Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-04 / 31. szám
A jNMcstor fejtése A gondosan kezelt gyümölcsmust 2—4 hét alatt kiérjed, vagyis a kotyogó működése megszűnik. Az erjedés megszűnte után hagyjuk nyugalomban (1—1 és Уг hét) a gyümölcsbort, hogy a folyadék felszínre és a kotyogó dugója között csíramentes tér maradjon. Így a bor lassan letisztul. Sokáig nem szabad a fejtéssel várni, mert a gyümölcsbor kellemetlen Ízűvé és illatúvá válik, mivel az üledékben sok a gyorsan bomló szerves anyag. Megkülönböztetünk első, második — valamint a bor teljes megtisztulása, azaz az Iskolázás utáni — palackfejtést. Az első fejtés ideje akkor van, amikor az erjedés megszűnt, azaz a bor nyiségével. A dugaszolt üveg dugójának alsó része és a bor között 0,5—1 cm légréteg lehet, ha kikénezett edényt használunk. Amennyiben nem, akkor az edényt színültig töltjük és a tisztára mosott dugóval bedugaszoljuk, hogy semmi levegő ne maradjon. A bornak nem szabad levegővel érintkeznie, ezért a zárást gyorsan el kell végezni, s így megelőzhetjük a bor pimpósodását és az ecetesedést. Célszerű a maradék bort szétpalackolni, ha hordóban tároljuk, hogy a töltögetéshez legyen elegendő borunk. Ha nem tudjuk a tárolóedényünket borral színültig tölteni, ilyenkor a bortérfogat növelésére nagyon jól alkalmazhatók, a tisztára A gyümölcsbort gondosan kitisztított és kénezett edénybe szabad csak átfejteni. A lefejtendő borral telt edényt óvatosan emeljük magasabbra (asztalra vagy állványra). Ügyeljünk, hogy a seprőt ne keverjük fel. Leülepedés céljából célszerű egy ideig állni hagyni. Majd tiszta, forrázott gumicsövet bocsássunk az edény alsó részéig (e műveletet óvatosan végezzük el, mert csak nagy elővigyázattal tudjuk a seprőt elvezetni — 1. ábra). A bor szintjénél alacsonyabbra hajolva szívjuk meg a gumicsövet, először a seprőt vezessük ki egy kis edénybe. Amikor már tiszta bor folyik, akkor a csövet helyezzük át (megszakítás nélkül) a tárolóedénybe. A tárolóedénybe csak néhány centiméter mélyen eresszük, hogy a bor az előzetesen kikénezett edényben visszamaradt kéndioxid gázon folyjék keresztül. A fejtéskor olyan edényt célszerű használni, amelynek az űrtartalma megegyezik a bor menyüveggolyók. (2. ábra.) Ezt feltétlen végezzük el a bor minőségének megóvása érdekében. Az első átfejtés után a bor tovább tisztul, 12—14 C fok körüli pincehőmérsékleten még kb. 3—4 hétig. Ilyenkor a zavarosítő anyagok tovább ülepszenek, a bor teljesen megtisztul. Ezután kell elvégezni — az elsőhöz hasonlóan — a második fejtést. További 3—4 heti érés után a bor palackéretté, azaz fogyaszthatóvá válik. A palackérettséget gyakorlatban a következőképpen állapíthatjuk meg: töltsünk egy fehér, átlátszó 1 literes üvegbe 7 dl vizsgálandó gyümölcsbort és 5—6 órán át hagyjuk nyitva, majd dugaszoljuk le és helyezzük el 4—5 napig 20—25 C fok hőmérsékleten. Amennyiben ezután sem zavarosodik, sem kéndioxidképződést nem észleltünk, a borunk palackérett. Ellenkező esetben további erjesztés szükséges mindaddig, amíg az előbb említett próbát ki nem állja. G. J. A Magtermelő Állami Gazdaság szocialista munkabrigád tagjai törődnek a magas hektárhozamok elérésével. Több mint kemüö oltványt készítettek A Veľké Ulany-i (nagyfödémesi) Magtermelő Állami Gazdaság a szőlő szaporítóanyagának termesztésével, a sima vesszők szedésével, és oltványok készítésével foglalkozik. Ilyen nagyban csak a levicei (lévai) és a hlohoveci MÁG foglalkozik. A szőlészetben, ahol nagyban folytak a munkálatok Viliam Kurinrec mérnökkel beszélgettem. — Mennyi oltványt készítettek és milyeneket? — Először is megemlíteném, hogy a telepítéshez, felújításhoz, illetőleg oltványkészítéshez a következő alanyfajtákat használjuk B XRK 5 BB és BXR T 5C. összesen 2 millió 215 ezer oltványt készítettünk. Nagy az érdeklődés főleg a Kékfrankos, Rizling és Leányka iránt. A múlt év végén 110 ezer Tramint exportáltunk a Szovjetunióba. — Hány hektáron termelnek’ szőlőt és milyen eredményekkel? — A múlt évben 35 hektáron termeltünk és az egész termést a feldolgozó üzemeknek adtuk el, de főleg a szeredi pezsgőt készítő üzemnek. A kiértékelés szerint a galántai járásban a legmagasabb hektárhozamot értük el, hektáronként 114 mázsás átlagtermésünk volt. — Milyenek a terveik ebben az évben? — Legfőbb célunk, hogy növeljük az oltványok készítését, mert egyre nő irántuk az érdeklődés. Ebben az évben legalább 100 ezerrel szeretnénk többet készíteni, mint a múlt évben. Ezenkívül már most mindent megteszünk a jó termés érdekében. Szeretnénk olyan termést elérni, mint a múlt évben, habár a tervünk csak 94 mázsa hektáronként. Krajcsovics Ferdinand, Galante ■jigyelemmel olvas■ tam a „Tápanyaghiány miatti betegségek a gyümölcstermő növényeknél“ cím alatt megjelent cikket. A vashiány kórképe a szőlőn, amit egy fénykép mutatott be, bizony gondolkodásra kényszeríti mindazokat, akiknek szívügye a növénybetegségek megelőzése. Ma már nem újdonság, hogy a növények a tápanyag-felvételnél nélkülözhetetlen elemek hiányában különféle betegségekben szenvednek. Gyógyításukat majdnem mindenki ismeri. Nem ilyen a helyzet azonban a betegségek okainak megállapításánál. Ebben megsárgult növény levelére hígított vasoldattal szavakat írt. Pár nap múlva a betűk helye megzöldült, s a szavak olvashatókká váltak. A vas ugyanis beszívódott a levelekbe, ahol megindult a levélzöld képződés. Mollisch a sápkór-betegséget a sejtek alapanyagának, a protoplazmának működési zavarára vezette vissza. Hangsúlyozta, hogy vasat minden talaj tartalmaz, amennyi a növény számára kell. Ám ez igen kevés. írja: „Magában a növényben igen kis mennyiségű a vastartalom. A gabonaszemekben csak 0,0055 százalék az aránylag nagy vastartalmúnak rendes nedvkeringéstől elzártak. Ilyen esetekben (mint a cikk szerzője is ismerteti) az alagcsövezés s a talajjavítás, az altalajlazítás és forgatás, valamnit a pangó nedvesség elvezetése segít. A szőlők esetében ilyenkor rövid vesszők sekélyre történő ültetése tanácsos. , 3. Gyakori eset, hogy a növény valami oknál fogva túl gyorsan növeszti ágait, s ezáltal nem képes kellő mennyiségű vasoldatot juttatni ezekbe a részekbe. Ilyen eset előfordul a télen megnyirbált fáknál, melyek tavasszal nagy energiával növesztik az ágaikat. 4. A klorózis gyógyítáajánlatos kiásni, s alatta a földet jól fellazítani, és megöntözni. A vasgálicot borsónagyságúra törve öntjük az árok fenekére, s egyenletesen elterítjük. Egy bokorra két-három, egy fára pedig hat-nyolc kilogrammot lehet számítani vasgálicból. Az elszórt zúzalékot csákánynyal jól bekeverjük, majd földet húzunk rá. Erre a rétegre Is szórunk a vasgálicból, majd ismét földdel keverjük, s ezt a műveletet addig ismételjük, míg a vasgálic el nem fogy és az árok földdel meg nem telik. Azt követőleg a föllazított talajt hat-nyolc kanna vízzel megöntözzük. Az öntözés célja, hogy a vasgálic Elejét vehetjük a növények sápkór-betegségének? a tekintetben a nézetek különbözőek. így van ez jól, mert a különféle nézetekből származó vitákban kristályosodnak ki a dolgok. Ma már elfelejtett, de a múltban jól bevált kísérleti eredmények felelevenítése sokak számára hasznára lehet, ezért e néhány sorban bizonyos idézetek felhasználásával a vashiány-problémához szeretnék hozzászólni. Ugyanis a fent említett cikk írója szerint vas- és mangánhiány esetén az öregedő alsó levelek egészségesek maradnak, a csúcsrügy pedig nem, s csak a fiatal levelek satnyulnak el klorotikusan. A klorotikus levelek érhálózata zöld, csak a közte elterülő levélszövetek sárgulnak, elszáradnak és elpusztulnak. A gyökerek is rendellenes fejlődésűek. Kísérleti állomásainkon dolgozó szakemberek jól tudják, hogy ha a növény vasat nem tartalmazó talajban vagy laboratóriumi kísérletnél táptalajban él, bizonyos idő múlva a vas hiánya miatt a fiatal zöld növényi részek megsárgulnak, elhalványulnak és megfehérednek. Ezt nevezik klorózisnak, vagyis sápkórnak. A vas tehát a klorofll-képződésnél Játszik nagyon fontos, de eddig még közelebbről nem ismert szerepet. Néhány évtizeddel ezelőtt e kérdés legjobb ismerője dr. Mollisch egyetemi tanár érdekesen mutatta meg a sápkóros növényeknek a vas utáni sóvárgását azzal, hogy a ismert spertót levelében pedig 0,039 százalék a vastartalom. Érdekes, hogy a klorofil testekben, amelyekben a vas behatására a növényzöld képződik, nincs vastartalom, pedig vas nélkül, mint tudjuk, klorofil nem képződhet. Vannak azonban több vasat, vasoxidsókat tartalmazó talajok is, melyek közül a nedves, savanyú talajokban előforduló vasoxidsók nagyobb mennyisége mérgezi a növényt. Tehát a talaj vastartalmát csak a sápkőr észlelelésénél kell mesterségesen növelnünk. A növények sápkórján segítenünk kell. Kutatni az okokat, melyek azt előidézték. A cikk írója által kimutatott okon kívül fontosnak tartom Mollisch professzornak az egész világon ismert megállapításaiból az alábbiakat ismertetni: 1. A talajban rendszerint van vastartalom, azonban oldhatatlan, a növények által fel nem használható alakban. Ez akkor szokott előfordulni, ha a talajban sok az erősen alkalikus hatású mész, s ezáltal a vas oldhatatlanná válik. Ez legtöbbször baracknál és körténél fordul elő. 2. A másik eset olyan helyeken fordul elő, ahol (például szőlőkben) a talaj meszes, s az altalaj nedves. Ezáltal'a talajban kevés az oxigén, a gyökér nem jut levegőhöz, esetleg gyökérrothadás áll be, s így a növény nedvkeringési zavarokkal küzd, egyes ágai vagy levelei megbetegednek, nem működnek, mert a sára többféle kísérlet történt a múltban. A gyógyítás alapelve az volt, hogy ha a növény vashiányban megkapja a betegséget, akkor mesterségesen kell vashoz juttatni. A gyakorlati kivitel azonban, amennyrie könnyű a cserepes virágokkal foglalkozó kertészetekben, ahol hígított vasgálic oldattal segíthetnek a növényeken, annyira nehéz az öregebb fák töveibe a vas eljuttatása. Mit ajánl tehát dr. Mollisch? Tudni kell azért is, hogy Vanek mérnök cikkében ismertetett vasgálicos trágyázás meghozhatja a várt gyakorlati eredményt. Azt hihetnénk — írja dr. Mollisch, hogy a szabadban élő fáknak 1:100 arányban hígított vasgálic oldattal való beöntözés célra vezethet. Ez nincs így! Mégpedig a következő oknál fogva: A feltalaj bizonyos ásványi oldatokat, tehát a vasoldatot is felszívja, s nem juttatja el az altalajba, a fák gyökeréhez, mert ezt az anyagot a víz is lassan s nehezen oldja. Mollisch tehát azt ajánlja, hogy darabos vagy darált vasgálicot használjunk. A fák vagy cserjék kohároz képest a törzstől 50—100 cm távolságra körben 20—30 cm széles s ugyanilyen mély árkokat ássunk, s azt csákánnyal tovább mélyítsük, majd vízzel alaposan öntözzük, hogy az altalaj jól átázzon, s a szívó gyökerek is vízhez jussanak. öregebb fáknál a törzsből oldalt kiágazó nagyobb gyökereket is feloldódjon és a gyökerekhez jusson. A nagyobb vasgálic rögök azonban későbben oldódnak, amikor természetes csapadékot kapnak, vagy máskor öntözés esetén. A vastrágyázás rendszerint akkor hatásos, ha azt a betegség kezdetén végezzük. Fiatal lomboknál már tizennégy nap múlva észlelhetjük a zöldülést. Későn végzett vastrágyázásnál csak a következő évben mutatkozik a hatás. Ennek az a magyarázata, hogy klorotikus idősebb leveleknek már nincs képességük arra, hogy klorofilt fejlesszenek. így járhatunk el a hordóban vagy más edényekben lévő növények gyógyításánál Is; ezeknél természetesen kisebb, egy-két maréknyi 2—3 liternyi mennyiségű vasgálicot használunk, nehogy túl erős legyen az oldat és a finom hajszálgyökerek károsodjanak. Befejezésül még egy figyelemreméltó tanács: a sápkórban szenvedő gyümölcsfáknál eredményes, ha a lombot hígított (1 gr vasgálicra 1 lit. víz) oldattal naplemente után permetezzük. Ilyenkor azért ajánlatos permetezni, hogy a levelekről lecsepegő folyadék ne párologjon el, s a levél minél többet szívjon belőle. A permetezés nagyon jó hatású a nem sápkóros gyümölcsfáknál is; elősegíti fejlődésüket és az ilyen fák egészséges gyümölcsöt teremnek. Kmoskó László, mérnök j Ez a kis traktor, nagy segítség a szőlő termelésénél.
