Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-15 / 37. szám
Nemrégiben vonattal utaztam Bratislavából Komáméba (Komáromba). A fülkében egy fiatal hölgy is ült, akinek egyik lába gipszben volt. Szintén komáromi volt, így bátorkodtam megkérdezni, mi történt a lábával. Elmondotta, hogy amint otthon a virágoskertben dolgozgatott, egyszeriben két méhecske kezdett vadul keringeni feje felett, s erre ő elkezdett kezével hadonászni és futni. Minden esetre futás közben nem a lába alá nézett, hanem a méheket figyelte s így belerúgott a virágoskert téglákkal kirakott szegélyébe. Az eredmény: bokacsonttörés. A beszélgetésünkbe bekapcsolódott egy idősebb bácsi is, aki azt tanácsolta a hölgynek, ha a jövőben is „megtámadnak“ a méhek, ne tegyen mást, csak hajoljon le jó mélyen és tartson ki így néhány pillanatig. Sose töri el a bokáját a méhek miatt, és a méhek pedig békésen tovább mennek. Azóta többször is motoszkált fejemben az idős bácsi tanácsa, s alig vártam, hogy alkalmam nyíljon méhek közé kerülni. A nyár folyamán ezt a módszert többször is kipróbáltam, és sikerrel. Most már én is állítom, hogy ez hasznos védekezési módszer. Az idős bácsi egyúttal felkeltette érdeklődésemet a méhészet iránt is. Ezért Veiké Olany-ban (Nagyfödémesenj felkerestem Štefan Domanovskyt, az egyik legnagyobb méhészrajongót, a Szlovák Méhészszövetség helyi szervezetének titkárát, hogy tőle tudjak meg egyet-mást a méhészetről. Megkértem, mondja el, milyen haszonnal jár a méhészkedés, és tájékoztasson a szervezet tevékenységéről is. A haszon szón kissé megütközött, mondván, aki a méhészetben a hasznot tartja elsődlegesnek, az nem lehet igazi méhész. A méheket szeretni kell. Végül azonban közös nevezőre jutottunk és elmondotta a méhészet hasznosságát is. — Kerek harminc esztendeje méhészkedem. Nem tudom, van-e még a világon ilyen érdekes és szép szórakozás. Nincs annál szebb élmény, mint a szorgalmas méhek munkájában gyönyörködni. Sok ember tanulhatná a méhektől szorgalmasságot. Ami a hasznosságot illeti — nagyon fontos szerepet töltenek be a kultúrnövények beporzásánál. Vannak növényfajták, melyeknél a méhek 50 százalékkal is elősegítik a terméshozam növelését. Az általuk termelt méz- és viasz, viszont nagyon értékes termék, a gyógyszeriparban. Ha megvágom az újjam, azt nem gyógyítom mással, mint mézzel és eddig e gyógymód nagyszerűen bevált. A méhek fullánkjának is győgyhatása van a reumatikus megbetegedésekre. Tehát a méhészkedés úgy a méhészeknek, mint nemzetgazdaságunknak jövedelmező. Štefan Domanovskýnak nagy érdeme van abban, hogy a méhészet nagyon népszerűvé vált a községben. 1961-ben alapítótagja volt a helyi méhészszervezetnek, s azóta alaposan megnövekedett a taglétszám. A szervezet jelenleg 253 tagot számlál s körülbelül 3800 méhcsaláddal rendelkezik. Évente mintegy 45—46 ezer kg mézet adnak el a Jednota felvásárló üzemnek/ Évente egyszer méhészbált is rendeznek. Tehát a bélyegeken szerzett százalékon kívül bevételi forrásuk is van. A vezetőség minden gyűlésre előadót biztosít, így a tagok szakmai téren is állandóan fejlődnek. Közülük sokan szívesen fogadnák, ha a Szabad Földműves méhészeti melléklete többször is megjelenne. A szervezet nem rendelkezik külön klubhelyiséggel. A nagyfödémesi szervezet ugyanis a hatvanas évek utolsó részében háromszor nyerte el az országos elsőséget a méhészszervezetek közötti versenyben. A verseny feltétele volt, hogy melyik szervezet ad több mézet az államnak. E elsőséget hirdető okleveleket féltve őrzi Štefan Domanovský saját lakásán. Sajnos a versenyt most már nem írták ki. A szervezet méhészei azonban bekapcsolódtak egy újabb versenybe, mégpedig a méhcsaládok vándoroltatásába. Bíznak a sikerben, az eredmény Viszont csak a termések betakarítása után lesz értékelve. Kissé elkeseredve beszélt a nagyszerű méhész a vegyi anyagok káros hatásáról. Viszont igaz is, hogy a vegyi anyagok a mezőgazdaságban sok hasznot jelentenek. Domanovský méhész azonban bízik a tudományban, hogy a méhek védelmére is majd valamit felfedeznek. Bárcsak így lenne! Viharos méhészgyülés A Veľké Kapušany (nagyka(posi) körzet méhészei folyó év augusztus 5-én tartották az évzáró gyűlés utáni első tagsági gyűlésüket, negyven méhész részvételével. A gyűlést Veres jános, az egyesület elnöke vezette és a helyi szervezet titkára, Fájdel András pedig tartotta a főbeszámolót. A gyűlés fő témája a régi és az újonnan választott vezetőség közötti intézetlen ügyek intézése volt. Kiderült, hogy a volt titkár Vavrinec méhésztárs, valamint a volt pénztáros még a mai napig nem voltak hajlandók átadni az új vezetőségnek az iratokat és pénzügyi bizonylatokat. Csak sok személyes utánjárás után adták át a szervezet bélyegzőjét is. Ezt az eljárást az új titkár a tagság előtt helytelennek nyilvánította és rámutatott azokra a nehézségekre, melyeket ebből az okból a méhészegyesület elszenvedett. Kölcsön kellett pénzt kérniük, hogy a tagsági illetéket rendezni tudják. A szervezet pénztárosa a vitában javasolta, hogy a tagsági gyűlés válasszon egy bizottságot, mely hivatott lesz az ügy kivizsgálására és a pénzügyi gazdálkodás mérlegét megejteni. Szükséges, hogy a bizottság ellenőrizze azt is, hogy a papírra fektetett kiadás meg e felel a valóságnak. Javaslatok hangzottak el, hogy az ügy kivizsgálását át kell adni a jnb ellenőrző osztályának, de az ellenőrzést feltétlenül meg kell ejteni. A volt pénztáros beismerte, hogy a tagság az illetékeket megfizette, hét koronát családonként s abból négy korona ötven fillért a központnak utaltak át, tehát két korona ötven fillér maradt egy család után Ezt az épületet bizonyára kevés méhész ismeri, pedig ez a Méhészszövetség Központi Bizottságának méhészeti szakintézete Fasekán Kráíová pri Senci (Szenckirályfa) mellett, mely 1938-ban épült. Tartanak itt szakelőadásokat, és a méhészkedéssel is szakszerűen foglalkoznak. Idén félkiló méhpempöt ad el az intézet a hlohoveci Slovakofarma részére. A jövőben itt akarják megalakítani Szlovákia egyetlen „Skanzenjét“ — természetben lévő múzeumát. Erre a célra már megkezdték az ország területén a régi méhkasok és egyéb méhészeti régiségek gyűjtését. Kolozsi Ernő, Komárno Krajcsovics Ferdinánd, Galánta Kimúlóban lévő foglalkozás a méhészet? családok utánozhatatlanul szép „családi“ életét, mit tud, vagy hallott eddig a méhek „királynéjáról“ stb., stb. Kevés bíztató választ kaptam. Fiatal, életerős embert ismertem meg beszélgető partneremben. Elérkezettnek éreztem az alkalmat, hogy kíváncsiságát közelebb hozzam a méhészeti ismeretekhez. Ezért a méhészkedés legizgalmasabb és legérdekesebb titkait, a méhanya életét és jelentőségét kezdtem ismertetni. Sajnos kevés időnk volt. Néhány perces beszélgetés után fiatal barátom kipirult arccal, a kíváncsiságtól égő szemekkel hallgatta a méhek „koronázatlan királynőjéről“, a méhanyáról tartott anatómiai és élettani fejtegetéseimet, valamint egy kérdésre a szűznemmég nem is szívügye a méhész- zéssel létrejött herék életéről kedés, de hajlama, érdeklődé- szóló és számára eddig ismeretse már elevenen él.) len magyarázatot. A hatás nem Sebtében elmondta, hogy fa- maradhatott el, mert meglepelun nevelkedett, festő és fénye- tésemre érdekesebbnél érdekező a mestersége és nemrégen sebb kérdésekkel halmozott el. szerelt le. Kérdéseimre, hogy Azt tapasztaltam, hogy egyre otthon vasár- és munkaszüneti közösebb ügyünknek érezhettük napokon mit szokott csinálni és a „kimúlóban lévő foglalkozást hogy némileg ismeri-e a méh- a méhészetet“. Végre valahára sikerült Feleségem kórházi ágya mellett ülök, amikor egy beteg szobatársnő fiatal férje — minden átmenet nélkül — felhívja figyelmemet egy írásra, amely egy társadalompolitikai lapban jelent meg. A cikk címe kb. ez volt: „Utánpótlás hiánya miatt, kimúlóban van egy foglalkozás, a méhészet“. Az ismeretlen cikkírónak kevés köze lehetett a méhészkedéshez, ezt elárulja néhány sora is, melyből kiérezhető, hogy ő maga miért is fájlalná, ha ez a csapás csakugyan bekövetkezne. írásában nem esik szó a mé hészet közvetlen hasznáról. Annál jobban aggasztja a méhek megporzó tevékenységének elmaradása, ami miatt könnyen előfordulhat, hogy mezőgazdaságunk mag- és gyümölcstermelése egyharmadára csökkenhet. Okos előrelátás ez félteni a jövőnket, de nincs javaslat ennek megoldására. A feleségét látogató fiatal férj bizonyára feleségemtől tudja, hogy méhészkedem. Ezért fordult hozzám kérdéssel, hogy mi a véleményem, megfelel-e az írás a valóságnak? (Ez az érdeklődés az első bizonyítéka, hogy ha Vöbb évi tervezgetés után " végre sikerült a Lučeneci (losonci) Méhész Alapszervezet' nek is megrendezni egy tanulmányi kirándulást. Igaz, hogy közbejött akadályok miatt a 6,30 órára tervezett indulás csak 9 órakor valósult meg, és az is csak úgy, hogy a defektes autóbusz helyett a vezetőség ČSAD vezetőségével karöltve kitudtak eszközölni egy másik autóbuszt, így aztán indulásunk idején — az előre kidolgozott utazási terv szerint — már jelšovcén (jelsőc) kellett volna lennünk, Mikulás méhésztársnál. Hogy a félreértést elkerüljük, szervezetünk titkára, Hámor méhésztárs 8 órakor személyautón előre ment értesíteni Mikulás méhésztársat, hogy a csoportunk később érkezik. Tizenegy órára szerencsésen meg is érkeztünk. Ekkor más Mikulás méhésztárs és a titkár várták a csoportot. Az üdvözlő szavak elhangzása után Mikulás méhésztárs bejelentette, hogy ő nem fog egy bizonyos témáról előadást tartani, hanem fölkérte a méhésztársakat, hogy minden ki szabadon adhat fel kérdése két és ő majd azokra szívesen válaszol. A méhészeknek nem is kellett más. A méhészt el árasztották kérdéseikkel. Mikulás méhésztárs viszont bőkezűséggel adta a válaszokat. Volt ott szó kaptárkérdésről, anyanevelésről, betelelésről, itatásról, etetésről, tengerszint különbségről, szaklapról, sőt a Szabad Földműves Méhész-mellékletéről is. Az anyák párzásáról, az anyák eltájolásáról stb. Mikulás méhésztárs minden kérdésre kimerítő szakszerű választ adott. A hallgatóság egyhangú véleménye szerint ezen előadás (kérdés-felelet formájában) többet nyújtott, mint ha egy megszabott témáról lett volna előadás. Mindenki arról kérdezett, ahol szorítja a cipő. Nagyon jó volt azt látni, hogy milyen feszült figyelemmel hallgatják a jelenlevők, úgy a kérdéseket, mint a válaszokat. Már jóval az ebédidőn túl voltunk, de csak nem akart végeszakadni a kérdéseknek. Ezek után szervezetünk titkára — Mikulás méhésztárs szép emlékkönyvébe — egy pár sor-Sötétedett, amikor az Üllőiúti fák alatt kezet szorítottunk. Akkor már éreztem, hogy ez a kézszorítás több volt, mint két idegen kéznek érintkezése. Eljegyzés egy életre, a méhészet megkedvelése. A méhek életét a természet törvényei irányították a múltban is, és ma is, Életükben nem következett be törés, legfeljebb több lett az irántuk érzéketlenebb ember. A sötétedő úton megegyeztünk abban, hogy másnap délben ebédszünet alatt találkozunk a Méhészek Ferenckörúti boltjában, és ott tartunk egy kis ismerkedést a méhek otthonával, kezelésükhöz szükséges felszerelési tárgyakkal stb. így is történt, félórás szemlélődés és magyarázat után megvásárolt két darab korszerű többfiókos rakodókaptárt 1600 forintért. Ez a bizonyítéka annak, hogy mi méhészek mennyit tehetünk utánpótlásunk biztosítása érdekében. Ha minden méhész csak egy utánpótlásról gondoskodik, lesz elegendő mag és gyümölcstermés mezőgazdaságunknak, de lesz virágzó méhészet is! Németh László ban köszönetét fejezte ki a soksok hasznos válaszokért s erőt, egészséget kívánt neki, hogy még sok éven keresztül tudjon tanácsaival segíteni a hozzá forduló méhésztársaknak. Az emlékkönyvet minden ottlévo méhész aláírta, a viszontlátás reményében. A gyűlés befejezése után a méhészek megtekintették a jelšovcei barlangot. Mint érdekességet megemlítem, hogy több méhésznek eszébe ötlött, vajon hogy telelnének ebben az egyenletes hőmérsékletű barlangban a méhek. Mit mondanak erre a kísérleti állomáson? A barlang megtekintése után az autóbusszal fölkerestük Nagy Balogon Nagy Kálmán méhésztársat, ahol az anyanevelésről kérdeztek és kaptak a méhésztársak kimerítő felvilágosítást. Láttunk egy nagyon szépen sikerült (75 °/o-ra) sorozat (széria) fedett anyabölcsőt. Hallottunk a kétszeri álcázás mibenlétéről. Gyakorlatilag lett bemutatva az anyák festése. Az anya neveléssel kapcsolatos minden kérdésre kimerítő fölvilágosítást kaptak az érdeklődők. Amennyiben már kezdett sötétedni, nem szívesen, de kénytelenek voltunk Nagy méhésztárstól búcsút venni, a viszontlátás reményében. Az egész méhésztársaság a kirándulással nagyon meg volt elégedve, s ezért köszönetét fejezi ki úgy az előadóknak, mint a vezetőségnek. Ajánlatos lenne ehhez hasonló tanulmányi kirándulást gyakrabban rendezni. Kovács Lajos méhész, Lučenec a pénztárban, de abból az öszszegből nem tudta fedezni a kiadásokat, tehát a pénztárosnál nem maradt pénz. Viszont arról is szó esett, hogy a szervezet régi vezetősége a tagság tudta nélkül megvásárolt 1970-ben egy darab mülépprést 8000 koronáért a szervezet pénzéből. Annak idején a tagság úgy határozott, hogy a présre a tagságnak nincs szüksége, s ezért aki megvásárolta, a pénzt fizesse vissza a tagságnak. Később az ügyről a tagság úgy lett tájékoztatva, hogy az említett présért már hatezer koronát bevételeztek, s most pedig a volt pénztáros, Cap Sándor semmilyen hatezer koronáról nem tud, vagy nem akar tudni. Mindebben az az érdekesség, hogy annak idején a szóban forgó összeg, mint megtakarított pénz volt s ma pedig arról kell gondoskodni, hogy a szervezet tagsága rendkívüli illetékkel segítené elő a szervezet további működését. Mivel nagyon zavarosnak látszik a szervezet pénzügyi gazdálkodása, a tagság négy személy ellenében úgy döntött, hogy haladéktalanul Jelentést kell tenni az illetékes szervekhez az alapos ellenőrzés megtartása végett, amely a régi és az új vezetőség jelenlétében történjék. Reméljük, hogy az új vezetőség megtesz mindent, hogy a szervezet rendes kerékvágásban haladjon. Tiszta képet adnak majd arról is, hogy helyesen történt-e az elmúlt évek pénzügyi gazdálkodása és megkezdődik a méhészek között a jő szervezeti élet; amely elősegíti a békességet és az egymás iránti bizalmat a méhészek egyesületének működésében. Takab Sándor Bíznak a sikerben
