Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-29 / 52. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. december 39. Ahol a mában Az utóbbi években sok újat, tanulságosat hallottam a ma­gyar népköztársasági Bábolnai Állami Gazdaság termelés-szer­vezéséről, a gazdaság sajátos­ságairól, újszerű megoldásairól. Nagyhírű lótenyészetérűl, stb. Aztán arra is lehetőség nyílt, hogy személyesen is ellátogas­sak oda. Őszintén szólva amolyan lóte­nyésztő gazdaságnak képzeltem Bábolnát. Álmomban sem gon­doltam, hogy valaha is ilyen újszerű dolgokkal találkozha­tok. Egy szó, mint száz ami ma ot van, az már világszínvonal — holnap a mában. Nagyon gyakori jelenség, hogy a szocialista államok szakember csoportja Bábolnára látogat. De nem ritkaság az sem, hogy a tőkés államok köz­gazdászai és más szakemberei ámuldozva csodálják eredmé­nyeiket, s a vita során nem egyszer szinte aggódva ejtik el a szót, ha ez lehetséges ami Bábolnán van, akkor mit vár­hatnak ők a jövőben a nyugati világban a jól szervezett kis­üzemekkel. A varázsszót rend­szerint nem mondják ki — azonban mint az már a tőkés világban lenni szokott — az erősebb, a nagyobb fölfalja a kisebbet, a gyengébbet. Dr. Burgert Róbertnek a kom­binát vezérigazgatójának tájé­koztatója alapján a bábolnai ló­tenyészet 180 évre vezethető vissza. Angol és arab telivére­ket tartanak. A létszám 887 ál­lat. Természesen mód nyílott az egyes tenyészlovak és a foga­tok megszemlélésére is a gon­dozók közreműködésével. A vezérigazgató elmondta többek közt azt is, hogy a Bá­bolnai Állami Gazdaság földte­rülete a szendrői és az uraiúj­­falusi gazdasággal együtt (az utóbbiak nemrégen csatlakoz­tak hozzájuk) 19 995 hektár. Ebből a szántó 13 177, az erdő, a rét és a legelő 5524, a sze­meskukorica vetésterülete pe­dig 9224 hektár. Bábolnán, vagyis a központi gazdaságban ahol 7317 hektár a szántóterület a kukoricát — monokultúrában — összesen 6410 hektáron termesztik nagy sikerrel. A kukoricának ilyen nagyban való termesztése ma­gától értetődően megkövetelte a termelési program komplex módon történő megoldását. El­sősorban arra volt szükség, hogy betakarítás után megold­ják a szárnak a helyszínen tör­ténő felaprítását, a talajba jut­tatását. a nitrogénes kezelést — a pentozán hatás elkerülése végett — a talaj szakszerű fer­tőtlenítését, a gyomirtószerek­nek lehetőleg őszön történő apnlikálását, a mélyszántás tö­kéletes elvégzését stb. A továb­biakban arra kellett törekedni, hogy a lehető legfőbben ki­használják a nagyteljesítményű kombájnokat, s ilyen hatalmas tömegű kukorica kezelésére, szárítására is gondolni kellett, nagykapacitású szárító beren­dezések üzembehelyezésével. A kukoricának — monokultú­rában — nagy területen való termesztésében nagyon fontos volt az egymásra szorosan kap­csolódó műveletek időben és tökéletesen történő megoldása. Az egész műveletben a legfon­tosabb volt a rendelkezésre álló idő kihasználása. Dgymond szinkronba kellett hozni az egyes munkaműveleteket, hogy teljessé váljon az iparszerű ter­melés. Erre a módszerre nem kevesebb, mint 15 év tapaszta­lata vezette rá őket. A mono­kultúrás termesztés sokéves tapasztalata mutatja, hogy a fajtaválaszték javításával pár­huzamban évenként 3—4 má­zsával jobb hozamot értek el kukoricából egy hektár átlagá­ban. Rájöttek arra, hogy az egyéb növények közül a kukorica az, amely iparszerű rendszerezés­ben leginkább termeszthető. így 64 mázsa szemtermést értek el hektáronként. A vezérigazgató arról is be­szélt, hogy a dolgozók száma jelenleg 3500 főre tehető, s ebből a törzsgárda 1775. Na­gyon büszkén emlegette, hogy a dolgozók átlagos életkora mindössze 32 év. Az utóbbi esz­tendőkben számos egyetemi végzettséggel rendelkező fiatal jelentkezett náluk munkára, de számottevő a középiskolás, s a szakmunkás képesítéssel ren­delkező is. Egy-egy dolgozó évi átlagjövedelme 36 439 forintra tehető, s ebből az évi nyereség­­részesedés 4635 forint. A kukoricán kívül talán szá­mottevőbb a gazdaság baromfi­tenyészete, amelyet a világ 11 legszínvonalasabb tenyészeté­nek az élvonalában emlegetnek. Az iparszeríí programozott ter­melésre ráállított farmok szem­revételezése után állíthatom, hogy Bábolna ebben a tekintet­ben felülmúlja korunkat. így képzelhetők el a jövő baromfi­farmjai. Ott tehát nem a min­dennapi, hanem a tágabb érte­lemben vett távolabbi jövőt lát­hattam. Azért érdemes és kell megnézni, hogy onnan minél megvalósítják hozták létre azt a rendszert, mely eleinte lehetővé, majd későbben szükségessé tette a más gazdaságokkal való együtt­működést. Kezdetben 30 ezer hektárra terjedt ki a kooperá­ció, majd 60 ezer hektárra bő­vült, 1973-ban 120 ezer hektárt fogott össze, s 1974-ben Ma­gyarországon a kukoricát ha­sonló módon, mint Bábolnán 220 ezer hektáron termesztik. Te­hát Bábolna az egész országot mozgósította. Ennek kapcsán követelménnyé vált a közös kukoricatermesztő vállalat meg­alakítása Tóth János igazgató­val az élen. Ez a vállalat a kö­vetkező években tovább bővül, s nemcsak hazai, hanem kül­földi vonatkozásban is szoros kapcsolatot teremt a kukorica­termesztő körzetek mezőgazda­­sági üzemeivel, többek közt ha­zánkkal is. A Bábolnai Állami Gazdaság ma már ott tart, hogy nagy tel­jesítményű szárítóberendezése­ket is gyárt és szállít megren­delésre A bábolnai típus gyár­tásához a jogot az USA-tól vá­sárolták, s a hazai továbbfej­lesztés után már javított, tehát ikerváltozatban is gyártják. Az iker kivitelnek az óránkénti teliesltőképessége 30 tonna. November első felében, ami­kor az állami gazdaságban jár­tam, a szárítók naponta nem kevesebb mint 160 vagon kuko­ricát dolgoztak fel, vagyis a teljes mennyiséget, amennyit a KT.AS típusú kombájnok betaka­rítottak. Mennyi tiszta hatóanyagot dolgoznak a kukorica talajába? Hektáronként nem kevesebbet, mint 580 kg-ot és a Hungazin 500-as gyomírtószerből hektá­ronként 8 kg-ot permeteznek ki ősszel. így az 1973-as évben többet asszimiláljunk. Nemcsak a materiális jelenségeket, ha­nem a légkört, a szenvedélyes szakmaszeretetet és más egye­beket. A gazdaság idestova 14 esz­tendeje foglalkozik baromfi­­tenyésztéssel. Kezdetben 20 839 állatot tartottak, ma azonban már mintegy 1,5 milliót szám­lálnak. Ebből a „TETRA B“ típus 1 millió 030 ezer 843, a „TETRA t“ 97 470, a „TETRA SL“ pedig 341 ezer 752. Egy év átlagában 140 millió naposcsi­bét produkálnak. Ebből kb. 80 milliót a hazai megrendelőknek szállítanak. A hátralévő meny­­nyiség jelentékeny hányadát a szocialista országokba, így Csehszlovákiába, a Szovjetunió­ba, Lengyelországba és más or­szágokba, továbbá a tőkés nyu­gati államokba és a Közel-Kelet ták, hogy a gazdaság minden nagyobb nehézség nélkül képes az évi 250 millió naposcsirke produkálására és szállítására, s kis beavatkozással a produk­ciót 500 millióra is felfejleszt­hetik. A Bábolnai Állami Gazdaság tehát a napos csibe szállítás te­kintetében a világ bármelyik fejlett államának tenyésztőjével versenyképes, sőt a minőség tekintetében jobb. Ezt bizonyít­ja a keltetőtojásmennyiség évi termelése is. Például a TETRA SL barnaszínű tojóhibrid évi tojástermelése 270, a TETRA L fehér tojóhibridé pedig 275 to­jás. A TETRA В húshibrid pedig a világpiacon kiváló minősítést ért el. Ezért a tőkés országok baromfitenyésztői tartanak a bábolnai „árútól“. Ez azt bizo­nyltja, hogy ennek az állami gazdaságnak döntő szava van a baromfipiacon. A Közel-Keletre például naponta 2—3 napos csibe szállítmányt küldenek, s ez nem kis mennyiség. Érde­kes az is, hogy Franciaország­ban manapság több Bábolnáról származó tojót számlálnak (7—8 millió) mint Magyarországon, s ez nem véletlen, hanem a jó minőség dicsérete a tőkésvilág­ban. A broyler baromfi minősé­ge tekintetében a Bábolnai Ál­lami Gazdaság a világ három legjobb tenyésztője közt szere­pel. Ezt nem Magyarországon, hanem a nemzetközi' kísérlet­ben dolgozó szakemberek jelen­tették ki. A vezérigazgató arról is be­szélt, hogy a nyugati tőkés pia­con eléggé fanyalogva néznek a szocialista Magyarország ter­melési sikereire. Ezért nem en­gedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy oda valaha is gyengébb minőségű árút szállít­sanak, hiszen nem kevesebbről van szó, mint két egymástól po­litikai szempontból merőben el­térő társadalmi rendszer verse­nyéről, s bár a politikai hova­tartozás kérdése nem lehet vita tárgya, a piacon mégis gyakran eszerint fogadják a szocialista állam ámít. Szó esett többek között arról is, hogy a Bábolnai Állami Gaz­dasággal mintegy 200 mezőgaz­dasági üzem és 35 ipari válla­lat kooperál — van szerződéses viszonyban. Az ipari vállalatok­kal való együttműködés azért szükséges, mert többek közt baromfiistállók kivitelezéséhez a holnapot országaiba saját repülőgépek­kel szállítják. A vezérigazgató szavai szerint a Közel-Kelet fej­lődő országai nagyon jó part­nerei a gazdaságnak, mert a mohemedánok kizárólagosan baromfihúst fogyasztanak. A szakemberek tájékoztatása alapján a Bábolnai Állami Gaz­daság a jelenlegi baromfi — sze­lekciós — bázisával a világ ranglista elején van. Ezt nem indokolatlanul állítják, hanem a tudományos kompjuteres elemzés adatai alapján. A prog­ramozó számító gépek kimutat­A kukoricaszár nehéz tárcsás felaprítása után szervezetten vé­gezték a mély­szántást. és szállításához azoktól kapják az építőelemeket és a belső be­rendezéseket. El kell mondani azt is, hogy a gazdaság évente 57 millió fo­gyasztói tojást és 2300 tonna húst ad melléktermékként a piacra és újabban hasonló program kidolgozásán dolgoz­nak a sertések iparszerű tartá­sának a megoldásában is, mint amilyen a baromfi etetében náluk már meghonosodott, s ugyanilyenek a törekvések a juhtenyésztés fejlesztésében is. A termelési értékről talán csak annyit, hogy ebben a te­kintetben Bábolnán csillagá­szati számokban beszélnek. Egy­­egy dolgozó nem kevesebb mint 340 786 forint értéket termel évente, s az egy hektárra jutó termelési érték 65 749 forint. Tehát a gazdaság egy év átla­gában 1,5 milliárd forint értékű terméket produkál. Az elmondottak bizonyítják, hogy a Bábolnai Állami Gazda­ság, amely a magyarországi tu­dományos intézetekkel nagyon szoros — kooperációs — kap­csolatot tart, kiváló eredménye­ket ér el. Termelésével nem­csak odahaza, hanem a világ­ban is nagyon rangos helyet vívott ki a maga számára. Na­gyon dicséretes, hogy a terme­léshez szükséges alaptakarmá­nyok többségét maga termeli. Az 55 651 tonna kukorica ter­mésből 34 350 tonnát fogyaszt az állatok táplálására és a ta­karmány kiegészítőket a keve­rékgyártáshoz — saját maga szerzi be. Tehát kereskedelmi kapcsolatai minden irányban kiterjednek, s öregbítik a szo­cialista társadalmi rendszer jó hitnevét. HOKSZA ISTVÁN Szarvasmarha­tenyésztés a trebišovi járásban Három évvel ezelőtt jelent meg a CSKP XIV. kongresz­­szusa után a kormánynak szarvasmarha-tenyésztés fel­lendítéséről szóló átfogó határozata. A hosszútávú prog­ramból három év még nem sokat mutathat. Az anyagi kihatások, szervezési feltételek persze más jellegűek ebben a programban, mint például a baromfitenyésztés­ben. Még inkább így van ez, ha élettani szempontból vizsgáljuk a kérdést, hiszen egy jó törzsbaromfi egy év alatt száznál is több csibét adhat, a sertés 16—22 mala­cot nevelhet évente, ezzel szemben a tehén egyet ellik. Az állomány növelése az istállók megépítése és az inten­zívebb takarmánytermesztésre való átállás, nemcsak el­határozás és még csak nem is anyagiak, hanem hosszú idő kérdése. A programot elindító szervezőmunka és a kezdeti gyakorlati lépések már jelentenek valamit. Erről beszélgettünk Štefan Ďurka mérnökkel, a Trebišovi JMI zootechnikusával, aki többek közt az alábbiakban össze­gezte a tapasztaltakat: — A kormányhatározat után szakember-csoport vitatta meg a járás teendőit. Ennek alapján készült a szarvas­marha-program rövid és hosszú távra szóló terve, s azt az illetékes szervek megtárgyalták és jóváhagyták. A já­rási tervben meghatározott feladatokról — fajta, lét­szám, hasznosítási irány — a járási állategészségügyi szakemberek tájékoztatták a mezőgazdasági üzemeket. Megismerve a programot, a mezőgazdasági üzemek főbb vonalaiban szintén megtervezték a helyi teendőket. El­mondhatjuk, hogy a kormány határozatába a járási terv jól beleilleszkedik. Az 1973-as tenyésztési, hizlalási és takarmányozási terv a a legtöbb gazdaságban már a program szellemében készült és így is valósul meg. — Milyen a helyzet a létszámnöveléssel? — A mezőgazdasági üzemekben, különösen serkentően hat az állami támogatás. Járásunkban jelenleg 54 ezer körüli a szarvasmaha-állomány. A fejőstehenek száma meghaladja a 16 ezret. A szarvasmarhák mennyisége az utóbbi év alatt 12 ezerrel bővült, ezen belül a tehenek száma 3678 darab. A háztáji és a szocialista gazdaságok­ban megállt a csökkenés és mérsékelt az emelkedés. — A gyarapodás mennyire van összhangban a minő­ségi változással? — A létszám növekedéssel sajnos a minőségi változás nem tart lépést. A hasznosítási célnak megfelelő fajták — ez főleg a tejtípusra vonatkozik — nem kerültek meg­felelő számban felvásárlásra. A jobb minőségű tehenek beállítását fékezik az egyes gazdaságok szűkös anyagi lehetőségei. Az állomány tejtípusú keresztezését is hatá­rozottabban kellene szorgalmazni. A közös gazdaságok­ban a háromnegyed évi tejtermelési adatok ugyan az egy évvel korábbihoz viszonyítva jelentős növekedést (11,1 százalék) mutatnak, de ez nagyrészt a létszámnövelésből ered. A jelenlegi költségráfordítások mellett 2800 liter a tehenenkénti hozam, s így a tejtermelés már nem rá­fizetéses. A járási terv 1975-re 3050 literes tejelékenysé­­get tűz ki célul. Ennek a megvalósítása a jelenlegi ütem­ben problematikus. Tehát a most tartásban levő vegyes állomány is képes ilyen termelésre, ami csupán a tartás, a takarmányozás javításán múlik. A szakosított telepe­ken minél előbb 4000 liter fölé kell jutni a tehenenkénti tejtermeléssel. Ezen a szinten megállni nem lehet, tehát évenként mintegy 10 százalékkal növelni kell a hozamot, hogy a mezőgazdasági üzemek a költségek emelkedését ellensúlyozhassák. A járás mezőgazdasága hízómarha-létszámával is alatta van a tervnek, de a súlygyarapodással sem dicse­kedhet. Ma már a napi 920 gramm ráhizlalás kevés és legalább 1200—1400 grammal lehet jövedelmezőbbé tenni ezt az ágazatot. Az állattenyésztés szakaszán a mezőgazdasági üzemek­ben még eléggé nagy a termelés aránytalansága. Az egyes gazdaságokban a tehenenkénti évi tejtermelés 1200—6800 liter között váltakozik, s ezzel lényegesen romlik a járási átlag. A járás kilenc gazdasága már 3000; 21 gazdasága 2800: míg 17 gazdasága csak 2000 liter tejet termel évi átlagban tehenenként. A legjobb ered­ményeket a brehoví, a čelovcei, a prachovanyi, a poľanyi, sirníki, a vojanyi és az oborini szövetkezetekben érték el, a legrosszabb eredményt, pedig a dragnói, ptrukšai, milhostavi, hrüai és más szövetkezetekben mutatták fel Az aránytalanságok felszámolása céljából a járási terv az első években a meglévő állományban rejlő termelő­­képességek kihasználását helyezi előtérbe. A jó tejter­­meIő egyedek és a hústípusok külön választása az így elkülönített csoportoknál a maximum kihozása a cél. Az előrelépés gazdaságos sorrendje ez lehet. Mert míg egy liter tej termelése a Maié Trakany-i szövetkezetben csu­pán 1,68 koronába kerül, addig a Čierna Pole-i szövetke­zetben 3,30 korona, holott a feltételek egyformák. Ugyan­így^ beszélhetnénk a zbhííovi és a čičerovcei, a Veiké Raskovce-i és a hrüai szövetkezetekről. Míg egy kg hús kitermelése például a Maié Kamenec-i szövetkezetben 11,40 koronába kerül, addig a brehoviban 18 korona. A szarvasmraha-program sikeres megvalósítását a tre­bišovi járásban a mezőgazdasági termelés szakosításá­ban az összpontosításban látják. Ezért hozzáláttak a me­zőgazdasági üzemek együttműködésének sokrétű fej­lesztéséhez. Előtérbe került a kooperációs kapcsolat, kiépítése, s a mezőgazdasági építkezésben is elmélyült a kapcsolat. A kooperáció s az integráció eddigi alakulá­sából következik, hogy a termelőerők jelenlegi színvo­nala objektív módon meghatározza az új gazdaságszer­vezési formák kialakítását a tej- és a hústermelésben is. Ez idő szerint a járás területén különleges célt szol­gáló tehénfarm épül a Streda nad Bodrogom-i és a Zemplianská Nová Ves-i gazdaságban. Ezenkívül szako­sított farm épül a marhahizlalásra a Slovenské Nové Mesto-i és a Zemplianská Nová Ves-i gazdaságban. Ugyanakkor nagykapacitású farmok építését kezdik más gazdaságokban is. Ezekből láthatjuk, hogy a trebišovi járásban a kooperációs és az integrációs kapcsolat ko­moly távlatok előtt áll. ILLÉS BERTALAN

Next

/
Thumbnails
Contents