Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-17 / 46. szám

л méz a mai modern világ” ban általában nem örvend olyan elismerésnek, mint ahogyan ezt megérdemelné. Nagyobb megbecsülésben részesítették az óvilágban. Abban az időben az emberiség nagyobb megfigyelőképességgel rendelkezett, és ezeket a megfigyeléseket az emberiség tudomásul vette. így a megfigyelések hatással voltak a méz általi gyógykezelésekre. Abban az Időben Hippokratész (i. e. 460— 377-ig — akinek tudományos nézetei ma is ismeretesek — több javaslatot tett az egyes betegségek mézzel való gyógyítására. így a méz nagyon kedvelt orvossággá vált. Mézzel gyógyította a gennyező sebeket és a lázban szenvedőknek is azt ajánlotta. A vízkőrosok fájdalmában mézfogyasztás esetén enyhülés állott be. A nevezett orvos tanítványai 300 különböző mézrecepttel rendelkeztek (a hippokratikusok ].

Később a tudomány fejlesztésével az orvosságok előállításánál előtérbe kerültek az egyes vegyszerek s ezek a mézet kiszorították a gyógyszertárakból. Ma már a tudomány a mézet alkatrészeire tudja bontani s ezáltal újra előtérbe került, mint gyógyszer. Annak ellenére, hogy a méz értékéről már a tudományos lapok is többet írnak, győgyhatása még mindig nem olyan közismert, hogy azt minden esetben használnák. Ezért szeretnék egy pár gyógykezelési módot az alábbiakban feltüntetni.

Elsősorban szívbántalmak esetében. Ismeretes, hogy a szívizom szüntelenül működik. Nem szünteti meg működését ha alszunk, dolgozunk, pihenünk és szórakozunk. A szív a működését születésünk előtt kezdi, és elhal, amikor mi is meghalunk. A szívizom egy perc alatt négy liter, egy óra alatt 250 liter, 24 óra alatt 6000 liter és egy év alat 2 millió liter vért hoz forgalomba. Kevesen tudják, hogy az összes ütőerek és hajszálak hosszúsága 100 ezer kilométernek felel meg, s ez az egyenlítő két és félszerese. A szív ezeken a vezetékeken hajtja a vért a test minden részébe. Az csak természetes, hogy ezáltal a szívizomnak megfelelő mennyiségű hajtóanyagra van szüksége. A test emésztőszerve az elfogyasztott tápanyagokat olyan anyagokká változtatja át, amelyek alkalmasak a vérbe való felszívódásra. Ezek nagy része gyümölcs- és szőlőcukorrá változnak s így a szervezet az ember erőtermelésére használja fel őket. A méz ugyanezen anyagokat tartalmazza, és a szervezet számára szükséges más anyagokat is. Mivel ezek kis mennyiségben fordulnak elő, szervezetünk ezeket is hasznosítani képes. Tehát a mézzel szervezetünkbe juttatott szőlő- és gyümölcscukor a vékonybélből közvetlenül a vérbe megy át, anélkül, hogy az emésztőszervünket terhelné. Mivöl szervezetünknek nem kell a mézet szőlő- és gyümölcscukorrá változtatnia, nem terheli a szív-A méz

izom a szívbetegeknél (coronáris insufficiencia), a szívizom gyulladásánál — különösen a fenyegető dekompenzációnál — a szívizom fertőző betegségek megtámadásánál, mint például a diftéría után stb. Az említett betegségeknél a mézzel való kezeléssel nagyon jő eredményeket értek el. Ez azzal is magyarázható, hogy a méz egy eddig vegyileg ismeretlen anyagot tartalmaz, melyet Koch tanár glykutilfaktornak nevezett el. Szerinte ez előmozdítja a méz szőlőcukor tartalmának a vérből az izomba való jutását. Szükséges megemlíteni, hogy a méz glykutilfaktorja és ezen kívül még sok más alkotórésze fermolabilistak. Ez annyit jelent, hogy meleg hőmérsékletben elveszítik hatásukat. Fontos tudnunk, hogy a méz meszet is tartalmaz, mely elősegíti a szívizom működését. A szívbántalmak gyógyítására az utóbbi években különböző módszereket alkalmaznak. Kísérletként a szívet vegyszeres oldatba helyezték, s ha abból hiányzott a mész, a szív működése megszűnési tüneteket mutatott s ha ezen oldatba meszet juttattak, működése újra helyreállt. (A kísérletezéseket állati szívekkel végezték.) Köztudomású, hogy a közönséges cukor emésztésénél szervezetünknek mészre van szüksége. Ha ezt nem tudjuk különböző tápanyagokkal szervezetünkbe juttatni [tejtermékek, zöldségfélék stb.), akkor a szervezet a szükséges mészmennyiséget a csontokból elvonja. A gyógykezeléseknél

nagyban segít szervezetünknek, hogy a méz emésztése nem igényéi meszet, mert ezt a mézzel szervezetünkbe juttatjuk.

A méz gyógyító hatását Krämer kísérletező patkányokon próbálta ki. Azokat három csoportba osztotta, s minden csoportot különböző módszerekkel etetett.

Az első csoportnál közönséges cukrot alkalmazott, a másiknál vegyileg előállított szőlőcukrot s a harmadiknál pedig valódi mézet. Bizonyos idő után ezeket a patkányokat vízbe dobálta s úszás közben hamarosan kimerültek. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a leggyorsabban azok a patkányok merültek ki, amelyeket közönséges cukorral etettek s később azok, amelyek szőlőcukrot kaptak. Az a csoport bírta a legjobban magát, melyet mézzel etettek. Talán az a nézet is keletkezhetne, hogy a méz hasznos hatása a beteg szuggesztiója által jön létre. A patkányok viszont nem küzdöttek szuggesztió hatása alatt. Amikor a vízből kiszabadultak leghamarább magukhoz értek a mézzel etetett csoport patkányai. Utána következtek a szőlőcukorral és a végén azok, melyeket közönséges cukorral etettek. Ezáltal bebizonyosodott, hogy a méznek van a legnagyobb energiaképző hatása.

A mézben található még egy nagyon fontos tápanyag, ez pedig a vas. A piros vérsejtek hemoglobin anyaga nem képződhet vastartalom nélkül. A tüdőben nyert oxigént a hemoglobin szállítja a vérrel a test minden részébe. A szervezet a máj működése által igyekszik az elhasznált vér vasából minél nagyobb mennyiséget a szervezet részére visszatartani. Az emberi szervezetnek naponta kb. öt milligramm új vasanyagra van szüksége. Ezt a mennyiséget különböző tápanyagokkal juttatjuk a szervezetbe. Mivel a szervezetünkbe jutott tápanyagokból csak nagyon kevés mennyiséget képes a szervezet visszatartani, ezért szükséges, hogy naponta legalább 50 milligrammot Juttassunk a szervezetbe. Vérveszteség esetén

[nőknél) lehetőleg többet. Ä szervezetben előforduló vashiány vérszegénységet (anémia) jelent. Jó tudni, hogy a tehéntej csak 0,35—1 milligramm vasat tartalmaz literenként. A gyümölcs és zöldségfélék már valamivel többet. Például 100 gramm virágmézben 15—17 milligramm vasanyag-tartalom van. Száz gramm sötét édesmézharmat 27—32 milligramm vasat tartalmaz.

Előfordult, hogy két testvér közül az egyik kisebb vérszegénységben szenvedett. Mézkúrának vetette alá magát s a kúra elején a hemoglobin tartalom 53 százalék volt s a végén már 82 százalék. A testsúlya is négy kilogrammal gyarapodott. A másik testvér, aki ugyanúgy étkezett, csak méz nélkül, a hemoglobin tartalma 70 százalékról csak 78 százalékra növekedett és a testsúlya pedig 1 kilogrammal.

Az édesmézharmat méz fogyasztása nagyon ajánlatos anémiában szenvedőknél.

HOGYAN FOGYASSZUK A MÉZET?

Ajánlatos, hogy felnőttek naponta 50—60 grammot, mert az ennél nagyobb mennyiség a szervezetben zsírrá válva felhalmozódik s hízást idéz elő. Nem ajánlatos a méz tisztán való fogyasztása, mert az higroszkopikus, ami annyit jelent, hogy környezetéből vizet von magába. Ezért ha tisztán fogyasztjuk, a gyomorfal közelébe jutva, felszívja a nedvet s annak gyomorfájás lehet a következménye. Gyomorfájás esetén ajánlatos a mézet tejben, teában vagy kávéban fogyasztani. Minél jobban keveredik a méz a nyállal, annál hasznosabban tudja szervezetünk felhasználni. Ezért hasznos langyos vagy mérsékelten meleg folyadékokban fogyasztani, esetleg vajaskenyérre kenve. A legfontosabb, hogy a méz hasznosságát elsősorban is a méhészek ismerjék, hogy arról tájékoztatni tudják a vevőközönséget. Méheink áldásos termékével még bővebben szándékozunk foglalkozni.

SVANCER L'.

mint orvosság

A vándortanyáról a méhcsaládok hazahurcolása idején a munka helyes megszervezésével a fel- és lerakodás ideje lényegesen megrövidíthető.

2

Az anya megtermékenyítése

Ma már az egész világon hangoztatják, hogy a termelés növekedésének egyik legfontosabb tényezője az anya minősége. Ebből az okból kifolyólag mindenütt igyekeznek minél klfogástalanabb anyákat nevelni., de a teljes sikert még mindig megakadályozza az a tény, hogy az anyák nagy magasságban, a levegőben párzanak, amit az ember nem tud mindenkor ellenőrizni. Az eddigi eredményeiket még nem eléggé alapos kutatási módszerek eredményeként kaptuk, s ezek sokszor ellentétesek is.

TERMÉSZETES BEPÄRZÄS

a) Az anya érése.

Gyakorlatból tudjuk, hogy a fiatal anya, amelyik az anyabölcsőt éppen, hogy elhagyta még párzásra nem érett. Ez az érés legtöbbször 10—16 napig tart. Hogy ez idő alatt az anyával mi történik a családban, — ott ahol munkás- és hereméhek is tömegével vannak — megpróbálom ismertetni. Az anyát kikelése utána munkásméhek szinte figyelembe sem veszik, de nemsokára elkezdik kisérni, nyalogatni és etetni, ugyanúgy mint a már bepárzott anyát. Ez az állapot is gyorsan változik, mert később már gorombáskodnak az anyával. Huzgálják, amit az anya eleinte passzívan tűr, de egy-két nap múlva az anya már védekezni kezd, ami a méheket még jobban ingerli. Napok múlva az anya mindig gyorsabb lesz és már ki tudja kerülni ezeket a támadásokat s szinte úgy tűnik, hogy az anyának ez az állandó mozgásra késztetése a dolgozók által csak azért van, hogy fizikailag előkészítsék a nászrepülésre. Ezzel az állandó tréningezéssel párhuzamosan az anyánál más változások is történnek. A fiatal anya három nap után görcsös reszketéssel igyekszik az utolsó potrohgyűrűknél a fullánk-kamrát szétnyitni.

A negyedik napon a farát állandóan legörbítve az utolsó lábakkal azt simogatja s ezzel a dolgozó méheket felizgatja, mert az anya kezdi azt az illatot terjeszteni, ami a párzáshoz szükséges. Ez az illat a 14. napon a legerősebb, majd fokozatosan csökken és a 25. napon teljesen megszűnik. Ha az anya ez idő alatt nem párzik be, akkor terméketlen marad. A bepárzott anyánál szintén megszűnik az illatkibocsájtás, illetve csak akkor, amikor már petézik.

Amikor már az illat elég erős, a munkásméhek a leggorombábbak az anyával szemben. Állandóan a kijárat felé húzzák s szinte utat nyitnak abban az irányban, hogy az anya csak a kijárat felé mehessen. Először az anya természetesen ellenáll, mert még fél a világosságtól,

de később már megszokja s többször megközelíti a kijárónyílást. Ekkor már érett a párzásra is és az indulásra is. Erről a család nagyon gyorsan értesül, a munkásméhek nyugtalankodni kezdenek, s a herék is nagy zúgással röpködnek. Ezt legjobban a kijáró előtt látni, mert a dolgozók minden látható ok nélkül ki-be szaladoznak.

Az anya eddigi fejlődésére hatással vannak egyes tényezők is, aminek gyakorlati fontossága van.

1. A dolgozók összetétele a családban fontos, mert ha a családban a méhek zöme csak fiatal dolgozókból áll, ezek az anyát nem támadják, nem nyugtalanítják, tehát az anyát fizikailag nem készítik elő erre a feladatra s ekkor — legtöbbször — az anya nem is tér viszsza a kaptárba, vagy el sem hagyja azt. Tehát terméketlen lesz. Ellenkezőleg, ha a családban sok az öregebb méh az anya beérése rövidebb Ideig fog tartani, mert a méhek intenzívebben fogják zaklatni az anyát, arra késztetve, hogy minél hamarabb kiröpüljön.

2. Második tényezőnek megemlíthetjük az anya és a dolgozók hangulatát.

Ugyanis arról van szó, hogy azidő alatt, míg az anya eljut addig, hogy kiröpül, kialakul a méhek között egy bizonyos „anyáskodó“ összhang. Gondoljunk csak arra, hányszor nem sikerült bepárzatlan anyát beadni olyan családnak, ahol az anyát előzőleg 6—12 órával elvettük. Valószínű a kölcsönös nevelésben alakul ki egy bizonyos ösztön, ami később tovább fejlődik.

Harmadik tényezőként az éghajlati és legelő feltételeket kell említeni. A szép napos idők, jó hordással szintén elősegítik az anya érésének idejét.

4. Megfigyelték azt is, hogy a méhek röpülésének az iránya is hat erre az anyaérési időszakra. Ott ahol a röpnyílás kelet, dél vagy ezek között (délkelet) van jobb eredményt értek el, mint azoknál a családoknál, ahol az irány észak vagy nyugat felé volt beállítva.

A HERÉK ÉRÉSE

Ha a természetben megvannak a megfelelő feltételek a tavasz közepén minden család megkezdi a herék nevelését. A herék száma különböző a méhcsaládoknál, de legtöbb megfigyelő úgy tartja, hogy a normális erősségű családoknál kb. 1000—1500 here található. A herék megjelenése tulajdonképpen az első jele annak, hogy a család kész a természetes fejlődésre, a szaporodásra. A fiatal és erőteljes herék garantálják az anya biztos bepárzását. Ezért van az, hogy a dajkáméhek nagyobb gondot fordítanak a herefiasításra, mint a munkásméhek álcáinak etetésére. Megfigyelték, hogy a hatnapos hereálca 14-szer kap táplálékot egy órában, míg a dolgozó méh álcája kétszer kapott ugyanannyi idő alatt. Ez a táplálék nagyban fejleszti a herék spermatermelő készségét, s ez a spermatermelés, már az álca alakban megindul a hereméheknél. A táptejet, amivel az álcákat táplálják, a kikelés után is tovább kapjájí a herék a dajkaméhektől. Az'első 6—7 napban 25-ször óránként, majd később már a herék saját maguk is táplálkoznak, s ez a mennyiség kb. ötször több, mint amennyit egy dolgozó méh elfogyaszt. A minőségi táplálék elősegíti a nyálkamirígyek munkáját is, ami megkönnyíti azt, hogy a magtarisznyából a sperma a vezetékbe jusson. Ez a fejlődés 3—4. napján történik, s ezután a herék a fészek közelébe húzódnak, mert melegre van szükségük s ezt a fészekközeiben találják. A továbbiakban a dolgozók elkezdik a heréket üldözni. Állandó zaklatással mozgásra kényszerítik azokat, valamint arra, hogy a látőszervüket ős szaglócsápjaikat fejlesszék, mintegy feladatul arra, hogy sikeresebben megtalálják az anyát a levegőben. A 8—10. napon a heréket a dolgozók ugyanúgy mint az anyát, repülésre kényszerítik. A herék a 12—16. napon nemi érettek, tehát a herenevelést ezek szerint kb. hat héttel előbb kell kezdeni, mint ahogy az anya párzására számítunk.

A heréknél az érés gyorsaságára szintén befolyással vannak egyes tényezők, amelyekre ügyelni kell.

1. Annak a családnak a kiválasztása, ahonnan minőségi heréket akarunk nevelni. Ezek a herék nemcsak a család pozitív tulajdonságait képesek átvinni az utódokra, de vitálisabbak is, ami az eredményes bepárzás egyik követelménye.

2. A család dolgozó méheinek kora. A kiválasztott családban a dajkaméhek között fiatal és öreg dolgozóknak is kell lennie, de főleg a fiatal méhek fontosak. Ilyen családban nevelt herék 90 %-nak van elég mennyiségű spermája s jobban ki tudják engedni a nemi szervüket is. Egyes megfigyelők szerint ezek a herék hosszabb életűek is (6—7 hét).

3. Az éghajlati viszonyok, valamint a legelő milyensége.

Minőségi heréket csak akkor kapunk, ha állandó hordás van nektárból és virágporból is. A kaptárban levő méz mennyisége nem hat a herék minőségére. Ezért az olyan családokat, melyeket herenevelésre állítottunk be a hordástalan időszakban állandóan 1—2 dl szirupoldattal és virágporral tápláljuk. Ha nincs virágporunk, akkor másik családtól elvesszük a virágporos keretet s azt adjuk be.

A hideg, esős Idő késlelteti a herék érését s ez elhúzódik 22 napig is.

4. Következő tényező a herék száma.

Bebizonyosodott, hogy a krányl méh az összépítményeknek a 10—17 százalékába szokott herefiasításos keretek hozzáadásával vagy elvevésével nem igen tudták fejleszteni, vagy korlátozni a herék számát az egyes családoknál. Ilyenkor legjobb, ha rosszabb minőségű családoknak építtető kereteket adunk és ha azt ösztönösen herefiasítással építik, azt későbS eltudjuk távolítani. Ha több m»nőségi herére van szükségünk, akkor a minőségi családoktól elvett herefiasítást a gyöngébb családoknak beadhatjuk.

5. Szükséges bizonyos meny* nyiségű hereméheknek a jelent* léte a családban, mert a harmonikus viszony biztosítja a családok normális életét és mun* káját. A herék teljes eltávolítása a családból azzal a megokolással, hogy sok mézet fogyasztanak, annak ellenére, hogy ä dajkaméhek több élelmet adnak a herefiasításnak, nem indokolt.

A HERÉK KIRÖPÜLÉSE

A herék első tájékozódási rö* pülése napos időben [20 C fok) 12 és 14 órai időközben történik. Ez a röpülés 1—4 percig tart. Ekkor a herék csak a környezettel ismerkednek. Következő alkalommal, már naponta 5—8 röpülést figyeltek meg, amikor a herék 20—30 percig tartózkodtak a szabadban. Ez az időtartam függ a hőmérséklettől. Ha melegebb volt az idő, huzamosabb ideig, hűvösebb időben pedig rövidebb ideig tartózkodtak a herék a szabadban. Legtöbbet 1 óra hosszai tartózkodtak az idősebb herék a szabadban.

Minden kiröpülés után a here visszatér a kaptárba mézért. Az azért érdekes, mert a méhek egyáltalán nem ellenzik, hogy teleszívja magát s ismét kiröpüljön, sőt egyes megfigye'lők szerint egyes herék nem is a saját kaptárjukba tértek viszsza és a dolgozók mégis szívesen fogadták. A herék 10—30 méter magasságban röpülnek s a látásuk után igazodnak. Kikerülik a nagy erdők és vizek feletti röpülést, de szeretik a völgyeket. Alkalmasak arra is, hogy 800—1000 m magasságot is átrepüljenek. Leginkább 5— 7 km távolságig repülnek, de mértek már 15 km röpülési távolságot is. A távolság növelé(Folytatás a 8. oldalon.)