­sága van. A tövises iglic gyökerét mint gyógynövényt már nagyon ré­gen ismerték, mert benne van a legrégibb herbárokban. Ügy használták, mint sokoldalú gyógyszert. Többek között, mint vértisztítót, nemibajokra és reu­ma ellen. Legtöbbször a kuruzs­­lók és alkimisták használták segédeszközként. Nálunk a nép a következő neveken ismeri: ekeakadály, gilice, igrictüske, kecskezanót, macskatüsök és ökörguzs. Alkatrésze a SPECIES CHO­­LAGOGAE PLANTA teakeverék­­nek, amelyet az epebántalmak, epekövek és epevezetékek gyó­gyítására használnak. SPECIES DIURETICE PLANTA teakeve­réknek, amelyet mint vizelet­hajtó gyógyszert használnak a daganatok eltávolítására és mint mellékgyógyszert a magas­vérnyomásnál és a vesegyulla­­dásóknál és a SPECIES UROLO­­GICAE teakeveréknek, amelyet úgy használnak, mint vizelet­­hajtőt, veseutakat dezinfikáfb és vesekövet oldó gyógyszert. A gyökér főzete húgysavas képződésre való hajlamosság (húgyhólyag kövek és vesekö­vek) esetén jó hatású. Hosszas, erős főzés után azonban gyen­gébb a hatása. Reumánál, idült bajok esetén, anyagcsere zavar­nál és magas vérnyomásnál szintén jó hatású. Külsőleg kü­lönféle bőrbetegségeket Is ke­zelnek főzetével, sőt szájpenész esetén szájöblítésre is alkalmas. Recept a főzet elkészítéséhez: 5 gramm kockára vágott gyö­keret 3 dl vízben kell forralni 5 percig, s e főzetet 1 nap alatt kortyonként kell fogyasz­tani. Figyelem! Nem szabad összetéveszteni a nehézszagú igliccel. Erre jellemző, hogy a föld feletti része kevés ágú, tövistelen és a virágai nagyob­bak, szennyeskékek. Mellékha­tások: Az iglic gyökeret nem szabad hosszú ideig használni és nagy adagokban, mert olyan hatóanyagokat tartalmaz, ame­lyek nagyobb adagokban árt­hatnának. Az említett főzeten kívül ajánlatos a következő re­cept szerint elkészíteni a kivo­natot: 2 kiskanálnyi mennyisé­get a szárított és felaprított gyökérből 0,5 liter hideg vízbe helyezünk és csak 8—10 óra múlva szűrjük le. Naponta csak ennyi mennyiséget szabad el­fogyasztani, hogy megelőzzük a mellékhatásokat. Dr. Nagy Géza

Next

/
Thumbnails
Contents