Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-20 / 42. szám
Szlovákia solymászata A mai agyontechnizált időkben sokan szívesen visszatérnek az egyszerű módszerekhez. A sportot kereső vadászok egy része is visszatér az egyszerű, de nagyon szórakoztató, nyíllal való vadászathoz, vagy a betanított ragadozó madarak alkalmazásával végzett vadászathoz. A ragadozó madarak rendjébe tartozó 271 íaj egyedeinek mennyisége az utolsó évtizedekben a sok üldözés következtében egyre csökkent. Ezen madarak röpte könnyed és gyors. A más madarakkal táplálkozó fajok egyedei, mint például a sólymok, a héják, villámgyorsan támadnak, mások amelyek apró rágcsálókat fogyasztanak, pedig megállanak a levegőben, átszemlélik a terepet és a magasból vetik magukat a zsákmányra. Ezeket a tulajdonságokat már a történelemnek számító múltban megfigyelte az ember és a vadászat során hasznosította. Az utolsó években világszerte újra feléledt a sólymászat, a vadászmadarak nevelése. A solymászat hazai felelevenítése és fejlesztése céljából 1967-ben a volt Csehszlovákiai Vadászok Szövetsége keretén belül létrejött a solymászklub. A solymászatot a vadásztörvény rendes vadászati módként ismerte és ezáltal megteremtette ennek az igényes, de szép sportnak alapfeltételeit. Ezt megelőzően a solymászatot csupán annak néhány lelkes híve tartotta fenn, kiknek soraiból az érdeklődők kis csoportja foglalkozott vadászmadarak nevelésével. Ilyen csoportok alakultak Hradec Královén, Bratislavában és Rožňaván (Rozsnyón). A vadászszervezet föderalizálása után, 1971-ben a Szlovákiai Vadászszövetség Központi Bizottságának kezdeményezésére, a szövetség alapszabályzatának tagok jogaival és kötelességeivel. Azokban a községekben és városokban, ahol legalább öt klubtag van, solymásztelep léFiatal héja. tesül. Ennek feladata a vadászmadarak szakszerű nevelése, a természetvédelmi feladatok végrehajtásának szervezése, és más, a klub választmánya által meghatározott kívánalmak teljesítése. A telep munkájáért a klub választmánya által megbízott solymász felelős. Szlovákiában jelenlég három solymásztelep működik: Bratislavában, Zvolenben (Zólyomban) és Rožňaván (Rozsnyón). A telepeken tevékenykedik a klub tagságának több mint a fele. A klubnak jelenleg 25 rendes és 28 tagjelöltje van. összesen 24 vadászmadarat tartanak, ebből 18 héja (Accipiter gentilis), 1 karvaly (Accipiter nisus), 4 vércse (Falco tinnunculus) és 1 egerészölyv (Buteo buteo). A klub választmánya gondoskodik a tagsági fegyelem betartásáról, főleg a vadászmadarak beszerzése, tartása és tanítása terén, valamint a solymászás szabályainak betartásáról. A tagok által nevelt valamennyi vadászmadár nyilvántartását a „Szlovákiai vadászmadarak főkönyvében“ vezetik. Minden bevezetett madár-tulajdonos nyilvántartási lapot kap a ragadozóról. Aki valamelyik solymászklub 1. Solymászati állattan és biológia, a vadászmadarak nevelése és tartása, továbbá betegségeik ismerete és gyógyítása. i 2. Vadászmadarak betanítása, valamint vadászatra való felhasználása, a felszerelés és a segédeszközök ismerete a vadászeb használata solymászatkor. 3. A solymászatról és a természetvédelemről szóló előírások ismerete, a solymászklub szervezeti rendje, a solymászás alapszabályai. Solymászat a szocialista társadalmi rendszerben, keletkezése, fejlődése és jelenlegi helyzete. A csehszlovák solymászat színvonala magas, amit a nemzetközi solymásztalálkozók eredményei bizonyítanak. Célunk, hogy nagyobb taglétszám elérését követően tovább emeljük jelenlegi színvonalát, hogy a szlovákiai solymászat ismertté váljon, főleg mindazok körében, akik érdeklődnek ezen szép, ősi vadászmódszer iránt. MARIAN POLIAK, a Szlovákiai Solymászok Klubjának titkára értelmében létrejött a Szlová- ' kiai Solymászok Klubja (SZSK). } A klub szervezeti szabályzata „ kimondja, hogy a klub az SZVSZ . keretein belül működik s a szövetség azon tagjait fogadja be, akik érvényes vadászjeggyel rendelkeznek és aktívan kívánnak foglalkozni a solymászattal használható vadászmadarat nevelnek és letették a solymászvizsgát. Tömöríti azokat is, akik érdeklődnek a solymászat iránt és solymászvizsgára készülnek. A klub elsőrendű feladatai, közé tartozik a ragadozó madarak védelme, a természetvédelmi szervekkel való együttműködés, a fagok, valamint az általuk nevelt vadászmadarak nyilvántartása. A klub további feladata a tagok szakmai és politkai továbbképzése, a solymászat és a természetvédelem ügyének propagálása a külföldi solymászszervezetekkel való együttműködés s a szerzett tapasztalatok hazai hasznosítása, taggyűlések tartása, solymászvizsgák szervezése és évente solymásztalálkozó rendezése, a vadászmadarak munkájának bemutatásával. A szervezeti szabályzat foglalkozik a klubtagság kérdéseivel, a tagok nyilvántartásával, a vadászmadarak beszerzésének és tartásának módjával, a A solymászok opočnoi nemzetközi találkozóján. (A szerző felvételei.^ tagja kíván lenni, először egy évig gyakornokoskodik valamelyik solymász mellett, hogy elsajátítsa a solymászat alapvető szabályait és fogásait, megtanulja a solymász segédeszközök készítésének módját. Az egyévi jelöltség után solymászvizsga tehető, amelynek anyaga: HORGÁSZ-SIRÁM Felgyorsult az iparfejlesztés üteme. Vele párhuzamosan fokozódik a zajártalom, valamint a levegő és a folyóvizek szenynyezettsége. Ennek káros hatását legfőképpen a városlakó érzi, akit még éjszaka sem hagy nyugton a féktelen csörömpölés, a gépmoraj, a légkalapács, amely á legmélyebb álmából is felriasztja. Mi az egyetlen megoldás? Dologvégeztével, vagy hétvégeken otthagyni csapot-papot, menekülni a zajos forgatagból, csöndes zugot, tiszta levegőt keresni. Mentsvár: a természet, a vízközel. S mivel a céltalan ődöngés egyiknek-másiknak nem kenyere, így hát horgászjegyet vált. Ilyképpen próbálja összekötni a kellemest a hasznossal. Mert a sporthorgászat eltereli a figyelmet a hétköznapok gondjairól, kisebb-nagyobb bosszúságairól ... Am téved az, aki azt hiszi, olcsó szórakozás a pecázás. Évről-évre drágább a horgászjegy. S a kellék? Mindig a jobbhoz, a tökéletesebbhez ragaszkodik a parttaposó. Viszont a külföldi áru meg drága: ezer korona sem elég már az efféle botra, orsóra. Üsse kő! Nem is ez a boszszantő, mert ha nem jut pénz a drágább horgászkellékre, hát megfelel a hazai is. Az sem éppen sárba taposni való. Hát akkor hol a bökkenő? A zajártalom elől mégcsak menekülhet az ember — iit-ott azért még elvétve akad egy-egy csönd-oázis —, de ... a vén Duna vizének tisztaságával nem lehet semmiképp megbékélni. Vészesen szegényedik a halállománya. Ebből a Nagy Folyamból hová a csudába tűnhettek a — tapasztalt horgászok ügyességét is kemény próbára tevő — öthét kilós márnák; a sudártermetű, szilaj nyurgapontyok; a zöldpihés libákra, l^acsákra vadászó harcsák; az emberlábhosszú, örökké éhes, telhetetlen csukák; az ízletes, fehérhúsú négy-öt kilós süllők . ..? Tán más vizekre „eveztek“?... Hihetetlen. Annyi azonban biztos: nincs... és nincs. Ha véletlenül horogra akad belőlük egy-egy kilós, az már szinte ünnepi szerencsének számít. Miért csappant meg ennyire a Duna halállománya? Mert, a halakat kedvező létfeltételeiktől fosztja meg, éppen az EMBER. Parancsra. Ha lehet így fogalmazni... Az úgynevezett ágvizekre — a legjobb halbölcsőkre — halálos csapást mérnek a gépek, amelyek betemetik. Hát hol legyen nyugta a fiatal halnemzedéknek, ha nem éppen a folyam mellékágaiban, ahol enyhe, szelíd a vízfolyás . . .? Viszont, a mellékágak betemetésével hatványozottan felgyorsul a folyam vize. Olyannyira, hogy elsodor mindent, ami útjába kerül. Az ilyen létfeltételeket meg nem sok halfajta bírja. S most jön a végítélet: az ipari és egyéb szennyvíz szinte korlátlan bejutása a folyamba, ami a halállomány mérgezését, majd pusztulását okozza. ... Jónéhány évvel ezelőtt még akadt zsákmány a horogra, s elvétve kapitálissal is meg-meg küzdött az ember. A horgászzsákmányból jutott többfajta hal a bográcsba, nemesebbjéből a sütőbe. Manapság?, Nincs sok értelme a sporthorgászatnak: a kifogott hal ehetősége megkérdőjelezett. Tehát, valódi örömet nem vált ki. Legfeljebb önámításra ' jó a zsákmány — el-eloltja olykor a horgászszenvedély fel-fellobbanó tüzét. S mi marad? A fárasztás, a viaskodás, a kopoltyúba-markolás élménye, emléke, mely idővel megfakul, a feledés homályába vész. S mi az, amit ezen kívül nyújt a sporthorgászat? A természetnyújtotta aktív pihenés, kikapcsolódás, a kellemesen töltött néhány óra üdítő, nyugtató hatása. Nocsak! Mintha a „kellemesen“ szó kissé erőltetett, suta lenne ... Ezt csak az tudja, aki szabadidejében a Nagy Folyamnak rabja, hódolója. Vízjárta partszegélyére nem ülhetsz, mert hamarosan dolgod lesz a tisztítóüzemmel, az holtbiztos. A partvédő kövek feketék, szurtosak az olajtól, kátránytól, meg a különféle kenőanyagoktól. Amit megfogsz, az a .kezedhez tapad. Szóval: a bumeráng visszaüt. Csakhogy, nem a felelőtlen gyárigazgatókat, a mezőgazdasági üzemek vezetőit kólintja fejbe, (akik nem ellenőrzik, hová kerül a fennmaradó permetlé, a fekália, hanem épp azt a horgásztábort sújtja a legérzékenyebben, amely nem csekély árat fizet — hobbyjáért. Egy szó, mint száz: a fenolos, olajos, kemikáliás Dunavíz mind sivárabb létfeltételeket nyújt a pikkelyesek társadalmának. Ha ez így megy tovább, lassan kipusztul belőle minden élőlény. Fürdőzők ezrei fordítanak hátat ennek a jobbára bővizű folyamnak, s másutt keresnek jobb lehetőségeket. S mitévő legyen a sporthorgász? Várjon türelmesen, mindaddig, amíg földet nem ér a szakálla. Akkorra talán majd elkészülnek a mesterséges tavak. Vizük hallal népesülhet be, partjaik meg ehető halra, aktív pihenésre vágyó horgászokkal. Vagy ez is hamis ábránd?! Mert az ember komiszságra is képes, megfosztja önmagát — s legfőképp egyenjogú társait — az élet aprócska örömeitől. N. KOVÁCS ISTVÁN Nyérctenyésztés Biharugrán Norvég—magyar együttműködés a prémes állatok tenyésztésében. Halfeldolgozó üzem építésére készül Magyarország egyik legnagyobb haltermelő gazdasága a Biharugrai Halgazdaság. A későbbi években felépítendő üzem konyhakész halszeleteket hoz majd forgalomba ízléses csomagolásban, s ezzel nemcsak a vendéglátó üzemek és a háziasszonyok munkáját könnyítik meg, hanem a szállítási költségeket is csökkentik: nem szállítanak több kilométerre fölöslegesen vizet, belsőségeket, halfejeket. A leendő üzem tekintélyes mennyiségű hulladékát először a békatenyészetben kívánták felhasználni, de a kísérletek nem sikerültek. A több vagonnyi hulladék hasznosítására azután egy ismert norvég prémesállattenyésztő cég tett kedvező ajánlatot. Eszerint 2000 vemhes nyércet, ketreceket, daráló- és nyúzógépeket szállítanak Biharugrára, ahol magát a telepet a MAVAD négy MÉK-vállalata és a Biharugrai Halgazdaság építette fel közösen. Az első esztendőben a közös vállalkozás norvég szakemberek Irányításával, a norvég cég kockázatára bérmunkában tartja el az állatokat, és amennyiben a tenyészet a számított jövedelmezőséget eléri, a közös válalkozás kötelezettséget vállal arra, hogy társasáig szerződést köt a norvég céggel, amely később a magyar szakembereket is kiképezi. A prémes állatok első szállítmánya már megérkezett Biharugrára, ahol egyelőre a gyulai húsipari vállalat hulladékával etetik őket, amíg a halfeldolgozó üzemet felépítik! (Népgazdaság)
