Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-14 / 28. szám
Az alacsony relatív páratartalom elkerülésének olcsó lehetősége Nagyüzemeinkben kiterjedten használnak broilernevető házak fűtésére különböző teljesítményű koksz- és olajtüzelésű kazánokat. Közös jellemzőjük, hogy a nevelőhelyiségbe száraz, meleg levegőt fújnak. A mindenkort szükséges hőmérséklet a tüzelés és a szellőztetés intenzitásával könnyen megteremthető, szabályozható. Az optimális hőmérséklet beállítása nem okoz különösebb problémát, mert az állomány gondozója minden nehézség nélkül képes erre a feladatra. A termelési környezet a szükséges hőmérsékleten kívül a páratartalom optimális szinten tartását is megköveteli. Sajnos ennek sokan nem tulajdonítanak jelentőséget, pedig kísérletileg igazolt tény, hogy minden kétszázalékos páratartalom-hiány a végsúly egyszázalékos veszteségét okozza. Az optimális relatív páratartalom biztosítása tehát fontos gazdaságossági és állategészségügyi norma. Főleg nyáron és a téli száraz hidegben fordul elő, «hogy a külső levegő páratartalma 40—45 %-ra csökken. A nevelőhelyiségben a meleg levegős fűtés hatására párologtató berendezés nélkül még ez a szint sem tartható, holott az általános technológiai követelmény a 65—70 %-os relatív páratartalmat írja elő. Az alacsony páratartalom a nyálkahártyák kiszáradását okozza, csökken az állatok ellenálló képessége, növekszik a vízfelvétel a takarmányfogyasztás rovására, így elmarad a várt súlygyarapodás, rosszabb lesz a takarmányértékesülés, növekszik az elhullásl százalék. Tollasodási zavarok is fellépnek. A mindenkor szükséges relatív páratartalom egy igen egyszerű, házilag előállítható berendezéssel könnyen megteremthető. A meleg levegőt befúvó cső meghosszabbításaként 2 méter hosszú, henger alakú könnyűfémvázat képezünk ki, az alsó fél részét horganyzott lemezzel lefedjük. A hengerváz többi részét sátorponyvaanyaggal borítjuk. A horganyzott lemezzel fedett részt 3 cm vastagságú szivács- vagy laticel-réteggel kell ellátni. A befúvócső torkolatához vízvezetékcsapra szerelt permetező porlasztófejet helyezünk el. Ez a porlasztófej finom köd alakjában fecskendezi a párologtatásra szánt vizet a száraz, meleg levegőbe, hogy a meleg levegő hosszabb ideig érintkezzék a párologtatásra szánt vízpermettel. A párologtató henger végének 1/5-öd részét le kell zárni. A szivacs, illetve a laticelbélés felfogja azt a vízmenynyiséget, amelyet a levegő kisebb tüzelési fokozatban nem képes elpárologtatni. Az optimális páratartalom beállása után a víz beporlasztását a vízvezeték csap elzárásával meg kell szüntetni. Minden nevelőhelyiségben különkülön ki kell kísérletezni, hogy a vízbeporlasztás megszüntetése után a szivacs-, illetve a laticelbetétből elpárogó víz még mennyivel növeli a levegő relatív páratartalmát. Az állomány gondozója ezek figyelembevételével kis gyakorlat után +1 %-os pontossággal képes beállítani a szükséges páratartalmat. A relatív páratartalom optimális szinten tartása a gazdaságos, jövedelmező termelés egyik alapkövetelménye. KARDOS FERENC ♦j* «j» «J* «j» «j* «j* «j* «J» *** «j* «j» «j* «j* «j* «> «> ♦' A Л Л Л Л A *> ♦> л ♦-A TAKARMÁNY A-VITAMIN TARTALMÁNAK HATÄSA A szerzők szerint testsúly kilogrammonként 0,3—6 és 12 mikrogramm А-vitamint etettek naponta 4 hetes nyulakkal. Az А-vitaminhoz nem jutó egyedek 24 napos koruk előtt elhullottak, a 3 mikrogrammot fogyasztók is nagy részt elpusztultak, a bakok nem termeltek spermát. Az anyanyulak szaporítási szintje egyenes arányban volt a takarmánykeverék A-vitamin tartalmával. A növendék nyulak A-vitamin igénye 8, a tenyészállatoké pedig legalább 16 mikrogramm testsúly-kilogrammonként. A háztáji tenyészetekben ezért van nagy jelentősége a sárgarépa etetésének, mert az A-vitamin provitaminját a karotint, tartalmazza. (Can. I. Anim. Sei. Ottava, 1972) A libatoll tépésének hatása a szaporodásra A lengyel olsztyni baromfitenyésztési főiskolán kísérleteket végeztek annak megállapítására, hogy melyik a legjobb tolltépési módszer és milyen hatással van a libák és kacsák szaporodására. A kísérletekhez főleg ipari hizlalásra szánt fiatal egyedeket használtak. Huszonnégy kislibát — 10 gúnárt és 14 tojót — két csoportra osztottak. Az első évben kétszer fosztottak, az ellenőrzésre szolgáló csoportban egyszer sem. A második évben a letojatás után 2—2 alcsoportot alakítottak ki, az első és második évben fosztott libákból, továbbá csak az első, csak a második évben fosztottakból, s az egyáltalán nem fosztottakból. Vizsgálták a testsúlyt, a tojások számát és súlyát, az elfogyasztott takarmányt, a nyert tollmennyiséget. A tollfosztás gazdaságosságát is értékelték. A háromszoros tolltépés után az első csoport testsúlya csökkent leginkább, de egy hét után a csoportok mindegyike viszszanyerte eredeti súlyát Ebben közrejátszott a kezelésen kívül a tolisúly csökkenése is. A környezetváltozás sokkal nagyobb veszteséget idézett elő. A kísérleti tojók nagyobb és súlyosabb tojásokat produkálnak, de összsúlyban kevesebbet, mint a kontroll csoport állatai. A tápiálékfogyasztást hetenként ellenőrizték. Az első és második kísérleti évben a tolifogyasztás után a táplálék felvételében nem észleltek rendellenességet, de többet fogyasztottak, mint az ellenőrzésre szolgáló állatok. A második évben 76,4 százalékkal eredményezett többet a tépés, és a tollak minősége is jobb volt. Végső soron a kísérletek azt bizonyították, hogy a liba megtépése az első és második évben nem jár súlyveszteséggel, nem okoz jelentős tojásveszteséget és növeli a jövedelmet. (Le courrier avicole — Baromfiteny. 73) Jb ngliában már korábban r' bejelentették egy, összetételében a fogamzásgátló szerekhez hasonló gyógyszer alkalmazhatóságát a tyúkok mesterséges vedletésének előidézésére. Az angliai Wye College most biztató eredményeket tett közzé. A gyógyszer, illetve pirula neve „planil“, melyet eredetileg a laboratóriumi állatok tojástermelésének meggátlása céljából állítottak elő. Ha ezt a szert a tojótyúkuk takarmányába 12 hónapos termelés után 0,01 % arányban bekeve-Vedlést kiváltó gyógyszer rik, azonnal megállítja a termelést. A Wye-i kísérletekben a szert kéthetes időtartamig etették. Amikor a szer adagolását megszüntették, három hét után a tyúkok ismét termelni kezdtek, 5 hetes termelési szünet után a tojás belső minősége és nagysága jelentősen megjavult, a tojásfehérje sűrűbb lett. Ezen felül a tojás héjának minősége, erőssége és vastagsága elérte azt a minőséget, amilyen a járnék termelésének megkezdésekor volt. Dr. R. D. Hodges, az intézet munkatársa szerint a gyógyszerrel sokkal jobban^ kontrollálható a vedlés lefolyása, mint a hagyományos koplaltatási és vízmegvonásos, valamint fényadagolási módszerrel. Egy közeli tojástermelő telepen is kipróbálták a planitot. 1950 egyed 73 hetes, planittal kényszervedletett tojók termelését hasonlították össze 23B0 húszhetes jérce termelésével. A hat hónapig tartó kísérletben azt tapasztalták, hogy a fiatal jércék jobban termeltek, mint a kényszervedlettek. A jércék termelési csúcsértéke elérte a 85 %-ot, a kényszervedletteké 67 százalék volt. De a fiatalabb állatok több takarmányt fogyasztottak egy tojás előállításához, és a tojásaik nagysága is kisebb volt. Az eredmény (a nevelési költség beszámításával: a kényszervedlett állatok egyedenként 24 dollárcenttel több tiszta hozamot mutattak fel a jércékkel szemben. Dr. Hodges szerint nem a 12 hónapos termelés utáni kényszervedletés a leggazdaságosabb. Előnyösebb már a 6—9 hónapos termelés után vedletni a planittel. Ha a piaci igény fokozottan követeli a nagy és erőshéjú tojást, akkor érdemesebb lesz — véleménye szerint — a tojótyúkokat két éven át tartani, s közben háromszor öthetes időszakra kényszervedletni, platin használatával. (Poultry Int. — Baromiteny. 73) Üjabb gondok a juhászaiban Környékünkön gazdag múltja van a juhtenyésztésnek, de falunkban nem fejlődött olyan híressé, hogy a krónikába kerülhetett volna. Akadályozta ezt a legelők miatti viszálykodás. Mindenki a jobb legelőt akarta birtokolni. A juhtenyésztők is, meg a szarvasmarha tartók is. Manapság a juhászat a szövetkezet leghasznosabb állattenyésztési ágazatainak egyike. Igazi jövedelemforrássá azonban csak akkor vált, amikor három falu, három szövetkezet, Dvorníky (Udvarnok), Zádiel (Szádelő) és Vőeláre (Méhészke ) egyesült. Az elmúlt évben újból egyesültünk, mégpedig a már korábban szintén egyesült Nová Bodva (Űjbódva) és Turftanské Podhradie szövetkezettel. Kis szövetkezetekre alapozódott a sok reményt Ígérő nagy szövetkezet. Ahogy meghánytákvetették a dolgot a vezetők és a tagság, meg persze a tanácsadók, megegyeztek abban, hogy a juhászatot tovább fejlesztik. Járásunkban, Košice-vidiek (Kassa-környéke) több egyesült szövetkezet felismerte a juhtenyésztésben rejlő aranytartalékot. Az újságokból, rádióból megtudtuk, hogy ez a gond már nemcsak a miénk, hanem országos gond, mert az eddiginél sokkal jobban kívánják növelni a juhtenyésztés hasznosságát. A felszabadulás után kezdetben a hármas hasznosítású tej-, hús- és gyapjúhasznosítású juhot kedveltük. Ezek közül is a jobban tejelő juhoknak volt na-A juhok ismét visszakerültek évig a tehenek birtokoltak. gyobb értéke. Ezért érdeklődtünk annyira a kiválóan tejelő merinói juh iránt, amelyek nagyon jól megállták helyüket. De ahogy megkétszereződött a gyapjú ára, fő célunk a gyapjútermelés vált. Szakembereink érdeme, hogy aránylag rövid idő alatt új tájfajtákat nemesítettek, amelyek elfoglalták az őshonos juhok helyét. Az évente 4—5 kg gyapjút termelő juhokat több helyen felváltották a 6—7 kg-ot termelők. Akkoriban a kevés tejet adó tehenek jó legelőit is a juhok bitorolták. A régi sziklás, köves hegyilegelő maradt az őzeknek, szarvasoknak — a vadászok nagy örömére. A gyapjút termelő juhok tejét csak a kisbárányok szopták, egyébként nem fejték őket. Választás után, ha nehezen is, elapadt az anya teje. A kis bárányok jól éltek. A jó legelő füvén kívül bőségesen kaptak abrakot is. Lassanként a hármas hasznosítású juhok közül kiválasztódott a nagyobb testű, nagyobb bundájú juh. Ma egyre többen belátják, hogy míg egymagában a gyapjútermelés fokozása révén a bevételt évtizedes munkával legfeljebb 10—15 százalékkal növelhetjük, addig a tej- és hústermeléssel kapcsolatban nagyobbak a termelési eredmények növelésének lehetőségei. A hármas termelés kiváló egyedei még ma is ’minden juhászatban megtalálhatók. Schandl József akadémikus fejtegetései szerint a gyapjú-, a tej- és a hústermelés élettani feltételei között nincsen szoros összefüggés, vagyis az egyik kiválósága nem vonja maga után ugyanazon egyedben a másik gyarapodását. De egymást kizáró összefüggés sincs az öröklési tényezők között. Egymásnak tehát nem is ellenlábasai. Sajnos, a gyapjú, de főleg a tej- és hústermelésben megdöbbentő eltérést észlelhetünk arra a legelőre, amelyet tíz majdnem minden juhászat termelési adataiban. A nyírósúly 4—6 kg között ingadozik. Jobb juhászatainkban azonban néhány olyan arányra akadtunk, melyek 9, sőt 10—12 kg gyapjút termelnek évente. A kosokról 6—8 kg, kivételesen 10—12 kg bunda nyírható. Észlelhető, hogy a gyapjútermelés fokozása érdedében már érvényesült bizonyos szelekció egyes juhászatokban; a tej- és hústermelés vonatkozásában azonban sajnos ezt elmondani nem lehet. A falusi ember közelebbről látja a tényeket és nemcsak a papírra vetett adatokból következtethet. Példáért nekem sem kell a szomszédba mennem. A szakemberekben felmerülhet egy más kérdés is. Hol vannak a kiváló szovjet hármas hasznosítású és a hazai őshonos merinói juhok keresztezéséből származó legjobb anyák. Én csak azt mondhatom erre, hogy a juhászoknál. Környékünkön a jó juhász hiánya miatt, az idősebb pásztoroknak megengedik, hogy 20— 25 juhot, vagy még többet tartsanak maguknak a közös nyájában, a közös legelőn és abrakon, takarmányon. Juhaik nincsenek megjegyezve, hisz a jó juhász minden juhot ismer. Meg tudja egymástól különböztetni őket. De nem így a tagság és a vezetőség. Az a juh a pásztoré, amelyet még gazdája szeme is külön hizlalt. Ezek több gyapjút és tejet termelnek és jóval nehezebbek, mint a többi. És ha a juhász tovább áll, viszi magával övéit. Az új pásztor esetleg silány korcsokat hoz magával, ha hoz, de egy év múlva már övéi a nyáj legértékesebb juhai. A szelekciónak ily gyors eredményei még a mesében sem mutatkoznak meg. A távozó juhásztól meg kellene vásárolni juhait, amelyek a közösben oly csodálatos egyedekké váltak. Maradnának ott, ahol felnőttek. És meg kellene bélyegezni az új juhász juhait, hogy bárki megkülönböztethesse a többitől. Viszont nem kellene megvenni tenyésztésre minden juhot a háztáji gazdaságokból. Hogy miért? Mert rendszerint ezek voltak a legrosszabb báránykák, tulajdonosa hazaviszi a kiselejtezett iker bárányt, vagy az olyan barikát, amelynek nem jutott elég az anyatejből. Az ilyen korcs juhok is nagy hasznot hajtanak a háztájiban, mert a bundájuk megnő. A legtöbb Juhászatban akadnak szép számmal olyan anyák, melyek már a szoptatási idényben elapadnak és szülötteik éhen pusztulnának, ha az élet nem tette volna őket élelmessé és nem sikerülne nekik egy-egy bővebben tejelő anya tőgyéből lopni naponta 1—2 deci tejet. Ezek a bárányok örökölték ügyes életrevaló voltukat, de örökölték anyjuktól a rossz tejelőképességet is. Szerencsére akadnak jobb tejelők is, amelyektől még az elválasztás után is 3 hónapos fejési idényben, azaz a laktáció 4—5—6-ik havában 30 liter nagy zsírtartalmú, átlag 8 %-os tej fejhető havonta. Ezekből az adatokból is kitűnik, milyen nagy az eltérés egyazon juhfajta egyedei között is. Az se lehet számunkra közömbös, hogy a legrosszabb juh mindig a közösbe jut. Ennek az állapotnak a megszüntetésére a tagság és a vezetőség még jobb összefogására és erejére van szükség. Nem az a jó juhász, aki ért a juhtenyésztéshez, de tudományát véka alá rejti és oly telhetetlen, mint a papzsák, hanem az, aki az utódoknak átadja tudományát; még ha azok nem is az 6 gyermekei. Mert akadnak már szakmaszerető fiatalok, akik örömmel átvennék a stafétabotot. Ezek az emberek több figyelmet és segítséget érdemelnek, mint amit eddig kaptak. Jő lenne juhásztanfolyamokat szervezni számukra, azonkívül oktató szakcikkeket kellene írni az újságban. De a „tévé“ is segítségünkre lehetne. Mindezt összegezve, nemcsak a juhok kiválogatása fontos, hanem a juhászok nevelése is. CSURILLA JÓZSEF, Zad. Dvorníky lói tejelő merino juhok.
