Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-17 / 46. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 10 1973. november Щ * A jubileumi évfordulók előtt A különböző szervezetek életében mindig nagy jelentőséggel bírnak az üvzáró taggyűlések, ahol mérlegelik az elmúlt időszakot, feltárják a hiányosságokat és kitűzik a további tevékenység irányvonalát. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szervezetének idei évzáró gyűlései fontosságban még jelentősebbek, mivel a szervezet jövőre ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, s ennek az előkészítése lényegében az fivet záró gyűléssel kezdődik Fél Miklóstól, a CSEMADOK Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási titkárától az évzáró gyűlések előkészítéséről és a jubileumi évforduló megrendezése felől érdeklődtünk. — Ab évzáró gyűléseket november 1-től december 20-ig mind a 68 szervezetünknél megtartjuk. Az előkészítés valójában október 1-én a járási bizottság kiszélesített ülésén kezdődött. A tanácskozásra meghívtuk a helyi szervezetek elnökeit és alaposan fontolóra vettük a kiadott irányelvek megvalósításának a hogyanját. . Pontos tervet dolgoztunk ki arra vonatkozólag is, melyik vezetőségi tagunk készíti elő a gyűléseket és ki lesz a járási bizottság küldöttje az évzárón. — S mikor tartják az ünnepi taggyűléseket? — Lényegében az egész jövőévi tevékenységünk a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a CSEMADOK megalakulása negyedszázados évfordulójának a jegyében történik. Az előzetes elképzelések szerint a taggyűléseket 1974 januárjában és februárjában tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy minden öszszejövetelen a helyi szervezet jelenlegi elnöke, vagy más megbízott vezetőségi tag beszámol a huszonötéves tevékenységről, majd oklevelekkel jutalmazzák az alapító és az évek során jó munkát végzett tagokat. Természetesen fellépnek a helyi szervezetek jelenleg tevékenykedő együttesei és sokhelyütt tervezik a régi szereplők, szólóénekesek és mások szereplését is. A központi községekben körzeti jellegű ünnepségeket is rendeznek, ahol vetélkedésszerűen a környékbeli községek együttesei lépnek majd fel. — Lesz járási méretű ünnepi ülés is? — Ügy tervezzük, hogy az alapító tagokból és a legérdemesebb CSEMADOK dolgozókból — 100 személy részvételével — járási aktívát tartunk. Mintegy 50 CSEMADOK-tegnak — a legjobbak közül a legjobbaknak — díszoklevelet és ajándékot ádunk át. Harminc élenjáró személyt pedig központi kitüntetésre javasolunk. — S mit rendeznek még a járásban a jubileumi évfordulók alkalmából? — Mint már említettem, minden járási akció az évfordulók jegyében történik. Ez természetesen kötelez, s ezért komoly színvonalra törekszünk. Ezért több rendezvényünket a járási népművelési központtal közösen készítjük elő és tartjuk meg. A legjelentősebb járási rendezvényeink a következők lesznek: a hagyományos csallóközi dal- és táncünnepély, az irodalmi színpadok vetélkedője, a bábszínházak versenye, a Biharinapok megtartása, az énekkarok és színjátszó együttesek, valamint a népdalénekesek, népi hangszerek és zenekarok járási vetélkedője. Gondolom, és mindent megteszünk azért, hogy a tervezett népünnepély, különböző versenyek színvonala méltó legyen a jelentős évfordulóhoz. Természetesen a népművelő tevékenység is sokoldalú lesz a járásban, mivel ezen a fontos szakaszon is egyre jobban elmélyül a tömegszervezetek közötti együttműködés. Fél Miklós a legrégebbi járási titkár a CSEMADOK-nál és a több mint kétévtizedes hasznos munkássága során az aktív járási bizottsággal, munkatársaival komoly nevelőmunkát végeztek a csallóközi községekben, s ennek bizonyára hű tükrözője lesz az 1974-es, a kulturális tevékenység terén gazdagnak ígérkező esztendő. Tóth Dezső Д Nitrai Kerületi Színház meg** kezdte az új évadot. Még pedig nem a szokásos keretek között, hanem mindjárt egy érdekes szlovákiai ősbemutatóval. Ernest Bryll lengyel író „Jánošík vagy az üvegfestmény“ (Jánošík abo na skle malované) című háromfelvonásos darabjával. Ernest Bryll a fiatal lengyel írógeneráció harcos tagja ma már rég túl van az első viharokon és mint színpadi szerző is „befutott“. „A novemberi ügy“ vagy „Dal a pohár mellől“ című színművei a lengyel színházak állandó műsorát képezik. Ebben az új művében — a Jánošík legendát dolgozta fel — ezt a folklorisztikus témát modern értelemben vett musicalben, beat-zenével. Ű a művet énekesjátéknak nevezte el. A zenét is lengyel zeneszerzőnő Katarzyna Görtuerová írta hozzá, aki szintén a goral népi zene motívumaiból merített. Jánošík nemcsak a szlovákság legendás alakja — akit a magyar feudalizmus Liptovský Mikuláson végeztetett ki — de híre s talán tettei is eljutottak a Tátra lengyelországi tájaira is. A goralok közt is fennmaradt emléke az igazságos betyárnak, akt a gazdagoktól azért vett, hogy a szegényeknek mindjárt szét is ossza. Bryll ügy dolgozta fel a legendát, ahogyan az Nový Targban vagy a goralok közt ma Is él, szép népi játékban. Lengyelországban a darabnak nagy sikere van. Nálunk, Szlovákiában a nitrai színház játszotta először. Dicséretet érdemel maga az ötlet is, mely ezt az igényes művet, a vidéki színpad szerény keretei közt létrehozta. Hiszen a nitrai színpad nem rendelkezik operett színház kellékeivel, a színészek nem énekesek, nincs tánc- vagy dalegyüttese. Sokan joggal voltak pesszimisták, vajon milyen mértékben sikerül ezt a sok negatívu-Sikeres bemutató mot áthidalni. Nos, a bemutató azt igazolta, sikerült. Természetesen voltak az előadásban zökkenők, de egészben az együttes jó teljesítményt nyújtott. Láttunk kitűnő színészi teljesítményeket is. Éva Matejková az ördög szerepében a darab központjában állt. Sajnos nem lehet ugyanezt elmondani az angyalról, amelyet Božena Slabejová játszott. Jó volt a két elbeszélő [Jozef Bednárik és Milan Kis], valamint a két leány, Jánošík szeretői, akiket Adela Gáborová és Žofia Martišová alakítottak. A csendőröket Ján Kováčik, Ludevit Greššo, Rudolf Kraus és az ismert Jozef Dóczy, a betyárokat pedig Ernest Smigura, Marian Slovák, Dušan Lenci és Andrej Rimko alakították, Jánošíkot a betyárkapitányt pedig a színház új tagja Jozef Simonovič. A Nitrai Pedagógiai Főiskola Ponitran nevű ének- és táncegyüttese, Zoltán Hlaváč vezetésével jól szerepelt. A szólószámokat Miroslava Zátková mérnök, a mezőgazdasági' főis-_ kola Zobor nevet viselő műkedvelő együttesének tagja adta elő. A darabot a filmekből Is jól ismert Karol Spišiák rendezte, akinek annyival volt nehezebb a feladata, hogy olyan szereplőkkel kellett dolgoznia, akik ebben a műfajban még járatlanok voltak. A sikerült bemutató után elbeszélgettünk Ján Romanovský igazgatóval, a bemutatott műről és a színház további terveiről. Az igazgató örült, hogy a bemutató a sok pesszimista jóslat ellenére is jól sikerült. Elmondotta, hogy az idény második bemutatója hazai magyar szerző, Dávid Teréz műve az „Időzített boldogság“ című tiázasság-parodiái^ lesz, melyet Ondrej Rajniak rendez. A szlovákiai magyar szerzőnő darabját már nagy sikerrel játszotta a Komáromi Magyar Területi Színház. Szlovákul játssza először a nitrai együttes. Ezt Goldoni „Agyafúrt özvegy“ című játéka követi, maid Vamlilov szovjet író „Idősebb fiú“ című színműve kerül bemutatásra. A színház műsorra tűzi még Ján Kákoš szlovák író és a Bratislava! Nemzeti Színház igazgatójának „Az éj győzelemmel végződik“ című művét. Ezzel a darabbal nevez be majd színházunk az idei „Nitrai színházi május“ ciklusba, melyet a-Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére rendeznek, több külföldi színház részvételével. Az évadnyitó bemutató alkalmából látogatta meg a nitrai színházat a második milliomodik néző. A szerencsés nézőnek [J, Šabik) a színház két személyre szóló állandó jegyet ajándékozott. Mártonvölgyi László Az elválaszthatatlan barátság A Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) járási bizottsága is nagy körültekintéssel készült a barátsági hónap megünneplésére. A kulturális és egyéb jellegű rendezvények, kiállítások, beszélgetések, vetélkedők, filmelőadások stb. mind hűen tükrözik azokat a nagyszerű és egyedülálló sikereket, amelyeket a szovjet nép elért. A CSSZBSZ járási titkárságától, Sági Lajos elvtárstól megtudtuk, hogy a barátsági hónap keretén belül elsősorban a szovjet békepolitika sikereit és a Szovjetunió eredményeit népszerűsítik. Ez többek között abból áll, hogy a járás valamennyi alapszervezetében egy előadást tartanak a nemrég lezajlott moszkvai világ-békeerők kongresszusának eredményeiről. A termelési eredmények népszerűsítése differenciáltan történik. A szövetkezetekben a szovjet mezőgazdaságról, az ipari üzemekben a tudomány és technika eredményeiről, az iskolákban pedig a szovjet iskolarendszer sikereiről hangzanak el előadások. Sági elvtárs elmondotta még, hogy az alapszervezetek csoportosan vesznek részt a CSSZBSZ KB által rendezett kiállításokon és egyéb akciókon. Ellátogatnak a bratislavai Lenin-múzeumba és a Slavínon leróják kegyeletüket az elesett szovjet hősök emlékének. - Mivel a járás baráti kapcsolatot tart fenn a balasovi rajonnal (szaratovl járás), a járási nemzeti bizottság kultúrügyi szakosztályával közösen rendezték meg az „Ismerd I meg baráti járásunkat, Balasovot“ !című kiállítást. Ugyancsak a jnb kultúrügyi szakosztályával közösen jegyében került sor a szovjet filmnapok, illetve hetek megrendezésére. Az ifjú szovjétbarátok körének tagjai igazolványuk segítségével a szovjet filmeket 50 százalékos árkedvezménnyel nézhetik meg. Érdeklődés esetén a vetítésre kerülő filmeket valamennyi alapszervezet rendelkezésére bocsátják. A járási népkönyvtár vezetőségével karöltve rendezték a vásárlással egybekötött „A szovjet könyv és irodalom“ című kiállítást, melyben nemcsak a nálunk, illetve a Szovjetunióban kiadott könyvek láthatók, hanem azok a levelek és ajándékok is, amelyeket a járás fiataljai a szovjet diákoktól kaptak. A kiállítás alkalmával az orosz és szovjet írók műveiről öt könyvvitát rendeznek. Minden propagációs anyagnál előnyösebb és meggyőzőbb a személyes tapasztalat, baráti beszélgetés. A Dun. Streda-i járás november elején egy kisinyevi turistacsoportot látott vendégül, akik több ízben találkoztak a járás dolgozóival. December 6-án újabb szovjet turistacsoport érkezik, ezúttal Krasznodarból. A kölcsönös tapasztalatcserén azonban nemcsak turisták, hanem a hazánkban tartózkodó szovjet katonai egység tagjai, a szovjet főkonzulátus képviselői is résztvettek. A barátsági hónap befejezése méltó keretek között zajlik majd le a Dun. Streda-i járásban. A CSSZBSZ JB, a béketanács, a Nemzeti Front ünnepélyes gyűlést hív össze, melyen szintén résztvesznek a komárnoi katonai egységek, a bratislavai szovjet főkonzulátus dolgozói, valamint a baráti győri járás képviselői. О. V. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Furcsa találka Vasárnap délután van. Az erdőt ketté választó golyócska mentén bolyongok emlékeimmel. A rozsdás falevelek fájó rezzenéssel hullanak a földre. Velük dobban a szívem, mégis ha az első találkára gondolok, ki kell nevetnem önmagamat. Egy éve annak, hogy barátommal „összeszaladtam“ az utcán. Meghívott hozzájuk, hogy beszéljük meg mit csinálunk vasárnap. Nekem persze nem volt nagy kedvem a beszélgetéshez, mert előre tudtam, táncolni szeretne menni. Tévedtem. Amikor beléptünk az előszobába, belső zsebéből fényképet húzott elő és a kezembe nyomta. A képről egy nagyon aranyos, kékszemű, általam jól ismert szőke kislány mosolygott rám. Kissé meglepődtem, de nem fejeztem ki érzéseimet. Barátom ezt látva, nagy buzgósággal darálni kezdte: — Nézd öregem — mondta, te már jó néhány éve olyan különösen viselkedek Elzárkóztál még tőlem is, csak az erdő, a rét és a csend a mindened. Remélem azonban, rövidesen megváltozói. Vasárnap délután kisétálsz a folyóhoz és találkozhattok. A lánnyal már megbeszéltem. Hiába akartam tiltakozni. Bekapcsolta a rádiót és én azt képtelen voltam túlharsogni. Másnap nem tudtam, hogy mitévő legyek. Menjek, ne menjek?. Ki tudja azt előre megmondani, mi lenne a helyes? Ügy határoztam, hogy távolról figyelem a lány érkezését. Elbújtam hát egy fűzfa mögé, türelmesen vártam. Meglepetésemre a „szöszi“ pontos volt. Nem sokat gondolkodtam, legyen aminek lennie kell ...és elindultam feléje. Amikor megpillantott, erőltetett mosoly futott át az arcán és meggyorsította őzikés lépteit. Már-már úgy volt, hogy megszólítom, de mivel elnézett felettem, inamba szállt a bátorság. Megkövült lábakkal álltam. Kisvártatva mégis megfordultam, s utána néztem. Meglepetésemre azt láttam, hogy a barátom átfogja a lány derekát. Tudtam, hétfőn majd gúnyolódva kéri vissza a kis tündér fényképét. ÖVÄRY PÉTER
