Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-17 / 46. szám

1973. november 17. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 fa Szövetkezeti Földművesek Szö­­” vétségé az idén is elküldte tagjainak egy részét — 336 ejsz-tagot és 324 gyermeket — a jugoszláviai Adriához. Rajtuk kívül Jugoszlávia gyógyfürdőiben kezeltethette magát 221 szövetkezeti tag. Nyolc turnusban üdültek a szövet­kezeti tagok a Szolarisz nevű tenger­parti fürdőhelyen. Például egy 44 tagú csoport július 27-től augusztus 12-ig iídí&m u nyaralt itt; ezek jelentős hányada a Bratislava—Vinohrady-i Efsz tagja volt. Persze, Szlovákia töpbi járásai­ból is voltak itt szövetkezeti tagok ugyanebben az időben. Ezek élményeit elevenítjük fel az alábbiakban. Közösen fürödtek, napoztak. Mikor ezt megúnták, a közeli fenyvesekben sétálva szívták tele tüdejüket az ózon­­dús levegővel. Távolabbi kirándulá­sok: a népművészetéről híres ZABLA­­CSE község, ahol népművészeti tár­gyakat vásárolhatt ik; vagy megszem­lélhették Síbenyík város történelmi és kulturális nevez' itességeit, valamint kikötőjét. Az üdülők programja rendszerint úgy alakult, hogy az első héten a le­barnulás volt a fő cél, a második hé­ten meg a környék megismerésének szentelték szabad idejüket. SZPLIT­­BEN láthatták Diokleciánusz palotájának romjait, TROGlRBAN meg hét kastélyt tekinthettek meg. Sokuk­nak a KRK folyó vízesése, mint ter­mészeti szépség tetszett, valamint a sétahajókázás. Többen mondták: JU­GOSZLÁVIA e csodálatos természeti szépségeire évek múltával is szívesen emlékeznek majd. Nagyon kellemesen érezték magu­kat a mi üdülőink a Szovjetunió-beli nyaralókkal, kölcsönös ismereteket szerezve egymás országairól, emberei­nek életéről, dalairól. Több itt üdülő szövetkezeti tagot megkérdeztünk, miként emlékszik vissza az ADRIAI-TENGER partján töltött két hétre: . MÁRIA MANDÄCOVÄ: emlékei kel­lemesek, de úgy gondolja, a szálloda személyzete sokoldalúbban gondos­kodhatna az üdülőkről. ZLATICA ČIŽMÁROVA: az üdülők estéit „ízesíteni" lehetne jó filmek vetítésével, vagy könyvekkel. A jugo­szláv televízió programját nem tartja nagyon érdekesnek. JOZEF MIKUŠ: a jugoszláv konyha nem olyan jő, mint a miénk, mert nem ismeri a kiváló réteseinket, sem mákos-, diós met éltjeinket. NORBERT BEŇUSKA: Két fiammal a tengerfenék gazdag állatvilágát csodáltuk a legszívesebben. Ezen ál­latvilág számos érdekes példányával tértünk haza. Az üdülő-csoportok tagjai a tenger­parti nyaralóhelyen töltött kellemes két hét után testileg-lelkileg felfris­sülve, sok-sok élménnyel, s alkotóerő­vel gazdagodva tértek haza, hogy pél­dásan teljesíthessék a reájuk váró feladatokat. (jp) o­c A jövő évben ünnepli a prágai Agroprojekt és a Szlovákiai Mező­gazdasági Tervezőintézet fennállásának 20. évfordulóját. Nemrég felkerestük Emanuel Kiásná mérnököt, az intézet központi igaz­gatóját, s érdeklődtünk, milyen a mezőgazdasági beruházásos épít­kezések tervezésének jelene és jövője. 0 N 40 0 cn 4D N CD — Az Agroprojekt készítette műszaki tervekben már érvényre ju­tottak a technika és technológia legújabb elemei, a műszaki újdon­ságok és a legkorszerűbb gyártási eljárások. A mezőgazdasági beru­házások következő szakaszának előkészítése bizonyos mértékig koc­kázattal járó munka. Szerintem inkább vállaljuk a kockázatot, mint­sem ne csináljunk semmit, csak várakozzunk. Azért említem ezt, mert nincs összhangban a tervek műszaki színvonala a beszerezhető gé­­pekkél, berendezésekkel. Például ma általában a DZD—5 típusú fejőberendezéseket használjuk, amelyek lehetővé teszik 40 tehén ki­­fejését, óránként. De a következő ötéves terv irányelvei szerint már 80—100 tehén kifejését kell lebonyolítani egy-egy fejőberendezés­sel, óránként. Ilyen fejőberendezéseket máris hoztunk be Belgiumból és Svédországból. — Csakhogy ott, ahol ilyen fejőberendezés működik, a tehenek fertőző tőgygyulladása fordult elő, amelyet a múltban már gyakor­latilag felszámoltunk. Az adott esetben nem a fejőberendezés a hibás, hanem a szövetkezet, ahol az állategészségügyi rendszabályok betar­tását megszegték, mellőzték. — Iparunk 1975. év után kezdi a 60—70 tehénre méretezett fejő­berendezések gyártását. Ehhez igazodik az Agroprojekt műszaki ter­vezése is. "I ,J — Hasonló problémák, mint a fejősteheneknél, a többi állatfajok­­nál nincsenek. Ezért a sertéstenyésztés új műszaki terveit már úgy /“\ készítjük, hogy egy állatgondozó 3000 sertést lásson el. Ám nehézsé­­“ gekbe ütközik az ilyen telepek elhelyezése. A javasolt helyek egy­­>Ф ötödé például nem felelt meg a feltételeknek. Többhelyütt költséges földmozgatást, vagy szennyvíztisztítót kell javasolni. Ilyen költséges berendezések azonban növelik a beruházási költségeket. (/) 40 N 40 — Az utóbbi időben megbíráltunk 18 különböző általános érvényű műszaki tervet. Ide tartoznak az új marhahizlaldák, tehénistállók, borjúneveldék, szenázstornyok típustervei. Ezek az új műszaki tervek az új, korszerű mezőgazdasági épületegységek tipizálásának alapjait képezik. — A tehénfarmok esetében az irányvonal világos: alomnélküli Is­tállózás, az Istállótrágya rostalatti eltávolítása, valamint az automa­tikus fejés. Férőhely: 600—1000 tehén számára. — A borjúneveldék esetében a műszaki tervek szerint úgynevezett szabadmozgást biztosító, boxokra osztott istállókról és teljes aláros­­tozásról van szó. 0 JD 0 bD 40 C/D — Sertések részére az Agroprojekt ablaknélküli, vagyis műmeg­világítású és automatizált etetőterű pavilonokat tervez. Annak elle­nére, hogy 2500—3000 sertés gondozását terveztük egy-egy állatgon­dozóra, kísérletezünk egy ötezer férőhelyes pavilonnal Is. Csakhogy az ilyen „szuperhizlalda“ fő problémája már a klimatizáció; ennyi állat esetében a pavilon levegőcseréje komplikált folyamat. Ez lenne Európa legnagyobb sertéshizlaldája, természetesen csúcstérmelé­­kenységgel. — A baromfitenyésztés szakaszán az irányvonal szerint az egy pa­vilonban elhelyezett eddigi 12 ezer tyúk helyett, 20 ezer tojó befo­gadására alkalmas pavilonokat tervezünk. Ezt az állományt egy dol­gozó kezelné. Arra a kérdésre, mi a véleménye az épületek tipizálásáról, Kiásná mérnök, az intézet igazgatója így válaszolt: — Tipizálásra szükség van, de csak úgy, ha ezeket az épület típu­sokat hozzáidomíthatjuk a helyi viszonyokhoz. Az épületek tervezé­sénél alkalmazott számítástechnika ilyen lehetőségeket kínál. K. Hájek — RN MAS KARAN TANUL AZ OKOS! Mezőgazdasági munkabalesetek Mezőgazdasági üzemeinkben — főként a szövet­kezetekben — feltűnően gyarapodott az utóbbi időben a munkabalesetek száma. Valamennyi eset a törvényes rendelkezések értelmében alapos ki­vizsgálást kíván. Ezen felül a mezőgazdasági üzem­vezetőknek le kell vonniuk a kellő tanulságokat, s hatékony megelőző intézkedéseket hozni, hogy az efféle esetek meg ne ismétlődhessenek. Konkrét és tanulságos eseteket hozunk fel az alábbiakban. Dohányszárítóink jelentős része kezdetleges megoldású: a dohánylevél-füzérek kampóit rudak­­ra akasztják, egymás fölé. Innét emelik le kézi И erővel. Előfordult már, hogy a rúd eltörött a rajta álló dolgozó alatt, aki ennek következtében lezu­hant a magasból és súlyos sérüléseket szenvedett. Amikor az ügyet az illetékesek kivizsgálták, az üzem vezetői így védekeztek: „így megy ez már évtizedek óta. Eddig különösebb baj nem történt. No és ...? A földművelésügyi minisztérium rende­letéiben erre külön előírás nincs.“ Ezzel védekezett a Trávnicei Efsz vezetője is, amikor egy nő dolgozójuk alatt eltörött a rúd, s az illető medencecsonttörést szenvedett. A szövetke­zettel szemben érvényesült a regressziós jog, mi­vel a vezetőség nem gondoskodott kellőképpen a szárítóban dolgozók testi épségének védelméről. A fellebbviteli tárgyaláson azután bebizonyosodott, igenis, van konkrét és kötelező érvényű rendelke­zés, mégpedig az 1938. évi 41. számú kormányren­delet 106. paragrafusa, továbbá a 73 8101, a 49 3810 és a 49 830 számú állami szabványnorma, amely a magasban dolgozók testi biztonságának szavatolására kötelezi a munkáltató üzemet. Esze­rint tehát a dohányszárítóban dolgozó — aki a do­­hánylevélfűzérek felaggatását, illetőleg leszedését végzi — köteles munka közben biztonsági övét használni. Ha pedig létrán állva végzi munkáját a dolgozó, akkor a létra biztonságát kell szavatolni. Súlyosabb eset történt egy másik szövetkezet­ben, ahol négygyermekes fiatalasszony; kis híján az életével fizetett. Semmiképp se fogadható el az olyan ellenvetés, hogyha a dolgozó biztonsági övét használ, akkor a munkaütem lassú. A magasban végzett munka veszélyes. Ez nem vitás. Am a munkatempó lassú­­lása nem ok arra, hogy emberéletet kockáztassunk. Hiszen elegendő egy kisebb megcsúszás, egy rossz lépés, vagy lábváltás, és máris kész a baj! Tegyük csak mérlegre a regressziós összeget (bírságot), amely súlyos esetekben a 150 ezer ko­ronát is elérheti, akkor látjuk, nem takarítottunk meg semmit, amikor a biztonsági előírásokat a gyorsabb munkatempó miatt mellőztük. Fokozható a munkaütem, de nem az egészség rovására! Ha pedig a munka lassúbb üteme miatt kevesebb a dolgozó munkadija, módosítani kell a teljesítmény­normát. hogy a dolgozó anyagilag emiatt ne káro­sodjék. Gyakori eset mostanában a szálastakarmánnyal, szalmával megrakott szállítóeszközről történő le­esés. Itt olyan világos a rendelet megszegése, bogy védekezésnek helye nincs. A Földművelésügyi Mi­nisztérium 62/1967. számú rendeleté (58. bek. h. pontja, illetve 63. pontja) közérhetően rögzíti: nem szabad a megrakott pótkocsira, lovaskocsira szállítás közben felülni. A traktorosnak, avagy (ilyen eset fordult elő nemrég!) fogatosnak addig nem szabad elindulnia, amíg valaki ül a rakomá­nyon. Vagy talán kellemesebb a bíróság előtti felelősségrevonás a bekövetkező súlyos, vagy ha­lálos balesetekért? A szövetkezeti traktorosok, autóvezetők, kocsi­sok stb. számára rendezett balesetmegelőző tan­folyamon valamennyi résztvevő köteles a jelenléti ívet sajátkezűleg aláírni, s az iskolázásról készí­tett jegyzőkönyvbe belefoglalni, hogy az előadó milyen törvényeket, szabályrendeleteket ismerte­tett. Így azután nem fordul elő olyan eset, mint nemrégiben, hogy a balesetet okozó személynek tanúkat kellett előhajkurásznia, mert a balesetel­hárító tanfolyamra későn érkezvén, nem írta alá a jelenléti ívet. Gyakori baleset okozója: a szaktudás hiánya. Ha tehát olyan munkát végeztetünk, amely szak­tudást követel, ne elégedjünk meg azzal, hogy már évek óta végzett ilyen munkát a dolgozó. Minde­­nekelőt mutassa meg szakképesítését igazoló jogo­sítványát. Ez nem bizalmatlanság, hanem rendsza­bály, illetőleg előírás. Csakis így mellőzhetők a visszaélések a kellemetlenségek, amelyek ilyen esetben előfordulhatnak. Egyébként az Állami Szabványnorma előírásai szerint a speciális szak­munkát végzőknek kétévenként szakmai felülvizs­gálaton kell átesniük. Vigyázzunk tehát embertársaink és a magunk testi épségére! Merő tévedés, ha a szövetkezet vezetősége úgy gondolkozik, hogy biztonsági technikus beállításá­val mentesül a felelősség alól. A vezetőség — és elsősorban az efsz-elnök — felelős azért, hogy kellőképpen felkészítsék a dolgozókat a baleset­megelőzésre, éppen a különféle rend- és jogszabá­lyok, megelőző intézkedések ismertetésével. Ha az elnök, illetőleg a vezetőség megfeledkezik az ez­­irányú ellenőrző tevékenységéről, az ebbéli felada­tok teljesítéséről, ne csodálkozzék majd azon, ha a bírósággal lesz dolga. Az ellenőrzés legyen hatékony, s írásbelileg is bizonyítható! Tehát, ellenőrző könyv rendszeresí­téséről gondoskodjanak. Ebbe e könyvecskébe időrendben kerüljenek be a rövid, tartalmas be­jegyzések, amelyek igazolják a vezetők intézkedé­seinek megtörténtét. Erre időt kell szakítani! Bár­mennyire is nagy az elfoglaltság. Az ellenőrzési könyv megfontolt, alapos vezetése nem okoz olyan időrablást, mint az esetleges ellenőrzések elmu­lasztása következtében előforduló munkabalesetek miatti hatósági, közbiztonsági, vagy bírósági herce­hurca. Dr. Kardhordó Üdön D epülőgépünk átszakítva a felhőréteget, elhúz a Kaukázus bércei felett. Fénylő, karcsú testét megcsillogtatja a Fekete-tenger víztükrében. Egy­re csökken a gépmadár sebes­sége, majd símán landol a szo­­csi repülőtéren. Verőfényes időben, ördöngős gyorsasággal száguld autóbu­szunk a hegyi kanyarokban bő­velkedő úton. Nagyot léleg­zőnk, amikor a Szocsi közelé­ben levő Dagomisz szovhozá­­nak teaültetvényein ózondús levegőt szívhatunk tüdőnkbe. A meredek lejtőkön gazdag ter­mést Ígérő teabokrok. Rendkívül rokonszenves, nyu­godt természetű, fiatal agronó­­mus, Tatjána Szerafimova tü­relmesen avat be bennünket a teatermesztés titkaiba. Frissen hajtott, gyenge levelekből ké­szül a legjobb tea. A Kaukázus lábánál élő emberek azonban a sötétebb színű levelekből ké­szült teát kedvelik. A teater­mesztés igen jövedelmező. A krasznodari körzetben mind­össze hat szovhoz foglalkozik teatermesztéssel. A teatermesz­tést alapos kísérletek előzték meg. Több éves munkára volt szükség ahhoz, hogy az itteni talaj- és éghajlati viszonyoknak legjobban megfelelő teafajtákat kinemesítsék, amelyek bő és jó minőségű terméssel fizetnek. Az agronómus szavai szerint az itt termett tea vetekszik, sőt jobb a grúz teánál is. Az előzetes szakmai tájékoz­tatás után egy tágas faépületbe invitálnak kedves vendéglá­tóink. Óriási szamovárokban már párolog a csodás ital. Man­dula ropogtatása közben kor­tyolgatjuk a szakszerűen készí­tett, sötétes színű folyadékot. A népviseletes lányok teaivási versenyre szólítanak tréfásan: aki hat nagy csésze teát meg­iszik, azt szamovárral ajándé­kozzák meg. Néhányan neki­­gyürkőzünk ... Próbálkozásunk azonban nem jár sikerrel, mert a tea nagyon erős, szívdobog­tató ... Tatjánával egy mesterien fa­ragott asztalkához telepedünk. Furdal a kíváncsiság, miként is Tatjána Szerafimova, a rokonszenves agronómus. került ebbe a felelős beosztás­ba. Hamarosan kiderül, már kislány korában vonzalmat ér­zett a mezőgazdasághoz. Bár szülei városban dolgoznak, 6 mégis a mezőgazdasági pályát választotta. Főiskolai tanulmá­nyait a Moszkva közelében levő Micsurinszk városban végezte, s nagyon örült, hogy vissza ke­rülhetett szülőföldjére. Fiatal lányként kezdte pályafutását. Nem ment az egészen simán, végül a nagy családban megta­lálta helyét. Az itteni Komszo­­mol-szervezet másfél-száz tagot számlál; sokoldalúan törődik a fiatalok politikai, szakmai ne­velésével, s nevelő-szórakoztató programokról gondoskodik. A fiatalok rövid, színvonalas eszt­­rádműsorokkal lépnek fel. Gya­koriak a komszomol-lakodal­­mak. Ilyenkor a szovhoz 150— 200 rubel értékű nászajándékot ad egy-egy házasulandó dolgo­zójának. A Komszomol-szervezet emléktárgyakkal kedveskedik az életbe induló tagjai számára. Tágas kultúrteremben, jó han­gulatban zajlanak le a leány-, illetőleg legénybúcsúztatók. A szovhoz kétszáz fiatal dol­gozója számára nyújt szálláso­­lási lehetőséget. Gyors ütemben halad a lakóházépítés; ennek köszönhető, hogy a szovhoz munkásainak a fele a gazdaság lakásaiban lakik, csekély lak­bér ellenében. így tehát családi ház építésére nem nagyon töre­kednek, mert előnyösebb az in­gyenesen juttatott munkáslakás. Tatjánáról végül még annyit: olthatatlan tudásszomja, könyv­­szeretete, a mezőgazdasági tu­dományok iránti érdeklődése, föld- és emberbecsülése segí­tette erre a felelős posztra. Pél­dásan, komszomoltaghoz mél­tóan — közmegelégedésre — végzi felelősségteljes munkáját. Ezzel érdemelte ki a dolgozók és a szovhoz-vezetőség bizal­mát. BÁLLÁ JÓZSEF i

Next

/
Thumbnails
Contents