Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-14 / 28. szám

A TOJÁS KOLESZTERIN­TARTALMA Kutatók szerint ez tojón­ként változó. Ez a különb­ség igen nagymérvű lehet, de a koleszterintartalom ugyanazon tyúkok életének különböző időszakában ter­melt tojásaiban feltűnően azonos szintű. A tojás teljes koleszterin­­tartalma, valamint a tojás sárgájának 1 g-jára eső ko­leszterintartalom szignifi­kánsan magasabb gyengéb­ben termelő tyúkok eseté­ben. A pórsáfrány — Cart­­hamus tinctorius, angol (sufflower) és kókuszdió­­olajjal dúsított takarmányon tartott tyúkok tojásainak koleszterin szintje megnö­vekszik. Ezzel szemben a szójaolajnak nincs hatása a koleszterintartalomra. (Poultry Int. — Baromfiteny. 73) A VADONÉLŐ GALAMBOK HATÄSA A HÁZIGALAMBOK EGÉSZSÉGÉRE Rendkívül kényes kérdés. Ä legtöbb államban, ahol utcai galambok léteznek, szinte állandó jellegű prob­léma a „vadonélő“ utcai vagy toronygalambok egész­ségi állapota. Az intenzív galambtenyésztő ezekben a galambokban a „bacilusgaz­dát“ látja, és harcol a ki­irtásukért. Velencében a műemlék épületek állagának megóvá­sa érdekében a városatyák javaslatára már "fogamzás gátló szereket terveznek al­kalmazni az utcai galambok számának csökkentése érdé kében. Az állatbarátok sze rint az ilyen elmélet alap ján az összes vadonélő álla tokát ki kellene irtani. Azl mondják, hogy az edzett kö­rülmények között élés foly­tán a vadmaradak, s így az utcai galambok között is kevesebb a mortalitás, mint a zártan tartottak esetében. Ez igaz. Más kérdés azon­ban az utcai galambok által okozott szennyeződés, külö­nösen költés, fiókanevelés idején az épületek állagá­ban okozott esztétikai és egyéb károsodás. Az ellen­szenvet fokozza az utcá­kon, tereken szétszórt étel­maradék, amelyet a legyek megszállnak, és ez már egy­magában fertőzési góc le­het. A modern építkezések erősen gátolják az utcai ga­lambok szaporodását, mert nincs rajtuk tetőzet, eresz­­álj és egyéb fészkelésre al­kalmas hely. (Umschau. 1972 — Baromfiteny. 73] A sárga orpington tyúk Ezt az impozáns óriástyúk fajtát Angliában tenyésztették ki. A kontinensen az 1880-as években jelent meg. Díszbaromfi mivoltától fü­­getlenül, néhány éve még a vegyes vagy--többhasznú tyúk­fajták közé sorolhattuk volna, hiszen terjedelmes testalkata ellenére jelentős a tojásterme­lése is. Könnyen nevelhető, gyors fejlődésű, nem túl igé­nyes, erős szervezeti szilárdsá­gú, masszív fajta. Jó húster­melő képességén kívül évi 160, sőt ennél több tojás termelé­sére is képes. Tojásai géppel jól keltethetők, egyébként az orpington megkotló fajta. A különböző színváltozatok alakja teljesen megegyezik. Megjelenése: széle-hossza egy, ún. „kockaforma“ tyúk, legömbölyített formákkal, kö­zépmély állással. Alkatából adódóan igen nyugodt vérmér­sékletű. FAJTAJEGYEI: Kakas. Masszív, hatalmas, széles és mélytörzsű, kerek­­ded feje aránylag kicsi. Finom bőrű pofája élénkpiros. Taraja egyszerű, alacsony, feszesen álló és fűrészelt. Füllebenye középhosszú, színe piros. Ke­rek állebenye közép-nagy, Erős csőre a fehértől a világos sza­rúszínűig változhat. Szeme a színváltozattól függően na­rancsvöröstől feketéig pigmen­tált. E változaté narancspiros. Középhosszú nyaka vastag a sűrű, de lazán álló „gallérétól. Hát széles az erősen fejlett la­pockától, a ráhulló gazdag gal­lértollazattól és a farokra bukó, tömött, gazdag nyeregtollazat'­­tól igen rövidnek tűnik. A nyaktól a farokig egy töretlen ívet képez a hát vonala. Széles, mély melle különösen jól fejlett. Kicsi, lekerekített szárnyai feszesen felfekvőek. vidnek látszanak, egyébként viszont közepes hosszúságúak. Színük a fehértől a hússzínüig változhat. Tojó: méginkább „kockafor­májú“, mint a kakas. Háta rendkívül rövidnek tűnik, szin­te nincs is, szintén töretlen ívet alkot a nyakhát-farok vonala. Igen szembeötlő, hogy oldalról nézve a farok egy függőleges vonalban végződik. A sárga orpington színezete: zománcfényű sárga a test, a pehelytollazat és a toli-törzsek fakó sárgák. Rövid farka igen széles a gaz­dag tollazatú nyeregtől, kor­­mánytollai a sarlótollaktól ta­kartak. Széles hasa mély, pe­­helytollakkal igen dúsan ta­kart. Combjai erősek, húsosak, pe­­helytollakkal szintén dúsan fe­dettek. Lábai tollatlanok, a mély, dús tollazatú hastól rö-Sárga orpington tyúk ifj. Marko Jozef tenyészetéből (Súlovce 179). (Kucsera Szilárd felvétele) A felnőtt állatok súlya: kakas 3,5—4 kg tojó 3—3,5 kg Keltethető tojásának alsó súlyhatára 55 g. A tojáshéj szí­ne szép sárga. Hibák: A túl világos, fakó színezet, vagy a sötét pirosas tollazat, a többi testrésznél sö­­tétebb szárnyfedők és főleg a fiatalabb egyedeknél gyakori hiba, ha a comb és nyereg tol­lazatában foltok találhatók. A szárnyban vagy farokban elő­forduló fehér toll ugyanúgy sú­lyos külemi hiba, mint a szür­ke pehely és aljtollazat. A co­­chinra emlékeztető forma, a karcsú testalkat, a gyengén fejlett, magasan hordott mell, a gyengén ívelt hátvonal, a gyenge has és ezért hosszú, esetleg hegyes farok és a fehér füllebeny kizáró hibák. A többi dísztyúkfaftához ké­pest már elterjedtnek mondha­tó. Elterjedtsége viszont a dísz­baromfitenyésztés fő átkával és hátráltatójával, az igen nagy­fokú rokon tenyésztéssel páro­sul, ezért nagyon sürgősen vér­­frissítésre szorul állományuk. HIRMANN BÄLINT Előtérbe kerül újból a sportfajták tenyésztése I Belgiumban például a hagyományos gazda­­: sági házinyúl fajták mellett jelentős mennyi­ségben tenyésztik a „Blau Saintnicolaus“ és a „Petit gran Hal“ nevű fajtát. Vannak bizonyára I olyan tenyésztők, akik ezekről talán nem is II hallottak. Ez azonban nem zárja ki a sok-sok í ismeretlen önálló fajta és fajtánbelüli változat * létezését. A belga házinyúltenyésztési szaklap szerint ezek a sport- és kettőshasznosítású I fajták a „kiállítások díszei“. Svájcban például I a róka-nyúl van igen elterjedve, sőt ez Svájc . nemzeti nyúlfajtájának tekinthető. A svájci ró­­( ka-nyúl szőre a normálszőrűekénél lényege­sen hosszabb, de nem éri el az angóra-nyúl szörhosszúságát. Érdekes sportfajta a Francia­országban tenyésztett Vendée-i fehér nyúl, amely hasonló a bécsi fehérhez, de valamivel kisebb testtömegű. Ugyancsak Franciaország­ban tenyésztik a bourboJii nyulat is, amely igen szép testformája miatt lett kedveltje a francia -tenyésztőknek. Németországban a Szász arany­színű, az augsburgi mókus-nyúl, a düsseldorfi mókus-nyúl és a színes törpe fajták sok-sok változata érdemel külön figyelmet. Az utóbbiak tényleg sportfajták. A színes törpe nyulak egyik fő jellegzetessége a parányi testtömeg, a pici fülek és a 'rövid, nagyon sűrű szőr­állomány. Az USA-ban is igen terjedőben van­nak az ún. hobby fajták és a szaklapok előre­jelzése szerint sok új meglepetés várható e te­kintetben is. (Sz. A.) 7. SZÁM 1973. JŰLIUS 14. ж számtalan baromfikór közül jelenleg a Marek­­féle betegség okoz legtöbb gon­dot. A 8—20 hetes korú, kisebb méretekben a 30 hetes kort megérő baromfiban tesz ez a vírusbetegség kárt. A már 1907-től ismert kór okozóját csak 1967-ben sike­rült izolálni és szövetkultúrá­ban fenntartani. A kísérletek folyamán vakcinakészítéshez legmegfelelőbbnek a pulykák­ból izolált, úgynevezett herpe­­tikus vírus mutatkozott. Elő­nye, hogy csak „rokoni“ kap­csolatban áll a Marek-féle be­tegség kórokozójával. kísérleti vakcina gyártását 1973 elején kezdtük meg MARVAK néven. Az állategészségügyben dolgozó szakemberek részére megjegyezzük, hogy az említett vakcina élő embrionális kacsa­sejtek fagyasztott szuszpenzió­jából áll, amelyet herpetikus pulykavirussal infikáltunk. Az egészséges csirkékben semmi­lyen oltás utáni reakció nem lép fel. Mivel a vakcina külső hőhatásokra igen érzékeny, ezért a gyártás idejétől annak alkalmazásáig —70 fok C-nál alacsonyabb hőmérsékleten kell tartani. Erre legalkalmasabbak a Déőínben Ferox néven gyár­romfitól történő elkülönítés, a tisztaság, a fertőtlenítés és az állatok pihenése, továbbá az oltóanyag minősége, amelyet a tárolás kívánalmainak be nem tartása okozhat. A vakcina helyes alkalmazá­sának érdekében használati utasítást mellékelünk a szállít­mányhoz. Vigyázni kell az am­pullák folyékony nitrogénből vagy a száraz jégről történő elvételekor, mert a hirtelen hőváltozás következtében egy­­egy ampulla explodálhat. Ezért a szállítmány kezelésekor vé­dőszemüveg és könnyű kesztyű viselése szükséges. Az oltást MARVAK, kísérleti vakcina a Marek-féle betegség ellen A nitrai BIOVETA oltóanyag gyár kísérleti központjában ki­próbált saját izolátum THV— BIO—1 jelzést kapott. A mező­­gazdasági üzemekben végrehaj­tott gyakorlati kísérletek folya­mán nyolc és félezer napos­csibét oltottunk be három te­nyészetben. A megfigyelés 52 hete folyamán az oltásban nem részesített egyedek vesztesége 1—22 % között ingadozott, míg az oltott egyedek vesztesége mindössze 0,18—2,90 %-ot mu­tatott. Tapasztalatok szerint a Marek-féle betegség elleni vé­dőoltás jelentősen csökkenti az ezen betegség hatására előfor­duló veszteségeket, s egyidejű­leg megakadályozza a szervezet védelmi rendszerének károso­dását, ami a különböző egyéb okokból előforduló veszteséget is csökkenti a baromfiállo­mányban. A Marek-féle betegség elleni tott BK—10 típusú, folyékony nitrogénnel töltött kontajnerek. Kivételesen és legfeljebb 24 órás időtartamra úgynevezett száraz jeget is alkalmazhatunk a tárolás és a szállítás folya­mán. A MARVAK adagolásakor 0,2 ml vakcinamennyiséggel számoljunk, amelyet az izom­­zatba oltunk. A vakcina alkal­mazásának legelőnyösebb idő­pontja az egynapos kiscsirke kezelése. A már infikált állat oltása esetén a vakcina hatása jelentősen csökken, ezért leg­helyesebb az oltást közvetlenül a keltető üzemben elvégezni. Ezzel megakadályozható a be­tegség tenyészetbe történő be­­hurcolása. A vakcina alkalma­zása után a védelem sohasem százszázalékos, de a feltételez­hető veszteség 5—10 szeresére csökken. A vakcina hatásának érvényesülését jelentős mérték­ben befolyásolja az idősebb ba­követő három-négy héten belül védettség alakul ki, amely csökkenti az ökonómiai veszte­séget, de nem zárja ki a Marek­­féle betegség jelenlétét a te­nyészetben, mégpedig fertőzés­­veszély formájában. Egy ampul­la 500 vakcina adagot tartal­maz, amelyhez 100 ml higítő­­anyag tartozik. A Marek-féle betegség elleni vakcina alkalmazásával kapcso­latban a nitrai BIOVETA oltó­anyag gyár kutató központja ad felvilágosítást (telefon: 22390-2), amely központ egy­ben mint hivatalos és nyilvános tanácsadói szerv végez szolgá­latot, s ilyen minőségben az érdeklődők részére készsége­sen rendelkezésre áll. Dr. JURAJ S A L A J, a nitrai BIOVETA kutatóközpontjának dolgozója A TARTALOMBÓL f Marvak, kisérleli vakcina a Marek-féle betegség ellen Szervezetalapítás, együttműködés ^ Júliusi teendők ф Ojabb gondok a juhászatban Jk A házinyúl nemi jellegű rendellenességéről A háztáji agronómus szerepe Telepadló! Drótrács? 4. Az alacsony relatív páratartalom elkerülésének olcsó lehetősége £ A libatoll tépésének hatása a szaporodásra A takarmány А-vitamin tartalmának hatása ^IVedlést kiváltó gyógyszer Két fő irányzat a nyúlliústermelésben Hanyagok a pulyka­tenyésztők — Angliában • Tojik — nem tojik? Tranzisztoros kacsapásztor ^Hibrid gyöngytyúk ^Érdekes és újszerű meghatározás JkJö tudni ф2А sárga orpington tyúk ф Előtérbe kerül újból a sportfajták tenyésztése 1-4 Sávozott plimut (barred plymouth rock) Hažlinský Ondrej tenyésze­téből (Košice— Šaca). ► Háromszinű szö­­szeksz (sussex) Siller Ferdinand tenyészetéből (Dubnica). (Kucsera Szilárd) felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents