Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-29 / 52. szám

1973. december 29. .SZABAD FÖLDMŰVES. 7 A CSKP XIV. kongresszusa hatá­rozataiban kiemelte az irányítás racionális megszervezésének fon­tosságát, amely a munkatermelé­kenység fokozásának, valamint az anyagi és pénzügyi források jobb felhasználásának egyik jelentős eszköze mezőgazdasági üzemeink­ben. A Cseh Szocialista Köztársaság területén a mezőgazdasági terme­lés összpontosítása és szakosítása terén elsősorban a kooperációs formát részesítették előnyben. Ez­zel szemben szlovákiai viszonylat­ban inkább a mezőgazdasági üze­mek egyesítésének formája vált általánossá. Elsősorban a Rimav­ská Sobota-t (rimaszombati), a Vefký Krtlš-l (nagykürtösi), a lu­­čeneci (losonci) és még néhány szlovákiai járásban az egyesített szövetkezetek kerültek túlsúlyba. Az egyesítés folyamatából nem maradtak ki az állami gazdaságok sem, mint például a michalovcei (nagymihályi), a michafanyi és más állami gazdaságok. nyitásának szervezésében eddig szerzett tapasztalataink alapján vizsgáljuk meg és elemezzük né­hány egyesített szövetkezet és ál­lami gazdaság irányításának és üzemszervezésének egyes kérdé­seit. Tizenhat egységes földműves­szövetkezetből és három állami gazdaságból létesített négy nagy, önálló mezőgazdasági üzemet vá­lasztottunk ki kutatási és elem­zési alapul, s rajtuk keresztül vizsgáljuk az üzemirányítás alkal­mazásának néhány újonnan fel­merült problémáját. A jobb áttekintés érdekében az alábbiakban feltüntetjük az egye­Az alacsonyabb szintű irányítás dolgozóinak munkakörét az illető munkaág termelési feltételei és termelési jellege befolyásolja. A vizsgált mezőgazdasági üzemekben a termelés sokrétűsége akadályoz­ta az irányító dolgozók munkatar­talmának pontos meghatározását, körülhatárolását, mivel az irányító tevékenység'a munkák széles ská­láját ölelte fel. Az irányítás racio­nalizálásának egyik fontos ténye­zője az irányító munka termelé­kenysége. A műszaki-gazdasági dolgozók munkatermelékenységét PROBLÉMÁK az egyesítés körül Elmondhatjuk, hogy a mezőgaz­dasági üzemek egyesítésének fo­lyamata Szlovákia majd minden járásában tovább fejlődik. Az egye­sítés folyamatának viszont közvet­len következménye az, hogy kü­lönféle nehézségek merülnek fel és eddig ismeretlen kapcsolatok alakulnak ki az egyesített, nagy mezőgazdasági üzemek irányítási rendszerének megszervezése te­rén. Tehát nem lesz érdektelen, ha a mezőgazdasági üzemek irá­sített szövetkezetek és állami gaz­daságok üzemegységeinek számát az egyesítés előtt és az egyesítés után, tekintettel az egy termelési­szervezési egységre (gazdaságra) eső mezőgazdasági földterületre. a következő mutatók figyelembe vételével kell elbírálni: • a mezőgazdasági földterület nagysága egy műszaki-gazdasá-Mutató A vizsgálat tárgyát képező gi dolgozóra számítva, egyesített gazdaságok A В C D • a gazdasági állatállomány sűrű-Az efsz-ek, ág-ok üzemegységei­nek száma az egyesítés előtt Egy gazdaság mezőg. földterülete az egyesítés előtt 8 3 5 17 sége egy műszaki-gazdasági dolgozóra, a) minimum hektár 253 336 273 300 • a termelésben dolgozók száma b) maximum hektár 2634 1265 722 1727 egy műszaki-gazdasági dolgo-Egy gazdasági egység mezóg. föld­területe az egyesítés után a) minimum hektár 1103 336 273 300 zóra, b) maximum hektár A szervezési egységek (gazdasá-2634 1265 722 1727 • a nyersbevétel térfogata egy műszaki-gazdasági dolgozóra. gok) száma az egyesítés után 4 5 5 17 Amint az előző áttekintésből lát­ható, csupán az „A“ egyesített szövetkezet — konkrétan a Dobrá Níva-i Efsz növelte az eredeti ter­melési-szervezési egységeinek terü­letét és az egyesült hat szövetke­zetből négy nagyobb gazdaságot alakított ki, amelyeknek mind­egyike az 1000 hektárt meghaladó földterületen gazdálkodik. A többi egyesített mezőgazdasági üzem esetében {„B“, „C“, „D“) megálla­píthatjuk, hogy az egyesítés után sem következett be a termelés és a földterület minőségileg fejlet­tebb összpontosítása. Az egyes gazdaságok, termelési-szervezési egységek földterülete nem nagyob­bodott meg. A megfigyelt szövetkezetekben nyert legfőbb tapasztalatot az a tény képezte, hogy az egyesítés által újonnan létrehozott mezőgaz­dasági üzemegységek átvették az állami gazdaságokban szokásos, két fokozatú irányítási rendszert (a gazdaságok közvetlen irányítá­sa és a szövetkezet vezetősége). Az egyesített szövetkezetben létrehozták a központi törzsalaku­­lntot, a központi vezetés szervét, amely ugyanazt a feladatot tölti be, mint az állami gazdaság igaz­gatósága. Minden gazdaság önálló tervezési-szervezési alakulatot ké­pez, amelynek élén a gazdaság­­vezető áll. Ezt a tisztséget rend­szerint az egyesítés előtti volt szö­vetkezet elnöke tölti be. Olyan tapasztalatokat is szerez­tünk, hogy a központi vezetés törzsalakulatának dolgozói gyakran visszaéltek jogkörükkel olyan érte­lemben, hogy beleavatkoztak a fő termelési tevékenységbe, melynek irányítása az egyes gazdaságok vezetőit illeti meg. Az esetek kö­zül soroljunk fel legalább néhá­nyat: #> A gazdaság vezetőjét a törzs­alakulat több dolgozója irányí­totta. • A gazdasági vezetőjét megke­rülve a központi törzsalakulat dolgozója közvetlenül irányítot­ta az egyes gazdaságok szak­dolgozóit. A vizsgált mezőgazdasági üze­mek gyakorlatában ezek az irá­nyítás terén mutatkozó ellentétek az alábbi visszás jelenségeket ered­ményezték: #> megbontották az egyetlen veze­tőnek való alárendeltség elvét, # megnövekedett a központi ve­zetés dolgozóinak száma, s ez­által kedvezőtlen arány alakult ki a törzsalakulat dolgozóinak és a részlegirányító dolgozók között, elburjánzott az irányító dolgo­zók abszolút száma és így in­dokolatlan aránytalanság lépett fel a műszaki-gazdasági dolgo­zók és a termelésben közvetle­nül foglalkoztatott dolgozók számában. Az irányító alakulatok munka­­tartalma terén a vizsgált mezőgaz­dasági üzemek csoportjában gyak­ran állapítottunk meg egyéb arány­talanságokat iá. Ezek közül csak néhányat szeretnék felemlíteni. A mezőgazdász (agronómus) irányí­totta a termelés lolyamatában a mezei növénytermesztő munkacso­portokat (azaz a gépesített alaku­latokat), a gépesítő pedig a gépe­sített csoportot még akkor is, ha a növénytermelés mezei munkái­nak elvégzéséről volt szó. Ennek következménye gyakran az lett, hogy hiányzott az összhang a me­­chanizált (gépekkel végzett) és nem gépesített (kézzel végzett) munkák elvégzésében a mezei ter­melési folyamat során. Egyes esetekben az állattenyész­tés takarmányos csoportjait a me­zőgazdász irányította, s ennek kö­vetkeztében ellentétek keletkeztek a zöld- és silótakarmányoknak ide­jében és jó minőség mellett törté­nő betakarítása és beszállítása te­rén. Amennyiben az állattenyész­tést ellátó takarmányos csoporto­kat az állattenyésztő (zootechni­­kus) irányította, úgy nem mutat­koztak ilyen aránytalanságok és hiányosságok az állatállománynak, főképp zöldtakarmányokkal törté­nő ellátásában. A vizsgált mezőgazdasági üze­mek csoportjában az irányító mun­ka produktivitásának elbírálásakor figyelembe vettük az összes mű­szaki-gazdasági dolgozót, mivel ezek értékelése az egyes ágazatok szerint a tényleges állapot trfeg­­másítását eredményezi és hibák­hoz vezet. így például a növény­­termesztés egy irányító dolgozójá­ra a Topoíčianky-i Efsz-ben a vizs­gált időszakban 142 hektár mező? gazdasági földterület jutott, viszont az összes műszaki-gazdasági dol­gozót figyelembe véve, már csu­pán 72 hektár. Az irányító munka produktivitásának értékelésekor nemcsak az egész mezőgazdasági üzemet, hanem külön-külön min­den gazdaságot, illetve egyéb ter­melési-szervezési egységet is fi­gyelembe kell venni. A kutatás eredményei azt mutat­ják, hogy az összíizemi mutatók elkendőzik az irányító munkában mutatkozó egyenetlenségeket, az egyes szervezési egységek (gaz­daságok) között. A konkrét eset­ben ez a következőképp néz ki: egy 300 hektáros gazdaságban az irányító munkát a gazdaságvezető, a mezőgazdász, az állattenyésztő és a könyvelő végzi ugyanúgy, mint egy 500 hektáros gazdaság­ban. Ez azt jelenti, hogy az első esetben minden egyes műszaki­gazdasági dolgozóra 75 hektár me­zőgazdasági földterület jut, míg a második esetben már 150 hektár. Az említett tényezők alapján elmondhatjuk, hogy azokban a me­zőgazdasági üzemekben, ahol a műszaki-gazdasági dolgozók irá­nyító munkájának alacsony pro­duktivitását állapítottuk meg, a termelési-szervezési egységeknek (gazdaságoknak) nem volt meg a kellő, optimális nagyságuk. Ha­sonló aránytalanságok mutatkoz­tak az állattenyésztés terén is az egy irányító dolgozóra eső szá­­mosállat-arányszámban is. Az irá­nyítás megszervezésében rendkí­vüli figyelmet kell fordítani a szer­vezési egységek terjedelmének meghatározására csakúgy, mint az irányító dolgozók és a terme- I lésben foglalkoztatottak helyes arányának betartására. Szervezési alakulatként az olyan egységet — a dolgozók olyan csoportját értjük, amelyet egyetlen vezetővel irányí­tott munkaközösség alkot és egy bizonyos termelési, illetve nem termelési tevékenységet folytat. A szervezési alakulatok optimális nagyságának meghatározásakor a betartandó alapelv, kritérium első­sorban a következőképpen foglal­ható össze: • a termelés irányzata és össze­tétele, ф a munkák elvégzésének műsza­ki adottságai, # a területi széthelyezés kérdése, О a munka szervezése és irányí­tása. A termelés irányzatát és össze­tételét elsősorban a szervezési alakulatok fajtája szabja meg a mezőgazdasági üzem ngyságához viszonyítva. A termelési folyamat­ban jelentős szerepe van a műsza­ki felszerelés korszerűségének, mivel befolyásolja az egyes terme­lési alakulatok nagyságát azáltal, hogy a jobb műszaki felszerelés esetében a munkafolyamatok Irá­nyítása összetettebb, mint a mun­kák egyszerű elvégzésekor. Ez annak a következménye, hogy a műszaki felszerelés növeli a mun­ka termelékenységét és csökkenti az élőmunka szükségletét. A munka megszervezésében és irányításában az egyes szervezési egységek, alakulatok munkájában mindig megmutatkozik a vezetők személyes képessége és képzett­sége, valamint az irányított mun­kaközösség tagjainak rátermettsé­ge. Az alakulat vezetőjének köte­lessége figyelemmel kísérni, irá­nyítani és összeegyeztetni az ál­tala irányított munkaközösség egész tevékenységét. A szervezési alakulatok optimá­lis nagyságának meghatározása az üzemirányítás belső kérdéseiben az első és legfontosabb feltétel. A gazdaságosságra tekintettel az ipari alakulatokban ajánlják a 6—7 dolgozóból álló csoportok kialakí­tását. A mezőgazdasági termelés­ben egyelőre nagyobb szervezési alakulatokat találunk, például a gépesített csoportban, ahol a dol­gozók száma 10—15, viszont a nem gépesített alakulatban 10—30 dol­gozó lehet. Ez annak a ténynek eredménye, hogy a mezőgazdasági termelés néhány ágazatában még mindig túlsúlyban van az élő — kézzel végzett — munka, amelyet azonban egyre Inkább helyettesí­tünk anyagiasított (géppel vég­zett) munkával. Míg az iparban a termelési berendezéseket az egész éven át folyamatosan kihasznál­ják, sőt sok esetben két, esetleg három műszakban is, a mezőgaz­daságba nennek ellenkezője érvé­nyes. A munkák sokrétűsége külö­nösen a még nem szakosított me­zőgazdasági termelésben igen sok különböző speciális gépet és be­rendezést követel meg, amit külö­nösen a növénytermesztésben csu­pán egyetlen célra, idényenként csupán tíz, esetleg húsz munkanap során használhatnak ki. Természe­tes, hogy ez a termelést lényege sen megdrágítja. Az említett okok miatt a mező­­gazdaságban a termelés egyre na­gyobb koncentrációja és szakosí­tása szükséges, egyrészt a koope­rációs kapcsolatok kibővítése, más­részt a mezőgazdasági üzemek egyesítése útján. Ezért az üzem­irányítás és a legcélszerűbb szer­vezési alakulatok létrehozása rend­kívül fontos a termelés fokozása és az irányító munka racionalizá­lása során a mezőgazdasági ter­melés folyamatában. VINCENT RAPANT mérnök HÍREK a Szovjetunióból FŰTÉS A FÖLD MELEGÉVEL A Ieningrádi bányászati intézet ku­tatói több ukrán és szibériai kutató­­intézettel együttműködve olyan új technika kifejlesztésén dolgoznak, amellyel megnyithatnák a Föld „me­legvízcsapját“. A kutatások kimutat­ták, hogy 8—10 kilométer mélységben sok ezerszer annyi hőenergia tároló­dik, mint amennyit a Föld ismert fűtö­­anyagkészleteivel elő lehetne állítani. A tervek szerint először öt kilométer mélységű fúrást készítenek — ebben a mélységben a kőzetek hőmérséklete már eléri a 100 fokot. Két párhuzamos fúratot siillyeztenek majd a mélybe, s ezeket robbantások sorozatával ösz­­szekötik. így egyfajta föld alatti kazán alakul ki — az összetört kőzetek zó­nája. Az egyik furaton beszivattyúzott hideg víz érintkezésbe kerülve a for­ró vízzel 50—70 fokra melegszik fel; a másik furaton felemelkedve felhasz­nálható melegházak, üzemek, lakások fűtésére. A Ieningrádi kutatók számí­tásai szerint az első ilyen fűtőrend­szer egy 25 ezer kilowattos hagyomá­nyos erőműnek felel meg. Az első termálfűtőrendszer megépítésére a Szovjetunió távoli északi területein kerül majd sor. ■ VILLAMOSSÁG — GÁZCSŐBEN Egyedülálló villamos vezeték építé­sét kezdték meg Leningrádban: a nagy feszültségű energiatovábbító ká­belt sürített gázzal töltött csőben ve­zetik. Az újfajta távvezeték kiépítése jelentős gazdasági előnyökkel kecseg­tet. A jelenlegi villamos magasveze­tékek rendkívül bonyolultak, költsé­gesek és jelentős az energiavesztesé­gük is. Oszlopaik olykor olyan maga­sak, mint egy 20 emeletes épület, a szükséges szigetelőláncok hosszúsága pedig elérheti a tíz métert is. A villa­mos-gáz vezeték szerkezete lényege­sen egyszerűbb. A gáz tökéletes szige­telőanyag, s az áramvezeték közön­séges porcelán szigetelőcsigákra erő­síthető fel a cső közepén. A Lenin­grádban épülő kísérleti villamos-gáz vezetéket rövidesen összekötik a ha­gyományos 220 kilovoltos távvezeték-MÜ-MÉHVIASZ A Szovjetunió ufai kőolajfeldolgozó­jában különleges terméket állítottak elő szintetikus zsírsavakból a méh­viasz pótláséra. Az új technológia ki­tűnően bevált az üzemi próbák során. Az ú) vegyi termék stabilabb, mint a természetes és tökéletesen pótolja a drága méhviaszt. A MARSI ÉLET NYOMÁBAN Szovjet szakemberek véleménye szerint már napjainkban végérvénye­sen eldönthető a kérdés: létezik-e a Mars bolygón az élet valamilyen for­mája — a Marsra leszállított egyszerű automata laboratórium segítségével. Imsenyeckij akadémikus már ki is dolgozta ennek a laboratóriumnak a terveit. A berendezés először Is min­tát venne fúrójával a Mars talajából, s ezt olyan táptalajra helyezné, ame­lyet a Núbiai és a Kara-Kum sivatag rendkívül terméketlen talajának vizs­gálatára fejlesztettek ki. Ha ezen á glükóztartalmú táptalajon organizmu­sok fejlődnének, savas reakciója nö­vekszik és hőmérséklete mérhetően emelkedik. Ezen kívül megváltoztatná a ráeső fény rezgésének irányát is. Ezek a változások önműködően mér­hetők és adatokként a Földre továb­bíthatók — annak egyértelmű eldön­tésére, hogy vannak-e élő szervezetek a Marson? GYÉMÄNTKÉPZÔ METEORIT-BECSAPÖDÄS A tudományok történetében először szovjet tudósok olyan gyémántokra bukkantak egy meteorltbecsanódás kráterében, amelyek minden valószí­nűség szerint a becsapódás okozta át­­kristályosodás révén keletkeztek. A szibériai Poplgát-mélyedésben felfede­zett meteoritkrátert 1970 őta vizsgál­ják, s most kicsiny, 0.3X0.5—1.2X0 6 milliméter méretű, éles szélű gyé­mántkristályokat találtak benne. A gyémántok színtelenek, sárgák, sár­gászöldek és feketék, és parányi gra­fitzárványok vannak bennük, egyesek grafittal összenőttek. APN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents