Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-01 / 48. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973. december & 10 DÁVID JÓZSEF: Boccaccio sem kívánhatott volna pajzánabb történetet, mint ami napjainkban megesett a dimbes-dombos, erdős, ligetes, festői szép nyugati végeken. A kis falu élte a maga megszokott életét; amikor a nap fölkelt, az emberek kibújtak a házakból, s tették a dol­gukat. Napközben azért csak ettek és ittak, ahogy az már lenni szokott. Elesteledvén, a családtervezés gondo­lata is megfordult a fiatalokban, különösen, ha a televí­zió is felhívta erre a figyelmet. A tehenész már túl volt ezen. Három szép gyermekkel ajándékozta meg az asszony. De nyugtalan természete lévén, no meg áldott jó szive, úgy gondolta, besegít olyan házhoz is, ahová az istennek se száll a gólya. Ilyen ház volt a falutól egy kilométernyire levő bak­­teré, akinek fekete kontyos, pirospozsgás kis feleségét csak úgy hívták: a szép bakterné. Szemet vetett arra nem egy sóvárgó tekintetű legény is, hanem az asszonyka úgy elhessegette maga körül a mézre éhes darazsakat, mint tömjénfüst az ördögöt. A legpletykásabb asszonyok se tudtak volna rá rosszat szólni, mert a szép bakterné el nem mulasztott volna egy misét, ott volt minden temetésen, s olyan szerelmesen tudott a férjére nézni, hogy attól egy kisborjú tekintete is felakadt volna. Ami igaz, hát igaz, a tehenész — aki szép szál és de­rék, bronzszínű a naptól, s még férfiereje teljében — maga is csak furfangos módon tudott a szép bakterné szívéhez férkőzni. Az eset pedtg úgy történt, hogy a tehenész egy napon, amikor a bakter vonalvizsgálatra indult, belopódzott az udvarra és leereszkedett a kútba. Nem volt veszélytelen a játék, de annál hatásosabb, mert amikor vizet akart merni a bakterné, majd elájult a meglepetéstől... — Tündér kezeidben az életem — kukorékolt a kút mélyéről a vödör láncán csüngő tehenész, mire a szép bakterné elsikkantotta magát, a ház bejáratáig futott és vissza, hogy most aztán mitévő legyen. — Ha elemésztem magam — kiabálta a kútból a tehe­nész az isten se mossa le rólad, hogy te löktél ide, de ha kimásznék innen és átdörzsölnéd gémberedett tes­tem, az ég is megáldana. — Megáldott már engem — mintegy megadva magát, mert azt csakugyan nem akarta, hogy a tehenész elme­rüljön a vízben. — Becsaptál, te országos lingár — így a szép bakter­né, amikor bolyhos törülközővel dörzsölni kezdte a tehe­nész testét, mert dehogy is volt az elgémberedve. Lópat­kót is lehetett volna lágyítani rajta, úgy tüzelt. A szép bakterné szíve is lágyulni kezdett, s bizony___megtör­tént, aminek nem kellett megtörténnie. Hanem hát milyen a szerelem? Nem lehet azzal csak úgy egyszeriben betelni. A tehenész nagy óvatosan — a vonalbejárások idején, amikor a jérjemuram a pályatest állapotát vizsgálta — ezután is megtalálta az utat a szép bakternéhoz. A szép bakterné meg ezután ts úgy járt a templomba, mint eddig, s ha lehet, még csúcsosabbra rakta kis fekete kontyát, mint előbb, mert ugye, ahogy-mondani szokták, a rét az esőtől, a menyecske a szerelemtől tud ám iga­zán klvirítani. A pásztorórákat semmi sem zavarta és a szép bakterné engedékenysége soha kt nem tudódik, ha nem üt be a vész — a száj- és körömfájás — a szövetkezet majorjába. Ebben a dologban nem kukoricáznak az állategészség­ügyi szervek, s így a tehenész is szigorú karanténba került. Oh, micsoda fogságt Két álló hét is elmúlt, hogy a sze­relmesek nem láthatták egymást, mert a majort szigorú őrség vette körbe, onnan egy lélek se be, se ki, amíg a vész meg nem szűnik. Megfordult ám sok minden a furfangos tehenész fejé­ben, de óriási volt a tét: több ezer forint bírság, sőt bör­tön ts lehetett az ára annak, ha az éjszaka leple alatt néhány órára kiszökne. Valamit mégis tenni kell — morfondírozott a tehenész, s egyik este, amikor éppen a szép bakterné férje állt őrséget, odalépett a kerítéshez: — Megveszek testvér — így a bakternek, s elmesélte a kerítésen át őszintén, hogy napok óta Iszonyú vágy gyötri asszony után. — Megértlek — mondja a bakter-----, de te is tudod, milyen szigorú a parancs. Ha én engednélek is, jöhet egy ellenőrzés, s aztán ... — Éjszaka sose volt még eddig — vágott a bakter sza­vába a tehenész —, miért pont most kerülne erre sor. Ha istent ismersz — vette könyörgésre a dolgot — szemet hunysz felette, meglásd, még hálás is leszek neked. — Hát legyen — mondta a bakter —, de mire jön a váltás, megfordulj ám koma, mert ha nem ... — Nyugodt lehetsz, testvér — mondta a tehenész, s mosolygott magában; mert ennyit aztán igazán meg­tehetett a derék bakter megnyugtatására. Valósággal repült a majortól a bakterházig, s azt csak a kis kupidóangyalkák tudnák híven visszaadni, meny­nyivel volt minden eddiginél gyönyörűségesebb a szerel­mesek pásztorórája. Bele is zsungoltak úgy, hogy csak az erősebb ablak­zörgésre kezdtek neszelni, de akkor már késő uolt. Úgyanis az éjszakai ellenőrzés mégis bekövetkezett, és előbb, ahogy a tehenész megfordulhatott volna. A bakter adta a bambát, s természetesen tagadta, hogy a telepről kilépett volna valaki. De mert a majorban hűlt helye volt egy tehenésznek, a nyomozókutya vezette a szigorú ellenőrző bizottságot a bakterházhoz. Még szerencse, hogy a bakter eközben is ott állt a vártán, a ma/or bejárata előtt. De a történetnek ezzel még nincs vége, mert ugye a bakterházat másnap fertőtleníteni kellett, a tehenésznek pedtg legombolni négyezer forint pénzbüntetést. Nahát! — szörnyűlködött a falu népe, s az asszonyok talán meg is igazítják a szép bakterné kontyócskáját, ha az mutatkozott volna. De a szép bakterné az eset után nem mutatkozott. A bakter pedig csak mosolygott, s azt magyarázta bű­bájos kis feleségének, hogy azért respektálják őt a sza­kaszmérnökségen, mert íme, szólni se kellett és kívül­­belül olyan szépen kiglancolták ezt az őrházat... Szép ajándék a jövő évi Madách-naptár Már megjelent a könyvesboltokban és az újságos-bódékban a Madách Kiadó egyik legújabb, szép kivitelű kiadványa, a jövdévi naptár. Szinte biztosra vehető, hogy a Szabad Föld­műves olvasóit is érdekli, mi minden található benne. Vessünk hát néhány pillantást a tartalmára is. A jövoévi naptár több. mint három­száz oldal terjedelemben látott nap­világot. Kielégít szinte minden érdek­lődőt, hiszen a legfiatalabbak, a gyer­mekek is találhatnak benne olvasni­valót, de a szerkesztő gondolt az idő­sebbekre is. Azt talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy mindenekelőtt maga a naptári rész található a Madách-kiadványban, de ezúttal úgy, hogy minden hónaphoz a hagyományokat, népszokásokat is „mellékelték“. Ezután az autójelzé­sek, néhány ország pénznemének is­mertetése, a névnapok felsorolása kö­vetkezik. Versek, visszaemlékezések, karcolatok, elbeszélések színesítik a kiadványt, majd két írást olvashatunk a jövőre negyedszázados fennállását ünneplő CSEMADOK-ról. Érdekfeszítő olvasmánynak Ígérkezik a „Hajóút Csallóköz fölött" c. írás, hiszen ez az elkövetkezendő évtized nagy hazai építkezése lesz és megvalósítása kihat majd a táj lakóinak életére. Ugyan­csak izgalmas olvasnivaló „Magyar emlékek cseh földön“ c. fejezet is, amely sokak számára talán az újsze­rűség erejével hat majd. Az idő mérföldes léptekkel halad előre. Erről különösen akkor győződ­hetünk meg, ha tudatosítjuk, hogy a Magyar Területi Színház košicei (kas­sai) THALIA Színpada immár ötödik idényét kezdte ez év őszén. A naptár bemutatja a társulat öt esztendejét. számos fénykép illusztrálja a szöve­get. Fábry Zoltán már három esztendeje halott. A Madách Kiadó gondozásában megjelent '„Kortársak Fábry Zoltánról“ c. munka néhány ér­dekes szemelvényét is megtalálhatjuk a naptár oldalain. Sok család megörül majd az „Egészséges élet“ fejezetnek, amelyben hasznos orvosi tanácsokat olvashatunk. Gazdag a Tudomány- Technika rész is, szinte minden érde­kességről szó esik benne — mogyoró­héjban. , Nem feledkeztek meg a halászokról, és azokról sem, akik szeretik a fejtö­rőket. Színes nyomású szép melléklet a lányoké-asszonyoké. Recepteket és ruha-mintákat is közöl. A Madácli­­naptárban valóban minden benne van: tanácsok az autósoknak, sőt egy két oldal a sportkedvelőknek is. A naptár húsz koronába kerül. A kameňmi (ké­­méndi) népviselet mindenkinek el­nyeri a tetszését. A szülők, nagyszü­lők legtöbbje még nemrégen is na­ponként viselte, vi­szont a felcsepere­dő nemzedék csak különböző ünnepé­lyes alkalmakkor ölti magára. Igaz, a menyasszonyi ru­hát hajdanán is ritkán használták. Befejezésül engedtessék meg közöl­nöm, hogy kísérletképpen előfizető­­gyűjtő körútra utaztunk a Naptárral Bodrogközbe. Ötünk rendkívül sikeres volt, nem akadt szövetkezet, amely ne rendelt volna belőle. „Szép ajándék lesz ez az év végén szorgalmas tag­jainknak — mondta az egyik elnök. Húsz korona mégsem olyan nagy pénz, hogy ne tudnánk előteremteni, a dolgozóknak viszont jóleső figyel­messég, ha meglepjük vele őket.“ Nem olcsó üzleti fogás, ha azt írjuk: a jövőévi Madách-naptár minden igényt kielégít. Rendkívül ízléses kül­seje és gazdag tartalma bizonyára megnyeri az olvasók tetszését is. A Naptár egyébként megrendelhető a bratislavai Magyar Könyvesboltban is. A könyvesbolt tömeges megrendelése­ket is "felvesz, tehát egy-egy szövet­kezet is bátran hozzájuk fordulhat. Címe: Slovenská kniha, Magyar Könyvesbolt, Bratislava, Michalská ulica. Kellemes szórakozást kívánunk a jövőévi Madách-naptárhoz, amely nem hiányozhat egyetlen család asztaláról sem. (batta) A Fekete-tenger partszegélye nagyon romantikus vidék és napjaink­ban egyre több az Európa-szintű fürdőhelye, ahol korszerű szállók sokaságát láthatjuk. A szovjetunióbeli részen építőművészet remekeit láthatja az odalátogató turista. CSILLAGVÁROS > О 2 < 2 a *•< z о w Az ég Csillagvárost lebegtet. Hona ott van az űri hidegnek, És jár ott egy autóbusz, hófehér, S az antennákon zúzmara ezüstje. S folyvást beszél, Egész nap, reggel-este. A rádió — télen-nyáron bemondja, Mely állomásról indul s merre megy Rakéta; és az órák mutatója És ezt hadarja csak egyre serényen, S a földre vágynak ott az emberek, A Földre, mely úszik az égen. Ipari kiállítás a Duna menti Múzeumban A Duna-menti Múzeum földszinti kiállítási termeiben az érdeklődők megtekinthetik „A szocialista ipar fejlődése a komáromi járásban“ című kiállítást, amelyet az SZLKP járási bizottsága és a múzeum igazgatósága rendezett a Győzel­mes Február 25. és a NOSZF 56. évfordulója tiszteletére. De köszön­ti ez a tárlat a hajógyár 75., a ta­­nyi kender- és lenfeldolgozó és a komáromi dohányipari vállalat fennállásának 50. évfordulóját is ez alkalommal. Ezen kívül még 22 üzemet is ismertet és igazolja, hogy Komárno (Komárom) nem­csak határvárosunk a Vág és a Duna egybefolyásánál, hanem je­lentős ipari központunk is, ahol erőteljes és tervszerű a fejlődés, éppen úgy, mint a többi hasonló vidéki városainkban. Az itt kialakított képanyag vál­tozatos, többrétű, s így tartalmas. A főtanulságot mindjárt az elején kimondhatjuk: a haladás ott gyor­sabb, az eredmények ott biztatób­bak, ahol a vállalati vezetők és a szervező szakemberek nem a mun­kások nélkül, hanem velük együtt igyekeztek és most is gyümölcsöz­­tetni akarják a gép- és a munka­idő-kihasználás, az anyag- és ener­giamegosztás jobb megszervezésé­nek értékes tartalékait. Ezzel pár­huzamosan felfedezheti még a lá­togató a város és a járás ipari fej­lődésének nevezetes emlékeit, ta­nújeleit is. A kiállítás tárgyköre a céhek dokumentumaival kezdődik. A céhek kiváltságait biztosító, bel­ső életét szabályozó oklevelek, mesterlevelek, vándorkönyvek és más hivatalos Íratok, pecsétek lát­hatók. Díszes céhládák és munka­eszközök is bizonyítják a hűbéri társadalom kézműves iparosainak zárt önkormányzattal bíró érdek­­védelmi szervezettségét. Itt láthat­ja a város ipartestületének zászla­ját. Cégtáblákat, hirdetéseket és fénykép dokumentumokat szemlél­het a kézi munkára alapított, de már a dolgozók munkájának a kö­zös műhelyben történt egyesítésé­ről; a kapitalista termelési módról, a két világháború közötti időszak­ról és a felszabadulás ntánl hely­zetet Is tanulmányozhatja. Népgazdaságunk terén elért eredményeink azt bizonyítják, hogy iparunk egészségesen fejlődik. Eh­hez a komáromi gyárak, üzemek, vállalatok és a szövetkezetek ter­melési struktúrája, gyártmányfej­lesztése is dicséretes eredménye­ket mutat fel. Mértéktartó fejlő­désének fontos fokmérője ez, mert minden területen tapasztalható a minőségi előbbrelépés. A gépipart a jubiláló hajógyár és az AGROSTROJ komáromi rész­lege képviseli. Ez az üzem főleg mezőgazdasági gépalkatrészeket, különféle rotáló, osztályozó és egyéb földmegmunkáló gépeket gyárt. Az élelmiszeripart az ógyal­­lai (hurbanovoi) sörgyár, a húsfel­dolgozó üzem és a sütőipar képvi­seli. Az ötven évét ünneplő Do­hánygyár és a tanyi Len- és Ken­derfeldolgozó mellett tekintélyes helyet kapott a nagy múltra tekin­tő nyomdaipar, továbbá az építő­ipar, a Hydrostav, az ipari szövet­kezetek, a nemesócsai cipőgyár­részleg, valamint a kivitelre dol­gozó női kézitáska üzem, amelynek korszerű kibővítése és profilíro­­zása valóban minőségi munkát eredményezett. Ezen kívül helyet kapott még a Vasút és az Autó­fuvarozási Vállalat s velük kar­öltve a Kikötő, a villanytelep és a gázgyár. S nem utolsó sorban a VZORODEV-szabóság és a PRIEM­­KO-ipari kombinát is, amely főleg export-bútort készít. De itt látjuk még az ipari középiskola ügyesen elkészített szemléltető modelljeit is. A szabaddá vált komáromi dol­gozók, de bárki, aki e kiállítást megtekinti, megismerheti és felfe­dezheti a komáromi járás ipará­nak múltját és jelenét a maga va­lódi mivoltában, önismeretünk’ fontos eszköze ez, mert láthatjuk, bennünket megelőzően mennyien harcoltak, alkottak, küzdöttek a­­zért, hogy ez a járás, a többi járás­sal közösen az egész ország, az egész itt élő emberiség szabad hazájává, igazi otthonává váljék, A kiállítás 1974. február 28-ig tart nyitva és hétfő kivételével naponta 10—17 óráig tekinthető meg. Ez alkalommal egy gazdagon illusztrált, 80 oldalas katalógust is megjelentettek a Duna-menti Mú­zeum dolgozót. Suchý M. Emil

Next

/
Thumbnails
Contents