Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-13 / 41. szám

Mi az oka?

Már az előző két számban is ez alatt a cím alatt írtunk a nagyüzemi méhészkedés visszaesésének kérdéseiről. Ezt azért tesszük, mert szeretnénk segítségül hívni ebben a kérdésben a méhészeket és a mezőgazdasági üzemek képviselőit, de főleg a nagyüzemi méhészeket, hogy ehhez a kérdéshez ők is hozzászóljanak. Tudatában vagyunk annak, hogy országos méretben méhállományunk nem csökken, ha a mezőgazdasági nagyüzemek eladják méheiket, mert azt az egyéni méhészek vásárolják meg. Tehát nem forog veszélyben a növényzet és a gyümölcsösök megtermékenyítése. A modern mezőgazdaság is elképzelhetetlen a kis zümmögök nélkül. Az eset mégis elgondolkoztató azért, mert egyes mezőgazdasági üzemek vezetői úgy vélekednek, hogy a nagyüzemi méhészkedés nem rentábilis. Mindez nehezen érthető, mikor az egyéni méhészeteknél rentábilis, akik csakis a méztermelésre alapozzák méhészetüket. Nézetem szerint a mezőgazdasági üzemeknek nagyobb lehetőségeik vannak a méhek vándoroltatására és az sem mindegy, hogy a magra termesztett növényekhez milyen közel vannak a méhcsaládok elhelyezve. Az előző két írásban már bemutattunk egy-két szövetkezetét, hogy vezető gárdája hogyan vélekedik a kis ingyen-munkásokról, és most szeretnénk bemutatni a pribetai (perbetei) szövetkezet vezetőinek ez Irányú véleményét.

A szövetkezet 56 méhcsaláddal rendelkezik, s azok gondozását Nagy József, fiatal méhészre bízták, aki bár nem szövetkezeti tag, de nagyon jó szakember. Mivel más üzemben dolgozik, a méhekkel munka után és szabad szombaton, valamint vasárnap szorgoskodik. A szövetkezet is rendelkezik méhész szakemberrel, de az most katonai szolgálatát tölti, tehát ezért volt szükséges a méhek gondozását nem szövetkezeti tagra bízni. Ha ezt a szakembert nem találják, a szövetkezet vezetősége kénytelen lett volna méhészetét likvidálni. Mivel a méhészet az állatállomány tartozéka, ezért Magda Ottó mérnök volt hivatott arra, hogy véleményt nyilvánítson a méhek szükségszerűségéről. Elmondta, hogy в növénytermesztést el sem tudnák képzelni méhek nélkül. Ezért tervüket nem a mézhozamra alapozzák, hanem

a magra hagyott növények hozamainak növelésére, melyhez nagyban hozzájárulnak a kis szorgoskodók. Ezért az idén is a napraforgó magra való termesztését 80 hektárra, a heréét 40 hektárra növelték. A gyümölcsösük pedig 34,5 hektárt tesz ki, s a méhes abban nyert elhelyezést. A napraforgóra és a herére méheikkel vándorolnak. Ami a tervezést illeti, az idén 12 kg mézhozamot terveztek, s ezt túl is szárnyalják. Vannak évek, amikor nagyon gyér a mézhozam, de az úgy van az egyéni méhészeknél is és akkor sem keserednek el.

A méhek hozzájárulása a kertészeti és mezőgazdasági termelés növeléséhez.

Ha a különböző növények egy hektár területén vagy közvetlen mellette tíz kaptár méhcsaládot helyeznek el, a következőképpen segítik elő a hektárhozamok növelését: a lucerna magra való termesztésénél 53 százalékkal, vörös here magnál 77 százalékkal, napraforgónál 83 százalékkal és a gyümölcsösökben pedig a körténél 47 százalékkal, almánál 74 százalékkal, a cseresznyénél 88 százalékkal

és a különféle egynyári virágoknál pedig 84 százalékkal. Tehát a fent említett eredményekből is arra következtethetünk, hogy érdemes a méhészetet a mezőgazdaságban fejleszteni, nem pedig fölszámolni. Az eredményeket a kutatóállomások kísérletei szerint állították össze. Tudjuk azt, hogy nem minden nagyüzem vezetői vélekednek úgy, hogy a méhészet nem rentábilis. Szaklapunkat olvassák úgy a nagyüzemek képviselői, mint az egyéni méhészek, s ezek után az egyéni méhészek bizonnyal elgondolkodnak afölött, hogy mi az oka annak, hogy a nagyüzemekben a méhészet rentabilitását firtajták. Véleményem szerint ennek is megvan a sajátos „titokzatos“ tulajdonsága. Többször meggyőződtem arról, hogy a nagyüzem méhésze jő szakember, mert odahaza is méhészkedik és a saját méheitöl több mézet értékesít, mint amennyit a közös elad családonként. A titkot abban látom, hogy a közöséből „elcsurog“ a méz, hogy merre, azt minden mezőgazdasági üzemnek magának kell megtalálnia. Van rá eset, hogy a pergetésnéi is több ember szorgoskodik, akik szintén szeretik a mézet nyalogatni. Annak ellenére, hogy a pergetésnéi többen szorgoskodnak, nem veszik észre, hogy a méz egy része a földre folyik, vagy esetleg a műlépekben marad. Ezek után lehet arra következtetni, hogy a nagyüzemeknél a méhészet miért nem kifizetődő. Jó lenne, ha a járási székhelyeken a mezőgazdaságot irányító szervek is felfigyelnének a méhészkedés hasznosságára és elősegítenék annak specializálását, melyre már van példa országunkban a Tachovi Állami Gazdaságban. Az említett állami gazdaság 67 ezer hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, mely 16 részlegre van osztva. Specializálták a növénytermesztést és az állattenyésztést is. Az állattenyésztésben a fősúlyt a sertéshús, a borjúhús és a baromfihús, valamint a tojás és szőrme termelésére fektették. De külön specializálták méhészetüket is, mely nem kevesebb, mint 3200 család. Ezek végzik elsősorban az „entomofilos“ növények beporzását. Az egyes részlegek specializálva vannak ezen növények termesztésére. Ezek főképp a vöröshere, őszi repce, magra való termesztése, és a gyümölcsösök. E- zekre a növényekre vándorolnak, a méhcsaládokat arányosan, szükség szerint szétosztják a követelményeknek megfelelően. További feladatuk, hogy a méheket mézgyűjtésre is felhasználják. Ezt úgy végzik, hogy amikor az állami gazdaságban már a méhlegelő elfogyott, méheikkel a határmenti erdőkbe vándorolnak, ahonnan gazdag gyűjteménnyel térnek vissza. A méhészkedést is négy részlegen folytatják, s a részlegek egymás közt kooperációs segítséget nyújtanak. Egy-egy részleg 800 —1000 méhcsaláddal rendelkezik, s azt négy méhész gondozza. Az egész méhészkedést pedig egy szakember irányítja, aki bőséges tapasztalatokkal rendelkezik és jó a szervezőképessége, valamint tud bánni az emberekkel. Fő feladata a munkák tervszerű irányítása. Az így szervezett méhészet bizonyított tények szerint nagyon Is gazdaságos. Az 1967 —1970-es években az egyes részlegek egy család után 9,30 korona tiszta jövedelmet számoltak el. A hasznot nem egy év termelési eredményei után értékelték, hanem négyéves időközökben. Tehát a jő példa adva van, mely követésre méltó.

GÁL JEROMOS

IIHÍIilillHllimlM

Építő és petézőképes-e a cukorliszttel

etetett méhcsalád?

Mióta a MÉHÉSZET-ben meg- A méhek a ládika külső oldajelent Írásaimban a porcukor lain — eleinte 15—25, majd etetésével többször foglalkoz- másnap ennek már többszöröse tam, azóta többen levélben ér- — felmásznak, és a ládikák deklődnek nálam hogy milyen széléről belül lefelé haladva a porcukorral etetett családok fogyasztják a porcukrot. (Nem építő és petéző készsége, haj- fogyasztják, hanem felnyalják lama? Akiknek levelére még és közben tápnyálukkal ellátva nem tudtam válaszolni, azoktól tartósítják.) Csak akkor kezdik elnézést kérek, s ha válaszomat a porcukor hegyet oldalról is nem közvetlen címükre adom nyalogatni, amikor már elérték meg, mert úgy érzem, hogy a a ládika fenekét és megkezdhekérdés fontossága és aktualitá- tik az előttük és felettük emelsa valamennyi méhészt érdé- kedő porcukor-hegyet feloldani kelheti, tehát megkívánja a és lehordani. Hogy ilyenkor nyíltszíni válaszadást. Számomra ez azért kedvezőbb, mert eddig egyetlen hazai, vagy külföldi szaklapban sem olvashattam beszámolót a porcukoretetés célszerű, gazdaságos alkalmazásáról, annál többet viszont arról, hogy a kristálycukros etetés a méheket túlságosan igénybe veszi és „elöregedve mennek a télbe“.

Magyarországon és a népi demokratikus országokban írásaimból elsőnek olvashattak a méhészek beszámolót a méhek nyár közepei, kora őszi, folyamatos porcukor etetéséről. Ennek elfogadható magyarázata az, hogy régi nyugdíjasként másoknál sokkal több időt tudtam méhészetemben kisérletezésekre ' fordítani. Egy másik magyarázata az, hogy szeretem az elméleteket saját bőrömön kikisérletezni, és csak úgy tovább adni. De van olyan gyanúm, hogy nemcsak egyedül kísérletezgettem a porcukorral.

Amikor mások kristálycukor etetéséről szóló írását olvasom, olyankor szinte biztos vagyok abban, hogy az illető próbálkozhatott porcukorral is, de a kezdeti első, második napon már felhagyott a próbálkozással, mprt amit látott, nem jogosította reményekre. Ha ez így van, miért van így? írásaimban többször teszek említést arról, hogy a méhcsalád fölé helyezett porcukor-etető ládikát a „méhek nem rohanják meg, mint ahogy ezt méz-, vagy cukorszörpös etetésnél tennék!

Talán éppen ez is egyik legna- ral (telelés pótlásként alkalmagyobb jelentősége, mert a mé- zom), kísérleteim közben eddig hész távollétében is teljesíti nem jutott eszembe a családok rendeltetését, anélkül, hogy a építőkészségére figyelmet forrablás veszélyét felidézné. dítani, inkább az érdekelt, hogy

az etetés hatására a fiasítások korpor, léccel elkerítve a tiszta milyen arányban terjednek, porcukortól. Amikor készen Mint ismeretes, az idei akác voltam, kénytelen voltam hanálunk rendkívül jól sikerült, zulról hosszabb időre elutazni. Megengedhetőnek tartottam, Huszonnégy napi távoliét után hogy a kísérleti családoknak az öt kilós ládikákat üresen taegy-egy fél, vagy teljes fiókot láltam. A ládika szélein kívül hagyjak télire. (A fél fiók: az egyik oldalon egy daralí 13,5X42,8 cm külméret, az aranysárga lépépítmény, amely, egész 20x42,8 cm.) Ezek telelő alulról a keretektől felfelé ha-: fiókok, melyek télire a fészke- lad és megközelíti a rostaszöken maradnak. Valamennyiük- vetet. Ez az építmény négy-öt ban 10—10 kerettel, amely léc- centiméter széles. A ládika mától lécig telve mézzel le van sik oldalán három-négy „zugpecsételve viasszal. A fészek- építmény“, az előbbihez hasonló színben és valamivel szélessebben. A ládika oldalának felső részét már három-négy centiméterrel elhagyta az építkezés és úgy látszik, célja, hogy elérje a rostaszövetet.

Este óvatosan leemeltem ä fél mézteret és kiderült, hogy a fészek hat kerete az oldal és az alsó lécektől felfelé, egészeit a mézkoszorúkig érett, fedett fiasítással van tele, annak ellenére, hogy a lépek kétharmada idei építésű szűzlép. Ugyanez a helyzetkép a többi etetett családoknál is. A kíváncsiság miatt sürgősen újabb három kiló porcukrot helyeztem a kísérleti család ládikájába, majd másnap fényképet készítettem róla, amely, ha elkészül, az érdeklődőknek rendelkezésére áll a lap hasábjain.

A tapasztaltak után két méhésztársat hívtam konzultációra, hogy ők is lássák a porcukoretetés gazdaságosságát. Az egyik méhésztárs ugyan megkockáztatta a megjegyzést, hogy „azért ez a nagy igyekezet, ben két oldalt két-két keret mert túlságosan sok mézet mézzel fedelezett virágpor, le- hagytam a családoknál. Ez igaz, pecsételve, a többi hat keret de az *s* hogy éppen azért etefiasításos és enyhén mézkoszo- nyáron porcukorral, hogy a' r(js mézből télre és koratavaszra

maradjon az áttelelt családok- A H. rács alatti fészekben, nflk Mlndhárman meggyőzódbőséges hely áll petézésre az Шпк arról> hogy a méhek nyá_. anyák számára. A Hasítás fe- ron a porcukor etetésének haléul mézkoszorúk a porcukor tására jobban petéznekj mínt a hatására egyre lejjebb terjed- vizes S2Örppei etetettek, mert nek, de nem annyira, hogy kor- fészkQk relatíve száraz és látozzák a Hasítás menetét. Jű- egés2séges. valamennyi zugnius végén a pergetés után dp;tmdny dolgozó sejtes, ami azonnal feltettem a porcukor azt jelent, hogy kevés a hely etetőládikákat. Az erős csalá- az enyának> miveI a méhek padoknak 5 kg, a lerajzottaknak tézésre készítették eió.

4 kiló porcukorral, amelyből

kb. 1 kg kakaóporral kevert cu- N. L.

pontosan milyen kémiai reakciók mennek végbe a méhek szervezetében, ennek ismertetését másokra bízom. Én csak a bizonyítható, látható és évek óta eredményesen kikisérletezett eredményeimre támaszkodva tudok a méhésztársaimnak véleményt mondani. Helyettem mindig eredményeim beszéltek és bizonyítottak és még beszélnek ma isi

Bár évek óta etetek porcukor-