Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-01 / 48. szám

1973. december 1. „SZABAD FÖLDMŰVES 3 FŐVÁROSI SZÖVETKEZET Ml LESZ A JÖVEDELEMMEL! A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA-iS-ĹČcLf-a.b-O'C' Forrásvíz a csapból Európa legnagyobb ózonozó berendezése épül jelenleg Moszkvában, a keleti vízmüvekben. Az új berendezés, amelyet szovjet mérnökök francia szakemberekkel kö­zösen terveztek, naponta 1,2 millió köbméter ivóvizet csírátlanft majd ózon segítségével. A berendezés első egységei 1975-ben kezdik meg működésüket. Az ózon alkalmazása jelentősen csökkenti az ivóviz­­gyártás költségeit és a forrásvíz minőségét adja a veze­téki víznek. Tizennyolc berendezés villamos kisüléseivel hozzák létre az ózont, amely 22 medencében hat a vízre és 8—10 perc alatt tökéletesen csírátlanítja a vizet. A következő években ózonozó berendezésekkel szere­lik fel a szovjet főváros többi vízmüvét is. (Népszava) Érdekes kísérletek A Bratislavát körülvevő domb­oldalakon nyáridőben szőlőten­ger zöldellik. Hajdanában már a rómaiak is termelték a nemes ital jóízű gyümölcsét ezen a vi­déken. Most a szőlőbirodalom legjelentősebb része a Bratisla­­va-Vinohrady szövetkezet tulaj­dona. Kevesen tudják, hogy a fővá­rosi szövetkezet az első hét kö­zött alakult az országban. 1948- ban 77 szőlősgazda lépett a kö­zös gazdálkodás útjára, s no­vember 22-én megtartották az alakuló gyűlést. Az országban mindenütt sok nehézséggel küszködtek a meg­alakult különböző típusú gazda­ságok. így volt ez Bratislavában is. ahol a szőlőtelepítések több­sége elöregedett. Emellett még komoly nehézséget jelentett, hogy a meglevő szőlő 800 par­cellára tagozódott. Így a gépesí­tésről szó sem lehetett, s bizony sokszor csak az üzemek, isko­lák segítségével tudták megol­dani a sürgős tennivalókat. A közös csekély földterülete mint­egy 15 km hosszúságban húzó­dott el és így nehezen lehetett gátat vetni a lopásoknak. Emel­lett az először megválasztott vezetőség tagjai is visszaéltek a bizalommal, s ezért le kellett őket váltani, s egyeseket kizár­ni a szövetkezetből. Az új vezetőség úgy gondolta megoldani a szőlő művelését, hogy 10 hektáros részekre osz­totta a szőlőt, amelyet tíz tag, illetve család dolgozott meg. A jobb művelés és kedvezőbb idő­járás következtében az 1951-es évben kitűnő termés volt, s hek­táronként mintegy száz mázsát szüreteltek, s régi pénzben elő­ször sikerült kifizetni a beter­vezett 150 koronás munkaegy­ség értékét. Ezután küzdelmes évek következtek. A legkritiku­­sabbak közé tartozott az 1960— 1981-es, amikor nagyon alacso­nyak voltak a hektórhozamok, ezért rossz volt a pénzügyi helyzet, s a tagok jó része bú­csút mondott a szövetkezetnek. A vezetőség tudatában volt, hogy addig nem lehet erős a szövetkezet, amíg a régi tele­pítéseket nem váltják fel újak­kal. Azt viszont már nem tuda­tosították a kezdet kezdetén, hogy a gépi művelésnek meg­felelően ültessék a szőlőt. Elein­te hagyományos módon telepí­tettek, csak később tértek át a két méteres sor- és a 120 cm tőtávolságú telepítésre. De mi­kor kissé körülnéztek a világ­ban, rájöttek, hogy a három méteres sorközti távolság és a magas vezetékű a legmegfele­lőbb. Ezért 40 százalékban már ennek az alapján ültették a szőlőt. Az elmúlt évek során az ösz­­szes területeket áttelepítették. A 212 hektár területből már 113 termőre fordult, a többi egy-, két-, hároméves telepítés. Bratislava határában nagyon költséges a telepítés, hektáron­ként 150—200 ezer koronába kerül. Nem csoda, hiszen a ta­laj nagyon köves, és sokhe­lyütt a terepviszonyok miatt csak teraszosan lehetett meg­oldani. A Kis-Kárpátok utolsó nyúlvá­nyának lábánál többfajta szőlő­­telepítéssel foglalkoztak az el­múlt évtizedekben. A tudomá­nyos kutatás szerint legjobban a Müller Thurgau és a Zöld Veltelíni vált be, így hát ezek­ből a fajtákból ültették a leg­többet. Természetesen kisebb mennyiségben van az első osz­tályú borszőlőből is. A szőlő hektárhozama az utóbbi években száz mázsa kö­rül van, és a minőség is meg­felelő, holott — mivel nincs a szövetkezetben állattenyésztés — a tápanyagellátás főleg mű­trágyával történik. A nemes gyümölcs jelentős részét eladják az állami bor­feldolgozónak s a többit saját pincéjükben préselik és tárol­ják, majd a vendéglátó üze­meikben adják el. Eddig két borozójuk volt Bratislavában, s most adnak át egyet, a leg­reprezentatívabbat, a Steiner Gábor utcában. Elmúlt egy negyed század a fővárosi szövetkezet megalakí­tása óta. Nehéz, küzdelmes éve­ket élt át az efsz, de a kitartó munkájuknak megvan az ered­ménye. Jelenleg a szövetkezetnek 360 tagja van, de ebből már 140 nyugdíjas, s közülök sokan már régen nem dolgoznak. A közös­ben gondolnak a nehéz években kevés pénzért szorgoskodókra. Aki egyedül dolgozott az efsz­­ben és alacsony nyugdíjat kap, 700 koronára, ha pedig a fele­sége is szövetkezeti tag volt, akkor 1400-ra egészítik ki. A háztájit, az öt ár szőlőt haláláig minden nyugdíjas tag megkapja. A szövetkezetben öt munka­­csoport dolgozik, s ezek közül egyik a gépesítési. A géppark­juk mintaszerűen felszerelt és igyekeznek a legmegfelelőbb gépeket, berendezéseket időben megvásárolni. Az utóbbi években több mint ötven fiatal lépett a közösbe, s mivel már van elegendő mun­kaerő, nagyon meggondolják, kit vesznek fel. A tagok a város különböző részein laknak, s ezért minden munkacsoport­nak szociális berendezést léte­sítenek, ahol lehet fürödni, tisz­tálkodni és átöltözni. Sokat költ a szövetkezet kül­földi kirándulásokra és tanul­­mányutakra. A dolgozóknak a költségek 50 százalékát, a hoz­zátartozóknak pedig az egyne­gyed részét minden esetben a szövetkezet téríti. A hazai ki­rándulások ingyenesek és így minden tag eljut évenként va­lahova. A tagság nagy része már minden nagyobb szőlőter­melő országot bejárt. Rendsze­res kapcsolatuk van a Soproni Tsz-szel (Magyarország), s a közeljövőben szovjet és bolgár szőlőtermelésre specializált me­zőgazdasági üzemmel is szeret­nének kapcsolatot teremteni. Különben, ha valamilyen újdon­ságról hallanak, annak a meg­tekintését rendszerint megszer­vezik. Legutóbb Balatonbogiá­ron, a géppel történő szürete­lést tanulmányozták. Amíg az elmúlt évtizedek so­rán pénzgondjai voltak a szö­vetkezetnek, most az a gondjuk, mibe fektessék a bevételezett tiszta hasznot. Eddig a telepí­tésekbe ruháztak be évente mintegy három milliót, de mi­vel ezt már befejezték, és min­dig több fordul termőre, még jelentősebb összeg áll majd rendelkezésükre. Mi lesz a tiszta bevétellel? A munkaegység értéke 35 ko­rona és az átlagkereset 3000 korona körül mozog havonta. A dolgozók jutalmazását jelen­tősen emelni már nem lehet, mivel így is jóval meghaladja az ipari dolgozók átlagkerese­tét. Egyelőre művelődési otthon építését tervezik, amelyben a szövetkezet székháza is lesz. A közeljövőben három lakás­­egységet építenek a dolgozóik számára. Később tíz egységnek a felépítését is tervbeveszik. A távlati elképzelések szerint Ko­­libán még 56 családi ház építés sének a gondolata is felmerült., Jó érzés, hogy ilyen gondjaik vannak a szövetkezet vezetői-, nek, holott hosszú éveken át súlyos nehézségekkel küszköd­tek. Szerencsére F. Drobný, a szövetkezet jelenlegi elnöke. R. Polkoráb, F. Klaőan és mások nem riadtak meg a kezdeti bukdácsolástól és min-,! dent megtettek a gazdaságilag ' erős szövetkezet létrehozásáért, t A további lépésekben már nagy | segítségükre van az erős üzemi { pártszervezet és a jól működő [ Szocialista Ifjúsági Szövetség I is. Azt hiszem — a jövőre vonat­­kozólag — valamennyiüket kö- j telezi a sok oklevél, kitüntetés J — köztük a Munkaérdemrend f —, amelyet a szövetkezet az j utóbbi évek során kifejtett jó i munkájáért kapott. TÓTH DEZSŐ J Országszerte sok örömet okozott mezőgazdasági dol­gozóinknak az idei nyár, jó termést adott a dús kalá­szokat ringató határ. A Nové Zámky-i (érsekújvári) járás területén is jól fizetett a gabona. Most azonban nem érről, hanem a gabonater­mesztési kísérleteikről szó­lunk néhány szót. A járás két szövetkezeté­ben — Koltá és Dvory nad Žitavou — búzatermesztési kísérleteket végeztek. Arra voltak kíváncsiak, milyen eredménnyel termeszthető a különböző fajták keveréké­ből összeállított vetőmag. A két gazdaságban három-há­rom parcellán Mironovszká­­ja, Auróra, illetve Mironov­­szkája + Auróra keveréket vetettek. A betakarításkor a követ­kező eredmények születtek: Koltán a Mironovszkája 53,2 mázsát, az Auróra 48,9 má­zsát, a két fajta keveréke pedig 49,3 mázsát termett hektáronként. Üdvardon az első fajta 56,8 mázsát, a má­sodik 47,4-et, a keverékkel bevetett terület pedig 48,4 mázsát termett egy hektárra számítva. A következő és az emlí­tettnél valamivel érdekesebb kísérletet a lipovái szövet­kezetben végezték. Itt repü­lőgéppel vetették a gabonát. Mironovszkáját 18 hektáron termesztettek ezzel a mód­szerrel, s az eredmény 52 mázsa átlaghozam hektáron­ként. Két további parcellán Ju­bilejná 50-es őszi búzát ve­tettek, szintén repülőgéppel. A 40 hektáros táblán 63 má­zsa, a 16 hektáros parcellán viszont 57 mázsa átlaghoza­mot értek el egy egységnyi területen. A repülőgéppel történő ve­tés eredményességének öko­nómiai elemzéséből kiderül, hogy a gép- és traktorállo­más kimutatásai szerint az egy hektárra jutó vetési munkaköltségek a régi, ha­gyományos gépi vetés esetén 459,9 koronát képviseltek. A repülővel végzett vetés gaz­daságosabb, mivel egy hek­tárra csak 305,6 korona munkaköltség jut. A megta­karítás tehát 154,3 korona hektáronként az új módszer javára. A nevezett szövetke­zetben összesen 74 hektáron végeztek repülőgépes vetést, s ez 11 ezer 418 koronával tette olcsóbbá a gabonater­mesztést, mindamellett az -eredmények sem voltak le­becsülendők. A kísérlet tapasztalatai ar­ra utalnak, a repülőgépek is hasznos segítséget nyújthat­nak a vetésnél, főleg csapa­dékos időjárás esetén, ami­kor a vetőgépekkel nem le­het rámenni a laza talajra. —bor—i •az utóbbi hónapokban aránylag sokat foglalkoztunk a szemléltető agitáció küldetésével, az ezirányú tevékeny­ség hasznos mivoltával. Alsóbb és felsőbb fórumokon egyhan­gúlag elismertük a szemléltető agitáció ösztönző, tömegmoz­gató hatását, s bátran síkra szálltunk szükségessége mellett. Fáradozásunk azonban korántsem hozta meg a várt eredményt, legalább is a mezőgazdasági üzemek viszonylatában nem, mert még manapság is számtalan helyen elhanyagolják ezt a teen­dőt. Igaz, sokhelyütt új, mutatós agitációs táblákat helyeztek el a gazdasági udvarokban, tanácstermekben, szövetkezeti székházakban és azok bejárata előtt. Más lapra tartozik, hogy ezek a létesítmények lényegében talán az esetek negyven szá­zalékában sem teljesítik küldetésüket. S ha ez így van, akkor kár volt őket létrehozni, mert fennhéjázva hirdetik a kezelé­sükkel megbízott személyek felelőtlen hozzáállását, hányave­­tiségét, nemtörődömségét. A minap a zemnéi szövetkezetben jártam. Az egyesült „Ha­ladás“ Efsz tetszetős székháza előtt, a bejárat két oldalán — jól megtermett díszcserjék között — két szemléltető agitációs táblát pillantottam meg. A látvány enyhén szólva is visszata­szító volt. A két — egyenként cca másfél négyzetméteres — hirdető táblán néhány megsárgult, gyűrött, esőáztatta fénykép díszelgett. Még az aratás, a gabonabetakarítás idején készültek. A körítést, a számadatokkal telegépelt lapokat már bizonyára jóval ezelőtt letépte a szél, elmosta az eső. Csak álltam ott, néztem az enyhe széltől lobogtatott képeket, s azon töprengtem, milyen célt szolgálhat az efféle szemlél­tető agitáció. Minden bizonnyal többet árt, mint használ. A dol­gozók már felé sem néznek a táblának, hisz ezerszer látták az elavult „anyagot“, viszont az idetévedő idegen az első pillan­tásra megállapíthatja, valahogy így nézhet ki a szemléltető agitáció elrettentő példaképe. Vagyis, a tábla csak azt szem­lélteti, hogyan nem volna szabad a szemléltető agitáciőt csi­nálni! Természetesen nem álltam meg szó nélkül, s megkérdeztem я szövetkezet vezetőit, mi a véleményük ezzel kapcsolatban. Érdekes, minden kertelés nélkül igazat adtak. Elmondták, min­den részlegen van hasonló agitációs táblájuk. Ezt a sző szoros értelmében kell venni, mert ott is így néznek ki! Minden rész­legen van egy megbízott, felelős ember, akinek a feladatkörébe tartozik a táblák gondozása, az agitációs anyag kidolgozása, összeállítása, a dolgozók rugalmas tájékoztatása. Már több esetben foglalkoztak az idevágó problémákkal a vezetőségi gyűléseken is, de vajmi kevés sikerrel. Aratás idején nagy-Jobban is lehetne, csak... Egyes szövetke­zetekben ötletesen oldatták meg az agitációs táblák ki­vitelezését. Beüve­gezett ajtókat sze­reltek fel, s így elejét vették an­nak, hogy az idő­járás viszontagsá­gai kárt tegyenek az agitációs anyag­ban, s esetleg egyetlen óra alatt megsemmisítsék néhány órás mun­ka gyümölcsét. Szí­­mon is átültethet­nék ezt a megol­dást, s akkor a szél nem tépné le, az eső nem áztatná el a közszemlére bocsátott anyagot. fotó: —bor— nehezen megszületett egy színvonalas anyag, de annak szé­gyenpírban úszó maradványai még most, november közepén i* messzire hirdetik a megbízott egyének gondatlanságát. Az egyesült szövetkezetnek mintegy kilencszáz tagja van. Többségük szorgalmas, jó dolgozó, de akadnak köztük olyanok is, akik szeretik a könnyebbik végéről megfogni a dolgokat, s bizony nem egy olyan dolgozója van a közösnek, aki tanul­hatna a többiektől. A tanítás, az ösztönzés egyik módja a szem­léltető agitáció. Vajon miért nem használják ki az adott lehe­tőségeket a szímőiek? Itt volt az őszi termésbegyűjtés, a talaj' előkészítés, szántás, vetés, a háromnegyedévi és hóvégi érté­kelések, hogy csak néhányat említsek. Mindig mindenki egy­formán dolgozott, nem voltak említésre, dicséretre méltó ered­mények, s olyanok sem, amin egy kis akarattal javítani lehe­tett volna? Nehezen tudom elhinni. Vagy induljunk el másfelől. Az egyesült szövetkezetben négy szocialista munkabrigád tevékenykedik, s a vezetőség vélemé­nye szerint nem is rosszul. Ezen munkacsoportok tagjai érik el időről időre a legkiválóbb termelési eredményeket. Vajon miért nem lehet esetenként egy-egy szocialista munkabrigád tagjait, az általuk elért jő eredményeket népszerűsíteni? No és arról se feledkezzünk meg, hogy egy egyesült szövetkezet­ben kiváltképp szükség van a dolgozók tájékoztatására. Min­denki tudni szeretné, mi történik a másik részlegen, milyenek' a termelési eredményeik, kik a legjobb dolgozók. A színvona­las szemléltető agitáció nagyban hozzájárulhatna a belüzemi szocialista munkaverseny szélesebbkörű kibontakoztatásához, ezen keresztül pedig a termelési eredmények javulásához. S még valamit. A feladattal megbízott embereket nem no­szogatni kell, hogy csinálják már meg az agitációs táblát, mert még beleköt a végén valaki. Időről-időre ellenőrizni kell az agitációs táblákért felelős egyének munkáját, s ha nem telje­sítik a feladatukat rendesen, gelelősségre kell őket vonnil Ha ez sem segít, mást kell megbízni helyettük. Mondjuk az ifi­szervezetből vagy valamelyik szocialista munkabrigádból kel! kiválasztani valakit. Nem értem, miért nem jutott ez eddig eszükbe a fiataloknak, hiszen vannak jónéhányan. Azt hiszem nekik is érdekük, hogy egyre előbbre lépjen a gazdaság a fejlődés útján, hogy egyre eredményesebb legyen a termelés, a gazdálkodás. Próbáljátok meg, fiatalok! Legyetek példaképek' a munkában, s a szemléltető agitáció vezetésében, a hasznod tapasztalatok átadásában, a tájékoztatás rugalmasabbá téte­lében, a jobb munkára való ösztönzés eredményességének fo­kozásában is. Hátha sikerüli KÄDEK GÁBOlt I

Next

/
Thumbnails
Contents