Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-07 / 27. szám

1973. július 7. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 TRAKTOROSOK VETÉLKEDŐIÉ Nemrégiben járási méretű trakto­ros-vetélkedő színhelye volt Dvo­rianky. A Trebišovi (tőketerebesi) Já­rási Mezőgazdasági Igazgatóság és a Parasztszövetség járási bizottsága kö­zösen szervezte és rendezte ezt az ügyességi versenyt. Miben mérték össze tudásukat, ügyességüket a traktorosok? Lássuk csak! Műszaki, biztonsági előírások­ból, forgalmiszabályokból, motorisme­retből; traktorral, utánfutóval, rako­dóval, bágerrel bánni tudásból, terep­tájékozódásból, sportlövészetből, stb. Kik voltak a vetélkedő győztesei? Valamennyi résztvevőnek sokat nyúj­tott; hiszen ez a verseny gyarapította szakismeretüket, hozzájárult felelős­ségérzetük elmélyítéséhez, mesterség­beli tudásuk hiányosságait is felfedte ugyanakkor, amit rövidesen igyekez­nek majd kiküszöbölni. Tehát, ez a verseny megmutatta: ki a legény — a traktor nyergében, a közúti forga­lomban, a honvédelmi felkészültség­ben egyaránt. Legkiemelkedőbb telje­sítményt nyújtott: i 1. Kalán Ferenc, a Brehovi (imregi) Efsz traktorosa. 2. Panyko Zoltán, a Boli (bolyi) Efsz traktorosa. 3. Mikita János, a Trebišovi Gépál­lomás traktorosa. A három versenygyőztes egyenként 1500, 1000 és 500 korona pénzjuta­lomban részesült. Említésre méltó még Zivák László­nak, a Lelesi Mezőgazdasági Szaktan­­intézet képviselőjének szereplése, aki az ügyességi verseny negyedik he­lyezettjeként végzett. Az ügyességi verseny másodízben került megrendezésre, s kétségkívül gyarapította mind a szervezők, mind a versenyzők gyakorlati tapasztalatait. Bizonyára hasznosulnak majd ezek a tapasztalatok a biztonságosabb gépke­zelés és a közúti forgalom szakaszán, s elősegítik a munkabalesetek számá­nak csökkentését. Köszönet a Dvorianky-1 Kilencéves Alapiskola tanulóinak, akik kulturális műsorral lepték meg a traktoros­vetélkedő valamennyi résztvevőjét. Érdemes lesz a jövőben az ilyen szakmai vetélkedők színvonalas elő­készítésére még nagyobb figyelmet fordítani, hogy teljes mértékben be­töltse küldetését. PARAJOS LÄSZLÖ mérnök, Plešany (Szentes) Tanácskoztak a szövetkezeti asszonyok 2ák Pavel kapitány és Imrich Šipuš, a szövetkezeti Igyekeznek a fiúk, hogy minél előbb a sor végére érjenek gazdálkodás eredményeiről és problémáiról beszél- és meghúzhassák a sörösüveget, getnek. A Szövetkezeti Földművesek Szövet­sége Dunajská Streda-i (dunaszerda­­helyi) Járási Bizottsága a Nőszövetség Járási Bizottságával karöltve körze­tenként szervezi meg a szövetkezeti asszonyok aktivanléseit. Első ilyen körzeti aktfvaülés Cilizská Radvaű-on (Csilizradványon) volt, amelyen 65 asszony vett részt. Az SZLKP járási bizottságának tit­kára, Paksi László elvtárs, ismer­tette az egybegyűlt asszonyokkal az utolsó járási pártkonferencia határo­zatait és következtetéseit. Megállapí­totta, hogy a járás mezőgazdasági ter­melése olyan hatalmas fejlődést mu­tat, amley lehetővé teszi egyes szö­vetkezetekben széleskörű szociális programok végrehajtását. Ezen prog­ramok létrehozása elsősorban a falun dolgozó asszonyok munkaügyi és kulturális-társadalmi körülményei megjavítását jelenti. Ezen programból kiindulva fejlesztik a járás úgyneve­zett gócközségeit. Ilyenné nyilvání­tottak a járás hatvan községéből ti­zenhetet. Itt komplex szolgáltató üze­meket, kultúrházakat, óvodákat, böl­csődéket építenek. A szövetkezetek pedig anyagilag is segítik a dolgozó asszonyok munkakörülményei megja­vítását. A Szövetkezeti Földművesek Szö-ll\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w vétségé járási bizottságának titkára, Pente elvtárs felszólalásában ele­mezte a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok helyzetét, ezek részvételét a társadalmi és politikai életben. Gdovínová mérnöknő a járási mezőgazdasági igazgatóság dolgozója főleg a munkavédelmi problémákról, a biztonságos dologvégzésről beszélt. A munka- és egészségvédelmi előírá­sok betartásával meg kell előzni a fölösleges sérüléseket, megbetegedé­seket. Sajnos, mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés szakaszán még nagy a sérülési arányszám. Ez főleg a gépek és gépsorok karbantar­tásának elhanyagolása, a kezelés elégtelen elsajátítása, de nem utolsó­sorban a gondatlanság következmé­nye. Az aktívaülés résztvevői az előadott problémákat élénken megvitatták, egyrészt az aktívaülésen, másrészt egymás közt, az ülés szüneteiben. Nagyon sok jó javaslat hangzott el arra vonatkozóan: hogyan le­hetne a nők helyzetén ja­vítani? Ezen aktívaülés egy kis. de fontos láncszeme volt a XIV. pártkongresz­­szusnak a nők anyagi-társadalmi hely­zetét javító következtetéseinek végre­hajtásában. L. FOJTTKOVÄ A topolóanyi kaszárnyában a szabad szombaton már korán reggel élénk volt a mozgolódás. A fiúk most nem a napirend szerinti foglalkozásra ké­szülődtek, hanem a SZISZ szervezetük vállalt kötelezettségének teljesítésére. A verőfényes nyári reggelen több irányba indultak a teherautók. Ёп azokkal tartottam, akik az egyik me­zőgazdasági üzembe készülődtek. A Topolöanyban állomásozó egység már régebben védnökséget vállalt a Chrabanyi Efsz fölött. Ez azt jelenti, hogy szükség esetén munkaerővel, jármüvekkel segítenek a szövetkezet­nek. Természetesen esetenként kato­nák színes műsorral ts meglepik a község lakosait. A chrabanyi szövetkezet 1220 hek­tár földterületen gazdálkodik. Mint általában az ipart centrum közelében lévő mezőgazdasági üzemekben, ott is kevés a munkaerő. Emellett ebben az efsz-ben az általános kultúrnövények mellett a több kétkezi munkát igénylő szőlőt és komlót is termesztik; az utóbbit húsz hektárnyi területen. Ev­­ről-évre jó eredményt érnek el. A né­hány kilométerre lévő jónevű topol­čanyi sörgyárba szállítják a „folyé­kony kenyér“ egyik fontos alapanya­gát. A „fiúk" egykettőre hozzáláttak a Az emberre is gondolnak... Évek hosszú során többször meg­fordultam a Víőapy Opatovce-i (ví­­csapapáti) szövetkezet házatáján. Egy Időben amolyan „háziriporter“-féle voltam, mert a haladó szellemű veze­tőktől, tagoktól mindig ellestem olyan újdonságot, ami tollhegyre kívánko­zott. Már a szövetkezeti gazdálkodás kezdetén a legmesszebbmenőbben Igyekeztek alkalmazni a termelés új formáit. A szakértelemmel párosuló Igyekezetei a föld gazdagon fizette meg, és az állattenyésztés is jeleske­dett. A tejtermelésben például szlová­­• kiai méretben is élen jártak. A hek­tárhozamok pedig már akkoriban majdnem megközelítették a mostani csúcsokat. Az indulás tehát nagyon jó, sikeres volt ebben a közös gazdaságban. Év­­ről-évre gyarapodott a közös vagyon értéke, gazdagodtak a tagok. A ter­melési feladatok biztosítása során azonban a nagy „forgatagban“ vala­hogy megfeledkeztek az emberről. A milliomos szövetkezet hírnevéhez bi­zony egyáltalán nem illett az ütött­­kopott, szinte roskadozó iroda. A munka kultúrája sem volt kellő szin­ten. Tisztálkodásra kevés lehetősége volt a tagságnak. Amikor ezt szóvá­­teszem Bellér Gyulának, a szövetke­zet elnökének, helyeslőén bólogat. — Sajnos, igaz a megállapítás, nem gondoltunk eleget magunkra. De tudja, hogy van az. A parasztember csak a gömbölyű hízót, a jól tejelő tehenet, meg a gazdag termést ígérő' kalászo­kat látja. A külsőségekre idő sincs, meg nem is tartjuk fontosnak azokat. Amíg eddig gombolyítjuk a beszéd fonalát, az új irodaház elé érünk. — No látja ... — mondja ragyogó szemmel —, azért mégis megmozdul­tunk ... Betérünk a tágas ajtón és mindjárt a szociális helyiségeket tekintjük meg. Rend, tisztaság honol minden­felé. Az állattenyésztési dolgozók a „kimenő ruhájukat“ a szekrényre­keszekbe rakták el. A zuhanyozókban mindig van hideg és meleg víz, amely­­lyel dologvégeztével a tagok kedvük­re tisztálkodhatnak. A hatvan férőhe­lyes szociális berendezést az elnök szerint a dolgozók a lehető legna­gyobb mértékben kihasználják, örül tehát a szociális helyiségeknek veze­tő, tag egyaránt. De még sincsenek megelégedve az eddigi eredmények­kel. A gazdasági udvarokon újabb szo­ciális helyiségeket létesítenek, hogy a tagoknak ne kelljen messzire járniuk tisztálkodni. A parkosítás terén is megtették az első lépéseket. Rózsatöveket, dísz­cserjéket ültettek, azonban még to­vább kell menniük, mert elég nagy területeket kell rendbe tenni és virá­gokkal beültetni. Sétálgatunk a gazdasági udvaron, ahol az egyik tag épp a frissen beto­nozott utat öntözi. Félkör alakban közlekedhetnek majd rajta a jármű­vek az eddiginél sokkal kisebb erő­kifejtéssel. Ugyanis már olyan fene­ketlen volt a sár, hogy a gépek el­használódása jórészt ennek következ­tében is meggyorsult. A betonút épí­tésére az elnök szerint 347 ezer ko­ronát fordítanak. A befektetés kama­tostól megtérül, mert kevesebb üzem­anyag fogyasztással húzhatják majd a traktorok a különböző gépeket, a takarmánnyal megrakott pótkocsikat. — Indulgatunk, indulgatunk — mon­dogatja az elnök. — Ma már erre is jut pénz. meg talán előbb is telt vol­na, dehát nem került napirendre a probléma. De most már jó úton va­gyunk és fokozatosan, minden téren korszerűsítjük a termelést. BÁLLÁ JÓZSEF AZ ÉLET KAPUJÁBAN A jeleneci (gímesi) alapiskolában is búcsúztak a kilencedi­kesek. Slivensky Bertalanná, magyar—szlovák szakos tanítónő már a hatodik évfolyamtól kezdődően gondoskodott a Zobor­­hegy környéki magyar etnikum falvaiból bejáró tizenhat lány és fiú tudása gyarapításáról; négy év alatt igazi egységbe ko­­vácsolódtak. — Tanulmányi eredményeikkel elégedettek vagyunk — mondta nem kis megelégedéssel az osztályfőnök! — Tízen kü­lönféle szakközépiskolákon sikeres felvételi vizsgákat tettek. Az új tanévben volt diákjaink Bratislavában, Nitrán, Tisovecen, Košicén és Salán folytatják tanulmányaikat. Borbély Rozália, Manyúch Ottó, Kemény Tibor és társaik életében egy fejezet lezárult, viszont kezdődik a másik, telve reménnyel, merész tervvel és diákos derűlátással. F. Mózes Imre Magasabb osztályba léphetnek ... meredek domboldalon levő szőlő ka­pálásának. Nem ment mindenkinek egyformán a kapa forgatása. Nem cso­da, hiszen egyikük egy mosti üzemből vonult be, a másik a hlohoveciböl, többen az iskolapadból, de akik falu­siak, értik a mezőgazdasági munka csínját-bínját. Sipoš Imrich a hatvan felé járó agronómus, figyelemmel ki­séri a munkát, magyaráz, s ha kell megfogja a kapa nyelét, megmutatja, hogyan kell alapos munkát végezni. Magasan jár a nap, az ingek leke­rülnek, az izzadságtól ragyog a kato­nák homloka. Kemény a talaj, több mint egy hónapja nem eredtek meg az ég csatornái. De azért fogynak a sorok, s a táplálék-faló fütenger gyor­san fonnyadozik a tűző napfényben. Aki a sor végére ér, a szabadtéri „kantinhoz“ sietett, s jót húzott a sö­rösüvegből, majd tovább szorgosko­dott. Egy óra tájt hozták az ebédet. A jó­­étvágyú legények gyorsan sorakoztak a csajkákkal és mohón falatozták a kiadós ebédet, amelyet újból leöblítet­tek egy üveg söröeskével s aztán egy kicsit elnyújtózkodtak. — Fáradtak? — érdeklődtem. — Egy kicsit. Különben jól érezzük magunkat a friss levegőn — állítja a mosti Mužík Bedrich. — Nem árt egy kis mozgás, külön­ben elhíznánk — toldja meg a Losonc környéki Kelemen Zoltán. Zák Pavel kapitány bíztatja a fiúkat, fejezzék be mielőbb a kitűzött felada­tot, s aztán irány a kaszárnya, s akik a legszorgalmasabbak voltak, néhány órás kimenőben is részesülnek. A kapáló újoncok a rádiózás ezer­arcú mesterségét tanulják. Közülük sokan érettségiztek. Érthető, hiszen napjainkban a rádiótechnika bonyolult tudományág. A fiúk fél évet töltenek a kaszárnya iskolapadjaiban, aztán szétröppennek a szélrózsa minden irányába, hogy a tanultakat a külön­böző alakulatoknál hasznosíthassák. A nap még mgasan jár, de az egész­séges, barnára lesült katonák már le­rakták a „fegyvert“ és útrakészen álltak. Az agronómus megköszönte segít­ségüket és a viszontlátás szóval bú­csúztak egymástól. Ez érthető, hiszen a nyolcezer órából, amelyet a SZISZ szervezet szocialista kötelezettségként vállalt, még sok van hátra. TÖTH DEZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents