Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-10 / 45. szám

Mikor gondoskodjunk dajkanyúlról?

Ha egyszerre pároztatunk 2— 3 anyanyulat, akkor körülbelül egy időben fialnak. így arányopusztftására.

HOGYAN ADJUK DAJKASAGBA

A KISNYULAT?

A felesleges kicsiket rongygyal bélelt kosárba tesszük és betakarjuk. Utána kezet mosunk és megvizsgáljuk a dajkanyúl emlőit, vajon elbírja-e a kicsiket, van-e elég teje. A dajkát külön tesszük, fészkét kitisztítjuk és a legéletrevalóbb kicsikkel, sajáttal és idegennel együtt új fészket telepítünk. Semmi esetre sem hagyunk itt sem hat kicsinél többet. Az idegeneket a dajka szőrével jól burkoljuk be, így biztosan elfogadja őket, mert felveszik az új fészek szagát. Ellenkező eset ben a dajka az idegen kicsiket elpusztítja. Egy óra múlva a dajkát ráhelyezzük az új fészekre. A dajkaságra adást a fialás utáni harmadik napon hajtsuk végre, mert ekkor még valamennyi emlőből kaphatnak tejet.

VÉDEKEZHETÜNK E A TEJRABLÄS ELLEN?

Az anyát sokszor zavarják étkezéskor a kicsik és szopni akarnak. Ezért helyes, ha az anya részére a szénarács fölé,

vagy más helyre, 30—40 cm magasra egy kényelmes heverődeszkát szerelünk, ahonnan eléri az etetőt. Az anya így megháborgatástól. Ha rendszertelenül vagy sehogyan sem tud szoptatni, mert a kicsik napközben megszfvják, így elmarad a szoptatási inger, nem feszíti emlőit a felgyülemlett tej és az anya napok alatt lesoványodik. A tejrablás következménye még az egy-két kicsi gyors fejlődése. A többi pedig viszamarad, tönkremegy, esetleg elpusztul.

TERMÉSZETES SZOKÁSA E A NYÚLNAK A RÁGCSÄLÄS ÉS A LYUKASÄS?

Mind a kettő a nyúl természetes életmódjából eredő tulajdonság. A rágcsálással az állat tönkreteheti a ketrecet. Az ajtót a drótbevonat belső felszerelésével védjük meg. Természetesen rágcsáló ösztönének kielégítésére friss, gallyas lombot teszün a ketrecbe. A lyukásás megakadályozására a földólat kitéglázzuk. A süldönyulakat gyakori betegség érheti. A ketrecek fertőtlenítésén és tisztántartásán kívül ajánlatos a tenyészettel együtt tengeri malacot is nevelni, amely tudvalévőén ellenállóbb a nyúlbetegségekkel szemben s mondhatnánk úgy is, hogy felszedi és jobban jelzi a nyúlbetegségeket. A tengeri malac kedves, szelíd kis állat, életmódja, tápláléka azonos a nyüléval. Éles, fütyülő hangot hallatva hívja fel a tenyésztő figyelmét az etetés idejére.

MIKOR TAKARÍTSUNK?

A nyulak a tiszta, egészséges környezetet kedvelik, ezért a ketreceket használatbavétel előtt, továbbá tavasszal, a meleg be'áiltát megelőzően, és öszszel, a hideg időjárás beköszöntése előtt kívül-belül karholos, enyves mésszel befestjük. Jobb ha a ketreceket előbb forró lúgos vízzel kisúroljuk. Betelepítés előtt okvetlenül fertőtleníteni kell a ketreceket. Erre alkalmas a klórmész vagy a karbolos mész. A gondos tenyésztő kéthetenként egyszer nagytakarítást tart. Ilyenkor lúgos forró vízzel kisúrolja a ketreceket. Amíg a ketrecek teljesen meg nem száradtak, addig a nyulakat visszahelyezni nem szabad. Az itató és etető edényeket naponta ki kell mosni és minden nagytakarítás alkalmával fertőtleníteni szükséges.

Majerszky Márton,

Salka (Szalka)

Újzélandi fehér házinyúi, Bakeš Václav tenyészetéből. Ezt a fajtát 1953—1954 táján nemesítették kizárólag hústermelő fajtává az USA-ban. Gyors növekedésű, átlagsúlva négy kg. Vörösszemű albínó, rövid, aránylag erős fejjel és széles homlokkal. A nőstény bőrráncot „tokát'1 is viselhet.

(Kacséra Szilárd felvétele.)

san oszthatjuk el alattuk a kicsinyeket és nem kényszerű- menekül a lünk a kelleténél több kicsi el- azt elhanyagoljuk,

A tenyésztudak kiválasztása és takarmányozása

Számos kistenyésztövel beszéltem, akik azt panaszolták, hogy már „mindent“ megadnak a tenyészludaknak, azok mégis rosszul tojnak, továbbá egészségi állapotuk is kifogásolható, és leggyakrabban tojásaik is terméketlenek maradnak. Mi a teendő, vetették fel többen is a kérdést.

Tenyésztésre szilárd testalkatú, teljesen egészséges egyedeket válasszunk, mivel az említett tulajdonságok nélkül nem érhettünk el hasznot hajtó termelést. A tenyésziúd törzse mérsékelten rövid legyen és tojásdad alakú, melle széles, háta mérsékelten ívelt, hátrafelé egy kissé behajló. Teste legyen széles, mély és az egyes testtájak közötti kötöttség legyen szilárd.

A legtöbb tenyésztő sokszor nem tartja be a leírtakat. Igen gyakran megtörténik az is, hogy rokontenyésztés következik be. Ezért ajánlatos, hogy a gúnárt piás, megbízható eredményeket feOmitató tenyészetből szerezzük be. A fiatal ludak súlya 5 kg-os. az idősebbeké в kg-os

legyen, ami a fajtától is függ. Az ennél nehezebb ludak ritkán tojnak jól.

A ludak tenyészállományát minél korábban kell kialakítani, de legkésőbb novemberben, hogy a gúnár az állományhoz szokjék. A gúnár, ellentétben a kakassal monogam (egyet kedvelő) hajlamú, ezért az állomány kialakítása után kisérjük figyelemmel a gúnár viselkedését. Az idősebb ludak már decemberben kezdik a párzást, az idei jércék csak január végén. Négy öt tojóra egy gúnárt számítunk. A gúnár egyszeri „gázolással“ öt-hat tojást termékenyíthet meg.

A tojók hat-tízéves korukig alkalmasak tenyésztésre, a nyolcévesnél idősebb tojók tojáshozama azonban már kisebb. A gúnár kettőtől négyéves koráig terjedő időben a legtermékenyebb.

Ha el akarjuk érni a tenyészludak letojatásának korai megkezdését, ezeket helyesen kell etetnünk, száraz ólban tartanunk, és számukra száraz alom ró) gondoskodnunk.

Mivel a lúd növényevő, ezért állati eredetű fehérjékkel nem szükséges pőttakarmányozni, azonban a fehérjék hiánya nagyon kedvezőtlenül hat a tojástermelésre, a tojások nagyságára és termékenységére. A tojáshozam februárban a legnagyobb. Az idősebb ludak rendszerint korábban kezdenek tojni, mint a fiatalok, néha már december végén vagy január elején. A tojások jobban megtermékenyülnek, ha a ludak télen is vízre juthatnak. A ludat lédús takarmánnyal és szemessel etetjük. Az 5 kg élősúlyu ludat télen naponta 10 dkg szemestakarmánnyal, 3 dkg korpával vagy zabdarával, 20 dkg főtt burgonyával, 10 dkg takarmányrépával, 5 dkg murok vagy sárgarépával, 10 dkg herevagy szénamurvával, esetleg hereliszttel etetjük. A felsoroltakon kívül adjunk még neki 4 gramm csontlisztet és 4 gramm foszforsavas meszet. A tnjásterinclés kezdetétől a feltételezett tojáshazam arányában növeljük a tápanyagok mennyiségét. Abban az esetben,

ha a lúd havonta 8—10 db tojást tojik, a következő napi takarmányadagot javaslom:

Takarmányféleség

dkg

Zab vagy egyéb értékes

takarmánygabona

8—9

Ocsú vagy dara

4—5

Búzakorpa

4-5

Hereliszt

8—10

Lédús takarmány

20

Ásványi anyagok

0,5

A darát burgonyával pótolhatjuk, de két-háromszoros menyiségge). Szemes kukoricából csak keveset adjunk a lódnak.

Végezetül még annyit, hogy az ólak, istállók, bejáratánál ne legyen küszöb, nehogy a ludak beleiissék a haslebenyüket (tojástartó), mert sérülés esetén a lúd éphéjú tojást nem tojhat.

MOLNÄR FERENC.

Dunajská Streda

(Dunaszerdahely)

Vitaminok a baromfi életfunkciójában (Ili.)

3. E-vitamin (alfa-tokoferol, antisterilitásos vitamin)

A növények zsenge levelében, búza és zab magjában bőséges mennyiségben található E-vitamin. Gazdag vitaminforrásul szolgál a búzacsíra- és gyapotmagolaj, a tojás sárgája. A tej csak kevés E-vitamint tartalmaz. Az E-vitaminnak számos természetes formáját ismerjük alfa-, beta-, gamma-tokoferol, melyek közül az alfa-tokoferol rendelkezik a legnagyobb aktivitással. A d- és 1-változat között biológiai hatáskülönbség nincs, szintetikus úton is előállítható. Az E-vitamin antioxidáns hatású, azonban oxidáló anyagok gyorsan lebontják.

E-vitamin hiánya esetében a kakasok heréje elfajul, termékenyítöképességük csökken, a tojóktól származó tenyésztojásokban már a keltetés harmadik napján csíraelhalás észlelhető. majd azonos okok miatt az embrionális fejlődés 5—18. napja között tapasztalható nagyobb arányú elhalás. Általában a kifejlődött állatok egészségét a vitaminhiány szembetűnően nem zavarja meg, sajnos ezt nem mondhatjuk el a növendékállatok esetében: Könnyen oxidálódó vegyületek, zsírok avasodása E-vitamin jelenlétében lassabban következik be. Az avasodás alkalmával a zsírokból toxikus, mérgező vegyületek (peroxidok) keletkeznek, amelyek a fiatal baromfiban súlyos veszteségeket okozhatnak. Legnagyobb veszteségek keletkeznek 3—6 hetes korú csibéknél az agylágyulás (encefalomalácia) miatt, amikor görcsök közepette rendellenes fej- és nyaktartást észlelünk a beteg állatokon s tetemes az elhullás. A zsúfolt elhelyezés és a rossz higiénia körülményei még jobban fokozzák az állatok megbetegedését. Egyhárom hetes korú csibében észlelhető az általános vizenyo. A hajszálerek fala áteresztővé válik s fehérjét, vérsejteket tartalmazó folyadék lép ki a hasfal bőr alatti kötőszöveteibe.

Fiatal kacsában, pulykában, ritkán csibében akkor keletkezik izomelfajulás, ha a peroxidbevitellel egyidőben a metioninellátás nem kielégítő. Többnyire a mellizomban keletkeznek elfajulásos csíkok, kacsában ennél nagyobb izomelfajulás is tapasztalható, ami mozgásszervi bénulásokban jelentkezik s az állat rövid időn beiül elpusztul. Jellemző a zúzógyomör izomzatúnak gócos elfajulása, elhalása. Két-három hetes korú pulykáknál fordul elő a duzzadt lábtő betegség. Zsíros hal- és húsliszt tartalmú takarmány, vagy 3—5 százalék csukamájolaj adagolása esetében fordul elő, hogy a kispulykák lábszár és lábközépcsontja rendellene-5 sen fejlődik, hossztengelyében megcsavarodik. Itt is a csont- és Ízület elváltozásokat a takarmány peroxid tartalma, illetve E-vitamin hiánya okozza.

Elkerülhetők a felsorolt rendellenességek, megbetegedések, ha biztosítjuk állataink takarmányában a szükséges E-vitamin szintet és óvakodunk, hogy peroxidok jussanak szervezetükbe. Ha esetleg valamelyik betegség kezdeti tünetét észleli a tenyésztő, takarmánycserét kell végezni és antioxidánssal kell az oxidáló anyagokat hatástalanítani. Encefalomalácia gyógyításában kedvező tapasztalatokat szereztek különféle B- csoportbeli vitaminok, szárított élesztő takarmányba keverése alkalmával.

4. F- vita min (nélkülözhetetlen zsírsavak)

Mint többszörösen telítetlen zsírsavak, ide tartoznak a linolsav, linolánsav és az arachidonsav. A baromfi szervezete ezeket előállítani nem tudja, így a takarmányban kell megtalálnia. Amennyiben e zsírsavakat nem pótoljuk, csökken súlygyarapodásuk, a tollazat festékszegény lesz s a bőr rugalmasságából veszít. F-vitamin mentes takarmányon tartott csirkéknél légzési nehézségeket, a hörgőkben váladékképződést észlelünk. Mivel e vegyületek kettőskötést tartalmaznak, antioxidánsok megvédik elbomlásukat.

5. К vitamin (menadion, antihemorrhágiás, vérzésellenes vitamin)

K-vitamin főleg a zöld növényekben a klorofillel együtt fordul elő, ami a szakszerű szárítás folyamán sem csökken.

K2-vitamint baktériumok a béltartalomban, rothadó húsban, fehérjebomlások hallisztben termelnek. Előállítása ma már szintetikus úton történik. Legismertebb a menadion, illetve annak vízben oldódó biszulfát sója. Ez a vegyület a levegő és a nedvesség hatásának jól ellenáll. Fontos tudni, hogy ha állataink takarmányába szulfonamid vagy nitrofurán származékokat keverünk, K-vitamin kiegészítésről kell gondoskodni.

A К-vitamin a máj protrombin képzéséhez szükséges. Hiányában nem szinletizálódik protrombin, ezért a véralvadás késedelmes lehet. Vakbélkokcidiózis fellépése esetén a növendékállatok gyógyulását késlelteti és súlyosbítja a K-vitamin hiánya. Tenyésztyúkok hiányos k-vitamin ellátása nem okoz különösebb élettani zavart, a tenyésztojások kelésében sem tapasztalható számottevő kiesés, azonban a kikelt csibéken előforduló mechanikai sérülés esetében (szárnycsonkítás, csőrkurtítás) halálos elvérzést tapasztaltak.

Ha a tojók takarmányában kilogrammonként 4 mg K-vitamin kiegészítéséről gondoskodunk, a tojás vérfoltossága minimálisra csökkenthető. A csirkék vitaminszükséglete 2—3 % jó minőségű lucernaliszttel, vagy takarmánykilónként 1,45 mg menadionszulfáttal kielégíthető.

II. VÍZBEN OLDÓDÓ VITAMINOK

1. В vitamin csoport

Amikor a B-vitaminhiány tüneteivel évekkel ezelőtt a kutatók foglalkoztak, úgy vélekedtek, hogy ezt a tünetcsoportot egyetlen anyag hiánya okozza. Miután tisztázódott, hogy több vitamin együttes hatása érvényesül, egymás után elkülönítették az egyes hatóanyagokat s Bt B2-stb. jelöléssel látták el. Ma már közel 20 eltérő kémiai és fiziológiai hatású vitamint sorolhatunk в В-vitaminok csoportjába. Elsősorban sejtalkotórészként egyes enzimek felépítésében töltenek be forrtos szerepet. Hőre, fényre, egyéb fizikai vagy kémiai behatásokra különbözőképpen reagálnak. Amíg a kérődzők és növényevő állatok a В-vitamin csoport tagjait bendő- és bélbaktériumai révén nagy mennyiségben termelni képesek, addig a baromfiak csupán táplálékból tudnak felvenni. Az alábbiakban kizárólag azokkal a B-vitamin csoporthoz tartozó vegyületekkel ismerkedünk meg, amelyek a baromfi életfunkciójában létfontosságúak.

Bi-vitamin

(thiamin, aneurin)

A szénhidrátanyagcsere lebonyolításában vesz aktívan részt. A pirifoszforsavval kapcsolt Bi-vitamin közreműködik a karboxiláz enzim felépítésében. Szénhidrátdús takarmány etetése esetében a Bi-vitamin szükséglet magas. Általában a hízóállatok nem nélkülözik a tiamint, mert a kukorica kétszer annyit tartalmaz, mint amennyi a baromfi életfunkciójához szükséges.

A Bi-vitamin hiánya idegrendszeri rendellenességet okoz, ami súlyosbodó bénulásban, előbbrehaladott esetekben pedig görcsrohamokban jelentkezik. A ba romfi által igényelt takarmány kilója 2—3 mg liamint tartalmaz a szokványos takarmányokban, tehát kiegészítésről nem kell gondoskodni. Ámenynyiben Bi-vitaminhiányra utaló tüneteket észlelnénk állatainkon, a vitamint hatástalanító okokat kell keresni, illetve megszüntetni.

B2-vitamin

(riboflavin, laktoflavin)

A legtöbb növényi- és állati eredetű takarmányokban kimutatható. Vízben oldható volta miatt hiánya csak kilúgozott

takarmányokban jelentkezhet. A tej- és tejtermékek (fölözötttej, savó, Író), valamint az élesztők bőséges mennyiségben tartalmadnak riboflavint. A B2- vitamin élettani hatása sokoldalú. Szükséges a növekedéshez, az idegrendszer normális működéséhez, a tojástermeléshez és a tojások kifogástalan keltethetőségéhez. Fontos szerepet játszik a szénhidrátok, zsír- és fehérjeanyag-csereforgalom funkciójában is.

A riboflavin hiánya csak fiatal, növekedésben levő baromfiban okoz kóros elváltozásokat. Ha a kikelt állatok a tojásból már kevés riboflavint tudnak készletezni, 1—2 hetes korban bágyadtak, fázékonyak, gyengén fejlődnek, majd állandó hasmenés észlelhető. Amenynyiben az állatok takarmánya is szűkölködik B2-vitaminban, úgy egyre több csirke járása kezd bizonytalan lenni és az ún. „görbe lábujj betegség“ bénulásos tünetei észlelhetők. Kispulykáknál az említett mozgásszervi elváltozásokat még bőrgyulladás is kiséri.

Tenyészállatok B2-vitaminhiánya a tojások rossz keltethetőségében, valamint a tojástermelés visszaesésében mutatkozik meg. Csibék és tenyészállatok takarmány kilogrammonként 2,5 mg riboflavint igényelitek.

" B.t-vitamin (pantoténsav,

csibe antidermatitis faktor)

Növényi- és állati eredetű takarmányokban előfordul. Sokat tartalmaz az élesztő, a máj, tejtermékek, hüvelyesek magja, földidiópogácsa, lucerna. A pantoténsav hatásmechanizmusa a Bi2-vitaminnal kapcsolódik és számos anyagcsereforgalomban tölt be fontos szerepet.

Hiánya természetes körülmények között a legritkább esetben jelentkezik, ezért megbetegedést jelző tünetekkel is ritkán találkozunk. Amennyiben az állatok nem részesülnek elegendő Вз-vitamin ellátásban, növekedésükben megállnak s nagyobb az elhullási veszteség. A tollak növekedése is hiányos, a fej tollal kihullanak, a testet borító tollazat törékeny és borzolt. A szemhéjak szélén, a szájszögletben és a lábakon börgyulladások észlelhetők. Ha a felnőtt állatok pantoténsav ellátása hiányos, ez a tojások rossz keltethetőségében és az utódok gyenge vitalitásában mutatkozik meg.

A pantoténsav adagolása attól függ, hogy milyen a takarmánykeverék Bi2-vitamin tartalma. Amennyiben kielégítő a B12- ellátás, akkor takarmánykilónként 8 mg elégséges, ba pedig kobalaminban szegény takarmányon tartják a növendékcsirkéket, úgy 20 mg Вз vitaminť kell biztosítani.