Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-27 / 43. szám

1973. október 27.

SZÖVETSÉG! SZEMLE

Lehet tőlük tanulni

# Példás szociális-kulturális gondoskodás a Trnovec nad Váhom-i (Tornáéi) Efszben ф A dolgozó tagok átlagéletkora 3B,7 esztendő ф Öt napos munkahét ф Egy-három hét szabadság évente ф Az üdülési költség felét a szövetkezet fizeti ф Korszerű lakásegységek a fiatal házaspárok részére ф

Bármennyire furcsának Is tűnik, csupán nyolc fiatal dolgozik a szövetkezetben — harminc éven aluli, — mégis 38,7 év a tagok átlagéletkora, amely a galántai járásban a legkedvezőbb. Ezért nem rendelkezhet a szövetkezet saját SZISZ alapszervezettel. A szövetkezeti fiatalok a községi ifi-szervezetben tevékenykednek, közülük egynéhányan a SZISZ-vezetőség tagjai.

Mégis, minek köszönhetik, hogy „ifjú vér pezseg a közös gazdaság érrendszerében“? ... Node, vegyük sorjába.

A szövetkezet megalakulásától egészen 1964-ig munkaerőhiánnyal küszködtek. Gépesítés, szabadságolás? Akkortájt alig ismert fogalom volt. Így hát a jő munkabírású emberek nem a szövetkezetben, hanem a közeli DUSLO vegyipari üzemben kerestek munka- és kereseti lehetőséget. A kommunisták azonban szívós, harcedzett emberek. Különösen a tornócíak, akik a kapitalista rendszerben sem ijedtek meg a csendőrök puskatusától, a lincseléstől, de még a meghurcolástól, bebörtönzéstől és a haláltól se. .. Mindaddig küzdöttek, amíg végül érvényt szereztek az alkotmányos joguknak; 1964-ben bevezették a szabadságolási rendszert (egy-három hét évente, a ledolgozott évek arányában).

De nem elég szentesíteni a szabadságolás rendszerét. Élni kell vele! Hát, elöljáróban bizony közvetve nem élvezték ezt a szabadságidőt a tagok. Pénz formájában merítették ki. Ekkor döbbentek rá a vezetők: hiába kap anyagilag többet a tag, ha marad a munkahelyén. Így aztán új erőt sem gyűjthet a reá háruló további feladatok teljesítéséhez. Ezt követte a határozott intézkedés: a szabadságidő csakis pihenésre szolgálhat — még az állatgondozók esetében is. Azaz, egy fenékkel két nyerget nem lehet megülni ... I

Ahhoz, hogy a CSKP XIV. kong** resszusa és az efsz-ek legutóbbi országos kongresszusa határozataiból a mezőgazdaságra, annak korszerűsítésére irányuló igényes feladatokat megvalósíthassuk, nélkülözhetetlen a szövetkezeti tagok magasabb szintű továbbképzése.

Ezekről a kérdésekről tárgyalt legutóbb a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége levicei járási bizottságának elnöksége. A föbeszámolót tartó Ladislav K a z 1 o v jb-titkár örömmel állapította meg, hogy a szövetkezetek vezetősége körében helyeslésre és támogatásra talált az a bejelentés, hogy ismét megnyílnak a szövetkezeti munkaiskolák kapui. Az előadások megtartásáért, tanulóközpontok létesítéséért, az efsz-tagok tömeges részvételéért, a termékeny vita megszervezéséért, a kedvező, nyugodt körülmények megteremtéséért az

Ez év első felében a Košice-vidéki járás mezőgazdasági üzemei összesen másfél millió koronát fordítottak a munka- és életkörnyezet javítására. Ehhez társult még közel félmillió korona értékű társadalmi munka, amely ugyanezt a célt szolgálta.

SOK, VAGY KEVÉS?

Határozottan kevés, hiszen a kitűzött feladatoknak csak mintegy felét teljesítették a mezőgazdasági üzemekben, a jobb munka- és életkörülmények teremtését illetően.

— Nálunk ezen a téren már minden rendben van — hallassák szavukat egyes szövetkezetek elnökei, állami gazdaságok igazgatói.

önámítás ez a legtöbb esetben. Ezt alátámasztja a járási mezőgazdasági igazgatóság legutóbbi elemzése, amely a mezőgazdasági üzemekben tapasztalható hiányosságokat tárta fel.

Miben jutnak kifejezésre ezek a fogyatékosságok? Abban, hogy igen lassú a gazdasági udvarok rendbehozásának üteme; ápolatlanok az utak, nincsenek kellőképpen karbantartva, kevés az olyan gazdaság, amelyben keményburkolatú, aszfaltozott utak találhatók, a szociális helyiségek építéséről nem is beszélve. Mintha máris hallanám: „Könnyű beszélni, annál nehezebb a pénzt előteremteni... 1“ Legtöbbször azonban nem a pénz-Érdemes itt megjegyezni: ekkor még az efsz-tagok átlagéletkora 52 év volt.

A munkaerővándorlás másik nyomós okát abban látták, hogy: fél hektárnyi háztájit csakis a családfő kaphatott. Fiatal, vagy nő pedig csak negyed hektárnyi háztájira tarthatott igényt. Ezt a kérdést igyekezett minél előbb megoldani a szövetkezet vezetősége, a közgyűlés hozzájárulásával . .. Így léptek elébe az időnek.

Már 1967-ben szorgalmazták a háztáji föld megszüntetését. Eleinte sokan húzódoztak, bizalmatlankodtak, sőt egyesek kétségbevonták az újfajta megoldás életrevalóságát. Később ezek is rájöttek, sokkal könyebben, gondtalanabbul élhetnek így mint azelőtt. Hiszen nem kell a fél hektárral bajlódni, háziállatok bendőjének töméséről gondoskodni. Lényegében a dolgozó a közös munkára fordíthatja fő figyelmét, erejét, ami a munkatermelékenység fokozásához vezt. Miértis vesződne? Hiszen az új megoldás szerint minden szükségeset megkaphat a szövetkezettől. Jogosult fél hektárnyi föld termésének pénzértékére. Ez azt jelenti, ha a szövetkezet hektáronkint tízezer koronát ér el, akkor a dolgozó ötezer koronát kaphat. Viszont, senki se kényszerítheti, hogy készpénz formájában igényelje a háztáji ellenérté H. Vásárolhat állati termékeket, önköltségi áron.

Ez utóbbi választása esetén csupán egyre kötelezi a dolgozót a szövetkezet vezetősége: december végéig írásbelíleg közölje, milyen állati termékekre tart igényt. Például: a következő évben vásárol egy 160 kg-os sertést, ötven darab kilós pecsenyecsirkét, 20 kilő tojást, stb. Ilymódon a sertéshús kilójáért 10,50, a baromfiért 15, és a tojás kilójáért 14 koronát fizet.

S ha már itt tartunk, az sem éppen mellékes, hogy a múlt évben például 3500 korona volt a dolgozó tagok havi jövedelemátlaga.

efsz-ek vezetőié a másra át nem ruházható felelősség.

A beütemezett előadásokat a kijelölt előadó-testület tagjai tartják, amelyeknek szakmai-politikai segítséget nyújtanak a járás politikai és gazdasági szervei. A „Haladó Tapasztalatok Iskolája“ tévé-sorozat egyes témaköreit ismertető előadókat a járási mezőgazdasági igazgatóság, a szakmai-politikai és társadalmi vonatkozású témakörök előadóit pedig a parasztszövetség járási bizottsága készíti fel.

A szövetkezeti munkiskola keretében többek között elhangzanak majd

hiány játszik szerepet, hanem a jóakarat, az öszefogás hiányzik az emberekből. S mondjuk meg őszintén: a kezdeményezés, a szervező és felvilágosítő-nevelő munka vérszegény. Egész sor probléma merül fel a munkaruhák, védőeszközök .rendszeresítése, a higiéniai követelmények betartása, a biztonságos dologvégzés előfeltételeinek megteremtése, az istállók mechanizmusának tökéletesebb kihasználása, a gépek jó karbantartása és raktározása szakaszán. Jogosak azok a megjegyzések az egyes gazdasági udvarokról, hogy azokat inkább „géptemetőnek“ lehetne becézni. Legtöbb esetben

EZ AZ IGAZSÁG!

Sűrítsük egy mondatba: nagyobb rendre van szükség a műhelyekben, a műtrágya- és vegyszerraktárakban, az istállőtrágya, a trágyalé, az emésztőgödrök körül, az üzemanyaggal való takarékoskodásról is inkább a bírálat hangnemében beszélhetnénk, s ugyanez vonatkozik az immár üzemképtelen — használhatatlan — mezőgazdasági gépekre, gépi eszközökre, amelyek csúfítják a gazdasági, vagy gépudvart. A példás gazdaságvezető, vagy felügyelő bizottság nem tűr efféle rendetlenséget a szövetkezet, vagy az állami gazdaság „házatáján“.

Legalábbis járásunkban ez a hely-Ami a munkaidő teljes hasznosítását Illeti, niijcs ebédre hazajárkálás a mezőről. Igv a dolgozó dél alatt is termel. Ehhez fél esztendő kellett, míg gyakorlattá vált, valamennyi tag a magáévá tette. Viszont, ilymódon vált lehetővé az év elejétől szilveszter-napjáig, — még a csúcsmunkák Idejére is у- az ötnapos munkahét.

Elemzések tapasztalatai bizonyítják: a munkatermelékenység 15—18 százalékos emelkedést mutat.

Követendő példaként szolgálhat a nyugdíjasok iránti gondoskodásuk is. A kiöregedett tagok a szövetkezetben eltöltött éveik arányában., a természetbeni juttatáson kívül hűségpénzt is kapnak. Továbbá társasutazásokat is szerveznek számukra.

Érvényesítik azt a helyes megoldást, ha a szövetkezeti tag a szabadságét akár bel-, akár külföldön üdüléssel, erőgyűjtéssel tölti, a szövetkezet a költség felét megtéríti. Ennek értelmében évente szerződést kötnek a ČEDOK utazási irodával. S nem feledkeznek meg a szövetkezeti tagok gyermekeinek üdültetéséről sem: tavaly harmincketten, az idén huszonnyolcán töltötték pionírtáborban a szünidőt. Ennek költségeit is a közös gazdaság fedezte.

Ami a munkakörnyezet javítását illeti, ebben élenjárók járási méretben. Az idén sor kerül egy nagyon korszerű szociális épület átadására, amely két és félmillió korona költségráfordítást igényelt. Többek között szövetkezeti klub is helyet kap benne. Enynyivel azonban nem elégszenek meg: tovább javítják a fiatal házaspárok életfeltételeit. A kor követelményeinek megfelelő lakást biztosítanak számukra. Épp ottjártunkkor adtak őt egy lakásegységet, melybe négy család költözhetett be. Ez az épület 740 ezer koronájába került a közös gazdaságnak. Hasonló céllal 1975 végéig további három ilyen lakásegységet építenek.

Miből futja minderre? A közösen kitermelt javak jövedelméből. Hiszen a múlt évben az egy hektárra jutó mezőgazdasági nyerstermelés értéke nagyon erősen megközelítette a 27 ezer koronát. Mellékesen jegyezzük meg: ez egy hektárra jutó nyerstermelés értékének járási átlaga mindösze 14 ezer 497 koronát tett ki. Ebből is világosan kitűnik: ott, ahol előtérben az ember áll, az eredmények annál hatványozottabbak.

ÖVÄRY PÉTER

a következő című előadások: a „Mindenki szocialista módon“ című mozgalom jelentősége; Mezőgazdaságunk forradalmi átalakulása — és 25. évfordulója; A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója; továbbá A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének a CSKP XIV. kongresszusa határozataiból eredő feladatai, és a többi. Ezenkívül figyelmet szentelnek majd a nők és az ifjúság eszmei-politikai nevelésének is. Mindezzel kapcsolatban továbbképző versenyt hirdetnek, hogy a szövetkezetek a színvonallal is törődjenek.

ABEL GABOR, Levice (Léva)

zet: a munka- és életkörnyezet javítása nem tart lépést a termelés növekedésével, sem a dolgozók igényeinek kielégítésével. Ezek után ne csodálkozzunk, ha Nyugat-Szlovkiáből jönnek hozzánk, többnyire csalódottan távoznak, mondván: „Ezek is jócskán lemaradtak a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, az emberekről való sokrétűbb gondoskodásban ...“ Tegyünk rólal Legyünk igényesebbek önmagunkkal és dolgozó társainkkal szemben.. Tanuljunk a tapasztaltabbaktól! Hiszen ez nem szégyen! Művelődjünk, gyarapítsuk szakmai-politikai tudásunkat, főleg a téli időszakban erre lehetőség nyílik a felújított szövetkezeti munkaiskola keretében ...

RAJTUNK IS MÚLIK,

hogy a mezőgazdasági iskolák végzős növendékei a mezőgazdasági pólyát válasszák, s otthonosan érezzék magukat a szövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók körében. Hát nem mélyen elgondolkoztató, hogy az idén végzett 26 fiatal mezőgazdasági középkáder közül csupán hárman helyezkedtek el a mezőgazdaságban?

Mi lehet ennek az oka? Elsősorban a kedvezőtlen munka- és életkörnyezet, amely a mi járásunkban — nem túlzás! — jelenleg tižedrangú kérdés. Teremtsünk emberségesebb, kulturáltabb munka- és életkörülményeket, hogy ne elriasszon, hanem vonzza a fiatalokat a mezőgazdaság!

1VÄN SÄNDOR, Košice (Kassa)

A MEZŐGAZDASÁG

ne riasszon, hanem vonzzon!

Szövetkezeti iskolázás

MAGASABB SZINTEN

JOBB KÉSŐN. MINT SOHA

A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás a mezőgazdaságban elért kiváló eredményei révén sokat hallatott magáról az utóbbi években. Azt már legtöbben elfeledték — vagy nem is tudták — hogy a Csallóköz szívében levő járás egy jó évtizeddel ezelőtt az utolsók között kullogott és sok esetben volt a bírálat célpontja.

Mi hozta a minőségi változást?

Sok tényező hozzájárult, amíg országos szinten is élre törtek a járásban levő mezőgazdasági üzemek. A nagyfokú gépesítés, tápanyagellátás mellett talán a legjelentősebbek közé tartozik az átgondolt irányítás és az a tény, hogy a gyakorlatban jól bevált szakemberek életük derekán iskolapadba ültek s mélyebben megismerkedtek az elméleti kérdésekkel.

A Dolný Bár-i (albári) és a madi szövetkezet a legrosszabbak közé tartozott a járásban, amikor 1960 őszén elhatározták, hogy egyesülnek. Akkoriban ez volt szólásmondás: „A két kis rosszból lett egy nagyobb rossz“. Az egyesült efsz Béke elnevezéssel sem feledtette a tagokkal a nyolc koronás munkaegységet, amelyet még nem is kaptak meg rendszeresen.

A szövetkezetek megalakulása kezdeti éveiben még rosszabb volt a helyzet s valóban „bagóért“ dolgoztak az emberek. Ezért főleg a fiatalok közül sokan otthagyták a mezőgazdaságot és más munkahelyeken keresték a boldogulást.

Bogyai Ignác, a vérbeli paraszt fiatalember is azok közé tartozott, akik hátat fordítottak a falunak, illetve a szövetkezetnek. Több mint négy esztendeig dolgozott különböző építkezéseken. A kereset nem volt a legrosszabb, még sem tudta megszokni, vonzotta a föld szaga. Utazás közben fájó szívvel szemlélte a gyommal ellepett kultúrákat, a ritka búzát, ritka árpát termő földet. Aztán gondolt egyet, és beállított a közös irodájába. — Hazajönnék — mondta egyszerűen. Örömmel fogadták a markos férfit.

Teltek, múltak az évek, de a közös gazdasági eredményei eléggé egy helyben topogtak. A takarmánybekészltésnél dolgozó Ignác egyszeresek arról értesült, hogy a čalovol (nagymegyeri] mezőgazdasági-műszaki középiskolában a gyakorlatban dolgozók részére kétéves iskola nyílik, amely érettségivel végződik. Hírtelenében gyermekkora jutott eszébe, amikor a tanítója beállított hozzájuk.

— Ignác mondanék én magának valamit — kezdte.

— Ki vele, — biztatta az apja.

— Jó feje van ennek a Náci gyereknek. Taníttatni kéne.

A középgazda egy kicsit elgondolkozott, majd kibökte — urat én nem nevelek.

Így maradt otthon Náci, akinek szorgos két kezére nagy szükség volt a gazdaságban.

Most azonban egyedül határozott, és megaragadta a lehetőséget. Nehéz két esztendő telt el, bizony a család nem élt a legrózsásabb körülmények között.

A technikum sikeres befejezése után megválasztották agronómusnak. Akkor 1962-őt írtak s búzából az átlagos hektárhozam 16 mázsa, kukoricából pedig 22 körül volt a hozam. Az állatállomány takarmány hiányában leromlott. Az odalátogató fiatal mérnök például tavaszi vaddisznónak nevezte az anyakocákat. Egy alkalommal az iskoletársa látogatta meg a gazdasági farmot s eképpen nyilatkozott a tehénállományról.

—• Ha meglökném a szélsőt, az egész egy rakásra dűlne.

A fejlődés az 1964-es évben kezdődött mutatkozni. Akkor már minden főbb Irányító középiskolai végzettséggel rendelkezett. Bogyai, mint agronómus, nagy gondot fordított a talaj művelésére, előkészítésére s mindent megtett azért, hogy agrotechnikai határidőben földbe kerüljön a mag. Jóminőségű takarmánytermesztéssel is jobban törődtek és ezáltal jelentősen növekedett az állatok hasznossága.

A feladatok egyre ‘nagyobbak lettek az ezer egynéhány hektáros szövetkezetben. Ezért az agronómus jelentkezett a Dun. Stredán megnyílt hároméves mezőgazdasági tanintézetbe. Közben elnökké választották s bár ezáltal nőtt a gondja, mégis kitüntetéssel végzett. Aztán rádöbbent, hogy a szakmai tudása mellé, sokoldalú politikai műveltség is szükséges. Beiratkozott hát a marxista-leninista esti egyetemre s az idén fejezte azt be sikeresen. Persze a tanulásnak most sincs vége. Az otthoni gazdag könyvtárában a szépirodalom széles skálája mellett, megvannak a legjobb szakkönyvek, amelyeket az esti órákban gyakran forgat az elnök.

Bogyai elvtárssal a szövetkezet megalakulásának körülményeiről is szót váltottunk.

— Őszintén megvallva ellene volt az apám, meg jó magam is, azért menekültem el más munkahelyre. Ki gondolta volna akkor, hogy 50—60 mázsás hektárhozamok lesznek gabonából s egy hektár kertészetből a 90 ezer koronát is meghaladja a nyersbevétel, 4— 500 mázsás lesz a cukorrépa hektárhozama, 3500 a fejési átlag, és sorolhatnám tovább. Apám már 78 esztendős, ő a szövetkezet legidősebb dolgozója, s napjainkban a legőszintébb híveink közé tartozik.

— S általában elégedett a tagság?

— Azt aligha érjük meg, hogy ezt mindenkiről elmondhassuk. De azért nem árt egy kis öszehasonlítást tenni. Ezerkilencszázhatvankettőben 774 ezer koronát osztottunk szét a tagság között, tavaly viszont már 4,5 milliót s az egy főre eső átlagjövedelem 2913 korona volt. S ami nagyon lényeges. A hatvanas évek elején az átlagéletkor* a legöregebbek közé tartozott a járásban, most pedig a tagság 80 százaléka fiatal és középkorú. Sok jó szakemberünk van a szövetkezetben — vallja az elnök. A gépekkel dolgozók mesterei a munkájuknak. A szocialista munkaverseny is nagyban segíti, hogy a növénytermesztésben az élenjárók közé tartozunk. A gabona betakarítását az Idén elsőként fejeztük be a járásban. Bartalos Géza kombájnos, az SZK—4-esek versenyében már háromszor végzett az előkelő első helyen.

Bogyai Ignác, a középparaszt fia az élete derekán Olt az iskolapadbaa „jobb későn mint soha“ közmondás alapján. Alaposan megismerkedett a mezőgazdasági termelés tudományával, amelyet társaival egyetemben JŐI hasznosítanak. Az egykoron a kollektivizálásban hitetlenkedő tagja lett a pártnak és különböző funkciókat tölt be. Hogy mennyire hisz a nagyüzemi mezőgazdaság jövőjében, mi sem bizonyítja jobban, hogy lánya, a Brnoi Mezőgazdasági ökonómiai Főiskola harmadéves hallgatója. A fia Alfréd pedig a járás székhelyén levő mezőgazdasági műszaki középiskolában készült az életre. Ki tudja, csöppnyi lányuk, a kilenc hónapos Bernadetta, milyen szakmát választ majd. Egyelőre lénye besugározza a házat ős a kis gagyogó mindenki szivét megnyeri.

— Amíg meg nem született, már alig volt mosoly, nevetés a házban — vallja az 50 éves apa. Most pedig, ha csak lehetőségem van, sietek haza, hogy a pöttömnyi aranyos, mosolyt varázsoljon az arcomra.

Bogyai Ignác ezekben a napokban ünnepelte születésének félszázados évfordulóját, amelynek utolsó két évtizedét a szövetkezet felvirágoztatásának szentelte s nem eredménytelenül. Sokan fejezték ki jókívánságukat az elnöknek, a jó barátnak, aki a fáradságot nem ismerők közé tartozik az élenjáró járásban s élete derekán éjt nappallá tett, tanult, hogy taníthasson s lépést tudjon tartani a kor követelményeivel. Ml is csatlakozunk a gratulálókhoz, erőt és jó egészséget kívánunk további munkájához.

Tóth Dezsó