Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-03 / 44. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. november 3. Lenin zászlaja alatt (Folytatás az 1. oldalról.) A terület kolhozaiban és szovhozaiban magas hektárhozamokat értek el, több mint 8 millió tonna terményt takarí­tottak be, és 310 millió pud (1 púd = 16,38 kg) kenyérgabonát szállítottak a közellátásra. Összehasonlításként utalunk arra, hogy körülbelül ugyan­ennyit gyűjtötek be az egész ország­ban a polgárháború éveiben. E nagy munkagyőzelem titkát a párt előrelátó politikájában kell keresnünk, amely­nek célja a kolhozok és a szovhozok anyagi-műszaki bázisának megszilár­dítása, a mezőgazdaság továbbfejlesz­tése komplex gépesítés, kemizálás és következetes talajjavítás útján. Az el­ért eredmények a munkások, a kol­hoztagok — szóval minden szaratovi hősies helytállásának és összefogásá­nak világos tanúbizonysága. E hatal­mas munkalendület még jobban ki­domborította a szovjet ember pozitív jellemvonásait: munkaszeretetét, ön­tudatosságát, hazafiságát, kollektív szellemét. Célunk az, hogy a mező­­gazdaságban stabilizáljuk ezt a ha­talmas munkalendületet. A jövőbe ve­tett reményeinket elsősorban az ön­töző csatorna-hálózat kibővítésére alapozzuk. Az SZKP KB határozataiban előirányzott és a párt, valamint a nép által jóváhagyott tervek szerint fo­lyik a Volga menti sztyeppék termé­kennyé tétele. Ebben látjuk a Volga menti száraz területek birtokba véte­lével kapcsolatos nagyszabású lenini tervek valóra válását. Az öntözőcsatorna-hálózat évröl­­évre bővül. Már üzembehelyezték a szaratovi öntözöcsatornát, amely na­ponta 1,5 millió köbméter vizet ad a szomjazó sztyeppének. Ez a csatorna 200 ezer hektár kiterjedésű területet képes ellátni éltető vízzel. Folyamat­ban vannak az építési munkálatok az engelszki, privolszjei, duhovnyicei, volkovi öntözőrendszeren, s elkészü­­tek már az újabbak tervei is. A jövő­ben a Volgán túli sztyeppékét az ön­tözőcsatorna-hálózat az ország legter­mékenyebb területévé változtatja. A területi pártszervezetnek és a terület minden dolgozójának szívügye az ön­tözés. A kilencedik ötéves terv utol­só évében — 1975-ben •— már 300 ezer hektár vízellátását fogja biztosí­tani az öntözőcsatorna-hálózat. A szaratovi terület életéről szóló beszámoló korántsem lenne teljes, ha nem szólnánk a dolgozók életszínvo­nalának emelésében, a tudomány, kul­túra továbbfejlesztésében, valamint a kommunista nevelésben elért sikerek­ről. Szaratovban két főiskola és több mint 30 tudományos kutatóintézet mű­ködik. Több mint 400 ezer fiatal, a te­rület lakosságának egyhatoda a főis­kolán, technikumokban, ipari tanuló­­iskolákban és intézetekben szerzi meg főiskolai és középiskolai műveltségét. A területen dolgozó tudományos ku­tatók és újítók munkájának eredmé­­ményeit nagyra értékelik mind az or­szágos, mind a nemzetközi kongresz­­szusokon, kiállításokon, ill. vásáro­kon. A vállalatok és üzemek munka­kollektíváiban mindent megtesznek a dolgozók szakmai képzettsége és ér­telmi színvonala emelésnek, valamint a kommunista meggyőződés, a szocia­lista hazafiság és internacionalizmus szellemében történő nevelése érdeké­ben. A városok és a falvak dolgozói az ötéves terv első felében több mint 2 millió m2 lakást kaptak, továbbá ja­vultak a lakosság szociális és munka­­körülményei is. A terület dolgozói nagyra értékelik a Kommunista Párt lenini szellemében folytatott külpolitikájának sikereit, amelyeket a kommunizmus és a szo­cializmus építése opitmális feltételei­nek biztosítása érdekében vívott ki. A Szovjetunió a lenini politika szelle­mében folytatja a harcot az imperia­lizmus, a háború, a reakció ellen, és támogatja azokat, akik a nemzetek közötti békés egymás mellett élésért szálltak síki-a. A szovjet nép önfeláldozó munká­jával segíti elő a szocialista világ­­rendszer megszilárdítását, a béke és a szociális haladás ügyének győzel­mét. Már tizennégy éve fennáll és egyre erősödik a szaratovi és a nyu­gat-szlovákiai terület pórt- és társa­dalmi szervezeteinek, valamint dolgo­zóinak sokoldalú baráti együttműkö­dése. A marxizmus-Ieninizmus győ­zelmes eszméihez hű szocialista or­szágok népeit egy közös cél egyesíti: a szocializmus és a kommunizmus épí­tése. S ez az egység megbonthatatlan. Végül élve a lehetőséggel, amelyet a négy baráti szocialista állam közös számának megjelenése nyújt nekem, megragadom az alkalmat, hogy átad­jam bratislavai, szegedi, tirgoviscsei és más városokban és falvakban élő barátainknak az SZKP Szaratovi Te­rületi Bizottságának forró elvtársi üdvözletét. Mindannyiuknak kívánjuk, hogy nagy-nagy sikereket érjenek el a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom lenini zászlaja alatt a szocializ­mus építésében, népeink szebb jövő­jéért és a békéért vívott harcban. Szlovákia falvai átalakulásának negyedszázada (Folytatás az 1. oldalról.) A munkásosztály februári győzelmé­vel szabaddá vált az út a mezőgazda­ság kollektivizálása, a földművesszö­vetkezetek megalakítása felé. Az el­kobzott nagybirtokokon már az egy­séges földművesszövetkezetekről szóló törvény megszületése előtt földműves termelőszövetkezetek létesültek. Mi­előbb dönteni kellett tehát abban a kérdésben, hogy az iparosítással és a közellátási követelményekkel össz­hangban, milyen irányt vegyen a falu további fejlődése. Lényegében abban a kérdésben kellett határozott állást foglalni, hogy a társadalmi fejlődé­sünk említett szakaszában a lehetsé­ges két út közül melyiket válasszuk. Meghagyjuk a mezőgazdasági terme­lés hagyományos, ösztönös jellegét, amely a falu lakosságának szegények­re és gazdagokra való további meg­osztottságát szentesíti, avagy az emlí­tett történelmi jelentőségű győzelem első napjaitól lássunk hozzá a kister­melés fokozatos felszámolásához, a munkásosztály és a népidemokratikus állam segítségével a szocialista mező­­gazdasági nagyüzemek hálózatának létrehozásához. E kérdésben a CSKP Központi Bizottságának 1948 novem­berében tartott ülése foglalt határo­zott állást. Hangsúlyozta, hogy fal­­vainkon feltételnül támogatni kell a szövetkezeti gondolat gyakorlati kivi­telezésének minden formáját, tehát a szövetkezeti termelést is. Ennek a határozatnak a szellemében született meg az egységes földművesszövetke­zetekről szóló törvényjavaslat, amit hazánk Nemzetgyűlése 1949. február 23-án hagyott jóvá. Csehszlovákia Kommunista Pártjának történelmi je­lentőségű IX. kongresszusa pedig, tá­mogatva a parasztságunknak a falu új életének létrehozását szolgáló tö­rekvéseit. a szocialista építés prog­ramjában előirányozta a mezőgazda­ság kollektivizálását is. Azt, hogy helyesen cselekedtünk-e amikor a szocialista nagyüzemi mező­­gazdasági termelés meghonosítása mellett foglaltunk állást, az elért eredményeink, valamint a parasztsá­gunk életszínvonalának ismeretében tudjuk megállapítani. Kétségtelen, hogv az eredmények tükrében joggal állíthatjuk, hogy helyes utat válasz­tattunk, mert az eltelt huszonöt év alatt pártunk vezetésével megterem­tettük mind a jelen generáció, mind pedig a jövő nemzedékek boldog éle­tének gazdasági-társadalmi alapjait, előfeltételeit. Döntő változás első sorban is mező­­gazdaságunk szociális-közgazdasági szerkezetében történt. 1949-ben az ál­lami szektoban a mezőgazdasági föl­dnek mindössze 11 százaléka összpon­tosult A többi föld másfélmillió egyé­ni gazdaságban volt. de a fél ártól tíz hektárig terjedő egyéni gazdaságok képezték a mezőgazdasági üzemeink 85 százalékát, jelenleg hazánkban alig több, mint hatezer szocialista me­zőgazdasági nagyüzem működik, mely szám a termelés következetes össz­pontosítása nyomán napról-napra csökken. Az eltelt huszonöt év alatt korszerű farmokat létesítettünk több mint négy és félmillió szarvasmarha és ötmillió sertés részére. Körülbelül hatszázezer hektárnyi területet tettünk termé­kennyé a meliorációs munkák céltu­datos fejlesztésével és kétszázezer hektáron építettük ki az öntözőberen­dezések széles és korszerű hálózatát. Minden járásban láthatunk korszerű mezőgazdasági üzemeket: nagykapaci­tású sertéshizlaldákat, barumfi farmo­kat, ötszáz vagy ezer darab tehenet befogadó modern tehénistállókat, vagy nagygarázsokat az értékes mezőgaz­dasági gépek részére. Kiépítettük a takarmánykeverő üzemek széles háló­zatát. valamint a mezőgazdasági fel­vásárló és ellátó vállalatok raktáro­zási gondjait korszerű gabonasilók létesítésével könnyítettük. Az állam hatalmas anyagi hozzájárulásával és szervező munkájával, valamint a fej­let gép- és vegyiparunk segítségével olyan alapokat létesítettünk mezőgaz­daságunknak. amilyennek a világon nehezen találnánk párját s amely a mezőgazdasági földterület korlátozott terjedelmének intenzív kihasználásá­val képes kielégíteni társadalmunk növekvő szükségleteit. Apáink gazdasági udvarán valami­kor a ló, az eke, a vetőgép volt a leg­jelentősebb termelési eszköz. S min­den megtakarított korona szerszámok, állatok, vetőmag és a gazdasági épü­letek átalakítására, jobb esetben egy darabka föld vásárlására volt fordít­va. Ezek a beruházások, amelyek min­den kisgazdaságban szükségszerűen jelentkeztek, a parasztság életszínvo­nalának csökkenéséhez vezettek. Az adóterhek, valamint a meg-megismét­lődő természetokozta károk pedig a kisparaszti gazdaságokat nap, mint nap a megsemmisülés veszélyével fe­nyegették. A parasztság többsége el­adósodott és sorsuk a végrehajtó ke­zében volt. Még a legtermékenyebb év sem nyújtott a parasztnak annyi jöve­delmet. hogy rettegés nélkül láthatott volna hozzá családi ház építéséhez, vagy a gyermeke részére építsen csa­ládi házat, mint ahogy azt napjaink­ban teszik az egységes földművesszn­­vetkezetek tagjai. Az ilyen „fényűzést“ csak a parasztság módosabb rétege engedhette meg magának. Ma, a szö­vetkezeti parasztságunk lényegében az összes jövedelmét személyi szük­ségleteinek kielégítésére fordítja, kor­szerű összkomfortos lakásokat épít és létrehozza gyermekei boldogulásának anyagi előfeltételeit. A kimondottan nehéz fizikai mun­kát végző dolgozók száma a fejlődő szocialista mezőgazdaságunkban ma már elenyésző A mezőgazdasági dol­gozóinknak döntő többsége gépekkel dolgozik, hasonlóan, mint az ipari munkások, szakiskolai vagy középis­kolai végzettséggel rendelkezik. Köz­ségenként 5—6 agrármérnök dolgo­zik a mezőgazdasági üzemeinkben, a fiatalság többsége pedig a mezőgazda­­sági műszaki középiskolák közvetíté­sével helyezkedik el a mezőgazdaság­ban. A mezőgazdaságban dolgozók száma — 1948-hoz viszonyítva — több mint felére csökkent, a munka terme­lékenysége — lényegesen könnyebb és kultúráltabb viszonyok között — pedig négyszeresre növekedett. Mezőgazdaságunk ma kihasználja és élvezi azokat az előnyöket is, ame­lyeket a különböző szolgáltatásokat nyújtó vállalatok jelentenek számára. Tehát lényegesen fejlődött a munkás­­osztállyal való együttműködése, ami rendkívüli hatással van a mezőgazda­­sági termelés ipari jellegének növeke­désére. Kétségtelen, hogy a mai generáció nagy művet alkotott. Többet szeret­nénk! Természetesen! Hiszen a fejlő­désben nem lehet megállás és mi sem állhatunk meg félúton. A feladatok, amelyek a mezőgazdaságra és a falu dolgozóira várnak hatványozottak, s legalább olyan erőfeszítéseket igé­nyelnek, mint amilyeneket a múltban kifejtettünk. Feltételezik az elkötele­zett helytállást, áldozatkészséget és lelkesedést mind a társadalmi-kultu­rális életben, mind pedig közvetlenül a mezőgazdasági termelésben. Néhány szó lapunk mai számához Szerkesztőségünk e szám készí­tésekor arra törekedett, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 56. évfordulójára megjelenő lapunk visszatükrözze, hogy az emberi társadalom új korszakát megnyitó forradalom, valamint a munkások és a parasztok első szo­cialista államának internaciona­lista magatartása, milyen szociális átalakulásokhoz vezetett több or­szágban. E célból kooperációs viszonyt létesítettünk a szovjetunióbeli „KOMMUNISZT, a bulgáriai „Zná­me na komunizme“, valamint a „Hlas ludu“ szerkesztőségével, melynek eredményeként az emlí­tett újságok a NOSZF évfordulója alkalmából egyazon cikkeket köz­ük, tehát méltatják országaink szocialista vívmányait, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom tör­ténelem formáló szerepét. Feltételezhető, hogy a közös szám elkészítésében szerzett ta­pasztalataink a szerkesztőségeink további együttműködésének elmé­lyülését eredményezik, ami kife­jezést nyer majd a termelési ta­pasztalatok kölcsönös közvetítésé­ben is. ■ eonyid Brezsnyev elvtárs, a TM Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a moszkvai béke világkongresszuson nagyjelentőségű beszédet mondott a világpolitika alakulásával kapcsolat­ban. Száznegyven ország 3200 küldöt­te hallhatta azokat a szavakat, ame­lyek arról tanúskodnak, hogy a 250 milliós szovjet nép őszintén és lanka­datlanul küzd a tartós béke megte­remtéséért. Az SZKP KB első titkára beszéde bevezető részében emlékez­tette a népeket a második világhábo­rú borzalmaira. Megemlítette, hogy a szovjet nép a fasizmus elleni harcban 20 millió polgárát vesztette el, ezért jól tudja, hogy a háború milyen csa­mennyi állam népei békében és biz­tonságban éljenek és határaik sért­hetetlenek legyenek. Mindenkor kész résztvenni ennek szavatolásában. A béke szónoka ezután történelmi példákat említve hangsúlyozta, hogy a kereskedelem ősidők óta egyesíti a népeket és az országokat. Ezért az országok között, a kölcsönös előnyök alapján, tovább kell fejleszteni a ke­reskedelmi kapcsolatokat. Ezen a té­ren az utóbbi időben komoly ered­mények születtek és megvan minden előfeltétele annak, hogy ezeket to­vább fejlesszük. Aggodalmát fejezte ki, hogy az észak-atlani tömb orszá­gainak katonai költségvetései 2—3 milliárd dollárral növekednek. Han­BÉKÉT A NÉPEKNEK pásokat mér az emberiségre. A szov­jet katonák nemcsak hazájukat véd­ték meg a fasiszta barbároktól, ha­nem egyidejűleg küzdöttek a világ civilizációjának megmentetéséért is. Ez a harc tovább folyik és a Szovjet­unió a háborút követő egész időszak­ban óriási erőfeszítéseket tesz a tar­tós békéért és a béke biztonságáért. Brezsnyev elvtárs a világpolitikai helyzetet úgy értékelte, hogy az egye­temes béke megteremtésének kilátá­sai jobbak mint 10—12 évvel ezelőtt. A különböző együttműködési szerző­dések enyhülést hoztak Európában. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatai szintén ígérete­sen fejlődnek. Az 1972 májusában Moszkvában és ez év júniusában Washingtonban megkötött megállapo­dások szintén a béke ügyét szolgál­ják. Remélhető, hogy az amerikai el­nök jövő évi látogatása újabb ered­ményeket hoz majd ezen a téren. A nagy békeharcos kijelentette, hogy a közel-keleti helyzet rendezé­sének alapja az ENSZ biztonsági ta­nácsa határozatainak végrehajtása. A Szovjetunió minden erejével arra törekszik, hogy közel-keleten vala­goztatta, hogy a Szovjetunió kormá­nya továbbra is helyesnek tartaná, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai tíz százalékkal csök­kentsék a katonai költségvetésüket. Az SZKP KB főtitkára befejezésül javasolta, hogy elő kell segíteni a fegyveres konfliktusok igazságos ala­pon történő rendezését Európában és Ázsiában. Meg kell teremteni a kol­lektív biztonsági rendszert és ezzel egyidejűleg megszüntetni a katonai­politikai csoportosulást. A nukleáris és másfajta fegyverkezési hajsza meg­szüntetése az államok önként vállalt kötelezettségének becsületes teljesí­tése nyomán jöjjön létre. A világ né­pei között tovább kell fejleszteni a gazdasági, tudományos és kulturális együttműködést, mégpedig az egymás belügyeibe való be nem avatkozás el­vei alapján. A moszkvai béke-világkongresszu­son elhangzott beszédre világszerte kedvező visszhangok keletkeztek, mert a világ népei látják, hogy a Szovjetunió továbbra is az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeoffen­­zíva szellemében halad tovább. A csehszlovák-jugoszláv kapcsolatok elmélyítéséért GUSTAV HUSAR elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára négy­napos hivatalos látogatást tett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ságban. Ott-tartózkodása idején ellátogatott több városba és üzembe JOSIP BROZ TITO elvtárssal, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a JKSZ elnökével, akivel alaposan megvitatta a két ország kapcsolatai fej­lesztésének lehetőségét és élénk eszmecserét folytatott az időszerű nem­zetközi kérdésekről is. A kiadott közös közlemény megállapítja, hogy a politikai, gazdasági és kulturőlis kapcsolatok Ígéretesen fejlődnek. A kereskedelmi forgalom ál­landóan növekedik, a kölcsönös előnyök és érdekek tiszteletben tartása mellett. A kát fél hangoztatta, hogy minden objektív feltétel megvan a gaz­dasági együttműködés sokoldalú és gyorsabb fejlesztésére. A külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban nézetazonosság alakult ki. Amint a közleményből is kitűnik, a két fél azt a nézetet vallja, hogy a vitás problémákat a tárgyalóasztalok mellett kell megoldani. A közel-keleti helyzet rendezésének alapja az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának megvalósítása. Az eddiginél még nagyobb erőfeszítéseket kell kifejteni azért, hogy Izrael visszavonja csapatait a megszállt területekről. A kétoldali hasznos tanácskozásuk lényegesen elősegítik a csehszlovák és a jugoszláv nép együttműködésének elmélyítését. A szükségletnek megfelelően fepesszük a mezőgazdaságot A Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgaz­dasági- ás Élelmezésügyi Bizottságá­nak XIX. ülése több olyan problémá­val foglalkozott, amelyek megoldása az elkövetkező napokban napirendre kerül. A képviselők javaslatai után elfogadott határozatok érvényesítése elmélyíti az állami szervek és a mező­­gazdaságot irányító szervek közötti együttműködést. Ugyanis előfordultak olyan esetek, hogy a nemzeti bizott­ságok határozatai nem segítették elő az össztársadalmi szempontból szük­séges kérdések megoldását, jónéhány­­szor ezek a határozatok keresztezték a mezőgazdasági üzemek érdekeit. Különösen a termőföld védelméről van szó. A bizottság javasolja, hogy a nemzeti bizottságok ne engedjenek mezőgazdasági termelésre alkalmas területeken építeni hétvégi házakat. El kell érni, hogy az adás-vételi kap­csolatokban a mezőgazdasági üzemek egyenrangú partnerként szerepelje­nek. A határozat szerint a nagyobb mezőgazdasági üzemekben jogászokat kell alkalmazni. , Élénk vita kerekedett a mezőgazda­ság további kollektivizálásával kap­csolatban. Németh Jenő mérnök, a mezőgazdasági- és élelmezésügyi mi­niszter helyettese bejelentette, hogy 1971 októbere óta 31 ezer egyéni gaz­da lépett a szövetkezetekbe, mintegy 131 ezer hektár földdel. Az új szövet­kezetek megszilárdítása azonban a lassú beruházás miatt nem halad elég gyorsan. A képviselők megállapítot­ták, hogy a szocializálás segítésére előirányzott pénzösszeg nagyon ke­vés, és ezért végül is olyan határozat született, hogy a szövetkezetesítés ütemét lassítani kell. A bizottság megállapította, hogy a gyümölcstermesztés nagyon alacsony szintű és távolról sem tudja kielégí­teni a szükségleteket. Jelenleg 4000 hektár olyan kevés termést adó, el­öregedett gyümölcsösünk van, ame­lyet a lehető legrövidebb Időn belül likvidálnunk kell. Az elfogadott hatá­rozat szerint a jelenlegi 11 626 hektá­ros gyümöicsészetet 32 500 hektáros területre kell bővíteni. Ha az elképze­lés megvalósul, akkor évente megkö­zelítőleg 350 ézer tonna gyümölcsöt termelünk és így az egy lakosra jutó jelenlegi évi 40 kg-os gyümölcsfo­gyasztás 67 kg-ra emelkedik. El kell érni, hogy a jövőben a szocialista szektor adja a gyümölcs mennyiségé­nek legalább 60 százalékát, mert iiy­­módon tervszerűbben tudjuk majd szabályozni a behozatalt. A képviselők építő jellegű javasla­tai mind arra irányultak, hogy a me­zőgazdaságot a jövőben még jobban a társadalmi szükségletek kielégítésé­nek szempontjából kell fejleszteni —b—

Next

/
Thumbnails
Contents