Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-15 / 50. szám
Méhésztapasztalatok Huszonhat kitelek méhcsaláddal kezdtem az évet, és ezek a tavasz folyamán szépen fejlődtek. Telelő helyem úgy van megválasztva, hogy az akácerdő szélén, illetve mellett kiterjedt gyümölcsösök Is vannak, de ami szintén nem megvetendő, az erdőben Is van sok olyan koratavaszi virág, amelyik a korai fejlődést elősegíti. A koratavaszi jő fejlődés mellett egy másik jő oldala is van az ilyen elhelyezésnek, az, hogy akácra nem kell vándorolni a méhekkel, mert a gyümölcs és az akác is egy helyben van, csak a méhészek nem szívesen teszik ki magukat annak a kényelmetlenségnek, hogy ősszel, télen, koratavasszal ki kelljen járniok méheikhez az erdőszélre. Akácvirágzásra egyik családomat rajzás! hangulatba hoztam, hogy a készítendő műrajoknak anyabölcsőket vagy fiatal anyákat adhassak. Az idén érett bölcsőim voltak az akácvirágzás kezdetén. Szeretném kihangsúlyozni tapasztalatomat az ilyen anyaneveléssel. Mivel pempőt is szoktam gyűjteni, tapasztaltam, hogy az ilyenkor nevelt álcák alól Vs, V* gramm pempőt is ki tudok szedni, vagyis 3—4 bölcsőből megvan az egy gramm pempő, míg később, de különösen a pőtbölcsőkben sokszor olyan kevés a pempő, hogy 12—15 bölcsőt is ki kell üríteni, mire összegyűlik egy gramm. Nem nehéz tehát megmagyarázni, miért lehet a korán és bő táplálékkal, sok mézzel és virágporral ellátott családdal teljesértékű anyákat nevelni. El szeretném még mondani, hogy nem tapasztaltam, hogy méhcsaládjaim rajzó hajlamúakká váltak volna. A mézeltetéssel kapcsolatban alkalmazom a megcsapolást, mert azt minden szempontból hasznosnak találom. Az idén a 26 családtól az akácmézelés második és harmadik napján öszszesen 80 fedett fiasításos lépet vettem el, és azokból 10 műrajt készítettem, amint már említettem, érett, szép anyabölcsőkkel. Mindjárt elmondhatom, hogy a tíz műrajnál szépen kikeltek az anyák és kilenc közülük be is párzott és szépen fejlődnek a családok. Ezekre egyébként még visszatérek. A kivett fedett fiasításos lépek helyére mindenhova műlépeket raktam és azokat a törzscsaládok az akác alatt mind ki is építették. Ezt igen fontos mozzanatnak tartom, mert ilyenkor nagyon szép lépeket épít a család, amelyeket az anya még rendszerint az akác alatt, de közvetlenül utána biztosan be is petéz és ezzel biztosítom a fészek megfelelő felújítását. Az idén az akácmézelés vége felé a levegő olyan száraz volt, hogy mire megállt a virágzás, szinte beérett a méz is, amit kifejezetten mutatott a mérleg is, amely nem mutatott egyáltalán éjszakai apadást. Nem volt a mézben víz, amit éjszaka ki kellett volna a méheknek párologtatni. Siettem tehát a pergetéssel, mert ez is egy módja a gazdaságosságnak is, meg annak is, hogy a cs’aládok ne lendüljenek túl a fiasí tussal, ami biztosan a rajzási hangulat későbbi feléledéséhez vezetne. Akác után a hat legfejlettebb családot rajállapotba helyeztem. Mivel ezek a családok ki is lettek pergetve, és most a fiasításukat is elvettem az anyás keret kivételével, alapos etetésre szorultak. Ez az etetés szonban nagyon is kifizetődő vállalkozás. Az idén pl. 75 kg cukrot etettem fel ezzel a hat családdal, de 55 műlépet kiépítettek szintén nagyon szépen, hibátlanul. Ez érthető is, hiszen a családnak nincs szinte semmilyen építménye, nem túlnépes, mivel hiányzanak a nap-nap után kelő fiatal méhek, és így nem épít heresejteket, ennek nem érzi szükségét. A rajállapotba helyezett családoknak napraforgó elejére már az új építményen hat-nyolc keret Hasításuk van, tehát teljesen termőképesek, s ami még ugyanúgy fontos, ezeket a családokat nem kell féltenem attól, hogy a napraforgó végén elnéptelenednek. Mint említettem, az akácmézelés elején böngészéssel készült műrajokra még visszatérek. Ezek kapták ugyanis el a hat rajállapotba helyezett család teljes Hasítását. Nyugodtan adhattam be nekik, mert az első alkalommal főleg fiasításos lépekből már majdnem minden méh kikelt, volt a mfirajoknak elég lépe ahhoz, hogy ezt a fiasítást, amelyben volt vegyesen fedett, nyitott fiasítás, sőt petés keretek is, gondozhassák. A méhek természetében van, ** hogy igyekeznek a fészkükbe minél több mézet begyűjteni. Minden alkalmat, lehetőséget felhasználnak, hogy készletüket gyarapítsák. Gyakran ellátogatnak a gyengébb családok bejáróihoz. Megkínálják az őröket mézzel, majd bebocsátást nyerve, megszívják magukat illatos mézzel. Gyorsan hazarepülnek, új társakat hoznak magukkal, hogy a mé zet meglopják. Ha az őrök megsokallják a hívatlan vendégekét, viaskodni kezdenek. Hordástalan időben gyakran láthat a méhész a bejáróknál marakodó méheket, a kaptárak előtt összezsugorodott testű, kifordult, merev szárnyú méhhullák tömegét. Egyaránt hull támadó és védő. A rabló csalódó kát is nagy veszteség érheti, de az igazi veszedelem a megtámadott családokat fenyegeti. Az élelemkészlet teljes elvesz tése, a kijáró méhek nagymérvű elhullása mellett könnyen elpusztul az anya is. Az álta lánossá vált rablás valóságos csapás a méhekre. Mi okozza a rablást? Első sorban a hordástalan időben nem megfelelő napszakban vég zett kaptárbontás, a lépek szétrakása, a lassú kezelés. Külö nősen a hordás utáni pergetések járnak rablással. Ilyenkor a méhekben még élénk a hordási ösztön. A friss méz illata csak serkentően hat rájuk. A szakszerűtlen, nem kellő óvatossággal végzett etetések gyakran napokig tartó rablást idéznek elő. Különösen, ha mézet is kevertünk a szörpbe. A nagyobb mennyiségű, fedetlen élelem érlelésekor a méhek erőteljesebben szeleinek. A szabadba jutó illat itt is csalogatja a kutató méheket. A tűző napon tartott kaptárak esetében is hasonló a helyzet. A hűtés céljából végzett szellőztetés szabadba juttatja a táblás fiasítás sajátos szagát, a tejsavasan erjedő virágpor illatát, a viasz, a lépek és a méz illő anyagait. Ha nem is tör ki rablás minden esetben, a kutatások csendes lopkodássá fajulhatnak, általánossá válhatnak a méhesben. Csendes rabláskor nincs viaskodás a bejáróknál. A család vagy nem veszi észre a méz lassú fogyását, vagy — ami általános — nem tud ellene tenni semmit, mert biológiai egysége felbomlott, nem megfelelő, egységesen nem tud fellépni a betolakodókkal szemben. Gyakori ez a jelenség az anyátlan családoknál, ahol az összetartó erő hiányzik. Az emberre is mondjuk olykor, elanyátlano dott, gyámoltalanná vált. Innen a mondás! Ezért ne tűrjünk napokig anyátlan családokat méhesünkben! Az álanyásság is hasonló bajt idézhet elő. Sőt, az álanyás fiasítás kiterjedésével a kirabolt család is rablóvá válhat. A rablás legnagyobb veszélye az egymást ölő méhek, az elpusztult anyák, fiasítás és elhordott méz kára mellett az a tény, hogy a betegségeket rakéta gyorsasággal terjeszti. A nem kezelt beteg családok hamarosan a rablás sorsára jutnak. A fertőzés így rohamosan terjed. Általános rablást idézhet elő még a szabadon történő viaszfőzés, műlépöntés, besütések és a méhészeti anyagok, termékek helytelen tárolása. Ügyeljünk arra, hogy a raktárunk ablakain rostaszövet legyen! Mindent gondosan zárjunk el az élelmes méhek elől! Csak egyenlő erősségű, rendben tartott családokkal méhészkedjünk. Csak alkalmas időben bontsunk kaptárt. Takaratlanul ne hagyjunk semmit. A kaptárak kijárói a szükségletekhez igazodjanak. Füstölőnk mindig kéznél legyen. Rabláskor füstöljünk be minden kaptárba. Többször ismételve — ha saját állományunkból kerül ki rablóhad — fél órán belül megszűnik a nyugtalanság. Zárjuk el a méhek által járt anyagot, eszközt. Szűkítsük kissé a bejárókat, helyezzünk eléjük üveglapot, celofánt vagy tenyérnyi rostaszövetet, hogy a rablókat megtévesszük. Mögüliik ki-bejárhatnak a család tagjai a centis résen. Eredményes a kaptárak vizes, vagy karbolos zsákkal való letakarása. Sokan bűzös anyagokat locsolnak a kaptárak elé. I.isztezéssel győződjünk meg, melyik a rabló család. Okozzunk rendellenességet fészkükben némi hűtéssel, a kaptár elfordításával, füstöléssel. A megtámadott családok lezárása nagyon kockázatos. A kaptárak ideiglenes ellátása terhes, időrabló megoldás. Legjobb tehát megelőzni körültekintő méhészkedéssel a rablást, vagy legalább a kutatás fokán, időben megakadályozni a kiváltó okok megszüntetésével. Gál A méhek rablásáról Az emberiség egészségi állapotát nagyon befolyásolja táplálkozásuk módszere. A helytelen táplálkozás sok betegségnek az előidézője, viszont a helyes pedig megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a szervezetünkbe jussanak a szükséges mennyiségű és minőségű tápanyagok. Szeretném megjegyezni, hogy milyen szerepe van a téren a méznek: A méznek 3218 a kalóriaértéke. Minden esetre emészthetőségét jobban megérthetjük, ha összehasonlítást teszünk más élelmiszerek kalóriaértéke között. Egy kilogramm méz kalóriája megfelel öt liter tej, 1,3 kg kenyér, 0,43 kg vaj, 2 kg tojás, 5 kg halhús, 1,7 kg marhahús, 1,25 kg füstölthús, 3,5 kg vaddisznó, 2,1 kg borjúhús, 4 kg burgonya, 12,1 kg gomba, 14,5 kg karfiol, 7,5 kg banán, 5 kg szőlő, stb kalóriájának. Számításba kell vennünk azt is, hogy egyes tápszerek különböző mennyiségű időt vesznek igénybe, míg fölemésztödnek s ez is befolyásolja táplálkozási módszerünket. Szükségesnek tartom, hogy ismét felsoroljam az egyes ételek emésztési időtartamát. A kövér füstölthús, lúdhús és a hasonló húsok öt órát, kenyér, burgonya, háromnégy órát, spenót, cseresznye, körte és más gyümölcsök pedig három órát, a tej körülbelül két órát vesz igénybe, míg a méz fogyasztása után, két óra múlva, már a vérbe megy át. Ebből is láthatjuk, fogyasztása előnyösségét s ez funtos olyan eseteknél, ahol gyorsan szükség van az emberi szervezetnek az energia pótlására, mint például a nehéz fizikai munkát végző egyéneknél, sportolóknál. vagy a betegségből lábadozóknál stb. Mivel az emberiség nem végez egyforma munkát, ezért az étkezést sem lehet egységesen megszabni. Aki könnyebb munkát végez, annak nincs szüsége olyan kalória összetételű eledelre, mint a nehéz testi munkásnak. Ezért érdemesnek tartom megemlíteni, hogy milyen kalóriatartalmú élelmet fogyasszon a különböző kategóriákba tartozó egyén. Például az adminisztrációs női munkaerőnek elég 2080 kalóriát tartalmazó élelem, a varrónőnél 2380-ra van szükség, az asztalosnál 2992-re és a favágónak pedig 4928 kalóriaegységet kell fogyasztania ahhoz, hogy fizikai erejét fenntartsa. Az sem jó, ha a szervezet szükségen felül tárolja a kalóriamennyiséget. mert az káros hatással van a szervezetre. A múlt hónapi cikkünkben figyelmeztettük olvasóinkat, hogy a felnőtt egyén naponta 50—60 gramm mézet fogyaszthat. Az ezen felüli fogyasztás már nem kívánatos, mert az zsír alakjában rakódik le a szervezetben. Haydák a Minnesotai egyetem volt tanára saját magán végzett kísérleteket a mézzel. Ez a cseh származású tudós a méhek életével és különösen azok emésztő szerveivel foglalkozott. A kísérleteket úgy végezte, hogy először reggelijét tejjel és mézzel helyettesítette. Egy liter tejbe 100 gramm mézet kevert. Később az ebédjét s azután a vacsoráját is kizárólag csak tejes mézzel helyettesítette. Ezt a kísérletet 12 hétig folytatta, úgy hogy reggel Я órától este 20 óráig minden két órában csak félliter tej és méz keveréket fogyasztott. Ez naponta 3,5 litert tett ki. Mindemellett elvégezte napi teendőit. Meg kell jegyeznem, hogy állandó orvosi felügyelet alatt volt. Kezdetben nagy volt az éhség érzete, mely egy hét múlva elmúlt. Testsúlya nem változott, viszont a vérének hemoglobin tartalma mérsékelten növekedett. Nem érzett fáradtságot, de a kísérlet második hónapjában már mutatkozott testében a C-vitamin hiánya. Bőre száraz volt, nyelvét fásultnak érezte és a nyelve tövében két fájós seb keletkezett. Ezen tünetek után, háromóránként elfogyasztott 8 deci narancslevet, s ezt háromszor egymás után megismételte. A második adag elfogyasztása előtt már nem érzett fájdalmat és az utolsó adag után már megszűnt a nyelvének a fásultsága is. Ezek után naponta a tej és mézkeverékhez fogyasztott fél liter narancslevet is. Így mór a munkáját tudta végezni minden nehézség nélkül. Ezek szerint naponta 700 gramm mézet, 3,5 liter tejet fogyasztott, ami körülbelül 4600 kalóriaegységnek felel meg, a narancslé kivételével. Ezzel az említett tudós bizonyította, hogy felnőtt részére is kielégítő a tej és a méz, valamint narancslé keverék fogyasztása ahhoz, hogy aktívan tevékenykedjen. Mennyivel egészségesebb lenne, ha az emberiség azt a pénzt, amit cigarettára és szeszesitalokra költ, legalább némi mézfogyasztásra is költené, mert a sok dohányzás csak tüdő, máj, szív, ideg stb. bántalmakat okoz. A méz mindettől megkíméli az embereket. Szükségesnek tartom, hogy olvasóink tanulmányozzák át a múlt számban megjelent cikket, melyben rámutattam, hogy a méz még milyen tápanyagokat tartalmaz, amelyek a szervezet részére szükségesek. A vas és mészen kívül még káliumot, foszfort, cholint, magnéziumot és a szervezet részére más szükséges anyagot is tartalmaz. A kálium elősegíti a vér által forgalomba hozott tápanyaguk behatolását a sejt falain keresztül és a sejtekben keletkezett hulladékanyagok eltávolítását. Ezzel elősegíti az anyagcserét. A méz hamuja több mint 50 százalék káliumot tartalmaz, ezért kitűnő tápanyag a szervezet részére, főleg a vérszegénységben szenvedő gyermekeknél. Az izmok működéséhez nagyon fontos a foszfor. Azt is mondhatjuk, hogy az idegeknek is táplálék. A méz hamuja 13— 14 százalékos foszfort is tartalmaz, ezért a tejben vagy vízben oldott méz nagyon kedvezően hat az idegrendszerre is. Egy orvos túl volt terhelve munkájával, s annak következtében nem tudott aludni. Fogyaszotta a szokásos altatószereket, de azok már nem használtak s ezek után a mézfogyasztáshoz folyamodott. Minden este, lefekvés előtt tejben feloldva használta s ezek után megnyugvást észlelt és rendesen tudott aludni. Ezt a módszert jó magam is kipróbáltam s kitűnő eredménnyel. Csak nagyon fontos, hogy az adagolást rendszeresen végezzük. A foszfor szervezetünkben táplálja a csontok, fogak, körmök és a haj képződését. A csontokat mész és foszfor képezi, 10:4 arányban. Tehát ez is bizonyíték arra, hogyha felesleges mennyiséget juttatunk a szervezetbe, ez a csontokban feltárolódik és szükség esetén a szervezet onnan kivonja. Magnézium: A táplálkozás fontos eleme. Túlnyomó részt a csontokban található a mészhez arányítva 2—2,5 a 100-hoz. A szervezetben tompítja az izmok és idegek ingerültségét. A gyomorfekélyben szenvedőknek magnéziumot tartalmazó fájdalomcsillapító orvosságokat szoktak adni s ezt nagyon jól lehet helyettesíteni a mézzel is. Sőt, a Szovjetunióban a méz használatával sikerrel gyógyították a gyomorfekélyt. Ezt a módszert Levenson Moszkvában 30—50 év közötti egyéneken 29 alkalommal alkalmazta gyomorfekélyben szenvedő betegeknél. A betegek na ponta két óránként 500 gramm mézet fogyasztottak s ezek után négy-öt nap múlva a fekélyek gyógyulásnak indultak. Közülük húszán már tíz nap múlva nem panaszkodtak, és kilencnél a fájdalom enyhült. Később a betegek közül tizenkilencet megröntgeneztek. hétnél már a fekélynek nyoma sem volt, halnál pedig már a gyulladás területe megkisebbedett. A méz fogyasztása hatással van a magas vérnyomásra is. A modern orvosi tudomány a méznek sokféle jótékony hatását már meg tudja magyarázni és indokolni. Rajtunk ál) tehát ezekkel megismerkedni és úgy eljárni, hogy szervezetünknek a legjobban hasznára váljék. SVANCER L. Az idei gazdag mézhozamokból, külföldre is több jut. A méz hatása egészségünkre
