Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-14 / 28. szám
Szervezetalapítás, együttműködés Budai Béla Balog n/lplom-i (ipolybalogi) olvasónk afelől érdeklődik levelében, hogy vajon mi a teendő olyan esetben ha egy község kisállattenyésztői meg szeretnék alapítani a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezetét. Alábbi válaszunkat azért szabtuk aránylag rövidre, mivel a feltett kérdésre válaszolni a SZKSZ Központi Bizottsága '(Bratislava, Steinerova 70, telefon: 63772) illetőleg ezen szövetség illetékes járási szervezete hivatott. A SZKSZ Járási szervezetének címe a Veľký Krtíš-i (nagykürtösiI járás vonatkozásában a következő: (Slov. zväz drobnochovateľov OV, tajomníčka Medvecká Klára, Modrý Kameň, Zámocká 503). A SZKSZ helyi szervezetének alapításához 10—15 kisállattenyésztő kívánsága szükséges, amennyiben különféle állatok tenyésztésével kívánnak foglalkozni. Amennyiben csupán egy állatféleség tenyésztésére határozták el magukat a leendő tagok, úgy számuk legalább 15— 20 legyen, amely esetben úgynevezett speciális szervezetről van szó. A SZKSZ keretein belül tizenegy szakbizottság működik, s számos klub fejt ki tevékenységet. Szakbizottságot alkotnak például a baromfitenyésztők, a házinyúltenyésztők, a galambtenyésztők, a prémesállattenyésztők, a kecskevagy juhtenyésztők, az ebtenyésztők, a díszmadártenyésztők stb. Az alapszervezet működésének egyik feltétele, hogy az egyes tagok néhány törzskönyvezett állatot tenyésszenek tiszta vérvonalban, hiszen a szövetség egyes fajták fenntartását, illetőleg továbbnemesítését hangsúlyozottan kívánja, sőt Élelmezésügyi Minisztériumától felhatalmazást is kapott. A szervezet tagjainak kötelessége szakmai, politikai és szervezési ismereteik fejlesztése, továbbá a szövetség akcióinak támogatása, például a kisállattenyésztési kiállításon való részvétel. Mihelyt a tag tizennyolcadik életévét betöltötte, jogosult a vezetőség megválasztására és más ügyek eldöntésekor is szavazati joga van. A tagok törzskönyvezett kisállat-állományuk szabályzatban megállapított bizonyos darabszáma részére takarmányjuttatásban részesül, melynek menynyisége az állami készletektől függően változó. A szervezet bekapcsolódhat a húsra szánt állatok szervezett eladására, például a házinyúl esetében a nitrai BRANKO cégen kersztül. A lenyúzott gerezna eladása is szervezetten történhet a KARA vagy a Sberné suroviny vállalat útján. Az évi tagsági díj 20 korona, amely összeget a helyi szervezet jogosult saját szükséglete szerint kiegészíteni. A SZKSZ egyébként mint szervezet a Nemzeti Front tagja. * A helyi szervezetnek nem feladata ugyan, azonban jól felfogott érdeke a községben működő más szövetségek helyi illetőleg alapszervezeteivel történő együttműködés. Ez persze a szervezés magasabb fokozatát jelenti. A SZKSZ helyi szervezete kölcsönös előnyök nyújtásával igen hasznosan együttműködhet például a Szlovákiai Gyümölcstermesztők és Kertészkedők Szövetségének, a Szlovákiai Méhészek Szövetségének, a Szlovákiai Vadászok Szövetségének, a Szlovákiai Halászok Szövetségének, a Szlovákiai Postagalambtenyésztők Szövetségének vagy más intézmények helyi-, illetőleg alapszervezetével. Elképzelhető, hogy ezek a szervezetek közös befektetéssel klubhelyiséget, raktárát, irodahelyiséget létesítenek, egy személyt bizonyos fizettség ellenében megbíznak a kiosztásra kerülő, vagy begyűjtésre szoruló anyagok kezelésével, mérésével, számolásával stb. A szervezetek közös erővel vásárolhatnának például olcsó, esetleg kiselejtezett, de üzemképes járművet, amelyen egyszer keveréktakarmányt, máskor pedig mézet, cukrot, műtrágyát, permstanyagot, permetezőgépet, lőtt vadat, s ha a jármű arra hatóságilag jogosított, még személyeket is szállíthat. A beruházási eszközöket az egyes szervezetek az igénybevétel arányában térítenék. Minden szervezetnek megegyezés szerint máskor lennének a hivatalos órái, amikor a tagok sérelmükkel, kérelmükkel, javaslatukkal, tapasztalataik kicserélésével hozzájárulhatnának a szervezeti élet felpezsdítéséhez. Bizonyos ismeretterjesztő előadásokat az egyes szövetségek helyi szervezetei közösen is megrendezhetnének. Ezt az elképzelést persze nem minden községben lehet megvalósítani, csupán ott, ahol jóakarat, megértés, s mondjuk meg őszintén ökonómiai számítás is közrejátszik ennek megvalósítása érdekében. KUCSERA SZILÁRD erre a SZKSZ Mezőgazdasági es A SZLOVÁKIÁI KlMLLATTENrÉSZiOK Hllllllllllllí SZÖVETSÉGÉNEK ÉLETÉBŐL IIIIIIIIWIIII! >^VW»/W»/V4<WW>^V\/VWWVS/W»/WWW»/WW\/WW/WVW\/4/VWWWWW\/WV + A BAROMFITENYÉSZTŐK a nevelési idényt tulajdonképpen már befejezték, jelenleg figyelmüket a továbbtenyésztésre szánt jércék és kakasok kiválasztására fordítják. Kiválasztani csak fejlett és jól tollasodon egyedeket ajánlatos. Törődni kell azzal, hogy az összes baromfinak kellő menynyiségű zöldtakarmány álljon rendelkezésére. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a forró napokon a baromfinak védelmet nyújtsunk az erős napfény ellen. Az itatókat úgy kell elhelyeznünk, nehogy a vfz felmelegedjen bennük. A bőségben naponta több ízben cseréljük az ivóvizet. • A LÜDTENYÉSZTÖK amennyiben állataikat az elmúlt hónapban elsőízben átkopasztották, jól kell azokat takarmányozniuk és eledelükbe lehetőleg zabot sorolniuk. Előnyös, ha a ludak egész napon át a füves legelőn tartózkodnak és víz áll rendelkezésükre. Mindez meggyorsítja növekedésüket és megszilárdítja egészségüket. o a KACSATENYÉSZTŰK kiválasztják a következő évi törzsállomány egyedeit. A válogatást a fiatal, de legalább kéthónapos és 2,20 kilogrammos súlyt elérő kacsák között teszik meg. Eközben figyelembe kell venni az állat életerejét, temperamentumát, csontvázának erősségét és összes külemi jeleit. ■ A HÁZINYŰLTENYÉSZTÖK gondoskodnak arról, hogy a ketreceket az erős napsütés ellen árnyékkal védjék. Ne feledjük el, hogy a nyúlházat délkeleti irányban kell tájolni és a forró napfénytől védett helyen felállítani. A kis rekeszekben a házinyulak igen rosszul viselik el a hőséget. Az első alomból származó legidősebb fiókákat kiválogatjuk, hogy a továbbtenyésztésre meg nem felelőket étkezési célokra használhassuk fel. Zöldeleség etetésekor sem szabad a nyulak itatását mellőzni. Mindig reggel itatjuk őket, mivel éjjel csak száraz takarány állt rendelkezésükre. + A GALAMBTENYÉSZTÖK gondoskodnak állataik részére a nyári hőségben szükséges fürdés lehetőségéről. A galamb ekkor naponta még kétszer is megfürdik, amennyiben tiszta víz áll rendelkezésére. A takarmányozás az előző hónapok szintjén marad. Az e hónapban kikelt galambfiókák a tél kezdetéig még kellőképpen kifejlődnek és betollasodnak. Ezért a kiállítási idényre már számolhatunk velük. A A KECSKETENYÉSZTŐK továbbra is kihasználják állataik számára a jó legelő adta lehetőségeket. Amennyiben azt a körülmények megengedik, a nyáj legeltetésére olyan helyet keresünk, ahol az állatoknak lehetőségük nyílik hűsön, fák árnyékában pihenni. A továbbtenyésztésre kiválasztott gidák és gödölyék gondozására szenteljünk fokozott figyelmet, hogy az őszi vásárok idejéig a lehető legjobb kondícióban legyenek. Ha arra lehetőségünk van, éjjel az állatokat fedeles, széltől védett kifutóban tartjuk. A AZ EGZOTIKUS MADARAK TENYÉSZTŐI örülhetnek, mert az idény magaslatára jutott. Várják a fészekből történő, második kelésből eredő madarak kirepüléseit. Ezért a takarmányozás intenzív, akár csak az előző hónapban. A volierben állandóan elégséges mennyiségű építőanyag álljon a madarak rendelkezésére, mert az asztrildák legtöbbje, minden újabb fészkeléskor új fészket épít, akár az előző közvetlen közelében is. Fészkelés idején igyekezzünk a lehető legkevesebbet nyugtalanítani a madarakat, mert egyes fajok és fajták annyira érzékenyek, hogy zavarás után elhagyják fészküket, esetleg fiókáikkal együtt. * A NEMES KANÁRIMADARAK tenyésztői munkájukat a fészkelést már befejező madarak kívánalmaihoz igazítják. A továbbtenyésztésre szánt nőstényeket külön helyiségben tartják, nehogy hallják a hímek énekét. A nőstények takarmányadagjából ki kell hagyni a főtt tojást. Fő takarmányuk a repce és elégséges mennyiségű zöldeleség marad. Figyelmünket mindenekelőtt a fiatal hímekre fordítjuk, amelyeknek naponta egyízben tojáseleséget adunk, miközben alaptakarmányuk a repce marad, egy kis kanáriköles hozzáadásával. Nem mellőzhetjük a zöldeleség etetését sem (aprított spenót, pongyola pitypang, útifű stb.) —ar— HIBRID GYÖNGYTYÜK Tojik - nem tojik? E kérdés gyakran felvetődik. Különösen, amikor csökken az állomány napi tojáshozama, a takarmány viszont egyaránt fogyasztja a termelő és a nem termelő tyúk. Ilyenkor selejtezni szeretne a tyúktartó, kiemelni a termelést befejezetteket, ha biztosan tudná: melyek azok. Érdekli a tyúktartót olyan szempontból is a dolog, hogy ha levág egy-egy tyúkot, akkor ne azok kerüljenek a fazékba, amelyek apróbb-nagyobb tojásokkal vannak tele. Elég pontosan megállapíthatjuk az állat küleméről, hogy melyik tyúk tojik rendszeresen és melyik nem. A rendszeresen tojó tyúk tolla ugyanis csúnya, töredezett, a taraja, fejfüggelékei pirosak. Kloakája nagy, ovális, színtelen, nedves. Szeméremcsontjai egymástól távolállók, 3—4 ujjunk is közéjük fér. Hasa puha, telt, mély. E tulajdonságok ellentétei a nem tojó tyúkon fedezhetők fel. Az intenzíven termelő tyúk szervezetéből elfogy a festékanyag — felhasználódik a tojássárgája képzéséhez —, megvékonyodnak a csontok — a tyúk a tojáshéj építéséhez használja fel mésztartalékának egy részét —, ily módon csőre, lába kifehéredik. A sokat tojt tyúk lába r— azonkívül, hogy fakóvá válik — vékony, s más csontjai is hajlékonyakká válnak, elvékonyodnak. Amelyik tyúk ugyan sárga esőrű, lábú, tollazata ép, fénylő, s nem tojik, noha megfelelő az elhelyezése, takarmányozása — gyenge termelőképességű, érdemes tartani. Selejtezni folyamatosan vagy a termelés lényeges csökkenése esetén szokás. —k— ÉRDEKES ÉS ÜJSZERU MEGHATÁROZÁS A szerző a cikkében a pecsenyecsirke elhelyezésének sürgősségével — a padlón való tartás esetén — kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Megállapítása szerint jelenleg az istálló padló egy négyzetméterén 28 kg élősúlyt tartják a megengedhető maximális elhelyezési sűrűségnek — Írja a Deutsche Gefflügel Wirtsch. c. lap. (Sz. A.) Hanyagok a pulykatenyósztck - Angliában Az angol Arnewood Turkey Breeders Ltd. 12 hónapon át statisztikai felmérést végzett annak megállapítására, hogy a rendelő gazdaságok hogyan készülnek fel a napospipék fogadására. A statisztikában pár száztól 5000 egyedes nagyságrendű vevők szerepeltek. A telepek 50 %-a teljes mértékben felkészült a naposállatok fogadására. A telepek 21 %-ában azonban egy vagy több szempontból lényeges felkészületlenséget tapasztaltak. A legmeglepőbb adat azonban az, hogy a telepek nem kevesebb, mint 26 %-ában semminemű felkészülést nem találtak a naposállatok kiszállításakor. Egyes esetekben még az előző állomány alma és piszkos felszerelése is az eredeti helyén volt. A cég igazgatója „elrettentő példaképpen“ tette közzé ezeket az adatokat. Mi is ... (Poultry Int. — Baromfiteny. 73) Két fő irányzat a nyúlhústermelésben A nyúlhústermelésben világviszonylatban is két fő irányzat uralkodik. Az egyik a hagyományos tenyésztési, tartási, takarmányozási módszerekkel történő nevelés, a másik pedig a fejlettebb, a nagyüzemi, ahol a technológiák már korszerűek, a takarmányozás pedig már céltakarmányokkal, egyszerűen kifejezve nyúltápokkal történik. Köztudomású, hogy a hagyományos módszerekkel nagy teljesítményeket elérni nem lehet. Ez nyilvánvaló, s az is igaz, hogy lényegesen olcsóbb, ha a hizlalás ideje lényegesen hoszszabb is. A hagyományos módszerekkel való nyúlhústermelés az árokparti fűre, a kerti hulladékokra és a szénára, kevés szemes eleségre van „profilírozva“. Ez magában nem elég a nagyobb teljesítmények eléréséhez. A másik főirányzat a korszerű tenyésztés, amikor a tenyésztő ismeri tenyészállatainak biológiai hátterét, tudja, hogy a tenyésztett fajta teljesítmény szempontjából mire képes. Az is nyilvánvaló, hogy ezek a fajták korszerű nyúlházakat, levegőcserét, télen fűtést, komplett nyúltápos és szakszerű tenyésztői munkát igényelnek. Nem beszélve az itatás és az etetés korszerűsítéséről, amely elsősorban az önetetők használatában nyilvánul meg, írja a Review Elevage francia szaklapban Vrillon J. szakíró. —szikora— Ojzélandi fehér anya fiókáival. Tyúk és gyöngyös keresztezése jobb (57—68 %-os) termékenyülést eredményez, ha a gyöngyös tojóhoz a tyúkoknál szokásos kakast használnak, mint ezt két kísérlet bizonyltja. Fordítva rossz az eredmény. Főleg a nőnemű embriókpusztulása jelentős. A 12. héten a kikeltetett hibridek 53—69 százaléka maradt életben. Az állatok testsúlya ekkor átlagosan 1200—1300 gramm közötti. (Le Courrier avicole) Tranzisztoros kacsapásztor A korszerű nagyüzemi baromfitenyésztésben az ember munkáját gépek könnyítik. Léteznek azonban olyan területek, ahová a technika eddig nem tudott behatolni. A nagy kacsafarmokon például a több ezer állat partraterelése gondot okoz. Szállításkor a rakodást lassítja, hogy a kacsák nagy része a vizen tartózkodik. Kiterelésük nehézkes, lassan történik, csónakból kiabálnak, tapsolnak nekik. Ilyen esetben használhatjuk a praktikus „tranzisztoros kacsapásztort“. Ez nem más, mint egy rádióirányítású hajómodell. Technikai felépítéséről röviden: a hajó mérete és meghajtása különböző lehet. A mintapéldány körülbelül 50 cm hosszú, robbanómotoros. Meghajtásáról és a kacsák ijesztésére szolgáló erős hangról egy 2,5 m3-es éter-motor „gondoskodik“. Sebessége elérheti a 30 km/ órát, így az egyes távolabbi állatokat is rövid idő alatt befogja. Hatótávolsága 500— 1000 méter. A robbanómotoros megoldás előnye a gyorsaság, valamint, hogy a motor erős hangja a kacsák ijesztésére nagyon hatásos. Hátránya, hogy a kezeléséhez bizonyos fokú szakértelem szükséges. Más megoldásnál villanymotor hajtja a hajót, ami nagyon leegyszerűsíti a kezelést, viszont a hajón elhelyezett és a partról működtethető külön hangforrásról szükséges gondoskodni. A „kacsapásztor“ irányítása egyszerű és megbízható. Az irányító személy a tópart bármely pontján állhat, az „okos“ szerkezet mindig engedelmeskedik parancsainak. Az eddigi használat során 10—15 perc alatt bármilyen nagy kacsafalkát ki tudtak terelni a partra.
