Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-20 / 42. szám

i 1973. október 20. SZABAD FÖLDMÜVES-15 l^XXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXlXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXy HARCOLJUNK A SZÁJ- ÉS KÖRÜMFÄJÄS ELLEN Következetes óvintézkedések ^4V444\4\\\4\444\4V4444NV444NV4444V4444\VV4\4XV444VVV444VSXVVV \\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\VV^I Következetes óvintézkedések az állattenyésztésben Nagyon veszélye*, a sok milliús károkat oko­zó betegség, a száj- és körömfájás, világszerte veszélyezteti az egyes országok állatállománya egészségi állapotának a megtartását. Közis­mert, hogy a határainkhoz nagyon közel eső országokban, Ausztriában, továbbá lenn délen, Görögországban és Törökországban, valamint másutt, a szóbanforgá betegség tizedeli a szarvasmarha- és a sertésállományt. Mivel az esetek többségében egy olyan szívós virus jelenlétéről szereztek tudomást — s a bajra nem találtak orvoslást, — azokat az ál­lományokat, amelyekben a betegségeket ész­lelték. teljesen kiirtották, hogy meggátolhassák továbbterjedését. Talán mondanom sem kell, hogy ez milyen nagy anyagi áldozatot követelt. Bulgáriában például úgy védekeznek a száj- és körömfájás behurcolása ellen, hogy a török hatér közeléből mintegy 20 kilométeres sávban minden állatfajtát eltávolítottak. így teljesen állatmentes zónát alkotva védekeznek a be­tegséggel szemben. Köztudomású az is, hogy Szlovákiában a Me­zőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium a közelmúltban szigorú végrehajtó intézkedést adott ki, amelynek a betartása minden egyes szövetkezetre, állami gazdaságra, valamint egyéb mezőgazdasági üzemre egyaránt kötele­ző. Az intézkedés azt szabályozza, hogy tulaj­donképpen csak azok az egyének léphetnek be az állattenyésztő telepekre, gazdasági udva­rokba. akik ott dolgoznak, a munkát szervezik, vagy azok, akik az állatokat inszeminálják és felvásárolják. Mások — tanulmányi kirándulá­sok résztvevői stb. — csak a gazdaság felelős vezetőinek és a járási egészségügyi szerv veze­tő dolgozóinak engedélyével, megfelelő óvin­tézkedés megtétele után léphetnek a gazdasági udvarokba. ■ Tény, hogy meg kell akadályozni Illetékte­leneknek az istállók körüli ólálkodását, amit végeredményben a gazdasági udvarok körül­kerítésével lehet csak megakadályozni. Nagyon fontos továbbá az is, hogy a gazdasági telepe­ken s az istállókban úgymond steril környeze­tet teremtsenek. Minden tisztasági és megelőző óvintézkedést megtegyenek. A gazdasági udvarokból naponta rendszere­sen a mezei rakványokba hordják el az istálló­trágyát, irtsák a betegségeket széthurcoló pat­kányokat, egyszóval védjék meg az állatokat minden esetleges fertőzést előidéző jelenségtől. Hogy ez mennyire fontos, az a múltban az egyes fertőzött gócokhoz közel eső gazdasá­gokban is megmutatkozott! A nagyon közeli mezőgazdasági üzemekben, a gondos tisztaság, a következetes óvintézkedés, a rendelkezések betartása kizárta a betegség behurcolását. Ez­zel szemben a távolabbi gazdaságokban, ahol nem sokat törődtek a tisztasággal és óvintéz­kedésekkel, nagyon póruljártak. Éppen azért, mert hazánk, Csehszlovákia állatállománya mentes a nagyon veszélyes be­tegségtől, a száj- és körömfájástól, továbbra is tartanunk kell ezt a kedvező állapotot, mert a védekezés későn lenne akkor, ha a bajt már észleltük. A minisztérium óvintézkedéseinek a betartá­sa nemcsak a gazdaságok vezetői, hanem a be­osztott dolgozók számára is kötelező. Ha azt az állategészségügyi szervek utasításaival együtt betartják, akkor a felsorolt országokból sem­miképpen sem juthat be hozzánk — nagyüzemi állattenyésztéseinkbe — a veszélyes száj- és körömfájás. HOKSZA ISTVÁN A\\\\4\\\\V\\\\\\\\V\\\\\\\\W«\\\\\\V,\V«4\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\4 Ezekben a napokban különösen ér­zékletesen — és talán az eddiginél jobban — tanúi lehetünk annak, hogy társadalmunk offenzivát indított a közlekedési erőszakkal s az autózás­motorozás szépségét veszélyeztető mindenféle káros jelenséggel szem­ben. űrömmel üdvözlünk minden újabb kezdeményezést. Friss haderőt, csapaterősítést jelképez az állásait konokul védeni igyekvő ellenséggel — ellenségeinkkel! — a forgalombiz­tonságot ezernyi fortéllyal veszélyez­tetőkkel szemben. Mi hiszünk abban, hogy ezt a csatát végül is mi nyerjük meg. Hiszen mi a diszharmóniával, a durva erőszakkal szemben az igazsá­got, a kulturált közlekedés minden árnyalatát képviseljük. És hinnünk kell a saját győzelmünkben, mert bí­zunk a közös törekvésünk tudatfor­máló erejében. És már csak ezért is: bízunk az EMBERBEN! „Viselkedj rendesen“ — szól az édesanya ugrándozó kisfiára. „Visel­­kediünk udvariasan a közlekedés­ben“! — hangzik a rádióból, látjuk újságokban. Udvariasság, viselkedés, magatartás — mit is jelentenek ezek a fogalmak? Általában könnyű a dolgunk, ha azt kell eldöntenünk, hogy egy adott for­galmi vagy társasági szituációban ki az, aki udvariasan, illetve aki udva­riatlanul vselkedík. Rövid ismeretség után meg tudjuk mondani egy új kol­légánkról, hogy az udvarias, vagy az udvariatlan emberek csoportjába tar­tozik-e. Már nehezebb a dolgunk, ha azt szeretnénk meghatározni: mi is az udvariasság? Minden kor, minden társadalom frott vagy Íratlan „törvényekkel“ sza­bályozza az emberek felületes érint­kezésének módjait. A törvény szó azért került idézőjelbe, mert ezek megszegését, be nem tárását nem kö­vette hivatalos eljárás, büntetés, — és ez így van ma is Mégsem szeghette meg kedvére ezeket a törvényeket senki: erről ta­núskodnak a — sokszor emberéletet követelő — párbajok, és ma is kiközi­­síttk azokat az embereket, akik e sza­bályokat durván megsértik. Az udvariassági szabályok mindig azt írják elő, hogy bizonyos helyze­tekben mit kell tenni, vagy mit nem szabad megtenni. Aki viselkedésében betartja ezeket az „előírásokat“ — udvarias ember. A viselkedés szó lényegében azokat a cselekedeteinket jelöli, amelyekkel a környezetünk különböző hatásairg, ingereire reagálunk. Nézzünk egy-két példát! Ismerőssel találkozunk (inger.) — köszönünk (reakció). Elfogyott otthon a kenyér (inger) — veszünk az üzlet­ben (reakció) — és így sorolhatnánk tovább. Az ember élete során megta­nulja, hogy milyen helyzetben hogyan reagáljon, hogyan viselkedjen. Kisgyerekeknél a megtanulás ta­pasztalat hatására jön létre. Pl. ha egy kisgyerek a kályhához nyúl, és megégeti a kezét, valószínű, hogy a kellemetlen tapasztalata hatására mó­dosítja a viselkedését, és legközelebb nem nyúl hozzá. Megtanulta, hogyan kell a kályhá­val szemben viselkedni. A felnőtt ember feladata egysze­rűbb is és bonyolultabb is, ha a visel­kedés tanulásáról van szó. Egyszerűbb azért, mert nem kell személyes tapasztalatokat szereznie ahhoz, hogy viselkedését módosítsa, ehhez elegendő a szóbeli közlés is. Például ha egy üzlethelyiséget az ut­cáról lépcsőn lehet megközelíteni, elő­fordulhat, hogy az ember — nem szá­mítva a lépcsőre — mellélép és kitöri a lábát. E rendkívül „kínos“ tapaszta­lat hatására bizonyára módosítja majd a viselkedését, és legközelebb — a gyógyulás után — óvatosabban lép be az üzletbe. De ha az ajtó előtt figyel­meztetik, hogy lépcső következik, a közlés hatására is óvatos lesz. Bonyolultabb a felnőtt ember szá­mára a viselkedés-tanulás azért, mert nemcsak biológiai, fizikai, kémiai, időjárási törvényszerűségekhez alkal­mazkodva kell megtanulnia és meg­választania viselkedési formáit, ha­nem a társadalmi szabályokhoz Is igazodnia kell. Akár egyszerű, akár bonyolult a he­lyes viselkedésmód megtalálása, a vi­selkedés mindenképpen tanult reak­ció. Az ember viselkedésével alkal­mazkodik környezetéhez. A közlekedés társas kapcsolat. A közutakon általában mások is — sőt egyre többen — vannak rajtunk kívül. Ebből következik, hogy meg kell ta­nulnunk azokat a viselkedési formá­kat is, amelyekkel a közlekedésben felmerülő problémákat egyszerűsít­hetjük, és ezt a társas kapcsolatot kellemesebbé, emberibbé tehetjük. Az ember képes arra, hogy megta­nulja az udvarias viselkedést, ha ezt elhatározza, és kitartóan gyakorolja. Ez bizonyos idő után így a sajátjává is válik. Gamper, svájci közlekedési pszicho­lógus véleménye szerint: „A közleke­dési balesetek számát legalább 50 szá­zalékkal lehetne csökkenteni, ha az utak használóit sikerülne rávenni ar­ra, hogy közlekedési viselkedésükben magukat szigorú önfegyelem alatt tartsák“. Milyen összefüggés van a viselke­dés és a magatartás között? A két fo­galom jelentése nagyon hasonlít egy­máshoz. Mindkettőről azok a cselek­vések jutnak eszünkbe, amelyekkel az emberek az élet különböző dolgaira reagálnak. A különbség köztük az, hogy a viselkedés kevesebb, mint ma­gatartás. A viselkedés inkább egyszeri megnyilvánulás, amelyből nem mindig tudunk a személy általános magatar­tására következtetni. A magatartás megismerése viszont lényegesen többet mond valakiről, mint a viselkedésé. , Ha valaki egyszer könnyelműsködik a forgalomban, és ezzel balesetveszé­lyes helyzetet idéz elő, az lehet visel­kedés, de nem biztos, hogy az illető általában felelőtlen, könnyelmű ma­gatartási De ha tudjuk valakiről, hogy fegyelmezetlen, meggondolatlan általában az élet minden területén, valószínűsíthetjük, hogy a közleke­dési viselkedése is ilyen lesz. És mi lesz azokkal, akiknek általá­nos — és ezzel együtt közúti — ma­gatartása kevéssé megfelelő? Róluk le kell mondanunk? A magatartás a viselkedési formák öszessége. Tehát ha valamelyik visel­kedési formánkon, így például a köz­úti viselkedésen tervszerűen, erős akarattal, tudatosan változtatunk, ez visszahat az egész magatartásunkra. ,,A szokás nagy úr“ — mondja a bölcs népi mondás. Aki megtanulja, megszokja, hogy a közutakon udvaria­san viselkedjék, remélhető, hogy ezt a jó szokását az élet egyéb területeire is átviszi, és ha győzi akaraterővel, kitartással, ideális esetben egész em­beri magatartását megváltoztathatja. Az udvarias viselkedés elsajátításá­val elért eredmények arányosak azzal az erőfeszítéssel, amely egész életün­kön keresztül a helyes viselkedési formáinkat alakítja ki. Ezzel nemcsak mindennapi életünk, hanem a közúton eltöltött óráink is kellemesebbé vál­nak. Egy pillanatra képzeljék el, hogy ha reggeltől estig csak udvarias em­berekkel találkoznánk! Ma — sajnos — ez szinte hihetet­lennek tűnik. „Miért pont én legyek udvarias, a világot úgysem lehet meg­váltani“ — vetik ellene. Nem biztos. Hiszen az udvarias em­beri magatartást, a közúti viselkedést is meg lehet tanulni. A közlekedési világmegváltást tehát mindenki el­kezdheti — saját magán! AL ASZUNK гКЙ»И0Ш Fiatalkorúak foglalkoztatása Egy efsz vezetőségi tag kérdezi: „Községünkben több fiatalkorú van, aki az egységes földműves­szövetkezetben akar dolgozni. A következő kérdésre szeretnénk vá­laszt kapni: milyen munkafeltéte­leket kell az egységes földműves­szövetkezetekben biztosítani a fia­talkorúak számára, nevezetesen, hogy mely munkákat nem végez­hetik?“ Társadalmunk célja, hogy gyer­mekeinkből becsületes, dolgos em­berek legyenek, akik felelősség­­teljesen fognak dolgozni a szocia­lista társadalom érdekében. Ezért a Munkatörvénykönyv is azt a kö­telezettséget hárítja a szerveze­tekre (az egységes földművesszö­vetkezetekre is), hogy teremtsék meg a fiatalkorú dolgozók testi és szellemi fejlődésének előfeltételeit. E kötelezettség teljesítése során a szervezetek kötelesek együttmű­ködni a társadalmi szervezetekkel, elsősorban a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalommal, az ifjúsági szervezettel, valamint a fiatalko­rúak szüleivel. Amenhyiben a fiatalkorú az egy­séges földművesszövetkezetben munkát akar vállalni, kötelesek ve­le munkaszerződést kötni, előző­leg persze ki kell kérni a fiatal­korú törvényes képviselőjének ál­lásfoglalását. Abban az esetben, ha később a fiatalkorúval felmondás­sal, vagy azonnali hatállyal meg akarnák szüntetni a munkavi­szonyt, ezt a tényt a fiatalkorú törvényes képviselőjével is közölni kell. Ha a fiatalkorú szüntetné meg munkaviszonyát, kötelesek ki­kérni a fiatalkorú törvényes kép­viselőjének állásfoglalását. A fiatalkorút csak olyan munkák elvégzésével lehet megbízni, ame­lyek összhangban vannak szellemi és észbeli képességeivel. A mun­kaadó ugyanakkor köteles foko­zott mértékben gondoskodni a fia­­talkorúakról. A fiatalkorú nem dolgozhat túlórában, sem éjjel. Ki­vételesen, a 16 évnél idősebb fia­talkorúék éjjel Is végezhetnek munkát, de legfeljebb csak egy órán át, és ha ez szakmai képzé­sük szempontjából szükséges. Ti­zenhat évnél fiatalabb személy nem dolgozhat darabbérben. Fia­talkorúak nem dolgozhatnak a föld alatt, bányákban, alagutak fú­rásánál, kivéve a 16 évnél idősebb fiatalkorúakat, akik végezhetnek ilyen munkákat, ha ezek szakmai képzésük szempontjából szüksége­sek. A mondottakból kiindulva le­szögezhetjük, hogy a fiatalkorúak nem végezhetnek olyan munkákat, amelyek testi vagy szellemi fejlő­désüket veszélyeztetnék. Befejezésül szeretnénk felhívni a figyelmet még egy fontos köte­lességre, mégpedig az orvosi vizs­gálatra, amelyet köteles a munka­adó biztosítani: a) a munkaviszonyba (tanulóvi­szonyba) lépés előtt, továbbá az egy hónapnál hosszabb időre tör­ténő más munkakörbe helyezés esetén. b) rendszeresen, de legalább egyszer évente, amennyiben az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma a Szakszervezeti Szövetségek Szlo­vákiai Tanácsával egyetértésben bizonyos munkaviszony vonatkozá­sában nem írja elő, hogy gyakrab­ban kell biztosítani a fiatalkorúak orvosi vizsgálatát. A fiatalkorúak kötelesek megje­lenni az orvosi vizsgálatokon. Az orvosi vizsgálat eredményét a szervezet köteles figyelemmel ki­sérni és ezek eredményeivel össz­hangban megbízni a fiatalkorúakat munkafeladatok elvégzésével. Sz. F. olvasónk levelében kérdi, v milyen feltételek szükségesek ah- < hoz, hogy egy 87 éves efsz nyug- i dijas öregségi nyugdíját 550 кого- t nánál magasabb összegre emeljék. 1 Cgy tudja, hogy vannak esetek, s amikor a hasonló helyzetben levő nyugdíjas havi 900.— koronát kap. c Olvasónk első kérdése lényegé- i ben az efsz öregségi nyugdíj mi- r nimális összegére vonatkozik. Ezt ( a kérdést az efsz nyugdíjakról i szóló 1964/103 sz. törvény (a ké- s sőbbi módosításokat is figyelembe j véve) 47. § 2., 3. és 4. bek. szabá- 5 lyozzák. i Az említett rendelkezések sze- 1 rint a legalacsonyabb öregségi t nyugdíj összege havi 400.— кого- 1 na, de a legalacsonyabb havi nyug- ( díj összegének nem szabad mégha- c ladnia a havi átlagkeresetnek (an­nak az összegnek, amelyből a nyugdíjat a nyugdíjigény keletke­zésekor kiszámították) 90 százalé­kát. A törvény kivételes rendelkezé­se (a 47. § 4. bek.) nem perelhető (önkéntes) emelés formájában mó­dot nyújt arra, hogy azon egyedül­álló nyugdíjasok nyugdíját, akik­nek a nyugdíj az egyetlen megél­hetési forrásuk, hayi 550 koronára emeljék. Ha a nyugdíjasnak van más bevétele, az emelés úgy enge­délyezhető, hogy a nyugdíj és a más bevétel együttes havi összege elérje az 550 koronát. Amennyiben a nyugdíjas Járadé­kából él a nyugdíjas családi hozzá­tartozója is, akkor havi 900 koro­na összegig engedélyezhető az emelés oly módon, hogy az ilyen családi hozzátartozó esetleges Jö­vedelme hozzászámításával a fo­lyósított nyugdíj-összeg nem ha­ladhatja meg a havi 900 koronát. A nyugdíjemelés feltétele mind­két házastárs (esetleg élettárs) esetében adva van, akkor a nyug­díjemelés csak egyiküknél engedé­lyezhető, mégpedig úgy, hogy a nyugdíjak összege hozzászámítva az esetleges más bevételt is, nem haladhatja meg a havi 900 koro­nát. A havi 550, Illetve 900 korona összegig való nyugdíjemelés az említett feltételek esetében még akkor is engedélyezhető, ha meg­haladná a nyugdíjigény keletkezé­se előtt számításba jövő átlagkere­set 90 százalékát. Meg kell jegyezni, hogy hasonló előírások vonatkoznak a munka­viszonyból származó—«nyugdíjakra, éspedig az 1964/101 sz. törvény 18. §-a értelmében. Továbbá lényegé­ben ezen rendelkezések értelmé­ben volt lehetséges felemelni a szociális járadékokat is. Az említett legalacsonyabb nyug­díjak emelésének további törvé­nyes feltétele még až Is, hogy a nyugdíjas vagy családtagja magas életkora, egészségi állapota vagy más komoly ok miatt nem képes saját munkájával életszínvonalán javítani. A törvény rendelkezése szerint ezen kérdés elbírálásánál nem vehető figyelembe, mint más bevétel, a nevelési pótlék, a maga­tehetetlenségi pótlék, e társada­lombiztosítás kiegészítő juttatása, (amelyet rendszerint a hnb szo­ciális osztálya esetről-esetre enge­délyez). Továbbá nem vehető fi­gyelembe a nyugdíjas vagy csa­ládtagja évi 60 munkanapot meg nem haladó munkatevékenységé­ből vagy munkaviszonyából szár­mazó bevétele. Nem vehető figye­lembe a 70 évesnél idősebb nyug­díjas bármilyen ideig tartó munka­­viszonyából vagy munkatevékeny­ségéből származó bevétele. A fentiek értelmében olvasónk egészségi állapota esetében a jnb járadék osztályán magatehetetlen­ségi pótlék megállapítását kérvé­nyezheti. Ennek havi összege 100 —140 Kčs, a magatehetetlenség mértéke, valamint a ráutaltság mértéke szerint. A magatehetetlen­ségi járulék önkéntes juttatás, amelyre a nyugdíjasnak nincs pe­relhető igénye. Olvasónk továbbá a fentiek ér­telmében a hnb szociális osztályán kérelmezhet kiegészítő juttatást. ,Az ilyen juttatás esetről esetre szól, szintén önkéntes Juttatás, amelyre perelhető igénye senki­nek nincs. A hnb rendszerint a sze­mélyi, családi és anyagi körülmé­nyek mérlegelése alapján dönt. A teljesség kedvéért meg kell je­gyeznünk, hogy a családtagok, öz­vegyek, árvák járadéka kiszámítá­sánál a törvény nem veszi figye­lembe az említett rendelkezések szerinti önkéntes emelést, de a törvény 66. §-ának 6. bekezdése értelmében, az özvegy, ha a nyug­díj létfenntartásának egyetlen for­rása, kérheti, hogy járadékát havi 550 koronára emeljék. Az ilyen emelésnél lényegében a már fen­tebb említett előírások érvénye­sek. Dr. F. J. .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV I Az efsz öregségi nyugdíj minimális összege

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents