Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-10 / 45. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. november Itt. A gazdasági állatok védelme össztársadalmi érdek! Az állategészségügyi szervek dolgozói a napokban több mint háromezer mezőgazdasági üzent állattenyésztő telepén végeztek ellenőrzést. Megállapították, hogy a minisztérium rendelkezésének betartásában még nagyon sok a követelnivaló. Az ellenőrzött telepeknek például csak 70 százalékát találták körülkerítve, ä bejáratnál pedig csak a telepek 28,8 százalékánál fedeztek fel fertőtlenítő sávot és így sorolhatnánk a többi fogyatékosságokat is. Tény, hogy a rendelkezésnek nem minden pontját lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Ezek közé tartozik például a telepek körülkerítése, ami például nemcsak az akaráson, hanem sok egyebeken is múlik. Azonban a belterület tisztántartása a kapuőrség és a fertőtlenítő sáv létesítése a dolgozók átöltözése és még sok más azonnal is megoldható, csupán akarni kell. Annál is inkább, mivel az állategészségügyi megelőző óvintézkedések megtétele főleg a mezőgazdasági üzemek feladata. Az állattenyésztő telepeken olyan környezetet kell kialakítaniuk, hogy a betegségek ne találjanak táptalajra. jelenleg például, amikur egyes balkáni országokban eléggé elterjedt a száj- és körömfájás, nagyon veszélyes (Ázsia I, A 22, A, O, C) vírustípusra ügyelni kell, helyesebben mondva mindent el kell követnünk azért, hugy be ne jussanak az állattenyésztő telepekre. Egyenesen kívánatos, hogy a mezőgazdasági dolgozók téli továbbképzésén a szövetkezeti munkaiskolákban az állategészségügyi megelőzés nagyon fontos kérdése minden alkalommal napirenden szerepeljen. A jól tejelő koca sok egészséges malac felnevelésére képes. A szarvasmarhák tisztántartása is a betegségmegelőző intézkedések fontos művelete. El kell érnünk, hogy az állatoknál dolgozó egyének tevékenysége egyben okszerű védekezés is legyen mindennemű állatbetegséggel szemben. Ez nemcsak a puszta akarástól, hanem a rendelkezésben lefektetett számos kérdés gyakorlati megvalósításától függ. Látszólag talán a dolgozók átöltözése egyesek szemében fölösleges óvatosságnak tűnhet, azonban a múltban már bebizonyosodott, hogy az állatbetegségeket, többek közt a száj- és körömfájás vírusait nemegyszer a beteg állatoknál dolgozók terjesztették azzal az öltözékkel, amelyet az istállóban is viseltek. A beteg állat száján vagy nyelvén felpattant egyetlen hólyag nem kevesebb mint százmillió fertőző vírust tartalmaz! A befertózéshez azonban elegendő egyetlen vírus, mely nagyon rövid időn belül elszaporodik. Ügy gondolom, ez elegendő magyarázat ahhoz, miért szükséges a telepen be- és kimenésnél átöltözni, a klórmeszes oldatban megmosdani, lábbelit cserélni stb. A nagyüzemi állattenyésztő telepeken azért is szükséges az óvintézkedés, mert az utóbbi években a turisztika és a külföldi áruforgalom kiszélesedett, s bár a határokon tesznek bizonyos óvintézkedéseket, ez nem zárja ki teljesen a betegségek esetleges behurcolásának lehetőségét. A turisztikai forgalomban ezért tiltják különféle éllelmiszerek egyik országból másikba történő kivitelét, s ezt egyes személyek nem nagvon akarják megérteni, s így nem ritka, hogy a határokon az államok közti egyezmény értelmében az élelmiszereket elkobozzák. Nem véletlen műve. hogy legutóbb európai méretekben is sürgették az állategészségügyi intézkedések szigorítását s a Szovjetunió után éppen hazánkban veszik ezt a kérdést a legkomolyabban. Az illetékesek például úgy döntöttek, hogy az új állattenyésztő telepek kivitelezését csak kompletizált változatban, mint például körülkerítéssel, szociális építményekkel és más nagyon fontos járulékos énületek létrehozásával együtt engedélyezik. A régi telepek bekerítését pedig ez év végére mindenütt be kell fejezni. Nagyon kívánatos, hogy a minisztérium rendelkezéseit mindenki komolyan vegye. Ha a megvalósításnál mindenütt következetesek lesznek, elkerülhetjük a fölösleges bonyodalmakat. Ez pedig nemcsak az egyes mezőgazdasági üzemek, hanem egész társadalmunk érdeke. П sszeru mego aas A KGST állandó mezőgazdasági bizottsága megbízta hazánk szakembereit, hogy vegyék fel a kapcsolatot a többi tagállamok illetékes szakembereivel a tojás iparszerű termelésének a megoldására. A kölcsönös kapcsolatot” követő három évben mind szakmai, mind pedig szervezési téren nagy lépést tettek a tagállamok. Értékelték és fölmérték a műszaki és a közgazdasági helyzetet, meghatározták a zootechnikai és a többi fontos követelményeket. Szakembereink tevékenysége természetesen nem merül ki a szervezési és a nyilvántartási tevékenységben. A konkrét munkában résztvett többek közt a prágai Agroprojekt munkaközössége, valamint a xaverovi tudományos intézet, és a brnoi baromfifeldolgozó ipar dolgozóinak a munkaközössége is. A pardubicei malomipar és a sedlőani gépgyár aprólékos tervdokumentációt készített olyan kombinátok kiépítésére, amelyeknek keretében lehetőség nyílhat mintegy ötmillió. esetleg egymilliárd tojás iparszerű termelésére évente. (hoksza) A tervdokumentáció összefoglalja az üzemelési, az építési, a szervezési, a műszaki, a technológiai, az állategészségügyi, továbbá az iparszerű termelés legapróbb részleteit is. Az egész rendszer alapegységei az egyenként 20 ezer tojót befogadó pavilonok. Ezekben egyenként évente kb. egymillió tojás termelése lehetséges. A tíz korszerűen berendezett farmon évente mintegy egymilliárd tojást ter-Szovjetunióban Moszkva tér" ségében jól ismerik az 5957 hektár mezőgazdasági területen, Illetve a 4500 hektár szántón gazdálkodó Voronovo elnevezésű szovliozt. A gazdaságot marhahús és tej termelésére szakosították. Ebből eredően a növénytermesztésnek azt a küldetést szánták, hogy kielégítse az állatállomány takarmányszükségletét. Ennek kapcsán a földterület 98 százalékán takarmányokat termesztenek, főleg herét, lucernát és egynyári takarmányokat. Ebben a szovhozban az utóbbi években három borjúistállót építettek, melyekben 3240 állat fér el. Az istállókban a borjak gondozását két csoportra osztva végzik. Az első csoportban 10—75 napos korig, a másodikban pedig 125 napos korig tartják az állatokat'. A 115— 277 napos korcsoportba tartozó szarvasmarhákat 11 istállóban gondozzák, ahol 7920 fiatal állat fér el. Az istállók tökéletes légcseréjét és belső légkörének állandósítását külön berendezés szabályozza. Az istállók mellett helyezkednek el a járulékos épületek, mint például az állategészségügyi gondozó helyiség, a raktárak, a takarmányelőkészítők és egyebek. A fanjion egy évben 9880 állatot produkálnak. A borjak tíznapos korban 45 kg-os átlagsúlyban kerülnek az istállókba és 450 kg-os átlagos vágósúlyban adják el. Évente 4447 tonna élősúlynak, azaz 2357 tonna vágósúlynak megfelelő húsmennyiséget termelnek. A szovhoz tehenészetében 732 nagy tejelékenységü állatot számlálnak. A törzsállományt 1975-ig ezerre szaporítják A jelenlegi ál lományból évente csak 200—300 borjú kerül a hizlaldákba, a többi borjút a moszkvai körzet hét járásából kooperációs szerződéssel szerzik be A kooperációban 39 szovhoz és két kolhoz vesz részt. Az iparszerű termelés megköveteli, hogy a kooperáló gazdaságok a hizlaldának a szerződésben megszabott időpontokban a lehető legnagyobb pontossággal szállítsák a borjakat. Így a szovhoz 13 naponban más és más takarmánnyal etetnek. Az elsőben a takarmányadag j>8 kg teljes tejből, 45 kg keveréktakarmányból és 12 kg lucernalisztböl áll. Ez 126,3 takarmányegységnek megfelelő mennyiség. Egy kg súlygyarapodáshoz rendszerint 3,24 kg takarmányegység szükséges. A második szakaszban átlagosan 130 kg takarmánykeverék és 40 kg lucernaszéna vagyis 179 takarmányegység kell HÚSTERMELÉS VILÁGSZINTEN ként veszi át partnereitől a hizlalni valót, majd az egyforma ivarú és súlyú állatokból 360-as csoportokat alkotva gondozzák őket. Ugyanígy 13 naponként szállítják el a 360-as csoportok 450 kg-os átlagsúlyú összes vágóállatait, s a felszabadult épületet fertőtlenítés után újra megtöltik szarvasmarhákkal. A megfigyelések alapján az első 65 napban a borjú 39 kg-mal (naponta 600 grammal] gyarapszik. A további 50 nap alatt egy borjú átlagosan 44 kg-ot (naponta 880 grammot) szed magára. Tehát a vázolt két időszakban az állatok 128 kg-osak lesznek. Eztv követi a hizlalás utolsó 277 napos időszaka. A harmadik időszakban az állatok 1165 grammot híznak naponta. Természetesen minden szakaszegy állatnak. A harmadik szakaszban pedig egy állat 1455 kg keveréktakarmányt és 2296 kg szenázst, tehát 2085,6 takarmányegységet, azaz 1 kg felhízáshoz 6,48 kg takarmányeegységet fogyaszt. Megjegyzendő, hogy az első szakaszban nyújtott takarmány a legdrágább. A szovhoz számára az állami takarmánykeverő speciális abrakot készít. A keverőt a farmhoz közel építették, s ott két műszakban 315 tonna keveréktakarmányt gyártanak. Tény, hogy ez a keverék lényegesen drágább (1 q = 10 rubel], mint azok a keverékek, amelyeket a gazdaság maga készít (1 q = 7 rubel). Ezt a kérdést azonban feltételezhetően üzemelés közben megoldják. A hústermelés eredményes gépesítésének bizonyítéka, hogy a szarvasmarha hizlalásban mindöszsze 40 személy dolgozik. Ebből 18-an az első, 11-en a második, további 11-en pedig a harmadik szakaszban foglalkoztatottak. Egy dolgozó készíti el a borjak tejes keverékét, egy a szénaraktárban dolgozik és hárman hordják szét az állatoknak szenázst a hizlaldában. Az első és a második szakaszban egy dolgozóra 180—180 állat jut, vagyis hatszor több, mint egyéb gazdaságokban. Ezzel szemben a hizlalásnál egy dolgozó már 720 állatot lát el, tehát tízszer többet, mint másutt. A nyolcórás munkaidőt két egyenlő részre bontották. Az első négy óra munkaidő eltelte után négy óra munkaszünet, majd újra négy óra munkaidő következik. A farmon van egy állatorvos, három egészségügyi technikus, és három kisegítő egészségügyi dolgozó. A tervdokumentáció számolt azzal, hogy egy mázsa hús termeléséhez 114 rubel értékű táplálék szükséges. Az első éves felmérésből kiderült, hogy egy mázsa hús költsége 125,47 rubel volt. Ám a későbbiekben bőven van mód a költségek csökkentésére. Ha azonban az első év sikereit vesszük alapul, úgy azt mondhatjuk, hogy a voronovoi szovhoz marhahústermelésének a színvonala több mint kielégítő — nagyon rentábilis, mert 1972-ben egy mázsa húsért 200 rubelt kapott a felvásárlóktól. Tehát a rentabilitás kitűnő, mert minden befektetett rubel 42 kopejka hasznot hozott a gazdaságnak. —hai— melhetnek. Az épületek és a termelési egységek — amelyek más baromficsoportok befogadására hivatottak — megfelelnek az alapegységek technológiájának, termelési, tenyésztési kapacitásának. A KGST illetékes szervei megállapították, hogy a csehszlovák szakemberek által kidolgozott tervdokumentáció minden igényt kielégít s eredményesen felhasználható a tagállamok iparszerű tojástermelésének fellendítésében. A tervdokumentáció előnyére szolgál többek közt az is, hogy az egyes termelőegységek műszaki berendezései piinden vonatkozásban megfelelnek a tagállamok igényének. Annál is inkább, mert ezeket a berendezéseket a KGST keretében besorolták a gépek nemzetközi rendszerébe. További nagy előnye, hogy a tervdokumentáció számba veszi az állattenyésztés és a feldolgozóipar egymásra utaltságát, tehát nemcsak a tojástermelés kérdéseit tisztázza, hanem annak a szállítását és feldolgozását is megoldja, számol a baromfihús feldolgozásával, konzerválásával, a baromfihulladékok és a mélyalom kikészítésével, tehát megoldja a kombinát melléktermékeinek hasznosítását is. Szakembereink munkája a tagállamok illetékeseinek körében olyan visszhangra talált, hogy a legközelebbi öt-tíz évben úgyszólván mindenütt szükséges lesz a tojás- és baromfihústermelés iparszerű módszereinek a bevezetése, s úgy vélekednek; meg kell oldani a korszerű keltetőfarmok rendszerét is, amelyekből jelenleg nincs elegendő. Ezeket figyelembe véve a KGST állandó szakbizottságának szakemberei, 1972-ben kidolgozták ilyen keltetők igényére vonatkozóan a zootechnikai követelményeket. Ebben a tárgykörben a műszaki berendezések gyártását egységesen oldják meg. A tervdokumentáció az iparszerű lermelés követelményeit figyelembe veszi, s ennek kapcsán két korszerű megoldást is javasol. Ezeknek a kivitelezése rövidesen megkezdődik a tagállamokban. Figyelembe veszi továbbá mindazokat az építési és gépesítési haladó módszereket, amelyek napjainkban a KGST tagállamokban ismeretesek. Ehhez ez alapot mindenekelőtt a csehszlovák gépi kapacitás képezi. A valóság ugyanis azt mutatja, hogy a tagállamokban gyártásban levő műszaki berendezések nem minden esetben felelnek meg a tervdokumentációban támasztott korszerű feltételeknek. A tervdokumentáció készítői úgy vélekednek, hogy a szóbanforgó kombinát építésével jónéhány esztendővel megelőzhetjük a mát. A szocialista nemzetközi munkamegosztás keretében eredményesen megoldható a baromfitenyésztés műszaki bázisának létrehozása. Azt is mondhatnánk, hogy ez elengedhetetlen követelménye a tagállamok baromfitenyésztése fellendítésének. Hazánkban a szóbanforgó tervdokumentáció kivitelezéséhez például a műszaki berendezések egész sorozatát gyártják. Kivételt képeznek a vágóbaromfi feldolgozásához és a korszerű keltetéshez szükséges berendezések. Ám a kivitelezésnél lehetővé válik a kétszintes Kovobel és a háromszintes KcK—2000 típusú csehszlovák gyártmányú ketrecbattériák hasznosítása. Ugyanígy az R—21 típusú NDK származékú battériák is nagyon megfelelnek a célnak és az iparszerű termelés követelményeinek. —h— A közelmúltban doc. dr. Stefan Haladej CSc. az Állami Állategészségügyi Igazgatóság vezetője tájékoztatta az újságírókat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium állategészségügyi vonatkozású rendelkezéséről. Ez arra kötelezi a .kerületi és a járási szervek, valamint a mezőgazdasági üzemek vezetőit, hogy tegyék meg a szükséges hosszú távra szóló (állandó jellegű) óvintézkedése-' két a nagyüzemi állattenyésztő telepek állatállományának védelmében. Miről is van tulajdonképpen szó? Semmi másról, mint arról, hogy az utóbbi, különösen a CSKP XIV. kongresszusát követő években mezőgazdaságunkban új utakat kerestünk a termelékenység sokoldalú fellendítésében. s ennek kapcsán szakosítjuk és összpontosítjuk a termelést. A korábban létrehozott mezőgazdasági üzemek állatállományát nagy. szakosított farmokra összpontosítjuk, ami egyben azt is megköveteli, hogy megtegyük a kellő óvintézkedéseket a betegségek behurcolása ellen. Bizonyos azonban, hogy a minisztérium állategészségügyi rendelkezése nem kizárólagosan a mezőgazdasági, hanem egyben az élelmiszeripari üzemekre, valamint a terményfelvásárló és ellátó vállalatokra is vonatkozik. Mégpedig azért, mert ezek szállítják el a mezőgazdasági üzemekből a vágóérett állatokat és takarmánykeverékekkel látják el a termelő mezőgazdasági üzemeket stb. Az óvintézkedés megtételét nemcsak az egyes országokban elterjedt száj- és körömfájás tette szükségessé, hanem az is, hogy más betegségektől is megóvjuk gazdasági állatainkat.
