Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-03 / 44. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. november 3. Megvalósult tervek Rendkívül magas műszaki színvonal, nagy teljesítő képesség jellemzi a balakovoi vízierőművet. 8 A VOLGA-MENTI BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Első ízben kilenc évvel ezelőtt jártam a Volga-mentén. Most, hogy Ismét lehetőség nyílott e szép vidékre látogatnom, felkerestem néhány olyan helyet is, ahol kilenc évvel ezelőtt megfordultam. Ezek közé tartozott Belákovo járási székhely is. Csodálatra méltó fejlődést tapasztaltéin ebben a városban, amely kilenc évvel ezelőtt — a régi házaival s akkor még csak kibontakozásnak indult Iparával, az ötvenezer lakosával — egyszerű nagy községnek tűnt. Persze, a város és környékének fejlesztését körvonalazó távlati tervek már az első látogatásomkor is jelezték azt, hogy a kommunizmus építésének jelenlegi szakaszában ezen a vidéken la lényeges változások lesznek. Balakovo ma egy komoly ipar! központ. A Volga jobb partjával már nem komp- és hajójárat, hanem a korszerű vízierómű és annak peremén épített széles elsőrendű országút köti össze. A vízierőmű, amit joggal nevezhetünk építészeti remekműnek, megnyitotta a város fejlődésének új korszakát. Azt követte e vegyipari üzemek — köztük a négyszázmillió rubel beruházással készült műtrágyagyár — létesítése, valamint az építőipar és a helyi gazdálkodás különböző szplgáltatásokat nyújtó üzemeinek korszerűsítése. A nagyméretű iparosítással párhuzamosan közel hetvenezer új polgárral szaporodott a város lakóinak száma. Távoli vidékek dolgozóinak ezrei találtak új otthonra. A városnak azonban nemcsak a terjedelme, hanem az arculata is teljesen megváltozott. Hatalmas toronyházak, korszerű kultúrházak, iskolák, szociális intézmények és fényűzően berendezett kávéházak igazi nagyvárosi rangra emelték az egykori „nagyközséget“. Az utakat vtrág-ágyások szegélyezik és karbantartott park szinte minden Jelentősebb utcában található. Nem a régi helyen, hanem új épületben találtam meg a városi és a járási pártbizottságot is, ahol a régi ismerőseim kedves vendégként fogadtak. Itt aztán módomban állt megismerkedni a városkereteit meghaladó, vagyis a járás mezőgazdaságának helyzetével, a termelésfejlesztési törekvések eredményeivel is. A balakovoi járás a kedvezőtlen természeti adottságokkal rendelkező körzetek közé tartozik. Ez a körülmény természetesen rányomta a bélyegét a járás mezőgazdaságára is. A gyakran jelentkező aszály sok éven keresztül gátolta a mezőgazdaság fejlődését. S hogy a mezőgazdasági üzemek ennek ellenére is gyarapodtak és dolgozóiknak jó módot biztosítottak, az a színvonalas munkaszervezéssel, a termelés gyorsütemű gépesítésével, az adott természeti előfeltételek észszerű kihasználásával magyarázható. A mezőgazdaság fejlesztésének távlati tervével már kilenc évvel ezelőtt megismerkedtem. A tervben első helyen szerepelt a „Szaratovi-csatorna“ elkészítése és az öntözőrendszer fokozatos kiépítése, tehát az aszályveszély tervszerű leküzdése. Az első ötszáz hektárra kiterjedő öntözőrendszer 1967-ben készült el, s ebben a járásban az idén már tizenegyezer hektárt öntöztek. Persze ez még mindig csak egy töredékét képezi annak a hatalmas földterületnek, amellyel a járás tizenhét kolhoza és négy szovhoza rendelkezik. Kedvező hatása azonban hatványozottan megmutatkozott a termelési eredményekben. Ugyanis az öntözéses gazdálkodás bevezetése előtt a búza hektárhozama csupán tíz mázsa körül mozgott, s az aszályos években pedig még kisebb volt. Például a Kari Marx nevét viselő natalinoi kolhoz, amely több mint húszezer hektár földön gazdálkodik, sok éven keresztül — a kedvezőtlen száraz időjárás miatt — csak 8—10 mázsás hektárhozamot ért el. Az idén, amikor kétezer hektárnyi búzavetést szükségszerint öntözhettek, az öntözött területeken 45 mázsás hektárhozamot, az összvetésterületen pedig huszonhat mázsás átlaghozamot értek el. Járási méretben pedig 1967-ben csupán hárommillió púd gabonát termeltek, míg az idén több mint hétmillió pudot. A fejlesztési tervben rangos helyet foglalt el a gépesítés is. Elsősorban is nagyteljesítményű traktorok és a gabonakombájnok számának lényeges növelésével számoltak. Ebben az időben, vagyis kilenc évvel ezelőtt mutatkozott be ebben a járásban a Kirovec 700-as óriástraktor, amely a nagytáblás gazdálkodásnak nagyon megfelelt. Ma a járás területén 118 darab van belőle. Kilenc évvel ezelőtt ebben a járásban minden egyes gabonakombájnra közel 500 hektár gabona jutott, s bizony az aratás — a rendkívüli jó munkaszervezés ellenére is hat-hét hétig tartott. A gépesítés színvonala emelkedésének egyik jellemző vonása, hogy például az idén a legkorszerűbb kombájnokra is csak 250 hektár gabona learatása volt tervezve. Lényegesen lerövidült tehát a gabona betakarításának üteme, mert a több kombájn lehetővé tette az iparban dolgozók — de gépkezelői képesítéssel rendelkező dolgozók százai segítségének igénybevételét. A gépesítés, illetve a korszerűsítés kiterjedt az állattenyésztésre is. Erre nagyon is szükség volt, mert magam is tapasztaltam az első látogatásom alkalmából, hogy a munkaerőhiánnyal párosuló maradi módszerek gátolják a gazdasági állatok számának növekedését és a termelés jövedelmezőségére is kedvezőtlen hatást gyakorolnak. Mivel ismertem az ottani sajátos körülményeket, vagyis láttam, hogy a húsz-harmincezer hektáros gazdaságokban alig két-háromszáz ember dolgozik, meglepett az a változás, amit az álattenyésztés szakaszán tapasztaltam. Ma a balakovo járás területén több tizenhatezer á-llatot befogadó korszerű sertéshizlalda van és sikeresen oldják meg a szarvasmarha-hizlalás összpontosítását is a mezőgazdasági üzemek kooperációjában létesített nagyhizlaldákban. Kezdetét vette a tejtermelés színvonalának emelése is. Néhány helyen már üzemelnek a modern tehénistállók, több helyen azonban most építkeznek és a jövő évben szakítanak végérvényesen az elavult módszerekkel. LÁTOGATÁS így kolhozban Balakovotól alig pár kilométerre van Krásny Jar község, s ott található a Szverdlov nevét viselő kilencezerötszáz hektáros kolhoz. Ez a település a közepes nagyságú községekhez tartozik, amit az is bizonyít, hogy a kolhoznak háromszázötven állandó doldozőja van. A járási méretben tapasztalt fejlődés ebben a kolhozban is észlelhető. S bár itt az öntözőrendszer kiépítése csak kezdeti stádiumban van, ennek ellenére a gabonatermesztésben szép eredményeket értek el. Ez pedig döntően kihat a kolhoz további fejlődésére tekintettel arra, hogy a szántóföldjeinek háromnegyed részén gabonát termeszt. Gamin Viktorovics Kuzmics, a kolhoz agronőmusi képesítésű elnöke örömmel újságolta, hogy míg a VIII. ötéves terv időszakában a kolhoz gabonából csupán tizenhárom és fél mázsás hektárhozamot ért el, addig az idén majdnem mégegyszer annyit. Ugyanis a búzájuk 24, az árpa pedig 29 mázsát adott hektáronként. Ez bizony nagy dolog az ottani időjárási viszonyok között. A sikert itt tehát nem az öntözéssel, hanem mással, a gabonafajta ésszerű kiválasztásával és az agrotechnikai követelmények betartásával magyarázzák. Mint városmelléki gazdaság céltudatosan igyekszik kihasználni a nagyváros közelségével járó előnyöket. Eltérően a várostól távoleső gazdaságoktól, ebben a kolhozban nagy figyelmet szentelnek a kertészetnek és a gyümölcstermesztésnek is. Az idén például harminc hektáron termesztettek zöldségféléket, harminckettőn pedig dinnyét. Termelési eredményeik, amelyek nem maradnak el a mi jónak minősített kertészeteink eredményei mögött, arról tanúskodnak, hogy értik a szakmájukat. Egyébként az évenkénti eredmények általános értékelése is azt bizonyítja, hogy a kolhoz minden termelési ágazata rendkívül jövedelmező. A jövedelmük jelentékeny részét természetesen a gazdaság fejlesatésére fordítják. Saját anyagi eszközeikből építik az új gazdasági épületeket és az öntöző berendezések nyolcszáz hektárra kiterjedő hálózatát is. A gazdaságfejlesztés mellett ez a kolhoz rendkívüli figyelmet szentel a községfejlesztésnek. Az új kultúrház, a középiskola új épülete, a gyermekotthon, a kolhoz székháza és az a tény, hogy a kolhoz évente százharmincezer rubelt fordít kulturális célokra arra hagy következtetni, hogy az emberről való sokrétű gondoskodást a fontos feladatok egyikének tartják. ☆ Tudjuk, hogy a szovjet népgazdaság fejlődését a tervszerűség elvének következetes érvényesítése jellemzi. Ezt tapasztaltam a balakovoi járásban is. Vezetők és beosztottak mind járási, mind pedig községi viszonylatban, minden tekintetben széleskörű tájékozottsággal rendelkeznek. Ismerik a gazdaságfejlesztés sajátos lehetőségeit és minden szakaszon azt is tudják a dolgozók, hogy milyen feladatok várnak megoldásra. A munkafeladetok megoldásában, a termelési eredmények növelésében pedig élen járnak a kommunista munkabrigádok, amelyekkel nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági üzemekben is (minden gazdaságban többel) találkozhatunk. A balakovoi járásnak baráti kapcsolatai vannak a trnavai járással. Ezeket a kapcsolatokat — mint arról a járás vezető dolgozói tájékoztattak — ésszerűen gyümölcsöztetik. A kölcsönös látogatások főleg a termelési tapasztalatok kicserélésére irányulnak. Ezek a kapcsolatok, amelyek reprezentálják a szovjet és a csehszlovák nép testvériségét, osztályszövetségét és megbonthatatlan barátságát, állandóan szilárdulnak és mind a balakovoi, mind pedig a trnavai járásban a termelés színvonalának emelkedését eredményezik. PATHÖ KÄROLY i , Nagy Októberi Szocialista ■- ' Forradalom hatására Európa számos tőkés államának a munkássága élet-halál harcot vívott a hatalmat bitorló, kizsákmányoló kapitalista rendszer uralma ellen. Nálunk, Csehszlovákiában a szervezett forradalmi harc kibontakozásához nagy lendületet adott az a körülmény, hogy a forradalmi munkásosztály a kommunisták vezetésével az elnyomottak körében helyesen értelmezte és magyarázta a Nagy Október trónokat megrengető lényegét. Harcra buzdította a széles néptömegeket, részint a szovjethatalom erkölcsi támogatására, részint a hazai kléro-fasiszta nagybirtokos burzsoá rendszer megdöntésére. A csehszlovákiai kommunisták törekvései a hazai és a nemzetközi burzsoázia érdek-Takarmány-keverö iparunk fejlesztése a mezőgazdasági termelés egyik fontos előfeltétele. közösségének az összefonódása végett csak két és fél évtized véres küzdelme után válhattak 1 valóra. Miután a dicső szovjet vörös hadsereg hazánkból kiűzte a hitleri fasiszta hordák utolsó maradványait is, mód nyílott arra, hogy munkásosztályunk a harcokban edzett CSKP vezetésével valóra váltsa a nagy Lenin hagyatékát, aki arra tanított, hogy „minden forradalom legfőbb kérdése az államhatalom kérdése“. Vagyis a szocializmus építése csak akkor lehet eredményes, ha az elnyomásból felszabadult munkásosztály minden pozíciótól megfosztja a tőkésosztály képviselőit, társadalmi tulajdonba veszi a termelőeszközöket és minden vonatkozásban maga veszi kézbe a hatalmat. Az ötvenes években került sor a lenini földművesszövetkezeti program megvalósítására. Szlovákia számos falujában a kommunista párt hívó szavára a kis- és középperasztok szövetkezeteket alakítottak, lerakták a formájában nagyüzemi, tartalmában szocialista mezőgazdasági termelés alapjait. A szövetkezetekbe tömörült parasztság hű szövetségese lett munkásosztályunknak. Évek múltán a munkásosztály aktív támogatásával a szövetkezetek megerősödtek és formálódás közben az új arculatú falu a szocializmus szilárd bázisává nőtt. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás számos kiváló mezőgazdasági üzeme közül a topoľnlkyi (nyárasdi) szövetkezet megalakulása is forradalmi változást hozott a falu dolgozóinak az életében. Huszonhárom évvel ezelőtt a 2400 lakosú községben 752 gazdasági egységet tartottak számon — táiékoztatott Kubik Béla, a helyi nemzeti bizottság elnöke Most azonban már 3000 lakos él ott, s az emberek sokasága a termelési-közgazdasági sikereiről országos jó hírnek örvendő szövetkezetben keresi családja és maga számára a kenyeret, sokszorta jobban él, mint valaha. A falubeliek igényesek lettek önmagukkal szemben, a munkában, s ugyanúgy az egyéni életben. Ez a falu arculatán is meglátszik. Még nem is oly régen volt, hogy a lakóházaknak mintegy 80 százaléka vályogfalú, náddal fedett volt. A felszabadulás óta azonban az új telepen 330 korszerű összkomfortos, kényelmes lakást építettek a dolgozók, s benn, a faluközpontban 310 épületet alapjától újjá varázsoltak, továbbá Nagy szükségük volt a falubelieknek a korszerű művelődési házra. Úgyszólván mindenki igényelte. A sok fiatal a közel harminc tanító, a tizenöt főiskolát, a közel 150 középiskolát végzett személy, s azok is, akik a szövetkezetben, az élet iskolájában szerezték meg a színvonalas termeléshez és irányításhoz a képességet. A község könyvtárában 4700 kötet könyvet tartanak számon. A könyvtáros tájékoztatása szerint az év elejétől július végéig 343 személy 3494 kötet könyvet kölcsönzött. Ez azt bizonyítja, hogy az emberek, s főleg a fia-A jólét forrása a szövetkezet 80 lakóházat korszerűsítettek. A nádfedeles vályogkunyhó ma már múzeális emlék marad az utókor számára. A nagyüzemi termelésre való áttérés előtti években a község négy boltja mindössze 4—4,5 millió korona forgalmat bonyolított le évente, most pedig a tíz korszerű üzletben mintegy 16 millió korona értékű árut vásárolt a lakosság egy évben. Ami pedig a falufejlesztést illeti, 1945-től napjainkig az összes beruházások értéke körülbelül 200 millió koronára becsülhető. Úgy vélem, érdemes azt is megemlíteni, hogy a helyi nemzeti bizottság vagyonának az értéke 1950-ben 1 millió 071 ezer, s 1972-ben már 18 millió 400 ezer korona volt. A közös vagyon egyike az 5 millió 200 ezer korona értékű művelődési ház, amelynek a felépítéséhez a szövetkezet 1 millió 200 ezer koronával járult ho-zá. talok szeretik a jó olvasmányos műveket és közülük sokan tanulmányozzák a politikai irodalmat, főleg Lenin munkáit. Szólni kell arról is, hogy Dömény János, Forró Géza, Varga Gyula és sokan mások a szövetkezeti tagság megbízásából egészen fiatal fővel álltak a vezető pozíciókba, hogy a kisgazdaságokban szerzett tapasztalataikat most már a szövetkezetben gyümölcsöztessék. Közben az élet iskolájának tapasztaltai mellé képességeiket szakmai továbbképzéssel is gyarapították, mert így kívánta a becsület, meg aztán a nagyobb feladatok is erre sarkallták őket. így az 1703 hektár mezőgazdasági, ebből 1598 hektár szántóterületen gazdálkodó szövetkezet növénytermesztésének és állattenyésztésének hírneve hamarosan országos méretekben is elterjedt. Évente összesen 520 vagon szemes terményt produkálnak. Ebből 70 vagon vetőmagot és 90 vagon kereskedelmi gabonát állami alapokba adnak, a többi kell a saját vetőmag-alapba és az állatok táplálásához szükséges keverékgyártásra. A termelés ésszerű fejlesztésének méltó bizonyítéka, hogy szemes terményekből húsz évvel ezelőtt 29,03, az idén pedig 57,9 mázsás hektárhozamot értek el. Ehhez nagyban hozzájárultak a Szovjetunióból beszerzett búzafajták. A lucernaszéna termés ebben az évben több mint 43, a silókukorica termés több mint 173. a cukorrépa termés hektárhozama pedig 313 mázsával volt több, mint 1953-ban. Az előrelátó termelés-szervezés a növénytermesztésben egy év átlagában 16 millió 300 ezer korona nyersbevételt eredményez. A szövetkezet szarvasmarha- és sertéstenyészete évekkel ezelőtt a lehető legjobb színvonalra került. Állami törzstenyészetünknek (kmeňový chov) egyik nagyon rangos bázisa. Az innen kikerülő tenyészállatok (tehenek, bikák, kanok és kocák) jó szolgálatot tesznek Szlovákia állattenyésztési programjának a valóra váltásában. A szövetkezetnek 500 tehene van (100 hektárra átszámítva több mint 28 tehén), s közülük 83 bikanevelő tenyészállat. A gazdaság irányított tenyészprogramja eredményeképpen ötéves átlagban — egy évre átszámítva — 4020 liter tejet termeltek tehenenként, ami már világszínvonalnak is beillő, szép eredmény. A következetes és aprólékos állattenyésztői munka méltó jutalma, hogy évente mintegy 15 millió 500 ezer korona nyersbevételt hoz ez az ágazat a közös gazdaságnak. Milyen jövedelemben részesülnek a dolgozók? Talán nem lesz érdektelen, ha elmondom, hogy egy állandó dolgozó vetületűben 1953-ban a havonkénti egyéni pénzjövedelem csupán 280; 1960-ban 1608; 1970-ben pedig már 2855 korona volt, a háztáji terület termésének az értékén kívül. S talán az is érdekes adat, hogy hatvanöt szövetkezeti család a korszerű lakásberendezések mellé saját személygépkocsit is vásárolt. Jelenleg a szövetkezet vagyoni értéke 28 millió 954 ezer korona. Ebből a gépek értéke 8 millió 300 ezer korona, s új, korszerű gépek vásárlására évente 1,5 millió koronát költenek. A társadalmi feladatok teljesítését illetően a szövetkezet évente 950 kg szemesterményt értékesít hektáronként, továbbá 600 vagon cukorrépát, 100 vagon gyümölcsöt és 120 vagon zöldséget szállít az állami felvásárló helyekre. A tenyészállatokon kívül (105 tenyészmarha és 450 tenyész-sertés) évente 61 vagon vágóállatot (433 kg hús hektáronként) és 1 millió 750 ezer liter tejet (1147 liter tej hektáronként) adnak társadalmunknak. A példás irányítói munkát értékelve köztársasági elnökünk 1963-ban Dömény János elnöknek „Munkaérdemrendet“ és Forró Géza főállattenyésztőnek 1972-ben „Az építésben elért érdemekért“ állami kitüntetést adományozta. Meg kell említeni továbbá azt is, hogy a szövetkezet az utóbbi három évben egy állandó dolgozóra átszámítva évi 102 ezer korona munkatermelékenységet ért el, s mivel példásan teljesítette a CSKP XIV. kongresszusa irányelveiből rá háruló feladatokat, a szövetkezet 1972-ben „Munkaérdemrendet“ kapott. A topofníkyi szövetkezet tehát megalakulása óta olyan termelési színvonalat ért el, mely példa lehet más gazdaságok számára is. Bátran állíthatjuk, hogy munkájuk tudományos tevékenység, mert következetes, célravezető, minden téren megfontolt és nagyon igényes. HOKSZA ISTVÁN
