Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-22 / 38. szám

£973. szeptember 22. szabad földműves 3 Eredmények, gondok, elképzelések Ä esapadékszegény Időjárás az idén már sok bosszúságot okozott és okoz még ma is mezőgazdasági dolgozóinknak. Panaszkodnak a kertészek, a szőlészek, kevesebb­nek ígérkezik a kukorica, a cukor­répa, s ami a legrosszabb, a terve­zettnél jóval kevesebb a szálas­takarmány, a silókukorica, a keve­réktakarmányoknak sem igen ked­vez az Időjárás. Ügy is mondhat­nánk, ezek a gondok képviselik napjaink problémáit a mezőgazda­ság szakaszán, mert az állatoknak azért mégiscsak enni kell adni, ha azt akarjuk, hogy termeljenek. Ezek a gondolatok foglalkoztat­tak, amikor bekopogtattam a cho­­tínl (hetényi) földművesszövetke­zet impozáns székházába. Miért éppen ide vezetett az utam? Talán azért, mert a múlt évben igen gyenge eredményt mutatott fel ez a gazdaság a tejtermelésben, s kí­váncsi voltam, mi a helyzet most. Persze jobban érdekelt, hogyan si­kerül biztosítaniuk a takarmányo­kat, mivel tudom, hogy a szövet­kezet határában sok a könnyű ho­moktalaj, amelyen még a csapadé­kos időben is csak jó átlagos ered­ményeket lehet elérni. Lamy Miklós szövetkezeti elnök kerek-perec kijelentette: jobb té­mát nem is tudtam volna választa­ni. Rövid ideig rendezgette gon­dolatait, azután megindult a szó­­éradat„Valósággal elhalmozott ada­tokkal,, alig győztem feljegyezni őket. Kezdjük talán azzal, hogy a múlt év sikertelen volt a tejtermelés tekintetében. Mindössze 2600 liter tejet nyertek átlagosan egy fejős­től. A sereghajtók között kullog­tak járási viszonylatban. Mi idéz­te elő a kedvezőtlen helyzetalaku­lást? Lamy elvtárs erről így véle­kedik: — Lehet, túl sokat szapuljuk az utóbbi időben a szeszélyes időjá­rást. Ez azonban nem bűnbak-kere­sés, felelösségátruházás, hanem a puszta tények megállapítása. Ha a múlt évi lemaradás okát kutatjuk, akkor lényegében az 1971. év őszé­nek elemzésénél kell kezdeni a dolgokat. Akkor is kevés volt a ta­karmány, az állatok termelékeny­sége megtorpant, sőt visszaesett, s ez az állapot egész a múlt év féléig megmutatta hatását. A kel­leténél jóval kisebb volt a tejelé­­kenység. Igaz, 1972-ben annyi ta­karmányunk termett, hogy már ré­gen volt annyi. Hiába láttuk el bő­ségesen az állatokat, a javulás sok időt vett igénybe. Az év végén ter­mészetesen nem szívesen beszél­tünk az idevágó mutatókról. — Lényegében hasonló a helyzet a takarmánytermesztésben, mint két évvel ezelőtt. Ez annyit jelent, hogy a tejtermelést illetőleg jövő­re ismét egy gondokkal, problé­mákkal teli időszak következik? —1 Az idén nem olyan súlyos e helyzet — mondta az elnök. — Összesen 108 hektáron termesz­tünk silókukoricát. A betakarítás már javában folyik. Az eredmény? Talán meglesz a 120 mázsa hektá­ronként. Azonkívül a zöldségfélék után vetettünk némi keveréktakar­mányt. A silánynak mutatkozó lu­cernákat is felszántottuk s helyük­re kukorica-napraforgó keveréket vetettünk. A másodvetemények összterülete negyven hektár. Az Oros-adapterrel felszerelt SZK—4- es kombájnjaink már ezen a terü­leten is megkezdték a begyűjtést. Ügy tervezzük, kukoricakóróből és répaszeletből is készítünk silót. A kilátások szerint összesen 300 va­gon silót tudunk előállítani, ezen­kívül maradt a múlt évről 200 va­gon kiváló minőségű silótakarmá­nyunk. Ezen a téren tehát nem le­het nagyobb baj, hiszen az évi silőszükségletünk 400 vagon körül mozog. A továbbiakban kiderült, na­gyobb baj lesz a szálasokkal való ellátásban. A tervezett 85 vagon helyett mindössze 60 vagonnyi he­reszénára van kilátás, sőt a szeme­sek is csak 85 % erejéig fedezik a gazdaság évi takarmányszükség­letét. Eredmények mérlegen Most pedig vessünk egy pillan­tást a szövetkezet állattenyészté­sének idei eredményeire. Az állat­­tenyésztés a tejtermelésre van sza­kosítva. Átlagosan négyszáz tehe­net tartanak. A szarvasmarhák lét­számát az év végéig 720-ra terve­zik növelni. Ez 130 darabos növe­kedést jelent a múlt évi valóság­hoz viszonyítva. Elsősorban a fia­tal üszők számát növelik, hogy nagyobb lehetőségük legyen a leg­megfelelőbb utódok kiválogatására, a tehénállomány minőségi javítá­sára. Mivel marhahizlalással nem foglalkoznak, a bikaborjakat érté­kesítik. A hatodik hőnap végéig a terve­zett 490 ezer liter helyett 528 ezer liter tejet termeltek. A tej eladási tervét 106 százalékra teljesítették. A nyolcadik hőnap végén — az év elejétől számítva — nyolc literes egyedenkénti napi átlagtejelékeny­­séget mutattak ki. Ez az adott vi­szonyok között szép eredmény, s remélhető, hogy a tervezett 2800 literes tehenenként! évi tejterme­lést nemcsak elérik, hanem lénye­gesen túl is szárnyalják. Az év végéig 357 borjú születé­sét tervezték, ebből a hatodik hó­nap végéig már 215-öt elkönyvel­tek, vagyis 30-al többet, mint az előző év hasonló időszakában. Az elhullás ugyanakkor 4-el kevesebb, vagyis 16 darab volt. Még egy mu­tató? tavaly 89 borjút várasztottak el száz tehéntől. Szóljunk néhány szót e sertések­ről is. A sertések átlagállománya 2623, az anyáké másfélszáz körül mozog. Az év végére 160 kocával számolnak. A múlt évben 16 mala­cot választottak el egy anyától-, az idén pedig június végéig 7,4-et. Ez kettővel több a múlt félévi eredménynél. Ebben az évben 3421 mázsa sertéshús értékesítését ter­vezik. A célkitűzések valóra váltá­sához adottak a feltételek, s így csupán ebből a gazdaságból 1036 mázsával több sertéshús kerül a dolgozók asztalára, mint a múlt évben. Ezenkívül választott mala­cokat is értékesítenek, kisegítve az év elején bajbajutott gazdasá­gokat. A hizlaldában 52 dekagram­mos napi súlyszaporulatot érnek el. Az állattenyésztési részleg sike­rességét, a gondozók munkájának eredményességét mi sem bizonyít­ja fényesebben, mint az a tény, hogy az állattenyésztés félévi pénzügyi tervét 105 °/o-ra teljesí­tették. Kik vették ki részüket legjobban a munkából? A tehenészetben Kós­­dí Dezsőt és Rancső Dezsőt illeti dicséret, a neveidében Tóth Pálné, a kocáknál Szuh Andrásné és Hencz Miklósné, a hizlaldában vi­szont Gál Dezső és Zajos István a legszorgalmasabb, legeredménye­sebb. A jobb eredményekért Lamy elvtárstől azt is megtud­tam, hogy a szövetkezet vezetői és dolgozói megsokallták már az idő­járástól való állandó rettegést, a takarmány-hiányt stb. Jövőre egy korszerű takarmány szárítót építe­nek. Igaz 7—8 millió koronába ke­rül majd, de így jobban tudnak gazdálkodni a kitermelt takarmá­nyokkal, értékesebb eleséget ad­hatnak az állatoknak. Ha a szárító felépül, javítanak a tkarmányozás hatékonyságán is. Az ötéves tervidőszak utolsó évé­ben ugyancsak fontos feladatot szeretnének elvégezni. Az istállók már többnyire 15—20 évesek, ela­vult berendezéssel felszereltek, s így csak minimális mértékig lehet gépesítésről, az emberek munkájá­nak megkönnyítéséről beszélni. Ezért korszerűsíteni akarják az is­tállókat. Bizonyos változásokat esz­közölnek a takarmányozásban, a tenyészmunkában, szeretnék meg­oldani a hétvégi szolgálatosok kér­dését is. Egyszóval az ember és az állat számára megteremtik a leg­jobb eredmények kialakításához szükséges optimális feltételeket. Kádek Gábor OS r*4i OS со 'ОЭ 'OS 5 CD со OS ca A faforgácsból sajtolt for­gácslemezek az elmúlt évek­ben kitűnően beváltak a bú­torgyártásban és a belsőépí­tészet számos területén. Meg­munkálásuk egyszerű, nem tesz kárt bennük a nedves­ség, a hő — meglepően sta­bilak. Éppen ilyen kedvezőek a tulajdonságai annak az új­fajta lemeznek, amelynek szalma az alapanyaga. A dán mérnökök által kifejlesztett új anyag azonban még a for­gácslemeznél is stabilabb, sokkal jobban meghajlítható törésveszély nélkül. A dán növénykutató intézetben ki­fejlesztett gyártási eljárás nagyon egyszerű: a feldara­bolt szalmát megfelelő kötő­anyaggal keverik össze, és nagy nyomású berendezések­ben sajtolják lemezzé. Meg­felelő vegyszerek hozzáke­verésével az anyag gyúlé­konysága is jól csökkent­hető. [Magyar Szó 236/73) Szorgalmas munka eredménye A komámat [komáromi) földművesszövetkezetben 174 tehenet tartanak. A gondozók nagy gondot fordítanak az állatok tisztántar­tására, ésszerű takarmányozására. Az év jelentős részét a legelőn töltik a fejősök. A nagy melegben szívesen hűsölnek a Duna vizében, vagy a százéves faóriások árnyékában. Haak Vilmos és Miskolczi Ferenc ilyenkor nyugalomra Inti a szorgalmas pulit, hadd kérődze­­nek nyugodtan az állatok. Likér Mihály pártelnök és Kurucz Nándor zootechnikus a minapi beszélgetésünk során elmondta, hogy a tehenek túlnyomó többsége kilenc liternél több tejet ad naponta. Vannak olyan egyedek is, amelyektől naponta 10,5 litert is nyernek. A dolgozók szorgalmas munkájának köszönhető, hogy a tejtermelésben valóban szép ered­mények születnek. A szövetkezet tehenészetében tizenkét személy dolgozjk. Ezek többsége — szám szerint nyolc — nő. A férfiak a takarmányozásért, a nők viszont a fejésért és az állatok tisztántartásáért felelősek. Egy fejőnő 15 tehenet gondoz. Kik a tehenészet legjobb dolgozói? Beszélgetőtársaim Pocsai Irént említették első helyen. Mint mondták, odahaza három gyermekről kell gondoskodnia, de munkahelyén is becsülettel megállja a helyét. A gondjaira bízott tehenek napi átlagtejelékenysége 10,5 liter. Berecz Terézia hét gyermek anyja. Munkáját szereti, a szövetkezet vezetői elégedettek teljesítményével. Naponta átlagosan mintegy tíz liter tejet fej egy-egy tehéntől. Kolesová Antónia kilenc és fél literes napi tejelékenységet ért el a gondjaira bízott tizenöt fejősnél. Utána Gardiánová Mária követ­kezik, napi 9,3 liter átlagteljesítménnyel. De a többiek is megtesznek mindent a jó eredmények érdekében. Persze, egyelőre némileg ke­vesebb sikerrel. Lehet, pár hónap múlva már ők lesznek az élen. A lehetőség adva van, csak élni kell vele. A gazdaság vezetőinek, és reméljük a dolgozóinak is, az válna a legnagyobb örömükre, ha minden tehéngondozó, fejőnő legalább tíz literes napi átlaggal dicse­kedhetne! Igaz, a szorgalmas munka eredményei így is szépek, de az úton toyább kell menni» -4* HfllMer László U.v­^:í^Mfc!ÍÍÍII£| úif/ujÁhfít ■*■** A közönséges dió termelése Bulgáriában Érdekes cikket olvastam a mi­nap a Nemzetközi mezőgazdasági szemle ezévl negyedik számában. Zdrav-kov érdemes erdőmémök, a bolgár Erdészeti és Erdőgazdaság­ügyi Minisztérium dolgozója erről tájékoztatja az olvasót, milyen si­kereket értek el ezidáig Bulgária mező- és erdőgazdasági dolgozói a közönséges dió termesztésében, majd kitér az alkalmazott módsze­rek Ismertetésére és értékelésére, valamint a távlati elképzelések vá­zolására Is. A közönséges dió hasznossága és Jelentősége ma már szinte közis­mert. A dió sok zsírt, fehérjét, vi­tamint és ásványi sőt tartalmaz. A Bulgáriában termesztett fajták némelyikének zsírtartalma eléri a 70—73 százalékot, sőt a Plovdivi Gyümölcstermesztés! Főiskolán elő­állított I—11, I—12 és I—15 jelzés alatt nyilvántartott Hibridek 75— 78 %-os zsírtartalommal jelesked­nek. Nagy biológiai értéke követ­keztében a közönséges dió termése nagy keresletnek örvend és jó ára van mind a bolgár, mind pedig a nemzetközi piacon, fája viszont egyike a legértékesebb bútoripari nyersanyagoknak. Ezért a bolgárok egyre többet foglalkoznak a közön­séges dió termesztésének tovább­fejlesztésével. De nemcsak ezért. Azért is, mert kisebb az ápolás iránti igénye, mint más kerti és erdei gyümölcsfajoknak, a termés­­betakarítás tökéletesen gépesíthe­tő, a termés kevés nedvességet tartalmaz, jól tárolható, nem kell csomagolni, választása könnyű és bármikor, bárhova szállítható. Nem megvetendő az a tény sem, hogy a fákon és a termésen kívül a nö­vény egyéb részeit is jől fel lehet használni a vegyiparban, a gyógy­szeriparban és másutt. A dió ter­mesztése 1,5—2 ezer levát jövedel­mez hektáronként, plusz a köztes vetemények és a 25—30 év múltán kivágott fák értéke. Egyszóval a közönséges dió állományainak megfelelő mélytalajú termőhelye­ken a dióból származó jövedelem jelentősen meghaladja az egyéb mezőgazdasági növényekből, vagy kis értékű erdei fafajokból eredő jövedelmet. A közönséges dió termőterülete aránylag korlátozott a világon. Bulgáriában már megoldották az oltás kényes problémáját, s most a kedvező természeti viszonyok kihasználásával a termőterületek növelésére, új ültetvények létesí­tésére összpontosítják figyelmüket. A Bolgár Népköztársaság Minisz­tertanácsának rendelete értelmé­ben 1980-ig a magról és oltvány­ból nevelt dióállományok területét az erdőalap területén 31 ezer hek­tárra, a mezőgazdasági földön pe­dig 20 ezer hektárra kell bővíteni az országban. Ha ez megvalósul, évente mintegy 40 ezer tonna diót termelhet Bulgária. Az ültetvények felújítása során pedig emellett 30—40 ezer köbméter diófürész­­árut is előállíthat, ami szintén nem csekélység. A diőültetvények létesítéséhez szükséges oltványokat ablakos szemzéssel, vagy javított angol­­nyelves párosítással állítják elő. Az erdőgazdasági csemetekertek két évvel ezelőtt 220 ezer, a múlt évben viszont még ennél Is több' oltványt állítottak elő. Hasonló eredményeket mutattak fel az álla­mi gazdaságok csemetekertjei is. Az oltáshoz Sejnovo, Drjanovszkl, Szilisztrenszki és más értékes bol­gár fajták dugványait használják. Ezek minőség szempontjából a szerző szerint nyugodtan felvehe­tik a versenyt a legjobb francia fajtákkal Is. Az erdőgazdasági cse­metekertek által létrehozott fajta­­törzsállományokban mintegy 20 000 törzsfát nevelnek. Az ablakos szemzést augusztus 15. és szeptember 5. között végzik, mégpedig olyan egyéves alanyo­kon, melyek gyökfőben elérik a 12 mm átmérőt. Az oltás szabadban történik. A 60 %-o.s eredés kötele­ző, de néhol a 85 %-ot Is elérik, sőt meghaladják. Kontrollként a pajzsos szemzést vették, amikoris a szempajzsokat a szaharőz 10 szá­zalékos desztilált-vizes oldatában tartották. Ez a módszer hatékony és olcsóbbá teszí az oltványneve­lést. Az ország északi részén in­kább a javított angolnyelves páro­sítást alkalmazzák, mert ez az el­járás gépesíthető. Egyelőre közön­séges szőlőoltó gépeket használ­nak e célra, melyek segítségével egy munkás nyolc óra alatt ezer alanyt kezel. Ez lényegesen csök­kenti az oltványok előállítási ön­költségét. Itt 80 %-os eredés ér­hető el, de csak szakképzett embe­rek végezhetik azt a munkát, mert ügyelni kell a rétegezés helyessé­gére. Az oltványról nevelt fák az első években erőteljesebben növeked­nek és a 3—4-ik évben már ter­mést hoznak, jő agrotechnika, ked­vező éghajlati és talajviszonyok’ esetén a tíz éves fák már 30 kg termést hoznak. A 20—25 éves fák­ból pedig furnírgyártásra alkalmas faanyag nyerhető. Bulgáriában 1966 és 1971 között 7400 hektárt telepítenek be az erdő­­gazdaságok a közönséges dió leg­értékesebb fajtáival. Egyes erdő­­gazdaságokban 100—500 hektáros dióültetvények is vannak. A cikk szerzője szerint Bulgáriá­ban jelenleg a nagy komplexumok létesítésére összpontosítják a fi­gyelmet. Ezekben a diótermelő nagyüzemekben igyekeznek kihasz­nálni a magas színvonalú agro­technika, az öntözés és a tökéletes gépesítés adta lehetőségeket. Végezetül még annyit, hogy Bul­gária világviszonylatban is előkelő helyre kerül a diőtermesztés és diófatermelés tekintetében, ha si­kerül eredményesen megvalósíta­niuk a kiváló minőségű fajták’ igénybevételével létesítendő ültet­vények telepítését előirányzó prog­ram célkitűzéseit. -bor-Néhány sorban _ A Szupertiszta víz. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának bányászati intézetében új módszert dolgoztak ki a szuper­tiszta víz előállítására. Az új eljá­rás során vas elektródokat helyez­nek el egy közönséges vízzel telt edényben. Az egyenáramú villamos térben az elektródok feloldódnak, a vashidroxid magához vonzza a vízben levő valamennyi szennyező­dést, az élő és élettelen mikro­organizmusokat Is, így a víz bio­lógiai értelemben is megtisztul. Az új eljárást hasznosító ipari beren­dezés már eredményesen működik a novoszibirszki gyógyszergyárban. ★ A' Védödobozba helyezett tűzoltó készülékek. Mint ismeretes az erős napsütés, a hó, az eső tönkreteheti a szabad téren elhelyezett porzó tűzoltó készülékeket, Ezért néhol védődobozokba helyezik a nevezett készülékeket. A dobozok előnye, hogy bennük nem tesz kárt az idő­járás, a korrózió, s nem szorulnak állandó karbantartásra. A véiődo­­bozok készítésére kitűnően meg­felel az NSZK-beli BASF-gyár által gyártott LURAN S elnevezésű mű­anyag. Ezt bizonyítja az is, hogy a belőle készített dobozok már há­rom éve állják az időjárás meg­próbáltatásait, s ennek ellenére élénk, nem fakuló színükkel mesz­­sziről magukra hívják a figyelmet. A Megbízhatóbb az ívhegesztés­nél. Azerbajdzsá'ni mérnökök újfaj­ta epoxigyanta szuperragasztőt fej­lesztettek ki a nagy méretű kon­strukciós elemek összeerősítésére. Laboratóriumi kipróbálása során 150 tonnás nyomással hatottak a szuperragasztőval összeerősített vasbeton hídelemekre. A hatalmas nyomás eltörte a vizsgált eleme­ket, de nem a ragasztott kötés vált szét, hanem a vasbeton. A kísérle­tek igazolták, hogy az új szuper­­ragasztő megbízhatóbb az ívhe­gesztésnél is. (Hét 36/731

Next

/
Thumbnails
Contents