Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-15 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. december 15. A fehérjeprogram Mezőgazdasági szakmai berkekben világszerte, s hazánkban is egyre több szó esik a fehérjedús takarmánykiegészitők beszerzésének a nehézségeiről. Köztudomású, hogy az állati fehérjegazdag halliszt-import a gyártás rohamos csökkenése miatt szinte lehetetlen. Ezzel szemben a gazdasági állatok takarmányában életbevágóan fontos a fehérje, hiszen egyes állatfajtáink — például a sertés és a baromfi, — képtelenek a növényi fehérjéknek állati fehérjékké való átalakítására. Ennélfogva módot kell találni idehaza a szükséglet lehető legjobb kielégítésére. valóraváltásában is útmutatók*»* De van erre lehetőségünk? Természetesen, egyes járásainkban már évekkel ezelőtt sikerrel kísérleteztek az állati fehérjéket jól helyettesítő szója termesztésével. Persze akadnak olyan egyének, akik a szója termesztését bonyolult kérdésnek tartják, minthogy a maga nemében az is. Äm az elmúlt években a mezőgazdasági termelő gyakorlat kutatóink közreműködésével sok egyéb bonyolult dolgot is megoldott. Ide sorolható például a gabonatermesztésének és begyűjtésének a technológiája, a hektárhozam körüli problémák megoldása, s ebben a tekintetben a végszót még nem mondták ki. Hasonló módon lehet és keli megoldani a szója termesztését is — természetesen a gátló tényezők sikeres leküzdésével. Ügy gondolom, ebben a kérdésben a sok beszéd helyett inkább konkrét tettekre lenne szükség. Hiszen a szója termesztése már semmiképpen sem újdonság. Dél-\Szlovákia egyes körzeteiben például már a burzsoá köztársaság idején is sikerrel termesztették. S most, a szocialista nagyüzemi viszonyok közt erre még jobb a lehetőség. A napokban fölkerestem Jozef Mikulec mérnököt, a Dunajská Streda-i (dunaszerdabelyi) Mezőgazdasági Igazgatóság főagronómusát, hogy elbeszélgessünk a szójatermesztésben elért eredményekről, azaz a fehérje-program valóra váltásának a célkitűzéseiről. A foagronómus tájékoztatója szerint járásuk néhány mezőgazdasági üzemében öt évvel ezelőtt kezdték a szója termesztését amolyan kísérletképpen. A rendelkezésre álló fajták termőképességének az adottságait öntözés és öntözés nélküli viszonyok közt vizsgálták. Megfigyelték a növény tápanyagigényét, s azt, hogyan viseli el az adott körzet éghajlatát. A megfigyelés alapot nyújtott a hogyan továbbhoz is. A kísérletet a járás különböző pontjain elhelyezkedő öt mezőgazdasági üzemben vezették le. Egy-egy gazdaságban a legkisebb vetésterület tíz hektár volt. Mikulec elvtárs beszámolt arról is, hogy sajnos, sem náluk, sem pedig Szlovákia más járásaiban nem rendelkeztek nagy termőképességű szójafajtával, s ezért olyannal kellett kísérletezni, amilyen kéznél volt. Az átlagos hektárhozam mindamellett húsz mázsa lett. Az első években a Kroméŕíži és a Nigra fajtát termelték, majd a Zorára tértek át. A három közül az utóbbi bizonyult a legjobbnak. Az első években 150, s Í973-ban már 250 hektáron termesztették a fehérjedús, hasznos növényt. Ez a mennyiség azonban nagyon kevés ahhoz. hogy saját alapokból fedezhessék a fehérjeszükségletet. Közben ugyanis a környező országokban megkezdték a fehérjekiegészitők hazai forrásból történő fedezését. A másik oldalon pedig a tőkés államokban rohamosan nőtt a szójadara kiviteli ára, s emellett lényegesen csökkentették az importot. A Dunajská Streda-i járás illetékesei tudomást szereztek arról, hogy Romániában a 60 ezer hektáros Brailai Állami Gazdaságban 6000 hektáron nagy sikerrel termesztik a szóját. Ellátogattak oda, tapasztalatszerzés céljából. Megismerték a szója termesztésének az agrotechnikáját, s trágyaszükségletet, a fajtákat, a vetőmenynyiséget, a gépi betakarítást és a termés begyűjtés utáni kezelésének a módozatait. Az említett állami gazdaságban az utóbbi években hektáronként 25—30 mázsa szójatermést értek el. A tanulmányút bizonyította, hogy a sikeres termesztést befolyásoló számos tényező a Dunajská Srteda-i járásban is adva van. Csupán a tápanyagellátásban mutatkozik némi eltérés, ami végeredményben a talajok különbözőségének — tápanyagkészletének — a függvénye. Nálunk, Csehszlovákiában a szója termesztése néhány nehézségbe ütközik. Ezeknek egyike az aggasztóan kis fajtaválaszték. Ez természetesen nagyban gátolja a fajta összehasonlító kísérletek sikeres levezetését. Ezzel szemben a Brailai Állami Gazdaság egyes földterületein a legalkalmasabb — körzetesített — fajtákat vethetik. így a szója nem egyszerre, hanem folyamatosan érik be és válik begyűjthetővé. A tanulmányút alkalmával nyolc körzetesített szója — korai, félkorai, kései — fajtát ismertek meg. Ezeknek mindegyike kitűnő terméseredményt, számottevő fehérjebázist nyújt, s okszerűen felhasználva, feltételezhetően nálunk, Csehszlovákiában is, jő eredményt adhat. A Dunajská Streda-i járás mezőgazdasági üzemei a termőterület 63 százalékán szemesterményeket termesztenek. Nem egy gazdaságban nehézségbe ütközik például az ideális elővetemény kiválasztása. Amint tudjuk, a kukorica termesztése az esetek többségében vegyszerekkel történik, s ezekre a területekre például búzát vetni lehetetlen. Ezzel szemben a szója a gabona számára nagyon kedvező elővetemény lenne. További probléma, hogy a szója termesztésében megoldatlan a nitrifikációs oltóanyagok hazai gyártása. Ezzel szemben Romániában szakosított üzem gyártja ezt a nélkülözhetetlen anyagot. Megfigyelték ugyanis, hogy ahol oltóanyagot használtak, ott hektáronként háromhat mázsával több termést értek el, mint az oltóanyag nélküli parcellákon. Ez azt bizonyítja, hogy oltóanyag híján a legtökéletesebb agrotechnika, a legideálisabb tápanyagellátás és a legtermelékenyebb szójafajta sem nyújthatja a maximumot — bár egyébként a feltételek kedveztek volna a növény számára. Nagy probléma ez, hiszen a Dunajská Streda-i járásban a szója vetésterületének csak 1/10 részére jutott oltóanyag, — mert a készlet csak ennyire elegendő. Elképzelhetetlen, hogy ilyen oltóanyag gyártása nem jutott volna nálunk valakinek az eszébe. Ám nem lehetetlen, hogy a fehérje-program sikeres megvalósítása közben ezt a kérdést az illetékesek megoldják. A járás mezőgazdasági üzemeiben a következő évben mintegy 500 hektáron vetik a szóját, s egy-egy mezőgazdasági üzemben a minimális vetésterület húsz hektár lesz. Termesztését főleg az öntözhető körzetekre összpontosítják, s az új — Kiéi, Antonov, Norman, Ada, Anoka — fejták betakarítása után mintegy 20 mázsás hektárhozammal számolhatnak. Persze ezeket a fajtákat más járások mezőgazdasági üzemei Is! megkapják. A foagronómus megemlítette, i hogy a GabCíkovoi (Bősi) Álla- j mi Gazdaságban s a tőle távo-! labbi Veľká Paka-i (nagypakaij szövetkezetben szójatermesztő j kísérleti bázist hoznak létre, : annak a megfigyelésére, hogy a j szója miképp viseli el az eltérő I feltételeket. Mikulec elvtárs j beszélt többek közt a magas- j növésű szójafajták termeszté- j sének a kifizetődőségéről is. j Ezeket ugyanis zöld állapotban, megszáríthatják és lisztet ké-; szíthatnék belőlük — hasonló módon mint a lucernából. Az ilyen takarmány granulált állapotban 30 százalékon - felüli nyersfehérje tartalommal rendelkezik. Az említett romániai állami gazdaságban arra is felhívták a figyelmet, hogy a cséplés után visszamaradt szőjaszalma nyersfehérje tartalma, erősen megközelíti a legjobb lucernaszéna nyersfehérje érté- í két. Tehát a szója termesztése : már ennélfogva is kifizetődő, hiszen a termés minden csöppje nagy takarmányértéket rejt magában. A Dunajská Streda-i járásban a fehérje-program megvalósítához a lucerna termesztése is nagyban hozzájárul. Ebben az évben például járási átlagban 70 mázsa lucernaszéna-termést értek el hektáronként, s több olyan gazdaság akadt, ahol. 110—120 mázsa lucernalisztinennyiséget gyártottak a vetésterület hektárjaként. A jövőben a termelékenység fokozásával mérsékelten csökkentik a lucerna vetésterületét, s a kisebb területen akkora takarmánymennyiséget akarnak elérni, mint korábban a nagyobb területen. A jövőben ugyanis j járási méretben 110 mázsás lucernaszéna terméssel számolnak. Az elmondottak bizonyítják, hogy a Dunajská Streda-i járás- : ban a fehérje-program megva- j lósltására hasonló következetességgel álltak rá, mint pél- i dául évekkel ezelőtt a gabonatermesztés sikeres megoldására. Ebben a tekintetben is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek társadalmunknak s a • gátló nehézségek ellenére is fontos szerepet vállalnak a fehérje-program megvalósításában, hiszen az ötéves tervidőszak végén előreláthatólag 1500 hektáron termesztik a szóját. I HOKSZA ISTVÁN í Küszöbön az egyesülés lehetősége A Malý- és a Velký Kamenec-i szövetkezet (Kis- és Nagykövesd) tagsága az aratás utolsó napjaiabn felismerte és megértette az egyesülés lényegét. Ugyanis külön-külön e kisgazdaságokban már lehetetlen a fejlődés lényeges gyorsítása. Márpedig a lehetőségek mind a két községben megvannak, sőt alapjában azonosak. Vitathatatlan, hogy a két gazdaság vezetői és tagjai, jól felismerték a továbbjutás lehetőségét, de az arányokat is. Szolid terveket dolgoztak ki, s ebben a reális lehetőségből merítették az alapokat. A kitűzött célok eléréséhez a két gazdaságban nem szükséges a nagyobb anyagi befektetés. Veľký Kamenecen az utóbbi években az állattenyésztés és növénytermesztés fejlődése is meggyorsult. A hozamok majdnem megduplázódtak. Az idén búzából 40,68; árpából 40,59 és kukoricából 45 mázsát takarították be hektáronként. A takarmánynövények is nagyon jól fizettek. Megfelelő szinten van a tehenészet, a juhállomány és a sertéshízlalás is. Egy tíz órás munkanapon egy-egy dolgozó átlagosan 75 koronát keres. A szomszédos Malý Kamenec-i szövetkezetben nem alakult ennyire jól a helyzet, aminek különféle okai vannak, de nem mondható az, hogy itt minden rossz. Éppen olyan jól és jövedelmezően lehet termelni akárcsak a szomszédban, hiszen a két gazdaság egymással határos, hasonlóak az adottságok, csupán okosan meg kell szervezni a dolgokat. Itt a szarvasmarhahízlalás mellett kicsiben eddig is sikeresen foglalkoztak a juhtenyésztéssel. Ezután összevonhatják a juhállományt és próbálkozhatnak a valóban nagyüzemi tenyésztéssel. S még valami. Egyik efsz-ben sem alakult ki az igazi nagyüzemi szőlészet. Veľký Kamenecen az idén például 155 mázsa szőlőt értek el. A 17 hektár terület nem teszi lehetővé a nagyüzemi termelés kibontakozását. Együtt viszont 50 hektár új ! szőlőt fognak telepíteni. A két szövetkezet vezetői a közelmúltban megbeszélték a dolgokat, felmérték a lehetőségeket, majd megvitatták a kommunistákkal és a szövetkezeti tagokkal. Az emberek úgy döntöttek, hogy 1974 január elsejével egyesítik erőiket. Az egyesült gazdaságnak 1600 hektár mezőgazdasági, illetve 1200 hek- I tár szántóterülete lesz. A dolgozó tagok száma 250-re tehető, de a nyugdíjasok is' segédkeznek a munkacsúcsokban. A tér- ; melés értéke 1972-ben Velký Kamenecen 9 millió 600 ezer, M. Kamenecen pedig 6 millió 800 ezer korona volt'. Az idén i persze még jobbak lesznek az eredmények. Tehát jó esztendőt ! választottak az egyesüléshez. Az egyesülés lényege: biztosítani a szakosított termelést. Az j öntözési lehetőségek mindkét gazdaságban azonosak. A jövőben ezt a területet szakagronómusra bízzák. Céljuk a nagy- j üzemi zöldségtermesztés kialakítása, s a korszerű gépekkel a növénytermesztés jövedelmezőségének a további biztosítása. Egy lényeges tényre azonban szükséges felhívni az egyesülés ; jelenlegi vezetőinek és tagjainak a figyelmét: a két efsz-ben j csak egyetlen főiskolai végzettségű szakember található. Tech- j nikus van több, értik is a dolgukat, de az egyesült efsz-ben ) elengedhetetlenül szükséges néhány magasabb iskolai végzettségű, gyakorlattal Is rendelkező, tehetséges szakember alkalmazása. ILLÉS BERTALAN I K6t éve múlt, hugy egy ** nagy szövetkezetben körállatorvosként dolgozom. Ennélfogva lehetőségem nyílott a nagyüzemi gazdálkodás sokrétű kérdéseinek a mérlegelésére. Nem szándékozom vitatni a tudományos vívmányok eredményeit, hiszen magam is híve vagyok a termelés fellendítését célzó törekvéseknek, mégis van néhány megjegyzésem az elferdített felfogásokhoz, amelyek nemegyszer anyagi és erkölcsi hátrányt okoznak egyes embereknek és embercsoportoknak. A szubjektív felfogások és az objektív lehetőségek (ezzel sokan érvelnek) sokszor olyan kellemetlen állapotokat idéznek elő, amelyeket számjegyekben elég nehéz lenne kifejezni. Persze ez is felfogás dolga, mert ahol rendszeres, becsületes munkát végeznek, ott a károk lényegesen kisebbek — ha károkról egyáltalán beszélni lehet. Szocialista mezőgazdaságunk feladata, bogy többet, olcsót és jót termeljen. Ez a szarvasmarha-programra is vonatkozik, de sajnos, a gyakorlat mutatta, hogy egyesek különféle okokra hivatkozva, ezt nem teljesen fogadták magukénak. Sokallták a befektetéseket. Semmit vagy csak keveset alapoztak a továbbfejlesztésre, vagy szakszerűtlenül álltak a problémák megoldásához, s ezért komoly nehézséggel küzködnek gyakran visszafolyattak. Persze magam is részese vol* tani a probléma megoldását célzó munkának. Igaz, a szerencse is mellénk állt, mert amihez hozzáfogtunk, lassan, de biztosan majdnem minden megoldódott. Első, talán a legnagyobb megoldásra váró probléma a tehenek fertőző hüvelygyulladása volt. Egyes kutatók például nem ismerik el fertőző mivoltát, mi mégis veszélyes betegségként kezeltük. A gyógyítás eléggé nagy nehézségbe ütközött, mert ezzel tulajdonképpen „mélyen sértettük“ egyesek önérzetét. A szövetkezet két inszeminátora például sehogyan sem képzelte el, hogy a legnagyobb elővigyázatosságuk ellenére is ők ketten terjesztik az igen nagy százalékban előforduló méhgyulladást. Türelmes szakmai meggyőzés után a két személyben nagyon aktív segítőtársra leltem. Nem vonták ki magukat a tömegmunkák alól, és velem együtt kenegették ezüstnitrátos kenőccsel a teheneket. Igaz, más kiút nem maradt számunkra, mert hiszen a megszületett borjak után kapták a fizetést. Ma, amikor a ba7 jokon túl vagyunk, boldog érzés tölt el, mert munkatársaim — az inszeminátorok — kisebbnagyobb problémáikkal bizalommal fordulnak hozzám. Az állatorvos, sajnos, semmit sem tehet a takarmányok minőA szarvasmarhatenyésztésben a jó minőségre törekednek nek. Éppen ezért óhajtok kívülálló személyként és mégis ott dolgozóként a problémákhoz hozzászólni. Hiszen nem kis népgazdasági horderejű dologról van szó. A szövetkezetnek három évvel ezelőtt 600 tehene volt. A tehénállományt 1973 december végéig 1050-re szaporítják, ami nem kis dolog, ha figyelembe vesszük, hogy évente az állománynak 17—20 százalékát kell lecserélni. Ott, ahol pár évvel ezelőtt 3500 literes tehenenként! tejtermeléssel büszkélkedtek. ma minőségi és számbeli problémákkal küzdenek. Igaz. ma a szövetkezet már ott tart, hogy az említettekről múlt időben beszélhet, — ugyanis a fejlemények nagyon biztatóak. A mindenáron való tehénmegtartás (átmenetileg ez volt az egyedüli kiút) a szövetkezetét anyagi, az állatorvost pedig állategészségügyi problémák elé állította. Ma persze már boldogan konstatálhatom: nem megoldhatatlan problémával küzdöttünk. Az 1971- es év vége felé — mikorra a tervezett tehénállomány már 800-ra szaporodott — körülbelül 140 meddő tehenet tartottak. Ezeket elkülönítették azzal a szándékkal, hogy ha elérik az alkalmas súlyt, vágóállatként értékesítik, csakhogy a szarvasmarha-program további folyamata azt diktálta, hogy az 1972- es év végére 900-ra kell szaporítani a tehénállományt. Ekkor érkezett az utasítás, hogy minden gyógyításra alkalmas tehenet és üszőt kezelni kell és csak az igazán gyógyíthatatlanokat szabad kiselejtezni. Akkortájt csaknem a lehetetlennel küzdöttünk, s a probléma megoldásából mindenki kivette a részét, a gondozók is, akik átmenetileg nem produktív teheneket láttak el, ennélfogva nem is kerestek, s esetünkben csupán a gondozási díjat kapták. A zontechnikusnak több tehénről kellett nyilvántartást vezetnie, s több állatnak kellett biztosítania a takarmányt. A mesterséges megtermékenyítést végző is károsodott, mert a selejtezésre szánt teheségének a javításában. Be termesztői fogyatékosság, és sajnos, nemcsak helyi jellegű. Országos méretben is baj van a minőséggel, de a mennyiséggel is. Szlovákiában például a szántóterületnek mindössze 17 százaléka szolgál takarmánytermesztésre, a cseh országrészekben pedig 28 százalék. A növénytermesztők minden bizonynyal a takarmányok alacsony ára végett anyagilag nem érdekeltek a termesztésben. Ügy látszik érdemesebb egyéb haszonnövényeket termelni, melyek nem igényelnek bonyolult költséges műveleteket, s nagyobb hasznot hoznak. A közelmúltban a járási laboratóriumba takarmánymintákat küldtünk kivizsgálásra. Ott, az ásványi anyagok hiányában s még inkább azok aránytalanságában fantasztikus eltéréseket fedeztek fel. Az A-vitaminliiánya például nagyon szembetűnő volt, de ezt a problémát az Axetocalos oltással kiküszöböltük. Ugyanakkor a szilázs fitooesztrogén szintje néha olyan magas volt, hogy művi beavatkozás nélkül szinte kizárt volt az állatok megtermékenyüláse. Az egyes tehenek klinikai kivizsgálása nélkül is látható volt a hormonális elváltozás, mely a cisztikus degeneráció után keletkezett. A leírottakból kitűnik, hogy csak kényszermegoldásról volt szó. Az igazi javulást, az eredményes előrehaladást csakis a rendszeres és színvonalas válogatásra alapozott tenyészmunkától lehet várni. A szövetkezetnek ehhez jelenleg körülbelül 500 üsző áll rendelkezésre. Csak ezek után következhet a következetes tenyésztői munka fiziológiai folyamata, vagyis a továbbtartásra alkalmatlan tehenek kiselejtezése. Ha bonyodalmakra nem kerül sor — s erősen hiszem, hogy nem — akkor elégedetten könyvelhetjük el a szarvasmarha-program sikereit, mert a többletkiadások ellenére eredményes, hasznos munkát végeztünk. S a mennyiség mellett most már a jobb minőségre törekedhetünk. (Dr. V. J.)
