Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-01 / 48. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. december 1 A feltételek egyformán adottak! Gondolom, nem szükséges olvasóinknak bemutatni a málasi szövetkezetei, mely idén a sikeres gabonabegyűjtést követő napokban, nagy búzatermés átlagával ország-világ előtt ismertté vált. Hektáronként több mint 60 mázsa búzatermést ért el, vagyis 15,7 mázsával többet, mint tervezték. Az árpatermésük szintén kitűnő volt, s 5,14 mázsás terméstöbbletet eredményezett hektáronként. 1 Üzemi tervükben összesen 137 vagon gabonamennyiséggel számoltak, azonban begyűjtés után 170 vagon készlettel rendelkeztek. A szerződéses értékesítés teljesítése után terven felül is adtak gabonát az állami alapokba, s a takarmányalapra is marádt elegendő, mert a kukoricatermés külön 17 vagonra tehető. Barkőci József a közös gazdaság elnöke, örömmel újságolta, hogy az utóbbi hat-hét évben gabonatermésük a szovjet búzafajták jóvoltából évről évre javult. Teljesen önellátók lettek abrakból, s ebben az évben némi fölösleggel is rendelkeznek. Mint tudjuk idén a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeinek a sokaságában a csapadékhíjjas koranyári időjárás végett nem termett elegendő terimés takarmány, azonban mint már korábban is írtuk, körzetenként és gazdaságonként eltérő a helyzet. A málasi szövetkezet azon szerencsés gazdaságok egyike, ahol a teriméstakarmány termesztése tekintetében is biztató a helyzet. Nemcsak ebben az évben, bár náluk is sújtott a szárazság, hanem a korábbiakban is hasonlóan kedvező volt a helyzet. Eredményeik tehát nem hullámvölgyszerüek, hanem szilárdak és kiegyenlítettek. A takarmánytermesztéssel a tehénállomány fejlesztését, valamint hasznosságának fokozását szolgálják. Az utóbbi években figyelemreméltó sikereket értek el a tehénállomány minőségi összetételében, s ezzel kedvezően befolyásolták a tejtermelést. A tehenek többsége törzskönyvezett. A törzsállományt aránylag fiatal egyedek alkotják, — jószármazású tehenektől válogatták össze. Akadnak köztük olyan tehenek is,* amelyeknek az évi tejtermelése túlhaladja a 4000 litert, s az elsóborjasok is megadják a 2700 liter tejet, s évvégén az egész állománynál 3200 liter tejátlaggal számolnak, hiszen az állatok kitűnő termelőerőben vannak. Amint Brestovský Miroslav agrármérnök megjegyezte, a növénytermesztők mindent megadnak az állattenyésztőknek a termelés fellendítéséhez, s ezt Kmetyo Margit ökonómus is bizonyította. S most lássuk mi az a minden? Idén nem kevesebb mint 97 vagon silókukoricát vermeltek el viaszos érésben, ideális szárazanyag tartalommal. Cukorrépafejből 150 vagonnal, nyersszeletből szárzúzalékkal 50 vagonnal került a vermekbe, s a múlt évről pedig 40 vagon szilázs maradt, s ehhez hozzájön még a 16 vagon lucernaszéna és a korlátlan mennyiségű takarmányszalma is. Tulajdonképpen ezt adják a növénytermesztők az állattenyésztőknek a lehető legjobb eredmények eléréséhez. Mennyiségre nézve a takarmány több a kelletténél, s a maga nemében minősége is jó, csupán a tápanyag arányokban van baj. A készletben levő terimés takarmány nagy többsége ugyanis szénhidrátos, s csak kis hányadában fehérjedús. márpedig az utóbbi legalább annyira szükséges az állatok táplálásában mint az előbbi. Ha persze a szilázs készítésnél gondoltak volna a szintetikus fehérjék hozzáadására, teljesen más, arányosan kiegyenlített minőségű terimés takarmányt adhatnának a szarvasmarháknak, de a maga idejében lett volna más megoldás is, például a fehérjékben igen gazdag takarmánynövények, például a szója termesztése. Ettől eltérően a szövetkezet a lényegesen drágább megoldást választotta. Cgy határozott, hogy a fehérjéket abrakkeverékkel juttatja a szarvasmarháknak, azonban köztudomású, hogy a takarmánykeverékek fehérje összetétele — a gyártó hibáján kívül — teljes mértékben nem elégíti ki az igényeket. így a lényegesen drágább takarmánnyal sem nagyon érhetik el a várt — ideális — közgazdasági sikert. Manapság ugyanis már az is számít, hogy egy egységnyi állati termék milyen költségbe kerül a gazdaságnak! A helyzeten persze még így is javíthatnának. A fehérjetakarmányok készítésének nagyon jó és aránylag olcsó módszere például az erjesztés, az élesztősítés vagy azok az eljárások, amelyekről lapunk egyik korábbi számában eléggé terjedelmesen írtunk. A fiatal Brestovský mérnök, aki a szilázsolás „kellős közepén“ került a szövetkezet agronómusi tisztségébe, már nem sokat változtathatott a lényegen, hiszen odakerülése után ismerkednie kellett a környezettel, s csak a jövőre vonatkozóan tehette meg a fehérjetakarmány készítésére vonatkozó javaslatait. Nagyon örvendetes, hogy a megoldást illetően vannak konkrét elképzelései. Olyan teriméstakarmány — silókukorica — termesztésére tett javaslatot, amelyet nagy fehérjetartalmú takarmányhüvelyesekkel együtt vethetnek, s így kiegyenlíthetik a táplálék fehérje-szénhidrát összetételét. Talán mondanunk sem kell, hogy az ilyen terimés takarmány etetése nagyon előnyös. A tehenek tejtermelése a téli időszakban is megfelelő színvonalon tartható. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az állatokat jó erőnlétben átteleltessék. Ez még inkább szükséges a törzskönyvezett teheneknél, amelyek nemcsak a tejtermelésre, hanem kitűnő utódok nevelésére is hivatottak. Nem ritkaság, hogy egyik-másik gazdaságban a legtermelékenyebb tehenek hiánybetegségben szenvednek, mert az eleségben nem kapják meg a test fenntartásához, a termeléshez és az utódnevcléshez szükséges ásványi anyagokat, vitaminokat, fehérjéket stb. Egyesek a hiánybetegségek kiküszöbölését a szlováktarka fajta részbeni, vagy teljes lecserélésével vélik megoldani. Tehát helyébe más esetleg „divatosabb“ elnevezésű fajtákat kívánnak besorolni a törzsállományba, mintha azokat — ugyanúgy mint a szlovák-tarka tehenet — a hiánybetegségek nem érnék utol. Tehát nem helyes, ha az ismert fajtáról lemondanak egy ismeretlen javára, ahelyett, hogy a takarmányozásban keresnék a probléma megoldását. Szerencsére a málasi szövetkezetben nem ilyen a helyzet, nem mondanak le a hazai szlovák-tarka marha tenyésztéséről. Ez azonban azt is megköveteli, hogy a közeljövőben az állatoknak a lehető legjobb összetételű eleséget nyújtsák. Ilyen teriméstakarmány termesztésére minden szövetkezetben és állami gazdaságban egyformán adottak a feltételek. HOKSZA ISTVÁN lllllllllllllllllllllllllllllllllll fílllflllllllllllllllll illllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Nyomelemek a mezőgazdaságban A növénytermesztés korszerű színvonala — komplex gépesítés, ideális agrotechnika, nagymennyiségű műtrágya használata stb. — ragyogó eredmények elérését teszi lehetővé. A szervestrágyán kívül a tápanyagok visszapótlását ma még csak három fő biogén elem, a nitrogén, a foszfor, és a kálium képezi. A vegyi laboratóriumok tökéletes felszerelésének köszönhetjük, hogy már megismerhetjük a termelt növények összetételét. Az eredmények azt mutatják, hogy a műtrágyával talajba juttatott három fő tápanyagon kívül a növények sok egyéb elemet is igényelnek. Ezekből a talaj rendszerint keveset tartalmaz és sokszor a legérzékenyebb műszerek is nehezen érzékelik jelenlétüket. Innen származik a mikroelem elnevezés és gyakran nyomelemeknek is nevezik ezeket. Mezőgazdasági szempontból legfontosabb a bór, a vas, a mangán, a cink, a réz és a molibdén. A növénytáplálással foglalkozó szakemberek ma már világszerte nagy figyelmet fordítanak a nyomelemek megállapítására és pótlására. A Szovjetunióban száznál több kutatóintézet foglalkozik a nyomelemvizsgálattal s havonta mintegy negyvenezer megállapítást végeznek. A mikroelemek fontos növényélettani szerepére elő-, szőr a cukorrépa szívrothadása hívta fel a figyelmet. Ma már általánosan ismert, hogy ezt a talaj bórhiánya okozta. Ezért visszapótlásával a termelési gyakorlatban már régen foglalkoznak. Sokhelyen elkészítik a talajok nyomelem-térképeit, hasonló módon, mint ezt az előző húsz évben a fő tápanyagok tartalmának a megállapításánál tették. A nyomelem-felmérés pontos munkát, jő felszerelést igényel. Nálunk sikeresen folyik a mikroelemek mezőgazdasági alkalmazásának a kutatása. A nagy országos jellegű feladaton belül 32 mellékfeladat szabja meg a problémakör behatárolását. Az utóbbi tíz évben egy új, műszeres fizikai-vegyi eljárás elterjedése nagyon megkönnyítette a mikroelemek jelenlétének a megállapítását. Korábban a mikroelemek jelenlétét külön-külön, alapjában eltérő módon állapították meg. Most pedig az úgynevezett atomabszorbciós szpektrofotométer az öszszes mikroelemek gyors meghatározására alkalmas. E bonyolult műszer működési elve aránylag egyszerű. Az elemek nagy hányada bizonyos mértékben festi a kísérleti lángot. Például a nátrium-tartalmú konyhasó, sárgára, a rézdrót zöldre, a kálium és a mész pirosra stb. színeződik. Ha az ilyen lángot — amely szétporlasztja a mért mintát — ugyanolyan színű, hullámhosszú és rezgesu fénnyel átvilágítjuk (az arra alkalmas égővel) a vizsgált anyagnak a fényéből annyi nyelődik el, a lángban, amennyi a benne rejlő keresett anyag. Az áthatolt fény erejét pontosan lemérhetjük. A nyeredék megmutatja, hogy a fényből mennyi nyelődött el. Ha ismert nyomelem-tartalmú oldatot készítenek, s lemérik azt, akkor az értékből hozzáhasonlítással megállapíthatják milyen készlet található a mintában. Az agronómusok ma már jó! tudják, hogy például a burgonya sokszorta igényesebb a káliumra, mint a kalászosok. A jövőben hasonló összefüggő ismerettel kell számolni a nyomelempótlásban is. A fehérjedús növényeknek tehát nagyobb a réz és a molibdén szükségletük, s a pillangósok ezekből többet igényelnek, mint például a pázsitfüvek. Nagyon tanulságos ismereteket nyújtott a vadontermő növények mikroelem-tartalmának a vizsgálata. Elterjedésük szerint a talajok mikroelem-tartalma árulkodott. Hasonlóan, mint a nitrogénre, vagy a savanyú talajokra jellemző növényekre ismerünk réz- és mangánkedvelő növényeket is. Ezeknek a jelenléte jellemzi egyes mikroelemeknek a talajban előforduló készletét. Ennek kapcsán felfedezték a burgonya réz, a fűzfa cink, a forrtszirmúak vasfelhalmozó képességét, ezzel szemben a keresztvirágú növények a rezet kedvelő fajokat egyesítik. Összehasonlításokat végeztek az emberi és az állati táplálékok mikroelem-készletének a megállapítására. Bebizonyosodott, hogy azok a növények, amelyeket az ember a táplálkozásban felhasznál, mész-, vas- és mangántartalomban sokkal szegényebbek, mint az állati táplálékul szolgáló növények. A petrezselyem például a sárgarépánál sokkal több molibdént tartalmaz. A karalábé és a napraforgó jellemző a nagy réztartalmával. Igazuk volt a szüléinknek, atoikor azzal bíztattak, hogy sok kelfőzeléket együnk. Egy kilogramm kel például nem kevesebb, mint 16 milligramm vasat tartalmaz, ezzel szemben a káposzta ötöt, és az alma csak hármat. A növények közül szinte egyedülállóan (40 mg/lkg) nagy a gesztenye mangán-tartalma, míg például a burgonyában csak egy, és a hagymában pedig 2 mg-nyi található. Összehasonlítás céljából nagyon tanulságos a kukoricáiévá! nagy vastartalmúval (2600 mg/1 kg), ezzel szemben a répáö és a napraforgóé csak 330 körüli. TARR GYULA, vegyészmérnök, az Öntözőgazdasági Kutatóintézet dolgozója mos fiatalt nyertünk meg a szövetkezetben való munkavállalásra. Az átlagos életkor a korábbi 55-ről 34—35 évre csökkent, mert a dolgozók biztosítottnak látták a jövőjüket. Természetesen nem állhattunk meg félúton. Tovább kellett vinnünk a közös ügyet, hiszen a CSKP XIV. kongresszusa nagyon világos, egyenes utat jelölt meg a felemelkedéshez. Mi is el akarjuk érni a lehető legjobb színvonalat, bár helyi természeti feltételeink nem mindenben kedveznek. Nagyon hátrányos a termelés fellendítésére nézve az erősen széttagolt határ. Gátlólag hatnak a növénytermesztés belüzemi szakosítására ,és összpontosítására az erdők közt elte-Szövetkezetünk fejlődésének biztosítéka a dolgozó ember ösztönzésére a tagság összefogásával i megkezdték a belhelyzet konszolidálását, s ebben a kommunisták nagy szerepet vállaltak. Nem célom a múltbeli dolgok feszegetése, ám tény, hogy a ma feladatait csak az e It évek sikertelenségének a megismerésével — tanulságainak a levonásával — teljesíthetjük eredményesen. Fel kellett mérnünk sajátos helyzetünket, tökéletesen megismernünk a meghatározó tényezőket. Alapjában véve ezeknek az összességétől függ az ötödik ötéves tervfeladatok sikeres í teljesítése is. Az 1959-es évig például 113; 1971- ben pedig már 142 dolgozót tartottunk í számon. Ugyanebben az időszakban a mezőgazdasági termelés 1 millió 749 ezerről 4 millió 569 ezer, a dolgozók i évi jövedelme pedig a korábbi 540 ' ezerről 1 millió 978 ezer koronára : emelkedett! S ugyanígy sorolhatnám a javulás további pozitívumait is. Tán mondanom sem kell, nagyon jó jelenség, hogy a bank és egyéb hitelek tekintetében is lényeges javulás történt, amit az alapok kedvező feltöltése tett lehetővé. Körülbelül hat kemény esztendőre volt szükségünk a gazdasági stabilizá; lódáshoz. Ezalatt az idő alatt felnőt: tünk a járás átlagos termelési és közj gazdasági színvonalára. Ez a kedvező ! körülmény tette lehetővé a munkaerők állandósítását. Ezt követően szárülő kis parcellák. Sok bonyodalmat okoz számunkra az Ipoly folyó zabolátlansága és a földterület széttagoltsága. Például szövetkezetünk földterületének csak 55 százaléka a szántó, 35 százaléka ártéri rét és 10 százaléka pedig gyenge minőségű legelő. Szövetkezetünk mindamellett az 1971-ben kezdődő 5. ötéves tervfeladatból vállalta a maga részét. Dinamikus tervet dolgoztunk ki, mely mennyiségi és minőségi vonatkozásban erősen különbözik a korábbi tervektől. Nagyon fontos tényezőnek tartottuk többek közt a belterjesség fokozását, a munkatermelékenység emelését, a gazdaságosság vonatkozásainak a tisztázását. Növénytermesztésünket a gabonatermesztésre állítottuk rá. Ennek kapcsán a szántó 60—63 százalékán szemeseket termesztünk. A fő feladatok közé tartozik a hektárhozamok emelése, és a teljes tápértékű terimés takarmányokkal való önellátás is. Az állattenyésztésben a leglényegesebb feladatnak a hasznosság emelését, a tejtermelés javítását, s a vágóállatok súlygyarapodásának a fokozását tartjuk. Ezzel szemben a nem mezőgazdasági célt szolgáló, ágazatokat — mint például a melléküzemági tevékenység — teljesen háttérbe szorítottuk. Néhány számadat, mely hű képet nyújthat a növénytermesztés fejlődéséről: A tešmaki (tesmagi) szövetkezet két évtizeddel ezelőtt a falu kisgazdáinak közreműködésével alakult. A kezdeti nehézségek következtében a kishitűek kiváltak a közösből, majd a helyzet javulásával, 1958-ban egész községre kiterjedő szövetkezetei hoztunk létre. A késedelmes alakulás és kibővülés sok hátránnyal járt, nehézkessé tette a gyors, teljes kibontakozást, s így járási méretben egészen 1962-ig a legtöbb problémával küzdők közt emlegettétk szövetkezetünket és ! termelésének a színvonala sok kíván! nivalőt hagyott maga után. Az 1963-as évben lényegesen változott a helyzet. A gazdaság vezetői a párt mezőgazdasági politikájának az Megnevezés 1971 valóság q/ha 1973 valóság q/ha 1975 terv q/ha Búza 28 40 40 Tavaszi árpa 24 23 36 Szemeskukorica 25 40 40 Cukorrépa 316 400 400 Korai burgonya 80 109 110 Szőlő — 82 60 A fenti számadatok is bizonyítják, a gazdaságosságra, a költségek áltahogy a növénytermesztésben egyes terményekből már idén elértük az ötéves tervidőszak végére előirányzott terméseredményt. Persze az idei szárazság az árpatermésnek nem nagyon kedvezett. Tény, hogy a korábbiakhoz képest a színvonalasabb növénytermesztés nagyban előrelendítette az állattenyésztést. Például 1971-ben marhahúsból összesen 474, idén pedig 535 mázsát produkáltunk, s az ötéves terv végén 648 mázsát kell elérnünk. Többé-kevésbé hasonló a helyzet a sertéshústermeléssel is. Itt meg kell jegyeznem, hogy feladatainkat a száj- és körömfájás-okozta állategészségügyi korlátozások ellenére is sikeresen teljesítjük. Tejből például idén 48 ezer literrel realizálunk többet, mint az ötéves terv kezdeti évében. Bizonyos, hogy az állattenyésztésben még nagyon sok a tennivaló. Az előirányzott feladatokat kissé foghíjasán teljesítjük. Ezért jobb takarmányalapra, következetesebb tenyésztői munkára kell törekednünk. A gyors és hatékony belüzemi intézkedés, a következetes tenyésztői tevékenység és állattáplálás lehetővé teszi az eredményesebb termelés elérését. Nálunk is a tudományos ismeretek következetes realizálásán múlik, hogyan teljesítjük jövőbeli feladatainkat. Az alkotó kezdeményezés kibontakoztatása céljából tovább fokozzuk dolgozóink közt a nemes versengést, mert ezzel jó feltételeket hozhatunk létre gazdaságpolitikai feladataink teljesítéséhez. Minden lehetőt megteszünk a növénytermesztésben fellelhető tartalékok feltárására, s jobban törekszünk lános csökkentésére, a korszerű gépek sikeres kihasználására, a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati megvalósítására stb. Szövetkezetünk a feladatok teljesítésében a szakosítás, az összpontosítás, valamint más gazdaságokkal való szoros együttműködés (kooperáció) elvét követi, s ebben jó támogatást kap a kommunistáktól, akik a válságos időkben is helytálltak, marxista következetességgel töltötték és töltik be az élcsapatra jellemző hivatást. A pártszervezet az ütőéren tartja a kezét, neveli a dolgozókat, irányítja a munkaversenyt, s tagjai minden vonatkozásban helytállnak. Sokat törődnek a fiatalok megnyerésével és nevelésével is. Az utóbbi években szövetkezetünkben tizenkét fiatal család kapott harmincezer koronás lakásépítési támogatást. S a napokban átadott szövetkezeti lakásban két fiatal családot helyeztünk el. A szociális és kulturális alapon tartalékolt összegből minden állandó dolgozónkra ezer korona jut. Szövetkezetünk ugyanúgy, mint a népgazdaság más ágazataiban 1972-től kielégíti a dolgozók sokrétű szociális igényét (teljes szabadság, szabad szombat stb.). A nagy vonalakban vázoltak bizonyítják, hogy szövetkezetünk fejlődésében számos új vonatkozás található, azonban a továbbiak során is arra kell törekednünk, hogy a feladatok teljesítésében mindenki képességei szerint vegye ki a részét a munkából. BARTOS LAJOS, a tešmaki szövetkezet elnöke
