Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-14 / 28. szám
A házinyúl nemi jellegű rendellenességéről A pseudohermafroditismus, vagy más néven testiculáris feminizácií) legfőbb jellemzője, hogy a genetikai és gonadális nemet tekintve a hím egyed külsőleg nősténynek tűnik, tehát a hím genotípushoz női fenotipus társul. Ezen syndroma előfordulása viszonylag ritka, s például az embereken tett megfigyelések alapján körülbelül 20 ezer főre jut egy ilyen egyén. Az összes intersex formák 12—20 százalékát adják az idesorolható egyedek. A kórkép, mint kifejezett ritkaság már a múlt század eleje óta ismert. Legszembetűnőbbek Morris megfigyelései, aki az irodalom addigi 80 és 2 saját megfigyelésű esete kapcsán leírja és rendszerezi a betegség jellemzőit. Tőle származik a „testiculáris feminizáció“ elnevezés. Morris ezen megfigyelései óta a biológia, főleg a cytogenetica fejlődése és tökéletesedése után oly nagy az esetleírások száma, hogy ma már az emberi gyógyászatban alig áttekinthető a kórkép irodalma. Annál kevesebb viszont az esetleírások száma a zoológia szakaszán, főként a nyulakra vonatkozóan. Ez késztetett az alábbi eset ismertetésére. ESETLEÍRÁS Héthónapos a továbbtenyésztésre kiválasztott kis csincsilla házinyúl [lásd az első felvételt). Fejlődése folyamán kóros elváltozás nem volt megfigyelhető. Egészséges, fejlett egyednek mutatkozott. Testsúlya 2,5 kg volt. Továbbtenyésztésre, történő kiválasztásakor testalkata korának megfelelő. Külalakra szép. A hetedik hónap végén feltételezett ivarérettséggel, pároztatásra ugyanazon fajtájú bakhoz került. MEGFIGYELÉS Nem fut a bak elől, ellenkezőleg, agresszív magatartást tanúsít. Jelek szerint a pároztatási idő nem megfelelő. Egy hét elteltével következett a második pároztatási kísérlet. A támadó magatartás a nősténynyúl részéről állandóan fennáll, s ez a két egyed közötti aktív harcban nyilvánul meg. Ezen magatartás jellemző az ugyanazon nembeli egyedek egymással szembeni viselkedésére, ami fejlődési rendellenesség gyanúját ébresztette bennem. BONCTANI LELET Gyanúm alapján nyulamat 1971. augusztus 30-án tüzetes bonctani megfigyelés alá vettem. A hasüreg felnyitása és a bélrendszer eltávolítása után kétoldalt, közvetlenül a vesék alatt mikroszkopikusan jól észlelhető egy-egy földimogyoró nagyságú herének megfelelő szervet találtam (második felvétel). Ezenkívül a belső női nemiszervek és a hüvely hiányosságát észleltem annak ellenére, hogy a külső nemiszerv női jelleget mutatott. Ennek alapján tiszta kép tárult elém, amely a pseudohermafroditismusról ill. a testiculáris feminizációról tanúskodott. Az embergyógyászatban észlelt esetek klinikai megnyilvánulása természetesen különbözik az itt leírt klinikai képtől. Az áltanulmányozott irodalmi anyagban nem találkoztam ezen egyedek szexuális megnyilvánulásainak leírásával. A bonctani lelet megegyezik az embergyógyászatban észlelt és leírt esetekkel. VÁLTOZATOK A syndromának vannak különböző változatai. Ezek az esetek jórészben nem a Morris ío « — oo Щ — c«M 0) ÖC — 03 — з ;c N03 N и СЛ w "e ■e E 03- c '3 oc -a 'со Л2 S.5 oo-* s " 00 'S a ® “ =■ 00 -2 = e fi Э Ü5 :Q Héthónapos a tenyésztésre kiválasztott kis csincsilla házinyúl. f* _ által leírt klasszikus formában nyilvánulnak. Hauser ezen formákat „átmeneti formáknak“ mások a syndroma „atypusos“ vagy „partiális“ ill. incoplett formáknak nevezi. Ezen átmeneti formák igazolják, miszerint a testikuláris feminizáció tulajdonképpen egy láncszem a változatos intersex formák sorában. Az embergyógyászatban végzett cytogenetikai vizsgálatok igazolták, hogy ezen egyedek sexchromatin negatívak. Hauser megfigyelései szerint a testiculáris feminisációban szenvedi betegek normális 46-os chromosoma számmal rendelkeznek. Jacobs és munkatársai megállapították, hogy ezekre a fenotypusos női egyedekre a 46, XY féri karyotypus jellemző, autosomális anomáliák nélkül. HEREFUNKCIÖ Ami a genézist illeti, a syndróme kialakulásával kapcsolatban számos elképzelés létezik. Egyes megfigyelések szerint a chrmosoma aberatio jöhet számításba, gondolva a testosteron biosintézisének zavarára, valamint katabolizmusának defektusára. Hauser és munkatársai szerint a testiculáris feminizáció kórképe a korai intrauterin hereinsufficiencia következtében alakul ki. Ezen feltételezésre abból is lehet következtetni, hogy minél insuffitiensebb a here, annál kifejezettebb a feminizáció. Jóst volt az, aki nyulakon kísérletezett, szerinte ha a nyúl foetusoknál a korai embrionális életben azaz a nemi differenciálódás előtt a gonádokat eltávolítjuk, a csíramirigyek hiányában a genitálek fejlődése a női irányba tolódik. Kihangsúlyozza, hogy minél később történik a kasztráció a genetikailag hím egyedeknél, annál elmosódottabb lesz a határ a női és a hím genitálek között. Ezen kísérletek alapján a legkülönbözőbb intersex formák hozhatók létre. A kastrátióval természetesen egyet jelent a herék funkcionális elégtelensége. Ami az öröklődést illeti, az embergyógyászatban ismeretes, hogy a testiculáris feminisáció kórképe egyes családokon belül töb bszeméiynél jelentkezik, főleg „nővéreken“. Ezen folyamatért az anya mint conduktor a felelős. Az anyai ágon valé öröklődés mellett szól az a megfigyelés, hogy az anya testvérei között gyakran vannak testiculáris feminisációban szenvedő egyedek. A betegség előfordulása és megnyilvánulása az állattenyésztésen belül további megfigyelésre szorul. Az ismertetett egyed alomtestvérei között ez a kórkép nem volt megfigyelhető. Ismertetésemet részint érdekességnek szántam, mivel az általam áttanulmányozott irodalomban, a nyulakkal kapcsolatban nem találtam utalást ezen betegségre. Másrészt fel kívántam hívni a nyúltenyésztők figyelmét a tenyészegyed kiválasztáskor néha előforduló kóros jelenségre. MUDr. Mészáros Sándor, gyermek szakorvos, Pohronský Ruskov (Oroszkai A háztáj i agronómus szerepe Termelőszövetkezetünk már a korábi években igyekezett megteremteni a közös és a háztáji egészséges kapcsolatát. A fejlődő háztáji állattenyésztés szükségessé tette a háztáji agronómus funkciójának létrehozását. A szarvasmarha és a sertés tartásán kívül igen jelentős szerep jut a baromfinak és a nyúlnak. A háztáji gazdálkodás tökéletesítésével igen erősen megnövekedett a baromfi iránti kereslet, de az esetenkénti kedvezőtlen tojás- és vágócsirke értékesítés olykor a legjobb tenyésztőket és állattartókat tartja vissza a továbbfejlesztéstől. A háztáji állattartók községünkben, valamint a hozzám tartozó szomszéd községekben igen rendszertelenül jutottak naposcsirkéhez. A korábban beszerezhető naposcsirke bizonytalan származású állomány volt. Munkám megkezdésekor igen fontos feladatnak tartottam a baromfitartókat felvilágosítani, hogy csak jó fajtájú baromfival érdemes foglalkozni. Régebben fehér húscsirkét egyáltalán nem lehetett értékesíteni, mert azt nem ismerték. Amikor saját udvarom példájával bizonyítva látták, hogy a parlagi fajtánál kétszer akkorára nő fele tartási idő alatt a fehér csirke, nem kellett különösebb propaganda: egymás után jelentkeztek 50—100 naposcsirkéért. Ma már nem ritka az olyan háztáji, ahol folyamatosan, rotációszerűen 300—500 csirkét nevelnek fel. Változást hozott az Urai—-Gjfalusi Állami Gazdaság által forgalmazott SSL tojóhibrid sikeres elterjesztése. A gyermelyi Petőfi termelőszövetkezet a múlt évben 7000 naposcsirkét rendelt tagjai részére. Az SSL tojókkal mindenütt elégedettek, mert hagyományos tartással is több mint dupláját tolják, az eddig tartott tyúkoknál. Falunk és az említett környező községek asszonyai jó liba- és kacsatartók. A libát a Bicskei Állami Gazdaságból, a kacsát Olaszliszkáról, a Keltetőállomások Megyei Központján keresztül kaptuk. Mind a libával, mind a kacsával elégedettek a termelők, mert kis elhullási százalékkal jó minőségű állatokat sikerült felnevelniük. A hozzám tartozó községekben és majorokban az állatok kihelyezésével, valamint értékesítésével egy-egy megbízott segít nekem. Az igényeket öszszeírja, a megérkezett állatokat szétosztja. Azokban a községekben, ahol jó termelőszövetkezet működik, mint például a germelyi Petőfi tsz, a háztájiba történő kihelyezés és az állatok felvásárlása igen szervezetten és jól folyik. A bányászlakta községekben, ahol nincs különösebb hagyománya az állattartásnak, szintén van fejlődés. Szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy biztatásomra fogtak a húscsirke-neveléshez, és igen jelentős eredményeket értek el, Sárisápon például Matesicki Ottóné. Az eddigi fejlődést szemlélteti a háztáji árbevételek alakulása (Ft): 1970 800 000 1971 5 100 000 1972 7 000 000 A felsorolt számok természetesen magukban foglalják a sertésből és a szarvasmarhából származó bevételt is. 1970-ben termelőszövetkezetünk naposcsibét, -kacsát és -libát nem helyezett ki. 1971- ben 500 húshibrid-csibét, 10 000 SSL naposcsibét, 800 libát, 4000 kacsát, 1972-ben pedig 8000 húshibridcsibét, 20 000 SSL naposcsibét, 5000 libát és 12 000 kacsát adott át a háztáji termelésnek. A nyúltenyésztés fejlesztése érdekében kihelyeztünk 1000 kaliforniai anyanyulat és 200 újzélandi baknyulat, 40 Ft/kg eladási áron. Nyúlfelvásárlásunk 1971-ben 12 500 kg, 1972- ben 20 ezer kg volt. TÖTH ZOLTÄNNÉ TELEP A nyúltartó számára talán a leggyakoribb töprengés tárgya: milyen aljazattál készítse nyúlketreceit? Deszkából telepadlót, fából rácsot, esetleg dróthálót tegyen bele? Sokféle szempontot kell számbavennie, amelyek fontosabbjai a következők: 1. Tiszta legyen a nyúl környezete anélkül, hogy túlságosan sok időt kellene a takarításra fordítani. 2. Meg kell óvni a nyulakat a különböző sérülésektől, lábbetegségektől. 3. Legyen tartós a ketrec padozata, hogy minél ritkábban kelljen javítani, cserélni. A nyulászok egy részének véleménye szerint a fenti követelményeknek a telepadló, vagy a drótrács felel meg legjobban. Vegyük sorra mindkét padozatféleséget, először a fából készíthetők (Ilyen anyagból készülnek a nyúltenyésztéssel A D LO! foglalkozni kezdő nagyüzemek első ketrecei is és sokatmondó tény, hogy vagy kicserélték ezeket drótrácsra, vagy pedig felhagytak a ny úttartással.) Előnyéül tudható be, hogy olcsó hulladékanyagból, házilag bárki elkészítheti. Jó telepadlóra vagy lécrácsra persze csak akkor számíthatunk, ha keményfából készül és fáradt olajjal, vagy terpentinnel előzőleg átitatjuk. Nedvszívó hatását csökkenthetjük így, nem szívja magába a vizeletet, nem rágják meg a nyulak sem, mint a puhafát. Ha fapadló mellett döntünk, simára kel) gyalulnunk, hogy a fa egyenetlenségei, szálkái, valamint a szegek se sértsék meg az állatok lábát, mert annak gennyes talpfekély a következménye. A fapadlő elmozdítható is, de ezzel csak a bajunk gyűlik meg, mert ha nem kezeljük, cseréljük gyakran az almot, akkor ellucskosodik és sok betegség kórokozójának válik lenyésztelepévé. Jő módszer az anyák ketrecének kicsit lejtő telepadló részét viaszvászonnal borítani, hogy a vizelet lefolyjon róla. Az is jő megoldás, ha nem a teljes padozatot készítjük telepadlóból, csak annak mintegy kétharmad részét, egyharmadát viszont drót-, vagy lécrácsból, ahová dolgukat végezni odaszoknak a nyulak. Hátránya a fapadozatnak, akár telepadló, akár lécrács az, hogy nem fertőtleníthető tökéletesen s rendbentartása is elég sok munkát kíván. A drótrács, ha az ponthegesztett, tehát sima felületű, nem okoz lábbetegséget, könnyebben tisztítható, jól fertőtleníthető. A nyúltartók azonban jóminőségű — sűrüszemű, egyenletesen hegesztett — rácshoz nem mindig jutnak, ha meg kerítésfonatszerűt vásárolnak, meggyűlik vele a bajuk: a kisnyulak lába beleakad s a nagyobbak sem tartózkodnak rajta szívesen. Ha vékony drótból készült, megnyúlik. Még ha jó is a rács — almozására nincs szükség — gondoskodni kell a vizelet és trágya felfogásáról, amit tepsiszerű fiókkal, vagy a ketrec alá helyezett, ferdén álló, vízhatlanított csurgólemezzel szükséges elvezetni. Szokás a drótrács aljazatú ketrecekbe pihenő deszkát, vagy lépcsőt helyezni, ahol a nyulak kényelmesen elfeküdhetnek. A legjobb drótrács-aljazatú ketrec is legfeljebb a középnagyságú nyulaknak való. 6—8 kilós állatoknak semmiképpen, igaz, az ilyenek tartása egyre inkább veszít jelentőségéből, mert gazdaságosan vágónyulat nevelni a középtipusű, gyorsan növőkkel lehet. —g— Magyarország DRÓTRÁCS?
