Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-17 / 46. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. november 17. Ésszerű munkamegosztAs #i£sszerU munkamegosztás » .Ésszerű мищАЖцр^тАз» ésszerű munkamegosztás » munkamegosztás » |y|ezogazdaságunkban a CSKP XIV. kongresszusának az *** irányelvei a termelés belterjesítésében megmozgatták á tömegeket. A járásokban s a mezőgazdasági üzemekben a fejlesztést célzó össztársadalmi feladatokat saját feltételeik közt oldják meg. Azokban a körzetekben, amelyekben aránylag kis területen sok ember él, a mezőgazdasági termelésre eléggé specifikus feladatok hárulnak. A termelés nagyfokú belterjesítésének a szorgalmazása mellett törekedniük kell olyan produktumok termelésére is, amelyeknek távolról való szállítása minőségi romlást eredményezne. Ilyen termék a növénytermesztésben В zöldség, az állattenyésztésben pedig a tej. Ennek megfelelően a Bratislava környéki mezőgazdasági üzemeknek a feladata, hogy a lakosságot bőségesen ellássák tejjel. Ez azonban az illetékesektől azt követeli, hogy az állattenyésztést ebbe az irányba fejlesszék. Persze nem máról holnapra, hanem hosszabb távon, tervszerűen és célravezetőén. A körzet szövetkezeteiben, állami gazdaságaiban és az irányító szerveknél tisztába vannak a feladat össztársadalmi horderejével. Már 1962-ben kidolgozták a szakosítás és az összpontosítás hosszabb távra szóló tervezetét, vagyis a termelés fellendítésének döntő fontosságú dokumentumát, mely körvonalazta a tejtermelés feladatait. Attól kezdve fokozott figyelmet fordítanak Bratislava és környéke lakossága tejszükségletének kielégítésére. A tejtermelés fokozására vonatkozó törekvéseket az alábbiakban körvonalazhatnánk: nagyon fontos követelmény a megfelelő takarmányalap létrehozása; a következetes nemesítöi munka, valamint a beruházási program s nem utolsósorban az anyagi-műszaki alap okszerű megválasztása és elhelyezése. A takarmánybázis létesítésére, a termelés és az etetés egyszerűsítésére törekedtek. Ebben a kérdésben két fónövényre, vagyis a jóminoségű silókukoricára és a lucernára támaszkodtak. Kukoricaszilázsből olyan mennyiséget tároltak, mely egész évben elegendő takarmányt nyújthatott az állatok táplálásár ban. Ennek megfelelően fokozatosau csökkentették az egynyári takarmánykeverékek vetésterületét. Ez egyrészt lehetővé tette elegendő nagy szárazanyag tartalmú silókukorica termesztését és tárolását, a másik oldalon pedig a felszabadult területek bizonyos hányadának gabonával való bevetését. A fehérjetakarmányok lehető legjobb készletére törekedve újabban tekintélyes mennyiségű lucernalisztet gyártanak. Bratislava környékén nem kevesebb, mint 10 forrólevegos szárítóberendezés működik, amelyek évente 1400 vagon kiváló minőségű lucernalisztet gyártanak. A lucernaliszt — mint tudjuk — nagyon értékes fehérjedús irr növényi eredetű •— takarmány-alapanyag. Az Dsvit Efsz-ben például egy hektárról 110 mázsa lucernalisztet gyártottak! A takarmányalap fejlesztésében az agrotechnikai feltételek betartásával a korábbihoz képest a nagyobb műtrágya-adag s az öntözhető terület bővülése is nagyban hozzájárult. Természetesen a tejtermelés Szakosítása szükségessé tette olyan állattenyésztési program kidolgozását, mely belátható időn belül lehetővé teszi a tej típusú állomány kialakítását — a tejzsír tartalom arányos javulását. Az állattenyésztési felügyelőség közreműködésével dolgozták ki ezt a programot, amelynek a megvalósítására számos gazdaságban sor került. A 60-as évek első felében leginkább a szlovák-tarka és a dánvörös marha keresztezésére törekedtek, s ez jő kezdeti eredményt hozott a tejtermelés fokozásában. Későbben azonban a tenyésztehenek 65 százalékát már a szlovák-tarka és a dánvörös utódok alkották. Ennek a keresztezésnek persze a negatív hatásai is kiütköztek. A keresztezetteknél ugyanis jelentékeny módon csökkent ez áltatok húshasznosságe és megállapították, hogy a dánvörös marha típus nem felel meg a nagyüzemi tenyésztés feltételeinek. Ezért a tejtermelés fokozása céljából átdolgozták a tenyészprogramot. s áttértek a fekete-tarka lapály marhával való keresztezésre. A tudomány és az állattenyésztési felügyelőség dolgozói olyan nemesítést végeztek, amelynek keretében az állatok vérének 62,5 százaléka a fekete-tarka lapály marhától származott. Ebbe a tenyészprogramba a járás tenyészállatainak az 56 százalékát sorolták be, s az egész állományból a tenyészállatoknak a 16,5 százalékát a keresztezés különféle fokozatában tartották számon. A tapasztalat bizonyítja, hogy így sikerrel oldhatják meg a tej és a hústermelés fokozását, s ami nagyon lényegbevágó, az utódok teljes mértékben megfelelnek a nagyüzemi tenyésztés feltételeinek. Ésszerű munkamegosztás a tejtermelés szakosításában A tejtermelés szüntelen fokozása — velejáróként — az állomány következetes felújításának a megnövekedett követelményét is magával hozza. Egyes gazdaságokban , ahol egy tehén évi tejtermelése 2500 liter volt, a törzsállományból 14—15 százaléknyi tehenet selejteztek ki, s ugyanannyi fiatal állatot sorolhattak a törzsállományba. Későbben azonban a tejtermelés fokozása megkövetelte az igényesebb válogatást. Így a múlt évben a törzsállomány 24 százalékát kellett lecserélni. Ez természetesen nem kis erőfeszítést igényelt. Nemcsak a selejte zettek helyét kellett betölteni, hanem az egész alapállományt is szaporítani kellett. Ezért minden leválasztott üszöborjút felneveltek s további sorsáról csak az első laktáció lezárása után döntöttek. Ebben a tekintetben nagyon jó szolgálatot tettek az elsőborjasok istállóiban följegyzett adatok, jó kiindulópontot kaptak a továbbiakhoz és 1972-ben száz tehén átlagában több mint 28 üszőt soroltak be a törzsállományba. Természetesen a célkitűzés eléréséhez szükséges volt a járás számos mezőgazdasági üzemének a közreműködése, — a szocilista munkamegosztás, a következetes szakosítás! Ennek keretében kezdetben több gazdaságot (Devinská Nová Ves, Lozorno, Kuchyňa, Častá, Dubová) borjúnevelésre szakosítottak. Ezek a gazdaságok nevelték a kiváló tenyészanyagot a tejtermelő üzemeknek. A borjúnevelést azokra bízták, akiknek ehhez rétjeik, legelőik, kitűnő feltételeik voltak. Például a lozornoi és a kuchyűai szövetkezetekben a hígtrágyás gazdálkodás nagyon jó feltételt nyújt a legelők és a rétek rendbetartására, tehát az üszőnevelésre. A későbbi időszakban nyílt- és részben nyílt állatforgóban termelték — a kijelölt gazdaságokban — a tejet. Ezek közé sorolható a Most na Ostrove-i, az úsviti, a vyštuki, a budmeri* cei, a tomášovi, a šenkvicei, a viniönéi, a seneci efsz, az Alž. Dvor-i és a Petržalkai Állami Gazdaság stb. Ezek 1967-ben járásban a tejtermelésben közel 76 százalékban részesedtek. A marhahizlalásra természetesen mások álltak rá. Ezek közé tartoznak: Blatné, Miloslavov, Kalinkovo, Malinovo, Chorv. Grob stb. A termelés ilyen jellegű- felosztása és szakosítása megkö* vetette a mezőgazdasági üzemek sokrétű együttműködésének (kooperálásának) a létrehozását, s ennek az értelmi szerzője, védnöke, a járási mezőgazdasági igazgatóság. Az építkezési beruházásokkal is a tejtermelést' támogatták, Többhelyütt sor került a régi tehénistállók korszerűsítésére, rostrendszerű — aljazó nélküli — átépítésére. Ebben a tekintetben a legfigyelemreméltóbb sikereket a Most na Ostrove-i szövetkezetben érték el, ahol olyan technológiát vezettek be, mely a múlthoz képest lehetővé tette a munkatermelékenység száz százalékos emelkedését! Természetesen új, korszerű rostpadozat-rendszerű istállók építésére is sor került. Idén fejezik be három új hétszázas tehénistálló építését, s a Seneci Állami Gazdaság egy 950 férőhelyes, nagykapacitású tehénfarm építésén dolgozik. A program következetes betartása lehetővé tette a tehénállomány és a tej* termelés fokozatos javulását. Tízéves átlagban (1962—72) a tehénállomány létszámát 1544-gyel, egy tehén átlagában a tejtermelést 1526 literrel, a tejzsír tartalmat pedig 0,22 százalékkal fokozták! Az eredmények természetesen bizonyos nehézségek leküzdésével jöhettek létre, s bizony problémák még ma is akadnak. Ugyanis (tehenenként) a 4000 liter tejtermelést elérő gazdaságok közül több nem volt képes az állatok teljes ásványi- és vitamin igényének a kielégítésére, s ezért problémái voltak a vemhességgei s a borjúelhullással. Egyes gazdaságukban a ,,N“-es anyagok kiegyenlítetlen adagolása (a táplálékban) a tehenek májának az elváltozását vonta magával, ami elhullással járt, s közben a leukózis is előfordult, mely külön intézkedés tételét sürgette. A tejtermelés fokozódásával és a gépi fejés bevezetésével ismét problémák adódtak a tőgygyulladás előfordulásában. Emellett a keresztezett tehenek különféle „F“ generációjának a létezése is komplikálta az eredményes tenyészmunkát. Tehát ezeknek a komplex megoldása megkövetelte az állattenyésztő specialistákkal való együttműködését. Eközben a legújabb technológia bevezetése is meglehetős gondokkal járt. Bevezetése aránylag nagy összeget igényelt. A tejtermelés problémáinak a felmérése azt bizonyította, hogy a mezőgazdaságban a tejtermelés nem csupán egyike a legfontosabb ágazatoknak, hanem a maga nemében egyben a legigényesebb is. A problémákat mindamellett sikeresen meg kell oldani. A felmérések arról adnak számot, hogy Bratislava és környékének a lakossága nem is annyira a távoli jövőben félmillióra gyarapszik, s egy-egy személy évente legalább 244 kg tejet és tejterméket fogyaszt. Ez ebben a körzetben feltételezi mintegy 124 millió liter tej és tejtermék évenkénti fogyasztását. Ebből a fogyasztói tej mennyisége kb. 70 millió liter. Elvárható, hogy a Bratislava és környékén gazdálkodó mezőgazdasági üzemek fedezik ezt a tejszükségletet. A célkitűzés elérését nagyban elősegíti a járás mezőgazdasági termelése fellendítését célzó programtervezet is. Az elért eredmények máris arról tanúskodnak, hogy a mai gyakorlati problémák sikeres megoldása lehetővé teszi az össztársadalmi szempontból sokszorta igényesebb jövőbeni feladatok teljesítését is. A cél tehát világos, s ugyanúgy világos a teljesítés eszköze is. A végeredmény most már a termelőkön, az emberek sokaságának a következetes hozzáállásán múlik. —hai— Ä/napokban ülésezett az SZLKP KB Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottsága, s megvitatta azon főfeladatok teljesítését, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa s az azt követő áprilisi plénum mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk fejlesztésében kitűzött. Miről is van tulajdonképpen szó? Semmi másról, mint arról, hogy mezőgazdaságunk az ötödik ötéves tervidőszak három évében a termelés fellendítésében, vagyis a feladatok vállalásában és teljesítésében nagyon rangos helyet vívott ki a maga számára társadalmunkban. Mezőgazdaságunk az előirányzott tervhez képest 2,8 százalékkal adott több árut az állami alapokba, s főbb mutatókban sikeresen teljesítette a XIV. kongresszus irányelveiből ráháruló feladatokat. Ez lehetővé tette azt, hogy az eredeti tervhez képest a fogyasztói piacra 1,6 százalékkal több élelmiszer jutott. Nagyon dicséretes jelenség az is, hogy köztársasági méretekben Szlovákia mezőgazdasága az élretört és utat mutat. Az életszínvonal arányos emelkedéséről tanúskodik a hús, a tojás, és a zsiradék fogyasztás fokozódása, ezzel szemben a tejfogyasztás valahogyan maradt a régi szinten. A termelékenység fokozódása kapcsán az utóbbi három esztendőben talán a gabonatermés eredménye volt a legszembetűnőbb. A legjobb eredményt a nyugat-szlovákiai mezőgazdasági üzemek érték el, azonban a többi kerületünkben is jobbak az eredmények, mint az előző években. Mindamellett akadnak olyan gazdaságok, amelyekben a termelés föllendítésében és tökéletesítésében még sok a tennivaló. Szükséges, hogy a helyi politikai és gazdasági szervek vezetői a jövőben mindent elkövetnek a lemaradozók ösztönzésére, a helyi jellegű fogyatékosságok felszámolására. ^Brszágos méretben nagyon ” komoly problémák kerültek a felszínre a fehérjetakarmányok tekintetében. Készleteink meglehetősen szegényesek. Mivel a jövőben nem nagyon számíthatunk e fontos takarmányok és kiegészítők külföldi küldeményeivel, nincs más megoldás, mint az, hogy hazai viszonylatban a lehető legtökéletesebb ellátásra törekedjünk, s ebben nagyon jó szolgálatot tehet számunkra a szója termőterület bővítése, s olyan terimés takarmányok termesztése, amelyek fehérjetakarmány-készletünket gazdagítják s a szükségletet kielégítik. A fehérjetakarmány-készlet gyarapításában már vannak tapasztalataink. Például a Gaböíkovoi (Bősi) Állami Gazdaság évről-évre növeli a szója vetésterületét, s tekintélyes mennyiségű olyan terméket ad a népgazdaságnak, amelynek a takarmány-értéke nagyon megközelíti az állati fehérjék tápértékét. Ezzel párhuzamban számos gazdaság nagy tételben gyártja a fehérjékben igen gazdag lucernalisztet, továbbá a nagy szárazanyag tartalmú szenázst, és a szintetikus fehérjékkel dúsított szilázst, valamint a drazsírozot fehérjetakarmányt, és saját forrásából fedezi állatai takarmányának tekintélyes hányadát. A jövőben tehát törekedjünk a fehérjetakarmányok széles körben való termesztésére, vagyis arra, hogy necsak egyes gazdaságok, hanem minden egyes mezőgazdasági üzem szívügyének tekintse ennek a feladatnak a megoldását. Ugyanis a fehérjedús terimés takarmányokkal egy egységnyi állati terméket lényegesen olcsóbban termelhetünk, mint abrakkal. Ezért a szarvasmarha-állomány takarmányozásában minden mezőgazdasági üzemben a fehérjedús terimés takarmányokra kell áttérni. jx|iagyon fontos követelmény továbbá olyan intézkedések megtétele is, melyek a következetes szakosításon és összpontosításon kívül lehetővé - teszik több mezőgazdasági üzem valamilyeň irányban történő együttműködését (kooperálását), valamint a közös agrokémiai és más szövetkezeti szolgáltató vállalatok hálózatának a kiépítését. Egyrészt azért, mert a fejlődés így követeli, másrészt, mert ésszerű keretek közt gyorsítanunk kell ezt a folyamatot, hiszen közösen sok minden könnyebben megoldható, mint saját erőnkre és eszközeinkre utáltán. A valóraváltásban mindenkor támaszkodjunk a tudományos ismeretekre. Ebben a tekintetben nagyon jó példával szolgálhatnak az élenjárók, akik nem az egyéni, hanem a közös célok elérésére törekednek. A közös célok elérése ugyanis biztosítéka az egyéni óhajok teljesülésnek is. A legközelebbi közös célunk, hogy mezőgazdaságunk a jövő évre szóló feladatait a lehető legnagyobb eredménnyel teljesítse, esetleg túlszárnyalja. Erre talán az élenjárók jogosan azt válaszolhatnák: eddig is mindent megtettek ennek érdekében, s helyesebb lenne, ha inkább a lemaradozókat, esetleg a közepes eredményt elérőket sarkalnánk. Erre azt kellene mondanunk, igazuk van. Végtére is szükséges, hogy a lemaradozók is megembereljék magukat, s a közepesek is följebb jussanak a ranglétrán. A hogyanra vonatkozóan természetesen nincs receptünk. Csupán annyit mondhatunk, hogy az előbbrejutásnak nagyon fontos feltétele: hol, hogyan fognak hozzá az össztársadalmi feladatok teljesítéséhez. Ebből eredően a helyi jellegű termelési problémákat a konkrét gazdaságok keretében az ott dolgozó emberekkel együtt lehet és kell megoldani. Mindig velük közösen, sokszor parázs viták közben, végül eredményesen, mert rendszerint az ellentmondások összecsapásából jön létre az új, a régi, egyszerűnél sokszorta tökéletesebb, bonyolultabb, — mind a társadalom, mind az egyén szempontjából jobb. Más lapra tartozik, hogyan reagál erre az egyén. Megérti-e? Hogy megértse, azoknak, akik már korábban megértették, kötelességük az egyéneknek, mint a társadalom szerves részeinek a meggyőzése arról, hogy egyedül a tökéletesebb termelőmunka biztosíthat jobb életet számukra is. Olyan termelőmunka, mely mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt tökéletesebb. A kettő együttesen alkothat csak egységes egészet, elégítheti ki egész társadalmunknak, a CSKP XIV. kongresszusa irányelveiben megfogalmazott igényét. Nemcsak kívánatos, hanem egyben nagyon szükséges is, hogy a kivitelező szolgáltató-ellátó vállalatok minden feladatot tervszerűen, a követelménynek megfelelően, időben teljesítsenek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vonatkozásában. Arra kell törekedniük, hogy a korszerű állattenyésztő-telepeket s az állati eredetű fehérjéket gyártó tejszárítókat tervezett időben átadják a beruházóknak. Ezt követeli a termelés fejlesztése, s végső soron a társadalom élelmiszerekkel történő bőséges ellátása. A feladatok teljesítésében — sokkal jobban, mint eddig — támaszkodjunk a dolgozók alkotó kezdeményezésére, a munkabrígádok és minden becsületes ember segítőkészségére. ■^•ezőgazdasági dolgozóink az *■ eltelt három évben derekas munkát végeztek, s megmutatták, hogy a termelés fellendítésének nincsenek legyűrhetetlen akadályai. Olyan eredményeket értek el, amilyennel csak az ötéves terv végén számoltunk! Az ötéves tervidőszak negyedik éve feladatainak végrehajtó irányszámai már ismertek. Felbontásuk a járási szervek feladata, s a megvalósításra már a termelésben kerül sor. Abból kell kiindulni, hogy az eddigi eredmények köteleznek. Ezért a továbbiak során a jól kitaposott úton kell haladnunk — azaz termelnünk. Ne feledjük: a mezőgazdaság és az élelmiszeripar minden egyes dolgozójának a lelkes munkájától függ, hogy az öt évre előirányzott feladatot mind mennyiségében, mind minőségében a tervezett határidő előtt teljesíthessük. HOKSZA ISTVÁN Több mint bíztató kilátások!
