Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-17 / 46. szám
Ez is megtörténhet v Mint szerkesztőt sokszor ért már az a vád, hogy sokféle nézetet közlök lapunkban, nincs egy meghatározott irányvonalam, s emiatt lapunk olvasói hol ilyen, hol olyan információt kapnak egy-egy kérdésről. Ha több lapunk lenne, tatán helyes volna egy meghatározott szerkesztői állásfoglalás, így azonban csak megmaradok régi bevált felfogásom mellett. Nemcsak mint szerkesztőnek, mint méhésznek sincs minden kérdésben véglegesen kialakított álláspontom. így a hidegen vagy melegen teleltetés kérdésében is meginogtam, hiszen olyan sok szépet hallottam, illetve olvastam a hideg teleltetésröl. Egyébként a rendes őszi takarás, a melegen teleltetés híve vagyok. Méheimet ősszel rendesen és minden uldalról takarni szoktam. Tavaly ősszel is így jártam el állományom javarészével. Hat Tamaskó kaptárban levő méhcsaládomat a zonban megpróbáltam hidegen, azaz komolyabb takarás nélkül teleltetni. Az eredmény? Mind a hat család szépen kitelelt. A fogyasztásuk azonban érezhetően nagyobb, mint a .többi takart családé. Mérlegelési adataim nincsenek, de úgy hiszem, négyöt kilogramm mézzel családonként többet fogyasztottak. Fiasításuk nem több, mint a többi családé, tehát a kb. 25 kg mézet, mint kísérleti eredményt számolhatom magamnak. Eddig a tapasztalat. Két családomnál azonban olyasmi is S mégis ez történt két családnál. Az első ellenőrzés alkalmával a fészekben nem találtam fiasítást. Csak kedvtelésből méhészkedem. Amikor a családokkal foglalatoskodtam, már későre járt, meghagytam őket a következő alkalomra. Pár nap múlva újra eljutottam méheiinhez. Ahogy a két gyanús családot néztem, kívülről semmi rendellenességet nem láttam. Rendesen jártak, hordták a virágport is. Először a mézkamra fiókokat néztem át s kellemesen meglepődtem, mindkét családban rendes szép fiasítást találtam a felső fiókban. Egyes keretekben szépen keltek már a fiatal méhek. Hogyan fogom én ezeket a családokat „lekönyörögni“ a fészekbe? S egy másik meggyőződés. Miután a tapasztalatom megvan, aligha fogok mégegyszer a hideg teleltetéssel kísérletezni, jó lesz nekem a megszokott, rendes takarás kisebb fogyasztással és a különös gond nélküli tavaszi fejlesztés is. A jugoszláviai „Méhészetünk“ szerkesztője. Az anyák párzásával és a herék gyülekező helyével Ruttner F. a nemzetközi méhészeti értekezleten elmondta, hogy az utolsó 25 évben igen sok új felfedezést tettek a méhek párzásáról Amikor 1948- ban megkezdték az anyanevelést, akkor a következő feltevésekből indultak ki: 1. Az anya csak egy herével párzik, 2. négykilométeres körzet elegendő ahhoz, hogy az anyapároztatő telepet gyakorlatilag szigeteljük a legközelebbi méhészettől. Kiderült, hogy a fenti feltevések tévesek. Először az a feltevés dőlt meg, hogy az anya csak egy herével párzik. 1953-ban a kísérletek, — amelyeket nagyobb számú anyával végeztek, — kétséget kizáróan bizonyították, hogy az anya többször is párzik kapcsolatos kísérletek és több herétől is elraktározza a magot. 1954-ben Vulcano szigetén megismételték a kísérleteket jóval nagyobb tenyészanyagon, több fajtájú méhhel és újra bebizonyosodott a többszörös párzás. Ugyanakkor megállapították az anya nászútra repülésének legkedvezőbb meteorológiai feltételeit is. A következő években a méhészeti kutatók megállapították, hogy az anya már egy kirepülés alkalmával is több herével párzik és ma- általános vélemény, hogy egy-egy anyát átlagban 8—10 here is megtermékenyít. Nincs még megfelelő magyarázat arra, hogy a természetes párzáskor hogyan távolítják el röpülés közben a párzás jelét a méhek, hogy még a röpülés ideje alatt új párzásra is sor kerülhessen. Sokkal nehezebb az a munka, amellyel a méhek röpülési távolságát igyekeztek megállapítani. 1962- és 1963-ban kis léggömbök segítségével, (amelyekre az anyákat felerősítették) megállapították, hogy egy-egy körzetben a herék nem egyenletesen osztódnak el. Akkor fedezték fel először a herék gyülekező helyeit is. Azóta az első kísérleti terepen 10 olyan helyet találtak, amelyeken a herék gyülekeznek és amelyeknek egy részét minden évben ellenőrzik. A munka során több mint 100 ezer herét jelöltek meg a kaptárokban, a gyülekező helyeken pedig több mint 30 ezer herét fogtak meg és így sikerült megállapítani a herék eredetét, repülési távolságukat és repülési irányukat. A kísérletek során a kővetkező eredményekre jutottak: 1. A herék a látókörön fevő objektumok szerint tájékozódnak és különösen vonzzák őket az erős ellentétek. Nem repülnek tehát minden irányba egyformán. 2. A méhestől 4 km-re levő gyülekező helyeket sokkal szívesebben látogatják a herék, mint azokat, amelyek 6—7 kmre vannak. Ugyancsak megállapították, hogy a méhek, illetve a herék 800—1000 m magas, kisebb hegyeket is átrepülnek. 3. Megállapították azt is, hogy az anyák általában kaptároktól 2 km-re párzanak. A méhes közvetlen közelében a párzás nagyon ritka. Nincs biztosan megállapítva, de valószínű, hogy az anyák nagy része a herék gyülekező helyein párzik. Eddig általában az anyák és a herék repülő képességét lebecsültük. A fentiekből viszont kitűnik, hogy Európában a természetes párzás biztos ellenőrzése nagyon valószínűtlen. (A Pčela 1973. 6-os száma nyomán) Gál Lépek megőrzése a molyok ellen ősszel, amikor a keretek kikerülnek a méztérből és egy része szűkítésnél a fészekből is, szükséges, hogy gondoskodjunk szakszerű elraktározásukról. Ha nem vagyunk elég figyelmesek, úgy a molyok, vagy az egerek nagy kárt tesznek a lépekben. Ez pedig . minden méhésznek tekintélyes kár. A kaptárakból kiszedett lépeket feltétlenül osztályozzuk. Külön rakjuk a kt nem épített műlépeket, szűzlépeket, mert azokat a legkevésbé támadják meg a molyok. A szépen kiépített lépeket, me lyekben már volt fiasítás és vi lágos zsemle színűek, a jövőben is hasznosíthatjuk a fészekben. Azok a lépek, amelyek már barnák, de még nem sötétek, (ezek a nehéz lépek), a méztárban még mindig jók lesznek. Azonban az öreg, nehéz lépeket, a hibásan kiépítetteket és a heresejteseket, akkor is külön teszszük, ha nem öregek, mert a hibás lépek nem felelnek meg sem a méztérbe, sem a fészekbe. Ezeket feltétlenül kiselejtezzük. Legfontosabb a herés lépek kiselejtezése, mert azt a méhek leghamarabb kiépítik, ha szükségük van rá. Még akkor is, ha a méhész a kaptárakat teletömné tele keretes műlépekkel. Főleg akkor, ha a méhész nem gondoskodik megfelelő építőkeretről, a szükséges időben. A hereépítményekkel elronthatják még a műlép közepét Is. A kiselejtezett lépeket szintén osztályozzuk. A világos lépeket otthon is nagyon egyszerűen (könnyűszerrel) elég jól ki tudjuk főzni. Az öreg lépekkel nem érdemes odahaza hasonló eljárást megkísérelni, mert sokkal jobban járhat a méhész, ha ezeket beküldi az illetékes helyre, kicserélés végett. Az öreg lépekért minden esetben 36 százalék tiszta műlépet kapunk. A kiselejtezett lépeket minél előbb dolgozzuk fel, mert a molyok azokat leghamarabb megtámadják. Nagy hibát követnénk el, ha azokat csak egyszerűen rakásra dobálva hagynánk, mert ez így a molyok szaporodásának fészkévé válna. Ezért legjobb, ha az öreg 30 C foknál már öt nap alatt kikelnek. A különböző módszerekkel védekezhetünk kártételük ellen. A kénezéssel való védekezés már nagyon régi és időszerűségét múlta. Legújabban nagyon hasznosnak bizonyult az ipari ecetsav és a tablettákban kapható Invet. Az Invetet drogériában és az ecetsavat pedig gyógyszertárban tudjuk megvásárolni. Az utóbA jó méhész a kaptárokat télre gondosan elkfecttt lépeket kicsit felmelegítjük és összegyúrva raktározzuk. A molyok elleni védekezést minden méhésznek ismernie kell. Minden esetre a tiszta viaszt és műlépet nem kell védeni a molyoktól, mert azt meg nem támadják. Elsősorban is azt kell tudnunk, hogy a molyok 15 C fok hőmérséklet alatt nem szaporodnak, tehát a magasabb hőmérséklet az előfeltétele szaporodásuknak. Plusz biakkal úgy védekezünk, hogy a keretek tetején helyezzük el, mert azok kipárolognak és mivel a levegőnél nehezebbek, így leszállnak és a molyokat elpusztítják. Hogy védekezésünk sikeres legyen, nagyon fontosnak tartjuk, a nagyüzemi méhészeteknél, hogy erre megfelelő raktárhelyiségeket építsünk, s azok lehetőleg északi irányba épüljenek. Fontos, hogy ez a helyiség rendesen be legyen vakolva és az alja kibetonozva. Az ajtók és ablakok légmentesen zárhatók legyenek. A talaj kibetonozása azért szükséges, hogy a helyiségbe be ne férkőzzenek az egerek és a légmentes elzárás pedig azért, hogy a gáznemű mérgek el ne illanhassanak. Kis méhészetekbep. nagyon megfelel a jól zárható szekrény, vagy a mézelők egymásra rakása. Az ajtók és ablakok vagy a szekrény szigetelését legbiztonságosabban habgumi csíkokkal végezhetjük. Minden esetre az érintkezési felületeken. Az egerek ellen mérgezett búzát használunk. A kénezés elvégzésére a méhészszaküzletekben vásárolhatunk kénező dobozokat, melyek arra nagyon jól beváltak. A savak használatával elővigyázatosnak kell lennünk, hogy szemünkbe vagy más testrészünkre ne csöppenjen, mert maró hatása van. Még lenne egy kérésem a méhészbizalmiakhoz. Méhészetünk' szempontjából szükséges lenne, hogy körzetükben tárják fel megszűnt méhészetek okát (hogy nem ragályos betegség okozta-e), győződjenek meg arról, hogy hová kerültek a lépek. Ez azért szükséges, mert ezzel Is megakadályozhatjuk az egyes méhbetegségek és a molyok terjedését. Olvastam o(,yan példáról is, hogy a gyenge családokat kéthetenként kell tisztogatni. Erre azt javaslom, hogy gyenge családokat ne tartsunk. így szükségtelen a kéthetenkénti tisztogatás, mert az erős családok maguk sem tűrik meg a molyokat és elég, ha a szokásos ellenőrzéseket szigorúan betartjuk. Kovács Lajos, Lučenec Tisztelt Szerkesztőség! A Szabad Földművesnek régi olvasója vagyok. Cikkeit mindig nagy érdeklődéssel olvasgatom s tartalmával nagyon meg vagyok elégedve. Mint lelkes, régi méhész nagy figyelemmel tanulmányoztam ennek az újságnak „Méhészet“ című mellékletét, amelyből több éven át sok hasznosat és érdekeset merítek. Ennek a mellékletnek szeptember 15-én megjelent 9. számában azonban van olyan két olvasmány, amely mondhatom hogy kihozott a sodromból. Az egyik: „Mi az oka?“ — a másik: pedig a „Kimúlóhan levő foglalkozás a méhészet?“ Ezekben a cikkekben a méhészet jövőjét féltő aggodalmakról, utánpótlásról van szó. Én a helyzetemnek megfelelően nem tudtam a bennük levő érveléseken pozitívan elgondolkodni és fellelkesülni. Csak úgy reagáltam rá, mint felesleges sopánkodásra. Mindezt azért mondom, mert ha valamit igyekszünk propagálni, akkor az csak úgy lehet hasznos, ha csábító és érdeklődésünket is okkal felkelti. Szerintem a méhészetnek minden romantikája mellett a szép és hasznos oldala mégis csak a mézben, illetve annak értékesítésében mutatkozik meg. Ahol lakom, épp ebben van a legnagyobb probléma. Miért mondom ezt? Mert augusztus óta az illetékesek nem képesek tőlem átvenni a mézet, edényhiány miatt. Ez persze annak Is okozója, hogy az illető, aki az edényekkel rendelkezik, alkalma nyílik kivételezésre. Mindezt igyekszem enyhén fogalmazni. A hibát azonban nemcsak a saját falunkban tapasztalom. Nem tudom elképzelni, hogy a méhészetet miért propagáljuk, a jövőjét féltjök, utánpótlás hiányt emlegetünk s amellett elhanyagoljuk az olyan dolgokat, amely a propagáció őszinteségét durván kétségbe vonja. Nem hiszem, hogy nálunk annyi lenne a méz, hogy abból a „szemétdombra“ is jusson. Felvásárlását ugyanis évröl-évre jobban elhanyagolják és nem szakavatott egyénekre bízzák. Mindezt hibának tartom, és az a meggyőződésem, hogy ez sokat árt a méhészet jövőbeni fejlődésének. Kovács Lajos méhész, Strekov Tudja-e... hogy a hát fájás és a gerincfájás megszűnik, ha a fájó helyet bekenik mézzel és azt beszórják borssal. hogy a kellemetlen szájszag megszűnik, ha meggylé és méz keverékével öblögetjük szánkat. • hogy a meleg tejben elkevert méz megöli a bélférge kei (pántlikagilisztát J. hogy ha melegített vá szonra kent mézzel borogatjuk a torkunkat, megszűnik a torokfájás. méze lesz, fennhagytam a mézkamra-fiókokat, amelyekben volt jócskán méz is. Arra nem mertem számítani, hogy a csa Iád felliúzódUc a ..hizlalt“ lépekre.