Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-03 / 44. szám

1973. november 3. SZABAD FÖLDMŰVES. Változatok szőrmére Az őszi-téli divatbemutatók bizonyí­tották: a nő újra nőies. A nadrágvise­let eltűnőben van, helyette bővülő, többnyire hajtásokba rakott szoknyát tagunk viselni. Nappalra a legkedvel­tebb az ingruha lesz, harangszabású vagy rakott szoknyarésszel, de az egyenes vonalú is divatos marad. Az 1973—74-es divat az 1930-as évek­­divatjára emlékeztet, s akárcsak ak­kor, most is sok a libegő vonal, a haj­tás és a pliszírozás. Az esti ruháknál a mély kivágás, a lefátyolozott kalap és a sok szőrme emlékeztetnek a ré­gire. A szőrme szép dísze a télikabátnak, kosztümnek, azonkívül jú meleg is. A műszőrme tetsze­tős. Felfrissíthetjük vele a régi ruha­darabot is. Vad­nyúl- és bárány­prémek sportkabá­tok, sportkosztü­mök díszítésére is jók. A bárányprém különösen tartós: legalább 10—14 évig hordható. Az idén az egyszínű bunda a divat. A prémdíszítés se le­gyen tarka. MAGLÖDI MAGDA A prémbundát óvni kell a moly­kártól, a kiszára­dástól — ne tart­suk meleg helyi­ségben, kályha kö­zelében, napon, de nyirkos szellőzet­­len helyen se — s jő, ha 3—4 éven­ként felfrissíttetjük szűccsel. Ha bun­dánk már elérte a matuzsálemi kort, s újabb felfrissítés, kopást pótló javí­tás sem segít rajta, hibátlan részeiből hosszú évekre szó­ló díszítő prémezés készülhet: kabát­gallér, kézelő, kucsma, szőrmel- Iényke, szőrmesál, házipapucs, reti­­kül, tehát majdnem minden téli kiegé­szítő. MESEMÍ3 — Meséljen már valamit — kérlel­ték az unokák a kedves arcú, fehér szakálla nagypapát, aki a délutáni vo­nattal érkezett egy messzi hegyvidéki falucskából. — Jó, nem bánom, de ígérjétek meg, hogy azután nagyon jók lesztek ám, mert különben nem mehettek el a Mesevárba. — Hová? — kérdezte csodálkozva, szinte egyszerre a négy unoka. — Hát, a Mesevárba. — Hol van az Mesevár? — kiáltot­ták most már kórusban. — Figyleljetek csak! Tüstént elmon­dom nektek. Este, amikor édesanyátok előveszi a tarka táblájú képeskönyvet, s ti is álmosak vagytok már, a sok szép meséből aranyalma egyszerre elébetek gurul. A Mesevárhoz, mint látjátok, igen könnyű eljutni. Be azonban csak az mehet, aki megérdemli. A kapujában két lompos medve őrködik, s könyör­telenül visszautasítják a jogtalanul odalopakodókat. Ott vigyáz persze még két holló is, akik egész nap a környéken röpködnek, s pontosan fel­jegyzik, ki hogyan viselkedik. Minden jőcselekedetért egy-egy belépőjegy jár a Mesevárba. Jaj azonban az olyan gyerekeknek, akik nem segítenek szü­leiknek, széjjeltépik, vagy összefirkál­­ják könyveiket, s ráadásul bántják az oktalan állatokat. Az ilyenek fájó szív­vel nézhetik társaikat, akik este le­fekszenek ágyacskáikba s nemsokára már a Mesevár előtt topoghatnak édes örömmel. A „Hétfejű Sárkánytól“, a „Vasorrú Boszorkánytól“ sem kell félni a jó gyereknek. Sőt! A kapun belépve a tőlük telhető legnagyobb udvariasság­gal fogadják a kedves vendégeket. Még táncra is perdülnek örömükben ha valamelyik kis lurkó fogőcskázni vagy éppenséggel kosárlabdázni hívja őket. A „Kerékszemű Óriás" szintén a leg­kedvesebb játszótársak egyike. Vállá­ra kapja a gyermekeket, úgy viszi őket a Égigérő Fa alá, ahol ranydió­­val, muzsikáló szőlővel és egyéb ritka csemegével kedveskedik nekik. Ott van köztük természetesen a vár úrnője a „Mesékszépe" királyleány is. Csilingelő hangján egész éjszaka éne­kel, maga körül lengetve álomból szőtt, csillaghímes fátyolát... Hajnalban, amikor tovagurul a „Me­sevár“, homlokon csókolja a gyereke­ket. — Azután egész nap szófogadók le­gyetek ám! — súgja búcsúzóul a fü­lükbe. Végtelenül nagy a bánata, ha a kö­vetkező este akár egyetlen kispajtás is hiányzik a Mesevárba járók közül. A gyerekek hosszan elgondolkodtak az érdekes és tanulságos mesén. Mi­előtt aludni tértek vola, megfogadták, hogy már holnap belépőjegyet szerez­nek a „Mesevárba“. NÉMETH MÁRTA tmm a BOLGÁR ÉTELEK EGY FIATAL HÄZASPÄR ELSŐ ÄLLOMÄSA Boldogságukért,, boldogságunkért Szombat délutánokon is tárva-nyitva a levicei (lévai) ódon város­háza vasrácsos kapuja. Ekkor a város és a környék legboldogabb hi­vatalos ügyfeleit, az újházasokat fogadják az anyakönyvi hivatal dolgozói. Ilyenkor virágokkal, fehér és színes pántlikákkal ékesített, gondosan fényesített Moszkvicsok, Zsigulik, Skodák, Simcák, Taunu­­sok, Chryslerek sora vesztegel a patinás épület előtt. Az új házas­párokra, s az őket kisérő násznépre várnak. Láttukra az egykori lakodalmas kalácsot dobáló, kurjongató lagzi­­sok, a különféle bútorokkal („kaszni“, almárium, sublót, ágy, asztal) megrakott szekerek jutnak az eszembe. De emlékszem azokra a kö­zelharcokra is, amelyeket mi, akkori gyermekek vívtunk az út porá­ba, vagy az árokba hullatott töpörtyűs „fonott lagzisért“ — egymás között. Gyerekek, s felnőttek sorában sokan akadtak olyanok, akiket nem a kíváncsiság csalogatott a faluvégre — ahol a legények kifeszí­tett kötele parancsolt álljt a lakodalmasoknak, váltságdíjat követelve a vőlegénytől, ha az szomszéd falubeli lányt vett feleségül —, hanem a lakodalmas kalács áhitása. ... Ez járt az eszemben a múltkoriban is, amikor megpillantottam a pántlikás, virágos autók sorát, a városháza kapuján kilépő új há­zaspárt. A násznép férfitagjai és a dorozsbák kezéből nem hiányzott a bőséget jelképező borosüveg nyakáról a „fonott lagzis“ sem. Jó volt látni, amint a menyasszony hófehér, csupa-csipke ruháján, a vő­legény dús fekete haján 'megvillan és lecsordul az őszi verőfény, elvegyülve a fiatalok leírhatatlan boldogságával. Ez érthető is, hiszen alig néhány percre adták nyilvános tanújelét igaz szerelmüknek, ami­kor a nemzetiszalaggal ékesített anyakönyvvezető, a hivatalos két tanú és szeretteik jelenlétében kimondották, hogy jóban-rosszban együtt kívánják járni az élet útját. Akkor tették meg az első közös lépéseket, körülvéve jókívánságokkal nem fukarkodó barátokkal, ismerősökkel és az egykori boldogságra már csak halványan emlé­kező — de azt mindmáig sóvárgó — öreg, kíváncsiskodó nénikkel. Jutott az újházasok csókjaiból a barátoknak, a kézszorításokból az ismerősöknek. Szívesen osztották mosolyukat és boldogságukat, hi­szen az igazi emberi boldogság nem tűri a magányt. Amikor már mindenki kivette részét az örömből, a boldogság melengető érzéséből, az újházasok elindultak ... Mindenki azt hitte, hogy a fehéren fel­pántlikázott, virágos autók felé... Nem így történt! Az egymásnak örök hűséget esküdő fiatal pár rövid időre külön­vált a násznéptől, s az úttesten át a Hősök Terére indult. A fehérlő hatalmas obeliszk vörös koszorúkkal borított talpazatánál álltak meg egy csöndes percre. Távozásukkor a hála fehér csokra még fehérebb­nek tűnt a koszorúk piros virágzuhatagában, s az őszi napsütés meleg remegésében. Lerótták kegyeletüket. Hogy kiért-miért? Ki tudná számba venni, felsorolni...? Boldogságukért. Boldogságunkért. N. Považský OKRUSKA Hozzávalók: 1 uborka, 2 tojás, 5 dkg főtt sonka, fél-fél kávéskanál apróra vágott petrezselyem és kapor, % liter joghurt, Vi liter tejföl, só, bors. Az uborkát apró kockára vágjuk, a tojásokat keményre főzzük és szintén felaprítjuk, mint a főttsonkát, egy kanálka vajon megpirítjuk, majd hoz­­zákevrjük az uborkához és tojáshoz. A joghurtot és a tejfölt összekeverjük; hozzáadjuk a petrezselymet és kaprot, majd az egészet egy nagy cseréptál­ban összevegyítjük, megsózzuk, bor­­sozzuk és lehűtjük. TŰRÖFAGYLALT Hozzávalók: 12,5 dkg túró, Vi liter tejszín, 2 púpozott evőkanál cukor. A túrót a cukorral habosra kever­jük, a keményre felvert tejszínhabot hozzákeverjük. A keveréket ízesítjük vaníliával, ka­kaóval Vagy apróra vágott dióval és a hűtőszekrényben a jégkocka tartá­lyába 3 óra alat megfagy. Forró vízbe mártott késsel adagoljuk. Gy. K.-né Azt hisszük, mondani sem kell, hogy a két rajz csak lát­szólag azonos. A jó megfigyelő nyolc apró eltérést találhat. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze. 9. A csehszlo­vák repülőgépek jelzése. 10. Vadász­állás. 11. Több pá­pa neve. 12. Fegy­verét használja. 13. 1848-as szabadság­hős, tábornok. 14. Szaglószerv (ford.). 15. Tantál vegyje­­le. 17. Mázol. 19. Kanapérész. 20. Za­mat. 21. Időegység. 23. Greta......... vi­lághírű filmszí­nésznő. 25. Ener­gia. 26. Indonéziai sziget. 28. Itóka jassznyelven. 29. Város Algériában. 30. Latin „és“. 31. Hírhedt német ala­kulat volt. 33. Kraj­cár rövidítve. 34. A múlt idő jele. 35. Korunk hatalmas energia-forrása. 36. Aludtejből ki­váló savanykás fo­lyadék. 37, Ilyen lap csak a vendéglőben van. 39. Folyó Szibériában. 41. Több mint ezer van belőle Finnországban. 42. Varróesz­köz. 43. Szlovák hajőroncs. 45. Kinyit. 47. Bútordarab. 49. Fonalat készít. 50. Lakásberendezés. 52. Fohász. 53. Lágy fém. 54. Török sapka. 55. Nem ugyan­az. 57. Hiányos tan. 58. Nem mer. 59. Csonthéjú gyümölcs. 60. Kötőszó. 62. Kevert rag. 64. A Rhone jobboldali mellékvize. 65. Gally. 66. Állami ille­ték. 67. Nagy magyar költő. FÜGGŐLEGES: 1. Saját kezűleg. 2. Férfinév. 3. Reszket. 4. Betű kiejtve. 5. Igekötő. 6. Hármas találat a Lottó­ban. 7. Zsidó vallási szertartási tárgy. 8. Azonosak. 9. Az idézet második ré­sze. 16. Termést betakarít. 18. Égitest. 19. Durva fehér posztó. 20. Okmány. 22. Rangjelző szócska. 24. Verskellék. 25. Mássalhangzó kiejtve. 27 Bolond .... (Petőfi epikus műve). 29. Gyó­gyász. 32. Gyümölcs. 33. Szlovák hó­hér. 38. Királyi szék. 40. Szemével észlel. 42. A beszéd tárgya. 44. Kanna­rész. 45. ... ók, madárfajta. 46. Omla­­dék. 48. A vízszintes 20. fordítva. 50. Európai nép (é. h.). 51. Majdnem min­den háztartásban található. 54. Fele­ség partnere. 56. Vágány. 61. Tova. 63. Astatine vegyjele. 64. Juttat. 65. Földet túr. Beküldendő a vízsz. 1. és függ. 9. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK Lapunk 41. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Rizling — Bur­gundi — Tramin — Szilván — Saszla — Malinger — Veltlin — Oportó. Nyertesek: Molnár Rózsa, Salov (Garamkissalló) — Szálú Endre. Štú­rovo (Párkány) — Takács Judit, Šafá­rikovo (Tornaija).

Next

/
Thumbnails
Contents