Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-03 / 44. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 4 1973. november 3. Megingathatatlanul a Nagy Október útján írta: GEORGI KARAMFILOV, A BKP KB póttagja, a Tirgoviscsei Körzeti Bizottság első titkára. Az „Aurora“ cirkáló eldördülő lö­vése mély visszhangra talált a bolgár dolgozók és parasztok szivében. A szociális igazságba, a jobb jövőbe ve­tett hit üj reményeit ébresztette fel bennük, és új erőt adott nekik a for­radalmi harcban. Az októberi láng világított körzetünk dolgozóinak tör­ténelmi útjára. Néhány év alatt min­den városban és községben pártszer­vezeteket és csoportokat alapítottak. Ez jelentős mértékben fellendítette a munkásmozgalmat, hisz az első világ­háború kitöréséig az egész országban csak néhány pártszervezet működött. A kommunisták 1923 szeptemberében szorosan együttműködve a földműve­sek pártjával (Bolgár Nemzeti Mező­­gazdasági Szövetség) vezették a világ első fasisztaellenes felkelését. A kör­zet több városában és községében megdöntötték a fasiszta hatalmat, s helyébe munkás-paraszt hatalmat állítottak. E felkelés dicső napjaiban a bolgár munkások és parasztok szov­jet testvéreiket követve elindultak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útján. A felkelés 50. évfordulójáról ünnepélyes keretek között az idén emlékezett meg a bolgár nép. A felkelés vérbefojtása sem vetett véget a bolgár nép forradalmi moz­galmának. A terror és a fasiszta ha­talom megtorlása ellenére a legnehe­zebb években is eljutottak hozzánk az igazság, az októberi láng szikrái, ame­lyek ébren tartották a kommunisták­nak és az ifjúságnak, a munkásoknak és a parasztoknak a végső győzelembe vetett hitét. S mikor a német fasiz­mus fegyverrel akarta megsemmisíte­ni a forradalom vívmányait, pártunk fegyveres felkelést szervezett az or­szág megszállói ellen. Ebben a harc­ban becsületesen helytállt a tirgovis­csei körzet is. Területén bárom parti­zánosztag működött. A rendőrséggel és a fasiszta hadsereggel vívott ke­mény és egyenlőtlen harcban körze­tünk lakossága nagy áldozatokat ho­zott: 150 partizán és segítőtársuk vesztette életét, köztük 9 gyerek. Ilyen véresen született meg a hőn óhajtott szabadság. Születésekor segí­tő kezet nyújtott édestestvérünk, a szovjet nép, a Vörös Hadsereg. A fel­­szabadulás után a bolgár nép azonnal hozzáfogott szocialista jövőjének épí­téséhez. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom példája nemcsak a kiéleződő osztályharc éveiben ihletett bennün­ket. Ma is, a szocialista társadalom építésének korszakában felé tekinge­tünk. Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk nagy figyelmet szentel annak, hogy minél előbb felvirágoz­tassa a múltban nagyon elmaradott körzetünket. Gondoskodásának gyü­mölcseit a párt áprilisi politikájának (1956) üdvös hatásával együtt különö­sen az utóbbi években élvezhettük. Körzetünkben gyors ütemben fejlesz­tik és korszerűsítik a termelőerőket. 1961 után az ipari vállalatok száma megkétszereződött. Oj, korszerű üze­mek és gyárak épültek, a régebbieket meg bővítjük és rekonstruáljuk. Emel­kedett a munkatermelékenység. En­nek következtében az ipari termelés az utóbbi tíz év alatt négyszeresére emelkedett. A körzet iparában első helyen a gépipar áll. Gyors ütemben fejlődik a mezőgaz­daság is. A mezőgazdasági dolgozók a Bolgár Kommunista Párt vezetése alatt rövid időn belül ipari alapokra helyezték a mezőgazdasági termelést. Jelenleg 10 szövetkezeti és 8 állami gazdaság működik a körzetben, ame­lyek 4 agráripari és egy állattenyésztő komplexumba integrálódtak. Ezek a nagy egyesített gazdaságok közgazda­­sági szempontból nagyon jól beváltak, lehetővé tették a termelés koncentrá­lását és szakosítását, valamint nagy­fokú gépesítését. Sertéstenyésztés je­lenleg két gazdaságban, borjúnevelés munista Párt X. kongresszusán hozott határozatok, valamint a hatodik öt­éves terv teljesítése. E békés munká­ban és a boldogabb élet építésében még jobban érezzük a Szovjetunió testvéri támogatását, részt veszünk a baráti szocialista államok közösségé­nek együttműködésében és kölcsönös segélynyújtásában. E hathatós segély és együttműködés nélkül elképzelhe­tetlen gazdasági, társadalmi és kultu­rális fejlődésünk. A tirgoviscsei kör­zet gazdaságának gyors ütemű fejlő­dését — az ország népgazdaságához hasonlóan — a Szovjetunió és a ba­ráti szocialista államok népgazdasá­gával fenntarott szoros kapcsolatok teszik lehetővé. A mezőgazdaságban И «ГРАММ М111ЙЯГ1А1Г1 Cif • Pf АН НА ОК НА Б КП, ОНС И ОК НА ОТЕЧЕСТВЕНИЯ «ЮКТ +ЪРГОви)Ц1 meg háromban folyik, baromfitenyész-, téssel és tojástermeléssel csupán egy szakosított gazdaság foglalkozik. A termelés magas fokú koncentrációja és szakosítása, valamint gépesítése lehetővé tette, hogy egy ember 8—9 ezer baromfit, 500—600 borjút képes gondozni, s évente 100 tonna húst állít elő. A növénytermesztésben egy gépkezelő több mint 10 hektár földet müvei meg. Ily módon a mezőgazda­ságban a munkatermelékenység és a munkafeltételek kiegyenlítődnek az ipari termelés mutatóival. Ennek kö­szönve a mezőgazdasági termelés az utóbbi tíz év alatt csaknem három­szorosára emelkedett. Állandóan emelkedik a dolgozók életszínvonala is. A lakásépítés, kul­turális és szolgáltatásokat nyújtó in­tézmények építése körzetünkben ed­dig nem ismert méreteket öltött. A körzet lakóházainak több mint 70 %-a az utóbbi 20—25 év alatt épült. Gyö­keresen megváltozott Tirgoviscse, Po­­povo, Omurtag, valamint a falvak többségének képe. A falvakba beve­zették a vizet, és általában kényelmes életmódot biztosítottak a mezőgazda­­sági dolgozóknak. Központjaik ha­sonlítanak a városi központokhoz. A munkások és parasztok jövedelme év­­röl-évre növekszik. Sokat mond az a tény, hogy 1973 első felében annyi árut vásárolt a lakosság, mint 1965- ben egész év alatt. A körzet dolgozói a közeljövőben bevezetik az ötnapos munkahetet. Körzetünkben 12 pontból álló programot dolgoztak ki a lakos­ság életszínvonalának további emelé­sére. Megvalósításuk már folyamatban van. A szóban forgó program kereté­ben új óvodákat építenek, javítják a lakosság ellátását stb. Jelenleg a tirgoviscsei körzet dol­gozóinak fő feladata: a Bolgár Kom­dolgozó gépek 80 %-a, valamint az ipari vállalataink berendezése és fel­szerelése a szovjet gépgyárakból szár­mazik. A szovjet föld mélyének nyers­anyagkészletéből is bőségesen merí­tünk: kőolajat, szenet, ércet, fát és egyéb nyersanyagot importálunk. Más­részt ipari vállalataink, mezőgazdasá­gunk termékei felvevő piacra találtak a Szovjetunióban és a baráti szocia­lista államokban. Akkumulátorokat, ruházati cikkeket, mezőgazdasági ter­mékeket stb. szállítunk nekik. * Körzetünk baráti kapcsolatokat tart fenn az Adigeji Autonóm Területtel a Szovjetunióban és Heves megyével Magyarországon. Egész kollektívák, valamint egyes szakemberek vesznek részt a cserelátogatásokon, hogy ki­cseréljék tapasztalataikat, és segít­séget nyújtsanak egymásnak. Több mint tíz éve együttműködnek a sza­­ratovi Kommunista és tirgoviscsei Zname na Komunizma lapok szerkesz­tőségei. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom és a szeptember 9-i győzelmünk csillagának fényével beragyogott ba­rátságunk a Szovjetunió, valamint a baráti szocialista államok népeivel sokoldalú fejlődésünk hajtóerejévé vált. Ebből a barátságból merítjük erőnket és lelkesedésünket a kommu­nizmus felé vezető úton. Ez a barát­ság tovább izmosodott a testvéri pár­tok vezetőinek krími találkozójával, amelyre ez év július végén került sor. A Szovjetunióhoz és a baráti szocia­lista államokhoz fűződő kapcsola­taink továbbfejlesztésének és elmélyí­tésének kérdéseit megvitatta pártunk KB-а a júliusi és októberi plénumo­­kon. Határozataik új távlatokat nyit­nak további baráti együttműködésünk p'űtt " : nqprr gad-# JTSSXWäW HMHlii saaiiaasi fU»>A«S SÜXHM4* Tirgoviscse újjáépített főtere. Balról, jobbra: a Szovjetek Háza, vendéglő és étterem, múzeum és a Szakszervezetek Háza. A tirgoviscsei körzet Szvetlen községe a legkorszerűbb bolgár falvak egyike. A hálás utódok és barátok központjában Sztojan Palauzovnak, a község fiának (politikai emigráns a Szovjetunióban, a španyol polgárháború részt­vevője/, aki a bolgár fasiszták ellen vívott harcban halt hős halált, em­lékművet emeltek. A barátság útjai Gazdag és sokoldalú a bol­gár—szovjet barátság és a két testvéri nép közötti kapcsolatok témája. Nyomai visszavezetnek a történelmi múltba. A török igától a pártnak és a népnek a kapitalizmus ellen vívott har­cán keresztül napjainkig vezet­nek. A történelmi fejlődés so­rán új formát öltöttek, és új tar­talommal telítődtek, de őszinte­ségük a régi maradt. A két szláv nép kapcsolatában azok a legmeghatóbb pillanatok, ami­kor az idősebb testvér segítő kezet nyújt az if jobbiknak, hogy kivívhassa nemzeti független­ségét. A szovjet nép forradalmi tapasztalatai útmutatóul szolgál­tak a bolgár kommunistáknak ebben az egyenlőtlen, de dicső harcban a szocializmus győzel­méért. Egy bolgár fiatalember, akt 1911-ben egy távoli falucskából, Szejacsiból /Popovo mellett) érkezett Genfbe, hogy az orvos­­tudományi egyetemen folytassa tanulmányait, a tisztes, jól jö­vedelmező pálya helyett inkább a forradalom útját választja. Sztojan Minyev életrajzából, amelyet a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Le­ninizmus Intézete levéltárában őriznek, megtudhatjuk, hogy Svájcban a párt diákcsoportjá­­' ban dolgozott, és együttműkö­dött az Oj Idők és a Munkás­újság nevű lapokkal. Az első világháborúban V. I. Lenin ál­láspontját védi, és beszédeiről rendszeresen beszámol Blago­­jevnek. Ebben az időben, de már azelőtt is, többször sze­mélyesen találkozott Leninnel, aki akkor Genfben tartózkodott. Bizonyos idő múlva Sztojan Mi­nyev szerényen írja: „A körül­mények olyan szerencsésen ala­kultak, hogy sikerült látnom és hallanom V. liftesét. 1911 októ­berében személyesen is megis­merkedtem vele. A későbbiek során még 1913-ban, 1914-ben, 1915-ben és 1920-ban találkoz­tam Leninnel." E találkozások közül különö­sen nagy figyelmet szentel az 1915-ös berni találkozásuknak. Lenin akkor részt vett az ifjú­ság nemzetközi szocialista kon­ferenciáján Bernben, amelyen 10 ország küldöttei vettek részt. A Szociáldemokrata Munkás­­ifjúság Szövetsége küldöttéül Sztojan Minyevet választotta. Georgij Kirkov és Lambi Kan­­gyev levélben tájékoztatják a helyzetről, amelyet beszámoló­jában Ismertetni kell. Lenin a bolgár diákban azon­nal felismert a forradalmárt és a tehetséges szervezőt. 1916- ban Sztojan Minyev belép a genfi bolsevik szervezetbe, majd később a Lenin szellemé­ben alapított Oj Internacionále nevű lap szerkesztője lesz, a­­melynek feladata a III. Inter■ nacionálé előkészítése volt. Ugyanebben az időben az impe­rialista háború ellen folytatott tevékenységéért, a munkásla­pokban közölt cikkeiért, a bol­sevikok támogatásáért távollé­tében Bulgáriában halálra íté­lik. Forradalmár útja ezzel vég­érvényesen megpecsételődött. A nemzetközi munkásmozgalom e hontalanná vált harcosának élete végéig a szovjet állam lett második hazájává. ☆ Mikor a szovjet és a bolgár nép barátságáról írok, a sokol­dalú gazdasági segélynyújtáson és a szakemberek tapasztalat­­cseréin kívül arra a sok-sok gyermeklevélre is kell gondol­nom, amely a határokon ke­resztül eljut Bulgária legtávo­labbi városaiba és falvaiba, va­lamint a szovjet föld minden zugába. Két testvéri nép gyer­mekei leveleznek egymással. Boldog gyermekkoruk örömeit akarják megosztani egymással: Beszámolnak tanulmányi sike­reikről, továbbá azokról a nem­zeti hősökről, akikről őrseiket és csapataikat nevezték el. E hősök példája hazaszeretetre és a nép megbecsülésére neveli a tanulókat. Az egyik tirgoviscsei alapiskola V. А-osztályának ta­nulói például őrsüket Vihr őr­nagyról, a híres szovjet felde­­rítőröl nevezték el. Ez 1967-ben történt. Az úttörők közben meg­tudták, hogy a felderítő életben maradt, és nagyon szerettek volna vele személyesen megis­merkedni vagy levelezni. A Pio­­nierszkaja Pravda nevű lapnak küldött levél alapján sikerült megállapítaniuk a hős címét. Ily módon érdekes, szoros ba­rátság kezdődött közöttük. Az úttörők személyesen is talál­kozni akartak a híres felderítő­vel, hogy az ő szájából hallják a hőstetteiről szóló története­ket. Meghívták őt tehát iskolá• iukba. A gyerekek meghívásá­hoz hozzájárult a Komszomol Körzeti Bizottsága is, és ... Jevgenyij Sztyepanovics Berez­­nyak nejével és Viktor fiával együtt megérkezett Bulgáriába, hogy néhány napig élvezze a bolgár úttörők vendéglátását. Ott tartózkodása a gyerekek számára örökre felejthetetlen élmény marad. Rengeteg képet készítettek a hősről, és Berez­­nyak érdekfeszítő elbeszéléseit mélyen a szívükbe vésték. A híres felderítő Bulgáriában való tartózkodása nemcsak a gyer­mekek számára jelentett ünne­pet, hanem a komszomoltagok és Tirgoviscse minden lakosa számára is. Természetesen min­denki látni akarta a híres hőst, megszorítani a kezét, személyé­ben üdvözölni a hős szovjet né­pet. Jevgenyij Sztyepanovics meg­hatódva és feledhetetlen élmé­nyekkel távozott új barátai kö­réből. S az évről-évre erősödő és nemzedékről nemzedékre öröklődő barátság útján újra el­indultak a levelek. BOZS1DAR NIKOLOV

Next

/
Thumbnails
Contents