Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-22 / 38. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. szeptember 22. 4 SZÖVETSÉGI SZEMLE A' SZÖVETKEZETI éOLOMOVESEK SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA Ülésezett a CSSZSZK Szövetkezeti Földművelési Szövetségének Központi Bizottsága Tovább a helyes úton Bratislavában tartatta plenáris ülését a CSSZSZK Szövetkezeti Földmű­vesei Szövetségének Központi Bizottsága. Az ülést 0. Holec, az SZSZK Szö­vetkezeti Földművesei Szövetsége Központi Bizottságának elnöke vezette. Megnyitó beszéde elején üdvözölte Ing. Pavol Jonúšt, a federális csúcsszerv elnökét, Ing. Jaroslav Pallökfit, az ugyanennek a csúcsszervnek a titkárát, dr. T. Bohdanovekýt, a szlovákiai szövetség KB elnökhelyettesét, Ing. A. Vojáüeket, a szlovákiai KB titkárát, s a plénoim-ülós többi résztvevőjét. A gyűlés fó napirendi pontjaként megtárgyalták a plénum-tagok, miként teljesíti mindkét nemzeti szövetség a CSKP XIV. kongresszusa, a CSKP KB múlt év áprilisi plénuma, Illetőleg az efsz-ek VIII. kongresszusa határoza­taiból a szövetségre háruló feladatokat. Sikeres másfél év A szövetkezeti parasztság az 1966— 1969-es évek politikai válsága idősza­kában helyes politikai éleslátásáról, marxista álláspontjáról tett tanúbi­zonyságot. Osztállyá fejlődve, a mun­kásosztály hű szövetségesévé, táma­szává vált. Társadalmilag felemelke­dett. Ez azonban ezt jelentette, hogy fokozottabb mértékben kell részt vál­lalnia az országos feladatokból, éppen társadalmi-érdekvédelmi szervezetén keresztül A CSKP KB 1972. áprilisi plénuma mindkét nemzeti szövetség működési Irányelveit megszabta, s ugyanakkor Igényes feladatokkal bízta meg. Ezeket a feladatokat a cseh és a szlovák nemzeti szövetségek központi és járási szervei — majd később alap­­szervezeteik ez efsz-ek — konkreti­zálták. A fentebb Jelzett, mostani plenáris ülés főbeszámolójában Ing. Pavol Jo­náš, a federális csúcsszerv elnöke már a másfél év pozitív eredményeit sum­mázhatta. — Szövetkezeti parasztsá­gunk a CSKP XIV. kongresszusa hatá­rozatából származó mezőgazdaságfej­lesztési célkitűzéseket teljes mérték­ben a sajátjának tekinti, s ennélfogva teljesíti, sőt túlteljesíti azokat. Mun­kahősiességét, hazaszeretetét Jól pél­dázzák a nagy történelmi évfordulók tiszteletére tett, sokmlllló korona ér­tékű szocialista munkafelajánlásai, s azok valóra váltása, majdpedíg az idei gabonatermés gyors betakarítása, a gabonaeladási kötelezettségének pél­dás túlteljesítése. Ezt jelentősen elő­segítette a komáromi járás dolgozói­nak aratási felhívása, valamint a ko­­líni járás „Több gabonát a hazának“ nevű kezdeményezése. Mindkét kezde­ményezés országos visszhangra talált. Ez is mutatja: szövetkezeti parasztsá­gunk a szocialista társadalmi rend­szer híve, elkötelezettje. A szövetkezeti parasztság társadal­mi-érdekvédelmi szervezete — a szö­vetség — a legutóbbi másfél év alatt sokat tett azért, hogy az eszmei ne­velés, valamint a tömegpolitikai mun­ka mindinkább tökéletesedjék, a szö­vetkezeti tagok széles tömegei vegye­nek részt az Időszerű politikai és tár­sadalmi feladatok teljesítésében. Evég­­böl rövidebb tanfolyamokat szervezett, hogy a szakmai-politikai tudás gyara­pítását elősegítse. Aktívan közremű­ködött abban, hogy a szövetkezeti ta­gok alaposan megismerjék a CSKP' fél évszázados harcát, hagyományait, a munkás-paraszt szövetség történel­mi hátterét, a XIV. pártkongresszus és a CSKP KB áprilisi plénumának határozatait, s részt vállaljanak az ezekből, valamint a Nemzeti Front választási programja feladatainak tel­jesítéséből. A „Szovjetunió 50 éve“ prágai ki­állítást több mint 86 ezer szövetkezeti tag tekintette meg; a közönségszer­vező munkából a szövetség járási bi­zottságai Is jelentős részt vállaltak. S a legnagyobb akciónak a Haladó tapasztalatok iskolája bizonyult, ame­lyet az 1972—73-as évben a két köz­társaságban több mint 210 ezer szö­vetkezeti tag tekintett meg havonta, s vett részt a tévé-előadásokat követő helyszíni vitákban. Sokoldalúbb gondoskodást a fiatalokról Az eszmei-politikai nevelés elvá­laszthatatlan az Ifjúság nevelésétől. — Rendkívül fontos — hangsúlyozta Ing. Pavol Jonáš —, hogy mind szoro­sabbá váljék az együttműködés a SZISZ-szel, amely soraiba tömöríti a fiatalok színe-javát. A szövetkezetek vezetőinek a szívügyük legyen — akik e szövetség alapszervezetének is egy­ben a evzetói —, hogy a SZISZ-szer­­vezetet anyagilag és erkölcsileg Is tá­­mogasák. S a fiatalok felelősséget érezzenek a közös gazdaság termelési és társadalmi feladatainak teljesíté­séért, az eddiginél Is aktívabban kap­csolódjanak be a szocialista munka­­versenybe, a szocialista brigádmozga­lomba. Mindenképpen elő kell segíte­ni a fiatalok szakmai-politikai tudásá­nak gyarapítását, kulturális és spor­tolási Igényelnek kielégítését a szö­vetkezetekben, ezt összekötve a hon­védelmi felkészüléssel, az általános fejlődésük elősegítésével. Legtöbb kiaknázatlan lehetőség a szövetkezetekben található — állapí­totta meg aPvol Jonáš, majd utalt arra, hogy a szövetkezeti tagok kez­deményezőkészsége szinte határtalan, csak ezeket a kezdeményezéseket fel kell karolni, továbbfejleszteni. Külö­nösen a dolgozók kulturáltabb munka­ás életkörülményei előfeltételeinek megteremtése szakaszán sok még a tennivaló, nem is beszélve a szociá­list életstílus kialakításáról, amely még sok erőfeszítést követel. Am azért akad jó>példa is szép számmal, főleg azokban a községekben, ahol a Nemzeti Front választási programter­vének munkálatait a szövetkezet mind anyagilag, mind a tagjai tevékeny tár­sadalmi munkája révén elősegíti. Sokat tehetnének a nemzeti bizott­ságok és az efsz-ek kulturális, Illető­leg művelődési bizottságai, valamint a társadalmi és tömegszervezetek a község kulturális életének általános fellendítése érdekében, ha szorosab­ban együttműködnének, összpontosít­va figyelmüket egy-egy sikeres akció lebonyolítására. Nagyobb községekben ez a probléma könnyebben megold­ható, jobbak a lehetőségek. Tökélete­sebb, körültekintőbb szervezéssel elér­hető, hogy a kevésbé aktív kultúr­együttesek Is aktivizálódnak, csak érezzék, nincsenek magukra hagyatva, van aki törődik velük. A szövetkezeti vagy Ifjúsági klubok tevékenysége gazdagodnék azáltal, ha afféle „KI, minek tudója (mestere)“ tehetségku­­tatő vetélkedőket tartanának. A főbeszámolő befejező részében Pavol Jonáš elnök vázolta a szövetsé­gekre, a járási szervekre és az alap­szervezetekre háruló legközelebbi fel­adatokat, köztük a szövetkezetesítés 25. évfordulója megünneplésének ala­pos előkészítését, az 5 ötéves terv­időszak hátralevő feladatai teljesíté­séhez, a mezőgazdaságfejlesztéséhez, megteremteni a lehetőségeket; ez is a jövő célkitűzéseinek szerves része. A néhány résztvevő értékes vitafel­szólalásával gazdagította a plénum­­ülést; majd a plénum-tagok határoza­tot fogadtak el, amelynek Intézkedé­sei a szövetségek központi, járási szerveinek tevékenysége jobbítását célozzák. Végül Hrzala Vladimírt és. Pathó Imrét — a Ľubái (líbádi) Egyetértés Efsz elnökét *- kooptálták a federális csúcsszerv elnökségébe. Ez utóbbit a szociális-közgazdasági bizottság el­nökévé választották. -nki-Jogtanácsadó Mikor és hogyan csökken az özvegyi járadék? Kérdés: Mi a helyist abban az eset­ben, ha ai özvegyi Járadékoe állandó munkaviszonyban van? Válasz: Ha egy özvegyasszony állandó munkaviszonyban van és egyetlen gyermeket sem gondoz, akkor abban az esetben, ha az özve­gyi járadéka és a munkaviszonyból eredő bruttó jövedelmének összege meghaladja a havi 1500 koronát, akkor az özvegyi járadéka összegét megha­ladó összeg felével csökken. Az özve­gyi járadék azonban nem csökken, ha a férj halálától számított egy év még nem telt el; abban az esetben sem, ha legalább egy gyermekről gondos­kodik; ha ellenálló (a fasizmus elleni harcokban résztvett) özvegyéről van szó, Illetőleg, ha az özvegyasszony Is résztvevője volt az ellenállási harcok­nak. Számszerűen magyarázva: például ha egy özvegy legalább egy gyermek ről gondoskodik és özvegyi járadéka havi 550 korona, munkaviszonybői származó bruttó jövedelme 1300 ко róna — összesen 1850 korona— meg­kapja a teljes özvegyi járadékot, mert egy gyermekről gondoskodik. Más esetben: ha egy özvegyasszony­nak, aki egy gyermekről sem gondos­kodik, özvegyi Járadéka 700 korona, munkaviszonyból eredő bruttó jőve delme pedig 1900 korona — e két érték összege 2800 korona, ami a megállapított 1500 korona határérté­ket 1100 koronával haladja túl; ennek az összegnek a fele pedig 550 koro­na —, tehát az özvegy járadéka 550 koronával lesz kevesebb mindaddig, amíg dolgozik. Ugyanis, a két jövede­lem összege meghaladja a térvény­ben megállapított felső határt. Ha munkatevékenységét feladja, akkor az özvegyi Járadékot teljes mértékben folyósítják. Ez érvényes abban az eset­ben is, ha rövidlejáratú munkavi­szonyról — adminisztratív munkakör­ben 180—120 munkanapról van sző. Az a nyugdíjas, akinek senkivel szemben sincs eltartási kötelezettsé­ge, több mint két hónapig (elme gyógyintézet kivételével) gyógyinté­zetben nyer elhelyezést, akkor a har­madik hónaptól kezdve járadékának csak a felét kapja kézhez. Például: egy nyugdíjast, aki 660 ko­ronára Igényjogosult, hat hónapig kórházban kezelték. Az első két hó­napban megkapja a havi 860 koronát, a harmadik hónaptól kezdve csak a felét — tehát havonta csak 330 koro­nát. Ha viszont a kórházi kezelés Idő­tartama sem haladja meg a két hó­napot, úgy a nyugdíjas teljes járadé­kát kapja kézhez. J. Fadrhonc — RN ■ apunk augusztus 11-1 számában TM „Vadnyugati kiskocsma, vagy szórakozóhely?“ cím alatt rövid bí­ráló írás jelent meg, melyben a szer­ző rámutatott a Kližská Nemá-1 (ka­­lozsnémai) Halászcsárda üzemelteté­sével kapcsolatos hiányosságokra. Rö­viddel ezután levelet kaptunk Németh Mihály hnb-elnöktől, melyben többek között ez állt: „A hnb tanácsa egyhangúlag meg­állapította, hogy a cikkben feltünte­tett esetek nem felelnek meg a való­­ságnaik és a vendéglátóüzem vezetője, vagyis Tóth László a saját hiányossá­gait — amelyek munkája körül fel­merülnek —, községünk lakosságára és ifjúságára hárította, annal is In­kább, mivel községünknek nem állan­dó lakója.“ A levél további része a tanács fel­háborodását, valamint a hnb tanácsá­nak abbéli óhaját tartalmazta, hogy a cikk írója helyszíni helyreigazítás végett keresse fel a községet. Őszintén szólva meglepett bennün­ket a hnb elnökének levele. Miért? Elsősorban azért, mert bíráló cik­keinkre csak ritkán reagálnak az érintett felek, — másodszor azért, mert a kolozsnémai csárdáról már máskor Is hallottunk egyet s mást — többnyire rosszat, csak kevés jót —, sőt lapunk hasábjain Is foglalkoztunk néhányszor az idevágó problémákkal. A múlt nyáron is bíráltuk a csárda vezetőit, no meg a Jednota illetéke­seit, de akkor mindenki hallgatott. Talán azért, mert a bírálattal egyet­értettek. Eleget téve a tanács kérésének, fel­kerestük a községet, elbeszélgettünk néhány lakossal, felelős beosztású dolgozóval, hogy végleges megállapí­tásra jussunk. Milyen eredménnyel? Előbb vessünk talán egy pillantást arra, hogyan vélekedtek a megkérde­zettek a cikkről, a csárdáról, annak vezetőjéről és a felvetett problémák­ról. Vélemények és ellentmondások Vida Viola, a község vendéglátó üzemének dolgozója: — A cikk nem egészen pontos. Például egy sző sem esik benne arról, ami történetesen községünkben a legnagyobb felhábo-A lakosság összefogásával Testet ölt a program-terv Silická Jablonicán (Jabloncán) a lakosság összefogásával valóra válnak a Nemzeti Front választási program-tervének célkitűzései. Többek között szabályozták a fa­lut átszelő patakot, a „Z“-akcl6 keretében. A nemrég befejezett patakszabályozáshoz a lakosság több mint hatezer óra társadalmi munkával járult hozzá. Példás munkát végzett a SZISZ-szervezet tagsága: 1340 óra társadalmi mun­kát végzett. Ugyanebben a községben, 850 ezer korona költségráfordítással, s jelentős társadalmi munka hoz­zájárulásával tízembe helyezték — „Z“-akció keretében — a helyi víz­­vezetékhálozatot. Fényképfelvételek: 1. A beton­­mederbe kényszerített patak. 2. Végre egészséges ivóvízhez jutott a lakosság. Képek és szöveg: Malák László Krásnohorské Podhradie Tiszta vizet rodást eredményezte — az árdrágí­tásról. Csak egy példa: férjemmel és Mura Agnes kolléganőmmel hármas­ban látogattunk el a csárdába. Két üveg Debről hárslevelűt fogyasztot­tunk el, üvegenként 32,50 koronáért. Nálunk — a vendéglő harmadosztályú — ez a bor 28,80. A csárda negyed­osztályú, tehát ott csak 27,70-ért áru­síthatják ezt a bort. Akkor viszont miért számoltak két ízben is 4,80-nal többet? S még valami: a szédás és Colás üvegre egy korona foglalót kér­nek, de amikor a vendég visszakéri a foglalót az üres üvegért, gúnyos megjegyzéseket tesz a személyzet. Milyeneket? Nekünk azt mondták, mi­nek jön az olyan a csárdába, aki egy koronát is visszakövetel? Arról már inkább nem is beszélek, hogy a borosüveget többnyire felbontva hoz­zák az asztalhoz! Веке Júlia május elejétől július vé­géig a csárdában dolgozott, mint sza­kácsnő. Többnyire egyedül kellett ele­get tennie a vendégek kívánságainak, ami a turlstaldényben nem kis fel­adat. Közel hatvan éves, szervezete nem sokáig bírta a megerőltetést. — Sok volt a munka, kevés a meg­becsülés — mondta ottjártunkkor. — Csak az utolsó napokban vettek fel egy kisegítő munkaerőt, azt is moso­­gatónőnek. Otthagytam. Most itt va­gyok a községi vendéglő konyháján. Verekedések? Nem tudok Ilyesmiről. A szakácsnőnek a konyhában a he­lye, ott meg nem látni, nem hallani semmit. Itt hadd jegyezzem meg mindjárt, valaki mellébeszél. Vagy Веке Júlia, vagy a csárda jelenlegi szakácsnője. Szabó Malvin. 6 ugyanis azt állítja, igenis vannak verekedések. Sőt Vince Kálmán pártelnök Is elismeri ezt a tényállást. (Hogy 6 miként vélekedik ezekről az Incidensekről, arról majd később.) Érdekes, hogy Веке Júlia semmiről sem tud, ami „kényes“ ügy Pedig a konyha ajtaja — amit a nagy hőség miatt szinte állandóan nyitva tartottak — az udvarra, a kerthelyi­ségre néz. Nem hallotta volna a ré­szegek dulakodását, az üvegcserepek csörömpölését? Nehezen hihető. Arra vajon miért nem akar visszaemlékez­ni, hogy egy ízben ő is ott szorongott a osárda személyzetével a zárt ajtó mögött, s a függönyön keresztül les­ték, miként végződik az összeakasz­kodó Ittasok párviadala? Ugyanis egyes állítások szerint ez megtörtént. De menjünk tovább. Веке Ernő, a helyi közrendészet vezetője: A csárda már jónéhány éve létezik, de „kiadós“ hétvégi verekedésekre nem emlék­szem. Hogy kért-e szombat-vasárnap­ra a csárda vezetője kisegítő rendőrö­ket? Nincs róla tudomásom, pedig tagja vagyok a tanácsnak. No és ha el is csattan ott hetenként egy-két pofon, az még nem a világ. Azért még nem kell kihívatni a rendőrséget! Én is voltam fiatal, tudom ml az. A hiba ott van, hogy a vezető egy beképzelt, fölényeskedő alak. Mindenki csak rosszat mond róla. A falubeliek kér­ték, csapoljon sört Is. Elutasította a kérést, mondván, nem kocsmát, ha­nem halászcsárdát bíztak rá. Visszaél a belehelyezett bizalommal. Az önké­nyes árdrágításra már felhívtuk a Jednota illetékeseinek figyelmét, ám eddig semmi sem történt. Az idény végetér, ő elmegy, jövőre pedig tesz­nek Ide mást, aki ma)d ott folytatja, ahol ez abbahagyta. Persze a felelős­­ségrevonás elmarad. Vajon miért? És a belső helyiségbe, a fehér abrosszal terített asztalokhoz miért nem enged be senkit? Hogy ne lássák, mit müvei a pult mögött? Mindennek tetejébe azt állítja, hogy a község fiataljai tönkreteszik az útjelző táblákat... Ugyan kérem ... Vince Kálmán, az efsz pártszerve­zetének elnöke így vélekedik: Ides­tova húsz éve működik a csárda, de olyan verekedés még nem volt, ami miatt ki kellett volna hívni az újság­írókat, vagy a rendőrséget. (Tévedés ne essék, minket a csárda főnöke nem hívott, hogy írjuk meg a problémáit; verekedések viszont vannak, ezt a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents