Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-07 / 27. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973. július 7. 6 haállományt tartják. Múlt évben egy tehéntől 3813 liter tejet fejtek, tehát 1796 literrel többet, mint tíz eszten­dővel korábban. Ezt a többletet a te­hénállomány tökéletesítése, a szak­avatottabb takarmányozás eredmé­nyezte. Elérték, hogy 100 hektár me­zőgazdasági földterületen 98 szarvas­marhát, illetve 27 tehenet tarthatnak. Tehát a megalakulás óta mind a szö­vetkezet, mind pedig annak tagsága nagyot fejlődött. Gódány Mihály bácsi, aki az alapí­tók egyike, úgy jellemezte a kezdetet, hogy akkoriban bizony mindenesnek kellett lennie a szövetkezetben. Azóta ö maga is számos beosztásban dolgo­Gódány Mihály bácsi és Balogh István, a gépesí­tett brigád veze­tője. zott, jelenleg a szarvasmarhák becsü­letes gondozója. Mészáros József úgy tizenöt éves lehetett, amikor befogadták a közös­be. Kezdetben ö is mindenes volt, s már tizenegy éve a tehenészetben dolgozik. Kezdettől fogva tizennyolc tehenet gondoz. A múlt évben a rábí­zott állatoktól 68 427 liter tejet fejt. Három olyan tehene is van, mely egyedenként évi átlagban több mint ötezer liter tejet termelt. A tejterme­lés jó színvonalát a tehénállomány kitűnő termelőképességén és a szak­szerű takarmányozáson túl abban lát­ja, hogy a tehenészet jól összehangolt, szorgalmas dolgozók kezében van. Aranyossy Árpád már tizenegy esz­tendeje körültekintő agronómusa a közösnek. A szövetkezet fejlődését ab­ban látja, hogy úgyszólván az összes növénytermesztési és betakarítási .munkákat gépesítették. A műtrágyák, A község minden igényt kielégítő, ко a vegyszerek és a nagyhozamú vető­magvak használata is nagyot lendített a szövetkezet „szekerén“. S ami na­gyon örvendetes, az emberek együtt fejlődtek a gazdasággal és a faluval. Például 1964-ben búzából 27; 1972-ben pedig már 54 mázsát értek el hektá­ronként, a szemeskukorica hektár­­hozama pedig hatéves átlagban 18 má­zsával emelkedett. Ugyanezt mond­hatjuk az évelő takarmányokról és az ipari cukorrépáról is. Az eredményesen termeld szövetke­zetnek nemcsak módos, hanem egyben nagyon igényes tagsága van. Erről a faluban járva győződhettünk meg a legjobban. A takaros lakóházak előtti gondozott, virágokkal beültetett par­kosított terület arra hívja föl a láto­gató figyelmét, hogy ebben a község­ben szeretik a szépet Kovács Ernő elvtárs a nemzeti bi­zottság elnöke megjegyezte, hogy az utóbbi években sok új lakóházat épí­tettek, s úgyszólván mindenki újjá varázsolta, korszerűsítette a régit. El­mondta továbbá, hogy a falufejlesz­rszerű művelődési háza. lésben a szövetkezet minden támoga­tást megad. Kulcsár Károly elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke arról számolt be, hogy a falufejlesztés minden kérdé­sében elsősorban a pártgyűléseken tárgyalnak. A kommunisták minden­ben példát mutatnak. Soha nem fog­nak olyan dologba, ami nem valósít­ható meg. Ezt a falubeliek jól látják, s ha belekezdenek valamibe, a falu­­közösség egy emberként áll munkába. Jgy épült fel a takaros művelődési ház is. Ebben az akcióban a község lakossága százezer korona értékű tár­sadalmi munkát végzett, a szövetkezet pedig körülbelül 800 ezer koronával járult hozzá az építkezéshez. Ebből is látható, hogy a falu és a szövetke­zet együvé tartoznak. De hogyan tovább? A szövetkezet elért egy nagyon tekintélyes színvo­nalat, s nem is mondhatnánk, hogy lényeges beruházásokkal. Inkább lele­ményességgel, a kéznél lévő lehetősé­gek ésszerű kihasználásával. Ezzel szemben más gazdaságokban hasonló termelési színvonal elérését többmil­liós befektetés után vélik elérni. Lúőon ezeket megmosolyogják. Azt vallják, „iól használd ki a rendelke­zésre álló lehetőségeket“. Tán mon­danom sem kell. hogy nekik van 'ga­zuk. Ahol az adott feltételek mellett nem kénesek előbbre jutni, ott a többmilliós beruházások sem nagyon segíthetnek. I.úénn már bizonyították, hogy ntt nagvonis indokolt a beruházás. Elő­feltétel arra. hogy még előbbre ius­­sanak. és társadalmunknak többet ad­hassanak. Nagyon időszerű, hpgv idén egv korszerű, sokrétű hasznosítású szárítóberendezés énítését kezdik el. Nagvon kell már ide ilyesmi. A tehe­nészetben Dedig 1974-ben kerül sor olvan intézkedésre, melynek megvaló­sulása után sz’nte ioarszerűvé válik a termelés. Az 5(10 férőhelyes tömbösí­tett tehénistálló építése minden bi­zonnyal meghozza az étvágyat ahhoz, hogy az állattenvésztés többi ágaza­tait is korszerűsítsék, s a munkater­melékenység tekintetében olvan szín­vonalat érjenek el. amilvenrpl számos, Hasonló feltétel mellett termelő gaz­daságban álmodni sem mernek. HOKSZA ISTVÁN A Lúč na Ostrove-i Efsz összesen 1436 hektár mezőgazdasági, illetve 1271 hektár szántóterületen gazdálko­dik. Szemesterményeket a szántó 55 százalékán termel, és 214 állandó dol­gozójából negyvenötén fiatalok. Az 1964-ben indított munkaverseny­ben kiérdemelte a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának szövetke­zete dicséretes elnevezést és 1969-ben pedig — megalakulásának 20. évfor­dulója alkalmából — megkapta „Az építésben elért érdemekért“ című ál­lami kitüntetést. Az évek hosszú során feladatait ki­válóan teljesítő gazdaság a közelmúlt­ban „Munkaérdemrendet“ kapott és egyben ünnepélyes keretek között át­vette a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium „Vörös Vándorzász­laját“. Az elmondottak is bizonyítják, hogy a szövetkezet vezetősége és tag­sága az elmúlt években derekas mun­kát végzett. Az üzemi pártszervezet, a szövetkezet és a nemzeti bizottság ve­zetősége helyes irányban vezette, egy­re nagyobb munkasikerek elérésére ösztönözte a dolgozókat. Cgy is mond­hatnánk, hogy a körültekintő, jó ve­zérkar győzelemre vezette a rábízott szövetkezeti sereget. Legutóbb újságírói kíváncsisággal látogattam a faluba, hogy a helyszí­nen győződjek meg a munkasikerek­­rnl, az eredményekről. Előre bocsá­tom, a bírnak alaptermészetüknél fog­va végtelenül — talán túlzottan is — szerény emberek. Nem nagyon szíve­sen beszélnek magukról, egy-egy sze­mélyhez szorosan kötődő eredmények­ről. Logikusnak, tehát dialektikusán, magától értetődőnek tartják mindazt, ami az egyszerűtől kezdve az össze­tetten keresztül a bonyolultig, tehát kezdettől napjainkig náluk végbe­ment. S ez így van jól. Alapjában a nagy dolgok mindig végtelenül egy­szerűek. Ami bennük bonyolultnak, komplikáltnak tűnik, az nem más, mint az emberi gyöngeség terméke. Szerencsére Lúčon ilyesmi nem ta­pasztalható. Előttük a társadalom ál­tal kitűzött cél világos, s a megvaló­sítást saját viszonyaik szerint értel­mezik, s ez a jó. Tehát abból indulnak ki, ami kéznél van. így jutottak el a sikeres mába, s így mennek tovább a magát sejtetni engedő jövőbe. Bartal Ferenc elvtársat, a szövetke­zet elnökét olyan embernek ismerem, aki, ha belekezd valamibe, előtte ala­posan megfontolja, tárgyal közvetlen munkatársaival, a kommunistákkal, s mindenkivel, akinek mondanivalója lehet a megoldást illetően. így jutot­tak el a sok mindennel foglalkozó szövekezeti termeléstől az ésszerű szakosításig, a korábban túlsúlyban emberi kézierővel termelő gazdálko­dástól a gépi- és vegyszeres termelé­sig. A növénytermesztést az állatte­nyésztés fejlesztésének rendelték alá. Tízéves átlagban — jegyezte meg Zsilinszky István közgazdász — a bruttó termelést több mint 18 millió 50D ezer korunával gyarapították. A munkadíjakra pedig 5 millió 385 ezer koronával nagyobb összeget fizettek, mint 1982-ben. Ha a dolgozók munka­termelékenységét vizsgáljuk, azt lát­hatjuk, hogy 1962-ben egy állandó szövetkezeti dolgozó mindössze 35 680. ezzel szemben 1972-ben már 102120 korona értéket termelt a gazdaság­ban. Az állattenyésztésre való követke­zetes ráállást bizonyítja az is, hogy amíg például 1970-ben a növényter­mesztés egy hektárra jutó áruterme­lése 2964, s 1972-ben 4950 korona volt. addig az álattenyésztés árutermelésé­ben 1970-ben 7640; 1972-ben pedig 8560 koronát értek el hektáronként. Az állattenyésztés legfontosabb ága­zatának természetesen a szarvasmar­A három elnök: Bartal Ferenc, Kulcsár Károly és Kovács Ernő. Dolgozni, élni csak becsületesen érdemes! Szántóföldi területeinknek mintegy 50 százalékán ter­jesztünk sűrű állományú talaj­­gyomosító kalászos növényeket. A gyommagvak rendszerint még ara­tás elölt vagy esetleg aratás közben hullanak ki a talajra, s így kerül sor a további elgyomosodásra. Talajaink elgyomosítása úgy tör­ténik, hogy a kihullott magvak a szántással bekerülnek a talaj mé­lyebb rétegeibe, ahol csírázási ké­pességük fenntartásával évekig „konzerválódnak“ és a felszínkö­zeibe jutva kicsíráznak, s újra gyo­­mosítják a talajt. A mélyszántással talajba kevert magvak ellen sajnos nem tudunk védekezni. Csakis a már kikelt gyomok ellen mechanikai és ké­miai úton vagy mindkettő együttes alkalmazásával védekezhetünk. A tarlóhántás elhagyása vagy annak szakszerűtlen elvégzése ese­tén a talajnak az ismételt elgyo­­mosodása nem kerülhető el. Ismer­ve a gyomnövények nagy magho­zamát, az egy év alatt történő el­­gyomosodás károsítását, csak sok év munkájával tudjuk kiküszöböl­ni az ebből származó károkat. Más­szóval a gyomosodás mindig na­gyobb, mint a tisztítóhátás. Tarlóhántással — melyet mindig sekélyen kell végezni — csakis a magról (generatív úton) szaporodó gyomokat irthatjuk.' A vegetatív (gumókkal, hagymákkal, földalatti szárrészekkel) szaporodó gyomok ellen pedig sekély-szántással (10— 12 cm mélységű) védekezhetünk, Imivel ezeknek a gyomoknak a bok­­rosodási csomói a talajban körül belül 10 cm mélyen helyezkednek el. Azokat az ekevassat fel kell darabolni, s így pusztítani. Sekély­szántást — hogy a magról szaporo­dó gyomnövényeket ne terjesszük — csakis akkor végezzünk, ha ta­lajaink jobbára vegetatív úton sza­porodó gyomokkal fertőzöttek, a­­zonban a sikeres eredmény után vissza kell térnünk a sekély tarló­hántásra, a magról szaporodó gyo­mok elpusztítása céljából. A tarló­hántás mélysége az egyes talaj­nemek szerint ne haladja túl a 6—8, a sekélyszántás pedig 'a 10— 12 cm-t. A tarlóhántás sekély mélységét az indokolja, hogy a rendszerint igen apró gyomok mélyebb alá­­szántás esetén levegő hiánya miatt (s életritmusuk folytán is) nem, vagy csak elvétve csíráznak. A csí­raképességet évek során át meg­őrizve a különböző mélységű szán­tásokkal a talajban addig „forog­nak“, míg felszínközeibe nem ke­rülnek, ahol a nedvességen és a talajhőn kívül a harmadik tényező, vagyis a levegő is rendelkezésükre áll, s így csírázásnak indulhatnak. A talajt közben állandóan gyomo­­sítják, mert mindig akad egy-egy réteg gyom, mely felszinközelbe jut., A sekély tarlóhántás lényege a biológiai gyomirtás. Ez annyit je­lent, hogy a sekélyen leforgatott gyomniagvak héján a nappali fel­melegedés s az éjjeli lehűlés hatá­sára mikroszkopikus hajszálrepe­dések keletkeznek, melyeken át a talaj baktériumai a magvakba be­hatolnak, s azok tartalmát elpusz­títják. A jelzettnél mélyebbre le­szántott gyommagvak esetében, va­lamint aratás után a talaj felszínén huzamosabb ideig fekvő, héjukat megvastagító magvaknál a hőmér­séklet ingadozása nem fejtheti ki a már említett hatást. Úgyhogy ilyen esetben a talajbaktériumok nem képesek elpusztítani az endos­­spermát. Ezért fontos, hogy a ka­sza után azonnal az eke járjon. A talaj felső rétegének a kiszá­radása ellen és a talajbaktériumok működésének elősegítése céljából minden tárcsázott vagy szántott tarlót a hengernek kell követnie. Lehetőleg azonnal a hántás után. A kivétel csak akkor indokolt, ha a talaj eső miatt szántáskor ned­ves, azonban tüstént hengerezzünk, ha már megszikkadt. Tarlóhántás­ra igen jól bevált a tárcsa és a tarlóhántóeke. Lejtős, valamint a széleróziónak kitett futóhomok és tőzegtalajoknál eke s tárcsa helyett kultivátort, vagy nehéz fo­gasboronát használjunk, mely meg­bontja a talaj hajszálcsövességét, megvédi azt a kiszáradástól, meg­akadályozza a termőréteg elhordá­­sát a víz és a szél által. A szabály tulajdonképpen az, hogy begyűjtés után minden sűrű állományú növénnyel bevetett te­rületet tarlóhántásban kell része­sítenünk, de van kivétel is. Az alábbiakban éppen erről kívánok szólni. A sűrű növényállományú őszi takarmányhüvelyes keverékek tar­lói, ha azok gyommentesek voltuk, vagy a gyomok még nem virágzot­tak el, felesleges tarlóhántással terhelni, mert itt nem áll fenn az újra gyomosodás veszélye. Ez eset­ben tarlóhántás helyett az utónö­vény jellege és a talaj szántóréte­gének a vastagsága alapján mind­járt középmély vagy nyári mély­szántást alkalmazzunk. Ugyanez lesz a helyzet a borsó­féléknél s minden olyan tarlónál, ahol a vegyszeres kezelés a gyo­mokat elpusztította, tehát nincs veszély a talaj újragyomosodására. A tarlóhántás tehát minden ilyen esetben szükségtelen agrotechni­kai művelet, mely növelné a költ­ségeket. Minden esetre a tarlóhán­tás elhagyásánál arra is gondolni kell, hogy a nagymennyiségű le­szántott tarló és gyökérmaradvány korhadási folyamata nitrogén-dep ressziót és inhibíciót okoz, ami az utónövény termesztésének a sike­rét csökkentheti. Ezért az ősziek vetésénél a szántás- és a vetés kö­zött feltétlenül tartsuk be a nyolc hetet, s a talajba adjunk salétrom­nitrogént, s ezzel rövidítsük le a pentozán- és az imbfciős hatást. Minden más esetben a tarlóhán­tás nélkülözhetetlen agrotechnikai művelet. Nem véletlen az a szálló­ige, hogy nappal arass, éjjel szánts, mert a nyári forróságban a tarló talajának a vízelpárolgása igen nagy. A szakirodalom a talaj relatív vízkészletének 4 százaléká­ban jelöli mega tűző nap által oko­zott napi vízveszteséget. Ha pél­dául egy hétig nem esik az eső, meleg, esetleg szeles az időjárás, a talaj felső rétegének 14—16 szá­zaléknyi relatív víztartalma telje­sen elvész. Ilyen talajban a bakté­riumélet megszűnt Nincs ásványo­­sodási, sem beérési folyamat, s az annyira értékes biológiai gyomir­­tás is illuzórikussá válik. Aki tehát az agronómiái tudómé nyok fegyverével felvértezve indul az új termelési folyamatba, kéve sebb lesz a gondja az év folyamán Jegyezzük meg, a jó termés nem­csak a növény fejlődésének folya­matosságától, hanem a talaj alap­­jellegű előkészítésétől, többek közt a tarlóhántástól is függ. Amint vetjük ágyunkat, úgy fogunk alud­ni, márpedig a rossz alvás soha­sem termeit jó gondolatokat. Még időben szóltunk, hogy szám­­bavehessük mindazt, amit itt .el­mondtunk. Készítsük el tarlóhán­­tási és szántási tervünket. Ne le­gyen gazdálkodásunk ötletszerű, ne legyen kapkodó, hanem legyei) jól átgondolt, szervezett. Prof. Dr. Dr. I . c. Ing. Frider. ky Ákos DrSc. Tarlóhántás az új talajművelési rendszerben

Next

/
Thumbnails
Contents