Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-15 / 37. szám
Kimeríthetetlen - megúnhatatlan foglalkozás Ä szabadidőt is hasznosítani törekvő dolgozók számára alig lehet kedvesebb, szórakoztatóbb, s hasznosabb foglalkozást elképzelni a méhészkedésnél. Egyaránt megfelel a testi és szellemi munkások igényeinek. A méhek életének, munkálkodásának megfigyelése, tanulmányozása, kimeríthetetlen és megunhatatlan gyönyörűséget kínál minden, a természet iránt csak kissé is érdeklődő embernek. Ennek ellenére — főképpen a tavalyi katasztrofálisan gyenge mézhozam után, nagyon sok efsz és egyéni tenyésztő hagyott fel a méhészkedéssel. Hogy miért? A többség szerint, mert nem kifizetődő! A tények ismeretében kerestük fel Kitler Józsefet, a Szlovákiai Méhészek Szövetsége šamoríni [somorjai] alapszervezetének titkárát. Kérdéseinket tudatosan úgy állítottuk össze, hogy az alapszervezet tevékenységén túlmenően választ kapjunk néhány olyan kérdésre, amelyek népgazdaságilag méhészetünk sarkalatos problémái közé tartoznak. # Titkár elvtárs röviden ismertesse alapszervezetük összetételét, tevékenységét, s eredményeit! — Alapszervezetünk taglétszáma 158. Hozzánk tartozik négy efsz, három állami gazdaság és a soanorjai pionírház mellett működő szakkör. A méhcsaládok száma egyéni méhészkedőknél 2206, efsz-nél 382, állami gazdaságoknál 420, a pionírház mellett möködő szakköré pedig hat. Összesen 3014 család, amely 26 községben oszlik meg. Szervezetünkön belül sokat foglalkozunk tagjaink szakmai nevelésével, amelynek kézzelfogható eredményei vaniriak. Tagságunk között nagyon sok a tapasztalt, nagy tudással rendelkező méhész. Például: Szabó Pál (Janíky-i), Németh János (šamoríni), Varga Árpád (Illésháza) és Schmidt János, stb. A tavalyi gyenge év után (tapasztalataim szerint az utóbbi 20 év leggyengébb hozama volt) az idei hozam közepesnek mutatkozik. Alapszervezetünk előreláthatóan 30 ezer kg mézet fog kitermelni. Értékesítés szempontjából gandjalnk nincsenek, mivel a Jednota felvásárlási üzemmel állandó értékesítési szerződésünk van. A viaszkot nyersen értékesítjük — szerintem otthoni feldolgozása ma már nem kifizetődő. Pempő, illetve méregszedéssel az utóbbi 6—7 évben foglalkozunk. Annak ellenére,\ hogy értékesítés szempontjából nagyon előnyös szerződésünk van a Slovakofarma Hlohovec-cel — méhészeink ettől a tevékenységtől eléggé idegenkednek. Valahogy méhészeink körében hibás felfogásként terjedt el, hogy méregszedéssel a családok meggyengülnek. Ez nagyon téves felfogás, annák is inkább, mert ezt a tevékenységet hordás után végezzük, s itt csakis az ún. röpméhek jöhetnek számításba, melyek a legidősebbek s különben is elpusztulnának. Erősebb családoknál méregszedés szempontjából a 20 százalékos gyengítést meglehet engedni. A méreg grammja 25 korona, gyűjtését vibrátorral végezzük. Pempőt illetően 1,5 kg-ra szerződtünk le. Anyagi támogatáson és szakmai képzésen túlmenően szívügyünknek tartjuk a tagság kulturális igényeinek a kielégítését is. Ennek megfelelően évente kirándulásokat szervezünk, melyek egyúttal tanulmányi célul is szolgálnak. Szervezésileg bár problémát jelent az a tény, hogy tagságunk 26 községből tevődik össze, ennek ellenére munkánkat tervszerűen, átgondoltan végezzük. Bár a támogatás úgy államilag, mint pedig alapszervezetünk részéről úgyszólván optimális, ennek ellenére sajnos a mi körzetünkben is fennáll a méhészek csökkenésének kóros tünete. Elkeserítő, hogy főképpen az efsz-ekben szűnnek meg egymás után a méhészetek, ahol a legjobban tudatosítani kellene a méhek mezőgazdasági jelentőségét. ф A fiasítás fertőző betegségei közül legelterjedtebb a költésrothadás. Körzetükben észlelték-e már felbukkanását, s ha igen, milyen intézkedéseket tettek leküzdése érdekében? — Az említett fertőző betegség terjedésének kiindulópontja a Balkán-félsziget, innen terjedt át a szomszédos Magyarországra. Hazánkban elsősorban a Magyarországgal határos vidékeken terjedt el legjobban. Előfordulását Kvetoslavovon (Űszoron), Cilistovon (Csölösztő), Janíkyn (Jánokon) és Hubicén (Gomba) észleltük. Természetesen azonnal megfelelő egészségügyi intézkedéseket foganatosítottunk. A fertőzött gócok öt kilométeres körzetét fertőzött területnek nyilvánítottuk, és megkezdtük a gyógyszerrel történő beavatkozást. A jelzett betegség ellen legjobban a Neomycin elnevezésű antibiotikum vált be. Családonként egy ampulát használunk szirupba keverve, s ilymódon a sejtekbe kerül — vele a fiúsítást etetik a méhek. Tehát az álcák ezúttal már preventív — megelőző kezelést is kapnak. A betegség észlelése egyébként eléggé problematikus, főképpen erősebb családok, és kezdő méhészek esetében, annál is inkább, mivel az elpusztult álcákat a méhek kihordják. Megtévesztő lehet az a tény is, hogy petézésnél üresen maradnak sejtek. Ebben az esetben, ha fcb. 3—4 sejt egymás mellett üres, akkor már fennáll a betegség valószínűsége. Kórtételét legjobban intenzív hordás idején lehet észlelni, mikor a méhek egész tevékenységét a hordás köti le. Ilyenkor az elpusztult, romlásnak indult álcák elvesztik csillogó színüket és sárgulni kezdenek. # Méhészetben az egyik legnagyobb és legfárasztóbb munka a méhek szállítása vándorláshoz. Ezen túlmenően a méz termelési költségeinek bizonyos részét a rakodási és fuvardíjak teszik ki. Alapszervezetükben a méhészek hogyan élnek ezzel a lehetőséggel, mi az Ön véleménye erről, s milyen tapasztalatokat szerzett az úgynevezett vándortanyákon? —Gondolom több méhésztársam objektív véleményét tolmácsolom azzal a megfogalmazással, hogy a mai méhészet vándorlás nélkül úgyszólván elképzelhetetlen. E lehetőséggel, az említett fertőző betegség fellépése előtt a mi méhészeink is éltek, elsősorban akácvirágzás idején. Főképpen Bajő, Príbeta' és Stupava környéki akácosokat keresték fel többen, valamint a Znojmo környéki fenyveseket. Népgazdasági szempontból elsősorban az utóbbi jelentőségét emelném ki, mivel export szempontjából legkeresettebb éppen a fenyőről gyűjtött méz. Természetesen ezen a téren elengedhetetlen, hogy a vándortanyán egyenlő arányban legyenek elosztva, továbbá lehetőleg jó úton és könnyen megközelíthető helyeken terüljenek el. Szinte elengedhetetlen feladat ezen a téren a rendszeresség, melyet két pontban foglalnék össze: a) A vándortanyának személyesen is utána kell nézni, és nem szabad „felülni“ az úgynevezett kedvező híreknek. b) Letelepedést jobb előre megbeszélni az erdésszel, akitől mindig hasznos útmutatást szerezhetünk. Mindezen túl a vándorlást érvényes rendeletek szabályozzák, melyek betartása a méhészekre is kötelező. Gyakran találkozunk erdeinkben magára hagyott névtábla nélküli méhészettel, több vándortanyán bizony pedig nem ügyelnek eléggé a környezet tisztaságára, rendezésére. A vándorlás lebonyolítására legmegfelelőbbek a vándorkocsik, melyeknek úgyszólván összes típusát gyártják hazánkban. Sajnos eléggé drágák, s az ilyen anyagi befektetést az egyéni méhészkedő nem nagyon engedheti meg magának. Az ügyes méhész azonban ezen a problémán könnyen túlteszi magát, mivel vándorlókocsit maga is készíthet, kiselejtezett tehergépkocsik és traktorpótkocsik alsó konstrukciójain. Ф A vegyszeres növényvédelem okozta baj nagy károkat okoz a méhek és a többi hasznos állat szempontjából. A baj ijesztő voltát fölösleges példákkal bizonyítani — ezért csupán annyit: mibei látja a vegyszeres gyomirtás és permetezés közben elkövetett szabálytalanságokat, s van-e megoldás ezek kiküszöbölésére? — Mi méhészek teljesen tu— Kimeríthetetlen, megunhatatlan foglalkozás — mondja Kitler József példás méhész. dalában vagyunk a permetezés és vegyszeres gyomirtás következtében létrejövő károknak. Ennek ellenére mindenki előtt nevetségessé válnánk, ha azt követelnénk, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink szüntessék be a mezőgazdaság kemizálását — annál is inkább, mivel megoldás ezen a téren is van. Példa erre Csehország, ahol jó pár évvel ezelőtt, évente még 3—4 ezer volt a mérgezési per. Napjainkban az ilyen tartalmú perek száma mindössze párszáz. Elképzeléseim szerint mezőgazdasági nagyüzemeinknek elsősorban az alábbi tényekre kellene nagyobb súlyt fektetni: ■ Szabályozni és emelni a nagyüzemi növényvédő gépek kezelőinek képesítését. ■ Pontosabban ellenőrizni és szabályozni a mérgek alkalmazását, s ebbe a folyamatba szükséges lenne bevonni a járványügyi és állategészségügyi központokat. ■ Vegyszereket csak kimondottan a kora reggeli, illetve késő esti órákban kellene használni. И Illene betartani azt a szabályt, hogy permetezni csak olyan területeken szabad, ahol a nyíló virágok száma négyzetméterenként nem haladja meg a négyet. (Ha a gazdasági növényt virágzás közben olyan kártevő támadja meg, amely a növény termését veszélyezteti, a vegyszeres védekezést lehetőleg méhekre nem veszélyes növényvédő szerekkel kell elvégezni.) ■ Jobban utána kellene nézni az ún. méhekre nem veszélyes vegyszereknek. Ugyanis több vegyszeren és permetanyagon fel van tüntetve, hogy méhekre nem veszélyes, de csak bizonyos légköri körülmények között (szélviszonyok, hőmérséklet értéke, ezek mind közrejátszó tényezők lehetnek). A felsoroltakon bizonyára érdemes lenne elgondolkozni, főképpen ha arra gondolunk, hogy a permet és vegyszerek nem megfelelő, szakavatatlan kezelése sokszor bizony nemcsak a védett állatok, hanem az ember körében is okozhat tragédiát. * Az elmondottakat összegezve mi csak pár mondattal szeretnénk kiegészíteni. A méhészkedés népgazdasági fontossága kívánatossá teszi, hogy a méhészettel való foglalkozást igyekeznünk kell újra minél szélesebb körökben felkelteni. Ennek azonban elengedhetetlen feltételei vannak: a méhlegelők javítása, az alapszervezeteken belül történő szakmai képzés, és főképpen a mérgezés veszélyének elhárítása. Beszélgetett: Csiba László, Somorja Äz őszi hónapokban nagyon fontos feladat ** a méhcsaládok megvizsgálása, hogy megtudjuk állapítani erősségüket és az szerint pótolni a téli élelmet. Minél későbbre húzzuk a téli élelempótlást — főleg híg szörppel való etetésnél — annál többet szenvedtetjük a fiatal méheket, melyek még részt vesznek a téli készletek gyűjtésében. Ezért nagyon fontos, hogy ebben az időszakban már az élelem ki legyen egészítve a család erőssége szerint, legalább 8—12 kilogrammra. Én pl. szirup készítését 3:5 kilogramm cukor arányban keverem és azt naponta literes adagokban etetem fel. Csak azoknál a családoknál cozott edényben. Mikor az kihűl 40 C fokra, befőttes üvegbe töltjük s annak a szájára sima lépet teszünk^ melyen tíz darab két milliméteres átmérőjű lyukat készítettünk, s az így; elkészített üveget a lépek fölé szájával lefelé, lécekre helyezzük, hogy a méhek alulról a szb rupot elhordhassák. Egyszerre beadhatjuk a' szükséges adagot (mniden liter 90 deka cukrot tartalmazzon), és azt két-három nap alatt á méhek kiürítik. Az elhanyagolt feletetést is ezzel a módszerrel pótolni tudjuk még októberben is és melegebb időben novemberben is. Václav Jakš (Zem. novinyj Az élelemkészletek feltöltéséről adok két naponként egy litert, amelyeknél sok a fiasítás, de egy hét múlva itt is rátérek a napi liter adagolásra. Ezen kívül szeptember másik felében még négy literrel kiegészítem a készleteket, hogy a méhek a lépek közepének is egy részét kiegészítsék. Nem ajánlom, hogy az etetést nagyobb, mint literes adagokba végezzük, mert ellenkező esetben a méhek a lépek közepéről kiszórják az összes petét, sőt még az egy-két napos lárvákat is. A távolabb lévő méhcsaládokat pedig úgy etetem, hogy öt literes balont igelitbe csomagolok, majd az igeliten egy három centiméteres felmelegített szöggel óvatosan három darab két milliméteres lyukat csinálok, s így az öt liter szirupot a méhek egy hétig hordják. Az erős családok feldolgoznak 12—15 litert — egy pár léppel többet a gyengébb családok részére — és a középerős családok pedig 8—10 litert. Így a gyengébb családokhoz adhatunk be élelemmel feltöltött kereteket, amelyek nem tartalmaznak élesztőt és készleteket kiegészíthetjük 8 kilogrammra. Külön figyelni kell a késői hordás utáni etetést, mert az nagyon kritikus lehet. Feltétlenül fontos a gyűjtött méz nagy részét keretekkel együtt kiszedni és a helyébe új kereteket beakasztani, azaz bővíteni a költőteret. így biztosíthatjuk, hogy szeptember közepéig egy kevés fiatal méhh&l a család megszaporodik, s ezeket a hónap végén sűrű sziruppal feletetjük. Azt úgy készítjük, hogy 1,25 liter forró vízben feloldunk 3 kg cukrot s ahhoz hozzáadunk hat gramm citromsavat. Ezt lassú kevergetés mellett tíz percig főzni hagyjuk, sértetlen zomán-NYÍLT HOZZÁSZÓLÁS A „SIKERES ANYANEVELÉS“ CÍMŰ CIKKHEZ Kedves Jakab méhésztárs! Sokat gondolkoztam azon, hogy a fönti címen megírt cikket hogyai) lehetne úgy megvitatni, hogy az Önnek (aki nyilván jót akart, mikor az esetet megírta) ne fájjon. De nem találtam más módot (tekintettel arra, hogy a kezdőknek ez a módszer, ahogy Ön azt leírta, nagyon csábító), csak ha nyíltan megírom, hogy az anyanevelésnek ez a módja a legkényelmesebb, de egyben a legrosszabb is. 1. Már az is hiba, hogy tavaszkor — amikor a családoknak a legkevesebb méhe van — On elvesz egy fias keretet az egyik családtól és azt átteszi az anyátlan családba, hogy abból azok anyát neveljenek. Ezzel pedig azt a családot is meg-LEVÉL gyengítette, amelyiktől elvette a fiasítást. 2. Normális körülmények» között az anya már január végén, február elején elkezdi a petéz£st. Ezzel a télen és tavasszal elhullott méheket iparkodik pótolni, hogy a gyümölcs virágzás kezdetére már az új méhgeneráció felváltsa az öregeket. Az On esetében az anyátlan családban csak elhullás volt utánpótlás nélkül. Tehát a család már március 23-án eléggé legyengült és az ilyen legyengült családnak adta a petés keretet, mely már a megfelelő hőmérsékletet — a 35 C fokot — nehezen bírta tartani. További hiba az, hogy ha a méhek kényszer helyzetben vannak, akkor leginkább az idősebb álcára húznak anyabölcsőt és abból nevelnek anyát (a szakkönyvek is bizonyítják, hogy mi a különbség a petéből, vagy az idősebb álcából nevelt anyák között). De ahogy Ön írja, hogy az új anya már május 2-án kezdett petézni, abból a petékből csak május 23-án keltek ki az első méhek, viszont ezek csak az akácvirágzás végére váltak gyűjtőméhekké és ekkor is csak a kényszer hatására. Tehát mit lehet az ilyen családtól várni? Sokkal célszerűbb lett volna — még On szerint a család elég erős volt — venni egy anyát, ha már a családok létszámát nem akarta csökkenteni, de még célszerűbb lett volna, ha az anyátlan családot egyesíti egy anyás családdal (még ha két családja volt is), és így kapott volna egy erős családot, ami a főhordást jól ki tudta volna használni. Föhordás után pedig csinálhatott volna egy erős rajt, amiben szintén öröme telt volna. így a haszna is nagyobb lett volna és a létszám sem csőként volna. Mindig többet ér egy erős család, mint tíz gyenge. Én is így csináltam volna. Maradok mély tisztelettel: Kovács Lajos méhész, Lučenec
