Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-29 / 39. szám
Válságban az olasz almatermelés Olaszország Európa egyik legnagyobb almatermelője. Az ország északi részén — a szőlőn és boron kívül — a gazdaságok legfőbb bevételi forrása a téli alma. Nem csoda tehát, hogy az almatermelésben mutatkozó jelenségek élénken foglalkoztatják a közvéleményt és a sajtót. Itália Agricola című lap beszámol arról, hogy az utóbbi években az almatermés 25—30 százalékát használták fel ipari célokra, illetve a termés egy részét megsemmisítették. A legutóbbi évtizedben az árutermelő almások területe 7000 hektárral csökkent, és jelenleg már nem éri el a 70 ezer hektárt. A termés mennyisége tíz év óta (1,5 millió tonna) nem változott. A termelés csökkentésére irányuló törekvések keretében prémiummal ösztönzik az elöregedett, illetve a nem megfelelő fajtájú almafák kivágását. Az ehhez szükséges pénzügyi fedezetről az Európai Gazdasági Közösség Agrárpolitikai Pénzügyek alapja gondoskodik. Eddig mintegy 14 ezer hektár területre jelentettek be kivágási szándékot. Nyilván a telepítési kedv megcsappanásának a következménye, hogy a termés 50—60 százaléka 15—20 évesnél öregebb fákról származik, és a szórvány almafák vegyes fajtájú termése 1972-ben még 300 ezer tonna volt. Igaz viszont, hogy az üzemi ültetvények fajtái között az utóbbi tízévben kedvező változás történt: a piacos Golden Delicious részaránya 7,9-ről, 27,3 százalékra nőtt. Az almatermelőket aggasztja az a körülmény is, hogy a francia áru egyre inkább kiszorítja az olasz gyümölcsöt a német piacról. 1962-ben az olasz almaimport még 679 ezer tonna volt, ugyan 1972-ig 383 ezer tonnára csökkent, sőt Olaszország a legutóbbi években jelentős alma importot is bonyolított le. A A ♦?*«?• A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A <S A Pieítany-i (pőstyéni) Nö** vénytermesztési Kutatóintézet ez év szeptember első hetében tanulmányutat rendezett Lengyelországba a gyümölcstermesztők részére. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Lengyelországba? Magam is ott kaptam választ a helyszínen. Tudjuk jól, náluk a mezőgazdasági terület mintegy 93 százaléka magántulajdonban van. Odafelé menet elcsodálkoztunk a föld feldaraboltságán. Még egy hektáros parcellát is csak ritkán lehet látni. Az utakon a forgalom kisebb, mint nálunk, útjaik keskenyek és rosszak. Akadályozzák a menetet az egylovas fogatok, amely a parasztság fő közlekedési és áruforgalmi eszköze. Nem látni az országban gabonakombájnt, a parasztok a lekaszált gabonát pajtákba rakják és télen csépelik. Bizonyosan alacsonyak a hozamok. Rendszertelenül építkeznek és építenek családi házakat valahol a határban, a földjükön. Probléma lehet a villanyáram vezetésével. Nem ismerős számomra Lengyelország állatsűrűsége és az állattenyésztés termelékenysége, de a szarvas-narhaálloniány nagysága meglepett. Gazdánként 2—3, esetleg négy darab szarvasmarha (tehén, borjú, növendékállat) legel a réten, legelőn, reggeltől késő estig karóhoz kötve. Nyáron szerintem ez nagyon is olcsó állattartás. Napközben a gazda hordja a trágyát, takarítja be a termést és egy lóval szánt. Ennek a kisüzemi termelésnek az az átka, hogy 10—15 cm-es sekély a szántás, a hiányos műtrágya adagolás, valamint a vetőmag fel nem újítása — kerékkötői a magasabb hozamok elérésének. Annak ellenére, hogy a lengyel gyümölcsészetről akarok írni, mindezeket meg kellett hogy írjam, hogy érezze a „Szabad Földműves“ olvasó tábora Is, hogy milyen jó nekünk, hogy mindezeken már túl vagyunk. Lengyelország gyümölcsészetének központja Skierniewicén van, ott van a Gyümölcsészeti Kutatóintézet központja is. Az intézet igazgatója — a többek számára ismert Pieniažek professzor — a központi épületben, — ahol három napig voltunk elszállásolva — 130 tudós és tudományos munkatárssal dolgozik. A kutatóintézetnek 12 fiókja (gazdasága) van — az ország egész területén jól elosztva. Ezeken a részlegeken további 80 szakember van, átlagosan egy helyen 6—8 személy. A részlegek az éghalatnak és talajviszonyoknak megfelelő gyümölcsnemmel és feladattal dolgoznak. Ottlétünk alatt meglátogattuk a Dabrowice-i, Górna Niwai-i, Brzezna-i, Nowa Wieš i részlegeket. A Pőstyényi Kutatóintézet szakemberei már ismerősek voltak. Skierniewicén, a két intézet között baráti kapcsolatot tartanak. Tudták, hogy a lengyel szakemberek nagy része volt már kint — talán nem is egyszer — Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és hogy az ott elsajátított tapasztalatok és módszerek alapján dolgoznak. Ezért vittek bennünket is oda, és hogy azokból a módszerekből mi is valamit elsajátítsunk. Amit láttunk az nem csoda, nem ördöngösség, hanem egy megfontolt, tudományosan alátámasztott rendszer, amelynek Lengyelországban megvannak a kellő feltételei és eredményei a rendszeres és bőtermésben. Megpróbálom vázlatosan leírni a művelés módját. Alany: Széles skálával dolgoznak: A közbeoltásnál mindig Antanávka az alsó rész, a roft, McIntosh t, Wealthy-t, Golden Deliciust, Starkingot, Spartent, Red James Grievet, Stark Earliest, stb. A Starkrimson keveset terem, akárcsak a Starking és apró a termése. Árujuk egyharmadát az NDK- ba és Szovjetunióba csomagolva szállítják és a többit Varsóba küldik. Agrote chnika: Szinte minden részlegen egyformán — füvesített parcellákkal dolgoznak. A sorköz van befüvesítve. A fasor alját évente lekezelik Simazinnal (10 kg/ha) és gramoxánéval. Szép tiszta a fák sora, erre szórják rá a műtrágyát — bedolgozás nélkül — és a föld felszínét ilyenkor moha lepi be. A fajtákat beporzás miatt jobban keverik (még a sorokban is), mint minálnnk. Az vázoltás lehet M IX, M IV, MM 106 stb. Többnyire antanávka található a régebbi telepítésekben, az újabban A—2, MM 106, M 11. Kötés: Régebbi telepítésekben (8—12 év) nagy kötéseket használtak 8X6, 10X6 m, mindig eltávolítva a sudár, a második ágcsoport után. A fiatalabb telepítéseknél támosrendszert készítenek három dróttal, de nem feltétlen kötözik dróthoz az ágakat, csak a kifelé állókat kurtítják késsel vagy függőleges kaszával. Kötés 5X3, 6X5 m. Metszés: Amerikai módszer szerint végzik. Kiültetéskor visszavágják a fát, megadják neki az alap metszést, utána a termés beálltáig nem bántják. Mikor már terem, újra kezdik a metszését. Trágyázás: Nem rendelkeznek szerves trágyával, így csak műtrágyával gazdálkodnak. A jelenleg folyó kísérleteik úgy vannak felállítva, hogy a legalacsonyabb N adag 90 kg/ha. Minden további parcella 30 kg-al növekszik, és a legmagasabb adag 270 kg/ha. Az arány N : P . К = 1 : 0,5 :1,6. A kísérlet azt mutatja, hogy a 270 kg nem a legmagasabb adag, lehet még növelni, mert vele arányban nő a hozam. A foszfor és káli műtrágyákat ősszel adagolják, a nitrogén 75 százalékát, ősszel 25-öt tavasszal. Fajta: Sok fajtával dolgoznak. Valamikor mi féltünk a sok fajtától. Most félünk a Jonathántól, a Goldentöl és a Starkingtól. Fő fajtájuk szinte nincs, termesztenek: Jonathánt, Starkrimsont, Bankévi csapadékmennyiség 450— 550 mm, mint nálunk, ezért a szükségletnek megfelelően öntöznek nagy adagokkal (50 mm egyszerre). Metszés után a sebek bekenésére firnajszos festékbe tesznek 2 százalék Topszint, vagy Benlátot és azzal kenik be a sebeket. Növényvédelem: A lisztharniat náluk sem ismeretlen, Topszinnal és Benláttal védekeznek ellene, nagyobb problémájuk a varasodással van. Egy részlegen foglalkoznak a felsűrített pennetlé használattal. A Topszinnál pl. ha háromszorosára sűrítik fel a permetlét, akkor hektáronként 500 liter folyadékot permeteznek. Ha tíszszeresére, akkor 150 liter levet. A kaptárnál ötszörös anyag, 300 liter lé/ha. A virágzás előtt nem permeteznek lisztharinat ellen. A Brzezna-i telepen például kidolgozták az almainoly mechanikai védelmét. Csalogató lapokat készítenek ragadós felülettel és a lapokat a női lepkék hormon illatával kenik be. Éjjel egy ilyen lap képes volt két-három ezer hím lepkét öszszefogni így elmaradt a női lepkék megterinékenyülése. Végezetül: nem volt alkalmunk látni a kutatóintézet telepén kívül gyümölcsöst, csak útról. Az előadás szerint Grujec járásban magában van 16 ezer hektár gyümölcsös. A gazdák 8—10 ha fölötti telepítésekre kapnak kölcsönt. Egy biztos, az intézet néhány ezer hektáros gyümölcsöse eleven példaként szolgált számunkra. Volt mit tanulnunk a lengyel gyümölcsészektöl. BELUCZ JANOS mérnök, Calovo A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE ár késő délutánra járt, ám a Dolný Bár-í (Albári) egyesített Efsz madi részlegének kertészetében még dolgoztak az asszonyok. Munkájuk nyomán gyorsan teltek a ládák a zamatos paradicsommal, hogy mielőbb kamionokba kerüljenek, s aztán irány: Csehország. A 17 hektáros kertészet vezetője, Vincze Károly kertész, látogatásunkkor igen elégedett volt. Nemcsak annak örült, hogy a csúcsmunkák Idején a diákok is alaposan kiveszik részüket a munkából, hanem elsősorban annak, hogy a tervezett 1 millió 100 ezer Kés bevételt már csaknem sikerült teljesíteni. — Ha nem jön közbe semmi, talán a másfél milliót is elérjük — mondotta. — Eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás, tehát joggal lehetünk bizakodóak. Hektáronként 620 mázsa paradicsomot szüreteltünk. Nagyon jól fizetett a kecskeméti 700-as korai, illetve késői fajta. Nyolc hektárról ötven vagonnal szedtünk, tehát több mint hatszáz mázsát hektáronként. A felvásárlás az első napokban egy kissé akadozott ugyan, de most már minden zökkenőmentesen halad. A szállítókocsik a rakományt egyenesen innen viszik a podivíni konzervgyárba. Az állandó munkaerők száma kertészetünkben húsz — folytatta a tájékoztatást Vincze elvtárs. — Valamennyien kitűnő dolgozók, azért külön kiemelni senkit sem akarok. Tény az, hogy a járásban talán nincs még egy olyan kertészet, ahol egy nap alatt egy asszony nyolc-tíz mázsa paradicsomot szedjen a ládákba, természetesen már megtörölgetve. — A csúcsmunkák idején a Családtagok is segítenek. Ilyenkor 55—60-an is dolgoznak. Ezenkívül a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahelyi) Magyar Gimnázium tanulói is kijárnak, akikkel szerződést kötöttünk, hogy két hetet ledolgoznak nálunk. így mi is jól járunk, és ők is megtalálják számításukat. — Hogy honorálják az aszszonyok szorgalmát? — A jő munkaerőt nemcsak megbecsüljük, de kellőképpen jutalmazzuk is. Azt hiszem, valamennyi lányunk, asszonyunk elégedett a keresettel, hiszen az egész évi átlagos fizetés mintegy 1800 korona. Ilyenkor, a főidényben azonban 2500— 3000 koronára is kijönnek. Ha ehhez hozzászámítjuk még a gabonát, úgy hiszem, senkinek sem lehet oka panaszra. A munkát február elején kezdjük a tápkockák készítésével és novemberben fejezzük be. — Paradicsomon kívül mivel foglalkoznak még? — A 14 hektár paradicsomon kívül fél hektáron hagymát, eredményekről számol majd be, mint szomszédja. Sajnos, tévedtünk. Michajlov Dezső, kertészt merőben más hangulatban találtuk, mint kollégáját. Eleinte még nyilatkozni sem akart, a végén azonban mint a láva tört ki belőle a keserűség. — Nincs mivel dicsekednünk. Ellenkezőleg. Annyi a gondunk, bajunk, hogy azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, — mondotta keserű szájízzel. — Kertészetünk tizenegy hektáros. A tervezett bevétel 900 ezer korona. Ha 700 ezret sikerülne teljesítenünk, már nagyon elégedett leszek. Hogy panaszaimnak mondanom, hogy legalább húsz mondanom, hogy legtlább húsz vagon paradicsomunk elrodhadt, ami mintegy 200 ezer korona kárt jelent. És az ok? Elsősorban munkaerőhiány. Nem ÖRÖM ÉS ÜRÖM azonkívül káposztát, őszi karfiolt és kelkáposztát, valamint egy hektáron paprikát is termesztünk. Paprikatermésünk, noha az egész kertészet területét öntözzük, nem sikerült valami fényesen. Ettől eltekintve, azonban igen elégedettek lehetünk az idei esztendővel, hiszen, ha számításaink nem csalnak, a kertészet tiszta bevétele meghaladja majd a 800 ezer koronát. • * * Mádtól mindössze egy kőhajításnyira fekszik a Kutníky-í Efsz povodai (pódafai) részlegének kertészete. Oda is ellátogattunk, szinte biztosra véve, hogy a főkertész hasonló szép 1 volt, aki leszedje. A paradicsom túlérett, jött egy eső és ez betetőzte a bajt. A föld úgy pirosuk a sok lehullott terménytől, mint egy csatatér valami nagy ütközet után. — Mennyi a kertészet állandó dolgozója? — -Tizenhat stabil emberünk van. Abból legutóbb öten voltak betegállományban. Azonkívül, ha a családos anyáknál megbetegszik valamelyik gyerek, esetleg a férj, szintén otthon maradnak. Van, aki építkezik, s éppen a legnagyobb dologidőben várja a kőműveseket, ezért nem jöhet. A munka dandárjában, amikor kétszáz ember is kevés, néhány asszonnyal dolgozni csaknem egyenlő a nullával. A hangosbeszélön is kértem már segítséget. Brigádokat hirdettem, de csak néhány gyerek jött el. — Mit tesz a vezetőség az áldatlan állapot javításáért? — A vezetőség is igyekezett menteni a menthetőt. Több-kevesebb sikerrel. Még jó, hogy a Vöröskereszt és a sportegyesület tagja nem hagytak minket cserben, és 44, illetve 33 mázsa paradicsomot szedtek. — A diákok bizonyára szívesen vállaltak volna brigádmunkát — vetettem közbe. — Erről a lehetőségről sem feledkeztünk meg. jelenleg is dolgozik 120 tizenöt-tizenhatéves tanuló a paradicsomnál. Sajnos, 10. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 29. • A TARTALOMBÓL Ф Kertészkedés — hasznos szórakozás ( A növényi tápanyagok % Kevésbé ismert zöldségfélék ф A borok tisztításának lehetőségei ф Érdemes csemegeszőlőt és őszibarackot termeszteni ф Gyérülő madárvilágunk védelmében ф Októberi teendők • Fundazol 50 WP ф Lengyelországi tanulmányúton azt kell mondanom hogy ez a segítség nagyon gyatra. A tanító szerint, nagy örömmel jöttek a brigádra, ám a munkához nem igen fűlik a foguk. Többször is szóltam nekik, de a vége az lett, hogy kinevettek, így inkább elmentem. Beszélgetés közben megtekintettük az üvegházi, illetve fóliasátorban levő paprikát is. A begyomosodott, húsos paprikák egy része itt-ott bizony már fonnyadni kezd. — Legutóbb augusztus 7-én szedtünk paprikát. Egyszerűen azért, mert nem volt emberünk. Azóta nem adtunk el egy kilogrammot sem. Csak ma jelentettem az Orechová Potoü-i (dióspatonyi) Zeleninának, hogy húsz mázsát szállítunk, úgyhogy az asszonyokat most erre a munkára osztom be. A búcsúzás -után még sokáig rágódtam azon, vajon mi lehet až igazi oka annak, hogy a két „szomszédvár“ évvégi mérlege ennyire különböző lesz. Az anyagi ösztönzőkben nem kereshetjük a probléma rákfenéjét, hisz mindkét helyen jól keres az, aki jól dolgozik. E kérdésre egy ilyen rövid beszélgetés után lehetetlen válaszolni. Ahhoz napokat, esetleg heteket kellene eltölteni az említett efsz-ben. Annyi azonban biztos: körültekintőbb, gondosabb munkaszervezéssel, és egy kis előrelátással ezt a nesézséget is meg lehet, és meg is kell oldani. Jó példáért, tapaszetalatcserére igazán nem kell messze menni. (Ordódy Vilmos)
