Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-24 / 47. szám
1973. november 24. SZABAD FÖLDMŰVES Négyen ültük körül a tágas szoba közepén elhelyezett asztalt. A három veterán pártharcos — Magáth Ignác, Macho Lajos és Miskolci József, — a szövetkezeti gondolat zászlóvivői, a Výčapy— Opatovce-i szövetkezet alapító tagjai a közel negyedszázaddal ezelőtti eseményekre, a két és fél évtizedes szorgalmas munkára, a megtett út örömeire és gondjaira emlékeztek. Az én dolgom leginkább csak a jegyzetelés volt, s ha olykorolykor hozzám is került a beszéd fonala, az csak azért történhetett, mert beszélgetőtársaim magukba mélyedve kutatták emlékeik legrejtettebb zugait. — Annakidején sokat hallottunk és olvastunk szovjet barátaink mezőgazdaságpolitikájáról, az ottani szövetkezetek problémáiról és sikereiről — kezdte a szót Jóska bátyám. — Az ismeretek jónéhányunkat gondolkodásra késztették. Nem sok örömünk tellett a „nadrágszíj-földek“ művelésében, no meg őszintén megvallva, ez nem is volt könnyű feladat. Ugyanakkor az eredmények ... — Igen. Sokat tanakodtunk, vitatkoztunk azon, hogyan lehetne mindent egyszerűbben, jobban csinálni — folytatta a félbehagyott gondolatot Magáth elvtárs. — Végül összehívtuk a kommunistákat és kimondtuk nyíltan: mi szövetkezetét, közös gazdálkodást akarunk. A zsibongó terem elcsendesedett, azután... Ignác bátyám komor arccal nézte az ablak előtti vén diófát. A zordan süvítő novemberi szél vészesen, haragosan rázta a fa koronáját, tépázta az utolsó vöröses-barna leveleket. Néhányszor az asztal lapjához veregette cigarettája végét, majd ismét megszólalt. — Ketten maradtunk. Miskolci elvtárs meg én. Kis idő múlva Macho elvtárs is csatlakozott hozzánk. Beláttuk, fel kell nyitni az emberek szemét. Hárman vettük fel a harcot. Nem volt könnyű, de a legkisebb eredmény is lelkesített, új erőt adott. — A nagy nap 1949 február elején virradt fel községünkre. Az alapító gyűlésen 15 család jelent meg. Harminchatan kezdtük, kis híján mind kommunisták. Nem voltunk sokan, ám a lelkesedésünk páratlan volt — emlékezett Macho Lajos. A Kátscher-féle nagybirtokon, no meg a tagok földjein kezdték a közös gazdálkodást. A mezőgazdasági termelőszövetkezetnek 130 hektár földje, két istállója, lovaskocsija, négy tehene. egy lova és egy lóvontatású kaszálógépe volt. Ráadásul néhány ellensége a faluban és környékén, akik minden erejükkel azon voltak, hogy megingassák a kezdeményezők talpa alatt a talajt. Eredménytelenül. A lelkesedés, az új. a jobb és eredményesebb ntáni vágy mind több sikert hozott. A kis közösség példásan teljesítette termelési és eladási kötelezettségeit. A termelőszövetkezetet az 1947-ben alakult gépszövetkezet is támogatta. A két szövetkezet végül is (1951-ben) egyesült, összefogott a közös célok érdekében. Ekkor már 389 hektáron gazdálkodott a közös 157 tagja. A szövetkezet összvagyona akkor 2.9 millió korona volt. — Nem voltak világra szóló eredményeink, de álltuk a sarat. Minden erőnkkel azon voltunk, hogy bebizonyítsuk, a mi oldalunkon az igazság. Csak egy példa: az alakulás első évében 510 mázsa cukorrépánk termett egy hektáron — jegyezte meg Miskolci elvtárs. Lassan az élenjárók kezdeményezését legjobban elítélők is belátták, közös úton könnyebb járni. így vált 1952-ben összközségivé a szövetkezet. Kezdetét vette az érdemleges fejlődés korszaka. Tíz évvel később már 7279 korona vojt az egy hektár mezőgazdasági földre jutó nyerstermelési érték. A piaci termelés értéke ugyanakkor 4581 korona volt. Egy hektárra számítva 86 kg sertéshúst és 61 kg marhahúst. valamint 428 liter tejet termeltek. A tehenek átlagos teihasznns sága 2205 liter volt, s egy kocától átlagosan 9,2 malacot neveltek fel 1962-ben. A dolgozók évi átlagkeresete akkor 12—13 ezer korona között mozgott. És a növénytermesztés? E tekintetben is születtek az ^kkori feltételeknek megfelelő, szép eredmények. Búzából és kukoricából több mint 28, árpából pedig 31 mázsa termett hektáronként. A cukorrépa átlaghozama — az időjárás viszontagságai közepette is — 292 mázsa volt. — Sajnos, mi már jócskán túlléptük a nyugdíjkorhatárt, nem futja az erőnkből, hogy aktívan kivegyük részünket a szövetkezeti munkából — viszi a szót Macho elvtárs. — De azért ina is figyelemmel kisérjük a szövetkezet tevékenységét, örülünk a jó eredményeknek, s minket is bánt, ha a közösben valamilyen problémák merülnek fel. Olyanok vagyunk, mint aki kora ifjúsága idején elültet egy magot, aztán féltő gonddal figyeli a növekvő fa fejlődését, és minden évben örömmel tölti el a tudat, hogy a gazdag termés az ö érdeme is. Persze a magvető általában azt is elvárja a kedvenc fától, hogy idővel árnyékot, védelmet nyújtson. Ezen a téren a mi szövetkezetünkben is volna még mit tenni, de hát ez már a fiatalabb nemzedékre tartozik. Mint később kiderült. Miskolci elvtárs 72 éves kora ellenére még ma is tevékenyen munkálkodik a közösben. Jóska bácsi két munkatársával 75 növendékmarhát gondoz. Munkájával a szövetkezet vezetői szerfelett elégedettek. Mint mondják, az a kis kollektíva — talán éppen az idős kommunista példáját követve — mindig maradéktalanul eleget tesz a tervfeladatoknak. Az általuk nevelt borjak minden esetben jelentékenyen hozzájárulnak az alapállomány feltöltéséhez. a hasznosság további tervszerű fokozásához. — Mindig is szerettem dolgozni — vallja Jóska bátyám önmagáról. — S nemcsak dolgozni, hanem jól, becsületesen és eredményesen munkálkodni. Szeretem az állatokat, azért vagyok itt. Pedig már inkább pihengetnem kellene. De én már csak úgy vagyok vele, nem ér az élet egy hajító fát sem, ha már csak arra futja az erőnkből, hogy ölhetett kézzel üldögéljünk egy vén diófa alatt. Amíg bírunk, tenni kell, hogy jobb, könnyebb legyen az utánunk jövőknek. A szövetkezet modern, egy millió korona beruházással készült új székházéban, Kuna Oszkár mérnökkel és Bohácsik Pál közgazdásszal, valamint Kovács István könyvelővel beszélgettem. Elsősorban az utóbbi tíz évben elért fejlődés eredménymutatói iránt érdeklődtem. Beszélgetőtársaim irathalmazokban, régi kimutatásokban lapozgatva sorolták a vitathatatlan fejlődést igazoló adatokat. Az 1962-es eredménymutatókról már szó volt, ezért most csak a múlt évi, illetve az idei adatokat említem meg. A Výčapy—Opatovce-i szövetkezet 240 állandó tagja 1200 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodik. S hogy viszonyaikhoz mérten nem rosszul, azt az alábbi mutatók is igazolják. Az egy hektárra jutó nyerstermelési érték 13 ezer 725, a piaci termelési érték pedig 10 ezer 944 korona volt 1972-ben. Egy hektárra 143 kg sertés-, illetve 95 kg marhahúst, valamint 733 liter tejet produkáltak a szövetkezet dolgozói a múlt évben. A tehenek átlagos tejhasznossága 3412 liter volt, egy kocától pedig 17,2 malacot válsztottak el az év átlagában. Néhány szó a növénytermesztésről. A gabona átlaghozama a múlt évben negyven mázsa körül mozgott, cukorrépából viszont 480 q-ás átlagot értek el. Az idén a gabonafélék közül az árpa — 43 mázsa hektáronként — sikerült a legjobban. Ottjártunkkor még javában folyt a szemes kukorica és a cukorrépa begyűjtése, így végeredményt nem mondhatok. A szövetkezet vezetői ezzel kapcsolatban úgy nyilatkoztak, hogy a kilátások szerint ezen két növénynél minden bizonnyal elérik a 45, illetve a 400 mázsás hektáronkénti átlaghozamot. Ez pedig az ő viszonyaik között — nem beszélve az Ínséges időjárásról — nem lebecsülendő eredmény. A termelés fejlődésével párhuzamosan természetesen a szövetkezet dolgozóinak életszínvonala, anyagi helyzete is javult. A múlt évben már 23 ezer 940 korona volt a tagok átlagjövedelme. Az alapítótagokkal folytatott beszélgetés során valamelyikük találóan megjegyezte: — Ha a dolgozók helyzetéről beszélünk, nem elég csupán az anyagi jólétet figyelembe venni. Azt is meg kell vizsgálni, hogyan és milyen viszonyok között dolgoznak, termelnek. Mert a mi időnkben például látástól vakulásig dolgoztak az emberek, mégis alig győzték a munkát. Alig néhány állatunk volt, mégis tíz ember kaszálta számukra naphosszat a takarmányt. Most meg aratás, kukoricatörés.^épabegyűités ideién is alig látni kétkezi munkást a határban, mégis pár nap alatt végeznek a feladatokkal. Ma már korszerű, nagyteljesítményű gének végzik a munka javát, nehezét. Így van ez rendjén. A haladás, a tudomány és a technika vívmányait egyre inkább kamatoztatni kell a mezőgazdaságban, hogy jobb, könnyebb legyen a mezőgazdasági dolgozók munkája, élete is. A szövetkeze összvagyonának értéke meghaladja a 34 millió koronát, az alapeszközöké viszont közel 17 millió korona. A növénytermesztésben már évekkel ezelőtt megvalósították a belüzemi szakosítást. Az állattenyésztésre ezután kerül, de előbb . . . előbb meg kell valósítani a korszerű naevüzemi gazdálkodáshoz szükséges feltételek kialakítását. Az ötéves tervidőszak utolsó éve fontos határkő lesz a község és a környező falvak szövetkezeteinek feilődése történetében. A tervek szerint hét község gazdaságából egy cca ötezer hektáros mezőgazdasági nagyüzemet kívánnak létrehozni. Az érdekelt felek már most kölcsönösen együttműködnek — főleg a korszerű gépek kihasználását illetőleg —, hogy ezzel is szorosabbra kovácsolják a barátságot és a közös célhoz fűződő érdekeiket. A tapasztalt fejlődés és a megismert célkitűzések arra utalnak, Výčapy— Onatovcén nemcsak a múltban voltak céltudatos szószólói az újnak, a korszerűnek, hanem ma is méltó kezekben van a zászló, a szövetkezeti gondolat úttörőinek' zászlaja, melyet negyed századdal ezelőtt a párt legelkötelezettebb harcosai emeltek magasba ebben a községben, meggyújtva ezzel a tüzet, melynek lángja tovább lobog az ifjú nemzedékben. KÁDER GÁBOR A szövetkezet korszerű székháza. A szerző felv. l!!llllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllilllllillllllllllllllllllllllllllllN .. ,&•. .,.v.4w.vAwr.vMw'v,««» «? я úiidg^ái^éí Jól szerepelt a szuperkultivátcr A felvételen látható talajművelő „kombájn“ aranyérmet nyert a múlt évben Moszkvában megrendezett mezőgazdasági gépkiáUításon. Ezt a gépet az idei brnoi gépipari vásár és a budapesti Agromasexpo 73 látogatói is megtekinthették. Szeptemberben a Brno melletti Rajhradicében mutatta be a gyártó vállalat az érdeklődőknek ezt a nagyteljesítményű gépet, mégpedig munka közben. A Szuperkultivátor Cantone az olasz ACFEM Africoli cég gyártmánya. Munkaszélessége 4,35 méter. A gyakorlati bemutató során kukoricatarlón dolgozott. A hoszszantartó szárazság következtében a talaj nehezen volt megművelhető, a gép azonban az igényeknek megfelelő, jő munkát végzett. Egy menetben a következő munkafolyamatokat végezte: műtrágyaszőrás, talajművelés, őszi búzavetés, talajtömörítés hengerekkel, vegyszeres permetezés — gyomirtás. A gép vontatására Zetor Crystal 8011 erőgépet alkalmaztak. A traktoroson kívül nincs szükség kisegítő személyzetre a nagyteljesítményű munkagép üzemeltetéséhez. A gyakorlati bemutatón résztvevő szakemberek a gép teljesítményével és az elvégzett munka minőségével egyaránt elégedettek voltak. —bor— Új nagyteljesítményű eke A felvételen látható 6 PHX-35-H akasztott eke a ROSS Roudnice legújabb termékei közé tartozik. Ez a munkagép a Š 180-as erőgép számára készül. Olyan területeken lehet vele szántani, ahol a talaj ellenállása nem nagyobb, mint 1,3 kg/cm2. Az eke vázának és a szántó egységeknek a konstrukciója lehetővé teszi, hogy munkagépet hat vagy héttestű ekeként használjuk. Az első esetben 35 cm fogásszélességű eketesteket használhatunk és 27 cm mélyen szánthatjuk meg a talajt, a második esetben 30 cm-es eketestekkel dolgozhatunk 24 cm mélységig. A vásárló kívánsága szerint „K“, „P“, „Pl“, vagy „S1“ típusú ekevasakkal szerelik fel az ekéket, s ez lehetővé teszi, hogy mindenhol a helyi viszonyoknak megfelelő lehető legjobban kihasználják az új eke előnyeit. Az eke minden egyes ekevasa külön hidraulikus henger segítségé vei van biztosítva, mely nem gátolja a vasat abban, hogy elmozduljon eredeti helyzetéből, ha valamilyen akadálynak ütközik, de ha az ekevas elhalad az akadály mellett vagy felett, akkor a hidraulikus henger újra a talajba mélyíti a vasat. Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy több mint 7 km/órára növeljük a szántási sebességet. —dek— Görcsoldó anyag szénabacilusból (]. Pharmacie Society Japan). Japán mutatók a közönséges, nem kórokozó szénabacilus (Bacillus subtilis) sejtfalából görcsoldó anyagot vontak ki. Az új görcsoldó kémiailag egy lipoprotein-féleség. Azt remélik, hogy fölhasználható lesz az angina pectoris — a koszorúérgörcs — gyógyítására. (Élet és Tudomány 42/73) Hatszáz millió év után életre keltek a laboratóriumban bizonyos baktériumok. Egy freiburgi balneológusnak sikerült ezeket a parányi élőlényeket sókristályokból kioldania, majd a laboratóriumban továbbtenyésztenie. Feltehető, hogy Feltámadt baktériumok e baktériumokat a természet a fagyasztásos szárítás és kisózás elve alapján tartósította. A balneológus által feltámasztott egyik ilyen baktérium törzs megbetegedést idézett elő a kísérleti állatoknál. (Előre, Románia)
