Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-04 / 31. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 10 1973. augusztus 4. foglalkozásra gondoltam, de az, hogy esetleg oroszlánidomító leszek, még álmomban sem jutott eszembe. Egész véletlenül kerültem erre a pályára. Házunk a fővárosi nagycirkusz tőszomszédságában állott, és mivel hatalmas kertünk volt, az állatketreceket rendszerint ott állították fel. Fokozatosan megbarátkoztam az artistákkal, és az idomítókkal. Eleinte csak tisztes távolságból mertem nézni a fenevadakat, és ha némelyik elbőgte magát közelemben, majd frászt kaptam az ijedtségtől. Egy alkalommal az elefántszelídltő megkérdezte, nem akarok-e foglalkozni az oroszlánokkal. Én igent válaszoltam, ám még nagyon sokáig nem hittem, hogy végleg kitartok e veszélyes foglalkozás mellett. Még akkor sem, amikor már helytálltam a porondon. Jelenlegi védenceim 1967-ben születtek, és én neveltem fel őket cumlisüveggel. Hamar megszoktam természetüket, ők is megszerettek engem. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire kedvelem az állatokat, mennyire ragaszkodom hozzájuk. így született meg az elhatározás, hogy ezentúl már nem asszisztálok másoknak, de önálló műsorral lépek fel. —‘ A nézőknek úgy tűnik, hogy a nyolc gyönyörű fenevad teljesen egyforma. Ön azonban bizonyára megkülönbözteti őket. — Természetesen. Gyakran kérdezik tőlem, mi szerint ismerem meg őket. Kölyökkoruktól nevelem őket, így természetes, hogy elég csak rájuk nézni, máris tudom, hogy melyik melyik. Nemcsak szőrzetük, alakjuk, sörényük, hanem mozgásuk szerint is megismerem őket. A természetük IS igen különböző. Ahmed, a kedvencem, melyet az előadáson a nyakamba veszek -és úgy járok vele, Ahmed méla undorral végzi „munkáját“. De hízelegni, nyaldosni imád. Ha néha-néha rásuhlntok egyet az ostorral, megsértődik és egy ideig „nem áll szőba velem“, így aztán két-három napig tart, míg különböző jőfalatokkal sikerül kiengesztelnem. — Tíz év alatt csaknem a fél világot bejárta. Melyik fellépés vagy esemény maradt meg legjobban emlékezetében? — Egy szerencsés kimenetelű tragikomikus balesetet említek. 1970-ben három és fél hónapos Iráni vendégszereplésünk után húsz napig tartott az út hazafelé. Amikor megérkeztünk a Nyugati Pályaudvarra, mindjárt siettem a vagonba, hogy megetessem állataimat. Amint beléptem a ketrecbe, egyikük, mely útközben megbetegedett, rámugrott, s mindketten kiestünk a vagonból. A ketrecben még egy oroszlán volt, s az Is kisétált. Mondanom sem kell, hogy az egész Nyugati néhány másodperc alatt kiürült. Még most is magam előtt látom azt a fiatalembert, aki olyan gyorsan mászott fel egy villanypózna tetejére, hogy a legügyesebb villanyszerelőnek is becsületére válna. Mi közben „hemperegtünk“ a földön, a második oroszlán mindezt Játéknak vélte, és ő is beállt közénk. Nem vesztettem el a lélekjelenlétemet, és energikus szavakkal igyekeztem rendre utasítani az állatokat. Már-már sikerült, mikor megjelent az elefánt Idomító és a segítségemre sietett. A beteg állat őt nem Ismerte eléggé, s mindjárt neki ugrott. Maga alá teperte. A tragédia szinte elkerülhetetlennek látszott, amikor én, szinte öntudatlan mozdulattal az oroszlán orrába haraptam. Ez annyira meglepte, hogy egy pillanatra felemelkedett, és ez már elegendőnek bizonyult, hogy a közbe segítségünkre elősiető kollégák hálót dobjanak rá és megkötözzék. A két előadás közti szünet befejeződött. Megköszöntem a beszélgetést, mert Komlós Sándornak készülnie kellett, hogy újabb ezreket szórakoztasson merész produkciójával. ORDÖDY VILMOS Sléz István héttagú népizenekara néhány hónap óta kíséri a Kis-Duna Együttes táncosait és szólistáit. Ez a . rövid idő is elegendő volt arra, hogy „összemelegedjenek“. E nyár során számos fellépésen vettek részt -— országos, járási, és helyi szinten — és bebizonyították, hogy nemcsak a munkahelyükön szorgosak, hanem a hegedűt és más hangszereket is mesterien kezelik. i Énekkari művek pályázatának eredménye A CSEMADOK Központi Bizottsága 1972 őszén pályázatot hirdetett magyar népdalok 2—3 szólamú kórusfeldolgozására, valamint magyar népdalcsokrok összeállítására. A kitűzött határidőre 10 kórus-feldolgozás és 17 népdalcsokor pályamunkát küldtek. A bírálóbizottság a következő határozatot hozta: I. Népdalfeldolgozások 2000,- Kős 1. díj: Németh—šamorínsky István: Nyolc magyar népdal 2. díj: nem került kiosztásra 3. díj: nem került kiosztásra A bizottság 1000.— 'Kős jutalomban részesítette Németh—Šamorínsky Istvánt 500.— Kős Jutalomban részesült Schleicher László: Farkas Ilka bő szoknyája c. kórusfeldolgozésa; > II. Népdalcsokrok 1. díj: nem került kiosztásra 2. díj: Ág Tibor: Ipolymentl népdalcsokor 3. díj: Ág Tibor: Kővári népdalok 800,-400,Kís Kős A CSEMADOK Központi Bizottsága Gyalogút Csontos Vilmos a mai szlovákiai magyar Hra szeniorja, aki negyven esztendővel ezelőtt fogott tollat a kezébe, hogy a faluról, a falu életáről Írjon, hogy feldalolja néma örömét, bánatát, versbe fogja a szálló idő képeit. Első kötete még a burzsoá köztársaság idején jelent meg „MAGYAR UGARON“ címmel. Azóta benne él az Irodalmi köztudatban, s jónéhány kötettel gazdagította a szlovákiai magyar Irodalmat. Csontos Vilmos ma is, most is lankadatlanul dolgozik, s ami szinte egyedülálló; nem szakadt el falujától, szükebb pátriájától, ma Is ott él a Szikince partján, Zalabán, ott munkálkodik az egységes földmiívesszövetkezetben. Csontos Vilmosnak nemrégen jelent meg felfigyeltető és tanulságos önéletrajza „GYALOGÚT“ címmel. A könyv az ember, a költő életútját rajzolja meg, feltárva a mélységeket, ahonnan indulnia kellett buktatókon és csalódásokon át, de mindig az emberben való hit parancsával, küldetésével. Felkerestük a költőt, s megkértük, mondjon néhány szót arról, milyen visszhangot váltott ki a „Gyalogét“ a szlovákiai magyar olvasók körében. — Könyvemnek sikere van — mondja Csontos Vilmos azzal a jóleső ér-Ha a fiatalok találkoznak, ott a jókedv, a vidámság üti fel a tanyáját. így van ez Berlinben is, ahol százezrek örülnek egymásnak. zéssel és keresetlenséggel, amely mindig is jellemezte őt. Majd így folytatja: — Hogy mennyire érdeklődnek könyvem iránt, ezt a megjelenése óta tartott Író-olvasó találkozón is tapasztaltam. Ügy látszik, kevésnek bizonyult a kiadott nyolcszáz példány, hiszen a kötetek már mind gazdára találtak. A könyvemmel kapcsolatban rendezett író-olvasó találkozókat meghitt hangulat jellemezte, az érdeklődők sok érdekes kérdést vetettek fel, miden érdekelte őket, ami életemmel, költészetemmel összefügg. Szívesen és nagy érdeklődéssel hallgatták életem történetét, költővé fejlődésem szakaszaihoz fűzött előadásomat. — Hány irodalmi találkozón vettél részt a közelmúltban? — teszem fel újra a kérdést. — Körülbelül tizenöt helyen voltam — mondja. — Mindjárt hozzáfűzhetem, jól esik ez az érdeklődés, s ebből is tapasztalhatom, hogy kedvelnek olvasóim. Nem csalódtak bennem és én sem őbennük. Példának okáért megemlíthetem az ipolyhidvégi találkozót, ahol nagyon kellemes meglepetés árt. B o d o n у 1 András tanító hat versemet megzenésítette és a találkozón elő is adta. Az előadás nagy sikert váltott ki. — Most, hogy B5-ik éved felé tartasz, talán megkérdezhetném: nem bántad meg, hogy falun maradtál? Elmosolyodik és így válaszolja. — Ezt a kérdést már sokszor feltették. De én mindig egyforma választ adtam. Nem bántam meg, sőt örülök, hogy falun élek. El sem tudom képzelni másutt. Engem a falu indított, érlelt költővé s ma is a falu, a falvak népe ad erőt a mindennapi munkához, a versek írásához. — Még egy kérdés. Ügy tudom, most rendezted sajtó alá új verseskötetedot Mi az új, a közeljövőben megjelenő kötet címe? — A kötet címe: „ÖRÖKSÉG“. Mint a címe is jelzi, számadást jelent ez a könyv, és amolyan summázás félét, de még közel sem betetőzését költészetemnek. Még annyt minden van bennem. ami ki kívánkozik belőlem. Mint az elűző kötetekben, itt is a falu népének élete kap hangsúlyt, de több a versekben már a szubjektív elem, az önkitárulkozás. Talán ebben különbözik új kötetem az előbbiektől. —D. Gy.— légájától eltérően asszisztens nélkül dolgozik, és kívülről sincs magasnyomású víziágyúkkal biztosítva. Az alábbiakban néhány kérdésen keresztül próbáljuk közelebb hozni olvasóinkhoz ezt a nem mindennapi foglalkozást, melyet bizony nem lehet könyvből megtanulni. Amikor a vasrácsok mögött „enyeleg“ a nyolc hatalmas fenevaddal, a nézőnek szinte az a benyomása, hogy szelíd cicákkal játszik. Am amikor némelyik vad fel-felmordul, s klvillannak hatalmas fogai, majd a mancsával az ídomítőja felé kap, az emberben egy pillanatra megfagy a vér. Még rágondolni is rossz, mi lenne, ha ... — Nem fél az állatok királyától? — Lehet, hogy az olvasók csodálkoznak majd a válaszomon, de én is szoktam félni. Minden fellépésem előtt és után érzek egy bizonyos-fajta szorongást. Abban a pillanatban azonban, amikor belépek a „macskák“ közé, már nem félek. Egyszerűen nincs rá időm. Még a zenét sem hallom, (csak ha hamisan játszanak). Egyedül a munkára összpontosítok, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Egész idő alatt villámgyorsan kell gondolkozni és cselekedni. A produkció után aztán végiggondolom az egészet, hogy ml is lehetett volna, ha történetesen nem sikerül valamelyik állatot helyre zavarnom. Az oroszlánok ugyanis nagyon érzékenyen reagálnak a változásokra, pl. az időjárásra is, s nekem mindezt figyelembe kell vennem, s minden esetben hozzájuk kell alkalmazkodnom. Óvakodnom kell attól, hogy Ideges legyek, mert ezt az állatok megérzik, és ez rájuk is átragad. Nemrégiben Becsben a televízió filmet készített rólunk és a sok reflektor fénye annyira zavarta az oroszlánokat, hogy óriási erőfeszítésre volt szükségem ahhoz, hogy az egész műsor a szokásos módon folyjék. Nagyon fontos, hogy az ember szigorú legyen a műsor közben. Egy percnyi lazítás, könnyelműség ugyanis végzetes lehet. Ha valamelyik állat rám morog, azt reflexszerüen szájonvágom, hogy az enyém legyen az utolsó szó. Ha ezt elmulasztanám, legközelebb rám ugorhatna. Persze minden óvatosság ellenére előfordulnak kisebb balesetek. Arcomon már van egy plasztikus műtét és a karjaimat ás díszíti néhány heg. Am ezek olyan természetes, szinte magától értetődő sérülések, mint mikor egy asztalos az ujjára üt. — Miért választotta ezt a szokatlan pályát? — Gyermekkoromban mindenféle ismeri a félelmet Csillogó gyermekszemek, elismerő felkiáltások, vidám kacagás és nagyon-nagyon sok taps. Mindez a BUDAPEST nevű magyar cirkusz kupolája alatt, mely ezekben a hetekben hazánkban vendégszerepei. A kétórás műsorban több világviszonylatban is egészen kiemelkedő attrakciót láthatnak a nézők. Az idomított víziló száma például csaknem egyedülálló a cirkusz történetében. Európában már több évtizede nem léptek fel hasonló produkcióval. Az öt légtornász mutatványai is csodálatra méltóak és lélegzet elállítöak, nem beszélve Komlős Sándor oroszlánszámáról. A műsor legfőbb erénye az, hogy a bevonulástól a fináléig fokozódik a hangulat. A BUDAPEST-ről tehát elmondhatjuk, hogy cirkusz a javából, ami nem kis sző, hiszen az utőbbt években világviszonylatban problémát jelent a cirkuszok mondanivalója éc tartalma. Az az elmélet, hogy különböző revű és kabaré-műsorok programba iktatásával kell új színt hozni az előadásokba, megbukott. Az egyetlen helyes út: a cirkuszból cirkuszt kell csinálni, mégpedig olyan műsorral, mely vonzza a nézőket. A BUDAPEST gondosan szerkesztett programjában minden megtalálható, ami egy cirkuszból nem hiányozhat. (Akrobaták, állatszámok, légtornászok, a gyerekek kedvencei a bohócok, artisták stb.j. Így a nézők hiányérzet nélkül távoznak az előadások után. Kétségtelen, hogy a százharminc tagú társulat legfényesebb csillaga Komlós Sándor, a fiatal huszonkilenc éves oroszlán-idomító, aki merész produkcióival számos ország nézőit ejtette már ámulatba. A legtöbb koljáték a szavakkal mint kötéltáncos a kötélen én Is egyensúlyozok egyes szavakat örömmel haraggal szeretettel s búval mert az ember élete az én életem is ha a háború szót repítem az égbe a bárányfelhők helyében fekete füst gomolyog — a halál töredéke hullaszagú lesz a levegő az emberek elfelednek gondolkodni hiába a nyár zöld-levél virág tücsök dal mert a háború az égen a földön egyaránt kábulat gyilkosok tanyája a hazaárulók felmagasztalása hogy hulljon le a zöld levél hervadjon a virág némuljon el a tücsök állton meg az óra s ne legyen aki meghúzza a harangokat mint kötéltáncos a kötélen én is egyensúlyozok egyes szavakat örömmel haraggal * szeretettel s búval mert az ember élete az én életem ts most a béke szót repítem az égbe s a bárányfelhők füst nélkül (fsznak — az emberek boldogok hagyják a nyarat zöld levéllel virággal tücsökdallal a holtakat sem bántják örömkönny csillog a szavakban s néhány jótanács melyben a szív n tövöbe néz ÖVARY PÉTER
