Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-03 / 44. szám

1979, november 3. .SZABAD FÖLDMŰVES A [elvételen a volgai hajóállomások egyik legnagyobbika, a szaratovi hajóállomás látható. Háttérben a Szaratovot Engelsszel összekötő három kilométer hosszú volgai híd. A szaratovi terület mezőgazdasága az idén 311 millió púd gabonát adott a közellátásnak. A fényképen a „kenyércsata“ egyik mozzanata látható. Foto: Sz. Abramova Ember, kenyér, föld... RIPORT A JERSOVI JÄRÄSBÖL Napsütötte, meleg Volgán túli táj... Még ma Is gyakran sújtja a szárazság. A cárizmus Idejé­ben az Itt élő parasztok éhín­ségben szenvedtek. Megtörtént, hogy az éhínség következtében egész falvak haltak kl. 1891- ben, mikor könyörtelen száraz­ság tombolt az Ínséges muzsik­­földecskéken, a parasztok az Isten tiszteletére száz púd sú­lyú gyertyát öntöttek, faluról falura hordozták, és esőért ese­deztek. Ez azonban mit sem segített... 1 Bizony, a szegény parasztok gyakran kémlelték az eget, hátha mégis megjelenik a várva várt esőt hozó felhő. A burzsoá szociológusok és közgazdászok jövő nélküli vidéknek tartották a Volgán túli sztyeppékét. Az akkori körülmények között a nép nem rendelkezett sem kellő erővel, sem szükséges eszkö­zökkel, hogy életet leheljen a vízhiányban szenvedő földbe. Ez csak a szocializmusban válha­tott valóra. A Volgán túl nagy­szabású munkába fogtak, hogy kiépítsék a nagy kiterjedésű öntözőcsatorna-hálózatot. E rövid cikk nem ad lehető­séget arra, hogy kimerítő ké­pet nyújtsunk az évtizedek so­rán folyó munkáról. Meg kell elégednünk egy töredékes be­számolóval is. Csupán dióhéj­ban ismertetjük tehát a Volgán túli sztyeppéken végbement vál­tozásokat. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után a párt­nak sikerült bekapcsolnia az új élet építésébe a cárizmus alatt elnyomott, írástudatlan paraszt­ságot is. Közös erővel átépítet­ték a falut, kialaktották a szö­vetkezeti gazdaságokat (ún. kolhozokat). Ennek a nagy át­alakulásnak már eleve megvol­tak a feltételei az orosz pa­rasztságnak az elnyomók és a kizsákmányolók ellen vívott év­százados harci hagyományai­ban, a lenini párt fáradhatatlan küzdelmében, a forradalomban és a polgári háborúban szerzett tapasztalatokban. A szovjet hatalom 50. évfor­dulójának éve jelentős határkő a szárazsággal vívott küzdelem­ben. Ebben az időjárás szem­pontjából kedvezőtlen évben a párt és a kormány határozata alapján 47 kilométer hosszú vízvezetéket raktak le a Bolsoj Irgiz folyótól Jersov városig, s ezáltal sikerült ellátni az em­bereket és több ezer szarvas­­marhát ivóvízzel. Ugyanabban az évben — 1967-ben — meg­kezdték a szaratovi öntözőcsa­torna építését, s ezzel megkez­dődött a Volgán túli öntözőcsa­­torna-hálózat megvalósítása. E rendkívül jelentős építkezés rö­vid idő alatt elkészült. Határ­idő előtti befejezésének kö­szönhető, hogy a szárazság súj­totta sztyeppék már több mint félmillió köbméter vizet kaptak. A párt és a kormány haté­kony gondoskodásával a kolho­zok és szovhozok hatalmas bá­zist alakítottak ki, hogy az’ SZKP XXIV. kongressszusán ho­zott határozatokban felvázolt terveket sikeresen teljesítsék. Példaként említjük meg a XXIi. Pártkongresszus Kolhozt. Ez a kis kolhoz havonta száz­ezer kilowattóra villanyener­giát fogyaszt termelési és köz­szükségleti célokra. Villany­­energia hajtja a gazdaságok gé­peit, terménytisztítő berendezé­seit, a javítóműhelyek megmun­káló gépeit; szóval: jelentősen megkönnyíti a kolhoztagok munkáját. Az emberek semmi­ben sem szenvednek hiányt. Az utóbbi nyolc év alatt a jersovi járásban 31 iskolát, 29 óvodát és bölcsődét, 15 klubot és kul­­túrházat építettek. A legnagyobb kincset azon­ban a kolhozkollektívában ne­velkedett ember, az öntudatos alkotó, a kollektív szellemű dolgozó jelenti. Az új kolhoz­nemzedékben megtestesült a hűség a párthoz és a gabona­termelő kötelességéhez, továb­nyeitől, a kolhoztagok és a szovhozok dolgozói a városi lakosság hatékony segítségével szervezetten hajtották végre az aratást, s ezzel még egy dicső oldalt írtak a Szaratov környéki Volgán túli terület történetébe. Az idén is — ugyanúgy, mint a múltban — teljes nagyságában megnyilvánult az új társadalmi formáció földművesének mai forradalmi jellemvonása: meg nem hátrálni a nehézségek előtt, hanem győzelmet aratni fölöttük. G. MESCSERJAKOV Пролетарии всех строи, соедимкйтшеь! Газета основана в а n p e п в. •• 190Ó годе bá a kiváló általános és szak­mai felkészültség. Sokatmondó tény, hogy jelenleg a mezőgaz­daságban dolgozó lakosság fe­le főiskolai, ill. középiskolai végzettséggel rendelkézik. A kolhozok és a szovhozok jelenleg első számú feladatuk­nak tartják az öntözőhálózat kiépítését. Már eddig mintegy 300 öntözőberendezés és szi­vattyútelep áll rendelkezésük­re. A főiskolákon és a techni­kumokban, iparitanuló-iskolák­­ban 467 mérnököt és vízgazda­sági technikust, mestert és gép­kezelőt képeztek ki. Már az idén 7107 hektár ön­tözött földön gazdálkodtak, és mind a gabonafélékben, mind a takarmánynövényekben ma­gas hektárhozamot értek el. A XVIII. Pártkongresszus Kol­hozban például az öntözött táb­lán 500 métermázsa takarmány­­répát takarítottak be egy hek­tárról. A Zavjeti Lenin Kolhoz öntözött takarmánytábláin 2— 3-szor is kaszáltak. Az öntözéses gazdálkodás előnyeivel mindenki tisztában van. Az ötéves terv végére a já­rásban 30 ezer hektár öntözé­sével számolnak, és a távlati tervek szerint 60—70 ezer hek­táron fognak öntözéses gazdál­kodást folytatni. Befejezéshez közeledik a Sevcsenko Kolhoz 1800 hektár, valamint a Jermov­­szkij Szovhoz vetésforgós táb­lájának öntözését biztosító rendszer építése. Az öntözés problémáját komp­­plex módon oldják meg, nagy mennyiségű műtrágyával egé­szítik ki, és távlati szempontból nagy ellenállóképességű és ma­gas hektárhozamú növényfajták termesztését vezetik be. Az öt­éves terv első három éve alatt a járásban 70 ezer métermázsa ásványi sókkal javították a ta­lajt. A jersovi kísérleti gazda­ságban új őszi búzafajtát kísér­leteztek ki — a „jersovszkaj­­a—3“-at, amely kitünően bevált az ötnözéses agrotechnikában. Az idén különösen nagy siker koronázta a járás gabonater­mesztőinek munkáját: nagy hek­tárhozamokat értek el, és az állam raktáraiba 16 millió púd kenyérgabonát szállítottak be. Ez a szaratovi terület legmaga­sabb mutatója. Több tízezer hektár bevetett terület minden hektárjáról 100 púd terményt takarítottak be. Eltekintve a betakarítás bonyolult körűimé-A volgai „Aurora" A „Volgai önkéntes“ nevű ágyúnaszád — az agitációs célo­kat szolgáló gőzhajó rendes menetrend szerint Szaratovba érkezett. Ez a hadihajó részt vett a polgáháború, valamint a Nagy Honvédő Háború harcaiban, és 1967-ben a veteránok Ja­vaslatára a volgai hadi flottában sajátos úszó múzeummá vál­toztatták. A hajó társalgójában a folyami hajósok hőstetteiről rengeteg fényképet és dokumentumot gyűjtöttek össze. A látogatók összegyűlnek a dioráma körül, amely az N. G. Markov legendás politikai biztos vezetése alatt végrehajtott kazanyi partraszál­lásról beszél. Híres földink szobra szembeötlő helyen áll. A ki­rándulók szívesen meghallgatják a korszerű volgai hajózásról és a hajósokról szóló beszámolót is. Volgográd, Moszkva, Asztrahány, Leningrád, Gorkij és más városok lakosai már nagyon jól ismerik ezt az úszó múzeumot. Nemrég több mint kétezer szaratovi lakos látogatta meg ezt a különleges kultúrintézményt. SZ. Katkov A TUDÓS AJÁNDÉKA A Szaratovi Állami Egyetem Fizikai és Me­chanikai Tudományos Kutatóintézetében besze­relték és kipróbálták a város első nagy telesz­kópját, amelynek külön félretolható tetejű pa­vilont építettek. A műszert B. A. Voroncov- Veljaminov professzor, a híres asztrofizikus, a Pedagógiai Tudományok Akadémiájának le­velező tagja készítette és ajándékozta az egye­temnek. A Szaratovba látogató tudós nagyra értékelte az elvégzett munkát. Egy üzem életralza A Vörös Zászló munkaérdem­renddel kitüntetett nehézgép­ipari üzem 102 éves. Fennállá­sának évszázada alatt a kezdet­leges kézműipari vasúti műhe­lyek korszerű gépesített üze­mekké alakultak át. Jelenleg itt gyártják a kazánokat és a tur­bina-felszereléseket az új vegyi­művek, olajfinomítók, hő- és vízierőművek számára. Az üzem kollektívájának munkájáról itt azok számolnak be, akik mun­kájukkal írták és továbbra is írják a város legrégibb válla­latának dicső életrajzát. A HAGYOMÁNYOKHOZ HtVKN Egész életem szorosan ösz­­szefügg a nehézgépipari üzem­mel. Tizenötéves suhancként léptem be az egykori vasúti mű­helyekbe. Itt lettem szemtanúja a világ első munkás-paraszt ál­lama születésének. Kortársaim a város első Ifjúmunkás Szö­vetségbe tömörülve aktívan se­gítették a bolsevikokat. Nagy szeretettel emlékezem vissza a kollektíva izmosodásának ne­héz, hősi éveire. Felejthetetlen marad számomra Mihail Ivano­­vics Kalinyin első elnökünk lá­togatása/ műhelyünkben és fel­szólalása a gyűlésünkön. Akkor a gyűlés hevében elhatároztuk, hogy munkaidő után páncélvo­natot készítünk. Nemsokára el is készült, és az uráli fronton vették hasznát a fehérgárdis­tákkal vívott harcokban. Korsársaimmal együtt részt vettem az első munkásszomba­tokon (szubbotnyik) is, amelye­ket Lenin natura értékelt, és a munkához való kommunista vi­szonyulás csíráinak nevezett. Ma örömmel állapítom meg, hogy a nehézipari dolgozók mai nemzedéke híven őrzi, sőt meg­sokszorosítja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmá­nyait. A veterán jogával élve gyakran ellátogatok az üzembe, bejárom az egyes műhelyeket. Milyen szembetűnő változások történtek itt! A gőzgépek és transzmissziók helyett villany­­motorok százai, nagy teljesít­ményű daruk egész sora teszi könnyebbé a dolgozók munká­ját. Lépten-nyomon tanúja va­gyok annak, mennyire gondos­kodnak arról, hogy megfelelő munkakörülményeket alakítsa­nak ki. A korszerű szovjet tech­nikával és tudománnyal fel-ШШУНИСГ Орган Саратовского областного комитета КПСС К' областного Совета депутатов трудящихся NEM OKOZUNK CSALÖDÄST Fiatal munkáskádereink az első naptól kezdve aktívan ki­veszik részüket az üzemi kol­lektíva nagy munkasikereiről szóló évkönyvek új oldalainak írásából. Az üzem pártszerveze­te, szakszervezete és a komszo­­moi teljes mértékben támogatja arra irányuló igyekezetünket, hogy lépést tartsunk az idővel. Az üzemben továbbképző tan­folyamokon növelhetik szakkép­zettségüket, versenyeket ren­deznek a legjobb szakember cím elnyeréséért. Hagyománnyá váltak az ifjúmunkássá avatá­sok is. Nem véletlenek a következő számok sem. Ebben az ötéves tervben 360 munkás, mérnök és technikus szerezte meg a fő­iskolai végzettséget, 74 meg a szakközépiskolait. Több mint 700 dolgozó növeli szakképzett­ségét a vállalati tanfolyamokon. Ma minden harmadik fiatal munkás főiskolán vagy techni­kumban tanul. A többi a mun­kásifjúság iskoláit és tanfolya­mait látogatja. Mindazt, amit az államtól kapunk, bőkezűen oszt­juk szét az ifjú nemzedéknek: a gyermekeknek, serdülőknek, a dolgozók fiatal utánpótlásának. Több oldalra lenne szükség, ha fel akarnám sorolni mindazt a gondoskodást, amellyel az ál­lam elhalmoz bennünket. Különösen rólunk, az idősebb nemzedék utódjairól való gon­doskodás kötelez bennünket. Válaszul erre csak azt mondhat­juk: nem okozunk csalódást, teljes erőbedobással küzdeni fogunk, hogy a kötelezettség­vállalásoknak eleget téve 1970- hez viszonyítva 1975-ben a ter­melést 34,1 százalékkal növel­jük. A követendő példa szá­munkra apáink és nagyapáink dicső hagyománya, a Styukovok, Burkovok, Hahurinok, Krovja­­kovok, Kozsevnyikovok tapasz­talatai. Jó munkánkkal akarjuk tovább írni veteránüzemünk életrajzát. Mindaz, amit el­mondtam — az életünk, ame­lyet beragyog a Nagy Októberi Szocialista Forradalom csillagá­nak fénye. V. Milovanov lakatos, a politechnikai intézet levelező hallgató'a. fegyverkezve az üzem dolgozói évről-évre növelik a termelést. Az üzem termékei nemcsak az országban nélkülözhetetlenek, hanem a világ több államába is exportálják. I. Sztyukov munkaveterán, 1929-től az SZKP tagja. A PART TERVEI — A MI TERVEINK Harminc éve dolgozom az üzemben. Ez nem is olyan hosz­­szú idő. Büszke vagyok azon­ban arra, hogy ezek alatt az évek alatt állandóan részt ve­hettem az üzemi kollektíva nagyszerű munkájában. Üze­münk jelenleg több mint nyolc­van fajta terméket gyárt. Tu­lajdonképpen a víz vegyi tisztí­tására szolgáló berendezéseket és kisegítő turbina- és kazán­felszerelést. Hét regenerációs melegítőt és három hűtőt az állami minöségjelvénnyel ju­talmazták. Figyelemreméltó, hogy a többi termékét is első osztályúnak minősítik. Ez az üzem munkamárkája. A nehéz­gépipari dolgozók az SZKP XXIV. kongresszusának törté­nelmi jelentőségű határozatait helyesen a párt és a kormány messzemenő gondoskodásának minősítették, amely a dolgozó nép javát szolgálja, és a kom­munizmus építése programjá­nak megyalósítását sugalmazza. Tíz évvel ezelőtt nagy lelkese­déssel vezettük be például a selejtmentes termékek gyártá­sának szaratovi módszerét. Elég, ha megemlítjük azt a tényt, hogy az utóbbi öt év alatt a za­vartalanul működő gépek ga­ranciája kétszeresére emelke­dett. Ilyen eredményeket azonban csak ott lehet elérni, ahol a munkás a termelés gazdájának érzi magát, aki felelős az üzem tervteljesítéséért. Külön dicsé­retet érdemelnek a szocialista munkaverseny élén járó dolgo­zók B. Kondratyev, E. Gorba­­csev brigádjából, továbbá B. Na­zarov marós, B. Boldirev eszter­gályos és sokan mások. Joggal elmondhatják magukról a költő szavaival: „ ... Büszke vagyok rá — hisz az én munkám is Köztársaságom munkaárjába fo­lyik“. A. Lusztocskin, a 2. számú műhely hegesztője I. Lenin neve ösztönzi és tesíti a szovjet embereket __ jnelési terveik teljesítésére, a művei pedig felmérhetetlen hatással vannak a szovjet em­berek politikai és kulturális fejlődésére. A fényképen a sza­ratovi pionírok egyik csoportja látható V. I. Lenin szobra előtt. Foto: Sz. Abramova 170 ÜJ LAKÁS A Sztyepnoe telepen átadtak a dolgozóknak két ötemeletes lakóházat. Az egyikben 70, a másikban 100 lakás várta a bol­dog lakókat. Az új lakók a „Pri­­volzsszkgazprom“ 2. számú vál­lalatának, a Volgán túli olaj- és gázkitermelő vállalat, valamint a telep egyéb üzemének és szervezetének dolgozói. Ezeket a lakóházakat bolgár építőmunkások építették. A já­rásban még további négy öt­emeletes lakóház épül. BARÁTOK TALÁLKOZÁSA A közelmúltban Szaratovban látták vendégül a nyugat-szlo­vákiai Jednota Trenčín futball­csapatát. Szlovák barátaink megismerkedtek Balakovóval, az energetikusok és vegyészek városával, továbbá a területi központ nevezetességeivel. Ta­lálkoztak az egyes vállalatok dolgozóival is. Persze, a sportról sem feled­keztek meg. A Jednota Trenčín futballcsapata több mérkőzé­sen mérhette össze erejét és tu­dását a szaratovi csapatokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents