Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-15 / 50. szám

t

A kaptárfűtés élettanilag helyes eszköze a fészek (keretsor) alá helyezhető, nagy felületű, vékony kaptárfűtőlap (= padlófűtés). Ha megfelelő teljesítményű, elegendő meleget ad ahhoz, hogy a méhcsalád a fiasítást tartós lehűléskor is melengethesse. Az időjárás melegedésekor a méhcsalád a fölösleges meleget kiszellőzteti. A fűtölap teljesítménye állandó. A kaptárba adandó hőmenynyiség egyenletesen eloszlik. A fűtőlap hőmérséklete ezzel szemben a külső hőmérséklettől és a méhek kaptárbell tevékenységétől függően változik. A fűtőlap felületi hőmérsékletének ingadozása nagy előny, mert a méhcsalád a fűtéskor is megőrzi természetes kapcsolatát az időjárással. A fűtött kaptár mindig melegebb ugyan, mint a fűtetlen, de a fészek hőmérsékletét maguk a méhek állítják be. A fűtés tehát természetes. Hatása olyasféle, mint mikor a nap melegíti a kaptár egyik oldalát. Csakhogy fűtéskor a meleg alulról éri a fészket, mintha egy másik méhcsalád volna alatta, pl. farostlemezzel elválasztva.

A kaptárfűtés gyorsítja a méhek és a méhcsalád életfolyamatait. A meleg csak alapfeltétele ezeknek. Szükség van még megfelelő kezelési módra is. Tekintetbe kell venni a méhcsalád teljes élettanát. Víz, virágpor és méz nélkül a dajkaméhek elöregszenek anélkül, hogy a fiasítást, a következő nemzedéket felnevelték volna.

Fűtött kaptárban az anya a petézést képességének megfelelően kiterjesztheti. Egyetlen petés nevelésű, válogatott anya is képes tehát a 24 lépes NB kaptárt akácvirágzásra benépesíteni. Tehát jól petéző anyákra van szükség. Kaptárfűtéskor ,,a jó anyáról feledkeznek meg legtöbbször“, írja Örösi Pál Zoltán 1970-ben.

A vízzel és virágporral bőven ellátott, serkentett családok méhei rossz Időben nem repülnek ki a kapárból. Meleg időben a fészek kedvező hőmérsékletének fenntartásában a méhcsalád vízgazdálkodása is szerepel: a fiasítás tetőfokán a vízfogyasztás a belső itatóból naponta egy liter is lehet. A fél liter mindennapos, általános. Kaptárfűtéskor tehát állandó belső itatásra van szükség. Ha a virágpor kevés vagy gyenge minőségű, jó serkentő élelem a sütőélesztő szörp (Fáy).

Fűtött kaptárban a méhcsalád gyorsan fejlődik és hamarább készülődik rajzásra is. A rajzás ellen véd a lebölcsőzés, a nyílt fias lépek megközlése műléppel, több építtető keret használata.

A fűtött kaplárak mézhozama akácvirágzáskor a fűtetlenekét meghaladja. Az eredmény azonban nemcsak a kaptárfűtéstől és az akkori serkentés módjától függ. Fontos a fűtés befejezése utáni mézeltetési mód is.

Jó anyás családok egy akácon 65—70 kg-ot is megadnak. Ezzel szemben 1970-ben három egyesített, gyenge anyás család csak 80 kg-ot adott. Ezek is ugyanolyan teljesítményű fűtést kaptak, anyáik gyengesége miatt külön-külön mégsem mentek volna semmire. 1968- ban csak 15 kg átlagot pergettem. A rajgátlás elmaradt. A megszökött rajok elvitték a jörelbe már ilyenkor is építenek. A kaptárfűtés tehát a méhek viaszkiválasztását és az építést segítik. Kísérleti célból már februárban is építtettem ki fűtött kaptárban műlépéket.

A fészek hőmérséklete a következőktől függ:

1. A kaptár anyagától, falvastagságától, a fal nedvességétől (szárazságától), űrtartalmától, a takarástól, a kijáró

ki. Az a célunk, hogy a lehető legegyszerűbb legyen a fűtés megoldása, mert így kevesebb a „hibaforrás“. Tehát állandó teljesítménnyel fűtünk, teljesítményszabályzás nélkül. A fűtőlapokat méret és teljesítmény szerint csoportosítjuk. A többit a méhekre bízzuk: hőérzékélő szerveikkel pontosan mérik az (abszolút) hőmérsékletet. A fűtött kaptárban maguk fogják

jedt fészkének 35 C fokos hőmérsékletét fenntarthassa. Ha kívül fagypontra száll a hőmérséklet, a fészek kedvező hőmérsékletének fenntartásához naponta 320 kg kalóriát kell a méhcsaládnak termelnie, —5 C foknál 390 kg kalóriát. Ha szél is van, a napi hőtermelés a szél erősségétől függően, —5 C fokon a napi 700— 800 kg kalóriát is meghalad*#■

vei nő, de az elkészítésnél sok munkát takarítok meg.

Ugyanez a méhcsalád NB kereten öt, KB kereten hat, Hunor kereten hét léputcát töltene meg. Teljesen bprított léputcákra gondolok. A fűtés megkezdése után ezek nagyjából egy léputcával borítanának -többet. Az előbbi terjedelmes fűtőlappal sok üres léputcát is fűtenék. . Ez pazarlás. KeskeTAVASZI KAPTARFUTES

vedelmet. 1965-ben és 1970-ben 38 kg-os átlagot pergettem egy akácon. Az ellenőrző családok átlaga mindkét évben 25 kg volt. Homoki akácon ugyanilyen családokkal bizonyára jobb lett volna az eredmény.

A melegben a méhcsalád a fűtéssel kapott fölösleges mele get kiszellőzteti. Helyesen megválasztott állandó teljesítménynél nem kell attól félni, hogy a fiasítás károsodik. A túlmelegedés elleni védekezésül a méhek vizet is párologtatnak el a kaptárban.

Hűvös, ködös időben a kaptár belső falai szárazak. A kaptáiból kiáramló pára a szállódesz kán csapódik le. Tartósan hideg időben a kijáró nyílásban.

A fűtőlap felületi hőmérsékletére jellemző, hogy a méhek nyugodtan mászkálnak rajta. Némelykor sűrűn borítják. A lehullt fedelezésből a fűtőlapra viaszoszlopocskákat, „viszszautakat“ építenek. A fűtőlap szélét méhszurokkal tapasztják be.

A méhek viaszmirigye meleg ben jobban működik. Ez a törvényszerűség fűtött kaptárban jól hasznosítható. Gyümölcsvirágzáskor a nyílt fias lépek közé tűzdelt műlépet a fűtött kaptár méhei hamar építik, a fészek szélén az építtető kenyílás nagyságától, elhelyezésétől (alsó vagy felső) és irányától (legjobba délnek néző), a kaptár színétől, a kaptár talaj fölötti magasságától. Ismétlés ugyan, de fontos: az aljdeszka vastagságától, takarásától.

2. A család nagyságától (népességétől), a lépek minőségétől (öreg-e vagy új-e a lép?), a léputcák irányától (hidegvagy melegépítmény), a méz- és virágporkészlet mennyiségétől, a fiasítás mennyiségétől és milyenségétől (mennyi a fedett és mennyi a nyílt fiasítás?), a méhek élettani állapotától (fiatalok-e, noszémások-e?), a lépek és a fészek nagyságától és a hordástól.

3. Az időjárástól: a külső hőmérséklettől, a szél erejétől és irányától, a napfény napi időtartamától, a napfény beesési szögétől, a felhőzettől, a levegő páratartalmától, árnyékban van-e a kaptár vagy napfényes helyen, a kaptár „védettségé töl“ (széltől védett helyen van-e vagy huzatban?).

A méhcsalád Rendkívül alkalmazkodó képességű. Élettevékenységével pontosan válaszol az időjárás minden változására, behatolására. Fűtőlapunk megszerkesztésekor ezt használjuk

beállítani a fészek legkedvezőbb hőmérsékletét.

A fütőlapok méreteinek és teljesítményének csoportosításával az egyik méhcsalád erősebb, a másik gyengébb fűtést fog kapni. De ezek a méretcsoportok az élettanilag elviselhető legnagyobb teljesítmény és hőmérséklet határát nem fogják túllépni, és annyira gyöngék sem lesznek, hogy a kedvező serkentő hatás elmaradna.

A méretek meghatározásakor a keretek szélességeihez kell alkalmazkodnunk. 42 cm széles, vagy annál szélesebb kere-A fészken levő ládába kerül majd az itató üveg a fűtés megkezdésekor.

Magyarországi tapasztalatok

tekhez 40 cm hosszú fűtőlapot használhatunk. A fűtött léputcák száma 20 cm széles hat keret alatt öt, a 25 cm széles hét keret alatt hat, a 30 cm széles kilenc keret alatt nyolc, a 35 cm széles tíz keret alatt kilenc, vagy 11 keret alatt tíz, a 40 cm széles tizenkét keret alatt 11 léputca. Az első négy fűtőlapot keresztben is a lépek alá helyezhetjük, ha a fészekbe 12 keret fér.

A 32X32 cm-es (32,5X32,5 cm) fűtőlap 10 keret alatt 9 léputcát melegít. Ez. Balogh és kis В keretekhez való. Természetesen szélesebb keretek alá is megfelel.

Az említett hat méretcsoport teljesítménye, a legkisebb és a legnagyobb iu.ilap teljesítmé nyének élettanilag még elviselhető felső határát megadva 14 —21 watt óránként. A teljesítmény alsó, a méhcsaládot még kielégítően segítő határa 12—

19 watt óránként.

Lássunk egy egyszerűsített példát. Keretem 42—23 cm külső méretű. A kaptárfal 23 mm vastag fenyödeszka. A kijáró alul van. A kaptáraljat kívülről és a fészket felülről négy cm vastag szalmapárna lakarja. A kaptárfiók 12 keretes, ebből tíz kereten kilenc léputcát borít a család. Ha ez a család már jól fiasít, +10 C fok külső hőmérsékleten naponta kb. 210 kg kalória meleget termel ahhoz, hogy kiterhatja. A méhcsalád melegszükségletében tehát hatalmas különbségeket látunk.

Hogyan segíthetjük meg hidegben ezt a méhcsaládot? A természetes segítség az volna, ha egy másik méhcsaládot tennénk a fészek alá. Pl. üveglappal vagy kettős rostaszövettel, vagy ami a gyakorlatban szokásos: deszkával elválasztva. Az alátett család a fűtendő családot természetes, élettani úton termelt, megfelelő hőmérsékletű meleggel segítené. Ha az alátett család —5 C fokon naponta 390 kg kalória meleget termelne, ezt á természetes fűtést a megsegítendő méhcsalád jól elviselné.

Az alátett méhcsalád helyett azonban fűtőlappal adjuk a melegítésre szükséges melegmenynyiséget. A napi 390 kg káló riás meleg kb. 19 watt óránkénti villamos teljesítménynek felel meg. Milyen legyen a fűtőtest mérete, hogy ezt a meleget a méhcsalád elviselje?

Ha ezt a meleget egy töltőtollba vezetném bele, elégetné a kezemet Növelni kell tehát a fűtőtest felületét, így kisebb lesz a felületi hőmérséklete. A 42 cm széles, 35 mm gerinctávolságú fészek kaptáraljra vetített alap területe, az oldalsó keretléceket nem számítva, 40X35 cm. Ha ugyanilyen nagy fűtőlapot használnánk, elképzelhető, hogy az óránként 19 wattos fűtést a méhcsalád elviseli. Kísérleteim azt mutatták, valóban így van. Az ilyen méretű és teljesítményű fűtőlap hatása jó.

Keretem azonban alacsony. A fűtés megkezdése utón a kilenc léputcás család tíz-tizenegy léputcára fog széthúzódni, mert a méhcsalád a melegtől terjeszkedik. Fűtőlapom készen kapható alapanyagát, a 40X40 cm-es Eternit-lemezt 10—11 léputcás családhoz fölösleges metszegetnem. Eredeti nagyságában használom. A kísérletek azt mutatják, hogy ez is megfelel 19 wattos teljesítménynek, de ilyen nagy fűtölapnál még a 21 wattos fűtés is elviselhető. Ha pl. 20 wattal üzemeltetem, az üzemeltetési költség valaminyebb fűtőlapot kell választanom. Az NB népéhez, szűkített fészekbe használhatom a 20 cm széleseket, a KB népéhez a 25 cm széleset. Mindegyikhez egységesen a 30 cm széleset. Az utóbbit kb. 17—19 watt teljesítménnyel. Fészekbővítéskor, 12 keretes fészekben a keskeny fűtőlapok a lépek alatt keresztbe fordíthatók. Vagy ami még egyszerűbb: a fedett fias lépeket odább tolom a fűtőlápról, s az új lépet a fűtőlap felett helyezem be.

A teleltetés tengődő időszakában a mi éghajlatunk alatt nem érdemes fűteni. A szokásos teleltetéssel a méhek nálunk jobban megőrzik (élettani) fiatalságukat tavaszig. Lukin (1959) szerint tartósan zord telű éghajlaton, megfelelő teljesítményű fűtéssel mézet lehet a telelő méhcsaláddal megtakaríttatni. Nálunk a tél szeszé lyessége nehezíti a téli fűtést. Az idő átmeneti enyhülésekor a méhcsaládok még fűtés nélkül is fiasításba lendülnek. A téli fűtés a fiasításba lendülés lehetőségét még hőkioldós kapcsolóval is, tehát megfelelő erősségű, szabályozott teljesítménnyel is növelné. (Véleményem a kísérletezőt természe tesen ne riassza el. A Kárpátok bércei alatt, ahol hosszú és tartósan hideg a tél, bizonyára érdemes volna télen is fűteni. Természetesen jóval kisebb, kb. 8—11 wattos teljesítménnyel.)

A tavaszi fűtésnek azonban 1960 óta gyakorlója és barátja vagyok. Számomra már annyira természetes a tavaszi kaptárfűtés, hogy a tavaszi fejlesztést nélküle már el sem tudnám képzelni. 1963-ban még csak 48 fűtött család esetére hivatkozhattam. Azóta a kaptárfűtési esetek száma már félezerre tehető.

Ezek között „kizáró“ kísérletek is voltak: 1. A fűtőteljesítmény felső határának meghatározására, 2. a kedvező teljesítményű, de élettanilag meg nem felelő fejlesztési módra, 3. a noszéma fűtéssel való gyógyításának helyes és helytelen módjára vonatkoztak.

A kizáró kísérletek is régebbi megállapításaimat igazolták. 1969. évi kísérletem pedig hitelesen bizonyítja, hogy erős fertőzéskor a noszémásság eddig ismert leghatásosabb gyógymódja a gyógyszerezés és a kaptárfűtés együttes alkalmazása.

A tavaszi fűtés kezdésének ideje akkor van, amikor a méhek már virágport gyűjthetnek. Tehát legtöbbször március harmadik harmadában. De akkor aztán mindent bele! Vize, virágpora, méze bőven legyen a méhcsaládnak, hogy az anya olyan szaporán petézhessen, ahogyan csak tőle telhet.

A fűtőlapokat azonban már korán berakjuk a kaptárba, de nem fűtünk. A tisztuló repülések alkalmával a néhány órás fűtés a tisztulást megkönnyíti. Hosszú tél után érdemes az utóbbi fogást alkalmazni.

Meddig fűtsünk? Az élettani időhatár az őszi etetés befejezése. Legtöbbször 30—40 napos fűtés elegendő. Noszéma veszélyben fűthetünk egészen az akácra vándorlás megkezdéséig. A hosszas fűtés összekapcsolható a korai anyaneveléssel, mert a fűtött, zsúfolt kaptárban a rajzási láz felébred. Mézeltétéskor a rajzás meggátlása fontos.

Valamit a fűtőlapról is. A legegyszerűbb változat az égetett agyag, jó és tartós a 3 Eternit-lapból készült. A lapokat négy anyás csavar fogja öszsze. A középső lemez tartja a fűtőszálat és a szigetelt kivezető huzal végét. Cipőbefűzőlyuk-gyűrűyel (,,ringli“-vel) szoktam rögzíteni. A tíz évvel ezelőtt készítetteken a méhszurkos ragasztáson kívül szinte semmi változás nem látható. Tartós, első fűtőlapomat fémmel borítottam 1958-ban. Minden szigetelő, szagtalan, tűzálló anyag megfelel.

A kaptárfűtést olcsóbbítaná, ha a méhészek evégett kedvezményesen kapnák az áramot. A fűtésre használt áram fele éjszakai fogyasztású. Jogos volna a kedvezmény igénylése. Csak a fölülről, a méhészet országos hatáskörű gazdasági vezetőitől induló kezdeményezést követheti kedvező elintézés.

Az akácvirágzás kihasználására óriási családokra van szükség. Előállításukban eddig a „két anyás“, helyesebben két családos rendszer segített. Most már az „egy anyás“ kaptárfűtés is.

összefoglalás: 1. A tavaszi kaptárfütés alkalmas eszköze a fészek keretei alá helyezett villamos kaptárfűtőlap. („Padlófűtés“). 2. Tavaszi kaptárfűtéskor a kaptárban bő méz- és virágporkészletre és állandó belső itatásra van szükség. 3. A tavaszi kaptárfütés és a gyógyszeres kezelés a noszémásság hatásos gyógymódja. 4. Az akácvirágzás kihasználásához szükséges óriás családok előállítására a kaptárfűtés hatásos segítség.

Méhészet

Rossz szokás mézesen hagyni a fehérbádog pergetőgépet. Legfeljebb rövid ideig maradhat úgy, amikor nemsokára újra használják. A méz ugyanis savas. Gyengék ugyan a benne levő savak, de hosszabb idő alatt megtámadhatják a vasbádog vékony ónbevonatát, s u-Rozsdás

mézpergető

tána a felszabadult vasat is. Olyan vegyületek képződnek így, melyek a mézet megfeketítik. Később pedig megrozsdásodik a védetlenné vált vaslemez. Ha tehát a pergetőt hetekig nem használják, jó) ki kell mosni és megszárítani. Az utolsó pergetés után pedig nagyon vékonyan zsírozni kell. A következő évi első használat előtt meleg vizes mosással könnyű eltávolítani a zsírt. A vízbe ajánlatos valamiféle mosószert tenni, végül tiszta vízzel jól kiöblögetni a pergetőt, felfordítani, hogy a víz jól kicsöpögjön belőle, és megszárítani. A felfordítással elérjük, hogy a tengelynek való lyukban sem marad víz. Ha a pergetőt már megtámadta volna a méz, valami finom csiszoló szerrel kell tisztogatni, olyasmivel, amit a háztartásban használnak réz üstök, fazekak fényesítésére. Száraz kendővel való gondos kitörlés után olyan lakkal kell véko nyan bevonni a belsejét, melyet élelmiszerhez megengednek. Kívül színes lakkal lehet mázolni a dobot. Ha a pergetőt helyesen gondozzák, egy egész méhészéletre hasz-