Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-20 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. október 20. Inbüáló vetőmagtermesztő állami gazdaság A Somotorl Állami Gazdaság az Idén ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját. Nagy történelmet őriz a község. A lassan múló századok átlépik e föld küszöbét. Főúr és pór, kuruc és labanc, szabadságharcos és vasas német, kommün és úri terror, polgári demokrácia és Horthy-fasizmus adta át egymásnak a kilincset. Mindegyik mögött lezárult az út, mely ma már történelem. Hat évszázad után vöröscsillagos katonák lobogtatták meg a kizsákmányolástól mentes társadalom, a szabadság zászlaját. A jelenkor arpa ösztönzi az állami gazdaság vezetőit, hogy a fejlődést figyeljék s aszerint neveljék a termelés fellendítéséhez szükséges kádereket. Be kellett járni Hold távol-Palágyi Sándor igazgatő. ságnyi utat, amíg eljutottak a cselédengedelmességtől az üzemi demokráciáig. Le kellett törni a gőgösséget, hogy egy brigádban megférjen egymással a faluközpontból származó őslakos, és a faluszélre jutott egysze. rű ember. Immár 25 esztendeje, hogy a korábban, urak által bitorolt földön állami gazdaság alakult. Nem is oly rég volt, amint a falu kis- és középparasztjai földművesszövetkezetet alakítottak. Az állami gazdaság és az efsz lett a meghatározója itt a legújabb kor történetének. Sokáig vergődtek. A milliós ráfizetések s az elméletben létező munkaegységek az emberek kedvét Vitek József: — A felszabadulás előtt Betebheim Mihály földbirtokosnál kocsis voltam. Az állami gazdaság alapítóinak sorába 1948-ban léptem. Kezdetben itt is kocsis voltam, majd munkás, s dolgoztam a növénytermesztés és az állattenyésztés szakaszán. Későbben az igazgatóság traktorvezetői tanfolyamra küldött. Bizony sokat kellett tanulnom, amíg a növénytermesztési csoportvezetői tisztséget betölthettem. Igyekszem helytállni. Megtaláltam a számításomat. Halász Mihály: — Az apám urasági cseléd volt. Az állami gazdaságban 1948-ban kovácsként kezdtem dolgozni. Később traktorvezetői jogosítványt szereztem. Tovább tanultam a mezőgazdasági középiskolában s ma a gépesítési csoport vezetője vagyok. Van négy gyermekem. A ftam már érettségizett, a többiek is jól tanulnak. — Így van ez valamennyi dolgozónk esetében — mondta Palágyi Sándor igazgató. — Hogy dolgozóink megtalálták számításukat, ezt fejlődésünk is bizonyítja. Felszámoltuk a hajdani urasági majort. A tömeges cselédházak helyett korszerű üzemi lakások építését kezdtük el. Legutóbb 120 családnak juttattunk stabilizációs hitelt és 80 esetben térítésmentes és előnyös hitelt folyósítottunk dolgozóinknak a lakások korszerűsítésére, a berendezés kiegészítésére stb. A gazdasági fellendülés megannyi jele mellett azonban látni, hogy itt is sok a gond. A szocialista falut érintő változás megmozgatja a felszín alattit. Az eredményesen termelő mezőgazdasági nagyüzem mind kevesebb emberi munkaerőt igényel. A gépesítés, a kemizálás azt eredményezi, hogy a kiöregedők helyére a szakmunkások, a gyümölcskertészek, a bonyolult gépek vezetői, a növényvédők lépnek. A felszabadulók közül többen az iparban helyezkednek el. Sokasodnak a nyugdíjasok. A 485 dolgozó közül 134 a nyugdíjas és 100 a fiatal. Naprólnapra teret követelőén jelentkezik a fiatalság, a maga új 'igényszintjével. A háztájiból „elfogytak“ a szarvasmarhák, mert az öregeknek erejük, a fiataloknak meg kedvük nincs hozzá. Nincs fogalmuk arról, mi is tulajdonképpen a szekérszin, de két nap alatt megértik, miként működik az E—512-es kombájn. A fiatalok magától értetődőnek tartják, hogy tovább tanulhatnak. A hrušovi gazdasági részleg szocialista munkabrigád tagjai: Stanko Miklós, Makkaj János és Csopák Éliás. szegték, vándorbotot adtak azoknak a kezébe, akik bizalmatlanok voltak. Később az állami gazdaság lett a vonzóbb. A biztos havi kereset, az egész sor kedvezmény, mind-mind vonzotta az embereket. A szövetkezet tagjai is az állami gazdaság mellett döntöttek. Aztán nehéz esztendők következtek. Balsikerek, majd munkasikerek jelezték az állami gazdaság útját. Ezekből Palágyi Sándor Igazgató kivette a részét. Állandóan tanult, képezte magát, hogy a 3166 hektáros gazdaság irányításához megszerezze a politikai és a szakmai rátermettséget. A 25 éves törekvés nem volt hiábavaló. Ezalatt az idő alatt nemcsak a termelés, de az emberek is megváltoztak, és hogy Somotoron van hazánk egyik legjobb állami gazdasága, abban a legnagyobb érdem azoké, akik az alapköveket lerakták, s történelmi feladatot valósítottak meg. Ezek közé tartozik Vida József: — Szüleim is cselédek voltak. A nyolc testvérből négyen ebben az állami gazdaságban dolgozunk. Az elűzött földbirtokos negyedévenként 600 koronát fizetett. Még cigarettára is kevés volt. A magamfajta cselédember élete tengődés volt. Tudom mi a nélkülözés. Huszonöt éve dolgozom a gazdaságban, s ezalatt az idő alatt csaknem újjá épült a falu. Korszerűbb lett. Mit mondjak, jobban élünk. Szép, új házunk van. Építéséhez a pénzt már az állami gazdaságban kerestem. A gazdaság dolgozóinak soraiból egyre több érettségiző kerül ki. Többen sikeresen fejezik be a közép- és főiskolai tanulmányokat. Hat főiskolás, 27 középiskolás, ugyanannyi szakiskolát végzett dolgozik a gazdaságban Kommunista pártunk vezetése alatt szüli meg a falu saját értelmiségét, akik azon fáradoznak, hogy a gazdaság, a község, a fejlődés útján szebb eredményt érjen el. Ojfajta együttélés alakul itt ki. Valamikor a kocsmában dőlt el, kit, hogyan ítél meg a falu. Ma már egyre kevesebben lesnek át a palánkon, hogy betekintsenek a szomszéd fazekába. A nagyüzem kis kollektíváiban, a brigádokban is új embert nevelnek. Az istállókban, a földeken kutatom, vajon az eredményen kívül a zajló élet is érdekli az embereket? S a válaszok: ennyi búza mint amennyi az állami gazdaságban egy hektáron termett, még nem volt. Átlagosan 50,86 mázsás hektárhozamot értek el. A kukoricát vegyszerezték, s bosszantotta őket, hogy már nem kell kapálni. Csak arról kéne még gondoskodni, hogy a háztájit is vegyszeresen kezeljék. A gazdaságban a szabad szombat itt is mindenkinek jár. Korábban egy évben 2800 órát dolgoztak, ma pedig már csak 2300-at. S ami a leglényegesebb, jóval több a kereset. A gazdaságnak törzstenyészete van. Az első félévi tejtermelési feladatot 178 ezer literrel túlszárnyalták. Például az 1967-es évi 2602 literrel szemben, tavaly már 3427 liter tejet fejtek tehenenként. A gazdaság 1967-ben 23 milllió 747 ezer korona értékű bruttótermelést ért el, tavaly pedig 30 millió 939 ezer koronát. A tisztanyereség 1972-ben 5 millió korona volt. Mindez bizonyítja, hogy az eltelt negyedszázad során a gazdaság dolgozói és vezetői a kommunisták és a szakszervezeti tagok helytálltak. Természetes dolog; ha az ember felemeli a fejét, nemcsak azt látja, ami a lábánál van. Előre is pillant. Akik a gazdaságban maradtak tudják, hogy számukra az állami gazdaság adja a kenyeret. Azonban nem mindegy hogyan és mennyit. Talán ezért szenvedélyesek az értékelő gyűlések, a gazdaság termelési értekezletei, a brigádtanácskozások. Megszűnt a kisebbségi érzés. Pár éve még a somotori, a vécsei a kisújlaki, a bodrogi, a körtvélyesi paraszt csendesen ült, várta hogy a tanultabbak kibeszéljék magukat. Ma azonban már van mondanivalója. A főgépesítő, a pártszervezet csúcselnöke megértette, de valamivel hamarább megérezte, hogy ebben a korszakban valami új módszer kell ahhoz, hogy az átalakuló falu eredményesebb jövőjét biztosítsák. Ennek egyik titka, a meglévő gazdasági-politikai, szellecsúcsbizottságánakmi erők koordináelnöke. Iása. Művészi munka ez. Több, mint egy komunális igény kielégítése. Ébren kell tartani az emberek közti nemes vetélkedés szellemét, serkenteni a nevelőket, hogy helyesen irányítsák pályaválasztással a fiatalokat, a 117 kommunista segítségével egységes képet kialakítani arról, hogy a CSKP XIV. kongresszusának határozatai miként kapnak teret, hogyan érvényesülnek az emberek életében. Rangsorolni építkezést, fejlesztést, érvekkel meggyőzni a lakosokat arról, mit kell tenniök a közösség életében, olyan környezetet teremteni, amely közel hozza egymáshoz az embereket, akik a célok szemléletekor saját érdekeiken felülkerekedve döntenek és cselekednek. Ha azt mondanánk, hogy mindez már valóság, úgy túloznánk. De csírájában már minden létezik. Van somotori tartás, bodrogi büszkeség, vécsi önérzet és körtvélyesi akarás s ez más mint az önzés, a közömbösség, a félrehúzódás. Az anyagi változások meghozták az agyak forradalmát, melyek megértik, regisztrálják a kor szellemét. Másképp hogyan is lehetne, hogy az állami gazdaság országos hírűvé válhatott. Az ottmaradtak dicsősége ez, akik nem a legjobb földeken csodákat műveltek. A gazdálkodás minden vonatkozásában az élet és a munkakörnyezet javításának eredményeit láthatjuk. Szociális berendezések, parkok, korszerű üzemi lakások fémjelzik a vezetők részéről megnyilvánuló sokrétű gondoskodást. ILLÉS BERTALAN Loksa Tibor, a pártszervezet I A bodrogi gazdasági részleg szocialista munkabrigád tagjai: Zselenák Géza, Füstös Hona és Tóth Tibor. A termelés ésszerűsítése terén mezőgazdasági üzemeinkben nagyon jó megoldás a leglényegesebb növények termesztésének, valamint betakarításának a gépesítése. Az utóbbi évek során a kukoricatermesztésben úgyszólván fölbecsülhetetlen értékű szolgálatot tettek termelőinknek a Romániából behozott SPC—6 típusú szemenkénti vetőgépek. Használatuk kapcsán a korábbi hagyományos technológiákhoz képest a munkatermelékenység mintegy 30 százalékkal emelkedett, s ami ugyancsak nagyon lényeges, a vetéshez körülbelül 60—70 százalékkal kevesebb kukoricát használtunk fel, mint azelőtt. Termelőink az említett elmés szerkezetű gépekből majdnem 2000 darabbal rendelkeznek. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a munkálatok agrotechnikájának a betartásánál, időben való gyors elvégzésénél ez a gép az embernek nélkülözhetetlen eszköze lett, mert használatával kiiktathatta a kézzel történő egyelést, továbbá a gyomokat nagyon hatékonyan irtó vegyszerek applikálásával a kukoricatermesztésben az emberi munka szükségletet a lehető legkisebbre csökkentette. Nagy előrehaladást értünk el továbbá a szemeskukorica betakarításának komplex gépesítésében is. Ez szintén nagyon jelentős tényező. Jobban igénybe vehetjük a gabonakombájnokat s lehetővé válik a beruházás ésszerűbb kihasználása. Az adapterokkal felszerelt kombájnokkal ugyanis jó szervezéssel a beérést követő egy-két héten belül betakaríthatjuk a kukoricát, ha a mag nedvességtartalma nem haladja meg a 30 százalékot. Az ennél nedvesebb kukorica betakarítása a szemek törékenysége és a nagy veszteség lehetősége végett semmiképpen sem tanácsos. Földműveseink körében a legismertebb a Magyar Népköztársaságból importált Braud (KA—267 típus) adapter. Nálunk ugyanis ebből van a legtöbb, de akadnak más típusúak is, amelyeket az NDK-ból származó E—512-es és a Szovjetunióból behozott SZK—4-es kombájnokra egyaránt fölszerelhetnek. A kombájnokkal való betakarításnál ügyeljünk arra, hogy a cséplődob percenkénti fordulatszámát 600-ra csökkentsük, mert csak így várhatunk eredményes, veszteségmentes munkát. Tény, hogy a kukoricának kombájnnal való betakarítása majdnem teljesen kiküszöböli az emberi munkaszükségletet, azonban mégis szükséges, hogy a gépek után összegyűjtsük az elhullatott kukoricacsöveket. Megéri, hogy ezt megtegyük, mert így sok értékes abraktakarmányt menthetünk meg a közös számára. Sajnos, a nagyszámú kukorioabetakarító adapter használata mellett nincs elegendő kapacitásunk a betakarított kukorica szárításához. Ezért tanácsos, hogy ahol arra mód nyílik, a kombájnoktól beérkező kicsépelt kukoricát légmentesen zárható silókban propionsavval konzerválják, melynek adagját a kukorica mázsájaként 0,6—1,5 literben határozhatják meg, speciális berendezéssel vegyítve a mag közé. Természetesen legcélszerűbb a kukorica szárítása. Ahol rendelkeznek szárítóberendezéssel — bármilyen típusú is az — elengedhetetlenül szükséges, hogy most a kukorica betakarítása idején megszakítás nélkül három műszakban üzemeltessék. Ez azért fontos, hogy a kukorica megfelelő száraz állapotban kerüljön a raktárakba. _hai— Lelkiismeretesen bánjunk a köztulajdont képező takarmányokkal Az utóbbi években szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban terimés takarmányokból és egyéb őszi terményekből rendszerint jóval nagyobb terméshozamot értek el, mint eredetileg tervezték. Így lucernaszénából és szilázsból tekintélyes mennyiségű készlet halmozódott fel. Azonban nincs olyan sok, ami bizonyos időn belül el ne fogyna. Főleg akkor, ha nyakunkra szakad egy olyan év, mint az idei. Ismeretes, hogy ez az esztendő a természetes csapadék 'hozadék tekintetében — a növények vegetálásának az időszakában — nagyon szegényes volt. Azokon a vidékeken, ahol más években a gravitációs talajvíz sokat javított a növények fejlődésén, idén a vízszint mélyre való lehúzódása végett a növényzet sínylődött, tömege jóval kevesebb lett, mint várták. Számos nagy szarvasmarha-állományt tartó gazdaság jóval kevesebb lucernaszénát készíthetett be télre, mint az előző években. Jóllehet a minőség kifogástalan, de a mennyiség az kevés. Hasonló a helyzet a silókukorica termés terén is, amelyből tavaly Szlovákiában mintegy 500 mázsát értek el hektáronként, s idén csak 270 mázsa termésátlagra van kilátás s a becslések alapján a cukorrépa terméshozama mintegy 70 mázsával, a szemeskukorica hektárhozama pedig 1 mázsával lesz kevesebb, mint tavaly. Nem elegendő ezt csupán tudomásul vennünk, hanem cselekednünk kell. Osszuk be a takarmányt, amely az állatok táplálásához a rendelkezésünkre áll. Figyelembe kell vennünk számos gazdaság kényszerhelyzetét. Ahol tehát kevés a lucernaszéna, és a kukortcasilázs, ott akarva-akaratlan az árpaszalmát is fel kell használni a takarmányalapba s ajánlatos a kukoricakórónak — fölszecskázás után — (karbamiddal dúsítva) répaszelettel történő szilázsolása. Persze azt mondhatná valaki, hogy ez visszatérés a kezdetleges takarmánykészítési módszerhez. Erre csak annyit mondhatnánk, hogy még mindig jobb a kényszerítő körülmény .tudomásulvétele, mint az, hogy a tél folyamán hagyjuk az állatokat lesoványodni, termelékenységüket csökkenteni. A szakember ugyanis "jól tudja, mennyi erőfeszítésbe, takarmányba és időbe kerül a teheneknél például egy-egy liter tejtöbblet elérése, vagy a meglévő termelési színvonal tartása. Kis elővigyázatlanság s máris egyik napról a másikra bekövetkezik a baj, csökken a tejelékenység. Ezt pedig minden eszközzel meg kell akadályozni, mégha ideiglenesen kényszerűségből a- régi módszerekhez folyamadunk is. Tehát minden növényi terméket, mely az állatok táplálásában hasznosítható, gyűjtsünk be és tartalékoljuk télre. Nagyon fontos az, hogy a — más években a földeken széjjelszórt répalevelet — is teljes mennyiségben elvermeljük, hiszen annak takarmányértékéről földműveseink már meggyőződhettek! Becslések alapján a szövetkezetek és az állami gazdaságok kukoricaterméséből egy hektár átlagában rendszerint öt mázsát tulajdonítanak el — nevezzük néven a gyereket — a tolvajok. A kukoricatermelő körzetekben így tömérdek értékes takarmány kerül illetéktelenek kezébe. Egy olyan gazdaságban, ahol például 100 hektáron termesztenek szemeskukoricát, nem kevesebb mint öt vagon értékes takarmány kerül olyanok tulajdonába, akik egy kapavágást sem tettek a termelésben. Szlovákiában tehát a kukorica vetésterülete több mint 140 ezer hektár, s így az illetéktelenek tulajdonába kerülő szemtermés több mint 700 ezer mázsára becsülhető. Szükséges, hogy a helyi nemzeti bizottságok és a közbiztonsági szervek minden lehetőt elkövessenek a tolvajlás megakadályozására. Akiket rajtakapnak, szocialista törvényeink szigorával járjanak el ellenük. A közös tulajdon szétlopásáért a lehető legnagyobb büntetést szabják rájuk. Ez azért szükséges, hogy mindazoknak, akik hajlamosak ilyen vétségek elkövetésére, véglegesen elmenjen a kedvük a köz-, a csoporttulajdon lopásától. —hai— I
