Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-27 / 43. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. október 27, Új utak a növényvédelemben Az elmúlt évtizedekben a kontakt hatású, illetve a szisztematikus rovarölő.szerek, valamint a hatásos gombaölő és gyomirtó készítmények felfedezései és gyakorlati eredményei azt a hiedelmet keltették a gyakorlati szakemberekben, hogy véglegesen sikerült megoldani a növényvédelmet. Ma már közismert, hogy az egyébként hatékony vegyszerekkel sem tudjuk véglegesen és gyökeresen megoldani a védekezés gondjait. Tudomásul kell venni, hogy tartós, jó eredményt csupán vegyi készítményekkel elérni nem lehet. Ezért vált szükségessé, hogy az illetékes szakemberek, a tudósok más védekezési lehetőséget keressenek. Természetesen máról holnapra ezeknek a gyakorlati alkalmazását nem várjuk, azonban rövidesen bekövetkezhet az idő, amikor ezeket a feltételeket a gyakorlatban célszerűen alkalmazhatjuk. Közülük röviden ismertetek néhányat, főleg azokat, amelyeket már a nagyüzemi kísérletben is eredményesen alkalmaztak. A rovarok hormonális aktivitását imitáló (utánzó) természetes és szintetikus vegyületek felfedezésétől várnak a növényvédelem szakemberei igen sokat. Ezeknek a vegyületeknek előnye, hogy a rovarokra nem általánosan mérgezők, tehát specifikusak, a melegvérűekre és az eberekre veszélytelenek. Feltételezhető, hogy a rovarok nem képesek rezisztenciát (ellenállóságot), illetve érzékenységet kialakítani ezekkel a vegyületekkel szemben, amelyek közel állnak természetes hormonjaikhoz. A mesterséges juvenilis hormonok megakadályozhatják a rovarok szöveteinek differenciálódását a vedlés és a bábozódás időszakában. Az ilyen anyagok bekerülése a szervezetbe,, a szervátalakulások idején, megbontja, zavarja a fejlődést, abnormális életképtelen formák megjelenéséhez vezet. A mesterséges hormonok nagy mértékben faj-specifikusak, azaz csak az adott fajra, esetleg családra fejtenek ki hatást. Ma már több mint hatszáz ilyen veg^ület ismeretes, amelyeket szerkezetük szerint nyolc típusba sorolhatunk. Ez a változatosság nagy előny, mert ezekkel a készítményekkel válogató hatást érhetünk el. A válogató hatás biztosítja végeredményben az újat, mert a többi hasznos rovart megvédik a pusztulástól. Ezek pedig képesek a biológiai egyensúlyt jobban fenntartani. További előny, hogy ezekkel a vegyszerekkel nem veszélyeztetjük a környezetet, mert az emberre s a melegvérűekre nem mérgezőek, a felhasználási adagok is minimálisak. Egyetlen hátrányuk az, hogy csak a vedlési stádiumban levő kártevőket pusztítják. A KÁRTEVŐK STERILIZALÄSA A módszer lényege a következő: a nőivarú rovarok csak egyszer párosodnak és egész életükre szükséges hím ivarsejteket raktározhatnak testükbe. Amennyiben a hímek terméketlen ivarsejtekkel bírnak, a nőstények petéiből nem kelhetnek, nem szaporodhatnak lárvák. Ezt az alábbiakkal lehet elérni. Mesterségesen kell a kártevők híméit szaporítani. Olyan mennyiségben, hogy a nőstények nagy valószínűség szerint sterilizált hímekkel találkozzanak. Ma már sikerült több mint húsz bogár, számos lepke-, légy- és szúnyogfajt mesterségesen szaporítani és a hímeket szelektálni. A következő lépésben a kiválasztott hímeket kell sterilizálni, terméketlenné tenni. A nemi sterilizálásra három módszert alkalmaznak: a sugár, a vegyi éš a hormonális sterilizálást. A sugár sterilizálást izotópokkal — 25—40 kilorad dózis alkalmazásával — végzik. Amerikában 283 ezer hektáron, gyapotmoly-fertózés ellen végeztek ilyen módszert olymódon, hogy hetente egymillió kezelt hímet engedtek ki repülőgépről. A nőstények gyakorlatilag terméketlen tojásokat raktak, s így a kártétel úgymond teljesen megszűnt. A vegyi sterilizálás módszere igen gyorsan terjed, mert az egyes kártevő csoportoknál, mint például a bogaraknál, a besugárzás nem végezhető a káros mellékhatás miatt. Erre a célra karbamidszulfátot és más vegyületeket használnak. Az eredmények igen biztatóak, például a vegetáció elején kibocsátott, vegyi úton sterilizált legyek tevékenységének következtében a nyár közepén begyűjtötték között már 60 százalék terméketlen volt. A hormonok nem örökletes (genetikai) hanem élettani terméketlenséget idéznek elő. A mesterséges készítményű Triói vegyület egy sor rovarnál gátolja a petefészek tevékenységét, mások pedig a tojások életképességét csökkentik. Jó. módszernek ígérkezik és igen sokat várunk az úgynevezett attraktánsoktól, a nemi csalogató anyagok alkalmazásától. Már régen ismert, hogy a hímek a nőstényeket a nemi szaganyagaik, a ferromonok alapján találják meg. Eddig 13 fajnál sikerült tisztázni a ferromonok vegyi szerkezetét és néhányat ma már mesterségesen is gyártanak. Az anyagot ráviszik mérgezett papírcsíkokra, melyekkel a hímek jelentős többségét elpusztítják. így a nőstények nem megtermékenyített petéket raknak, s azokból lárvák nem kelnek ki. Példaként említem, hogy az almamoly hímje már hat kilométer távolságról érzékeli a ferromont, illetve annak az irányát. Elképzelhető, hogy ezeket a módszereket egymással kombinálva is alkalmazhatjuk. így a szabad hímek ritkítására ferromonokat használhatunk, s ezzel hatásosabbá tesszük a sterilizáltan kibocsátott hímek tevékenységét. A felsorolt és más módszerek a következő években elterjednek és minden bizonnyal csökkenthetjük a szisztemikus mérgek használatát, s megvédhetjük környezetünket azok káros hatásától. Blabla Károly, mérnök A Magyar Népköztársaság ** mezőgazdaságának dolgozói évek során figyelemre méltó sikereket értek el a növénytermesztés fellendítésében. Az elmúlt 30—35 esztendőben búzából az alábbi hozamokat jegyezték fel: 1938-ban 16,6; 1960-ban 16,8; 1967-ben 25,9; 1971-ben pedig 30,7 mázsát takarítottak be hektáronként. A kérdésre mi tette lehetővé a hozamok folyamatos javulását, azzal válaszolhatnánk, hogy a hagyományos fajták helyett időközönként besorolták a termelékenyebb, kiválóbb biológiai tulajdonsággal rendelkező búzákat. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A hozamok növekedését többek közt az is nagyban elősegítette, hogy a szakszerűen, nagyobb adagban juttatott műtrágyákat a növények igényeihez mérten adták a talajba, valamint a mezőgazdaság a korábbi évekhez képest jobb minőségű, nagyobb teljesítményű gépeket kapott a kitűzött feladatok teljesítéséhez. A jelek arra utalnak, hogy Iparszerű módszer a kukoricatermesztésben a termesztésnek a kombájnokkal történő betakarításnak, továbbá a szemtermés betakarítás utáni kezelésének legintenzívebb iparszerű módja. Bevezetésének az a lényege, hogy a régebbi módozatokhoz képest javult a termésátlag és nagyban csökkent az egy termékegységre jutó költség. Az alapgondolat végeredményben az, hogy az iparszerű szervezést bevezetett mezőgazdasági üzemek hangolják össze a termelést a műszaki bázissal, a biológiai és a közgazdasági tényezők összességével, továbbá a tápanyag visszapótlással s tegyék lehetővé a költségek arányos csökkenése mellett a termésátlag fokozását. Ennek eléréséhez természetül ha Xtlagos hozamok húzából A jó módszer — mint az lenni szokott — hamarosan követőkre talált. Azokat a gazdaságokat, amelyeket a Bábolnai Állami Gazdaság nyomdokaiba léptek, szintén felszerelték a termelést fellendítő eszközökkel. így az 1971—72-es években a kukorica iparszerű termesztését 60 ezer, idén pedig 160 ezer hektárra bővíthették. A kukorica termesztésének ezt a módszerét több szövetkezetben és állami gazdaságban a cukorrépa valamint a zöldségtermesztésben is hasznosítják. Három állami gazdaság egyesítette erőit a kukoricatermesztés fellendítésére. Közös erőfeszítéssel 90 ezer hektárt vetettek be kukoricával. S az eredmény? Szépítgetés nélkül elmondhatjuk, hogy kitűnő. Hektáronként nem kevesebb mint 52,4 mázsa szemtermést értek el, vagyis 13 mázsával többet mint az országos átlag volt. Ezek a gazdaságok öt év vetületében 42,9 mázsa kukorica termést mondhattak — hektáronként — magukénak, s ez azt bizonyítja, hogy a CPS komplex módszer bevezetésével 22 százalékkal növelték a kukorica hektárhozamát. Ebben az évben a bevált módszerrel több ezer hektáron termesztették a cukorrépát. A sikerek arra ösztönözték a gazdaságokat, hogy a jövőben 10 Magyarországon a búzatermesztés fejlesztésében valamivel korábban történtek hatékony intézkedések mint például a kukoricatermesztés fellendítésében, ami végeredményben nem hátrány, hanem a következetes, alapos megfontolás következménye. Kukoricából például 1938-ban 22,7; 1960-ban 25; 1967-ben 28; 1971-ben pedig 35 mázsát értek el hektáronként — májusi morzsoltban. Persze a termelők sokasága tisztában volt azzal, hogy a kukorica hektárhozama tekintetében a lehetőségek koránt sincsenek kihasználva. Ez adta az ösztönzést arra, hogy a nagyobb terméseredmény elérésére törekedjenek. A kezdeményezés értelmi szerzője tehát a Bábolnai Állami Gazdaság munkaközössége lett. Űk dolgozták fel és vitték a termelési gyakorlatba az úgynevezett Cereals Production System (CPS) néven ismert módszert. A kidolgozásnál az iparszerű baromfitartásban már korábban jól bevált, szervezési tapasztalatokat vették igénybe. A CPS tehát nem más mint a kukorica összes munkálatainak, szerűleg korszerű, megbízható nagy teljesítő képességre szerkesztett technika, a korábban használt mennyiséghez képest jóval több műtrágya, hatékony növényvédőszer, bő termő kukorica választék és nagyon jó szakgárda kellett. Persze nem feledkeztek meg a minden igényt kielégítő feldolgozó gépsor és a fontos járulékos beruházások létrehozásáról sem. ezer hektárra bővítsék a vázolt módszerrel termesztett cukorrépa termőterületét. Idén több helyen kísérletet tettek a CPS módszer bevezetésére a burgonyatermesztésben is. A Nagykunság körzetébe tartozó szövetkezetek elhatározták, hogy a CPS módszert a jövőben a rizstermesztésben is meghonosítják. (zn—hai) Szocialista rendszerünk* ben az egész társadalom anyagi igényeinek kielégítése céljából elengedhetetlen a tervszerű gazdálkodás. Ennek kapcsán az állami szervek felső és alsó szinten irányszámokat dolgoznak és adnak ki a népgazdaság alapsejtjei, az ipari vállalatok, valamint a mezőgazdasági üzemek hosszú és rövid (éves) távra szóló terveinek az elkészítéséhez. Köztudomású, hogy mezőgazdasági termelésünk az utóbbi évek során hatalmas fejlődésen ment át. Ez annak köszönhető, hogy a népgazdaság irányító szerveiben, továbbá az utóbbi időben a KGST tagállamok közt is, egyre jobban összehangolják a gazdaságpolitikai célkitűzéseket. Egyre több gazdasági szervezet tartja kötelességének a mezőgazdasági termelés fejlesztésének a fellendítését. Ugyanis, mit sem érne az, ha a mezőgazdaság elkészítené a maga tervét, s a mezőgépipar, a vegyipar, a feldolgozó ipar, a felvásárló és ellátó szervezet nem reagálna rá, vagyis nem bocsátana a mezőgazdasági termelés rendelkezésére termelőeszközöket, nem venné át a kitermelt javakat stb. A tervkészítésnek tehát csak akkor lehet népgazdasági értéke, ha az őstermelők a feladatok teljesítéséhez minden segítséget megkapnak a partnerektől, azoktól, akiknek a létezése a mezőgazdaságtól függ. ua most az eltelt kilenc ” hónap távlatából megkísérelnénk értékelni mezőgazdaságunk idei eredményeit, azt mondhatnánk, a sikerek nagyon figyelemre méltóak. Azonban bátran rákérdezhetnénk, hogyan és miképpen vált ez lehetővé. Erre egyértelműen azzal válaszolhatnánk, hogy a CSKP XIV. kongresszusának az irányelvei korábban soha nem tapasztalt lendületet adtak társadalmunkban a termelés fellendítéséhez, s nemcsak a mezőgazdaság, hanem a népgazdaság egyéb vonatkozásaiban is. S éppen ebben gyökeredzik tervszerű fejlődésünk lényege. Számtalanszor hangsúlyoztuk, hogy a Szovjetunióból behozott bőtermő búzafajtáknak, az alkalmazott fajtaagrotechnikának és még egész sor más tényezőnek köszönhetjük az évről-évre jobb búza termésátlag elérését. Azonban aránylag csak kevesen tudják, milyen erőfeszítésekbe kerül ezeknek a vetőmagvaknak, a nélkülözhetetlen termelőeszközöknek a külföldről történő beszerzése, ha azokkal valami oknál fogva a tervezésnél nem számoltunk. Ez az év a gabonatermesztés tekintetében várakozáson felüli eredményt hozott Szlovákia mezőgazdaságában. Átlagosan 36,3 mázsa gabonatermést értünk el hektáronként. Ilyen még nem volt, mégis legyünk szerények. Hiszen mindez magától értetődik. A mai tudományos termelés, s nem utolsósorban pártunk és egész társadalmunk közös erőfeszítésének az eredménye ez. Jóllehet, nem mindenben és nem mindig úgy érkeznek be a dolgok, amint szeretnénk, vagy terveztük. Főleg az egyes részletfeladatok tekintetében fordulnak elő lemaradások, mint például idén. Ugyanis a terimés takarmány-készletben mutatkozik némi hiány, ami ebben az esetben nem a mezőgazdaság belső, hanem inkább külső — időjárási — tényezőin múlott. A lényeg mégis az, hogy mezőgazdaságunk össztermelése a becslések alapján idén 5—5,5 százalékkal lesz több a tavalyinál. Annak ellenére, hogy idén a tervezett nyerstermelési értéket nem érjük el, az árutermelést mintegy 0,5 százalékkal túlszárnyaljuk. Nagyon jó jel, hogy élelmiszeriparunk minden vonatkozásban teljesíti a CSKP XIV. kongresszusa irányelveiből ráháruló feladatokat, s méltó módon ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Oátran állíthatjuk, hogy ** minden feltételt megteremtettünk ahhoz, hogy mezőgazdaságunk a termelés további fellendítése terén az ötödik ötéves tervidőszak negyedik, és egyben döntő fontosságú évében jól rajtoljon. Ahhoz azonban, hogy a sikeres rajt mellett az évvégi mérleg is jő legyen, olyan reális terveket kell készítenünk, amelyeknek a teljesítésével a lehető legjobban befolyásoljuk az öt évre szóló tervfeladatok teljesítését. U- gyanis az ideihez képest a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jövőre nagyon szerény igényt támaszt a termelőkkel szemben. Átlagosan mintegy 5,5—6 százalékkal kell emelniük a mezőgazdasági termelés feladatait, s 5,25 százalékkal több árut kell adniuk a piacra, mint a múlt évben. Arról van ugyanis szó, hogy ha az egyes járásokban okszerűen felosztják a feladatokat, ennek kapcsán a mezőgazdasági üzemekben a jó tervek készítésével és a helyi tartalékok feltárásával -mindent elkövetnek a lehető legjobb eredmények érdekében — mint ahogyan idén is tették — úgy a jövő év végére eredményesen teljesíthetik azt a nagy feladatot, amelyet társadalmunk e mezőgazdasággal szemben támasztott. Ügyelni kell arra, hogy a tervekbe ne kerüljenek indokolatlan esetleges adatok. Ezért a tervkészítést a lehető legnagyobb gondossággal kell végezni. Az ellenőrzés alkalmával pedig a járási szervek minden adatot felelősségük teljes tudatában azon az alapon vizsgáljanak meg, hogy bízni kell az emberekben, ám ez nem zárja ki a következetes ellenőrzés társadalmi szükségességét. Munkájuk végzésében dédelgessék azt a gondolatot, hogy jó lenne, ha mezőgazdaságunk az öt évre tervezett feladatokat jóval hamarább — esetleg négy év alatt — teljesítené. Ha mindenki becsülettel végzi a rá háruló munkát, úgy az elképzelés valóra válhat. HOKSZA ISTVÄN Rajtad is múlik!
